Nemzet, 1890. február (9. évfolyam, 2668-2695. szám)
1890-02-07 / 2674. szám
Szerkesztőség*: Ferencziek tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr.) 2674. (37.) szám. NEMZET Esti kiadás Budapest, 1890. Péntek, február 7. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, földesint. Előfizetési díj : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ................. ......................... 2 frt 3 hónapra .......................... 6 > 6 hónapra ................. ..................................... - 12 * Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 8 kr) IX. évi folyam. BSI.FÖLD, Budapest, febr. 7. (Minisztertanácsi hirek.) Több lapnak azzal a hirével szemben, mintha tegnap minisztertanács tartatott volna, kijelentjük, hogy tegnap minisztertanácsot nem tartottak, annál kevésbbé, mert megtartása czélba sem vétetett. Értesüléseink szerint a jövő hét folyamán lesz minisztertanács. Budapest, febr. 7. (A miniszterelnök a király ő felségénél.) Tisza Kálmán miniszterelnököt — mint értesülünk — a király ő felsége ma délelőtt X/210 órakor, közel háromnegyed órai, magánkihallgatáson fogadta. 0BSZÍ68T0LIS: Az a figyelemreméltó beszéd, mellyel Szapáry Gyula gróf földmivelési miniszter, a földmivelési minisztérium költségvetési vitáját ma bevezette — meg vagyunk győződve — általános megnyugvást fog kelteni országszerte. A miniszter, kinek a minisztérium ügy beosztásának megváltoztatása óta, tekintve a reorganizálással járó sokféle rendezkedésre fordított időt, úgyszólván ma volt először alkalma arra, hogy a tárczája körébe jutott nagy fontosságú ügyek állásáról a képviselőháznak jelentést tegyen, hogy úgyszólván kitöltse az alkotások képének vázolásával azon nagy keretet, mely tárczájában betöltésre vár, kielégítette még a legérdeklődőbb várakozásokat is. A beszéd benyomása alatt, melyet alább egész terjedelmében közlünk és melyet elejétől végig osztatlan feszült figyelemmel hallgatott pártkülönbség nélkül az egész ház, következetes és hatásos formákban domborodtak ki azon, egyenkint tekintve csak szűkebb körökre kihatónak látszó, rendszeres összefüggésükben azonban közgazdasági állapotainkra lényeges kihatással és jótékony befolyással leendő intézkedések, melyek a földmivelésügyi minisztérium munkakörébe programmszerűen fölvéve vannak. Egységes, kirívó színezéstől ment, pillanatnyi hatásvadászatra nem számító, de e mellett minden részletében gondosan megalkotott kép volt az, mellyel Szapáry gróf földművelési miniszter, úgy a földmivelés, mint az azzal összekötött viszonyokat és ezek kétségtelenül meglevő bajait, valamint az azok orvoslására szolgáló módokat és eszközöket ecsetelte. A mezőgazdasági válsághoz közel álló helyzet közepett éppen helyén való volt azon intézkedések szükségességének hangsúlyozása, melyek közvetlenül arra alkalmasak, hogy egy egészséges mezőgazdasági fejlődés alapjait és fejlődésképességének biztosítékait képezzék. A phylloxera-vész ellen tett évrendszabályokban a határozottság és helyes irányú tevékenység, melynek bizonyságait szolgáltatta, határozott haladást jelent öntudatosan és czélravezető irányban. A mezőgazdaság létfeltételeire közvetett kihatással bíró folyamszabályozási és ármentesítési ügyek szakszerű irányú megoldása, mely a folyómedrek szabályozására fekteti a fősúlyt, nem pedig az egyoldalú töltésezésre és ebben az állam tetemes participatióját tételezi fel a védekezés munkájában, jele annak, hogy az érdekeltségek nem lesznek a küzdelemben és törekvéseikben teljesen saját — sok helyütt a kimerülésig igénybe vett — erejükre utalva. A mezőrendőrségi törvényjavaslatnak tervbe vett átalakítása lehetővé fogja tenni, hogy azon javaslat tárgyalása elé örömmel nézzenek mindazok, kik ezt a rendszeres gazdálkodás egyik előfeltételének tekintik. A telepítési ügyeknek egyúttal a hazai borászat