Nemzeti Sport, 1936. február (28. évfolyam, 22-41. szám)

1936-02-25 / 39. szám

_________________________Isaa Kedd, 1936 február 26. Ha a faj a TeMMo­ ­— Saját tudósítónktól — El lehet-e képzelni a sport krónikása számára hálátlanabb témát, mint egy nagy csapat várat­lan és érthetetlennek látszó vere­ségének magyarázatát, illetve a magyarázat keresését?! A sportok kritikusa legszíve­sebben mindig csak remek kombi­nációkról, azokat megkoronázó gólokról szeretne beszámolni. Mint­hogy azonban a győzelem tükör­képében mindig me­gjelenik a vere­ség is és időnkint ez a vereség a dédelgetett bajnokot éri, ezzel is foglalkozni kell. A Ferencváros dicsőséges hagyo­mányai, futballsportunkban el­foglalt vezető helyzete, hatalmas tábora mind megannyi körülmény, amelyt parancsolóan írja elő, hogy kutassuk az ilyen váratlan kudarc okát,, mint amilyen a III. ker. FC- től elszenvedett vereség volt. Hangsúlyozzuk, hogy a Ferenc­város belső ügyeivel nem kívánunk foglalkozni, ez a klubnak saját ügye. Mi csak azokat a jelenségeket vesszük bonck és álá, amelyek úgy­szólván minden meccslátogató előtt közismertek. Az első baj a csapat játékmodorával kapcsolatos. Közismert az a stílus­forradalom, ami a kiállás új sza­bályával végigsöpört a labdarúgá­­­son és amely hozzánk elég későn vetette el hullámait. Külföldön már régen elfogadták a modern futball szabályait, amikor nálunk még mindig vitatkoztak azok fölött. Külföldön már régen leszámoltak a lesújlás régi szabályának idején érvényben volt taktikával, amikor nálunk egyesek még mindig gör­csösen ragaszkodtak a „nyílt sisak" elméletéhez, mintha elkerülte vol­na figyelmüket az, hogy a lesállás szabályát időközben megváltoztat­ták s ez zártabb védekezést követel. Természetes dolog, hogy a játék­rendszernek ilyen nagyjelentőségű átalakulása több-kevesebb zökkenő­vel jár. Ma azonban már azt lát­juk, hogy csapataink kivétel nélkül magukévá tették a modern futball előírásait. A Ferencvárosnál sem volt minden zökkenőtől mentes ez az átalakulás. Bár külső megjele­nési formájában a zöld-fehérek is már a modern futballt játszák, a vasárnapi játék után újra azt a be­nyomást tette a figyelő nézőre, mintha a Ferencváros egyes játé­kosai, talán egyes vezetői is jobb meggyőződésük ellenére fogadták volna el az új tantételeket. Mert csak ilyen kelletlen elfogadás esetén ütközhet ki ilyen rendszer­telen, tartalom nélkül való játék 11, mégis csak elismerten jóképességű futballista lábain. Ezt a tényt eddig szinte ellep­lezte Sárosi dr. tehetsége, szín­­pompás, eredményességet biztosító játéka. Most azonban, hogy Sárosi véletlenül kiesett a csapatból, egyszerre kiütközött minden hiba: a terméketlen tologatás, az oldalra és hátra való passzolás, a technikai hiányosságok, a sablonba való el­­merülés. Az ennek nyomán támadó eredménytelenség ráfekszik a csa­pat lelkére és ennek természetes következménye ez a csüggedés, ami a vasárnapi II. félidőben úrrá lett a zöld-fehér csapat fölött. A vasárnapi mérkőzésen már az I. félidőben megtörtént, hogy ami­kor a Ferencváros támadásba len­dült, a csatársor már a kerületiek 16-osára ért, amikor egy rövidre sikerült felszabadító rúgás Móré­­hoz került. Ha Móré nyomban visszaadta volna a labdát