Nemzet, 1893. február (12. évfolyam, 3747-3774. szám)

1893-02-19 / 3765. szám

— Jókai Mór születése napja. A ki olvassa, nem hisz a nyomtatott betűnek. Avagy lehetsé­ges-e az, hogy immár 68 esztendő viszontagsága próbálja, hálistennek sikertelenül, fölszántogatni azt a Ama, jóságos orczát! Alkonyodó aggas­tyáné-e az a mélységes, derűs tekintetű kék szempár , a királyi kiváltságot képező »rugalmas léptek« közösek az irók koronátlan fejedelmévé is! S váljon egy hosszú emberélet nem-e képes megfonnyasztani, elhervasztani bűbájos virágait amaz örök ifjú tavasznak, mely ma is épen virul a Mester lángeszében, nagy szivében ? Szerencsére, a mi szerencsénkre senki sem hajlandó csak úgy egy szóra elhinni azt, amit a komáromi matrikula kétségbevonhatatlan hi­telességgel igazol: hogy t. i. Jókai Mór ma töltötte be életének hatvannyolczadik évét. Nemcsak a kaczér szép asszonyok, hanem a ko­moly, erős férfiak is elérkeznek ama bizonyos időponthoz, a­mikor megkezdődik a természet­­ellenes, udvariassági visszafejlődés. A magyar irodalom koszorúsa soha nem juthat ebbe a hiúsági czirkulus virziózusba, mert hiszen minden szálló esztendővel a dicsősége is öregbedik. Ha valamikor, úgy most abban a szívből fakadt kí­vánságban ad szárnyat a nyomtatott betű az igazi, osztatlan közvéleménynek, vajha az, a­ki egy hosszú életen át úgyis mindig a halhatatlan­ságnak élt, dolgozott, Jókai Mór még sok sok esztendőn át legyen a magyar nemzet élő büsz­kesége. A nevezetes évfordulót ma Jókai Mór otthonában kedélyesen ünnepelte meg, a ren­des tarokk-pathie, a­melynek tagjai közül megjelentek : Tisza Kálmán, Mikszáth Kál­mán, Waster Adolf b., Nedeczky István, Sváb Károly és Graják­ Ödön. A pompás lakoma a Feszty Árpád által készített halpaprikással kez­dődött, melyre nézve a társaság egyhangú véle­ménye az volt, hogy épp oly kitűnő, mint a művész festményei. Kedélyes és hatásos felkö­­szöntökben nem volt hiány. Éltették Jókait, Ti­sza Kálmánt és a háziasszonyt, Feszty Árpádné Jókai Róza asszonyt. A társaság csak éjfél táj­ban oszlott szét. — Ováczió. A magyar leszámítoló- és pénzváltó­bank irodafőnöke, Holl Albert ma ünnepelte hetve­nedik születésnapját, mely alkalomból őt a bank tisztviselői lelkes ováczióban részesítették. A gratu­­láczióhoz egybegyült tisztviselői testület nevében Walkó igazgatóhelyettes fejezte ki a jubiláns iránt általánosan táplált tiszteletet és ragaszkodást, ki­emelve bokros érdemeit. A hivatalnokok vonzódásá­nak és nagyrabecsülésének látható jeléül azután a jubilánsnak egy vert ezüstből készült, művészi kivi­telű virágtartót nyújtottak át.­­ A márczius hó elsején rendezendő »Vig­estély« iránt az érdeklődés oly nagy, hogy már közel 2000 jegy kelt el. A vigestélyen, mely fél nyolcz órakor kezdődik, a következők mű­ködnek közre: Küry Klára, Zilahi Gyula, Odil­­lon k. a. a bécsi népszínház tagja, Wittels a bé­csi Karl-színház tagja. Schwarzmeyr humoriszti­­kus zongoraművész, az opera zenekarának négy tagja, továbbá Mazzantini a balletszemélyzettel A víg műsor meghallgatására ezer ülőhely lesz felállítva. A bál rendező­bizottsága már meg­alakult, és a Ganz-gyárban már készülnek az elektrikus kotillonhoz megrendelt meglepetések. Meghívók s részvételi jegyek kaphatók a Har­monia zeneműkereskedésben. — A straszburgi ludmáj-pástétom története. Az első ludmáj-pástétomot 1780-ban készítették Strasz­­burgban. A város akkori kormányzójának, az inyencz Contades tábornagynak Close volt az udvarmestere, ki mellékesen jeles szakács is volt. Ez egyszer arra a gondolatra jött, hogy ludmájból készít pástétomot. A tábornagy oly ízletesnek találta, hogy mindennap ezt akart enni, Contadest pár hónap múlva más vál­totta föl. Az új kormányzó nem méltányolván eléggé Close tudományát, ez megtakarított pénzével megvált a kormányzó szolgálatából, elvette egy pástétomsütő özvegyét, s maga kezére gyártotta a ludmáj-pástéto­mot. Az új ételnek akkora volt a sikere, hogy Close meggazdagodott. De szerencséje nem volt tartós, mert fölmerült egy új szakács-nagyság, Doyon, a­ki még ízletesebb pástétomokat készített az által, hogy szarvasgombával készítette. Ez az újítás Closenak vagyoni bukását okozta. — Nem sikerült gyógymód. Nürnbergben egy kereskedőnek az a rossz szokása van, hogy éjjelen­ként nagyon horkol. A