Nemzeti Sport, 1935. augusztus (27. évfolyam, 150-171. szám)

1935-08-01 / 150. szám

­­ ­A Sparta újra az a klassziscsapat, amelytől egykor rettegett az egész kontinens — Annál jobban már aligha lehet futbal­lozni, ahogyan Braine játszott A baseli mérkőzés nyilatkozatok és svájci lapkritika tükrében — Saját tudósítónktól — A baseli 5:1-es győzelem után minden tekintet a Sparta felé for­dult. A magyar közvélemény vala­hogy szívesebben várta a prágai csapatot a KK döntőjébe. Határo­zottan kellemesebb ellenfélnek te­kintette a Juventusnál. Az 5:1 azonban kissé meghökkentette a közönséget. A Juventus kapujába öt gólt betenni — nem kicsiség. A baseli mérkőzés csodálatosan kis nézőközönséget hozott ki a rankhofi pályára. 4500 nézője volt a nagy meccsnek, de a mennyiséget pótolta némiképpen a minőség. Ausztriát Gerö dr. és Meisl, Olasz­országot Pozzo és Mauro, Svájcot Eicher és Müler, a FIFÁ-t Schricker dr. képviselte és ott ült a nézőtéren egész sereg külföldi Az idegek döntenek Ma még inkább, mint valaha. KORONA legyőzi a kimerültséget és ideges gyengeséget, felkelti az életkedvet és önbiza­l­mát gyógyszertárban kapható edző, köztük Kürschner, Szabó, Jiszda és mások. A játékról Kleiner Edvin tollá­ból a következő kritikát olvastuk a zürichi Sport-ban: — Ezen a meccsen egész sereg csodálatos momentum adódott. De ha mást nem is láttunk volna, csak a Sparta negyedik gólját, már ezért az egyetlen akcióért is érdemes volt Baselbe utazni. Ne pedig „meredek passza” („ulics­­ka") után Kalocsay harcba elegye­dett Vargh­ennel, de ügyesen ki­csalta Rosettát is és ekkor fél­magas, éles beadást küldött a kö­zépre. Első pillanatban nem is lát­szott semmi veszély, de ekkor vil­lámgyorsan ugrott ki a csomóból Braine és 16 méterről kapásból olyan bombát vágott az olasz kapu­ba, hogy Valinasso csak akkor ka­pott észbe, amikor már a hálójon ült a labda. Évek óta nem láttam szebb gólt. A leghűvösebb néző is felugrott helyéről és extázisban verte össze a tenyerét... Az ilyen gólok olyan ajándékok, amiket tökéletesen le­írni nem is lehet, de elfelejteni sem.­­ A Sparta imponáló gólkülönb­séggel vert meg egy minden kri­tika szerint is elsőrangú 11-et. Nem ismerem a Juventus minden eredményét, de az utolsó hét évben aligha kapott ki egyszer is ilyen arányban. Ezen a meccsen megér­demelten kapott ki, de a gólarány túlzott. Az 5:2 is elég lett volna a Spar­­tának, de ahogyan ez már a fut­ballban szokott menni, ha a jobbik­ra mosolyog a szerencse is ... És ezúttal a Sparta volt a jobbik. A Sparta újra az a klasszis csapat, mint amilyen évekkel ezelőtt volt, amikor a kontinens rettegett tőle. Még arra sem volt szüksége ezút­tal, hogy minden ponton a legjobb teljesítményt nyújtsa, így is bizto­san győzött. A Sparta ugyanis még jobban tudott volna játszani, ha szüksége lett volna rá. De most háromnegyed erővel is meg tudta oldani feladatát. Teljesértékű teljesítményt láttunk így is a hátsó csapat­résztől. Egészen nagyvonalú játékot mu­tatott be Klenovec a kapuban. Méltó utóda lesz Planicskának, a csehszlovák válogatott csodakapu­sának. A hátvédek sem csináltak voltaképpen hibát. Persze ebben része van az olasz csatársornak, amely csak úgy légy módjára cik­kázott el a prágai védők orra előtt, de igazán nagy feladat elé nagyon ritkán állította akár Burgert, akár Cstyrokyt. Burger faultjára sem volt szükség, amiért a bíró 11-est is adott, mert Klettovec már telje­sen kiküszöbölte korábban a ve­szélyt. Egészen ragyogóan játszott a fedezetsor, de mindenek előtt Boucsek a közé­pen, aki teljesen egyenrangú ellen­lábasa volt Montinak. Kostyalek is pompásan játszott, csak Srbek esett ki valamennyire a játékból. Kevésbé meggyőző volt a csatársor játéka. Ez ugyan furcsán hangzik akkor, amikor ez a sor öt gólt lőtt a Ju­ventus kapujába. Pedig Nejedly, ez a híres nemzetközi csillag ez­úttal