vala­melyik szabad csatárnak — ekkor még volt ilyen több is —, akkor még lett volna remény a támadás eredménye® kialakítására. Ehelyett Móré oldalt passzolt Lázárhoz. Lázár nyomban visszaadta a labdát Mórénak. Móré megismételte a passzt Lázárnak, Lázár újra vissza­adta. Mégegyszer kicserélték egy­más közt ezt az oldalpasszt, mire Móré dühösen előrevágta a labdát. Egészen természetes, hogy közben a kerületi védők kényelmesen rá tudtak helyezkedni minden ferenc­városi támadóra. Ilyen helyzetben talán csak Marosi-fajta játékosok Seehije segíthet valami egyéni akcióval, de az átlagos futballista tudás ilyen elméletileg reménytelen helyeztekben mindig csődöt mond. És vasárnap Sárosi nem játsz­hatott. Sérült bokájával a tribün­ről volt kénytelen végignézni csa­patának vergődését. Ha a csapatba be volna idegződve, hogy a táma­dás vonalának mindig előre kell haladnia és csak kivételes esetek­ben van helye az oldalra irányított megkerülő mozdulatoknak, akkor a Ferencváros vasárnapi csatár­sora is több gólhelyzetet dolgozott volna ki a II. félidőben. A számok örök törvénye szerint pedig minél több a gólhelyzet, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezekből a helyzetekből gólok is esnek. Hely­zetek nélkül azonban nem is lehet számítani gólokra. Kétségtelen, hogy a bajok forrásai közé tarto­zik az a balszerencse is, ami a sérülések tekintetében való­sággal üldözi ebben a bajnoki esztendőben a zöld-fehéreket. Laky, Lázár, Háda, Hámori, Ke­mény, Sárosi több-kevesebb ideig mind rákerült a sérültek lajstromá­ra. Laky egész betegség-sorozatot csinált végig. Háda idegei nem vol­tak rendben, Lázár rándulása óta sem tudta még csak meg sem kö­zelíteni válogatott formáját. Toldi­nak húzódása volt. Hámorit edzé­sen, távolugrás közben érte utol a lerándulás. Kemény agyrázkódást szenvedett. Sárosi dr.-nak előbb orrcsontzúzódása volt, most a boká­jára kapott rúgást. Ennyi sérülés­sel szinte már nem is véletlenre gondol az ember, hanem valami fá­­tumra... A legjobb csapat sem tud meg­­rázkódás nélkül elviselni ennyi sé­rülést. De ha őszintén mérlegre tesszük a vasárnapi két ellenfél tudását, még ennek a Ferencváros­nak is biztosan kellett volna meg­szereznie a két pontot, ha nem vol­nának szervi bajok a zöld-fehérek együttesében. A harmadik baj a kívülről vett utánpótlás körül mutatkozik. Ha visszapillan­tunk az utolsó évekre, akkor azt láttuk, hogy a Ferencváros nem tu­dott már használni olyan játékoso­kat, mint Turay, Takács II. El­engedte őket, viszont megszerezte Bánt, Kovácsot, Tunyoghyt. Az el­bocsátottak nagyszerűen beválnak új csapatukban, az utánpótláson pedig túl kellett adni. De bajok vannak az utánpótás más tagjaival is. Móré lelki válsága csak nem akar elmúlni. Győry egy-két játék után a kórházba került. Csak a belső utánpótlás, a saját nevelés tartja meg a szintvonalat. Kemény, Hámori, Kiss bizonyítja ezt a megállapítást. Vigyázni kell azonban, hogy en­nek a „tartánynak” kellő felfrissí­tése állandó és céltudatos legyen továbbra is. A magyar futballsport érdekében reméljük, hogy az utánpótlási szol­gálat megfelelő újjászervezése, a stílusválság megoldása és a sérülési sorozat befejeződése révén a jövő­ben nem éri a ferencvárosi csapa­tot a vasárnapihoz hasonló meg­lepetés. Legalábbis nem több, mint amennyi a futball „dicsőséges bi­zonytalanságának” statisztikája sze­rint elkerülhetetlen. Mi van Újpesttel? A csatársor? Vincze? Vagy inkább a fedezetsor ?..