Nemzeti Sport, 1931. november (23. évfolyam, 210-231. szám)
1931-11-10 / 217. szám
Kedd, 1931 november 10. KSH Az utolsó válogatott Tíz év előtt más képe volt az Üllői útnak, mikor a svédek látogattak el hozzánk! Az ember csak ilyenkor veszi észre, mekkorát fordult a világ azóta. A mérkőzés, amely nem hoz mást, mint nemes vetélkedést, mely ennek a vetélkedésnek a kat résztvevő egymáshoz és a többi futballnemzet játékához való viszonyát az eredményen túl semmiféle ponttal, statisztikai adattal nem jelzi, nem olyan vonzó már, mint volt ezelőtt. Tíz év előtt zsúfolásig megtelt a nézőtér. Ragyogó ünnepe volt a magyar futballnak a nap, amelyen északi vendégeink kiálltak a mérkőzésre. Lelkes és izgalommal teljes várakozás, a legnagyobb események forrósága és feszültsége izott szerte a városban. Most nyoma sem látszik ennek a régi várakozásnak, az érdeklődés régi folyama gyéren ömlő patakocskává változott. Persze, nem a svédek, hanem a változott viszonyok okozták ezt. Erről beszélgetett két régi meccslátogató, mikor a pályára tartott. Az egyik nagy meggyőződéssel magyarázott: — így van ez, kérlek. Az emberek kimerültek. Kimerült a zseb, kimerült az érdeklődés. Spa— Ajvé, vége van a meccsnek! Oda a győzelem! — Miért ez a jajveszékelés? — A kapitány megnyilatkozott, pedig a hajában volt a tudománya. Máriássy arcán enyhe mosoly szaladt át s így vágott vissza: — Az én tudományom sem a hajamban van. Hát még a csapaté! Az a fiúk fejében és a lábában megy a pályára. S ez a fő! Jó előérzet Meskó Arisztid általános szeretetnek örvend a játékosok körében. Nem csoda, hiszen majd minden nagy mérkőzésen ott van s különösen válogatottak alkalmával buzdítja jó és szép játékra a fiúkat. Vasárnap is belátogatott az öltözőbe, mikor az előmeccsnek vége volt , egyre mondogatta: — Fiúk, aki nem jól játszik, azt elviszem! Jól vigyázzatok! — Jön a razzia, kapitány úr — kérdezte Laky —, ha baj lesz? — Jön, jön, jól vigyázzatok! Dudás is felfülelt s így szólt: — Én már azt ajánlanám, kapitány úr, hogy inkább a svédek közül vigyék el azt, aki jól játszik! Ez is ok A játék nem nagyon tetszett a közönségnek. Lanyha, unalmas volt s ezért a mieink ellen fordult a hangulat. Valaki megjegyezte: — Nem ér semmit a meccs. Egészen barátságos jellegű. — Na hallja — mondta más —, elvégre a svédekkel barátságos viszonyban vagyunk. Biztos jel A második félidőben egyre elkeseredettebb volt a hangulat a nézőtéren. Különösen az állóhely oldalán hangzottak hangos kifakadások játékosaink hibái nyomán. Egyszer, amint Avar csinált valami hibát, így kiáltottak be neki: — Avar, mit csinál! ?! — Lám, lám — mondta más —, Avar is elvesztette a népszerűségét. — Miből lehet ezt észrevenni ? — Nem elég biztos jel, hogy a közönség magázzan? Aktuális szörnyűség Az egyik páholyban a kínos játék hatása alatt az 1-es ülőkén ülő félhangosan szólt: — Nem lehetne megóvni ezt a mérkőzést? — Milyen alapon? — dörmög a 2-es. — Mondjuk, azért, mert nincs rendben a nyugta. — Miféle nyugta? — Akit miféle! Esetleg a napnyugta ! Ragadós betegség Amikor Turay már nagyon sokat rontott a második félidőben, még az állóhely is megsokallta a dolgot. Kellemetlen bírálatban volt ekkor része a centernek, de akadt, aki védelmébe vette. — Ne bántsuk szegény Suttyót, hiszen már hetek óta fáj a gyomra! — Az ő gyomra fáj — pattogott más —, az enyém fájdult meg tőle, ahogy játszani látom. — Látja, látja — szólt vissza isteni nyugalommal az előbbi —, annyira fáj neki, hogy el is lehet tőle kapni. Jól megmondta A mérkőzés után Reiner Sándor, a kerületiek trénere Komjádi elé állott s azzal a mosollyal, pózzal kérdezte meg, amelyről látszik, hogy jóra van elkészülve az ember: — Tanácsos úr, mit szól a kis Fenyvesihez? Komjádi nem sokat váratott a feleletre. Szokott élénkségével válaszolt: — Az első félidőben pompás volt a fiú, de akkor egyetlen labdát kapott. A másodikban már több jó labdát kapott, akkor viszont szürkén játszott, : Hocves"*Jilj 'A*S» (ZantiMdánMp nem tiuitunkekmamiant. /J arm •£ m Isochrom §€JL fotócikkek nyolok, csehszlovákok, osztrákok után már nem tudja kicsalni őket ez a válogatott. Majd tavaszal