érdekeivel való összekötése, s a tervbe vett intézkedések egész sorozata, élénken tanúsítják, hogy földmivelési érdekeink Szapáry gróf miniszterben hatalmas istápolóra találtak , és igazolják azon bizalmat, mellyel az ő működése elé néz, nemcsak a szabadelvű párt, de az egész ország. A képviselőházat ma a földmivelésügyi költségvetés fölötti általános vita foglalkoztatta. Dániel Ernő előadó a földmiv. minisztérium hatáskörének átalakulását s ehhez képest a költségvetés módosulását ismertette. Gróf Szapáry Gyula miniszter, a ház feszült figyelmétől kisérve és gyakori élénk helyeslések közt fejti ki munkaprogrammját, melyben az állategészségügyről, állattenyésztésről, a tejszövetkezetekről, a phylloxera elleni védekezés többrendbeli módozatáról, a vízszabályozásról, telepítésekről, a mezőrendőrségi törvény s a gazdasági egyesületek és ezek tevékenységének fokozásáról beszélt, behatóan s a házat kimerítően tájékoztatva a kormánynak ezekre vonatkozó intenzióról. Szalay Imre az iránt adott be határozati javaslatot, hogy a miniszter a gyártott borok feltétlen eltiltásáról még ez ülésszakban terjesszen elő törvényjavaslatot. — Zay Adolf a miniszter programmját rokonszenvesnek és megnyugtatónak mondá s főkép a közép és kisbirtokos osztály érdekében sürgeti a néezőrendőrségi törvény mielőbbi megalkotását. Vályi Árpád azt vetette szemére a háznak, hogy bár túlnyomóan földbirtokosokból áll, mégis éppen mezőgazdasági ügyek és érdekekkel nem sokat látszik törődni; kívánja, hogy ezek tekintetében a ház a kormánnyal szemben követelőbb legyen mint eddig. Új szempontot szóló egyet sem vetett fel; az eszmehiányt azzal igyekezett pótolni, hogy kellemetlenségeket mondott. E részbeni találékonyságához talán nem fog igényt tartani a szerencsekivánatokra. Mert a kellemetlenkedések senkit sem találtak, még csak nem is érintettek. Mert z 1 hosszú és alig hallható hangon előadott beszéde kemény próbára tette a ház türelmét- Szóló főkép a mezőrendőri törvény alkotásával és főkép a tagosítással és birtokrendezéssel foglalkozott. Drasticus színekkel rajzolta e tekintetben a mostani állapotokat, hallomás után említi azt is, hogy tagosításnál néhol kereskedő segédeket, sőt kéményseprőt is alkalmaztak mérnökül. Törvényben a kényszer-tagosítást kívánja kimondatni, ha a parcella-átlag bizonyos községben 400 □ ölen alul van. Holnap folytatja a ház a földmivelésügyi általános vitát, melyre még hat szónok van előjegyezve. Alább közöljük Szapáry Gyula gróf nagyérdekű beszédét, az ülésről a tudósítást pedig lapunk reggeli kiadásában hozzuk. Szapáry Gyula gr. beszéde. — Tartotta a képviselőhöz febr. 7-iki ülésén. — Szapáry Gyula gr. földmivelési miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután a pénzügyi bizottság t. előadója, bevezető beszédében kiterjeszkedett a költségvetésben előforduló változtatásokra és indokolta azoknak szükségességét, részemről ezekre vissza nem térek, ha csak arra fel nem szólítanak. Csupán csak arra kérem a t. képviselőházat, hogy a személyi járandóságoknál előirányzott ama többletet, mely a dolog érdeme , a végösszeg szempontjából igazán csekély, — mert ha többi alapokból húzott fizetések figyelembevétetnek, mindössze 2300 írtra megy, — megszavazni méltóztassék, hogy így ez a tárcza is abban a helyzetben legyen, hogy különböző nagyfontosságu feladatainak megfelelhessen. (Helyeslés jobbfelől.) Az a többlet, mely a dologi kiadásoknál a központnál stb. észlelhető, tisztán az eddigi tényleges szükségletek alapján irányoztatik elő azért, hogy a túlkiadások ezen a téren is lehetőleg mellőzhetők legyenek. (Halljuk jobbfelől.) Erről a kérdésről, t. hát, többet ez alkalommal nem kívánok mondani. Azonban néhány szóval meg kell emlékeznem e minisztérium működéséről. (Halljuk ! Halljuk!) Kilencz hónapi működés után azonban — mert hiszen ennyi ideje, hogy