Nemzeti Sport, 1933. augusztus (25. évfolyam, 151-172. szám)

1933-08-25 / 168. szám

2 Vasárnap é­s vidéken is megindul a futballszezon Három alosztályban lesz teljes forduló — Saját tudósítónktól — Még alig pihenték ki az egyesületek a döntők és az osztályozók izgalmait s vasárnap már ismét a bajnoki pon­tokért küzdenek. Közép, Nyugat, Kelet kezdi meg a sort, a jövő héten pedig Észak kivételével mindegyik al­osztályban megindulnak a küzdelmek. Dél válogatott mérkőzést játszik s így ott csak csonka forduló lesz az első vasárnapon. Az élcsapatok mel­lett a nyugati és a középkerületben a másodosztályú csapatok is bekap­csolódnak a küzdelmekbe. Élénk ér­deklődés előzi meg az elsőosztályú csapatok második csapatának másod­­osztályú szereplését. Az első forduló sok érdekes mérkőzést hoz. Egyiket sem lehet kiemelni, de meglepetés több is f akadhat. A részletes műsor így fest: KÖZÉPMAGYAR ALSZÖVETSÉG 7. osztály (A LASC—Magyarság, BTSE— Tokod, DMTK—Sz. MÁV mérkőzés váratlan eredményeket, hozhat.) Szolnok (fél 5): SzAK—Csillag­hegyi KAC, bíró: Kecskeméti. Dorog (fél 5): DAC—Rákoskeresztúri TE, bíró: Glück. Sashalom (fél 5): SASC—D. Magyarság, bíró Leiner I. Balassagyarmat (4): BTSE—Tokodi VSC, bíró: Kondy. Vác (fél 5): VSE—Rákoscsabai TK, bíró: Nürn­­berger. Dunaharaszti (fél 5) : DMTK —Szolnoki MÁV, bíró: Rosenfeld. II. osztály Vecsés (fél 5): VSC—Duna­haraszti AC, bíró: Szapáry. Rákos (fél 5): BVSC—Maglódi TK, bíró: Eserjesy. Pestszentimre (4): PTK— Ecseri FC, bíró: Brunner. Gyömrő (fél 5): GySE—Üllői DSÖK, bíró: Kozanek. Dunaharaszti (fél 3): DMTK B.—Vecsési FC, bíró Schiller. Barátságos mérkőzés: Cegléd, C. MOVE—Sz. Cukorgyári SE, bíró: Kiss. NYUGATI ALSZÖVETSÉG I. osztály Győr: DAC—­Pápai Kinizsi, bíró: Spiegel, ETO—Székesfehérvári MÁV Előre, bíró: Németh. Szombathely: SzSE—Soproni VSE, bíró: Gray II. Sopron: SFAC—Szombathelyi MÁV, bíró: Gray I. Tatatóváros: TAC— Győri AC, bíró: Veér. Tatabánya: TSC—II. ker. SC, bíró: Szirbek. II. osztály Győr: GyAC B.—Tatai TK, bíró: Parlinger. Győrsziget—Komáromi FC, bíró: Schwarcz, GyTC—Gy. Tex­til, bíró: Szeifer, ETO B.—Magyar­óvári TE, bíró: Kövecses. Magyar­óvár: Hubertus—Taussig, bíró: Storch. Kapuvár: Kapuvári SE— MAFC, bíró: Bőhm. Székesfehérvár: ARAK—Veszprémi TC, bíró: ?­SzAK—Várpalotai Unió, bíró: ? Pét: PKSE—Balatonfüredi SC, bíró: ? Fűzfő: FÁK—Siófoki SE, bíró: ? Veszprém: V. MOVE— PLTE, bíró: ? Pápa: Perutz—Szom­bathelyi FC, bíró: Rosenberger II. Zalaegerszeg: ZTE—Keszthelyi TSE, bíró: Lisznyai. Tapolca: TIAC—P. Vasutas, bíró: Horváth. Kőszeg: KSE—Sárvári SE, bíró:­­Németh. KELETI ALSZÖVETSÉG ’ , 1. osztály • (A DEAC—NyKISE mérkőzést a DEAC■ kérelmére elhalasztották, a DKASE ellenfelét, a DMTE-t vagy a KSE-t csak a végleges határozat után engedik indulni.) Nyírbátor: NyAFE—DTE, bíró: Szick. Debrecen: DVSE—P. MÁV, bíró: Kovács dr. DVSC—DTSE, bíró: Lengyel dr. Nyíregyháza: NyTVE—Mátészalkai TK, bíró­ Bakó. ÉSZAKI ALSZÖVETSÉG (Itt még barátságos és nemzetközi mérkőzést játszanak.) Pálfalva: PBVSE—Rimaszombati MSE, bíró: Faulháber. Salgótarján: LSE—Füleki TC, bíró: