Nemzet, 1893. február (12. évfolyam, 3747-3774. szám)
1893-02-19 / 3765. szám
— Jókai Mór születése napja. A ki olvassa, nem hisz a nyomtatott betűnek. Avagy lehetséges-e az, hogy immár 68 esztendő viszontagsága próbálja, hálistennek sikertelenül, fölszántogatni azt a Ama, jóságos orczát! Alkonyodó aggastyáné-e az a mélységes, derűs tekintetű kék szempár , a királyi kiváltságot képező »rugalmas léptek« közösek az irók koronátlan fejedelmévé is! S váljon egy hosszú emberélet nem-e képes megfonnyasztani, elhervasztani bűbájos virágait amaz örök ifjú tavasznak, mely ma is épen virul a Mester lángeszében, nagy szivében ? Szerencsére, a mi szerencsénkre senki sem hajlandó csak úgy egy szóra elhinni azt, amit a komáromi matrikula kétségbevonhatatlan hitelességgel igazol: hogy t. i. Jókai Mór ma töltötte be életének hatvannyolczadik évét. Nemcsak a kaczér szép asszonyok, hanem a komoly, erős férfiak is elérkeznek ama bizonyos időponthoz, amikor megkezdődik a természetellenes, udvariassági visszafejlődés. A magyar irodalom koszorúsa soha nem juthat ebbe a hiúsági czirkulus virziózusba, mert hiszen minden szálló esztendővel a dicsősége is öregbedik. Ha valamikor, úgy most abban a szívből fakadt kívánságban ad szárnyat a nyomtatott betű az igazi, osztatlan közvéleménynek, vajha az, aki egy hosszú életen át úgyis mindig a halhatatlanságnak élt, dolgozott, Jókai Mór még sok sok esztendőn át legyen a magyar nemzet élő büszkesége. A nevezetes évfordulót ma Jókai Mór otthonában kedélyesen ünnepelte meg, a rendes tarokk-pathie, amelynek tagjai közül megjelentek : Tisza Kálmán, Mikszáth Kálmán, Waster Adolf b., Nedeczky István, Sváb Károly és Graják Ödön. A pompás lakoma a Feszty Árpád által készített halpaprikással kezdődött, melyre nézve a társaság egyhangú véleménye az volt, hogy épp oly kitűnő, mint a művész festményei. Kedélyes és hatásos felköszöntökben nem volt hiány. Éltették Jókait, Tisza Kálmánt és a háziasszonyt, Feszty Árpádné Jókai Róza asszonyt. A társaság csak éjfél tájban oszlott szét. — Ováczió. A magyar leszámítoló- és pénzváltóbank irodafőnöke, Holl Albert ma ünnepelte hetvenedik születésnapját, mely alkalomból őt a bank tisztviselői lelkes ováczióban részesítették. A gratuláczióhoz egybegyült tisztviselői testület nevében Walkó igazgatóhelyettes fejezte ki a jubiláns iránt általánosan táplált tiszteletet és ragaszkodást, kiemelve bokros érdemeit. A hivatalnokok vonzódásának és nagyrabecsülésének látható jeléül azután a jubilánsnak egy vert ezüstből készült, művészi kivitelű virágtartót nyújtottak át. A márczius hó elsején rendezendő »Vigestély« iránt az érdeklődés oly nagy, hogy már közel 2000 jegy kelt el. A vigestélyen, mely fél nyolcz órakor kezdődik, a következők működnek közre: Küry Klára, Zilahi Gyula, Odillon k. a. a bécsi népszínház tagja, Wittels a bécsi Karl-színház tagja. Schwarzmeyr humorisztikus zongoraművész, az opera zenekarának négy tagja, továbbá Mazzantini a balletszemélyzettel A víg műsor meghallgatására ezer ülőhely lesz felállítva. A bál rendezőbizottsága már megalakult, és a Ganz-gyárban már készülnek az elektrikus kotillonhoz megrendelt meglepetések. Meghívók s részvételi jegyek kaphatók a Harmonia zeneműkereskedésben. — A straszburgi ludmáj-pástétom története. Az első ludmáj-pástétomot 1780-ban készítették Straszburgban. A város akkori kormányzójának, az inyencz Contades tábornagynak Close volt az udvarmestere, ki mellékesen jeles szakács is volt. Ez egyszer arra a gondolatra jött, hogy ludmájból készít pástétomot. A tábornagy oly ízletesnek találta, hogy mindennap ezt akart enni, Contadest pár hónap múlva más váltotta föl. Az új kormányzó nem méltányolván eléggé Close tudományát, ez megtakarított pénzével megvált a kormányzó szolgálatából, elvette egy pástétomsütő özvegyét, s maga kezére gyártotta a ludmáj-pástétomot. Az új ételnek akkora volt a sikere, hogy Close meggazdagodott. De szerencséje nem volt tartós, mert fölmerült egy új szakács-nagyság, Doyon, aki még ízletesebb pástétomokat készített az által, hogy szarvasgombával készítette. Ez az újítás Closenak vagyoni bukását okozta. — Nem sikerült gyógymód. Nürnbergben egy kereskedőnek az a rossz szokása van, hogy éjjelenként nagyon horkol. A