felesége elhatározta, hogy er­ről leszoktatja. Mikor a férj a napokban megint el­kezdett fűrészelni, neje a sötétben anyjával együtt odalopódzott, s egy vizes ruhát borított a férje fejére. Ez fölijedt, s azt hívén, hogy rablók támadták meg, kétségbeesetten kezdett rugdalózni, s hadonászni. A sötétben elrúgta az éjjeli szekrényt, mely anyósának a lábára esett (minek ment oda ?), s két lábujját szétmorzsolta, nejét pedig véletlenül úgy találta ar­­czon, hogy új fogsort kell neki csináltatni. Azóta ví­gan hortyog tovább. A Villamos-vasút az Andrássy-uton. A teréz­városi polgári kör közügyi bizottságában ma este az Andrássy-úton vezetendő villamos vasút kérdése élénk megbeszélés tárgyát képezte. Az elnöklő dr. Rózsa­völgyi Manó városi bizottsági tag előadja, hogy a fővárosi tanács egy belga vállalkozóval az omnibusz­kérdés megoldására szerződést tervez. Állítólag az lenne a szerződés egyik pontja, hogy az Andrássy­­úton tizenöt éven át villamos, vagy más közúti vasút építhető ne legyen. Tudomása szerint a két közúti vasút együttes előterjesztést tett a fővárosnál a villa­mos vasút kiépítésére a Gizella-térről a Deák-téren és Andrássy-úton át a városligetig. E vonal létesítése a Terézváros érdeke, mert elvégre is az Andrássy-út első­sorban a polgárságé. Czélszerű volna a kerület képviselőjét, Andrássy Gyula grófot, a­ki egyúttal belügyi államtitkár, kü­ldöttségileg felkérni, hogy a villamos vasút építését pártolja. Dr. Hirschfeld Antal szerint czélszerű volna a terézvárosi polgárok nagy értekezletét egybehívni és ez elé terjeszteni a kiküldendő bizottság memorandumát. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott és a kérdés előkészítésre szűkebb bizottság küldetett ki. — Az operaház előtt­ Bálint bárónak megjött a falusi kocsija szelepcsényi birtokáról. Az ügyes vén ficzkót meg nem zavarja a fővárosi állandó soha,hal­lom s hajt olyan ügyesen, akár csak otthon, az el­hagyott országúton. Tegnapelőtt először vitte a gaz­dáját az operaházba. Bálint báró, a­mint a kocsiból kiszállott, megmondta Miskának, hogy álljon oda, a legközelebbi kávéházhoz a sarokra s majd előadás után onnan jöjjön elő, hogy a gazdáját elvigye a kaszinóba. Az előadás lassan kint lepergett, é­s az eső is kezdett cseperegni. Bálint báró megmondja az opera roppant termetű portásának, hogy hívja elő a kocsiját, névszerint: Gál Mihályt. A hatalmas alak neki is bődül, a mint szokta s végig bömböli a széles Andrássy-úton: — Gál Mihály! Nem mozdul senki. A portás még jobban ordítja: »Gaál Mihály!!« Semmi eredmény. Most már, a­mint csak hordónyi tü­dejéből kifér, úgy ordítja, öblösítve is a hangját le­hetőleg: »G­aál Mihály!!!« — Siri csönd erre is, és néma mozdulatlanság. Bálint báró megunja a dolgot s az eső daczára neki ered gyalog, megkeresni a kocsiját. Meg is ta­lálta hamar, mindjárt az opera mellett. — Hát Miska! Nem hallod, hogy kinak ? — De hallom, méltóságos uram. Úgy kiabálja a nevemet az a vastag, már egy órája. Vájjon honnan tudja, hogy itt vagyok ? De hát kiabálhat­ó, a­mennyit akar, én csak nem hagyhatom itt a lo­vaimat ?! — Diákok tanulmányútja Rómába. A mai he­lyes oktatás egyik elmaradhatatlan kelléke a szemléltető oktatás; az iskola falain kívül erre bő alkalmat a kirándulások, utazások adnak. Az ily oktatást a VII. ker. áll. gimn. keletkezésétől fogva egyik főfeladatának tekintette, ezért tanít­ványai számos kis kiránduláson kívül Köpesdy S. igazgató vezetése alatt voltak már Salgó- Tarjánban, Körmöczbányán, Pozsonyban, Bazin­­ban, Modorban, Fiuméban, később ismét Adels­­bergben, Triesztben, Velenczében. Az idei hús­véti szünetben a közoktatásügyi minisztérium engedélyével s támogatásával a VII. és VIII. osztály tanulói közül mintegy negyvenen az ed­digieknél még nagyobb útra kelnek; a magyar államvasúttal Fiuméba, onnan hajón Anconába s tovább vasúton Rómába, visszafelé Fló­­renczba, Velenczébe szk­eszten át a déli vas­úttal, hogy igy a Balaton vidéket is lássák. Utazásuk főczélja Róma műkincseinek megisme­rése , ezért a 14 napra terjedő útból 7 napot a klasszikus tudományok anyaföldjén, az örökvá­­rosban töltenek. Ez útban résztvesznek az V. ker. kir. főgimn. két felső osztályának tanulói is. A kisérő tanárok kettejének utazása költségé­hez hozzájárul a közokt. miniszter