Hartmann. Eger: MESE—Diósgyőri AC, bíró: Zsiday.. Miskolc: MMTE—Sajószent­­péteri ISE, bíró: Szikszauer. A hunok Rómában írta: Pluhár István (15) Vita fejlődött ki arról, miért is nem ment be Zoli az öltözőbe, mikor kiállították, miért nem ro­hant más a labdára, mikor Peta kivédte, dehát semmi sem segí­tett többé. S ahogy lassanként elkészült mindenki az öltözködé­sével s egyre jobban követelte jussát az éhes gyomron keresz­tül az agyonfáradt test, elhalt a vita is. Sőt valami szorongásféle ülte meg a lelkeket. Ezt palás­tolta az, hogy mindenkinek volt­­még valami igazítani, motosz­kálni valója. Az egyik a haját fésülte feltűnő sokáig, a másik a nyakkendőjét igazgatta egészen feleslegesen, a harmadik a fel­szerelését rakosgatta, bőröndjé­ben kutatott valamit. .. — Már vacsoraidő van — mondotta félhangosan Gingely. — Én már kész vagyok, mehe­tünk az étterembe — szólt Peta. — Mehetünk — vonogatta a vállát itt is, ott is valaki. De senki sem mozdult. Az­­ előbb behallatszott a franciák zaja s így biztos volt, hogy ott ülnek már. János képzeletében a legvadabb ötletek szaladoztak arról, hogy a franciák miféle tréfát csinálnak a csapat bosz­­szantására. Ő is, vele együtt má­sok is szívesen elengedték volna a mai vacsorát, bár mindenki kegyetlenül éhes volt. — Hiszen ha mindenkinek lenne még pénze — mormogta maga elé János —, a kutyának sem kellene az itteni vacsora. Peta gyomra forgott legjob­ban. Régen abbahagyta gazdája még a körömtisztítást is, meg­emberelte magát s hangosan szólt: — Menjünk! Látom, mindenki készen van és éhes. Petát engedték előre s a töb­biek mögötte lépkedtek. Szótla­nul és keserű lélekkel. Ahogy az ebédlő ajtajához közeledtek, még a lélegzetük is majd elállott. Peta is szorongva nyúlt a ki­lincs felé, de nagy lélegzéssel szívta tele tüdejét, hogy széles­re, domborúra feszült a melle. Megnyomta a kilincset. Peta da­liás alakja alig lépett be a ki­nyílt félajtón, a franciák aszta­lánál éktelen székzörgés keletke­zett. Felugráltak s az ajtó felé rohantak. Peta egy pillanatra meghökkent, de hátulról előre nyomták a mögötte betóduló fiúk s hirtelen ott volt a franciák kö­zött. Ebben a pillanatban har­sányan hangzott: — Vive la Hongrie! Éljen Magyarország! Pillanatok alatt egyetlen go­­molyag volt a két csoport. A franciák lelkesülten gratuláltak, szorongatták a magyar fiúk ke­zét. Peta vállát veregették, Já­nos meg — maga sem tudta hogyan — Thea­ddal ölelkezett. A magyar szívek szorongása, a régi ellentétek feszültsége egy csapásra feloldódott. A franciák áradozó dicsérettel halmozták el a fiúkat hősies küzdelmükért. Átkozták a sorsot, amely az utolsó percben vereséget mért rájuk. Újra, meg újra éljeneztek, míg lassan az asztalokhoz került mindenki. Ekkor vették csak észre a magyar fiúk, hogy min­den asztalon magyar és francia zászlócska van egymás mellé téve. A zászlócskákat, amelyek eddig külön-külön díszítették a magyarok és a franciák aszta­lait, egymás mellé rakták a fran­cia fiúk, sőt az asztalokat is kö­zelebb rakatták egymáshoz. Ha­marosan bor piroslott minden pohárban s vidáman koccintot­tak