Nemzeti Hirlap, 1905. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1905-01-02 / 1. szám
l tenni, dolgozni, küzdeni kell a hazáért, és be kell tölteniük azt a helyet, amely a magyar közéletben nyitva áll a számukra. (Élénk helyeslés.) Bennünket összeforrasztott már, t. barátaim, ennek a küzdelemnek heve, ennek a küzdelemnek felemelő, megtisztító, nemesítő hatása. (Igaz ! Úgy van !) Ezt kell belevinnünk a társadalomba, ezzel kell áthatnunk az egész nemzetet és akkor azután diadallal, teljes nemcsak materiális, de erkölcsi diadallal is (Tetszés.) fogunk visszatérni és akkor eredménynyel, sikerrel küzdve olyan szolgálatot tehetünk a magyar nemzetnek, aminőt normális idők között tenni nem lehet. (Élénk tetszés és éljenzés.) Bárhogy legyen is ez, nem kérlek rá, mert tudom, hogy úgy van, de egyszerűen kifejezem azt a biztos tudatot, hogy mi ebben a küzdelemben azzal a kölcsönös bizalommal és azzal a meghátrálást s ingatagságot nem ismerő kötelességérzettel fogunk kitartani, a mi az eddigi küzdelmekben vezetett. (Élénk helyeslés.) Agsiker Isten kezében van , dönteni a nemzet fog. (úgy van! Úgy van !) Nekünk megmarad minden körülmények között a teljesített kötelességnek, a becsületesen megvívott harcának felemelő tudata (Úgy van ! Úgy van !) és megmarad legalább ez a hitem és ugye mondhatom, hogy megmarad az az igaz barátság, ami kell, hogy egy ilyen nagy küzdelem munkatársait egy egész életre összefűzze. Ezt hozom nektek és ezt kérem tőletek. Frenetikus taps és éljenzés kisérte a miniszterelnök szavait, amelyek után a párttagok tömegesen sereglettek köréje, hogy gyűjtő hatású beszédéhez üdvözöljék. Az újévi üdvözletek, Budapest, jan. 1. Az országgyűlési szabadelvű pártkör tagjai ma délelőtt tíz órakor nagy számban gyülekeztek a pártkör Lloyd-épületbeli nagytermében. Élénk éljenzéssel üdvözölték a párt ősz elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót, akihez a párt nevében Semsey Boldizsár országgyűlési képviselő intézett lelkeshangú üdvözlő beszédet, melyre Podmaniczky következőleg válaszolt: Dr. Podmaniczky Frigyes beszéde T. barátaim ! Tisztelt és szeretett elvtársaim! A mai nap reám nézve rendkívül nehéz nap, mert ez a tőletek való bucsuzás napja. Utoljára állok e helyen, utoljára hallom e kedves és engem lelkem mélyéig megindító szavakat. Én politikailag már nem működhetem, legfeljebb csak véleményemet mondhatom meg; nem hiszitek, ti fiatalok, mi az, ha az ember megvénül és vénsége által tehetetlenné válik. (Élénk ellentmondás.) Nagyon köszönöm szíves szavaidat, t. barátom ; nagyon köszönöm azért, mert alkalmat nyújtottál arra, hogy mindnyájatoknak boldog újévet kívánjak és kívánjam azt, hogy a lefolyt zavarokért hozzon a jövő év nektek bő kárpótlást. E kárpótlás magva bennetek rejlik ; nektek kell összetartanotok önzetlenül, hazafiasan, nem hallgatva másra, mint lelkiismeretetekre, hogy a párt czélját minéi fényesebben, minél sikeresebben megvalósíthassátok (Lelkes éljenzés.) Én képviselő többé nem lehetek. (Felkiáltások : Sajnos !) de miután a most meg- induló választási mozgalmat olyan nevezetes- nek tartom, amelyhez fogható alig volt azon negyvennégy esztendő alatt, amióta én képviselő vagyok, felajánlom szolgálataimat (Lelkes éljenzés.) és ameddig tehetem és ahol a régi emlékek felidézése által használhatok, igen szívesen meg fogom azt tenni. (Lelkes hosszantartó éljenzés.) Itt vagyok, itt maradok, nem mozdulok e helyről mindaddig, amíg a választások sora be nem záródik. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Még egy van, amit el kell nektek mondanom és ez az, hogy fogadjátok legőszintébb köszönetemet azért, hogy évek hosszú során át mindenkor és mindenben szívesek voltatok elnézéssel lenni irántam, (Lelkes éljenzés.) hogy szívesek voltatok gyakran öntudatlanul elkövetett hibáimat (Zajos felkiáltások : Nem voltak!) megbocsátani, tudva azt, hogy a czél, amely előttem lebegett, mindenkoron becsületes és hazafias volt (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Az Úristen áldjon meg benneteket érte és adjon nektek erőt az összetartásra és a tömörülésre és én meg vagyok győződve, hogy egy hónap múlva a szabadelvű zászló ismét dicsőségesen és győzedelmesen fog lengeni e ház felett (Hoszszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)♦ A párt tagjai ezután csoportosan a kocsikhoz siettek s csakhamar kocsi-kocsi után robogott át a lánczhidon a budai várba, a miniszterelnökségű palota él , a melynek tágas nagytermét rövid idő alatt teljesen megtöltötték a szabadelvű pártnak tömött sorai. Az országgyűlési képviselőkön és az összes államtitkárokon kívül ezúttal különösen nagy számban jelentek meg a párt főrendiházi és az országgyűlésen kívüli tagjai is; ott voltak többek között : Beniczky Ferencz, Bohus Zsigmond báró, Csáky Zenó gróf, Chorvin Ferencz, Harkányi Frigyes báró, Harkányi János báró, Hatvany Deutsch Sándor, Kautz Gyula, Keglevich István gróf, Ludvigh Gyula, Török József gróf főrendiházi tagok , Bartal Aurél főispán, Matlekovits Sándor v. b. 1.t., Székely Ferencz koronaügyész, Ronmy Béla dr., Balla Gyula, Sélley Sándor, Horváth Emil, Némethy Károly, Ruffy Pál, Tolnay Lajos miniszteri tanácsosok, Klein Ödön és Ürmössy Miklós miniszteri osztálytanácsosok, Lánczy Leó udvari tanácsos, Rudnay Béla főkapitány, Gajári Ödön, madarasai Beck Gyula dr., Born Frigyes báró, Szentványi Zoltán cs. és kir. kamarás, Beniczky Lajos alispán, Almássy Géza, Andrássy Mihály, Sámuel Lázár, Kubinyi Árpád, Kovácsy Sándor, Lehotzky Antal, stb. Harsány, hosszú, lelkes éljenzéstől viszhangzottak a nagyterem falai, midőn röviddel tiz óra után Tisza István gróf miniszterelnök a kormány tagjai élén megjelent. Ott állottak mellette kétoldalt félkörben Lukács László pénzügyminiszter, Berzeviczy Albert dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, Tallián Béla földművelésügyi miniszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter Nyíri Sándor honvédelmi miniszter és Cs . Ervin horvát miniszter. Az éljenzés csillapultával fő párt tagjai közül előre lépett Erdély Sándor volt igazságügyminiszter, aki a következő 3 beszéddel üdvözölte a párt nevében a miniszterelnököt és a kormány tagjait. Erdély Sándor beszéde: Kegyelmes uram ! Tisztelt barátunk ! (Halljuk ! Halljuk !) Csaknem másfél évtizede, hogy az ország politikai küzdelmeit tüzetesebb figyelemmel kisérem és e küzdelmekben magam is részt veszek. Eseménydús korszaka e másfél évtized Magyarország történelmének, sok nagy és üdvös alkotás köszöni létrejöttét ennek a korszaknak. (Úgy van !) Lélekemelő, nagyszerűségében csaknem páratlanul áll