is; a többiek saját költségükön utaznak. Az utazók között lesz Erődi Béla dr. tanker. főigazgató is, ki Rómában már több ízben huzamosabb időt töltött, egyrészt ez, másrészt, hogy a tanulóknak Rómában ka­lauzolására hely- és szakismerettel bíró tanfér­fiak vállalkoztak, biztosíték arra, hogy abból a tanulók sokoldalú, alapos ismeretekkel térnek vissza. Kétségtelen, hogy ily útban az ifjú bátor­ságra, nagyobb önállóságra, szélesebb látókörre, merészebb gondolkodásra, sok tapasztalatra és ismeretre tesz szert, ezért nem dicsérhető eléggé közoktatásügyi miniszterünknek az az elhatáro­zása, melylyel az ily utazást a tanker, főigazgató ajánlatára nem csak ez alkalomból megengedte, s anyagilag támogatja, hanem azt jövőre nézve is megígérte. Följegyzésre méltónak tartjuk itt még azt is, hogy tudtunkkal ez az első út, me­lyet ily tanulmányozás czéljából középiskolai tanulók Rómába testületileg tesznek. — Hymen. Alsó-draskóczi Morvay István a »Magyar Ipar és Kereskedelmi bank tisztviselője ma jegyezte el T­o­l­n­a­y Ida kisasszonyt, Tolnay La­jos min. tanácsos leányát.­­ Porubai Porubszky István borsodmegyei birtokos, cs. és kir. huszár hadnagy oltárhoz vezette Ecsedi Csapó Margitot, Csapó Kálmán fővárosi ügyvéd leányát. Az esküvőn tanukép jelen voltak a menyasszony részéről: dr. Koós Ödön a m. kir. államvasutak felügyelője és Csapó Ferencz kir. főmérnök, a vőlegény részéről Csapó Dezső biharmegyei birtokos és Anders Emil lovag m. kir. honvéd főhadnagy. — Wabrosch Károly fővárosi tisztviselő jegyet váltott B­e­r­n­d­t Berta kisasszonynyal, Berndt István fővámhivatali főellenőr leányával. — Klein Sámuel m. kir. p. n. tisztviselő és dr. Hirsch Mór jótékony egyesület jegyzője jegyet váltott Stern Róza kisasszonynyal, Stern Mór képezdei tanár leányával Buda­pesten. — Lopás a flandriai grófnál. Brüsszelből jelen­tik, hogy a flandriai gróf palotájában történt rablás ügyében végre sikerült a rendőrségnek némi komo­­yabb nyomokat is találni. Kipuhatolták ugyanis, hogy két angol január közepe felé Brüsszelben idő­zött és a Bellevue szállóban lakott. Az illetők sokat érintkeztek a flandriai gróf szolgaszemélyzetével, azután pedig február 1-én márhájuk hátrahagyásá­val a szállóból eltűntek; február 2-án azonban látták őket Ostendében, a­honnan hajón Angliába indul­tak. Az angol detektívek most erélylyel folytatják a nyomozást ebben az irányban. — Sikkasztás. A »Magyar Hírlap« folyó hó 18-iki számában, Kókán utódja czím alatt megjelent közleményre vonatkozólag illetékes helyről a B­C. arról értesült, hogy a földművelésügyi minisztérium által Braun Aladár volt miniszteri számtiszt elfoga­­tása iránt a m. kir. államrendőrség mindjárt Braun üzelmeinek felfedezése után, vagyis még múlt évi október hó 14-én megkerestetett, ez irányban ismé­telve megsürgettetett, ennélfogva a »Magyar Hírlap« említett, közleményében foglalt azon állítás, mintha Braun Aladár ellen a feljelentés meg nem tétetett volna s az ezen állításhoz fűzött következtetések tel­­sen alaptalanok. — A bécsi veteránok elrontott mulatsága. A bécsi hadastyán-test­ület »parancsnoksága« »elhatá­rozta«, hogy a fogadalmi templomban ünnepélyes szent misével ünnepli meg 40-ik évfordulóját annak, hogy ő felsége megmenekült Libényi tőrétől. A vete­ránok, kik mindenütt — hívatlanul — díszelegni akarnak, nagyszerű tervet eszeltek ki erre az alka­lomra. Hogy ott lesz Bécs összes öreg csatárja, hogy a vén sasok a városháza előtt gyülekeznek s har­­czias induló hangjai mellett hosszú vonalban indul­nak a fogadalmi templom­,TM; hogy a mise után ismét fölállanak a templom előtt; hogy azután a sok harcz­­edzett generális és óbester (kisebb rang tudvalevőleg nincs köztük) díszes vonul­ást rendez vissza a főhadi­szállásra, valamelyik wiedeni korcsmába. A veterán­hadtest »parancsnoka« azonban tegnap értesítést ka­pott a policzástól, hogy nem enged meg semmi fölvo­nulást, semmi parádét, semmi defil­rozást, semmi zenét, egyszóval semmit, hanem — ha tetszik — kiseb csoportokban, minden feltűnés nélkül, elmehet­nek a templomba imádkozni. A »parancsnok« rögtön rohant a rendőrséghez, hogy a rendeletet visszavé­tesse, de ott újra ismételték előtte a tilalmat. E sze­rint a vén leventéknek csak az imádkozás engedte­tik meg. — Mérgezés higanynyal. Stangendorfból jelen­tik : Hirter Flórián kovács meg akarta mérgezni szü­leit és testvéreit oly módon, hogy levesükbe higanyt kevert. A gyalázatos tervet azonban még idejekorán észrevették, s így nem történt semmi baj. A méreg­keverő kérdőre vonatkan, azt adta elő, hogy tettét azért akarta elkövetni, mert szülei és testvérei nem akarták megengedni, hogy egy cselédleánynyal egybe­kelhessen.