Nemzeti Sport, 1930. július (22. évfolyam, 126-147. szám)

1930-07-01 / 126. szám

a Kitűnő ötlet — A Nemzeti Sport eredeti tárcája — A jól sikerült mulatság egy évi­g durranó pezsgővel és két durranó po­­fonnal végződött, az előbort, a pezs­gőt, a „Zöld szamár” nevű mulató fő­­pincére helyezte el, megkülönböztetett tisztelete jeléül Bosnyá­k Zuárdnak, a gentleman amatőrfutballisták utolér­hetetlen mintaképének az asztalára; az utóbbit ugyancsak ő applikálta, úgy félórával később, az imént neve­zett gentleman amatőrfutballista ar­cára, még­pedig tisztán a szimmetria kedvéért egyet a képessél jobb-, egyet pedig a baloldalára. Bosnyák Zuárd annyit mindeneset­re megtanult a fizikából annak ide­jén, hogy két test összeütődése hő­­kifejlődéssel jár, de azt a lángoló pi­­rosságot, amelyet a „posatura” két részén látott a tükörben, amikor reg­gel, úgy fél kilenc óra tájban, még mindig mámoros fejjel kibújt az ágy­ból, mégis csak sokallotta kissé. És ez a pirosság két daganatot ékesített; olyasféle daganatot, amelyre az or­vos, első látásra, hajlandó azt monda­ni, hogy rosszindulatú. Holott ebben az esetben, feltéve, hogy a dagana­tot okozatnak vesszük, inkább az oko­zót kellene rosszindulatúnak tarta­nunk. Hogyan, hogyan nem, Bosnyák Zuárd, a gentleman amatőrfutballis­­ták eszménye, még­sem a daganat mi­benléte fölött meditált. A pénztárcá­ját nézte. Sóhajtva állapította meg azonban, hogy nincs egy megveszeke­dett fillére sem, holott... holott teg­nap kapta meg a fizetését s hozzá egyhavi előleget... És nem fizetett senkinek. Az egész pénz ottmaradt a Zöld szamárban, ahonnan nem hozott el egyebet kapatos fejjel, csak két durranó pofont... — Baj, baj — vakarta meg az or­rát. — Pénzem, az nincsen nekem, de van egy csomó kötelezettség a nyaka­mon, amelyet gentleman mivoltomra való tekintettel ma, elsején, ki kell egyenlítenem okvetlenül. Cégfőnö­kömhöz nem fordulhatok, mert teg­nap már megvágtam volt egyhónapi előleg erejéig s kijelentettem gentle­man szavamra, hogy ezzel az előleg­gel pénzügyeim egyensúlya biztosítva lesz az emberi kor legvégső határáig. Nem táviratozhatok az öregemnek se Reszegeprücsökre, mert az azt írná vissza, hogy nem küld egy petákot sem, mert: először, az én fizetésem­ből meg lehet élni tisztességgel; má­sodszor, mert még csak most csépel; harmadszor, mert a búzáját már a lábán kicsépelte a jégeső s negyed­szer, mert nincs pénze. És sajnos, nem is lesz . . . Mikor Zuárd úr idáig ért gondola­tai során, elszomorodott nagyon. Dús fantáziájának reflektorával egymás­után világított meg minden lehetősé­get, amelynek a sötét mélyén holmi kölcsönt gyaníthatott,­­­e a reflektor fénye minden lehetőség előtt kilob­bant. A klubelnök, intéző, pénztár­nok . . . Ezek azt hajtogatják folyto­nosan, hogy máris túlméltányolták az ő gentleman amatőri mivoltát... Az irodában sajnálkozva fogadták, mikor meglátták arca két oldalán a daganatot . Havas úr, a cégjegyző aki igen nagy megbecsüléssel volt a Zuárd lábművészete iránt, azt han­goztatva mindig, hogy ez a fiú az eszét nem a fejében, hanem a lábában hordja, végre is előállt a mentőötlet­tel, mikor látta a gentleman amatőr vackor-fanyar kedélybeli