újra itt lesz mindenki az — Igen, igen, hagyta rá a má, ez már az utolsó ebben azben. Az ilyen utolsó válogatottpedig nem kíváncsi Budapest Képzelhető, mit beszélt a ket nő a mérkőzés után, amikor is a magyar csapat játékát istta. Mert az csakugyan utolsó A szabály — szabály A közönség nem tolakodott — mondom — s így érthető, hogy Weiss Pista bátyánk, az üllői úti pálya bejáratánál nagyon ráért megvizsgálgatni, hogy ki, miféle címen akar bemenni a nézőtérre, így akadt össze vele Vörös, a csapat összekötője. Vörös ugyanis jegy nélkül akart átmenni a számológépen, amit Weiss István szigorúan ellenzett — Mindenkinek kell jegyének lenni. A játékosok is kaptak, — mondotta. Vörös csak állt várt s nem tudott jegyet elővenni, mert nem volt nála. — Nincs nálam. Otthon hagytam, vagy mit tudom én, hova lett. — Sajnálom, pedig itt elő kell keresni — Tán menjek haza? Így folyt a társalgás a kapunál, míg végül valaki mégis csak átsegítette Vöröst a kapun, illetve a számológépen. Az öltözőben nagyon méltatlankodott s keserűen mormogta: — Már volt olyan válogatott, aki ilyenkor hazament. Nos, ő inkább a pályára ment. Rossz jel Máriássy komoly, fekete kabátban, keménykalapban jelent meg az öltözőben. A hangulatot kissé ünnepélyesebbé tette megjelenésével, valaki meg tréfálkozva szólt hozzá. FTC pálya____________Üllői út Vasárnap, nov. 15-én, d.u. 2 órakor Ferencváros - Attila Előzőleg 12 órakor Nemzeti—Újpest L ligabeli bajnoki mérkőzések Délelőtt 10 órakor FTC-BEAC amatőr bajnoki mérkőzés Profitulajdonság A svéd mérkőzés előtt a budapesti és a közép kerület csapata nem nagy hévvel harcolt a játék egyik szakaszában. Feltűnt a dolog s meg is szólták a játékosokat a nézők. — Mi lehet az oka, hogy két amatőrválogatott ilyen lanyhán mozog — tűnődött valaki. — Istenem, várják a közönséget. Majd akkor mutatnak valamit, ha már sokan lesznek. Eltalálta A KOLASZ csapata az első félidőben nem sokat támadott. Egyszer azonban remekül rohant végig a labda a csatárok előtt s Szemethy nagyszerű lövést küldött kapura. Szollár balra lökte ki a labdát. Az egész jelenet remek volt s nagy taps dörgött utána. Különösen az állóhelyről, ahol már jócskán telt volt a nézőtér. — Nem is hittem volna — mondta egy elfogult hang —, hogy a B) közép ilyen önzetlenül is tud lelkesedni a szép játékért. — Mi ebben az önzetlenség —– csattant fel a másik, még elfogultabb. — Az, hogy nem a Fradi játszik! — De a Közép csapata játszik! A B) közép csal: tapsolhat neki! Nem fogott rajtuk A BLASz javára egy izben közeli szabadrúgást adott a bíró. A vidéki fiúk szoros sorfallá tömörültek a labda előtt, melynek Bodrogi futott neki. Nem túlságosan gyorsan, de mégis hűen mímelve rúgószándékát. A labdát azonban átugrotta s Kertész futott a nyomában, hogy a trükkre megbomló sorfal nyílásán gólt lőjjön. Bodrogi és Kertész jól csinálta a dolgát, de a sorfal meg sem moccant, hanem nézte hátrapislogva, mi lesz a labdával. Valaki nagyot kacagott az eseten: — Ezeknek trükközhettek! A jó vidéki idegeken nem fog az ilyen pesti tréfa! Az Érsekújvári SE visszalép a bajnokságtól? Az amatőr egyesületek úgy látszik nemcsak nálunk, hanem Szloveszkóban is érzik a rossz gazdasági viszonyokat. Az Érsekújvári SE-ről keringenek most olyan hírek, hogy visszalép a bajnokságtól, mert az egyesület anyagi forrásai kiapadtak. Fényképkirakatunkba (Terézkörút és Podmaniczky utca sarok, postaépület) a tegnapi nap folyamán a magyar—svéd meccs képeit függesztettük ki. 1. Avar a magyarok második gólját lövi. 2. és 3. A magyar és a svéd csapat. 