­­ Az V. ker. állami főreáliskola ifjúsága 45 frtot fordított ma szegény tanulók segélye­zésére. Ez összeget Szántó Eleázár halála alkal­mából gyűjtötték koszorúra, de a család kérésé­re inkább jótékonyságot gyakoroltak vele.­­ Elfogott sikkasztó. Temesvárról távírják lapunknak. Revelicz bukaresti czég megkérésére ma a pályaudvaron elfogták a czég turnseverini képviselőjét, Magyar Dávidot, akit 3000 frank elsikkasztásával vádolnak. Magyar azzal védeke­zik, hogy a pénzt azért tartotta vissza, mert a­­ nyeremény osztalékát a czégtől nem tudta meg­kapni s más állást akart elfoglalni. — Lelőtte a katonai őrszem. Bécsből jelentik, hogy a múlt éjjel a bécsi központi temető mel­lett katonai őrszem egy katonát, kit a ködben polgári embernek tartott és ismételten igazolásra hivott fel, két lövéssel leterített. Az őrszem azt állítja, hogy kétszer is rákiáltott a szeren­csétlenre. — Rövid hírek. Téli hajórajunkat Dal­­mácziából Conte Cassini ellentengernagy vezény­lete alatt f. hó 21. és 23-ika között Fiumába várják. — Az orosz czár megkegyelmezett mindazoknak, kik az asztrakháni kolerazavargá­sok miatt halálra voltak ítélve. — A páter­­vári Bogdanoff dohánygyárban ma tűz ütött ki. A kár jelentékeny ugyan, de a munkát folytathatják. — A mérnök- és épí­tés­z-egyletben ma este Winkler Ignácz tar­tott felolvasást »Az elektrotechnika alkalmazásá­ról a bányászatban.« — Regedei savanyuviz. Fölöttébb ajánlatos a regedei savanyuviznek, mint rendes asztali italnak való használata, miután ez az ásványvíz főleg az emésztést elősegítő sajátságánál fogva rendkívül nagy adag szénsavat tartalmaz és igy ragályos betegségek ellen valóságos ÓASzer. A regedei savanyuvizet tisztasága, kellemes íze és olcsósága általánosan kedvelt itallá minősítik. Főraktár Budapesten, V. Lipót körút 21 szám alatt. Interpelláczió a házon kívül. Wekerle miniszterelnök dánosi birtokán nem hiányzik semmi, a­mi a vendég kényelméhez szüksé­ges. Hogy a háznép vendégszerető, a kastély tágas s a gazdaság látnivalóban bővelkedik, azt egyhangúlag elismerte mindenki. Csakis a park hiányzott, az az árnyas kert, ahol ebéd után a vendégnép elkvater­­kázhatott volna. E bajon sógorának Molnár Viktor temesi főispánnak ügyességével segített a miniszter, még évekkel ezelőtt hat holdnyi területet rendezvén be ízléssel és mintaszerűen kertnek. A park gondo­zására felfogadtak egy­­­ Jóskát, a­ki értett a virá­gok ápolásához és a fákról is le tudta szedni a her­nyókat. Ebben a minőségében azonban nem tudott a hivatalos rangosztályban feljebb kapaszkodni a »te« titulusnál. Tegezte a család, tegezte a vendég­ség, sőt tegezte a környékbeli birtokosság is, úgy annyira, hogy Hoitsy Pál képviselő úr ő nagy­sága, aki szomszédos birtokosa a miniszternek, szin­tén csak ilyen formán szólitgatta a főkertész urat: — Te Jóska, itthon van az urad ? Ilyenkor Jóska illendően poleba vágta magát, levette a süvegét és nagy alázatossággal mondta: — Igen is, nagyságos úr, itthon van. Hasonlóan megtitulálta a képviselő ur hit­vesét is. Történt azonban, hogy Jóska ur gazdáját a ki­rály ő felsége miniszterelnökké nevezte ki s igy az Andrássy-uti villából kénytelen volt a budai pa­lotába költözni. Az elárvult villa gondozására ke­resve sem lehetett volna alkalmasabb embert ta­lálni Jóskánál, hisz a dánosi parkot a kegyelmes úr úgy sem élvezheti, mióta az ország dolgaiban ker­tészkedik. Jóska tehát felkerült a fővárosba, s azóta úri passzióknak hódol. A pipát sutba dobta, mert új rangosztályának már csak a szivar felel meg, csiz­mája fölé pantallót húz s üres óráiban rangosztályá­nak megfelelőleg az Andrássy-úton szokott sétál­gatni, szakértőén méregetve az asszonyokat és néze­getve a lovakat. Jóskának ezt az átalakulását mindenki észre vette, csak az nem, a­kit illet. A kegyelmes úr. Persze kisebb gondja is nagyobb annál. Történt azonban ma a képviselőház ülése után, amelynek kiemelkedő