a szabadelvű pártnak az a küzdelme, melyet ez ország nagy, szabadelvű intézményeinek megvalósításában kifejtett. (Igaz ! Úgy van !) A magyar nép alkotó ereje nagy tettekben nyilatkozott és mi a boldogság érzetével láttuk, hogy a magyar nép milyen erős, milyen hatalmas és milyen óriási akadályok leküzdésére képes. (Tetszés.) De, fájdalom, a mondaszerű átok súlya még mindig nyomja e nemzetet, mert csaknem egyidejűleg azzal a dicső fellendüléssel, parlamentünk súlyos betegségbe esett. (Halljuk ! Halljuk !) A fékevesztett pártszenvedély idegen államok torzszülöttjét, (Igaz ! Úgy van !) a technikai obstrukcziót honosította meg a magyar parlamentben. És ez a szörny nálunk főleg személyes gyűlölködésből szívja táplálékát (igaz! Úgy van !) és így nem is lehet más, mint romboló hatású, rut betegsége a parlamentnek. Mint pusztító veszedelem, alapjában támadja meg a parlament szervezetét Útjában áll a szabad véleménynyilvánításnak, megsemmisíti a szólásszabadságot. (Igaz!) Rombol és kizárólag csak rombol. (Igaz! Úgy van !) Mint mindenütt, ahol tért foglalhatott, úgy itt is előidézte a parlamentarizmus krízisét. (Úgy van !) 1898 óta megszűnt a magyar parlamentben a békés tárgyalás lehetősége. Ha sikerült is egyik-másik nagytehetségű államférfiának ideig óráig a békét helyreállítania, egész működése zsákmánya volt az obstrukczió szeszélyének. (Igaz ! Úgy van!) A béke soha sem tartott tovább, mint amíg a kormány az obstrukczió urainak a kegyét is nem vesztette. (Úgy van ! Tetszés.) Politikai életünket a véletlen inczidensek dominálták. Hánykódtunk a legszélsőbb végletek között. Ma késhegyig menő obstrukczió, holnap sik béke. Az obstrukczió alatt felhalmozódott életbevágó fontos kérdéseket elintéztük kebtiben, alaposabb vita és megfontolás nélkül. Vagy semmit sem dolgoztunk, vagy nem dolgoztunk jól. (Úgy van!) Ezen rettenetes állapot mellett azután állandóan gyötrő fájdalom és aggodalom emésztett bennünket: kockára téve láttunk mindent, ami a nemzetnek becses: alkotmányt, parlamentet, hazát. Ki ne emlékeznék rá? Hányszor kérdeztük egymástól elborult lélekkel, aggódó szívvel itt e teremben is, hogy mi lesz ? És erre a kérdésre senki nem tudott megnyugtató feleletet adni. (Igaz ! Úgy van !) Hányszor hittük, hogy elértük a válság tetőpontját! És hányszor csalódtunk! Mert állapotunk mindig rosszabbra változott, parlamentünk évről-évre betegebb lett. Nem mondhatjuk ma sem, hogy a betegség a javulás stádiumába lépett. Sötétnél sötétebb, vészes felhők borítják hazánk egét. De mégis, egy önkéntelen érzés azt mondja, hogy állapotunk jobb, mint eddig volt. (Igaz ! Úgy van !) Ha tudjuk, mi vár reánk, ismerjük az utat, mely elvezet bennünket a javuláshoz. (Úgy van !) Te jelölted meg ezt az utat, t. barátom. (Élénk éljenzés.) Ismerjük mi ennek a nehézségeit, veszélyeit is De Te vezetsz és a Te nagy tehetséged világit. (Lelkes éljenzés.) A sötét felhőkön fénysugár tör át, remény kél szívünkben a jobb jövő irán . (Tetszés) Látjuk, érezzük, hogy a szabadelvű párt soha oly rendületlen bizalommal nem követte vezérét, mint mi Téged. (Lelkes éljenzés és taps.) Mély bennünk a hit, a meggyőződés, hogy az ország többségének erélyes támogatása mellett Neked sikerülni fog hazánkat ebből a valóban kétségbeejtő helyzetből kivezetni. (Hosszantató élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.) Bizalmunk legfőbb forrása: azok a sikerek, melyek rövid kormányzatod ideje alatt nevedhez fűződnek. (Élénk éljenzés.) Az ország 1903-ban már már az anarchia határáig sülyedt. Mentésre senki sem vállalkozott. Te oda álltál azzal az eltökéléssel, hogy vagy segítsz, vagy megsemmisülsz. (Tetszés és éljenzés.) Ugye, így volt ? (Élénk felkiáltások , így bizony !) Hála az Égnek, segítettél. (Igaz ! Úgy van ! Élénk éljenzés.) Kivezetted az országot a sokféle törvénytelen állapotból, melyek mindegyike oly szívszaggató rombolással pusztította az ország erkölcsi és anyagi kincseit. Sikerült Neked a nemzet és királya közötti egyetértést érintetlenül fentartani. (Élénk felkiáltások : Éljen a király !) Sikerült neked tényekkel bebizonyítani, hogy a nemzeti kegyelet érvényesülésének semmi akadály útjában nem áll. (Élénk tetszés.) Pártunk katonai programmját igen lényeges részében hihetetlen rövid idő alatt a gyakorlati életben megvalósítottad. (Zajos helyeslés.) A nemzet egy régi vágyának teljesülése, a honvéd tüzérség is a Te nevedhez fűződik. (Lelkes éljenzés.) Kormányzásod ideje alatt háláms csapással fenyegette az ország közgazdasági életét a vasúti alkalmazottak munkamegtagadása. Iskolát alapít világszerte az a módszer és az a siker, amelylyel a nehéz kérdést megoldottátok. Senkit le nem győzve, győztetek. (Tetszés.) Látjuk, éber figyelemmel kísérjük azt az idegbontó, nehéz küzdelmet, melyet a kereskedelmi szerződések megkötése körül Magyarország gazdasági érdekeinek védelmében kifejtettetek. (Élénk helyeslés és éljenzés.) És, amit szintén el nem hallgathatok, a házszabályok módosítása kérdésében is ma már sikerre hivatkozhatok (Igaz! Úgy van!) Azok, akik eddig a házszabályok módo- s sításának még a gondolatát is perhorreszkálják, e tárgy napirendre tűzését időszerűtlennek és szükségtelennek állították, akik a huszonegyes bizottság kiküldését technikai obstruczióval, tehát erőszakkal megakadályozták , ma elfogadják elvben a Te programmodat és elismerik, hogy a házszabályok revíziója elodázhatatlan, sürgős szükség. (Igaz! Úgy van ! Tetszés.) Ez az eredmény is az ország javára szól. (Úgy van !) Igaz, hogy az ország javára tett ennek a koncessziónak árt szabnak: azt kívánják, hogy a többség hajoljon meg a kisebbség előtt, adja ki a vezérét. (Élénk mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Ép úgy tesznek, mint tettek 1899-ben. Akkor a szabadelvű párt vezérével együtt hasonló kívánságnak a legönzetlenebb hazafiságból engedett, hazafias kötelességének ismerte megkísérelni a kibontakozást békés után, a pártközi megegyezés eszközével. Súlyosan esett latba akkor az is, hogy a kibontakozás szálait a szabadelvű pártnak egyik legillusztrisabb tagja, egy nagytekintélyű, nagyszabású politikus vette kezébe. Az ő személye garanczia volt innen és túl. (Igaz! Úgy van !) És hova vezetett ez a jól garantírozott kísérlet? Közviszonyaink teljes felfordulásához. (Úgy van! Úgy van!) Az ország eljutott az anarchiának, a megsemmisülés örvényének szélére. (Úgy van !) Az obstrukczió ép oly kevéssé kímélte Szélit, mint Bánffyt, Khuent és most Tiszát. (Igaz! Úgy van!) Ezt a politikát meggyőződésem szerint nem ismételhetjük. (Élénk helyeslés.) Mélyen fájlaljuk mi azt, hogy politikai ellenfeleink, a