Nemzeti Sport, 1932. január (24. évfolyam, 1-22. szám)
1932-01-01 / 1. szám
4 A Csikók nagy sikere Hollandiában A hágai diadal margóidra — A holland válogatottat is legyőzte a magyar csapat — Saját tudósítónktól (Csikók—Fecskék 3:2 (3:0). Hága, 15.000 néző. Bíró: Boeckmann. Este villanyfénynél, hóesés közben vívta ki a csapat nagyszerű győzelmét. A gólok így estek: Belkó (2. p.), Markos (30. p.), Kovács 11. (45. p.). Szünet után egyre komiszabbá vált a talaj s a hollandok nagyobb fizikuma jobban érvényesült. A 3. percben Mól, a 15-ben pedig Wels rúg gólt, de a magyar győzelmet már a rohamozó holland csapat el nem ragadhatja. Amsterdam után csodálkozó füllel hallgattuk a jelentést. A holland csapat eredményesebb volt, a magyar csapat csak jobban játszott a mérkőzés legnagyobb részében. Igazi magyari dolog, magyar futballista szokás. Hiszen mi már játszottunk szépen Rómában, Párisban, Belgrádban, Zágrábban, Drezdában s másutt s az ellenfél győzött... Most azonban jött a csattanó. A magyar csapat az utolsó percben még a balszerencsét is le tudta győzni! Ilyet már régen, nagyon régen nem láttunk, nem hallottunk. S milyen jól esett hallani!... Aztán vártuk a hágai hírt. A hollandok is várták a hágai mérkőzést. Ha imponált is nekik az amsterdami stadion eseménye, ha meg is tapsolták udvariasan, lelkesen a vendégcsapatot, azért készültek arra, hogy Hágában majd a saját fiaikat tapsolják, ünnepeljék. Hiszen a holland sajtó elmondotta már, hogy ez a magyar csapat nem az első vonalt képviseli, hogy ez a Csikók csapata csak afféle utánpótlás, amelytől mégsem illik a holland válogatottnak vereséget szenvedni. Mert hiszen az a döntetlen felért a vereséggel. Bizonyára ez a gondolat csalta ki a tizenötezer főnyi közönséget a hágai nézőtérre s ez a gondolat motoszkált a holland játékosok fejében is, ez hajtotta a csapatot, amely most már teljesen a válogatott volt. S a magyar fiúk új csodát varázsoltak a jó hollandusok elé. Megmutatták másik arcukat. Azt, amely a játék elején szélesedik mosolyra a siker kibontakozásának láttán s nem borul el, ha fogy is az erő, mert belülről nagy, tökéletes akaraterő hajtja, süti, melegíti a dicsőség babér ága felé. Így történt, hogy a hollandok szegényebbé váltak egy nagyszerű illúzióval, elvesztettek egy szép reményt, amely a pályára vitte őket. Hiszen nem lehet mondani, hogy ettől a magyar csapattól kikapni méltatlan dolog lenne a hollandusok számára. Nem lehet mondani, hogy a magyar csapat tudása, játékkultúrája nem elég magasfokú az adott ellenféllel szemben. Nem, ezen a téren a két csapat méltó volt egymáshoz. S éppen ezért lehet fájdalmas a vereség, amit a hollandokra mért a Csikók együttese, ezért különösen nagy öröm nekünk a győzelem. Mert itt nem a játéktudásban jelentkező különbség győzött, hiszen ezen a téren nem adhattunk volna előnyt ellenfelünknek. Nem a rutin döntötte el a harcot, hiszen a holland nemzeti válogatott rutinja nagyobb, mint a mi fiataljainké. Nem a technikai és taktikai kiforrottság szerezte meg a győzelmet, mert a mieink ezen a téren még valami hátrányban is voltak ellenfelükkel szemben. S nem a fizikai erő hozta ki az eredményt, mert ezen a téren a hollandok sokkal jobban állottak, mint mi. A lélek győzött ebben a harcban. Az akarat és igyekezet, a győzelemre vágyás, a szilaj kedv, tomboló lelkesedés! Azok a tulajdonságok, amelyen olyan sokszor hiányoztak a magyar csapatokból, amelyeknek elhervadása annyi szépen indult mérkőzésen temette el a győzelmi reményeket. Sokan hirdették Az őszi forduló meglepetése a Somogy csapata volt. Amint az előző bajnokságban a másodosztályból felkerült Sabaria vonta különösen magára az őszi fordulóban a figyelmet, éppen úgy ebben az évben a második