része tudvalevőleg Wekerle de­mokratikus beszéde és a czimborság ostorozása volt, hogy a kegyelmes úr, mint a­ki jól végezte dolgát, kiment a folyosóra, a­hol mindenki az ő sikeréről beszélt. — Igaza van! Úgy van! suttogták a háta mögött. Hoitsy Pál azonban nem azért telivér 48-as, hogy a miniszterelnök dicsőségéből egy darabkát — ha csak lehet — le ne törjön, ha az a minisz­terelnök mindjárt szomszédja is. Oda megy tehát hozzá és megszólítja : — Hát hiszen szép, szép az kegyelmes úr, a­mit a czimek ellen mondtál, de —­ mit szól majd hozzá — Jóska ? — Micsoda Jóska ? — A kertészed! — Hogyhogy? — Hát csak úgy, hogy a napokban a felesé­gem az Andrássy-úton sétálván, megpillantotta Jóskát és megszólította: — Te vagy az Jóska ? Az eddig oly alázatos Jóska foghegyről csak azt válaszolta: — Én volnék. — Hát, hogy vagy Jóska ? — Köszönöm a szives kérdését tekintetes asszony, nagyon jól; a kegyelmes urat kinevezték miniszter­­elnöknek, engem pedig kinevezett házmester ttrrrnak. Három rvrel mondta, hogy urnak. — Igazán örülök — válaszolt Hoitsyné, föl­fogván a helyzet komolyságát — hogy láttam a házmester urat. Jóska arcza kiderült, haptákba vágta magát és nyájasan igy válaszolt: —­ Én is örülök most már, hogy láttam a —­mellosolgos asszonyt. - - —------------------------------,---­ Az olvadás. Földváry pest megyei alispán fölterjesztést in­tézett a földmivelésügyi miniszterhez, melyben kifejti, hogy a nagy Duna vizének a soroksári ágba leendő átcsapása csak úgy lesz megakadályoz­ható, ha a tökölújfalusi védgát megerősíttetik s ha Tököl község felső végétől a Laki hegyig és Sziget-Szent-Miklós község határában fekvő völ­gyeken át mintegy 7 km. hosszban erősebb nyul­­gát emeltetik. A vármegye a közúti pénztárból 1500 frtot tett folyóvá, de még legalább ugyan­annyi pénzre van szükség. A munkálatokat a főszolgabíró és Juventius kir. mérnök vezetése alatt már megkezdték. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter ma e munkálatok czél­­jaira 1500 frt állami segélyt utalványozott az alispán kezeihez. Pozsonyból távirják: A vízállás délután is­mét emelkedett, most 560 cm. a viz. Temesvárról távirják: A langyos napokra meglehetős erős havazás jött, mely dél óta foly­ton tart, Bécsből távírják. Minthogy a múlt éjjel Rossatznál is megindult a jég, Alsó-Ausztriában most már csak két helyen áll a Duna jege. A Bécs felett álló jég 18 km­ hosszú, Altenborthnál kezdődik és Tarn mellett végződik, mintegy 0/1 kilométernyire az államvasút bécs-égek­ vonalán felül. A Bécs alatt álló jég körülbelül 20 km. hosszú és mintegy három kilométernyire Fischa­­mend felett kedődik és Regelsbrunnál végződik. Esztergomból távírják. A Duna folyton árad és a jég szilárdan áll. Napközben egy kis részen megcsúszott, de ismét megállott. Bizonyosra ve­hető, hogy az úgy­nevezett hideglelős keresztnél, hol igen sok zátony van, a jég fenékig terjed; ez a hely Esztergomra igen veszedelmes. Ha a felső jég hamarább jön meg, mintsem az a rész jégmentessé válik, a városra a veszély elkerül­hetetlen. Vízállás 462. Halálozások. Doleschall Sándort, a budapesti ág. ev. ma­gyar-német egyház lelkészét ma temették el a Deák­téri templomból. A temetésre olyan nagy közönség gyűlt össze a gyászszal bevont templomba, hogy 3 órakor már senkit sem bocsátottak be. A templom erkélyét a gimnázium és elemi iskolák növendékei töltötték meg, az oltár körül pedig az összes buda­pesti ág. ev. egyházak kitűnőségei gyülekeztek. Ott voltak a gyászoló család tagjai is. A ravatal az oltár előtt állott virágokkal elborítva, fáklyák között. A gyászszertartást az egyházi énekkar nyitotta meg, mely után Schrantz János lelkész mondott megható búcsúbeszédet és imát. Újabb gyászkar eléneklése után a koporsót a gyászkocsira emelték, mely a kerepesi temetőbe vitte örök nyugalomra a boldogul­tak A temetőben még Scholtz Gusztáv, a budai ág. ev. egyház lelkésze, beszélt, végbucsut mondva a sze­retett halott hamvai fölött. Barsi József, az akadémia levelező tagja, s az orsz. statisztikai tanácsnak volt tagja, ma elhunyt 83 éves korában. 