valamennyien. A mérkőzés fekete árnyékát úgy elzavarta a magyar játéko­sok lelkéből a franciák kedves­sége, megbecsülése, mint a sötét felhőt a száguldó szél. Boldog­­Ságos, vidám hangulat kereke­dett vacsora közben s a két nagy család egyre jobban össze­vegyült. Csaknem egészen sza­bályosan alakult ki az asztalok mellett a sorrend. Egy magyar, egy francia. Hangos, jókedvű beszélgetés folyt mindenütt, pe­dig alig-alig értették meg egy­mást a beszélgetők. Eleinte még gyakran megkérdezték azokat, akik értettek valamit francia nyelvert is, de a gyakori koccin­tások után már semmi szükség sem volt a tolmácsra. Többet beszéltek kézzel, mutogatással, egymás veregetésével, átölelésé­vel, mint szóval. Csodálatos be­széd volt ez, amiben a lélek és a szív vitte a főszerepet s telje­­sen alárendelte rivaiárot. Egyszer csak felugrott János és tele pohárral a kezében üdvö­zölte a franciákat: —­ Vigyétek el a Szajna part­jára a Duna—Tisza köze üdvöz­letét s mondjátok el, hogy a tiszaparti legények • szilajak, bát­rak, de jó barátok . .. Fenékig itta mindenki a poha­rat. Erre az egyik francia be­szélt. Ő is emlegette a Szajnát, a Tiszát. János és Theard ug­rott fel tele üveggel a kezében, hogy sorra töltse a poharakat. János az üvegére mutatott:­­— Ez a Tisza, komám. Theard megértette Jánost. Vi­gyorogva mutogatott a kezében tartott üvegre: — Ez meg a Szajna. Körüljárták a már összetolt, hatalmas asztalt s minden po­hárba töltöttek mind a ketten. János mindenütt hangsúlyozta, hogy a Tiszát jelképezi a bora, Theard meg a Szajnát öntötte szét a poharakba. Mikor aztán minden pohár megtelt, vala­mennyien felálltak, összekapasz­kodtak s úgy itták ki Rómában a Tiszát és a Szajnát!... Hosszú, kacagó, barátságban ujjongó vigasság folyt. Az előbbi furcsa ötletet több hasonló kö­vette. Egyszer csak felharsant a dal. A szomorú, majd pattogó magyar nótákat francia dalok követték. Bolondos strófákat kí­sértek a fiúk megfelelő gesztu­sokkal, tapssal, ugránd­ozással. S mikor végeszakadt a hangos jó­kedvnek, egyetlen ölelkezés volt c'r­arcre is.T. va­n vedt­or át a legádázabb harcban állott egymással. Éjféltájban elindult a hatal­mas csoport s az egyik mulató­ban vigadott tovább. Hajnalba nyúlt ez a vigasság. Mikor kart karba öltve, hangos jó kedvvel hazafelé tartottak, az egyik ma­gyar fiú igen komolyan fejteget­te francia társának magyarul, hogy az abszint nem jó ital. A bort dicsőítette, a francia meg kedélyesen dúdolt valami dalla­mot. Vidám, kedves volt a hátra­levő nap, amit a két tábor együtt töltött még Rómában. Az ola­szok először csodálkoztak a ma­gyarok és franciák nagy barát­ságán s alig tudták az előzmé­nyek után megérteni. Ők is bele­­m­elegedtek azonban a magyar csoporton keresztül ebbe az egy­­gyé forrt családba s a nagy ver­senyek záróünnepe tökéletes han­gulatban folyt le. Mikor meg a magyar fiúk vonatra ültek, ola­szok, franciák szorongatták a kezüket s búcsúztak tőlük meleg barátsággal. Az egyik kocsi előtt Theard hirtelen tele üveget vett elő. Két poharat töltött meg s rájuk mutatva szólt: Ez a Tisza, ez meg a Szajna. Maga a