Nemzeti Sport, 1923. március (15. évfolyam, 26-37. szám)

1923-03-24 / 35. szám

t Nemzeti Sport­jait. 1923 návicgas ~31 - ^ - --- -......----- •• . - - • t' ii — - - »» i »mi ' ———­AZ ÖSSZES SPORTEGYLETEK sem küzdő spanyol belső csatárok, neki még Alcantara sem imponált. S tamper ,méltán kiáltotta fel: És nem ez az ember a magyar ■válogatott csapat centerhallja ? Szabó a­ Barcelona elleni mécs­eseken produkálta a legcsodálato­sabbat. Az ő érdeme, hogy az FTC egyenrangú ellenfele volt, —­külö­nösen a második meccse __— az FC Barcelona csapatának. Nyugodtan merem mondani, hogy ha történe­tesen a kapuban Amsell áll és Heh­warth játszik jobbösszekötőt, akkor a spanyol bajnok csapat két­szeres vereséget szenvedett volna az FTC-től, akkor a zöld-fehérek elérték volna azt, ami még­­ az MTK-nak sem sikerült. Sajnos, nem így történt! Pedig az első meccsen egyforma ellenfelük vol­tunk a rettegett spanyoloknak a másodikon pedig mi voltunk a jobbak! Szabó végig bírta a túrát. Nem fáradt ki soha, és bemutatkozó mérkőzéseink nagyszerű küzdelmé­ben produkált munkáját szinte, még fokozottabb mértékben ismé­telte­ meg Hant Ander ellen, utolsó mérkőzésünk alkalmával. Csak egy példát mondok erre is. Amikor a bíró egy gúnyolódó kézmozdulatá­ért kiállította, a közönség egyötíte-­tirig követelte, hogy a bíró vonja vissza a­ szavát, hogy Szabó álljon be ismét — mint­ tolmácsunk mo­solyogva mondta, "­ hangosan kiálltotta: . . . látsszék tovább a vörös, a vöröset akarjuk látni! . . . ".Különösen nagy előrehaladást mu­tatott passz­iaiban, úgy hogy nem lehet csodálkozni Madrid város legnagyobb lapján, amelyik azt írta, amit Szabóról idehaza még senki: „végre egy ideálisan pasz­­szoló centerhálf.' Amsell ’ csak négyszer ölhette magát a trikót (kétszer Madridban, egy­szer San Sebastianban és Sant Anderben), mert ujja még most sincs rendben. Különös szomorú szerencsétlenség, hogy ez a nagy képességű kapusunk iotális bal­szerencséje miatt nem tudja kezét úgy használn­, mint azelőtt. Két­szeri törés, aztán egy operáció a története annak az ujjjnak, amit, némileg mindig megérez. Peddig hogy micsoda képességek rejlenek benne, azt kü­lönösenképen­­Mad­rid válogatottjai elleni meccsün­kön mutattam meg.. Ezt­ a meccset Amsett nyerte meg a­­ FTC-nek! Pedig ezen a meccsen a laagyszegű madridi válogatotton kívül m­ég egy hihetetlen bíróval is m­­eg kellett kü­zdenünk. Ez volt az, aki a soro­zatos tizenegyes ítéletekkel akarta, megterhelni gólokkal a magyar csapat, hálóját. És Amsell­­m minden­­kor legragyogóbb dicsőségének könyvelheti­ el­­azt a két, bravúros tizenegyes kifogást, amely koro­náját képezi amúgy is­­ nagyszerű munkájának.­­ Gam­per szavaira hivatkozom akkor is, amikor a Takáts—Hungler II. bekkpárunknak szen­telek pá­r­ szót. Takáts­ végig játszott minden meccset s Hungler II. is csak sérü­lése, miatt- engedte át nagyszerűen betöltött helyét­ a második barce­lonai meccsén. Hungler’ nagy technikai felkészültsége, mely a­z erős iramú játékban, még fokozot­tabban energikus játékra is, kény­szer is érte, ugyanolyan feltűnést keltett, mint a rendíthetetlen Ta­káts halálosan biztos hekk munkája. A felsoroltak a csapat legfőbb erdősségei, ők voltak a sikerük fö­­lényőzők, de nem szabad igazság­talannak lennünk a többiekkel szemben sem. A régi F­FC lelke­sedésével harcoltak­ a fiúk, m­e­lyi­kez mintha már csak egy hiány- ziu,no, még­ a nagyobb ujtin. Mert f­iatal meg a­ csapat gerince, fiatal a játékosok legnagyobb rész­e, akik hiába briliroznak még s bár nagy­szerűek ma, senki sem tudja, hogy hollján nem gyönge nap virrad-e reájuk s­ nem hozre váratlan visz­­szaesést a következő mérkőzés !