1810-ben született Barsmegyében, Jano-Lehotán 1833-ban pappá szentelték, de 1862- ben áttért a református hitre, s a budapesti ref. fő­gimnáziumnál tanár lett. Számos statisztikai mun­kát irt, s több e nemű külföldi művet fordított ma­gyarra. Színház és művészet. — Népszínház. Tomboló kaczagás töltötte be ma este a népszínház nézőterét. Ennek a de­rültségnek szerencsés szerzője Gerő Károly volt, a­ki számos poétikus darabjával már több-keve­sebb sikert aratott, míg mai darabjával elérte azt a legteljesebb sikert, a­mely a legtehetsége­sebb drámaírók életében is csak ritka eset. »P­róba-házasság« czímű drámáját, mely ma került először színre, a közönség oly derültség­gel fogadta, hogy a kac­agástól nem juthat szó­hoz a komoly kritika sem, melynek pedig volna egy pár mondanivalója, de hát a jó kedvet nem szabad elrontani, úgy is olyan ritka. A színlapon a szerző óvatosságból »énekes szín­műnek« íratta darabját, holnap azonban csak nyomassák ki bátran az igazi czimét és rangját: »bohózat.« Ebbe a rangosztályba kell a »Próba­­házasság«-ot sorolni, töröl metszett bohózat az, ha mindjárt van is benne egy kis poétizáló drá­­mázás is s a mi bohózatirodalmunk olyan sze­gény, hogy nem árt, ha egy kis erőszakkal is szaporítjuk. A bohózatos elem dominál Gerő da­rabjában s ennek köszönhette egész sikerét. Maga a darab alapeszméje nem is a Gerőé, úgy kérte azt kölcsön a nemzeti színháztól, a­hol »Kölcsön­kért feleség« czím alatt került színre. Az a poétái invenczió, a­mivel ebből az idegen tárgyból az érdekes szövevényt, a jól megrajzolt s igen ro­konszenves alakokat kicsalta, valamint az a szel­lem és humor, a melylyel élénkké tette és az a színpadi érzék, a mivel hatásossá tette, az már mind a Gerő Károlyé volt. Az első felvonás­ alatt a komikus jelenetek oly rohammal követték egy­mást, hogy a darab is rohammal hódította meg a közönséget, az egész felvonás alatt tartott a hangos derültség s a végén tomboló tapsvihar tört ki, mely úgy a szereplőket, mint a szerzőt többször a lámpák elé hívta. A derültség a követ­kező felvonások alatt nemigen csökkent s a darab a legteljesebb külső sikert aratta. Természetesen a szereplőknek is igen nagy része volt ebben s rég áttunk jobb összejátszást, mint ma. Küry Klára és Szirmai voltak »próba-házasságban« s mind­ketten igen rokonszenves alakítást mutattak be, Küry ma is pajzán jókedvvel és szeretetreméltó­­sággal játszott; dalait is megujráztatták s itt dicsérettel kell kiemelnünk Erkel karnagy ügyes­ségét, hogy a diszkrét zene által segített ér­vényre emelni Küry kisebb terjedelmű hangját. Szirmai ma igen jó hangulatban volt s meleg kedélyt öntött szerepébe. Mesteri alakítás volt Horváth Vincze öreg parasztja s ilyen alakí­tások látásakor mindig sajnáljuk, hogy nincs meg a népszínház és a nemzeti színház kö­zött az a természetes átömlesztés, a­minek meg kellene lenni , mert Horváth Vin­­czének ép úgy a nemzeti színháznál kellene len­nie, mint a korai nyugalomba vonulás helyett oda kellett volna vinni már rég Kl­á­r­n­é­t is. C­s­a­t­a­i Zsófi egy házsártos asszonyt játszott szokott humorával. A színház drámai hősnőjének, Lukács Juliskának ma egy szubrett szereppel kellett megbirkóznia s erősebb volt szerepénél, illegicsa-car. srpcsms—__ neve volt Horváthnak. Solymosi igen zajos hatást tett kupléival s úgy ő, mint V­i­d­o­r­n­é, Tollagi és Németh igen jól játszottak. patronessje báró Nikolics Fedorné Volt, ki tisztjét kiváló szeretetreméltósággal tölté be s a jól sikerült mulatságról csak késő éjjel távozott. A táncz azon­ban még folyt soká s aligha ért véget reggel előtt. Ott voltak: Földes Auróra, Kunstädter Regina, Garai Aranka, Gaál Vilma, Gaál Diamanta, Eisler Frida, Lányi Vilma, Czinner Józsa, Mühlberg Hilda, Kaufmann Lujza, Bacher Hermina, Rosenberg Frida, Handelsmann Regina, Stern Rózsa, Stern Gina, Selényi Irma, Schil­­linger Szidónia, Jaboniczky Vilma, Blau Frida, Blau Gi­zella, Preszburg Szidónia és Ilonka, Miks Mariska, Sichermann Regina, Czinner Malvin, Hoffer Ilona és Karolin, Rabinovszky Dinora, Braun Renéé, Augenstein Ilona, Rusztin Rózsika (Abony), Politzer k. a., Lengyel Mariska (Veszprém), Schwarcz Mathilda és Sarolta,­ Bin­der nővérek, Kalmár Malvin, Krausz Emma, Mathild és Róza, Frühauf Margit (Buda-Bicske), Fehér Vilma, Kaunz Fanny, Pettyán Linka és Berta, Deutsch Fanny, Re­gina, Rachel, Deutsch Katti, Steinschreiber Malvin és Jó­zsa, Zifferblatt Hana, Wachsmann Janka kisasszonyok; továbbá: Báró Nikolich Fedorné, báró Orczy Irma, Schönfeld Hermanné, Havas Izsóné, Fraenkel Sándorné, Gerő Viktorné, Rémi Zsigmondné, Schlesinger Józsefné, Schillingen Miksáné, Spitzer Ignáczné, Horváth Sán­dorné, dr. Murányi Árminné, dr. Ormay Józsefné, Beeri Sándorné, Sicher Lajosné, Kolisch F.