felesége elhatározta, hogy erről leszoktatja. Mikor a férj a napokban megint elkezdett fűrészelni, neje a sötétben anyjával együtt odalopódzott, s egy vizes ruhát borított a férje fejére. Ez fölijedt, s azt hívén, hogy rablók támadták meg, kétségbeesetten kezdett rugdalózni, s hadonászni. A sötétben elrúgta az éjjeli szekrényt, mely anyósának a lábára esett (minek ment oda ?), s két lábujját szétmorzsolta, nejét pedig véletlenül úgy találta arczon, hogy új fogsort kell neki csináltatni. Azóta vígan hortyog tovább. A Villamos-vasút az Andrássy-uton. A terézvárosi polgári kör közügyi bizottságában ma este az Andrássy-úton vezetendő villamos vasút kérdése élénk megbeszélés tárgyát képezte. Az elnöklő dr. Rózsavölgyi Manó városi bizottsági tag előadja, hogy a fővárosi tanács egy belga vállalkozóval az omnibuszkérdés megoldására szerződést tervez. Állítólag az lenne a szerződés egyik pontja, hogy az Andrássyúton tizenöt éven át villamos, vagy más közúti vasút építhető ne legyen. Tudomása szerint a két közúti vasút együttes előterjesztést tett a fővárosnál a villamos vasút kiépítésére a Gizella-térről a Deák-téren és Andrássy-úton át a városligetig. E vonal létesítése a Terézváros érdeke, mert elvégre is az Andrássy-út elsősorban a polgárságé. Czélszerű volna a kerület képviselőjét, Andrássy Gyula grófot, aki egyúttal belügyi államtitkár, küldöttségileg felkérni, hogy a villamos vasút építését pártolja. Dr. Hirschfeld Antal szerint czélszerű volna a terézvárosi polgárok nagy értekezletét egybehívni és ez elé terjeszteni a kiküldendő bizottság memorandumát. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott és a kérdés előkészítésre szűkebb bizottság küldetett ki. — Az operaház előtt Bálint bárónak megjött a falusi kocsija szelepcsényi birtokáról. Az ügyes vén ficzkót meg nem zavarja a fővárosi állandó soha,hallom s hajt olyan ügyesen, akár csak otthon, az elhagyott országúton. Tegnapelőtt először vitte a gazdáját az operaházba. Bálint báró, amint a kocsiból kiszállott, megmondta Miskának, hogy álljon oda, a legközelebbi kávéházhoz a sarokra s majd előadás után onnan jöjjön elő, hogy a gazdáját elvigye a kaszinóba. Az előadás lassan kint lepergett, és az eső is kezdett cseperegni. Bálint báró megmondja az opera roppant termetű portásának, hogy hívja elő a kocsiját, névszerint: Gál Mihályt. A hatalmas alak neki is bődül, a mint szokta s végig bömböli a széles Andrássy-úton: — Gál Mihály! Nem mozdul senki. A portás még jobban ordítja: »Gaál Mihály!!« Semmi eredmény. Most már, amint csak hordónyi tüdejéből kifér, úgy ordítja, öblösítve is a hangját lehetőleg: »Gaál Mihály!!!« — Siri csönd erre is, és néma mozdulatlanság. Bálint báró megunja a dolgot s az eső daczára neki ered gyalog, megkeresni a kocsiját. Meg is találta hamar, mindjárt az opera mellett. — Hát Miska! Nem hallod, hogy kinak ? — De hallom, méltóságos uram. Úgy kiabálja a nevemet az a vastag, már egy órája. Vájjon honnan tudja, hogy itt vagyok ? De hát kiabálható, amennyit akar, én csak nem hagyhatom itt a lovaimat ?! — Diákok tanulmányútja Rómába. A mai helyes oktatás egyik elmaradhatatlan kelléke a szemléltető oktatás; az iskola falain kívül erre bő alkalmat a kirándulások, utazások adnak. Az ily oktatást a VII. ker. áll. gimn. keletkezésétől fogva egyik főfeladatának tekintette, ezért tanítványai számos kis kiránduláson kívül Köpesdy S. igazgató vezetése alatt voltak már Salgó- Tarjánban, Körmöczbányán, Pozsonyban, Bazinban, Modorban, Fiuméban, később ismét Adelsbergben, Triesztben, Velenczében. Az idei húsvéti szünetben a közoktatásügyi minisztérium engedélyével s támogatásával a VII. és VIII. osztály tanulói közül mintegy negyvenen az eddigieknél még nagyobb útra kelnek; a magyar államvasúttal Fiuméba, onnan hajón Anconába s tovább vasúton Rómába, visszafelé Flórenczba, Velenczébe szkeszten át a déli vasúttal, hogy igy a Balaton vidéket is lássák. Utazásuk főczélja Róma műkincseinek megismerése , ezért a 14 napra terjedő útból 7 napot a klasszikus tudományok anyaföldjén, az örökvárosban töltenek. Ez útban résztvesznek az V. ker. kir. főgimn. két felső osztályának tanulói is. A kisérő tanárok kettejének utazása költségéhez hozzájárul a közokt. miniszter