átvettem a tárczát — a múltra nézve nagy eredményekre nem mutathatok, mert az idő sokkal rövidebb, semhogy azalatt nagy eredményeket elérni lehetett volna. Tehát nem is annyira ezekről, mint inkább némely kezdeményezett és folyamatban levő ügyekről, valamint azoknak miként leendő folytatásáról kívánok ezúttal felvilágosítást nyújtani. (Halljuk!) Az egyik igen fontos, sőt talán e tárczára nézve a legfontosabb kérdés: az állategészségügy mikénti kezelése. (Halljuk ! Halljuk!) Megengedem, t. képviselőház, hogy az állategészségügyi törvény, úgy amint az meg van alkotva, egyesekre nézve igen hátrányos lehet, azonban mégis arra kell kérnem a t. házat, méltóztassék abba belenyugodni, hogy az állategészségügyi intézkedések úgy, a mint azokat az 1888: VII. t. cz. megállapítja, a legszigorúbban hajtassanak végre, mert ez az egyedüli mód arra, hogy amúgy is igen csekély állati kivitelünket és az országnak e részben szerzett jó hírnevét fentarthassuk (Helyeslés jobbfelől.) E czél elérésére szolgál az állategészségügyi személyzet szervezésére vonatkozó új javaslat, melynek megállapításánál különösen arra törekedtem, hogy az eddigi összegen túl ne menjek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért kérem is a t. házat, méltóztassék helybenhagyólag tudomásul venni, hogy az állategészségügyi közegek, az állami állatorvosok e szervezet szerint alkalmaztassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Ismerem azt a kifogást, hogy az állami állatorvosok száma oly csekélyre van tervezve, hogy így azok nem felelhetnek meg feladatuknak. (Halljuk! Halljuk!) de bátor vagyok megjegyezni, hogy az állategészségügyi kérdések elintézése a vidéken nem közvetlenül az állami állatorvosok teendőihez tartozik, mert ezeké inkább a felügyelet, amiért is szükséges, hogy a törvényhatóságokban alkalmazott állatorvosok száma szaporittassék, mert csak igy lehetséges az állategészségügyi törvényt végrehajtani s a gazdaközönségre háruló kellemetlenséget az által enyhíteni, hogy az illető egyéneket közel s ne drága pénzen kapja (Helyeslés jobbfelől.) Az ez iránti intézkedésnek a belügyminiszterrel egyetértőleg kell történni, s így a jövő költségvetés előterjesztése alkalmával erre kellő figyelemmel leszünk. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy pedig az állattenyésztés hazánkban igen nagy szerepet játszik, e mellett az állatvásárok kérdése is igen nagy fontossággal bír. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért ki kell emelnem különösen a kőbányai intézetet, mely igen jó hírnévnek örvend, mert csak az ez intézetben alkalmazott szigor és jó kezelés mellett volt lehetséges sertéskivitelünket a kedvezőtlen viszonyok daczára is fentartani. Igaz, hogy minden elővigyázati rendszabály mellett is kiütött a száj- és körömfájás ezen intézetben is , de szerencse, hogy ez oly időben történt, midőn a kivitel, a dolog természeténél fogva, csekélyebb szokott lenni. Most tehát minden igyekezetet arra kell fordítani, hogy mire ismét beáll a sertéskivitel rendes ideje, a baj tökéletesen megszüntettessék s ez intézet ismét eddigi jó hírnevének örvendjen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Igaz, t. képviselőház, hogy ez befektetéseket igényel a piacz tulajdonosa, a főváros részéről, de meg vagyok győződve, hogy a főváros, átlátva saját érdekét és felkarolva egyúttal az országos érdekeket, nem fogja e piacztól megvonni ama kiadásokat, amelyek szükségesek, hogy jó hírneve fentartható legyen. (Elénk helyeslés jobbfelől.) De, t. képviselőház, részemről nem tartom elégségesnek, hogy csak egy központosított sertésvásárunk legyen, amiért is én, mármint az országos gazdasági egyesület elnöke arra törekedtem, hogy a szarvasmarhák és egyéb tenyészállatok részére is állandó központi piacz létesittessék. (Helyeslés jobbfelől,) mert az ország érdekében van, mind a tenyésztő, mind a hizlaló, mind a kereskedő, mind pedig bizonyos tekintetben, a fővárosi husfogyasztó közönség szempontjából, hogy itt ilyen nemzetközi vásárt létesítsünk, hol sokkal könnyebben adhatja el a tenyésztő marháit, mert közelebb éri a piaczoz s nem szükséges az eladást oly bizományosok által eszközölni, a kik messzebb piaczokon vannak. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy tehát ez ügy tovább fejlesztése úgy az országos állattenyésztés mint a főváros forgalmának emelése szempontjából felette fontos, ez irányban a további lépéseket meg fogom tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Nem oldhatom ugyan meg a kérdést teljesen a magam hatáskörében, mert a kereskedelmi miniszter úr hozzájárulása is szükséges, különösen abból a szempontból, hogy a tarifák a fővárosba való szállítás szempontjából előnyösebbekké tétessenek; de ismerve a kereskedelmi miniszter úr nézeteit, meg vagyok győződve, hogy ő velem együtt meg fogja tenni a kellő intézkedéseket. (Helyeslés jobbfelől.) Szükséges e téren is a fővárosnak közreműködése. A főváros e vásár létesítése végett eddig is már sok áldozatot hozott és így reménylem, hogy a szükséges intézkedéseket ezen irányban továbbra is meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Részemről, képviselőház, a legnagyobb súlyt az állattenyésztés emelésére helyezem, mert ha ezt emeljük, a gazdasági élet többi ágai is önmaguktól fognak fejlődni és emelkedni. (Úgy van jobbfelől.) Tehát e téren a gazdaközönséget a legnagyobb támogatásban fogom részesíteni. Ezért támogatom a már most terjedő és virágzó tejszövetkezeteket, de ezek közül elsősorban a havasi szövetkezetek ügyét fogom s kívánom előmozdítani. Az ország minden részében szükséges az állattenyésztés, de az Alföld nagy síkságain mindenesetre sokkal könnyebben segíthet magán a gazdaközönség, mint az ország határain, ahol a legszegényebb nép lakik. Itt csakugyan, ha az állam támogatást nem nyújt, ezen ágazata a gazdaságnak fejlődni nem fog, úgy, hogy itt segédkezet nyújtani kell. (Helyeslés.) Hogy kitartó munkássággal, milyen eredményeket lehet elérni, példa arra az ország északi részei, különösen Mármaros vármegyébe, ahol az állattenyésztés ezen ága virágzik és a népjólétnek örvend. Ami pedig lehetséges Mármaros megyében, az lehetséges az ország más határszélein is, így Mármarostól egész Krassó-Szörény megyéig, és lehetséges az ország északi részén egész Trencsénig is. Az intézkedéseket e részben már előkészítettem, és mihelyt a költségvetés törvényerőre emelkedik, folytatni szándékozom. Különösen előkészületek vannak Hunyad-Krassó-Szörény és Zemplén megyében hogy igy a népnek legszegényebb része, t. i. az, mely az állattenyészéssel foglalkozik, támogatásban részesülvén és uj jövedelmi forrást nyervén, a kivándorlástól visszatartatik (Élénk helyeslés.) Ezek, t. képviselőház az állattenyésztés érdekében teendő legfontosabb intézkedések, melyeket előterjeszteni szándékozom. Ha ezen utóbbi kérdést felhoztam, tettem ezt azért is, hogy felébresszem az illető érdekelt közönség és különösen a gazdasági egyesületek figyelmét, hogy ezen kérdésnek ekként leendő megoldásánál segédkezzenek és ezen ügy felkarolásának támaszai legyenek.Élénk helyeslés jobbfelől.) Egy másik igen nagy fontosságú kérdés a phylloxera pusztításai által okozott károk meggátlásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Fájdalommal kell constatálnom azt, hogy mindamellett, hogy ezen baj az országban már több éven át el van terjedve, e téren még ma is a kezdeményezés, a kísérletezés stádiumában vagyunk. De, t, képviselőház, hogy ezen kérdéssel tisztában legyünk és minden kapkodás nélkül a követendő irányt megállapítsuk, szükségesnek láttam két irányban eljárni. Egyik irányban úgy, hogy a külföldön, különösen a Francziaországban tett