személyes politikai gyűlölködés szenvedélye által megtévesztve, minket ellenségnek tekintenek és az ország ellenségeinek rágalmaznak. A leghihetetlenebb jogi rabulisztikával vádolnak törvényszegésekkel, beszélnek királyi esküszegésről, az országgyűlés törvénytelen feloszlatásáról és arról, hogy a parlament határozatai most és a jövőben semmisek. (Mozgás. Nyugtalanság.) Nincs e vádakban meggyőző igazság. (Igaz ! Úgy van!) De nem itt van a helye ezeknek az okoskodásoknak tarthatatlanságát kimutatni. Ezek a rettenetes túlzások nem jelentenek egyebet, mint, hogy parlamentünk nagyon beteg és szervezetét súlyos láz gyötri. (Úgy van !) Márpedig az ország előhaladását, a nemzet nagyságát és hatalmát csak hivatásának színvonalán álló, zavartalanul működő, egységes törvényhozó testülettel lehet megvalósítani. (Élénk helyeslés.) A pártszenvedélyek által szétdúlt, az obstrukció által tehetetlenségre kárhoztatott parlament az országnak minden bizonynyal csak vesztét okozhatja. (Úgy van !) A parlament rendjéért mi nagy áldozatokra vagyunk készek, de a parlamentarizmus fentartó oszlopát, a többségi elvet súlyos kötelességszegés nélkül fel nem áldozhatjuk. (Zajos helyeslés.) mert az nem a mienk, az a nemzeté, (igaz! Úgy van!) És mindaddig, amíg a nemzet bizalmából mi vagyunk a többség, kötelességünk az ország irányában ezt az alkotmányos elvet sértetlenül fentartani. (Élénk helyeslés.) Reánk nehezedik a mai viszonyok között az a súlyos kötelesség is, hogy a parlament rendjét, békéjét helyreállítsuk. Tisztán áll előttünk, hogy e kötelességünket minden erőnk megfeszítésével, minden törvényes eszköz igénybevételével teljesítenünk kell, ha csak hazánkat a végpusztulás veszélyének kitenni nem akarjuk. (Élénk felkiáltások : Igaz ! Úgy van !) Készek vagyunk e feladat teljesítésére, mert meg vagyunk róla győződve, hogy elveinknek, politikánknak győzniük kell, mert fegyverünk az igazság, mozgató erőnk a hazaszeretet. (Élénk tetszés és helyeslés.) Megkíséreltünk már évek óta minden más utat, ráállottunk a türelem kíspadjára, a passzív rezisztenczia terére; megkíséreltük a kapacitálást az ország nagy érdekeinek előtérbe állításával. Semmi sem sikerült. Most haladunk teljes bizalommal a Te általad megjelölt utón , mert jól ismerjük a Te törhetetlen, igaz magyar hazafiságodat. (Lelkes éljenzés.) Jól tudjuk, hogy nincs agyadnak gondolata, nincs szivednek dobbanása, a mely ne kizárólag Magyarországé, Magyarország érdekeié volna és senki másé és semmi másé széles e világon. (Zajos tetszés és éljenzés.) Adja Isten, hogy te és minisztertársaid önfeláldozó, hazafias törekvéseit a legnagyobb siker koronázza ! (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) (Tisza István gróf miniszterelnök válaszát mai lapunk élén közöljük.) * A párttagok ezután a képviselőházhoz hajtattak, melynek elnöki fogadó termében Perezei Dezsőnek, a képviselőház elnökének üdvözlésére gyülekeztek. A képviselőház elnökéhez, ki dr. Feilitzsch Arthur és Jakabffy Imre alelnökök társaságában fogadta az üdvözlést, Kammerer Ernő intézett zajos éljenzéssel kisért beszédet. Perczel Dezső képviselőházi elnök erre a következő beszéddel válaszolt: Perczel Dezső beszéde. Igen, Uraim! Kedves Barátaim ! Fogadjátok igaz szívből fakadó legmelegebb köszönetemet szíves