is; a többiek saját költségükön utaznak. Az utazók között lesz Erődi Béla dr. tanker. főigazgató is, ki Rómában már több ízben huzamosabb időt töltött, egyrészt ez, másrészt, hogy a tanulóknak Rómában kalauzolására hely- és szakismerettel bíró tanférfiak vállalkoztak, biztosíték arra, hogy abból a tanulók sokoldalú, alapos ismeretekkel térnek vissza. Kétségtelen, hogy ily útban az ifjú bátorságra, nagyobb önállóságra, szélesebb látókörre, merészebb gondolkodásra, sok tapasztalatra és ismeretre tesz szert, ezért nem dicsérhető eléggé közoktatásügyi miniszterünknek az az elhatározása, melylyel az ily utazást a tanker, főigazgató ajánlatára nem csak ez alkalomból megengedte, s anyagilag támogatja, hanem azt jövőre nézve is megígérte. Följegyzésre méltónak tartjuk itt még azt is, hogy tudtunkkal ez az első út, melyet ily tanulmányozás czéljából középiskolai tanulók Rómába testületileg tesznek. — Hymen. Alsó-draskóczi Morvay István a »Magyar Ipar és Kereskedelmi bank tisztviselője ma jegyezte el Tolnay Ida kisasszonyt, Tolnay Lajos min. tanácsos leányát. Porubai Porubszky István borsodmegyei birtokos, cs. és kir. huszár hadnagy oltárhoz vezette Ecsedi Csapó Margitot, Csapó Kálmán fővárosi ügyvéd leányát. Az esküvőn tanukép jelen voltak a menyasszony részéről: dr. Koós Ödön a m. kir. államvasutak felügyelője és Csapó Ferencz kir. főmérnök, a vőlegény részéről Csapó Dezső biharmegyei birtokos és Anders Emil lovag m. kir. honvéd főhadnagy. — Wabrosch Károly fővárosi tisztviselő jegyet váltott Berndt Berta kisasszonynyal, Berndt István fővámhivatali főellenőr leányával. — Klein Sámuel m. kir. p. n. tisztviselő és dr. Hirsch Mór jótékony egyesület jegyzője jegyet váltott Stern Róza kisasszonynyal, Stern Mór képezdei tanár leányával Budapesten. — Lopás a flandriai grófnál. Brüsszelből jelentik, hogy a flandriai gróf palotájában történt rablás ügyében végre sikerült a rendőrségnek némi komoyabb nyomokat is találni. Kipuhatolták ugyanis, hogy két angol január közepe felé Brüsszelben időzött és a Bellevue szállóban lakott. Az illetők sokat érintkeztek a flandriai gróf szolgaszemélyzetével, azután pedig február 1-én márhájuk hátrahagyásával a szállóból eltűntek; február 2-án azonban látták őket Ostendében, ahonnan hajón Angliába indultak. Az angol detektívek most erélylyel folytatják a nyomozást ebben az irányban. — Sikkasztás. A »Magyar Hírlap« folyó hó 18-iki számában, Kókán utódja czím alatt megjelent közleményre vonatkozólag illetékes helyről a BC. arról értesült, hogy a földművelésügyi minisztérium által Braun Aladár volt miniszteri számtiszt elfogatása iránt a m. kir. államrendőrség mindjárt Braun üzelmeinek felfedezése után, vagyis még múlt évi október hó 14-én megkerestetett, ez irányban ismételve megsürgettetett, ennélfogva a »Magyar Hírlap« említett, közleményében foglalt azon állítás, mintha Braun Aladár ellen a feljelentés meg nem tétetett volna s az ezen állításhoz fűzött következtetések telsen alaptalanok. — A bécsi veteránok elrontott mulatsága. A bécsi hadastyán-testület »parancsnoksága« »elhatározta«, hogy a fogadalmi templomban ünnepélyes szent misével ünnepli meg 40-ik évfordulóját annak, hogy ő felsége megmenekült Libényi tőrétől. A veteránok, kik mindenütt — hívatlanul — díszelegni akarnak, nagyszerű tervet eszeltek ki erre az alkalomra. Hogy ott lesz Bécs összes öreg csatárja, hogy a vén sasok a városháza előtt gyülekeznek s harczias induló hangjai mellett hosszú vonalban indulnak a fogadalmi templom,TM; hogy a mise után ismét fölállanak a templom előtt; hogy azután a sok harczedzett generális és óbester (kisebb rang tudvalevőleg nincs köztük) díszes vonulást rendez vissza a főhadiszállásra, valamelyik wiedeni korcsmába. A veteránhadtest »parancsnoka« azonban tegnap értesítést kapott a policzástól, hogy nem enged meg semmi fölvonulást, semmi parádét, semmi defilrozást, semmi zenét, egyszóval semmit, hanem — ha tetszik — kiseb csoportokban, minden feltűnés nélkül, elmehetnek a templomba imádkozni. A »parancsnok« rögtön rohant a rendőrséghez, hogy a rendeletet visszavétesse, de ott újra ismételték előtte a tilalmat. E szerint a vén leventéknek csak az imádkozás engedtetik meg. — Mérgezés higanynyal. Stangendorfból