tapasztalatok iránt tájékozást nyerjünk és azokat hasznosítsuk. Azért segítettem elő azon tanulmányi utat, mely az idén Francziaországban létetett, és amelyről szóló jelentések igen bő és használható anyagot foglalnak magukban. Továbbá szükséges, hogy saját viszonyainkat közelebbről megismerjük. Ezért újból életre hívtam fel az országos phylloxera-bizottság működését, hogy az ország minden vidékéről, a szőlőtermeléssel foglalkozók összetővén, saját tapasztalataikat előadhassák és a teendő intézkedésekre nézve véleményüket elmondhassák. (Helyeslés.) Igaz, hogy ez az országos bizottság új eszméket nem fedezett fel — aminthogy mi nem is fogunk újakat felfedezni — hiszen ezt a kérdést más országokban már éveken át tanulmányozzák — de constatáltatott, hogy a védekezésnek azon nemei, melyek jelenleg jóknak és alkalmasoknak bizonyultak, nevezetesen a szénkénegezés, az amerikai vesszők és a direct és oltott termelés, valamint a homoktalajok beültetése mind olyan intézkedések, melyek egyikéről sem mondhatni, hogy mindenütt alkalmazható, de mindenik a maga helyén és idején alkalmazva, megtermi a maga gyümölcsét. Éppen azért mindenekelőtt annak constatálására kell törekedni, hogy az egyes helyeken és vidékeken ezen módosítások közül melyik a legalkalmasabb és éppen e tekintetben vagyunk, tehát, még a kísérletezés stádiumába. Hogy ezen kísérletek kellő eredménnyel megtétessenek, nekem is, de az országos phyloxera-bizottságnak is az a véleménye, hogy miután minden szőlőtermelővel érintkezésbe nem tehetjük magunkat — a siker elérésére leghelyesebb volna borvidékenkint szövetkezeteket létesíteni, melyek az állam exponált közegeivel és az állam ott felállított telepeivel együtt megtegyék azon kísérleteket, melyek azon a vidéken szükségesek. (Helyeslés.) Ezen intézkedések közül az egyik a szénkénegezés. Tudom, hogy a szénkénegezésnek sok ellensége van, de nem lehet tagadni azon elért eredményeket, melyeket egyes helyeken és nevezetesen Budán is tapasztalhatunk, ahol egyes phylloxerás területek kellő közepén sikerült a szőlőket ezzel fentartani. A kormánynak tehát ezen a téren is vannak bizonyos teendői. Ezek leginkább arra vonatkoznak, hogy a szénkéneg kellő mennyiségben legyen kapható és annak ára, mint ez a múlt évben is itt a házban kivontatott, leszállittassék. Minthogy pedig a zalathnai gyár, mely eddig a szénkéneget előállította, nincs azon helyzetben, hogy azt olcsóbban adhassa, más vállalkozóval kötöttem szerződést, mely a szénkéneget kellő mennyiségben és minőségben olcsóbban, tizenöt forintért állítja elő. Ez szemben az eddigi 20—24 frtos árral, haladás (Helyeslés) és ez körülbelül megfelel azon árnak, mely Francziaországban fizettetik, ahol a szénkéneg körülbelül 28 francba kerül. (Helyeslés.) De elismerem tehát, hogy ez még nem elég, mert nemcsak az szükséges, hogy szénkéneg kellő mennyiségben, minőségben és olcsó áron legyen beszerezhető, hanem kell, hogy az egyes termelők részére könnyen hozzáférhető legyen, hogy megállapíttassék, mely vidékeken alkalmazható a szénkénegezési eljárás és vidékenként kísérletezés tétessék oly czélból, hogy a termelők a bánásmóddal megismerkedvén és a kénegezés hatását látván, annak alkalmazását életbe léptessék. Hogy a kérdés megoldható legyen, szándékom az ország egyes helyén és amennyire a költségek megengedik, minél több helyen szénkéneg raktárakat létesittetni, hogy a közönség közel és könnyen jusson szénkéneghez. (Helyeslés.) Szándékom továbbá intézkedni az iránt, hogy az egész országban minimális szállítási díjtételkép egy átlagos egyenlő összeg állapíttassák meg, amely hozzá számíttatván a raktári árhoz, ezen raktárak a szénkéneget egyenlő árakban fogják adhatni. (Helyeslés.) Ugyancsak ezen szövetkezetek közvetítésével kísérletek fognak tétetni a szénkéneg alkalmazására, hogy ily módon a közönség oktattassék