Tiszát vette a kezébe, Jánosnak a Szaj­nát nyújtotta. Kart karba fonva itta ki barátsággal a két fiú a tele poharat. S utána lassú gördüléssel megindult a vonat, amelynek első ütemeit harsogó éljenzések kísérték. (TD) Szent Péntek, 1933 augusztus 25. ' ■——mm m Millenáris-pálya Aug. 27., vasárnap d. u. 5 órakor NEMZETI-KISPEST I. ligabeli bajnoki mérkőzés, előtte 3 órakor BSE—TURULTE I. o. am. bajnoki mérkőzés fiei — Sszól le ér ele­ — mondja Tólfi Ist Halljuk! — Ha az a nyilatkozat, amit az aradi lapok a­ számba adtak, tény­leg ilyen formában származnék tő­lem, joggal kétségbevonhatnák szakértelmemet és jóhiszeműsége­met. Én azonban egyáltalán nem, adtam, interjút, kávéházi asztalnál történt beszélgetések kikapott sza­vaiból alakítottak nevemben „nyi­latkozatot”. A■Az igazság érdekében kérem közölni, mi volt szavaim értelme: a három nagy csapat egyforma eséllyel indul a bajnokságban. Hogy a Ferencváros Berlinben ki­kapott, nem jelent semmit. Szezon előtti túravereség nem vesz el fi­karcnyit sem egy csapat esélyei­ből. A Ferencváros esélye szerin­tem attól függ, hogy miként illesz­kedik majd bele az új középfede­zet a csapatba és miként tu­dják pótolni Turayt. A Hungáriáról pe­dig azt mondtam, hogy a kék-fehér csapatnak nagyobb esélyt *adok most, mint a m­últ évben, mert Kal­már reaktiválása, és Turay meg­szerzése küzdőképesebbé tette a csapatot. " Azt pedig egyáltalán nem mondhattam, hogy a Ferencváros elbocsátja a kezem alatt működött játékosokat, mert hiszen akkor Korányi, Kovács, Székely és Moóré kivételével már minden játékosát el kellett volna bocsátania a Fe­rencvárosnak. .. . MAGYAR ÖTLET VOLT A NÉ­GYES LÉTSZÁM A KÖZÉP­EURÓPAI KUPÁBAN Kenyeres Árpád, az MLSz főtitká­ra már 1932 februárjában javasolta a trieszti konferencián a négyes lét­számot. Sőt részletes tervet dolgozott ki a küzdelem megreformálására is, hogy az még érdekesebb legyen. A résztvevőket négy csoportba osztanák úgy, hogy mindegyik országból csak egy csapat­­ kerülne mindegyik cso­portba. Az­ első fordulót kettős kupa­­rendszer­ szerint bonyolítanák le, így az egész küzdelemhez nyolc va­sárnapra volna szükség. Kenyeres ezt a tervezetét most a bécsi kon­ferencián elő fogja terjeszteni, miután a négyes létszám már el­fogadottnak tekinthető. Gedait, a KAOE tehetséges közép­fedezetét a Bak TK leszerződtette. A BTK vasárnap a ZSE ellen át­szervezett csapattal áll ki: Bokor — Michelberger, Pozsonyi — Farkas, Krázel, Pesti TI. — Németh, Szamo­si, Steták (az egykori kapus), Po­­tocskai, Lénárt. Nevet a legfiatalabb futballista korosztálynak! Lássuk a „Kölyköket!” — Saját tudósítónktól . . . . A legfiatalabb korosztály bevo­nult a labdarúgáshoz, amikor a BLASz megbízta Izsák Károlyt, hogy vegye kezébe a 12—15 éves fiúk futballra való nevelését. Jó kezekbe került a jó ügy, mert már sok százra rúg a fiatal fut­ballista-palánták száma. Az MLSz el is határozta, hogy a szeptember 17-i magyar—svájci Európa Kupa mérkőzés előtt a Hungária-úti pálya zöld gyepén felvonultatja ezeket a ... Hogy is nevezzük csak őket? Kezdték törni a fejüket az MLSz elnökségében, de a sok javaslatba hozott elneve­zés közül egyik sem nyerte el a köztetszést. A fiatal válogatott jelölteknek a Nemzeti Sport adta a „Csikók” nevét, amely név azóta már bejár­ta egész Európát és ami nélkül már el sem tudjuk képzelni a nagy válogatottság ajtaján kopogó fia­tal tehetségeinket.