Nemzeti Nőnevelés, 1882 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1882-10-01 / 8. szám

626 rommal ne hiányozzék.­­ A felsőbb osztályokban, nevezetesen a polgári és felső leányiskolákban, valamint a tanítónőképző-intézetekben pedig e napokon adja elő az illető tanár Petőfi életrajzát, még pedig úgy, hogy az életrajz előadása által a növendékek lelkében a Petőfi iránt való tisz­telettel a hazaszeretet és nemzeti érzület is hatalmas lendületet nyer­hessen. Készüljön el az ily alkalmakra a tanító kiválóan — lássák meg előadásán, hangján, hogy nem mindennapi teendőt végez. Használja fel a tanító az előkészülés alkalmával azon forrásokat, a­melyek Petőfi isme­retére, az iránta való érzelmekre nézve — a nemzet legjelesebbjei szá­mára is kútforrásokat tekintetnek. Használja különösen azon beszédet, a melyet­­Jókai Mór tartott a Petőfi-szobor leleplezése alkalmával az akadémia dísztermében. —■ S hogy ezen forrást minden egyes leánytanító könnyen felhasználhassa, közöljük azt e füzetünkben minden kihagyás nélkül s ellátjuk azt Gyulai Pál előadásaiból vett magyarázó jegyzetekkel. Jókai Mór emlékbeszéde. Épen most negyven éve annak, hogy először találkoztam vele, és annak, hogy utoljára beszéltem vele, Budavár ostroma alatt, harminc­három esztendeje múlt már. Fizikus deák voltam Pápán, mikor először megláttam az utczán, kopott fekete gallér-köpönyegben, gyűrődött kalapban, me­zítelen nyakkal. Szobatársam, a­kivel együtt mentem fel a kollé­giumba, már ismerte s rákiáltott: «­Jó reggelt bús magyar!»Ez volt a tréfás gúnyneve. Mindenkinek volt. Engemet úgy hittük, hogy «­Jámbor.» — Nem fogadta a köszöntést, mindig olyan lép­tekkel járt, mintha távgyalogolna. Iskolában nem igen találkoztam vele. Ezért kezdtem lenézni. Hanem a helyett verseket írt, s azo­kat a «Képzőtársaság» gyűlésein elszavalta. Ekkor kezdtem rá irigykedni. Aztán megtudtam, hogyan él? Elhagyatva mindenkitől, stúdiumokat másol úrfiak számára. Ekkor kezdtem megbecsülni. Mikor elváltunk, akkor már szerettem. S ez a kopott, lenézett, nyomorgó gyermek már akkor tudta, hogy az ő szívében egy csillag lakik, a­mely fel fogj­a őt vinni olyan magasba, a­mennyire egy nemzet firmamentuma terjed, s mikor már minden porrá vált rajta, akkor fog ez a csillag legfényesebben ragyogni. Most itt állunk az érczszobor előtt. Magyarország metropo­lisának az ő nevéről hívott egyik díszterén.

Next