állapotát: — Miért nem megy dr. Privigyei­­hez? Dr. Privigyei a főváros legjobb és legkeresettebb fogorvosa. Hogy ő a rivális klub főembere? Lehet, de tudja meg, Zuárd, hogy ő egy nagy lélek, mondhatnám egy izé s nem töri bele a fogát, amiért annyi kelle­metlen pillanatot szerzett már neki egyesülete kapuja előtt... Menjen el hozzá, menjen el rögtön ... Ilyenkor rendel s én kétórai szabadságot enge­délyezek magának. Zuárd úr felpattant s csak Isten óvta, hogy nem nevezte országos marhának magát az iroda nagy nyil­vánossága előtt, amiért mindez nem jutott hamarabb az eszébe. Hát per­sze, hogy a dr. Privigyei! A futball­­művészet nagy megértője és mecéná­sa! Aki ugyan nem elnöke a rivális egyesületnek (nem visel ott annyi tisztséget sem, mint a kisujjam), de azért a rivális egyesület és dr. Privi­gyei egyet jelent. Akár a férj és feleség. A férj van olyan szíves, hogy megkeresi a pénzt s a feleség van olyan szíves, hogy elkölti. És dr. Pri­vigyei gáláns férj, ha mindjárt a közte és a rivális klub közti frigyet nem is jegyezték be a matrikulába. Könyökig vár a zsebében, ha kell. És — úgy hírlik — szívesen fogadja más, idegen egyesületek „meg nem értett” gyerekeit i­s, ha jelét adták már a tehetségüknek ... Mert dr. Privigyeinek is az a jelszava, ami a római anyaszentegyháznak: Egy akol és egy pásztor . . . A Zuárd daganatjain lángot vetett a pír s azt mondta Havas úrnak: — Mennék is azonnal, de, sajnos, otthon felejtettem a pénzemet. — Tíz pengőt adhatok „addig” — vágta ki nagylelkűen Havas úr, — de . . . — Becsületszavamra — nyugtatta meg a gentleman amatőr. — Még ma . . . — Visszaadom, természetesen. — Azért, mert mama, gondolhatja, nekem is fizetnem kell. Azzal Zuárd már kint is volt a tíz pengővel a zsebében s nem is igen vett kiadósabb lélekzetet, míg a dr. Privigyei lakásán meg nem nyomta a villamoscsengő gombját. Csipkekötényes fogadónő nyitott előtte ajtót s azt mondta édesen mo­solyogva: 2 kapufáról — nagy szerencse! — pont Aknai kezébe pattan. Nagyon meleg volt. Magyar támadásokkal ér véget a játék. A félidő korneraránya 3:3. A második 45 percben­ a magyarok sokban bírják a meleget s kiharcolják a győzelmet Újpest dresszt cserélt a szünetben, most sűrűn csíkozott lila-fehér ingben játszik. A spanyolok viszont az embe­reiket cserélgetik. René Petit előre­megy balösszekötőnek, Sastre jobb­­összekötő lesz a center és Gamborena jobbhal, a centerhalt. A nap már csak a pálya túlsó szélét süti. Változatosan indul a játék. Volentik mindjárt az elején kiáll, most a cipőjével van valami baj, köz­ben K­ené Petit élesen mellé lő. P. Sza­bónak jó helyzetében könyökét érinti a labda. A 4. percben a balszélen . Echevarria rohan, Aknai bravúrosan veti magát a lábára. A spanyol jobb­szélső is rendszet vet, fütty után dü­hében elrúgja a labdát, mire a sport­szerű közönség élénken tüntet ellene. Spitz ragyogó helyzetet készít elő, de Havas fölé lövi P. Szabó jó beadását. Török kapásból ad be, Havasnak nincs szerencséje, mert remek lövése a ka­pufáról vágódott ki taccsra. Kapufaarány 1:1. Bekkjeink a félpályán állnak. Nagy spanyol helyzet, a jobbösszekötő a 6-oson elrúg a labda felett s mire újból próbálkozna, Dudás