­­ Meg akartuk találni tehát a 12—15 éveseknek is azt a nevet, ami jellegzetessé­gével gyorsan általános és népsze­rű lehet. A Csikók mintájára az állatvi­lágból vehető szó, a „bocs” ezúttal nem fedi teljesen a fogalmat, mert a medvebocs fogalmával együtt jár az esetlenség, ami pedig min­dennél inkább távol áll a mi fiainktól. Az „apród” szó nagyon középkorias hangzású, a „fickó” szó nem eléggé hízelgő, van benne valami kis bántó íz. A leginkább megfelelőnek a „kölyök” szót találtuk. Ebben benne van a fiatalság értékjelző ele­me de ugyanakkor tág teret nyit a tehetségek és képességek elkép­zelésének. Nevezzük hát a jövőben ezeket a fiúkat „kölyköknek”. És Amikor kiejtjük ezentúl ezt a szót, hogy „kölyök”, akkor mond­juk ezt úgy, mint amikor a papa meg a mama nézi a labdával ját­szó fiát és a papa szeméből egy­szerre sugárzik a büszkeség és a boldogság, amikor odaszól a ma­mához : —­ Nézd a kölyket... Tehát szeptember 17-én délután negyed 3-kor a Hungária-úton játszik a „Kölykök” A) csapata a „Zvölykök” sf­ csapata ellen! mia 11 Nagy edzéssel készült a Kispest a Nemzeti ellen Sarkadi és Szabó II. játéka bizonytalan — Saját tudósítónktól — Az első bajnoki mérkőzésére készülő Kispest csapata csütörtök délután komoly kétkapus edzést tartott Gal­­lovich Tibor edző vezetése mellett. A játékosok közül nem jelent meg a sérült Purczeld és Szabó­­. Sze­mere is húzódással bajlódik, de azért megpróbálta már a játékot. A csapat 2X30 perces mérkőzést játszott az amatőr KAC ellen. Az amatőröknél játszott a profi védelem: Sarkadi , Szemere, Rozgonyi Éppen emiatt nehezen tudott megbirkózni a profi csatársor az I. félidőben a KAC-cal. A profik a rossz labdára hivatkoz­tak. Valaki megjegyezte erre: — Ha vasárnap legyőzitek a Nem­zetit, akkor lesz új labda. A második félidőben már jobban ment a játék a Kispestnek s vég­eredményben 5:1-re győztek. Az együttesből kitűnt az új szerzemény Nemes és a csak I. félidőben próba­játékosként­­szereplő (volt Nemzeti­játékos) Szeder. Esetleges szerződ­tetése nyeresége lenne a kispesti csa­­társainak. Az edzés után sor került a Nem­zeti elleni csapat összeállítására, amely a következő lesz: Sarkadi (?) — Szem­ere, Rozgonyi — Rátkai, Szenes, Keresztes — Mi­kes, Szabó II., Ne­­nts, Szepes, Se­rényi. Sarkadi játéka azért bizonytalan, mert az edzésen megsérült a kézfeje. Megsérült bokáján Szabó II. is. Ha nem játszhatna, Kovács helyettesíti. * Időt nyer Morisson borot­válókrémmel. Bak TK—Vasas FC 4:3 (1:2). Edzőmérkőzés volt tegnap a Béke­utcában. A Bak TK javuló formát mutatva megérdemelten győzött. — Góllövő: Kutik III. (2), Schuszter és Knyazoviczky, illetve Pintér (2) és Jeckel. Újonc válogatottak előjátéka ve­zeti be a magyar—svájci válogatott mérkőzést. Tizenegy ezüstéremért fognak az újoncok játszani.

Next