jelentik : Hirter Flórián kovács meg akarta mérgezni szüleit és testvéreit oly módon, hogy levesükbe higanyt kevert. A gyalázatos tervet azonban még idejekorán észrevették, s így nem történt semmi baj. A méregkeverő kérdőre vonatkan, azt adta elő, hogy tettét azért akarta elkövetni, mert szülei és testvérei nem akarták megengedni, hogy egy cselédleánynyal egybekelhessen. Az V. ker. állami főreáliskola ifjúsága 45 frtot fordított ma szegény tanulók segélyezésére. Ez összeget Szántó Eleázár halála alkalmából gyűjtötték koszorúra, de a család kérésére inkább jótékonyságot gyakoroltak vele. Elfogott sikkasztó. Temesvárról távírják lapunknak. Revelicz bukaresti czég megkérésére ma a pályaudvaron elfogták a czég turnseverini képviselőjét, Magyar Dávidot, akit 3000 frank elsikkasztásával vádolnak. Magyar azzal védekezik, hogy a pénzt azért tartotta vissza, mert a nyeremény osztalékát a czégtől nem tudta megkapni s más állást akart elfoglalni. — Lelőtte a katonai őrszem. Bécsből jelentik, hogy a múlt éjjel a bécsi központi temető mellett katonai őrszem egy katonát, kit a ködben polgári embernek tartott és ismételten igazolásra hivott fel, két lövéssel leterített. Az őrszem azt állítja, hogy kétszer is rákiáltott a szerencsétlenre. — Rövid hírek. Téli hajórajunkat Dalmácziából Conte Cassini ellentengernagy vezénylete alatt f. hó 21. és 23-ika között Fiumába várják. — Az orosz czár megkegyelmezett mindazoknak, kik az asztrakháni kolerazavargások miatt halálra voltak ítélve. — A pátervári Bogdanoff dohánygyárban ma tűz ütött ki. A kár jelentékeny ugyan, de a munkát folytathatják. — A mérnök- és építész-egyletben ma este Winkler Ignácz tartott felolvasást »Az elektrotechnika alkalmazásáról a bányászatban.« — Regedei savanyuviz. Fölöttébb ajánlatos a regedei savanyuviznek, mint rendes asztali italnak való használata, miután ez az ásványvíz főleg az emésztést elősegítő sajátságánál fogva rendkívül nagy adag szénsavat tartalmaz és igy ragályos betegségek ellen valóságos ÓASzer. A regedei savanyuvizet tisztasága, kellemes íze és olcsósága általánosan kedvelt itallá minősítik. Főraktár Budapesten, V. Lipót körút 21 szám alatt. Interpelláczió a házon kívül. Wekerle miniszterelnök dánosi birtokán nem hiányzik semmi, ami a vendég kényelméhez szükséges. Hogy a háznép vendégszerető, a kastély tágas s a gazdaság látnivalóban bővelkedik, azt egyhangúlag elismerte mindenki. Csakis a park hiányzott, az az árnyas kert, ahol ebéd után a vendégnép elkvaterkázhatott volna. E bajon sógorának Molnár Viktor temesi főispánnak ügyességével segített a miniszter, még évekkel ezelőtt hat holdnyi területet rendezvén be ízléssel és mintaszerűen kertnek. A park gondozására felfogadtak egy Jóskát, aki értett a virágok ápolásához és a fákról is le tudta szedni a hernyókat. Ebben a minőségében azonban nem tudott a hivatalos rangosztályban feljebb kapaszkodni a »te« titulusnál. Tegezte a család, tegezte a vendégség, sőt tegezte a környékbeli birtokosság is, úgy annyira, hogy Hoitsy Pál képviselő úr ő nagysága, aki szomszédos birtokosa a miniszternek, szintén csak ilyen formán szólitgatta a főkertész urat: — Te Jóska, itthon van az urad ? Ilyenkor Jóska illendően poleba vágta magát, levette a süvegét és nagy alázatossággal mondta: — Igen is, nagyságos úr, itthon van. Hasonlóan megtitulálta a képviselő ur hitvesét is. Történt azonban, hogy Jóska ur gazdáját a király ő felsége miniszterelnökké nevezte ki s igy az Andrássy-uti villából kénytelen volt a budai palotába költözni. Az elárvult villa gondozására keresve sem lehetett volna alkalmasabb embert találni Jóskánál, hisz a dánosi parkot a kegyelmes úr úgy sem élvezheti, mióta az ország dolgaiban kertészkedik. Jóska tehát felkerült a fővárosba, s azóta úri passzióknak hódol. A pipát sutba dobta, mert új rangosztályának már csak a szivar felel meg, csizmája fölé pantallót húz s üres óráiban rangosztályának megfelelőleg az Andrássy-úton szokott sétálgatni, szakértőén méregetve az asszonyokat és nézegetve a lovakat. Jóskának ezt az átalakulását mindenki észre vette, csak az nem, akit illet. A kegyelmes úr. Persze kisebb gondja is nagyobb annál. Történt azonban ma a képviselőház ülése után, amelynek kiemelkedő