nem nagyon érvényesült. Ka­locsay néhány nagy helyzetet ron­tott el. Sokkal jobb volt a Focinek —Zajicek jobbszárny. Kimagaslott azonban ebből a sorból Braine, a Sparta belga centere. Sokkal job­ban már nem lehet futballt ját­szani, mint ahogyan Braine ját­szott. A zürichi Sport néhány érdekes nyilatkozatot is közöl a meccset végignéző futballvezérek szájából: Fogg, az angol bíró: — Huszonötéves praxisom alatt ilyen melegben még nem bíráskod­tam. Élveztem a játékot. Remek meccs volt és a Sparta megérde­melte a győzelmet. Olyan centert, mint Braine, az elmúlt évben nem láttam angol pályán. A Sparta mindenütt­ nagy benyomást keltene ezzel a játékkal, ha ez mindig így sikerülne neki. Mauro, az olasz szövetség alelnöke: — Azt hiszem, hogy Olaszország örül, hogy túl van a KK-n. Játéko­sainknak pihenőre van szükségük. A Sparta megérdemelten győzött. Nem tudok elképzelni kontinentális csapatot, amelynek jobb csatársora lenne. Pozzo, az olasz szövetségi kapitány: — Csak csoda vihette volna előre a Juventust a döntőbe. Én csak mint újságíró jöttem Baselbe és­­ ebben a minőségben elárulhatom, hogy nekem már régóta okoz gon­dokat a Juventus. Túl sok jó játé­kosát vesztette el a csapat és az ifjúsággal még nem tudta ezeket teljesen pótolni. A torinói klub vezetőségében azonban olyan urak ülnek, akik sohasem fognak bele­egyezni abba, hogy ez a csapat túl­­mélyre süllyedjen. Meisl Hugó, az osztrák szö­vetségi kapitány: — Elhihetik nekem, hogy szív­ből gratuláltam a Spartának, amely feltétlenül megérdemelte a győzel­met. Talán egy góllal kisebb lehe­tett volna a különbség. De micsoda csapat ez az ellenfél? Ami ma Ju­ventus néven­ játszott, ez nem a régi Juventus volt. Olyan együttes volt ez, amely fáradt és pihenésre szorult és amely ezt nagyon is tudta. Jiszda, az osztrák edző: — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy valaha is túl nagy volt a vé­leményem az olasz futballról. Ma a Sparta bebizonyította, hogy a Bu­dapest— Bécs—­Prága-iskola nagy sikereket fog még évtizedekig ün­nepelni. A Sparta játékának meg­volt a célja és az értelme, a csatá­rok a befejezésnél sem jöttek za­varba, így jött ki ez a nagy győ­zelem, amely teljesen megérdemelt. Csütörtök, 1935 augusztus I. Issyr A szövetség félre­vezetése miatt el­járást indít az MLSz az EMTK intézője ellen — Saját tudósítónktól — A Keresztes-féle óvási ügy egyik mellékhajtásaként szerepel az EMTK intézőjének a ténykedése. Már az országos fellebbviteli bizott­ság ülésén az egyik tag — aki mel­lesleg az EMTK álláspontját képvi­selte , nyíltan kijelentette, hogy a szövetségnek eljárást kell indítani az EMTK intézője, Bánkuti ellen, aki a való tények elhallgatásával félreve­zette a szövetséget. Az EMTK inté­zőjének a driklije kétszeres súllyal esik a latba, miután ő egyesbírója az MLSz-nek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek után az MLSz szigorú vizs­gálatot indít Bánkuti ellen. Szövet­ségi körökben már nyíltan beszélik, hogy az MLSz levonja az eset kon­zekvenciáit, ami egyet jelent azzal, hogy Bánkuti többet nem lehet egyesbírója sem az MLSz-nek, sem a BLASz­­nak. (A For. Vasutas—Keresztes ügy­ben egyébként kedden az MLSz el­nöksége megsemmisítette a fellebbvi­teli bizottság határozatát, ami azt jelenti, hogy új határozatot kell hozni.) Kölyök toborzóik. Az utánpótlásról m­ellyik egyesület sem akar lemaradni.