Nemzeti Sport, 1928. május (20. évfolyam, 85-105. szám)
1928-05-06 / 88. szám
ni Éiök..-ai Szemelvények egykorú lapokból 1903 május 4. NYÁRI FOOTBALL-SZÜNET. A nyár kezdetén állva, talán nem lesz időszerűtlen, ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Feltűnő, hogy az irányt adókörökben ez ügyben még senki sem szólalt fel, senki sem tett indítványt, mintha csak irtóznának a footballjáték korlátozásának gondolatától is. Pedig mindenki be fogja látni, hogy valamely sportágat annyira túlzásba vinni és annyira más sportolók elé helyezni, mint azt nálunk a footballal kezdik tenni, nem helyes dolog, már csak azért sem, mert azt a közönséggel meguntatják. A footballnak nem lehet célja — nem is szabad, hogy legyen — minden más sport kiszorítása. Ezt Angliában, ahol a sportot igazán ésszerűen művelik, már régen belátták és tettek is ez ellen intézkedéseket, amennyiben szigorúan betiltották a football művelését májustól szeptemberig. Hogy mily szigorúan tartják be ezt a törvényt, ezt mutatja West Bromwich Albion esete (Ezen csapat ez évre tervezett kontinentális útját ezen okból tiltották meg). Magyarországon is ideje lenne, hogy ezt belássák és a szövetségnek kötelessége volna, ha más sportok iránti kötelezettségérzettből sem, erre vonatkozólag angol mintákra szabályokat alkotni. Angliában ugyanis a tiltott időben való mérkőzésért egy évre bojkottálják úgy az egyleteket, mint a játékosokat. " A csapatok szünet nélküli játéka egyoldalúvá teszi a játékosokat,kifárasztja őket és csökkenti'a ' játékkedvet'. ' Okoz?; ezenkívülmás' bajt is, mert vannak oly előrelátó egyletek, melyek önkéntis nyári szünetet tartanak, amit más. Szünetet nem tartó egyesületek olymódon használjak fel saját javukra, hogy'amazoknak, játékszenvedélytől elragadt ifjú tagjait, könnyű szerrel magukhoz csábítják. A forró nyári napok porral telített levegőjében egészségi szempontból sem ajánlatos a játék, de sportszempontból is mellőzendő, mert mint minden sportnemben, úgy itt is szükséges a pihenés, hisz túltrenirozott csapat még sohasem ért el jó eredményt. FOOTBALL EREDMÉNYEK: BTC—MUE 0:0. — Prágában Southampton—Prága komb. 15:0. — Southampton—Slavia 4:1. — Wiener Athletik Sport Club—Deutscher Futball Club 3:1. A WSC oly kitűnő formában van, hogy ma a kontinens leg-, jobb csapatának kell tartanunk. AMERIKÁBAN történt a napokban, hogy két néger boxmérkőzése közben az egyik, Henry Taylor a második menetben oly ütést kapott az arcára, hogy halva terült a porondra. A rendőrség ellenfelét, Harry Whitet letartóztatta. SZERKESZTŐI ÜZENET. Uj Endre Debrecen. Oly erős lövőre, aki a kapu hálóját — ha ez csak félig-meddig szolidan lett készítve —■ suttjával átszakította volna, nem emlékszünk s nem is hisszük, hogy ilyen létezne a világon. Művészi sportérmete és pankettek, sportszobrok (kelyhek stb.) , mint tisztelet-és vándordíjak, egyesületi stb. jelvények MORZSÁNYINÁL, Budapest IV.,Eskil-fil 5. ) MODERN divatöltönyök, sportruhák HANÁK úriszabónál, IV., PÁRISI UCCA 4. Gólrekorderek 1a3°/o engedményben részesülnek. Klubtagok s°/o engedményt kapnak. irat Vasárnap, 1928 május 6. A navarrai autograndprix A Nemzeti Sport eredeti regénye Minden jog fenntartva (is) Valéria hercegnő kiugrott a kapun s leszaladt az autóútra. Szívdobogva várt. Várta, mikor tűnik fel a herceg jól ismert kétüléses sportkocsija, mert hiszen a „Navarrán keresztül” versenyben csak kis kétüléses sportkocsik versenyezhetnek, tehát itt nem az autodromban rettegett méregzöld Achmed Special versenykocsiján trenirozik, hanem azon a kedves, halványzöld AB kocsiján, a hazai Automobiles Basque gyár büszkeségén, mellyel ha az első díjat nem is fogja megnyerni, de a hazai portékát megbecsülő nacionalista baszkok szeretetét igen, az ő kocsijukon, az egyetlen nemzeti automobil gyár kocsiján. — Igen, igen, itt kell elhajtania, amint hogy mindig itt szokott elhajtani, ha trenirozik. Várta, várta a halványzöld