üdvözlésiekért, amelylyel az újév első reggelén engem és az elnöktársaimat, akik nekem mindenben szolidárisak, felkeresni és megtisztelni kegyeskedtetek. (Lelkes éljenzés.) Ha nem tagadom, hogy mindenkor nagy örömmel töltött el és mindenkor jól esett a ti sztves barátságtoknak, ragaszkodástoknak és bizalmatoknak ilyetén nyilvánulása, úgy még kevésbé tagadhatom most, sőt teljes nyíltsággal és készséggel vallom be és ismerem be azt, hogy az idén, a mai napon ez kétszeresen jól esik nekem, ez kétszeresen becses és örvendetes előttem. (Hosszantartó lelkes éljenzés ) Mert nagyon érzem és igazán tudom, hogy a ti igen t. szónokotoknak, az én kedves barátomnak teljesen igaza volt, amidőn most azt állította, hogy abban a nagy küzdelemben, amelyet mi az ország és a nemzet legdrágább kincséért, az 1848-iki nagy alkotások gyöngyéért, az igazi magyar parlamentarizmusért vettünk fel és folytatunk, (Igaz ! Úgy van ! Élénk tetszés.) a legnehezebb és a legsúlyosabb kötelesség teljesítése az én gyenge vállaimra hárult. (Igaz ! Úgy van !) De bárhogy fontolgassam is újra meg újra a dolgot, bárhogy tegyem is azt most, amidőn másfél hónappal vagyunk utána, utólagos rekonzideráczió tárgyává akár elmémre, akár lelkiismeretem sugallatára hallgatok, nem tudok más eredményre jutni, mint arra, hogy más alkalmas út az igazi parlamentarizmus megmentésére nem állott előttem. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés ) Azóta hat hét zajlott le, sokat írtak, még többet beszéltek a dologról, de én máig sehol és senkitől sem nem hallottam, sem nem olvastam más olyan expedienst, amely ennek a czélnak elérésére alkalmas lett volna . (Igaz! Úgy van ! Élénk tetszés.) senki idáig a sok bírálat mellett másik ilyen utat megjelölni még utólag sem volt képes (Élénk tetszés és helyeslés. Azoknak, akik az én november 18-iki eljárásomat már alapjában helytelenítik és elítélik, — úgy tudom, itt egy sincs azok közül — azoknak rövidesen azzal felelhetek, hogy az erőszak nem november 18-ikán kezdődött. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés.) Az erőszakot a kissebbség kezdte, egyenesen a parlamentarizmus alapvető tantételei elleni fellázadással (Igaz! Ügy van !) és folytatta két éven át és felvette ismét kevés kivétellel a múlt ősszel. De válaszolhatok nekik egy más axiómával is, amelyet fiatal koromban tanultam és amely minden jogi és erkölcstani tankönyvben, mint alapvető tétel szerepel és ez az, hogy vim vn repellere omnia jura permittunt. (Igaz! Ügy van! Élénk tetszés.) Azon kifogások közt, amelyek nem in thesi helytelenítették, hanem csak a követett módra, vagy időre nézve kifogásolták november 18-ikán követett eljárásomat, különösen kettő az, amelyre ezúttal szíves engedelmetekkel reflektálni kívánnék. (Halljuk ! Halljuk !) Ezek közül az első és egyik az, hogy kár volt ezt a dolgot november 18-ikán csinálni, várni kellett volna azzal, hogy a Ház legitim többségének akaratnyilvánítására szavazás által alkalmat nyújtsak, még egy pár hétig, amíg mindenki megunta, vagy amint a kritizálók magukat kifejezték, megutálta volna az obstrukcziót. Hát t, barátaim! Én azt hiszem, ez az ellenvetés komolyan meg nem állhat. Mert alig tételezhető fel, hogy az, akinek az obstrukcziónak két éven át való grasszálása nem volt elég és akinek nem volt elég az