dunántúli csapat, a Somogy váratlan jó szereplése tűnt fel a bajnoki küzdelmek során. A csapatot úgy fogadták az első ligába történt visszatérésekor, mint az áldozatot, amelyet a végzet máris kijelölt arra, hogy ki is essék ebből a ligából az év végén. Az első két, vereséggel végződött mérkőzése alátámasztotta ezt a hitet. Kikapott otthonában a Hungáriától, majd kikapott Budapesten a kerületiektől. Akik nem látták a Hungária elleni játékát, a második vereség hatása alatt nem is tudták elképzelni a kaposváriak sorsának jobbrafordulását. Pedig már a kék-fehérek elleni játékban olyan komoly és kitűnő tulajdonságok jelentkeztek a csapatban, amelyeknek hatóerejében feltétlenül bízni lehetett. A későbbiek során be is igazolódott ennek a bizalomnak realitása. Persze, mindig az a nehezebb a futballban, hogy az ember a játékosok vagy csapatok játékában lássa meg az értékes jeleket, jelenségeket. Általában a csapat összetétele, a csapatban szereplő nevek után ítélik meg az együtteseket s főleg ez okozta, hogy a Somoggyal szemben teljes volt a bizonytalanság, illetve a bizalom hiánya. A legtöbb szemlélő csak azt látta, hogy a Somogy sokkal különb nevekből álló gárdával, sokkal többre tartott együttessel esett ki egy évvel előbb abból az első ligából, amelybe most visszakerült. Hogyan is lett volna tehát elképzelhető, hogy a megtépázott, megromlott, az összeomlás határán álló alakulat csapata mostani összetételében nemcsak megállja helyét, de — az első fordulóban már — komoly szerepet is játsszon új környezetében! ? Hiszen a kaposvári csapat egyrészt elvesztette csapatának néhány komoly erősségét, másrészt pedig olyan új nevekkel állott ki a mérkőzésekre, amelyek viselőitől a futball társadalma semmit, vagy alig valamit várt és várhatott. Kutasi, Szattyán, Tállián, Somogyi, Bimm, Dán, Steiner és mások nevét hiába keressük a csapatban, amely a második liga bajnokságának megnyerése után az első ligában megjelenik már, hogy a magyar futball lélektelen művészetté vált, hogy a magyar futball utánozhatatlan csillogása csak a művilág élettelen színe. S íme, a Csikók bebizonyították, hogy a magyar futballistában töretlen erővel élnek mindazok a tulajdonságok, amelyek a nagy tettek végrehajtásához, a váratlan, nagy sikerek kivívásához szükségesek. Meg kell csak keresni ezeket a tulajdonságokat, ezeknek a tulajdonságoknak a hordozóit. A Csikók megmutatták, hogy hol élnek, hogyan hatnak ezek az erők s ezzel újra felfrissítették a reményt, amely annyiszor s olyan szomorúan elhaványodott már a magyar futball életében. A Csikók hollandiai szereplése szilárd alapja a magyar futball erejének, jövőjének. Az amsterdami és hágai tapsok után kiérdemelte a csapat, hogy az orosz magyar sport* ’iadalom is rajongó szerete*',és tapsoljon neki! Közel egy csapatra való játékos tűnik el a kaposváriak közül s olyan új nevek foglalják el a csapat különböző posztjait — Erdős, Egri, Győrffy, Galambos, Mészáros, Csizya—, akiktől már nem igen vár sokat a sporttársadalom, vagy akiktől egyáltalán nem igen vár valamit a szakértő és szemlélő. Pető kiesik, kiöregszik a csapatból, Erdős és Galambos a régi kaposvári gárda emlékét őrzi, Miklósi, Egri, Győrffy, Mészáros, Csizy tudását nem sokra becsüli senki. Mégis az első két mérkőzés után javul a csapat szereplési mérlege. Megveri a Budai „ti”-et és a Kispestet, amivel bebizonyítja, hogy nem gyengébb azoknál a csapatoknál, amelyekkel körülbelül komoly harcba keveredhet minden, kiesés felé hajló együttes. A szerzett négy pont pillanatnyilag elég volt ahhoz hogy a csapat a hatodik helyet foglalhatta el. S erre némi ingadozás következett. A Somogy visszahanyatlott a kilencedik helyig is, de eljutott a negyedikre is, ami komoly, imponáló