* * — Saját tudósítónktól —­ Meglepetés és magyarázat — egy­­testvérek. Az emberek nem nyug­szanak bele, hogy valami megfog­hatatlan legyen­ előttük. A futball­ban is így van. Kikap a csapat, amikor mindenki győzelmet vár tőle. Nosza megindul a beszélgetés. Mi a baj? Miért nem megy a játék? Megkezdődik a suttogás. A „jól­­értesültek” előrukkolnak a legfris­sebb pletykákkal. Ez a játékos így él, emez úgy él. Itt látták, ott lát­ták. Elküldenék az edzőt, kicserél­nék az igazgatót, erélyes beleavat­­kozást kívánnak Ezer ok és ezer magyarázat. S a végén — éppen úgy nem tudják, hogy mi van a csa­pattal, mint azelőtt... * « Itt van például az Újpest. Ki­kapott a Hungáriától, holott meg­előzőleg hét éven át nem kapott ki tőle. Győzött — de gyengén játszott — az Attila ellen s most pontot vesztett a Phöbus ellen. Miért? Ősz végén és a tavaszi idény kezdete előtt nagy formában volt a csapat. Érthetetlen. Érthetetlen. Mindenütt ez a nóta sír most Megyeren és kapcsolt részein. És megindul a ta­lálgatás...• — A csatársor... — szól az egyik magyarázat. — Hiába. Nem tu­dunk rendes csatársort összehozni. Sohse volt igazi nagy csatársorunk. Addig nem is lesz Újpestből igazi klassziscsapat, amíg ezt a problé­mát meg nem oldják. A csatársor? Nézzük csak azt az újpesti csatársort. Nap-nap után látjuk őket meccsen, edzésen. Nem is olyan rossz ez az ötösfogat. Pusztai egyike a legnagyobb magyar labdaművészeknek, s ma már sok hibáját levetkőzte. Kállai a fiatal gárda egyik legtehetsége­sebb képviselője. A Lyonban játszó magyar amatőrválogatott kimagas­lóan legjobb embere volt. Kocsis nem extraklasszis, de pompás küzdőerényei vannak s kapu előtt hallatlanul szemfüles. Barna tehet­sége nem vitás­. A ferencvárosi iskolából került ki. Ott is az él­csoportban volt. No és Vincze... * Ez a debreceni talajból átplán­tált extraklasszis csatár azért került Újpestbe, hogy stílust hozzon a csatársorba. Vincze tehetségét senki sem meri kétségbevonni s mégis sokan őt okolják a lila csatársor meddőségéért. Azt mond­ják, hogy lusta, unja a futballt, nincs formában, rossz izomerőben van. Holott­­ Vincze a világ leg­szolidabb embere, a kötelesség­teljesítés mintaképe és a legszen­vedélyesebb labdaűtő, aki elveszett­nek tekinti azt a napot, amikor nem futballozhat. Vincze volna az ok?* Egy hibát látok Vinczében, ő maga bevallotta, hogy mikor Új­pestbe került, arra törekedett, hogy egyéniségét az egység kedvéért minél jobban háttérbe szorítsa. Holott minden csatársor stílusát éppen az egyéniségek adják meg. A Ferencváros stílusát Sárosi, a Bocskaiét Teleki, a Hungáriáét Cseh és Müller adta meg. A stílus­nak középpontra van szüksége. Ennek a középpontnak Újpesten Vinczének kellene lennie. Ha ki­derült az — aminthogy kiderült —, hogy Vincze egyénisége mégis olyan erős, hogy nem lehet gép­­alkatrészt csinálni belőle, fordítani kell a dolgon: Vincze ne akarjon erőszakot elkövetni saját magán s ne őrölje fel magát az egységbe mindenáron való beolvadni akarás­ban. Próbálja meg talán társait a „saját képére és hasonlatosságára” átfaragni...