része tudvalevőleg Wekerle demokratikus beszéde és a czimborság ostorozása volt, hogy a kegyelmes úr, mint aki jól végezte dolgát, kiment a folyosóra, ahol mindenki az ő sikeréről beszélt. — Igaza van! Úgy van! suttogták a háta mögött. Hoitsy Pál azonban nem azért telivér 48-as, hogy a miniszterelnök dicsőségéből egy darabkát — ha csak lehet — le ne törjön, ha az a miniszterelnök mindjárt szomszédja is. Oda megy tehát hozzá és megszólítja : — Hát hiszen szép, szép az kegyelmes úr, amit a czimek ellen mondtál, de — mit szól majd hozzá — Jóska ? — Micsoda Jóska ? — A kertészed! — Hogyhogy? — Hát csak úgy, hogy a napokban a feleségem az Andrássy-úton sétálván, megpillantotta Jóskát és megszólította: — Te vagy az Jóska ? Az eddig oly alázatos Jóska foghegyről csak azt válaszolta: — Én volnék. — Hát, hogy vagy Jóska ? — Köszönöm a szives kérdését tekintetes asszony, nagyon jól; a kegyelmes urat kinevezték miniszterelnöknek, engem pedig kinevezett házmester ttrrrnak. Három rvrel mondta, hogy urnak. — Igazán örülök — válaszolt Hoitsyné, fölfogván a helyzet komolyságát — hogy láttam a házmester urat. Jóska arcza kiderült, haptákba vágta magát és nyájasan igy válaszolt: — Én is örülök most már, hogy láttam a —mellosolgos asszonyt. - - —------------------------------,--- Az olvadás. Földváry pest megyei alispán fölterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, melyben kifejti, hogy a nagy Duna vizének a soroksári ágba leendő átcsapása csak úgy lesz megakadályozható, ha a tökölújfalusi védgát megerősíttetik s ha Tököl község felső végétől a Laki hegyig és Sziget-Szent-Miklós község határában fekvő völgyeken át mintegy 7 km. hosszban erősebb nyulgát emeltetik. A vármegye a közúti pénztárból 1500 frtot tett folyóvá, de még legalább ugyanannyi pénzre van szükség. A munkálatokat a főszolgabíró és Juventius kir. mérnök vezetése alatt már megkezdték. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter ma e munkálatok czéljaira 1500 frt állami segélyt utalványozott az alispán kezeihez. Pozsonyból távirják: A vízállás délután ismét emelkedett, most 560 cm. a viz. Temesvárról távirják: A langyos napokra meglehetős erős havazás jött, mely dél óta folyton tart, Bécsből távírják. Minthogy a múlt éjjel Rossatznál is megindult a jég, Alsó-Ausztriában most már csak két helyen áll a Duna jege. A Bécs felett álló jég 18 km hosszú, Altenborthnál kezdődik és Tarn mellett végződik, mintegy 0/1 kilométernyire az államvasút bécs-égek vonalán felül. A Bécs alatt álló jég körülbelül 20 km. hosszú és mintegy három kilométernyire Fischamend felett kedődik és Regelsbrunnál végződik. Esztergomból távírják. A Duna folyton árad és a jég szilárdan áll. Napközben egy kis részen megcsúszott, de ismét megállott. Bizonyosra vehető, hogy az úgynevezett hideglelős keresztnél, hol igen sok zátony van, a jég fenékig terjed; ez a hely Esztergomra igen veszedelmes. Ha a felső jég hamarább jön meg, mintsem az a rész jégmentessé válik, a városra a veszély elkerülhetetlen. Vízállás 462. Halálozások. Doleschall Sándort, a budapesti ág. ev. magyar-német egyház lelkészét ma temették el a Deáktéri templomból. A temetésre olyan nagy közönség gyűlt össze a gyászszal bevont templomba, hogy 3 órakor már senkit sem bocsátottak be. A templom erkélyét a gimnázium és elemi iskolák növendékei töltötték meg, az oltár körül pedig az összes budapesti ág. ev. egyházak kitűnőségei gyülekeztek. Ott voltak a gyászoló család tagjai is. A ravatal az oltár előtt állott virágokkal elborítva, fáklyák között. A gyászszertartást az egyházi énekkar nyitotta meg, mely után Schrantz János lelkész mondott megható búcsúbeszédet és imát. Újabb gyászkar eléneklése után a koporsót a gyászkocsira emelték, mely a kerepesi temetőbe vitte örök nyugalomra a boldogultak A temetőben még Scholtz Gusztáv, a budai ág. ev. egyház lelkésze, beszélt, végbucsut mondva a szeretett halott hamvai fölött. Barsi József, az akadémia levelező tagja, s az orsz. statisztikai tanácsnak volt tagja, ma elhunyt 83 éves korában. 