sikernek számított hiszen a bajnoki forduló utolsó hetei következtek már ekkor. S az ősz vége ott találja a kaposvári gárdát a tabella hatodik helyén, ami az előzmények után előkelő helynek mondható számára. S hogy ezt a helyet a csapat tudásával, lelkesedésével, komoly felkészültségével érte el, azt azok tudják legjobban, akik az Újpest ellen vívott mérkőzését látták. Mi történt tehát Kaposvárt? Hogyan eshetett meg, hogy a csapat, mely minden téren a legkellemetlenebb gondokkal küzdött az egész forduló idején, ekkora sikerrel szerepelt a pályán? Nem lehet másban keresni az okot, mint két komoly hatóerőben. Az egyik az edző, a másik pedig a vezetőség sikeres működése. A nagyobbik rész mindenesetre Pető Lászlóra esik. Az ő érdeme, hogy a keze alá jutott gárdát kellően előkészítette az idényre s annak folyamán jó formában, kitűnő kondícióban tudta csapatát tartani. Róla el lehet mondani, hogy tökéletesen oldotta meg feladatát s azt, amit az adott körülmények között a reábízott anyagból ki lehetett hozni, százszázalékig ki is hozta. Ha a magyar futballnak Kaposvár csapatát két nagyfontosságú tényező szerencsés és helyes működ rs® sejtette a múlt alapján, sőt az málás pillanatai figyelembevételével sem vár szép sikerhez Pető, az edző és a somogyi sporttársadalom szeregse a csapat jelentős feljavulásában és figyelemreméltó szereplésében . Saját tudósítónktól m+*"■***. mp lenne olyan díja, amelyet szezononként a legsikeresebben működő tréner kap — aminthogy ilyen díjnak már réges régen lenni kellene a futball fejlődése érdekében — akkor az elmúlt ősz folyamán ezt a díjat Petőnek kellene megkapnia. Nemcsak az az érdeme, hogy a rábízott játékosok tehetségét helyesen ítélte meg, amikor a balszélen próbálgatott Miklósiból beleket csinált rövid idő alatt, Mészárost jobbszélre állította, Győrffy tehetségét kibontotta, Egryt egészen használható halffá formálta, de mindennél nagyobb érdeme, hogy meglátta önmaga hibáját s kivált a csapatból, amikor látta, hogy helyét másnak kell átadnia. Az utóbbi időkben már-már általánossá kezdett válni a hit, hogy a professzionista futballban az edző hatása, működésének hatóereje sokkal kisebb, mint volt azelőtt. Pető ezt a tételt is megcáfolta. Fényes sikerével bebizonyította, hogy a tréner feladata legfeljebb valamennyit változtat, de alapjában véve most is a csapat kialakulásának, a játékosok fejlődésének és formában maradásának az alapja. Más lapra tartozik, hogy Pető sikerében mennyi része van azoknak a futballiskoláknak, amelyeket a BEAC ban, Sabariában, Somogyban végigjárt s mennyi rész esik egyéni rátermettségére, tanulmányaira, szakképzettségére. A lényeg az, hogy a Somogy eredményessége mellett kitűnő edző kifejlődését láthattuk, aki a szó tökéletes értelmében végezte dolgát s ezzel el is érte célját. A csapat szereplésében nagy fontosságú a vezetőség működése is. A kaposvári profik kenyere éppen olyan fekete, mint a többi, ingadozó anyagi alapokon nyugvó alakulatok játékosaié. A kaposvári alakulat éppen úgy küzdött az anyagi bajok ellen, mint a többi alakulat. De Kaposvárt az a nagy előny, hogy csaknem kivétel nélkül minden játékos állásban volt, dolgozott. Ha a Somogytól nem is kapták meg rendszeresen a járandóságukat, megélhetésük mégiscsak biztosítva volt s játékkedvük megmaradt. Ebben nagy része van annak az úri, gentleman sportfelfogásnak, amely a kaposvári társadalomban tapasztalható. Az Újpest-mérkőzés után boldogságban úszott ez a sporttársadalom, pedig a mérkőzést Újpest nyerte meg. Elég volt a nagyszerű küzdelmet, a szép játékot látni a Somogy részéről, hogy teljes megértéssel és elismeréssel adózzanak a város vezetői, a városi társadalom kitűnőségei a csapatnak. Ritka és másutt szinte fel