odaér. Há­rom spanyol csatár közül elegánsan szerzi meg Fogoly Jóska a labdát. Az első negyedóra végén a helyzet még egyáltalában nem megnyugtató. Volentik könnyebben megsérül, to­vább játszik, de sántikál. Fogoly III. jókor lép be a center lövésébe. Hava­son elakad a legtöbb akció. Volentik— Spitz—Avar—Havas akciót a bekk csak úgy tud szerelni, hogy hatalmas lövést küld a saját kapusa hasába. Könnyen öngól lehetett volna. A bekkek rugdossák egymásnak a lab­dát. . A spanyol center égbe lő, azután P. Szabónak van jó helyzete, de túl önzetlenül bead, pedig most lőnie kel­lett volna. Török vált most Avarral, a jobbösszekötő helyéről ragyogóan lő, de centiméterekkel a túlsó léc mellé. Pech! A spanyol hátvédek nagy mun­kát végeznek. Nincs iram! A mérkőzés sorsáért még mindig ag­gódunk, de a 23. perc végre magyar eredményt hoz. Borsányitól Avaron keresztül szépen száll a labda Török­höz, a szélső jól adja középre, a 6-oson kavarodás támad, a kapus dobja magát, de Spitz spanyol módra támadja s a föl­dön fekvő kapus mellett 5 lé­pésről behelyezi a labdát a há­lóba. Újpest vezet 2:1-re. Az eredményjelzőtáblán lassan csava­rodik fel Újpest neve mellé a „2”-es szám. Javul a helyzet. A kapus sántít kissé, de hamar talpra áll. Még min­dig félni kell, hogy a spanyolok ki­egyenlítenek, bár Újpest most már jóval nyugodtabb. Spanyol korner okoz gondot, azután Aknai ment bra­vúrosan és már a spanyol kaput fe­nyegeti magyar korner. A spanyolok nagyszerűen védekeznek. Havas foly­ton égnek fejet. Még egy negyedóra. Kiegyez­nénk ebben az eredményben. A magyar fiúk most már nem nagyon sietnek a taccsra, vagy kapu mögé került labdáért, bár a meleg ma nem akkora, mint tegnap. De ők ráérnek. A spanyolok sem nagy legények, de azért a harmadik gól jól jönne. Az újpesti csatársor közepén sok labda vész kárba. Ha Sólyom itt volna ... A spanyol balszárny izgatja a kedé­lyeket, Dudás álláról pattan le a labda, meleg a helyzet, de végül mégis csak enyhül s a 34. percben Volentik passzával Spitz indul el, mókázik egy kicsit, visszaad a centerhaló­­nak, innen Havas kapja, a cen­tertől Avar s az összekötő lö­vése megint akadálytalanul száll a spanyol hálóig. 3:1 már Újpest javára. Fogoly Jóska hangja hajlszik: Fiúk, bele! Nagy kő esett le a magyar szí­vekről. Minden játékos citromot szo­pogat. Még tíz perc. Három gólt ta­lán csak nem rúgnak már a spanyo­lok, sőt remélhetőleg kettőt sem, rossz volna hosszabbítani. Feltűnő, hogy a spanyolok jobban csúsznak a fúvón, mint a hozzá nem szokott ma­gyarok. Magyar korner, Török ké­nyelmesen rúgja, Avar a 16-oson állít, gyönyörű bombája a kapusba vágó­dik, kipattan, de a kapus javít. Most már az újpesti bekkek nagy urak a pályán. Még 5 perc! Minden magyar játékos kényelmes. Aknai nyugodtan rúg ki, nem siet ő sem. Spitz tíz lépésről a kapus hasába lő. Majdnem javítottunk a gólará­nyon. Még két és fél perc. Az álló­hely közönsége megindul haza, a pá­lyán kívül az autók, villamosok mo­zogni kezdenek. Vidáman nézzük. Új­pesti korner. Egy magyar hang a tri­bünről: Fiúk, még egyet! Már nagy baj nem lehet. Aknai két csatár elé veti magát, a labda kipattan róla, szerencsére a két csatár