4. A svédek kiegyenlítő gólja. Képeink egy részét kiállítottuk még aLászló és Kohut cég (József körút 42. sz.), azonkívül Fogoly II. (Újpest) üzletének kirakatában. Égető, a Hevesi SE jeles középfedezete Szegedre távozott. A hevesiek egyik legjobb játékosukat vesztették el. A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. A CsAF MLSz füleki kerületében befejeződött az őszi forduló. A kerület tavalyi bajnoka, a Losonci AFC megtartotta első helyét, azonban az idén igen erős riválisa támadt az Ipolysági FC-ben, amely tavaly még a pozsonyi kerület III. osztályában küzdött, de földrajzi fekvése folytán célszerűbbnek találták idén a füleki kerületbe beosztani. A Rimaszombati POS is egészen jól tartotta magát, míg a fülekiek viszaesése meglepetés, mert az utóbbi években ők voltak a LAFC riválisai. Az őszi forduló befejezése után a tabella a következőképpen fest: 1. LAFC 12 pont, 2. Ipolysági FC 12 pont, 3. RPOS 10 pont, 4. Füleki TC 7 pont, 5. Rimaszombati ME 5 pont, 6. Apátfalusi SC 5 pont, 7. Pelsőci SC 3 pont, 8. Ragyolci TC 2 pont. 3 Stuttgartban is játszanak a Csikók a téli túrájukon. Tegnap ugyanis újra telefonált a délnémet szövetség s jelezte, hogy január 1-i és 3-i kölni és mainzi mérkőzés mellé lekötik a Csikókat január 6-ra Stuttgart részére. Erre jelentette ki Fodor dr., hogy most már csak január 10-re kell lekötni még egy mérkőzést s máris pompás kis túra előtt áll a Csikó válogatott. Május 19-én, nem is egész egy héttel az olasz kadettok kellemetlen emlékű budapesti szereplése után kiáltottuk oda a Nemzeti Sport hasábjairól a futballszövetségnek: Csikókat! Ma már tárgyilagosan megállapítható, hogy nem sok sportelnevezés futott meg gyorsabb karriert a népszerűség útján, mint a „Csikó” név, amelyet a „Magyar Kadettak” semmit ki nem fejező, nem is találó elnevezése helyett ajánlottunk. Hogy azonban a Csikók neve ma már fogalom Európában, hogy a horvátok már le is fordították ezt a nevet a maguk fiataljai részére, abban elsősorban a tartalomé az érdem, nem az elnevezésé. A magyar Csikókat illeti dicséret érte, hogy megfeleltek a ,,Csikó” névnek, amely a magyar nyelvben a szabad mezők szeretetének, az el nem fásult játszi kedvnek, a szilajságnak és a féktelen lendületnek a foglalata. („Lelomcolták a telkemet, mert ficánkolt csikós tűzben” — mondja Ady.) A magyar Csikóktól a közönség valami frissebbet, valami kedvre derítőbbet várt, mint amit annyiszor kellett látnia a fásultabb, fáradtabb, öregebb korosztályoktól. S a Csikóválogatott nagyszerű eredménysorozata valóban új, tetszetős színekkel élénkítette a futballképet, új neveket kapott szárnyra a hír s tartalma lett ennek a sokáig üres jelszónak: Utánpótlás. Hogy a Csikó-csapat és neve szerencsésen talált egymásra, azt talán legjobban bizonyítja a járvány, amely ma már óvóintézkedéseket tesz szükségessé: Vigyázat! Utánozzák! Csak védjeggyel valódi! Vasárnapi számunkban már kifejtettük aggodalmainkat a Csikók lejáratását illetőleg. Olyan erkölcsi tőkét szereztek a Csikók eddigi szereplésükkel, hogy csak a legrövidlátóbb üzleti politika vetemedhetek ennek a tökének a könynyelmű elfecsérlésére. Márpedig ide jutunk hamarosan, ha minden, egyleti kombináltat — nem kutatjuk, kinek a hibájából — Csikó néven reklámoznak a határokon túl és innét. Történetesen a temesvári álcsikók egész jól szerepeltek s a hivatalos Csikók sem vallottak volna az ő játékukkal szégyent, de a szövetségnek a jövőben szigorúan kell őrködnie azon, hogy a „Csikó" elnevezés kizárólag a fiatalok legjobb válogatott csapatának tartassák fenn. Éppen ezért a pozsonyi „hivatalos" Csikó-csapat ellen is kifogást emelünk, mert nem a legjobb fiatalok csapata volt s megalkuvások árán jött létre. Ezeket az aggodalmainkat kifejtettük Fodor dr., a PLASz főtitkára előtt is, aki a következő választ adta: — A „Csikó” nevet lefoglalta fiatal válogatott csapata részére a szövetség és így ezt az elnevezést semmiféle egyesületi kombinált csapat nem igényelheti, így a Temesvárt járt csapat sem. Ezután a pozsonyi csapat körüli lemondások és megalkuvások ügyét említettük. — Tanácsi határozat szerint — válaszolta Fodor dr. — alszövetségi válogatott mérkőzést csak úgy rendezhetünk, ha — kívánságára — mentesítünk alóla minden egyesületet, amelynek lekötött mérkőzése van ebben az időpontban. A kapitánynak mérlegelnie kell, hogy áll-e rendelkezésére a válogatáshoz elég egyesület vagy pedig tiltakoznia kell a válogatott mérkőzés ellen. Meg kell állapítanom, hogy ez az elv már korábban Nem mind Csikó/ aki szalad Remélhetőleg hamarosan elsimul az ellentét a PLASz és Máriássy dr. kapitány között .A PLASz is féltékenyen vigyáz a Csikók hírnevére" — mondja Fodor dr. főtitkár — Saját tudósítónktól —