AB, kocsit, a kormánynál a herceggel, amint nagy szemüvege majdnem eltakarja az egész arcát s mellette ül hasonlóan hatalmas köpenybe burkolt, nagy pápaszemmel ellátott hűséges kísérő soffőrje ... — Jön? Vagy nem? Tényleg becsapott volna? A hegytető már egészen világos lett, ragyogott a korai hajnalban, de a nap még csak sugárkévéket dobott előre, ő maga még mindig elrejtőzött a Pirenneusok legbüszkébb csúcsamögé. Azután egyszerre motorzúgás . . . Valéria szinte felsikoltott. Ő jön, ő jön, hát tényleg nem hazudott, tényleg trenirozik Igen, megismeri a búgásáról, ez"a'halványzöld kocsi, az ő címerével és vele a kormánynál. Hirtelen úgy érezte, hogy megbocsátja neki mindenlátszólagos ,neveletlen-, bégét, bocsánatot kér tőle, hogy két-, kedni-,mért, benne ... ■ Egymás mellett ülnek és egy szó sem es . Halló,, halló, Arisztid ! Sikongva szaladt le, eléje az útra, kendőt vett elő s máris lobogtatta, pedig a gép még nem tűnt fel, nem látta még a herceget a volánnál, soffőrje kíséretében. ^Lélegé!?egF”^ezt s hirtelen átgondolta, hogy mit mondjon ... istenem, mégis, csak itt lesz az a soffőr is, idegen ember is s Arisztid nem szereti,, ha érzelegnek, pláne,ha egy idegen ember, egy soffőr jelenlétében érzelegnek. De nem volt ideje soká töprengeni, mélységes búgással hirtelen megjelent az átkanyarodóban a zöld AB kocsi s benne — egyedül a herceg. A kis hercegnő kacagva ugrott eléje, boldogan, hogy végre egyszer nincs itt az a kisérő, egyedül trehirozik a herceg s talán őt magát is elviszi útjára! — Arisztid! Arisztid! Vegyél fel engem! így kiabált s az A-B kocsi hirtelen megállt. — Ugye beszállhatok, ugye beszállhatok, Arisztid mondd, ugye igen, vigyél el engem is, vigye el végre egyszer engem is! És a következő pllanatban, anélkül, hogy a férfi tiltakozhatott volna, anélkül, hogy az egyáltalán szóhoz juthatott volna, a kis hercegnő már benn ült a kocsiban. A gép megindult. A férfi nem szólt egy szót sem, s a kis hercegnő nem merte zavarni. Csak szépen csendesen meghúzódva ült mellette, egyik kezével a fogantyút fogta, mert bizony félt, hogy a nagy iramban egyszer csak valami fordulóban ki talál röppenni a kocsiból, a másik kezével azonban az ő vőlegénye karjába kapaszkodott. Belekarolt s simogatta a fehér köpenyét.. Ezt a köpenyt ő csinálta Arisztidnek. Milyen büszke volt reá, mikor elkészült. Hiszen maga varrta, maga hímezte reá Arisztid nevét, maga szabta s bár nem akart nagyon eltérni vele a vezetők sablonruhájától, mégis bizony belevitt egy pár apró kis díszecskét, a gallérját is baszk módra varrta ki. Meg is lehetett különböztetni ezt az ő köpenyét minden más köpenytől, minden más vezető öltönyétől. És nézegette Arisztid arcát. A nagy szemüveg ugyan sokat takart, az arcból, de azért épp elég maradt fedetlen, hogy Valériának legyen miben gyönyörködnie. Mert valóban gyönyörködött. Jobban, mint bármikor, máskor. Mert most, vezetés közben mintha Arisztid amúgy is csinos arca még megszépült volna. Az a hanyag nembánomos lehúzott szájaszélű gúnyos mosoly most egészen eltűnt az arcról. Kemény, komoly vonás uralkodott a szájon, valami olyan energikus él, amit még sohasem látott Valéria. De ez a kemény vonás menynyivel kellemesebbé tette mégis az arcot. Férfiasabbá, határozottabbá, kedvesebbé. Valéria odatapadt a férfihez s olyan melegség futott át rajta, mint még soha.— Azt hiszem azért, ha a jó. Isten megsegít, azért a mi házaságunk mégis boldog, lesz! — gondolta magában.Erre nem szólt egy szót sem. A férfi is hallgatott A gép veszettül futott s Valéria arra gondolt, hogy soha így még nem szerette Arisztidet, mint most. Soha így még nem tetszett neki ez a férfi. És soha nem is látta még ennyire valóban férfinak, embernek. A férfi először lopva tekintett csak reá egyszer, azután mind többször és többször nézett reá. Valéria észrevette és visszamosolygott. De, egy szót sem szólt egyikük sem. Mentek, mentek, soká mentek, a gyönyörűen kiépített