1810-ben született Barsmegyében, Jano-Lehotán 1833-ban pappá szentelték, de 1862- ben áttért a református hitre, s a budapesti ref. főgimnáziumnál tanár lett. Számos statisztikai munkát irt, s több e nemű külföldi művet fordított magyarra. Színház és művészet. — Népszínház. Tomboló kaczagás töltötte be ma este a népszínház nézőterét. Ennek a derültségnek szerencsés szerzője Gerő Károly volt, aki számos poétikus darabjával már több-kevesebb sikert aratott, míg mai darabjával elérte azt a legteljesebb sikert, amely a legtehetségesebb drámaírók életében is csak ritka eset. »Próba-házasság« czímű drámáját, mely ma került először színre, a közönség oly derültséggel fogadta, hogy a kacagástól nem juthat szóhoz a komoly kritika sem, melynek pedig volna egy pár mondanivalója, de hát a jó kedvet nem szabad elrontani, úgy is olyan ritka. A színlapon a szerző óvatosságból »énekes színműnek« íratta darabját, holnap azonban csak nyomassák ki bátran az igazi czimét és rangját: »bohózat.« Ebbe a rangosztályba kell a »Próbaházasság«-ot sorolni, töröl metszett bohózat az, ha mindjárt van is benne egy kis poétizáló drámázás is s a mi bohózatirodalmunk olyan szegény, hogy nem árt, ha egy kis erőszakkal is szaporítjuk. A bohózatos elem dominál Gerő darabjában s ennek köszönhette egész sikerét. Maga a darab alapeszméje nem is a Gerőé, úgy kérte azt kölcsön a nemzeti színháztól, ahol »Kölcsönkért feleség« czím alatt került színre. Az a poétái invenczió, amivel ebből az idegen tárgyból az érdekes szövevényt, a jól megrajzolt s igen rokonszenves alakokat kicsalta, valamint az a szellem és humor, a melylyel élénkké tette és az a színpadi érzék, a mivel hatásossá tette, az már mind a Gerő Károlyé volt. Az első felvonás alatt a komikus jelenetek oly rohammal követték egymást, hogy a darab is rohammal hódította meg a közönséget, az egész felvonás alatt tartott a hangos derültség s a végén tomboló tapsvihar tört ki, mely úgy a szereplőket, mint a szerzőt többször a lámpák elé hívta. A derültség a következő felvonások alatt nemigen csökkent s a darab a legteljesebb külső sikert aratta. Természetesen a szereplőknek is igen nagy része volt ebben s rég áttunk jobb összejátszást, mint ma. Küry Klára és Szirmai voltak »próba-házasságban« s mindketten igen rokonszenves alakítást mutattak be, Küry ma is pajzán jókedvvel és szeretetreméltósággal játszott; dalait is megujráztatták s itt dicsérettel kell kiemelnünk Erkel karnagy ügyességét, hogy a diszkrét zene által segített érvényre emelni Küry kisebb terjedelmű hangját. Szirmai ma igen jó hangulatban volt s meleg kedélyt öntött szerepébe. Mesteri alakítás volt Horváth Vincze öreg parasztja s ilyen alakítások látásakor mindig sajnáljuk, hogy nincs meg a népszínház és a nemzeti színház között az a természetes átömlesztés, aminek meg kellene lenni , mert Horváth Vinczének ép úgy a nemzeti színháznál kellene lennie, mint a korai nyugalomba vonulás helyett oda kellett volna vinni már rég Klárnét is. Csatai Zsófi egy házsártos asszonyt játszott szokott humorával. A színház drámai hősnőjének, Lukács Juliskának ma egy szubrett szereppel kellett megbirkóznia s erősebb volt szerepénél, illegicsa-car. srpcsms—__ neve volt Horváthnak. Solymosi igen zajos hatást tett kupléival s úgy ő, mint Vidorné, Tollagi és Németh igen jól játszottak. patronessje báró Nikolics Fedorné Volt, ki tisztjét kiváló szeretetreméltósággal tölté be s a jól sikerült mulatságról csak késő éjjel távozott. A táncz azonban még folyt soká s aligha ért véget reggel előtt. Ott voltak: Földes Auróra, Kunstädter Regina, Garai Aranka, Gaál Vilma, Gaál Diamanta, Eisler Frida, Lányi Vilma, Czinner Józsa, Mühlberg Hilda, Kaufmann Lujza, Bacher Hermina, Rosenberg Frida, Handelsmann Regina, Stern Rózsa, Stern Gina, Selényi Irma, Schillinger Szidónia, Jaboniczky Vilma, Blau Frida, Blau Gizella, Preszburg Szidónia és Ilonka, Miks Mariska, Sichermann Regina, Czinner Malvin, Hoffer Ilona és Karolin, Rabinovszky Dinora, Braun Renéé, Augenstein Ilona, Rusztin Rózsika (Abony), Politzer k. a., Lengyel Mariska (Veszprém), Schwarcz Mathilda és Sarolta, Binder nővérek, Kalmár Malvin, Krausz Emma, Mathild és Róza, Frühauf Margit (Buda-Bicske), Fehér Vilma, Kaunz Fanny, Pettyán Linka és Berta, Deutsch Fanny, Regina, Rachel, Deutsch Katti, Steinschreiber Malvin és Józsa, Zifferblatt Hana, Wachsmann Janka kisasszonyok; továbbá: Báró Nikolich Fedorné, báró Orczy Irma, Schönfeld Hermanné, Havas Izsóné, Fraenkel Sándorné, Gerő Viktorné, Rémi Zsigmondné, Schlesinger Józsefné, Schillingen Miksáné, Spitzer Ignáczné, Horváth Sándorné, dr. Murányi Árminné, dr. Ormay Józsefné, Beeri Sándorné, Sicher Lajosné, Kolisch F.