között, nincs baj. Már csak másodpercek vannak hátra. Mércét már az óráját nézi, amikor Fogoly lábáról kornerre pat­tan a labda. Idő! A bíró kettőt fütyül, a spanyol kornerre már nem is kerül a sor. A kornerarány 8:5 a spanyolok javára. A magyar fiúk boldogan vonulnak le a pályáról s a rádión keresztül üd­­vözlik az otthoniakat. Kedd, 1930 július 1. Hogy más városbót válogatták az E­lrmn csapatát Bologna mégis csak jön­­ Főmunkatársunk telefonon a kö­vetkező tudósítással tette teljessé rádióriportját: Genf, június 30. 18.000 néző előtt folyt le Újpest nehéz mérkőzése, amelyre a spanyol csapat az eredetileg jelzett csapat­összeállítástól eltérőleg a következő belső trióval állt ki: Regueirro I., Sastre, Gurruchaga. Az írán csapat­összeállításának érdekessége, hogy nem tisztán iráni játékosokból állt a cspat, hanem — déli szisztéma szerint — a Prágában és Bologná­ban járt válogatott csapat négy emberét, Regueirro Il-et Sevillából, Eugeniot a Real Madridból, Sastret az FC Barcelonából és Gurruchagát az Arenas Bilbaoból Genfbe ren­delték s megerősítették vele az RCS Irunt. Ebben a csapatban azután az első félidő folyamán Gurruchaga megsérült, mire Egeijja állt be a helyére. Szünet után felforgatták csapa­tukat a spanyolok, Egeijja jobbhalt lett, Gamborena centerhalt, az öreg René Petit balösszekötő, majd negyedórával a befejezés előtt René P­étit újra visszament centerhalfnak Egeijja balösszekötő lett. Mércét, a svájci bíró nagyszerűen végezte feladatát s határbírói is mintaszerűen segédkeztek neki. Szörnyen gyors az irán, Újpest mégis tartotta stílusát Kritika a játékról Most már végérvényesen meg lehet állapítani, hogy a favorizált csapatok közül Újpest kapta a legerősebb ellen­felet. A Bologna—Go Ahead mérkő­zés ugyan még hátra van (a Bologna minden ellenkező híreszteléssel szem­ben holnap, kedden megérkezik Genfbe), de a holland bajnok az előz­mények után nem látszik veszélyes ellenfélnek a Bologna—Pro Vercelli­­kombinált részére. Az írón is szörnyen gyors csapat. Nem megy ugyan úgy bele a játékba, mint a belgák, de lényegesen jobban játszanak. Egész szépen háromszöges­nek, de nem a földön, hanem a leve­gőben. Újpest nagy érdeme, hogy nem engedte befolyásoltatni magát a spa­nyol rohamozó játékmodortól, hanem félidő végéig nyílt volt s az 1:1 ha tudta játszani a maga lapos kombiná­ciós stílusát s bár a mérkőzés az első képe a félidő játékának, szünet után már kapkodni kezdett írni, felfor­gatta a csapatát s ettől kezdve perc­­ről-percre jutott érvényre Újpest na­gyobb tudása. Egyenesen meglepő volt, hogy kondícióban mennyire felette állt Újpest ellenfelének. Úgy látszik, jót tett az újpesti fiúk­nak a kis­ nyaralás, mert a legjobb kondíciójú csapatnak látszanak az egész mezőnyben. Ha nem is mindig tökéletesek az akcióik, de következe­tesen és kitartóan tologatnak, csinál­ják megkerülő hadmozdulataikat, amelynek végül is áldozatul esett a spanyol tüdő. A II. félidő vége felé Újpest már korlátlan úr volt a pá­lyán , kis szerencsével, vagy ha itt van Sólyom, nagyobb gólará­nyt is ki­verekedhetett volna. Szemre nem mutatott Újpest annyit, mint a Vienna, de amennyivel az írón jobb, mint a Servette ...

Next