vadonatúj autóstradán, szinte körülfutották az egész kis országot s azután hazafelé vitt az útjuk. Egyre közelebb és közelebb értek az autóversenypályához s a kis hercegnő egyre jobban érezte a szívét összeszorulni. Vége ennek a feledhetetlen gyönyörűszép kirándulásnak, ennek a bűbájos útnak, ennek az autótúrának, melyet a világ egyik legszebb útján tettek meg s amiből ő csak a férfi telt ajkait látta. A kocsi hirtelen megállt. Valéria körülnézett. Épp ott voltak, ahol ő felszállott volt. Az Enrico herceg kastélya kertje alatt. Mégegyszer ránézett a mosolygós férfira. Mert most mosolygott a férfi, valami olyan kedves mosollyal, aminőt eddig Valéria még sohasem látott. És poros, piszkos volt az arca, amiként Valériáé magáé is. És ezen elnevette magát a kis hercegnő, azután egy hirtelen merész gondolattal, bolondos ötlettel átkarolta a férfi nyakát és hosszan, hosszan megcsókolta. Mámorosán tolta el ezután az arcát és szint önkénytelenül is feljebb tolta a férfi nagy szemüvegét, hogy lássa, lássa az egész kedves arcot. És most hirtelen megrázkódott... Arisztid herceg, igen igen, Arisztid herceg arcát pillantotta meg, de mégis, mégis, furcsa, mintha valahogyan mégis más lenne... vagy csak ő látja, finomabbnak, nemesebbnek, kedvesebbnek... A férfi gyorsan ismét szemére tolta a nagy szemüveget s azok a megzavaróan szép szemek újra eltűntek az ormótlan pápaszem mögött. A kocsi pedig hirtelen megugrott s Valéria ottmaradt egyedül. A hercegasszony haragszik Mikor legközelebb találkoztak, Arisztid herceg feltűnő kedves volt hozzá. Ismét és ismét odament melléje s folyton meg folyton arról a bizonyos autókirándulásukról beszélt. A néma útról. És talán éppen ez tette bizonyossá a dolgában a kis hercegnőt. Akinek megvolt a magához való esze. Nem tiltakozott, nem mutatta gyanúját, de egyre jobban érezte, hogy nem téved. Igyekezett azonban teljesen természetesnek mutatkozni, hogy senki ne vegyen észre rajta semmit. Valaki azonban észrevett valamit. A hercegasszony, az uralkodó hercegasszony. És vallatóra fogja jövendő menyét. Valéria pedig valahogy nem tudott már szabadulni a sok keresztkérdés alól s kibökte: mintha nem is a herceg vezette volna az útjukon a kocsit, hanem annak valami feltűnő, különös hasonmása. Mikor ezt a hercegasszony meghallotta, szinte elájult. . .... . . — Ennek azonnal végére , kell járnunk — mondotta és egy csendes délután nagy titokban elindultak lelep,lező útjukra. ' ' • Arisztid herceg azt mondotta volt, hogy délután 3 órakor még egy kis tréninget tart, kipróbálja az új fékét. El is tűnt fél 3 órakor s a két nő rövid idő múlva egyszerű ruházatban utána lopózott a garázsok felé. Az AB kocsi garázsa előtt egy embert láttak, aki piszkálgatja a gépet. Kétségtelenül a soffőr volt. Arisztid sehol. Azután a soffőr a maga szürke köpenyével eltűnt a garázsban s pár pillanat múlva megjelent Arisztid herceg jól ismert fehér köpenye. Arisztid herceg ... nagy szemüveggel. Arisztid herceg? Beült a gépbe s a kis sportkocsi elindult, eltávozott. — Látta? Látta? Arisztid ruhája volt rajta, de istenemre, ez megint nem Arisztid volt, ez megint csak a soffőr volt. Bekukucskáltak a garázsba. Senki. Bementek s a hátsó kis kamra ajtaja felé tartottak nagy csendben. Hangokat hallottak. A hercegasszony feszülten figyelt. Ketten beszélgettek. Angolul. Egy férfi és egy nő. És a férfi hangja — elfolytottan, csendesen beszélt, de félreismerhetetlenül — Arisztid herceg hangja volt. A hercegasszonyt elfutotta a méreg. — Mondták nekem, mondták, jelentették, hogy az az angol táncosnőcske utána szökött, álruhában és álnéven belopózott az országba s itt van. Hát itt van, itt van, ez az. (Szerdai számunkban folytatjuk.) Sátrak minden típusban, vitorlák Ferrotextil I.-L-nál, BUDAPEST VI., Berlini tér 3., Nyugatinál. Tel. T. 202-23., L 965-25 Csónakalkatrészekről Kérjen ingyen árjegyzéket Diósy János Budapest, MIS, Rákóczi-út 24. Az URANIA-val szemben