-né (Galánta), Roth­­hauser Jakabné, Schwartz Ignáczné, Krausz Arnoldné, Eisler Mórné, Lányi Adolfné, Czinner Adolfné, Mühl­­bergné, Kaufmanné, Rosenbergné, Handelsmanné, Kulka Mariska, Blau Adolfné, Preszburg Frigyesné, Leipnik Antalné (II.-Várad), Kunstädter Mórné, dr. Gruber Jó­zsefné, Klein Mórné, Schlesinger Józsefné, Szilágyi Mik­sáné, Grünbaum Jakabné, dr. Roth Pálné stb. úrnők. —­ Turista-bál. A magyar turista-egyesület buda­pesti osztályának tagjai jól sikerült mulatságra gyűl­tek össze ma a terézvárosi kaszinó termében. Az első turista-bál folyt le ottan s azon megjelentek a fővá­ros szép hölgyei nagy számban; ugyanazok a szép hölgyek, a­kik nyáron át a turisták kirándulásaiban szoktak részt venni. És a hangulat után ítélve ép oly jól mulattak ma a tánczban, mint nyáron a hegymá­szás közepett. A rendezők a hölgyeknek tánczrendként a turista lap egy-egy csinosan kidolgozott miniatűr példányával kedveskedtek, melyek nagy tetszésben részesültek. A négyeseknél résztvett párok száma 120. Ott voltak : Admetto Leona, Beliczay Etelka, Be­­rényi Berta, Balogh Amália, Binder Irma, Brandt Te­rike, Czadersky Szerafin (Bécsből), Donhoffer Margit, Dobos Etelka, Dumtsa Euphozina és Konstanczia, Éder Mártha, Éder Gizella, Falvay Gizella, Gerzsó Róza, Guebsch Ella, Gál Berta, Giessriegel Klotild, Hofhauser Szidónia, Hebentanz Margit, Joób Ida, Kammerlohr Hil­da, Kardhely Auguszta, Kossuthány Ilona, Kovács Dóra és Róza, Kardassevits Erzsébet, Kunkel Tini, Kemény Eta, Lukse Fábry Gizella, Malvin és Mariska, Leber Margit és Mili, Müller Auguszta, Molnár nővérek, Müller Irma, Megyeri Lotti, Németh Karola, Novák Ilona, Kacs­­kovits Márta, Olasz Teréz, Pugin Leona, Plechschmidt Helén, Porzezinszky Erzsiké, Szurmák Lujza, Szabady Laura, Schmiedt Etel, Schweiga Zsolda, Schaffer Augusz­ta, Schuster Biri és Ilka, Tóth Mimi, Tóth Fanny, Vre­­hovszky Lili, Witthen Paula Valéria és Ilona Lujza, Zatterszky Leonie kisasszonyok, továbbá Admetto An­­selmné, Beliczay Béláné, Balogh Gyulán­é, Brandl Ist­vánná, Donhoffer Szilárdné, Dumtsa Miklósné, Ember Károlyné, Éder Antal Gyuláné, Esch Jánosné, Falvay Antalné, Kammerlohn Nándorné, Kard­ely Józsefné, Kossuthány Gézáné, Kerékgyártó Istvánné, Kovács Ala­­josné, Kölber Ferenczné, Kardassevitsné Erzsébet, Kun­kel Imréné, Kácziány Jánosné, Lukse Fábry Béláné, Leber Ignáczné, Mollian Józsefné, Müller Béláné, Mol­nár Mihályné, Márkli Gézáné, Müller Lajosné, Megyeri Károlyné, özv. Németh Mihályné, Novák Jánosné, Nagy Ferenczné, Olasz Józsefné, Pugin Leóné, Plechschmidt Frigyesné, Reif Jánosné, Remenyik Lajosné, Radanovits Isánc, Szurmák Rezsőné, Schmiedt Józsefné, Schaffer Károlyné, Schuster Gusztávné, Simaházi Tóth Kálmán­ná, Todorszky Pálné, Terstyánszky Kálmánné és Ilona, özv. Vérey Kálmánné, Vogl Lajosné, Vadász Márton­ná, Witthen Kornélné, Wennes Gyuláné, Weinmann Rudolfné.­­ A Magyar ifjak nagyon jól sikerült mulatságot rendeztek ma este a Baross-szobor javára, a fővárosi iparosok körének összes termeiben. Az estélyen nagy számú közönség jelent meg, mely úgy a táncznál, mint az azt megelőző hangversenynél pompásan mu­latott. Szinre került a Már alszik czímű jószű kis vígjáték, melynek szereplői, név szerint Ambrózy Her­­min, továbbá Dömök János és Kiss István zajos, jól megérdemlett tapsot arattak. A tetszésből bőven ju­tott ki Meilinger Gyulának is, ki nagyon szépen éne­kelt néhány magyar dalt. A hangverseny után társasvacsorához ült a tár­saság, melynek befejeztével felhangzottak az első csárdás ütemei és csaknem 120 pár állott ki a tánczhoz. A »Magyar ifjak« minden tekintetben meg le­hetnek elégedve mulatságuk sikerével, mely a Baross­­szobor alapját kétségkívül csinos kis összzeggel fogja gyarapítani. Ott voltak : Ninkelhofer nővérek, Holub Anna, Szalay Aranka, Takács Irma, Kiss Francziska, Tóth Ró­za, Gallé Mariska, Petrovics Teréz, Tuza Katalin, Kam­­per Róza, Néber Ilka, Andrekovics Anna, Asztner Vil­ma, Túra Anna, Hedrich Irma, Csillag Emilia, Bleyer Irma, Bleyer Róza, Kiss Mariska, Németh