­­ Csütörtökön a KFC, MAVAfi és a GSE­­ tart nagy toborzót a kölykök és az­­ ifjúságiak részére. • Humor i­sszívi Homankikal CHARLES DICKENS legszebb regénye filmen: A GÁLYARAB (NAGY VÁRAKOZÁSOK) Kizárólagos joggal mátrICORUM­ Schaffer Alfréd első edzőnapja A százkilós Spéci még ma is ruganyo­sabb és ponto­sabban adogat sok fiatalnál Passzolgatás, felugró- és rajtgyakor­latok az első Hungária-edzésen, amelynek vendége is volt: Kalmár Jenő — Saját tudósítónktól — — No, végre itt a Spéci! — kiáltanak fel nagy örömmel a Hun­gária klubháza előtt ácsorgó játéko­sok és szurkolók szerdán délután 125 tájban. A lépcsők csak úgy dü­börögnek az új edző 100 kilója alatt. Kopogtat az ajtón, benyit. A különhelyiségben Brüll elnökkel az élén ott áll a Hungária vezér­kara. Szívélyesen fogadják az új edzőt. Spéci egy kis mentegetőzés­sel kezdi a beszédet: — Az urak elfelejtettek engem értesíteni, hogy már kedden meg­kezdjük a munkát. Én azt hittem, hogy csak szerdán lesz az első edzés. Ebben a hiszemben nyugod­tan elutaztam külföldre, ahonnan csak hétfőn este tértem vissza. La­pokat nem olvastam s csak kedden délután a gőzfürdőben hallottam az egyik alkalmazottól, hogy a Hungária délután edzést tart. Nincs semmi baj. A mentséget simán elfogadják s már Brüll el­nök beszél Schafferhez. Szavai nyomán megelevenedik Schaffer múltjának sok-sok szép emléke. — Nemcsak mint játékos volt a legjobbak között is a legjobb — mondja Brüll — hanem az életben is a sportember mintaképe, akinek, ha voltak is hibái, a klub érdekeit mindig az egyéni érdek elé helyezi. Kérem, hogy a fiúkkal türelemmel, szeretettel foglalkozzon, nyesegesse a hibákat s azt a sok-sok tudásbeli kincset, amelyet valamikor magáé­nak mondott, adja át a Hungária játékosainak. Munkájára kérem az Isten áldását. Most Schaffer próbál beszélni, de sehogy sem akar a szó előjönni a torkából. Láthatólag nagyon meghatódott. Megilletődve nézde­­lődik jobbra-balra, nézegeti a falon levő kék-fehér relikviákat s csak ennyit mond: — Tudom, hogy beszélnem kel­lene, de inkább majd máskor. Most nem tudok. — Nem baj — mondja „az öreg” —, aki így meg tud hatódni, annak szíve van, az csak jó ember és jó sportember lehet. A fogadtatásnak vége, már in­dulnak is a játékosok az öltözőbe, Schaffer vastag, kék melegítőbe öltözik s vadonatúj fehér gumi­talpú tornacipőt húz fel. A játéko­­sok futócipőben vannak. A tribü­nön kíváncsiak serege, lehet künn vagy 200 ember. Főleg szurkolók, de egy-két edző is feltűnik. Bizo­nyára ők is kíváncsiak voltak, ho­gyan mutatkozik be Schaffer a Hungária-út gyepén. Hát egyelőre semmi rendkívülit nem lehet látni, 8—9 labdát is ki­hoztak az öltözőből és kettesével passzolgatnak a játékosok. Schaf­fer hol közelebb dirigálja egymás­hoz a párokat, hol meg távolabb. Ő maga is beáll a rugdalódzók közé. Kicsit pattog, ha nem száll pontosan a labda ahhoz, akihez szállni kellene, de nemcsak pattog, meg is mutatja, hogyan kell a lab­dát helyesen elrúgni, melyik a leg­helyesebb lábtartás, hogyan lehet biztosan rúgni nagyobb távolságra is. Hihetetlen, hogy mennyire haj­lékony és rugalmas még most is ez a 100 kilós, vagy még annál is súlyosabb ember. A passzolásban bizony túltesz még most is a leg­több hungaristán. Aztán fejelgetés következik a műsoron. Hármasával, négyesével csoportokban állnak a kék-fehérek és fejelgetik egymásnak a labdát. Spéci itt is aktív szerepet játszik, beáll a körbe és mutatja, hogyan kell odatenni a fejet a labdához, hogyan lendül a nyak, amikor irá­nyítani kell a labdát, hogyan kell felmenni a labdára. Aztán egy időre szétszóródik a társaság, mindenki azt csinálhatja, amit akar, csak a két kapus­ban pontos utasítást­ felváltva dobál­ják egymásnak a labdát. Pár perc telik így el , aztán sípol az új edző és újabb feladat gyakorlása következik. Hasra fekteti a fiúkat, aztán fütyül és füttyszóra fekvő helyzetből kell rajtolniok. — Hát ez minek? — jegyzi meg valamelyik. — Minek? — sörmög Spéci —■ hátha elesel a meccsen, akkor nem kell tudni gyorsan felállni? A legtöbben nagy hosszú lépé­sekkel akarnak a felugrás után in­dulni. — Egész rövid lépésekkel kell kez­deni — magyarázza Spéci —, ez a jó rajtolás titka. Szamár az, aki azt hiszi, hogy hosszú lépésekkel indulva jobban halad. Ezután hanyatt fekteti a társa­ságot egyenkint s füttyszóra teljes

Next