obstrukczió kitörése egy oly indítványával szemben, amely csak, mint előleges indítvány egyebet nem célzott, mint azt, hogy a ma már mindenki által fogyatékosnak, felületesnek és hiányosnak elismert házszabályok helyett új házszabályok iránt javaslatot készítsen, mondom, akiknek ez nem volt elég, azokkal szemben alig tételezhető fel, hogy ha még tovább vártunk volna, ha teszem fel nem november 18-ikán, de a karácsonyi ünnepek előtti utolsó ülésben történt volna meg az, ami november 18-ikán történt, hogy azokra a kritizálókra ez az esemény most más hatást gyakorolt volna, mint gyakorolt akkor, amikor megtörtént. Én teljesen meg vagyok győződve, hogy mindazok, akik elítélték ezt akkor, egyetlen egyet sem véve ki, ellene foglaltak volna állást akkor is, ha most közvetlenül újév előtt történt volna meg. (Élénk tetszés. Igaz ! Úgy van !) A másitt kifogás, amelyről szintén alkalmam volt hallani és amelyet itt ott olvastam is, az volt, hogy nekem, mint elnöknek, nem lett volna szabad utólagosan beismernem azt, hogy én akkor, amikor a Ház legitim többségének akarata érvényesítésére módot nyújtottam, a házszabályok formaszerűségeit megsértettem vagy érintettem. Én azt hiszem, t. barátaim, valamenynyien igazat fogtok nekem adni abban, hogy ez az ellenvetés is ép oly kevéssé alapos és helytálló, mint az előbbi. Mert nekem Volt szerencsém azóta ismételten és ismételten szebbnél-szebb, érdekesnél érdekesebb, igen tanulságos, nagy készültségre és tudásra valló munkákat ás értekezéseket olvasni, amelyek azt bizonyítják, hogy még formasértés sem követtetett el. De én azt hiszem, az eljárás részemről sokkal egyenesebb és férfiasabb volt, (Hoszantartó élénk éljenzés.) ha nyíltan beismertem azt, hogy igenis én a házszabályok formaszerűségének bizonyos megsértésével jártam el, mintha erőltetett jogi gondolatfűzéssel és okoskodással akartam volna bebizonyítani azt, hogy a házszabályok alapján nyugszik az én eljárásom és sokkal helyesebb volt ennél ezt a parancsoló szükségre, a salus rei publicae suprema lex-nek mindig és minden körülmények között szem előtt tartandó elvére fektetni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nagy örömmel töltött el engem azóta, hogy az erre leginkább hivatott testületek, az ország köztörvényhatóságai túlnyomó nagyrészükben, túlnyomó nagy többséggel így fogták fel eljárásomat, és nemcsak, hogy nem helytelenítették, hanem a legtöbb esetben azt méltányolták és elismerő helyeslésükkel kísérték. (Igaz! Úgy van!) Egyébként t. barátaim ennek a kérdésnek eldöntésére az én eljárásom feletti ítélet hozatalára csakis a magyar nemzet van hivatva. (Élénk tetszés.) És mindnyájan tudjuk -- és hogy ez így van, annak nálamnál senki jobban nem örül , hogy vajmi hamar alkalma is lesz a magyar nemzetnek arra, hogy e felett döntsön. Én a magam részéről teljes megnyugvással és teljes öntudattal nézek nézetem döntése elé, mert meg vagyok győződve, hogy ebből a küzdelemből az igazi magyar parlamentarizmus ügye csak győzelmesen és diadalmasan kerülhet ki. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ennek a reménynek, ennek a benső meggyőződésnek érzésétől áthatva fogadjátok még egyszer legmelegebb köszönetemet, amelyet nemcsak magam, hanem taléltök társaim és barátaim nevében is tolmácsolok (Lelkes éljenzés) és engedjétek meg, hogy viszont ti nektek egyenkint mindnyájatoknak, valamint t. családjaitoknak minél boldogabb, minél szerencsésebb uj esztendőt kívánjak. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A megjelentek erre átvonultak a szomszédos terembe, ahol régi szokáshoz képest most is dúsan terített asztal várta őket. * Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét, valamint Jakabffy Imre és Feilitzsch Arthur báró alelnököket a képviselőház tiszti kara nevében Andor Gyula elnöki tanácsos üdvözölte, aki átadta a képviselőház tiszti karának jókivánatait Csávosy Béla háznagynak is, a háznagyi hivatal tisztviselői külön is tisztelegtek Csávosy háznagynál, mely alkalommal üdvözletüket Dessewffy Arisztid háznagyi titkár tolmácsolta. NEMZETI HÍRLAP 1905. január 2. Újévi üdvözlések Kolozsvárt. Kolozsvár, jan. 2. Kolozsvár állami és közigazgatási hatóságainál, egyházi és világi hivatalok körében a szokásos újévi üdvözlések a szeretet, kölcsönös bizalom és együttérzés ünnepévé avatták az idén is az új esztendő első napját. A különböző hatóságoknál lefolyt üdvözlésekről a következőkben tudósítunk: (A főispánnál) Újév első napjának délelőttjén gr. Bélai Ákos főispánnál számos tisztelgő küldöttség fejezte ki szeretetteljes üdvözletét és jókivánatait. Elsőnek délelőtt 10 órakor Kolozs vármegye tisztikarának népes küldöttsége jelent meg a főispán hivatalos helyiségében újévi tisztelgésre A tisztikar nevében — Dózsa Endre alispán betegsége miatt meg nem jelenhetvén — ezúttal Csiszár Gyula főjegyző mondott üdvözletet a következő szép beszéddel : Méltóságos gróf Főispán ur! Kolozs vármegye tisztviselői kara, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai őszinte örömmel jelentünk meg Méltóságod előtt ez újév reggelén, hogy tiszteletünk és nagyrabecsülésünknek, ragaszkodás és szeretetünknek kifejezést adva, szívünk egész melegével üdvözöljük. És bár jól tudjuk azt, hogy Méltóságod nem formában keresi a lényeget , tudjuk azt is, hogy érzelmeink őszinteségében és tisztaságában nem kételkedik, eljöttünk mégis, mert nekünk esik jól, ha olykor szavakban is kifejezést, adunk, annak, amit Méltóságod iránt mindenkor érezünk. Egy új év küszöbén állunk ismét, telve vágygyal, telve reménynyel és telve bizalommal is. Avagy félhetünk-e a jövő bizonytatalanságaitól Méltóságod bölcs vezérlete alatt, aki megmutatta, hogy a tiszta, nemes jellem, a nyílt őszinteség és a pártatlan igazságszeretet az a talizmán, mely párosulva tudással és tiszta szivjósággal feltétlenül megnyerte úgy a vármegye közönségének, mint tisztikarának osztatlan tiszteletét és ragaszkodását. Ebből a példaadásból merítjük az erőt, ebből a példaadásból vesszük az égő szüvetneket, mely bevilágítja a mi utainkat s irányt adjon a mi működésünknek. Fogadja tehát szívesen a Méltóságodba vetett bizalmunk, a Méltóságod iránt érzett tiszteletünk és ragaszkodó szeretetünknek ezen nyilvánítását és fogadja köszönetünket azon velünk szemben mindenkor tanúsított nemes jóindulatáért, mely könnyűvé tette és teszi munkálkodásunkat mindenkoron. És midőn még arra kérjük, hogy nemes szive jóindulatában továbbra is megtartani kegyeskedjék, tiszta szívből kívánunk Méltóságodnak és általunk is mélyen tisztelt családjának örömökkel teljes számos boldog újévet! (Lelkes éljenzés.)