■ Fuhrmann volt ezeknek a játékosoknak leg­tipikusabb képviselője. ..Jó volt ugyan mindig, nagyobb hibát mm követett el de viszont néha, oly páratlan teljesítményekkel, lepett meg, oly remek negyedórákat pro­dukált, hogy m­ár-már­ a csalódás­­érzetét keltette, ha később kissé ismét visszaesett, fiatal lendülete valamivel alább hagyott. . . Határozottan csalódást talán senki sem keltett. Még Weisz sem, mert hiszen tőle nem is lehe­tett várni, hogy még gyönge,­­és kis termete mellett ,minden", labdán egyformán­­ marko­ljék". Hitany a magas, ivett labdáknál" mindig bi­zonyos félelem "fogott ,el mind­annyiunkat,­ különösen az után az eset után, amikor a Barcelona elleni meccsen Pierra egy centere­,­zésnek szánt­ lassú, magas átemelé­sét­■ elnézte sí­­kólán ugorva, a szél­től is némileg más irányba terelt labdát elcsípni nem tudta- Amsels a második Barcelona elleni m­ecs­­esü­nket meg­ tudta volna nyerni az FTC részére! Weisz viszont el tudta veszíteni. A span­yol játékosokról újat az MTK és UTE túrája után mi már alig mondhatunk. Alcantara­k : az egyetlen,­ aki sem az MTK, sem­ az ÚJTE ellen nem szerepelt s elől­ször éppen mi ellenü­nk volt al­kalma bemutatni szédületes tu­dását. A Barcelona nagyhírű balösszekötője külsőleg Nemeshez hasonlít, az FTC volt jobbszélsőjéhez, aki most tudvalevőleg a bécsi Ha­­koah erőssége. Hason­lít­­hozzá alakban és arcban, de játékban már nem! Alcantara játékát jel­lemezve, a következőket kell mondanom: nem játszott úgy el­len ülik, ahogyan azt nagy híte után vártuk. Ennek egyszerű­ oka az, hogy már nem tud úgy játsza­ni s ha így folytatja, nem is fog sohasem tudni. Mindkét bokája teljesen tönkre van téve. Azt még meg tudja csinálni, hogy úgy kéth­etenkint egyszer játszik s ak­kor tényleg meg is mutatja, hogy kivételes képesség, de aztán megy is pihenni! Véleményünk szerint egy teljes évi pihenés és gyógy­kezelés még rendbe­ hozná Alcan­tara bokáját. Erre azonban­­ nem hajlandó. Nem­ azért, mert " népi" nélkülözheti a futballt, ha­­nem inkább azért, mert fél! Fél attól, hogy egy év alatt elfelej­tik. Fél attól, hogy­ egy év alatt elkopik a hire-névé.' Nem­ 'tudná elviselni, hogy két r­eb­­éte hos­­. szabb ideig ne írjanak róla hasá,L. bokát az újságok Fél­e­.kiöl, hogy' az alatt az idő alatt fel talál tűn­ni valami­ ifjú óriás, aki az ő bí­­ró-nevét elhomályositja. Meg kell állapitanlunk, hogy valóban cso­dáln i­s játékos. Láthatólag kí­mélte­ magát, és nagyon vigyázott a bokájára. Nem dobta­­m magát a küzdelembe, de olyan frappáns és meglepő, ötletes és váratlan, eredményes pauszokkal segít­etté csatárt társait, hogy azt csak klasszis, csodálatos nagy klasz­­szis tudja, megtenni. És amiben a legnagyobb, az a a gólra való helyezkedés! Mindig ki tudja­ rántani magát az­ adott­ pillanatban az őrei kö­zül. Csak addig tudják fedezni és fogni, áruig érzi, hogy úgy­­sin­csen alkalma a játékba beavat­kozni. Ekkor minden igyekezete arra irányul, hogy mozdulatai­val­­ rettegést keltsen, magára vonja a védőjátékosokat,­ hogy annál szabadabban dolgozhassa­­­na­k társai. Mikor aztán érzi, hogy elkövetkezett az ő pillanata, kiugrik és foghatják őt, ahányan akarják. Ott terem, a legpompá­sabb pozicióban­ küldi az Alem­­­fara-sut tokát! Pierra barna tier régi ismerősei azoknak, akik sze­retettel olvassák a magyar csa­­patok külföldi útjairól szólott referádákat Újakat nem is tu­dok róluk mondani ,nem is igen lehet. Általában véve azonban meg kell jegyeznünk, hogy" minden egyes spanyol, csapat hihetetlen módon elbizakodott Madrid, Sant­ Ander, de Sevilla, meg San Sebastian, Bilbao és minden futballcsapattal bíró vá­ros, nem is beszélve magáról Ba­r­­celonáról, hihetetlen el­fogul­tság­­gal vallja, hirdeti és akarja elhi­tetni, hogy tulajdonképpen övé­ké a legjobb csapat. Elővesznek egy darab papirost s ott, a jól ismert papírforma minden ha­misságát, csányját-bunját felvo­nultatva mutatják ki, hogy ők tulajdonképpen jobbak Barcelo­nánál. Hogy kikaptak tőle, azt el­felejtik. De ha esetleg ők vagy egy tőlük vereséget szenvedett valamiféle csapat csak egyszer is nagy szerencsével vagy a Spa­nyolországban nem ismeretlen ,,lefekvés" segélyével megveri a nagy barcelonai csapatot, akkor erre örökké emlékeznek, ezt soha­sem felejtik el s minden egyes 1 1­. hálómmal hangosan hirdetik. És a klubokon és városom kivul még egy nagy rivalizáció teszi hozotta­bban izgalmassá a m­t­­dállt. Ez pedig a három népfaj vetélkedése Nyelvben ugyan alig különböz-­­ nek, egyszerűen t­ájszólásnyi dif­­­ferencia van csak közöttük,­­faj szempontjából is kérdéses, hogy­­ megtartották-e ősi­­ tisztaságukat, de meg­n­yil­a­tk­ozása­ikb­a­n m­indk tekintélyes részt foglal el külör nemzeti öntudatuk, mely elvá­lasztja őket­: a keleti vidéken la­kó kal­ah­­ákokat, a Madrid ké­nyekén, az ország szivében­­a­ spanyolokéit és az északi terüle­teket elfoglaló bankokat. A has­kok­­büszkélkednek azzal, hogy ők tula­jdonképpen Spany­ölország első őslakó. Sőt a magyarok rokonainak vallják magukat,­­ s mutattak is Hant Anderheil egy házat, amelyen magyar ezik a nők, és a magyar címer kom­biná-­­ eiója kérpezte a díszítést. Hogy ez ,a­ hjedehhük mennyire áll meg, mi.van a mi feladatunk kutatni. Mi csak megáll­apittatjuk, hogy en­nek megfelelő kedvességgel és szívességgel fogadtak, melyre az FTE-túra minden egyes résztve­vő tagja örök hálával és szeretet­tel emlékszik vissza. Az utazás­­ meglehetősen nagy­ részét tette a túrának. Sokat és nem mindig kényelmesen kellett u­taznunk- Legkritikusabb pontja az u­tazás* naiv a h­ázfelé való indulás -vett. Mindenek előtt biztonsá­g okáért megkértük a vezetőséget*,­­hogy ■meccsünket korábban kezdjük el, hogy a délutáni gyorsvonatét még elérhessük, illetve a­ bilbaói csa­tlakozásról le. ne késsünk- He a spanyolok későn­­elvédedjék." A m­eeccsek oly korán nem­ lehetek elkezdeni s bizony mi szépen el is késtünk volna,— ha­­ a luece* után külön autóbuszt pem -Szocsi- Lanak rendelkezésünkre, melye® kezdetét vette — azt hiszem — mind­an­nyiunk életének. legva­dabb hajszája. Öt órai autóul, szerpentineken, szakadékok fö­lött, lehetőség szerint mindenre, a legpokolibb gyorsaságban, de azért végtelen elővigyázat­a mel­lett, mert hiszen a­ so­ff­őr mind a­ egyes elhibázott mozdulata vala­mennyiünket a mélységire zúdít­hatott volna- Életveszélyes­eb­ volt, még pedig nagyobbik fele az éjszakában. A nem egészen modern autóval kidvszer, egy-egy faluban még meg is kellett ifi­­mink» pihentetni kellett, mert át­melegedett­, s aztán a pihenő « ,hűtés után­­újabb, fokozottab mértékb­en dobtuk bele, magun­kat a vonat­ utáni hajszába. Edértül Elcsíptük, de ez a hajsza soha­n ne­m mosódhat azoknak az emlé­kezetéből, a­kik végigcsinádlták. Egy szép epizódot kell még elmondanom San Se­baritánban meglátogattuk a gyá­szoló magyar királyi családot. A látogatást Szabó barátunknak köszönhetjük. Elment ugyanis ffi elé a szálloda elé, melyet a ki­rályi család kibérelt s mely most Zita királynénak és gyermekei­nek lakóhelye. A szállodát si­goru katonai őrség veszi körre. Száll odament a posztoló e­h, akivel beszélni ugyan nem tu­­dott, de mutogatta, hogy ő fut BITA MEMICNE­I MŰVÉSZ SZÍNPAD Csengeri­ utca 68 RÓZSAHEGY! Kálmán, a Nem­zeti Szinház mű­vésze minden este fellép a BÖLCSŐben TELEFON 55—55 Hurerrel vasárnap, Áprilisi 1-én délután fél 1 órakor nagy megnyitó előadás Breitbart vaskirály felléptével Jegyek a jegyirodákban és a cirkus pénztáránál már kaphatók Fővárosi Nagymozgó fTittóczi-itt 79) Csütörtök—­Szombat Átok ország (Inci -Mladi) és Tettek lovagja Katonazene Előadások 5, 7, 9 órakor I fiintni Kiriily­s Ferenc-körút 911 FTC törzsasztal Magyar Világ Kávéház Kossuth Lajos-utca 16 MAC-ASZTAL Bajor Sörfészek VH. Klauzál-utca 8 Ángyán Béla muzsikál Belsz, ióalsz, táncolhatsz ■i m­­. n.,y.i Olcsó futball és mindennemű sportcikkek 8 EM4-N $££*&£» YW, tfCXStF-ICQFUT 44. DENTIST BARNA fogászati Budapest, m­­­zsébet-körút 54. P lita&s­asz M£S& hivatalos forrá­sa Igazolt klubtagok 23°A családtagjaik 15c/o-os átengedménbe ré­stékelnek IM I - - —--

Next