• És mégis. Nem itt van az igazi hiba. Újpest sokkal rosszabb csa­társorral is nyert már bajnokságot. Nemcsak azért, mert riválisai éppen gyengébbek voltak, hanem azért, mert nagyszerű volt a vé­delme és a fedezetsora. A védelem­mel most sincs baj, de a fedezetsor •—­ A fedezetsor, amelyet nem is Tavaszi tippbajnokság 1936 1931 MÁRCIUS 1 Beküldendő: február 29-én déli*­­VI. NEMZETI BAJNOKSÁG I* Hungária Kispest 2. Újpest—SBTC ..................................................................................... ...............­ 3. III. ker. FC—1Törekvés (Hungária-út­on) ...................... _------.................. 4. Budafok—Budai •„11“ .............................. ■ —____——— 5. Szered—Phöbus ......................................„..................................... —...................... . 4. Bocskai—Ferencváros ............................................................... •——»—— 7. Arsenal (I.)—Barnsley (II. Ura) (angol kupa elődöntő —-------■--------- 8. Csepel—Somogy (profiliga) ................ .................................... ——-—*----------- 1. Szegedi TK—REAC (Dél, Szeged, I. oszt.) ................. ..............•-----------19. Elektromos—FTC (Bp. amatőr I. o.)............... 1—•----------­Tartal­ék mérkőzések! (Csak abban az esetben számítanak, ha a felső tíz közül­ valamelyik elmarad­t Mezőberényi Textil—Csabai AK (Dél, Csaba, I. oszt.) —---------*--------2. Szolnoki AK—Tokod (Közép I. oszt.)................................... —------*—-— 3. Szombathelyi SE-Szombathelyi MÁV (Nyugat, I. o.) —-------*--------­A pályázó neve:....................................................................................... Címe:__________________________________________________ Minden szelvényhez használatlan, és 10 filléres bélyeget kell mellékelni, de a bélyeget még a sarkával sem szabad felragasztani. Külföldieknek 10 magyar fillér értékű forgalomban levő szintén használatlan és ép bélyeget kell mellékelniük. — A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. — Aki nem vesz folyamatosan részt a tippbajnokságban, az egy szelvénnyel kedvező esetben megnyerheti a heti első díjat (20 pengő készpénz), a rekordverseny első díját (30 pengő készpénz s egy darab 80 pengő értékű zsebóra), valamint a teli­találatverseny első díját (a díj ugyanaz, mint a rekordverseny­ben). Tehát 10 filléres bélyegre 240 pengő értékű pénzt és nye­reményt, azaz 2400-szoros pénzt nyerhet. oly régen teljes egészében nyugod­tan be mert állítani a kapitány a válogatottba , amelynek ma egyik tagja sincs válogatott formában. Újpest játékának mindig a pompás fedezetsor volt a gerince. Most ez a gerinc kissé megroggyant. Seres hivatali elfoglaltsága miatt nem járhat rendesen az edzésekre. Fog­lalkozása olyan, hogy kissé mere­víti is az izmait. Szalaynak családi életében játszódtak le az utóbbi időben jelentős események. Lelki­egyensúlya kissé kizökkent. Szűcs­nek beteg az édesanyja. A futbal­lista is ember. Nem gép. Nem füg­getlenítheti magát olyan történé­sektől, amelyekre minden ember érzékenyen reagál... • Kicsit hullámvölgybe került most Újpest. A Hungáriától el­szenvedett nagyarányú vereség nyomasztó nyűgként fekszik még mindig a játékosok lelkén. Ha a­ nagy cél felé vezető úton valaki meg­botlik, akkor elkedvetlenedik, ön­bizalma csorbul s később már ki­sebb akadályban is elbukik. Új­pest most kiesett a ritmusból, a taktusból s időre van szüksége, míg utoléri­e önmagát. De utol fogja érni... A Phöbus-meccsen pontot vesztett, de egy félidőn át már a „nagy” Újpestet lehetett látni.