Gizella, Nagy Évi, Megyessy Lujza, Roszman Róza, Horváth Mariska, Fechter Ilona, Hajdú Róza, Reich Katicza, Goldstein Paula, Varga Anna, Bajusz Gizella, Árkos Irma, Böger Ilona, Tröszter Emilia, Meilinger Margit, Brünn Teréz, Brünn Mariska, Limbeck Irma, Müller Vilma, Gaczler Józsa, Lukacsek Lipótka, Lukacsek Anna, Buzay Ma­riska, Grula Mária, Szvoboda Karolin, Weinberger Rita, Bleyer Margit, Gottwald Róza, Bienenstock Gizella, Grul­­la Mária, Wilheim Emma, Pogány Jolán, Répássy Jo­lán Gusztika, Sieber Paula, Neuschlosz Ilona, Dolovi­­czányi Juliska, Grünwald Irma, Kiss Georgina, Wagner Irma, Durandt Nesely Carolin kisasszonyok; továbbá : Répássy Jánosné, Goldstein Lina, Gallé Mari, Schön Adolfné, Thein Józsefné, Kampl Sándorné, Kafka Zsi­­gáné, Farkas Gusztávné, Hüli Emilia, Laufer Netti, Jó­zsa Kálmánné, Vanicsek Józsefné, Szvoboda Lajosné, Buzay Gusztávné, Brünn Mária, Csillag Lajosné, Mayer Jánosné, Rozsta Józsefné, Kiss Ilona, Keller Vámosné, Fochter Ferenczné, Bleyer Lőrinczné, Tóth Márt­enné, Medgyessy Antalné úrnők. — A Segítség-egylet ma este a Bakács-téri köz­épület termeiben jótékonyczélű tánczvigalmat rendezett. A megjelent nagyszámú közönség a mulatságon na­gyon jól mulatott, tánczolva kora hajnalig. Mulatságok. — A »Fővárosi szegénygyermekkert egylet« árva­leány-menháza javára rendezett hangversenynyel egy­bekötött tánczvigalom, mely ma este folyt le a Vi­gadó összes termeiben, minden tekintetben fényesen sikerült. A közönség, mely kedvenczeként dédelgeti ezt a jótékony egyletet, ezúttal is teljesen megtörte a termeket és soraik közt láttuk a fővárosi társas élet színe-javát. A hangverseny műsora változatos és élvezetes volt. Alföldy Irén Bécsben működő magyar énekesnő nyitá azt meg, elénekelvén »Ernani«-ból Elvira áriáját, nagy tetszés mellett. Utána Thoman István művészi felfogással játszta el Schubert »Menuetto« h-moll és Liszt magyar »Rapszódiáját«. Dr. Hart­mann Sándorné diletáns léte daczára is erős, szép hanggal énekelte el olaszul »Tannhäuser« egy áriáját és Mascagni »Zantuzza Románczát«. Dicséretet érde­mel Noszeda Károly kíséretéért. Ezután Márkus Emilia Aranynak »Fiamnak« czímű költeményét sza­valta el a nála már megszokott nagy művészettel. A műsor utolsó pontja a »Rantzauk« duettjének bemu­tatása volt. Kaczér Margit és Szirovatka Károly ad­ták elő, Szabados Béla zongora kísérete mellett. A­­ közönség zajos tapssal jutalmazta a művészeket. A sikerült hangversenyt táncz követte, melynél­­ a négyeseket 250 pár tánczolta. Az estély lady Fővárosi ügyek. 1 fi • w JJ* ^IZIinr CXj ottAiiuCgvcr- '­­rületek kisajátítására a kereskedelemügyi mi­niszter megadta a kisajátítási jogot, egyúttal fel­hívta Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye közigaz­gatási bizottságát, hogy az eljárást a lehető leg­sürgősebben vigye keresztül. — A népszínház tűzbiztonsága. A mérnök- és építész-egyesület műépítészeti szakosztályának hétfői ülésén Pártos Gyula műépítész a népszínház tűz­biztonsága ügyében teendő intézkedésekről tart felol­vasást, tervek bemutatásával. Ugyanez alkalommal Pártos Gyula jelentést tesz a főváros részéről kitű­zött 1000 fotos építészeti pályakérdésre beérkezett művekről. — A pénzügyi és gazdasági bizottság e h 20-ikán —­ hétfőn — tartandó ülésén fogja tárgyalni Lampl Hugó főszámvevő javaslatát az 1892. évi ko­lerajárvány folytán fölmerült összes költségek fede­zete tárgyában. Nevezetesebb tárgy lesz még a buda­­pest—dorogh—esztergomi helyiérdekű vasút engedé­lyezése és a vasúti híd építésének ügye. — A fővárosi egylet e hó 21-én d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A folyó évi első adórészlet, valamint a régibb adó- és hadmentességi dijtartozások befizetése. Azon körülmény folytán, hogy a határidő, melyben a folyó évi első adó­részlet befizetendő volt, immár lejárt,­­ felhívja a ta­nács mindazon adózókat, kik ebbeli törvényszabta köte­lezettségüknek eddigelé eleget nem tettek, hogy a folyó évi első adórészletet, valamint esetleges régibb adó- és hadmentességi díjtartozásaikat az idézett törvény 41. §-a szerint felszámítandó késedelmi kamatokkal együtt most már annál bizonyosabban befizessék, mert különben ezen tartozásaik végrehajtás útján s a végrehajtási dí­jak felszámításával fognak rajtuk behajtatni.

Next