nem található erény ez, aminek praktikus hatása is komoly lenne, ha az elmúlt években nem égette volna fel ezt a nagyszerű hadtápterületet a hibás klubvezetés, téves gazdálkodás. A Somogy elmúlt évek súlyos adósságainak nyűgét viseli, amit nehezen rázhat le magáról. Ha ez sikerül s az egész város társadalmának egybefogásával él tovább a sportban ennek a kedves, intelligens városnak alakulata, akkor az elkövetkező fordulókban is komoly, értékes szereplést várhatunk a kaposvári csapattól! Péntek, 1932 január 1. Végig ugyanazzal a közvetlen védelemmel játszott a Somogy i kaposváriak csak 14 embert szerepeltetek Hat játékos játszott minden meccsen ® N H H 9. 1! * .3 O ” N O th W ® 2 . ^ . -m -a 6£» m co ~~ · *& .3 3 2 « 3 c 5 hJ S o? 9 & g 3 rj . -r-i O nJ ^ CO •+■@ •’—s Q EEec « « w £ › › O fa 1. Erdős 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 2. Miklósi 123456789 10 11 3. Joós 123456789 10 11 4. Pető 12345678 — — — 5. Péter 123456789 10 11 6. Győrffy 123456789 10 7. Mészáros 123456789 10 11 8. Galambos 12 3 4— — 56789 9. Jakube 123456789 10 11 10. Lovag 1 2 — — — — — — — — — 11. Csizi 1 — — 2 — — 3 — 4 5 6 12. Tunyoghy — 123456789 10 13. Egry ——1234 — 5678 14. Horváth — — — — 1 2 — — — — — Kövér Pál, Újpest. Kérdését nem értjük. Az I. liga őszi sorrendjéről lehet most csak beszélni. Ha tavaszi sorrendet kíván, melyik évi sorrendre kíváncsi? Kérjük, ismételje meg érdeklődését határozottabb formában. Abc, Kecskemét. Ezúttal nem felelt meg. Ír ön majd jobbat is. K. F., Szombathely. A felsoroltakon kívül Schöffer Imre a Bresciánál működik. Kálmán, a tubizi sportanalfabéta. Az első vízipólómeccset 1869-ben, Londonban játszották. Angliából indult ki ez a vízilabdajáték. — A futball eredete a történelem előtti időkbe vész. Kínában is játszottak ilyenféle játékot, több ezer évvel ezelőtt. A görögök „episkuros” játéka hasonlatos a rómaiak „herpastum” nevű játékához. A „herpastum”-ot a rómaiak hódító hadjárataik alkalmával is játszották, így került el Britanniába is. Ott aztán átformálódott s egyik kései hajtása a mai futball lett. Az kétségtelen, hogy — a távolabbi rokonságoktól eltekintve — a futballt is angol eredetűnek kell tartanunk. — Polgár családi neve: Pigniczky Gyula. Hohman János, Baja. Futballtréning-könyv nincs, így hát nem is ajánlhatunk. Davidovics Ernő, Eger. Kalmár lábtörése az 1929 október 20-án lejátszott Ferencváros—Hungária meccsen történt. A szerencsétlenség a mérkőzés eső félidejének 5. percében következett be. Ekkor a játék 0:0-ra állt. Kosárlabda: A VII. szr. rg. kosárlabda csapata — mint annak idején megírtuk — a IV. Kegyesrendi g. ellen dobott 110 gólt. Ungvváry Gizella.. Tatabánya. Hol a labda pályázata idejében beérkezett hozzánk. A megfejtés elég jó volt, a labda berajzolása azonban nem sikerült úgy, ahogy kellett volna. A nyertes megfejtések rajza jobb volt. Más, sivárabb termésű héten ezzel a megfejtéssel is nyerni lehetett volna, most azonban a nagy versengésben minden milliméter számított. Ezért maradt ki a győztesek közül, de reméljük, legközelebb ismét a nyerők közé kerül megfejtésével. Addig is üdvözlet. Fogadók, Csurgó. 1. Zsák első ízben 1912-ben, a stockholmi olimpia után, Oroszországban játszott a válogatott csapatban. Ez volt az egyetlen eset, hogy magyar futballisták orosz földre látogattak el. 1912 július 12-én és 14-én játszott a csapat Moszkvában az orosz válogatott ellen. Az első meccset 9:0, a másodikat 12:0 arányban nyerte meg. 2. A három legnagyobb magyar kapusnak Domonkost, Zsákot és Plattkót tartjuk. A negyedik helyet feltétlenül Bihari foglalja el. Sportérmek. Diakellek és A .-au ____ * Budapest, szobrok,serlegek',zománc IViOi ZS3aiVSH3l IV- tar.,elvények legolcsóbban ■ y ■■ imi