és az illető vidékek annak gyakorlati hasznát láthassák. (Helyeslés.) A phylloxera ellen való védekezés második eszközét az amerikai vesszők terjesztése képezik. A kormány e tekintetben sem volt tétlen, mert az állam telepeiből 1.800,000, azután Francziaországból beszerzett 1.300,000, végül egy ízben 3.100,000 amerikai vesszőt osztott ki és pedig 800,000-et részint ingyen, részint leszállított áron. Minthogy továbbá a Francziaországból behozott vesszők ára magas volt, felszólittattak a franczia termelők nyilvános árlejtésre, amelynek eredménye az volt, hogy a vesszők 46 ° C-kal olcsóbban szereztettek be. (Helyeslés.) Ezeken felül még a szállítás iránt is kedvezőbb szerződés köttetett, úgy hogy az amerikai vesszők beszerzése a nagyközönség részére sokkal olcsóbbá tétetett. (Általános helyeslés.) De mindezen intézkedések még nem elégségesek, hanem borvidékenként létesíteni kell oly telepeket, amelyek alkalmasak annak megállapítására, hogy mely szőlőfajok valók arra a vidékre, amelyek aztán minél nagyobb mennyiségben termesztetvén, a közönség rendelkezésére bocsáttassanak. (Helyeslés) Megengedem, hogy nem az államnak kell mindezen feladatokat létesíteni s akadnak a vidéken vállalkozók, akik ily szőlővesszők termelésével és elárusitásával foglalkoznak. De szükséges, hogy ezek és általában a nagy közönség tájékozást nyerjenek arra nézve, hogy mely szőlőfajok alkalmazhatók a legjobban és legczélszerübben az illető egyes vidékekn. Mindezen intézkedéseken kívül van még egy más általános intézkedés, melyet a phylloxera által ellepett vidékeken tenni kell, hogy a szenvedett nagy károk némileg orvosoltassanak. Ez az intézkedés nem tartozik közvetlenül az én hatáskörömbe , hanem a pénzügyminiszter úr hatáskörébe és azért a pénzügyminiszter úrral tárgyalások vannak folyamatban az iránt, hogy az adóelengedés tekintetében a phylloxera által lepett vidékeken bizonyos intézkedések tétessenek. (Általános helyeslés.) Ezen intézkedések lényege az, a részletekbe nem kívánok bocsátkozni, először, mert nem tartozik közvetlen hatáskörömbe, másodszor, mert még nincsenek véglegesen megállapítva — mondom, ez intézkedéseknél az alapelv az lesz, hogy azon vidékek, ahol újonnan beültetett szőlők vannak, legyenek ezen új szőlőültetvények akár a régi szőlők helyén, akár — mint rendszerint szokás — ha a hegyről lemennek a síkságra, 6 évi adómentességet élvezzenek. (Általános helyeslés.) továbbá, hogy azon szőlők után, a melyek nagyobb költséggel, szénkénegezéssel, vagy bármi módon tartatnak fenn, bizonyos időre az adónak 2/3-ad része elengedtessék. (Általános élénk helyeslés.) Linder György: A szőlődézsmaváltság is ? Szapáry Gyula gróf földmivelésügyi miniszter: Igenis megállapíttatott, hogy a mely vidékek a szőlődézsmaváltságot fizetni nem képesek, azok is bizonyos kedvezményeket nyerjenek. Ezek azon intézkedések, amelyeket a t. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg e tekintetben tenni szándékozom. (Helyeslés.) Van azonkívül az intézkedéseknek egy harmadik módja is, amely főleg országos szempontból szükséges és ez a homokterületeknek szőlővel beültetése. Kész vagyok e tekintetben minden lehető kedvezményt megadni, de azonfelül az állam is jó példával menjen elő. Minthogy az államnak egy nagy terület áll rendelkezésére, az úgynevezett delibladi homoksíkság, ott is nagymérvű szőlőtelepeket szándékozom létesíteni. Erre különben viszatérek majd, midőn a telepítvényekről fogok szólni. Van még egy módja a védekezésnek, mely nem mindenütt alkalmazható és ott is, ahol alkalmazható, nagy költséggel jár és ez a szőlőknek elárasztása. (Halljuk.) Erre nézve azt szándékozom tenni, hogy miután a budai vinczellérképezdének van egy e czélra alkalmas helye, ott az elárasztási módot fogom alkalmazni, hogy kevés költséggel kísérletek által constatálható legyen az, hogy