* Ne felejtsük el, hogy a Hungá­­ria-meccstől kezdve még egyszer sem játszott a csapat igazi futball­­talajon. Hol csúszós, hol mély, hol kőkemény volt a pálya s ilyen tala­jon nagy szerepe van a szerencsé­nek. A szerencsének, amely az idén nem kacérkodott a lila színnel. Ám a szerencse szeszélyes. És Új­pest bajai mind múló természe­tűek. Biztos, hogy a Hungária­­meccsig remekül felfelé ívelt Új­pest fejlődési vonala. Ott törést kapott. Ám csak idő kérdése, hogy újra felfelé íveljen. FŐISKOLAI VÁLOGATOTT-SÁRRÉT VÁLOGATOTT mérkőzéseket tervez húsvét két napjára a múlt hónapban alakult Sárréti Sport Liga vezetősége. Egyik mérkőzést Szeg­halmon, a Liga székhelyén, a másikat Biharország fővárosában, Berettyóújfalu­ban tartanák. Az elvi megállapodás már létrejött Fábián József kapitány és Kop­pányi Imre, a Liga főtitkára között, még csak az MF­E tanácsának jóváhagyása szükséges. A sárréti sport különben igen élénken mozgolódik. A márciusban induló fut­­ballbajnokságra 11 nagyközség sport­­egyesületének nevezését várják. A MOVE II. csak március 6-án kezdi a tavaszi idényt. A liga ugyanis február 29-én bált rendez , hogy a liga egye­sületeinek tagjai ezen minél nagyobb számban résztvehessenek, ezért a más­napra kitűzött idénykezdést egy héttel elhalasztották­. Készéi II.: Újra meg kell próbálnom játszani — Saját tudósítónktól — A Törekvés hétről-hétre érzi Ké­széi II. hiányát. Ha az amatőr válo­gatott center játszana, talán nem lenne most a Törekvés a kiesési zó­nában. Mi van hát Készéive!? Vasárnap — először ebben az idényben — kint volt a Törekvés mérkőzésén. — Hogy van a sérülése? —kér­dezzük. — Még mindig rossz a lábam. Ott vagyok, ahol voltam. Kezelték, de hiába, nem javult. Pedig igazán sze­retnék már játszani. — A Törekvésben túl hosszúnak tartják a pihenőt. — Nekem is kellemetlen a dolog, de nem tehetek róla... Tavaly is beszálltam egy meccsre és kiújult a baj. Most újra meg fogom próbálni az edzést. Talán menni fog. Vidéki eredmények Mezőtúr: MAFC—Szolnoki AK 9:2 (5:1). Vezette: Magyar dr. A kiváló formában lévő helyi csapat fölényesen győzött. Góllövő: Lukács (4), Kiss (2), Piczkó (2) és Bodorik, illetve Horváth és Köves.K­. Miskolc: DVTK-MMTE 4:2 (2:2). Ve­zette: v. Szücs. Mély, felázott talajon az erőteljesebb DVTK győz. Góllövő: Bohus II. (3) és Stumpf, illetve Orosz és Kriszton. Tokodon vasárnap a TOSO 1:1 (0:0) arányban döntetlenül játszott a nagy riválisával,­ a Dorogi AC-cal. Az edzés­jellegű mérkőzésen mind a két csapat jól mozgott. Olvassa az ELLEHZÉKET-mert a legmegbízhatóbb és legfrissebb anyagot a legitim válóbb újságírók feldolgoz­­ásában hozza. Hirdessen az ELLEHZÉKBE!-mert ezt a lapot minden komoly vevő és eladó min­dennap elolvassa. Szerkesztőség és kiadóhivatal: CL­U­J—KOLOZSVÁR, Universitatis Str.­­Egyetem­ u.­ 6. sz.

Next