-né (Galánta), Rothhauser Jakabné, Schwartz Ignáczné, Krausz Arnoldné, Eisler Mórné, Lányi Adolfné, Czinner Adolfné, Mühlbergné, Kaufmanné, Rosenbergné, Handelsmanné, Kulka Mariska, Blau Adolfné, Preszburg Frigyesné, Leipnik Antalné (II.-Várad), Kunstädter Mórné, dr. Gruber Józsefné, Klein Mórné, Schlesinger Józsefné, Szilágyi Miksáné, Grünbaum Jakabné, dr. Roth Pálné stb. úrnők. — Turista-bál. A magyar turista-egyesület budapesti osztályának tagjai jól sikerült mulatságra gyűltek össze ma a terézvárosi kaszinó termében. Az első turista-bál folyt le ottan s azon megjelentek a főváros szép hölgyei nagy számban; ugyanazok a szép hölgyek, akik nyáron át a turisták kirándulásaiban szoktak részt venni. És a hangulat után ítélve ép oly jól mulattak ma a tánczban, mint nyáron a hegymászás közepett. A rendezők a hölgyeknek tánczrendként a turista lap egy-egy csinosan kidolgozott miniatűr példányával kedveskedtek, melyek nagy tetszésben részesültek. A négyeseknél résztvett párok száma 120. Ott voltak : Admetto Leona, Beliczay Etelka, Berényi Berta, Balogh Amália, Binder Irma, Brandt Terike, Czadersky Szerafin (Bécsből), Donhoffer Margit, Dobos Etelka, Dumtsa Euphozina és Konstanczia, Éder Mártha, Éder Gizella, Falvay Gizella, Gerzsó Róza, Guebsch Ella, Gál Berta, Giessriegel Klotild, Hofhauser Szidónia, Hebentanz Margit, Joób Ida, Kammerlohr Hilda, Kardhely Auguszta, Kossuthány Ilona, Kovács Dóra és Róza, Kardassevits Erzsébet, Kunkel Tini, Kemény Eta, Lukse Fábry Gizella, Malvin és Mariska, Leber Margit és Mili, Müller Auguszta, Molnár nővérek, Müller Irma, Megyeri Lotti, Németh Karola, Novák Ilona, Kacskovits Márta, Olasz Teréz, Pugin Leona, Plechschmidt Helén, Porzezinszky Erzsiké, Szurmák Lujza, Szabady Laura, Schmiedt Etel, Schweiga Zsolda, Schaffer Auguszta, Schuster Biri és Ilka, Tóth Mimi, Tóth Fanny, Vrehovszky Lili, Witthen Paula Valéria és Ilona Lujza, Zatterszky Leonie kisasszonyok, továbbá Admetto Anselmné, Beliczay Béláné, Balogh Gyuláné, Brandl Istvánná, Donhoffer Szilárdné, Dumtsa Miklósné, Ember Károlyné, Éder Antal Gyuláné, Esch Jánosné, Falvay Antalné, Kammerlohn Nándorné, Kardely Józsefné, Kossuthány Gézáné, Kerékgyártó Istvánné, Kovács Alajosné, Kölber Ferenczné, Kardassevitsné Erzsébet, Kunkel Imréné, Kácziány Jánosné, Lukse Fábry Béláné, Leber Ignáczné, Mollian Józsefné, Müller Béláné, Molnár Mihályné, Márkli Gézáné, Müller Lajosné, Megyeri Károlyné, özv. Németh Mihályné, Novák Jánosné, Nagy Ferenczné, Olasz Józsefné, Pugin Leóné, Plechschmidt Frigyesné, Reif Jánosné, Remenyik Lajosné, Radanovits Isánc, Szurmák Rezsőné, Schmiedt Józsefné, Schaffer Károlyné, Schuster Gusztávné, Simaházi Tóth Kálmánná, Todorszky Pálné, Terstyánszky Kálmánné és Ilona, özv. Vérey Kálmánné, Vogl Lajosné, Vadász Mártonná, Witthen Kornélné, Wennes Gyuláné, Weinmann Rudolfné. A Magyar ifjak nagyon jól sikerült mulatságot rendeztek ma este a Baross-szobor javára, a fővárosi iparosok körének összes termeiben. Az estélyen nagy számú közönség jelent meg, mely úgy a táncznál, mint az azt megelőző hangversenynél pompásan mulatott. Szinre került a Már alszik czímű jószű kis vígjáték, melynek szereplői, név szerint Ambrózy Hermin, továbbá Dömök János és Kiss István zajos, jól megérdemlett tapsot arattak. A tetszésből bőven jutott ki Meilinger Gyulának is, ki nagyon szépen énekelt néhány magyar dalt. A hangverseny után társasvacsorához ült a társaság, melynek befejeztével felhangzottak az első csárdás ütemei és csaknem 120 pár állott ki a tánczhoz. A »Magyar ifjak« minden tekintetben meg lehetnek elégedve mulatságuk sikerével, mely a Barossszobor alapját kétségkívül csinos kis összzeggel fogja gyarapítani. Ott voltak : Ninkelhofer nővérek, Holub Anna, Szalay Aranka, Takács Irma, Kiss Francziska, Tóth Róza, Gallé Mariska, Petrovics Teréz, Tuza Katalin, Kamper Róza, Néber Ilka, Andrekovics Anna, Asztner Vilma, Túra Anna, Hedrich Irma, Csillag Emilia, Bleyer Irma, Bleyer Róza, Kiss Mariska, Németh