mely szőlőfajoknál alkalmazható az elárasztás. (Helyeslés.) Ezek azon intézkedések, melyek az országos baj orvoslására okvetlenül szükségesek. Tudom tehát, hogy e bajt egy csapással megszüntetni nem lehet, de azt hiszem, hogy következetes, tervszerű és rendszeres munkálkodással sokat lehet nagyfontosságú szőlőtermelésünk és borkivitelünk emelésére tenni. (Általános helyeslés.) Áttérek most, tehát, egy másik nagyfontosságú kérdésre, amely szintén az én tárczám körébe tartozik és ez a vízszabályozás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az ország nyugati részén, a felső Duna és Rába szabályozása hivatali elődöm által már megindíttatott, a tervek megállapittattak, a törvényhozás határozott és a munkálatok folynak úgy, hogy nincs más tennivaló, mint a megkezdett alapon és a megállapított tervek szerint a szabályozást folytatni és végrehajtani és arra törekedni, hogy ez a megszavazott költségen belül és a törvényben megszabott időben történjék. Ha már a szabályozási munkálatok az ország nyugati részén folyamatban vannak, nem úgy állunk e tekintetben az ország délkeleti részén. Itt még sok a teendő. Hogy egyet említsek, itt van a tengeri kígyóként évek hosszú során át mindig előforduló Temes-Béga szabályozás kérdése, amelyre már annyi pénzt költöttek az érdekeltek és amely még most is a kezdeményezés stádiumában van. Ezen kérdés megoldása rendkívül nagy nehézségekkel jár, először azért, mert nehéz műszakilag megoldani, másodszor nehéz pénzbeli kérdés éppen azon szempontnál fogva, hogy azon terület roppant sok adóssággal van megterhelve és igy tőle nagyobb áldozatot várni nem lehet. E kérdés megoldására hivatali elődöm szintén több rendbeli intézkedést tett és különösen elrendelte a kérdés gyökeres tanulmányozását és tervek elkészítését. El is készültek ilyen tervek, melyek aztán később, midőn a hivatalt én vettem át, szakközegeim bírálata alá kerültek. Hat ilyen terv készült el és ezen tervek — méltóztassanak a szóban forgó összegek nagyságáról meggyőződni — 15 és 25 millió közt váltakoznak. De oly fontos a különbség köztük, és oly nagy összegekről van szó, hogy nagyon nehéz az elhatározás és nehéz a felelősség arra nézve, hogy a tervek közül melyik fogadtassák el. Meg kell még említenem, hogy volt ugyan egy terv, mely csak 5 millióra tette a költségeket, de e terv oly általános volt, hogy annak keresztülvitele szinte közel járt volna azon összeghez, melyet előbb említettem. Engedelmet kérek t. ház, hogy az országnak csupán egy vidékét érdeklő ügyre nézve tüzetesebben nyilatkozom, de én az általam már jelzett körülménynél fogva oly fontosnak tartom a kérdést, hogy kérnem kell a t. házat, méltóztassék türelemmel meghallgatni, hogy e kérdés lényege tulajdonképpen miben áll. (Halljuk! Halljuk!) A beadott tervek három különböző szerkezetre oszthatók fel. Az egyik terv lényege az, hogy mivel a Temes és Béga viszonyai olyanok, hogy a hegyről a víz roppant sebességgel foly le, nem képes a Temes, ott, ahol a töltések közé van szorítva, ezen víztömeg mennyiségét befogadni, ezért az első terv arra van alapítva, hogy a víz, azon néhány napi időre — mert csak ennyiről van szó — elraktározható, elhelyezhető legyen mindaddig, mig leapadván, a maga medrében a töltések közt lefolyt. Erre nézve készült egy terv, mely szerint a raktárak töltések által lettek volna elkülönítve egymástól. Az egyik raktárból zsilipszerkezettel a másikba lett volna a víz beeresztendő és ott lett volna elhelyezve addig, amig ismét lebocsátható lett volna. Ezen terv azonban azért nem bizonyult helyesnek, mert a víznek ezen mesterséges kezelése, midőn az árvíz nagy, oly nagy bajjal és felelősséggel jár, hogy egy gátőr vigyázatlansága is kimondhatatlan bajokat okozhat. (Helyeslés.) Egy másik terv arra vonatkozott, hogy a Temes töltései erősbittessenek és magasbiztassanak