Gizella, Nagy Évi, Megyessy Lujza, Roszman Róza, Horváth Mariska, Fechter Ilona, Hajdú Róza, Reich Katicza, Goldstein Paula, Varga Anna, Bajusz Gizella, Árkos Irma, Böger Ilona, Tröszter Emilia, Meilinger Margit, Brünn Teréz, Brünn Mariska, Limbeck Irma, Müller Vilma, Gaczler Józsa, Lukacsek Lipótka, Lukacsek Anna, Buzay Mariska, Grula Mária, Szvoboda Karolin, Weinberger Rita, Bleyer Margit, Gottwald Róza, Bienenstock Gizella, Grulla Mária, Wilheim Emma, Pogány Jolán, Répássy Jolán Gusztika, Sieber Paula, Neuschlosz Ilona, Doloviczányi Juliska, Grünwald Irma, Kiss Georgina, Wagner Irma, Durandt Nesely Carolin kisasszonyok; továbbá : Répássy Jánosné, Goldstein Lina, Gallé Mari, Schön Adolfné, Thein Józsefné, Kampl Sándorné, Kafka Zsigáné, Farkas Gusztávné, Hüli Emilia, Laufer Netti, Józsa Kálmánné, Vanicsek Józsefné, Szvoboda Lajosné, Buzay Gusztávné, Brünn Mária, Csillag Lajosné, Mayer Jánosné, Rozsta Józsefné, Kiss Ilona, Keller Vámosné, Fochter Ferenczné, Bleyer Lőrinczné, Tóth Mártenné, Medgyessy Antalné úrnők. — A Segítség-egylet ma este a Bakács-téri középület termeiben jótékonyczélű tánczvigalmat rendezett. A megjelent nagyszámú közönség a mulatságon nagyon jól mulatott, tánczolva kora hajnalig. Mulatságok. — A »Fővárosi szegénygyermekkert egylet« árvaleány-menháza javára rendezett hangversenynyel egybekötött tánczvigalom, mely ma este folyt le a Vigadó összes termeiben, minden tekintetben fényesen sikerült. A közönség, mely kedvenczeként dédelgeti ezt a jótékony egyletet, ezúttal is teljesen megtörte a termeket és soraik közt láttuk a fővárosi társas élet színe-javát. A hangverseny műsora változatos és élvezetes volt. Alföldy Irén Bécsben működő magyar énekesnő nyitá azt meg, elénekelvén »Ernani«-ból Elvira áriáját, nagy tetszés mellett. Utána Thoman István művészi felfogással játszta el Schubert »Menuetto« h-moll és Liszt magyar »Rapszódiáját«. Dr. Hartmann Sándorné diletáns léte daczára is erős, szép hanggal énekelte el olaszul »Tannhäuser« egy áriáját és Mascagni »Zantuzza Románczát«. Dicséretet érdemel Noszeda Károly kíséretéért. Ezután Márkus Emilia Aranynak »Fiamnak« czímű költeményét szavalta el a nála már megszokott nagy művészettel. A műsor utolsó pontja a »Rantzauk« duettjének bemutatása volt. Kaczér Margit és Szirovatka Károly adták elő, Szabados Béla zongora kísérete mellett. A közönség zajos tapssal jutalmazta a művészeket. A sikerült hangversenyt táncz követte, melynél a négyeseket 250 pár tánczolta. Az estély lady Fővárosi ügyek. 1 fi • w JJ* ^IZIinr CXj ottAiiuCgvcr- 'rületek kisajátítására a kereskedelemügyi miniszter megadta a kisajátítási jogot, egyúttal felhívta Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye közigazgatási bizottságát, hogy az eljárást a lehető legsürgősebben vigye keresztül. — A népszínház tűzbiztonsága. A mérnök- és építész-egyesület műépítészeti szakosztályának hétfői ülésén Pártos Gyula műépítész a népszínház tűzbiztonsága ügyében teendő intézkedésekről tart felolvasást, tervek bemutatásával. Ugyanez alkalommal Pártos Gyula jelentést tesz a főváros részéről kitűzött 1000 fotos építészeti pályakérdésre beérkezett művekről. — A pénzügyi és gazdasági bizottság e h 20-ikán — hétfőn — tartandó ülésén fogja tárgyalni Lampl Hugó főszámvevő javaslatát az 1892. évi kolerajárvány folytán fölmerült összes költségek fedezete tárgyában. Nevezetesebb tárgy lesz még a budapest—dorogh—esztergomi helyiérdekű vasút engedélyezése és a vasúti híd építésének ügye. — A fővárosi egylet e hó 21-én d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A folyó évi első adórészlet, valamint a régibb adó- és hadmentességi dijtartozások befizetése. Azon körülmény folytán, hogy a határidő, melyben a folyó évi első adórészlet befizetendő volt, immár lejárt, felhívja a tanács mindazon adózókat, kik ebbeli törvényszabta kötelezettségüknek eddigelé eleget nem tettek, hogy a folyó évi első adórészletet, valamint esetleges régibb adó- és hadmentességi díjtartozásaikat az idézett törvény 41. §-a szerint felszámítandó késedelmi kamatokkal együtt most már annál bizonyosabban befizessék, mert különben ezen tartozásaik végrehajtás útján s a végrehajtási díjak felszámításával fognak rajtuk behajtatni.