annyira, hogy a víz közéjök beférjen. De aki ismeri a vizek mentén épült töltéseket, tudja, hogy mentől magasabbra emeltetnek a töltések, annál nagyobb a veszély, annál nehezebb a töltés fenntartása, és még mindezektől eltekintve, annál nagyobb a szivárgás is, úgy, hogyha az árvíztől meg is menekülnek, a terület ismét szenvedne a belvizek által. Tehát ebből a szempontból ez a terv, mely szerint túlságosan magas és költséges töltések lettek volna létesítendők, nem volt elfogadható. (Helyeslés.) A harmadik rendszer volt az úgynevezett Karas-rendszer, mely sok tekintetben előnyösnek mutatkozik, de pénzbelileg terhes, mert kivitele mintegy 5 millióval többe kerül, mint minden egyéb rendszer és így ezen általam említett pénzbeli nehézségek folytán alig volt lehetséges a tervek valamelyikét elfogadni. Műszaki közegeim most egy újabb tervet állapítottak meg, melynek lényege abban áll, hogy elfogadja a raktározás rendszerét azon rövid időre, melyben a víz nagyon magas, de nem azon mesterséges szerkezettel, amint az eleinte tervezve volt, csak a magaslatok felhasználásával és némileg csekély töltésekkel kiegészítve, úgy, hogy a viz szabadon folyhasson be a raktározó területre és midőn a viz leapadt, ismét szabadon folyhasson a mederbe. E rendszer mellett magának a Temesnek töltései nem emelendők és tisztán csak azon magasságban maradnak, mint jelenleg vannak. E terv, tehát, most részletes kidolgozás alatt áll és az eljárás, melyet erre nézve követni szándékozom, az, hogy e terv most véglegesen megállapíttatván, a nyár folyamán kerüljön azon felsőbb revisionális fórumhoz, a műszaki tanácshoz, amelyet a minisztériumban létesítettem; hogy e tervre vonatkozólag a törvényjavaslat s a pénzügyi beszerzés megállapíttassék, hogy ősszel azon helyzetben lehessek, hogy a törvényjavaslatot azon vidék megmentésére benyújthassam és 1891. jan. 1-étől fogva a szervezet és terv végrehajtása életbeléptethető legyen. Ez által az 1890. év még egy átmenetet képez, de 1891-ben már rendszeresen megállapított terv alapján lehet a munkának végrehajtásához fogni, a mely munkának végrehajtása felfogásom szerint máskép nem lehetség mint ahogy az a Rábánál történt, hogy a munkát állami közegek hajtsák végre és csak ennek befejezése után adassék át a társulatnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az a terv, amelyet előterjeszteni szándékozom s melyet ezennel van szerencsém bejelenteni. (Helyeslés jobbfelől.) A másik nagy fontosságú kérdés a Tisza-szabályozás munkájának kérdése. Erre nézve mindenekelőtt hivatkozom azon törvényjavaslatra, mely hivatali elődöm által beadatott s mely általam visszavonatott s mely a Tisza-szabályozási társulatok szervezésére vonatkozik. Én részemről közbejött körülmények figyelembevételével e törvényjavaslat átdolgozását tartom szükségesnek s lesz alkalmam egy újabb e részben készített törvényjavaslatot előterjeszteni és pedig úgy, hogy ez ne csak a tiszai társulatokra, hanem általánosan a vízszabályozási társulatokra szóljon. E törvényjavaslatot lesz szerencsém legközelebb benyújtani. (Helyeslés.) Maga a Tisza-szabályozás nagy munkája — mindenki, aki e kérdéssel foglalkozik, tudja — már most 40 év óta foglalkoztatja az országot, de mind amellett, hogy e szabályozáson 40 éven túl munkálkodnak, mégis el kell ismerni azt is, hogy 18 éven át, 1858-tól 1876-ig semmi sem történt e téren s hogy az ország s különösen az érdekelt vidékek e kérdéssel nem törődvén, ez idő alatt a munkálkodás szünetelt, úgy, hogy nem lehet 40 évi munkálkodást a szabályozás terhére róni. De most már azon tapasztalatok után, melyeket a legutolsó árvizeknél szereztünk, gyökeresen kell a kérdéssel foglalkozni. De én ezzel is nem úgy szeretnék foglalkozni, hogy e munkálat csak toldozás-foldozás és egyik évről a másikra való élősködés legyen. (Élénk helyeslés,) hanem úgy