Nemzeti Sport, 1936. szeptember (28. évfolyam, 171-191. szám)
1936-09-01 / 171. szám
yh * / Kedd Kapust keres L_ JBr aBocskai* r* Am. •««« / Jm mert Varga tartja rossz formáját. A ra S 12 filller ^ Két komoly jelölt van: Kínál, a _ ,, ,,, f —— hrffffi .rurmn 8HÍM Nyírbátori AFE kapuvédője és Csehszlovákiában 1 Ke. .mm*. §BH| Simon, a Balatonfüredi SC ka-i Romániában • . 6 lei pusa. Utóbbi már több edzésen, jugoszlávttb.. 2v. di.. Jjjl mMH MBKB wm . . . Ausztriában • • 20 Gr. sflfl Debrecenben Hadáról is, de a vedi..aországba........................*''*° ,kezetőség erélyesen cáfolja a híreket, rm.cUországba * 7.! Más újság a Bocskai köréből még !*,!!!) 15 «. az, hogy Palotással már szent Amerikába. ........ ««, ^ ^ béke s vasárnap ismét játszik. Újpest csatársorában gyökeres változások lesznek Mi az Újpest-verő Budai „11“ titka Elmondja Faragó Lajos, aki „goldenét" nyeri a menedzserek, igazgatók és edzők e heti versenyében A vasárnapi forduló nem volt szegény meglepetésekben, de a legvaskosabb meglepetést mégis csak a Budai szállította. Az első fordulóban simán kikapott a Budafoktól 7:1-re és egy héttel később ,simán megverte az Újpestet 3:0-ra. Amikor a budai csapat a tavasz végén átadta Megyerit, Feketét és Sztancsikot, mindenki legyintett s azt mondta: — A Budai „11” végnapjai... Csak Faragó Lója volt más véleményen még akkor is, amikor a csapat u. n. katasztrofális eredménnyel búcsúzott Budafoktól. Ha a Budai nagyegylet lett volna, a 2:7 után talán a félcsapatot kicseréli. Lója nem ezt tette. Hogyan is tehette volna a vérszegény budai bugyelláris birtokában? Lója egyszerűen annyit tett, hogy új balhátvédet szerződtetett a Phöbus tartalékcsapatából. Bizonyos Szebeni Béla nevezetűt, akiről tudta, hogy két éve nem játszott meccset , akinek a szerződtetésén mindenki mosolygott, mondván: — Lója erősít — Szebenivel. Vajd van-e, ki e nevet ismeri? Az ember valahogy nem bírja egyszerűen tudomásul venni a 3:0-át s töri a fejét, mi lehet ennek az oka. Valahol valami csodaszernek kell lennie, amely ezt az eredményt kihozta. De hol van ez a csodaszer? Talán magában a budai csapatban van valami csudálatos erő, amely gyengéből erőset, nyúlból oroszlánt csinál. Vagy ha nem itt van, hol van és van-e egyáltalán, vagy pedig egyszerűen vak véletlennek kell minősítenünk a S.U.át és a hozzá hasonló budai csodákat? A sovány, szemüveges budai vezér mosolyogva ül velünk szemben, miközben ezekről a problémákról beszélünk előtte. — Nem tudom, érdemes-e szót vesztegetni arra, hogy egy középcsapat megcsinálta a maga rendes évi meglepetését — mondja szerényen. — Érdemes — mondjuk mi —, mert az emberek már gyanakodnak, várjon a Budai nem kizárólag ilyen meglepetésekre dolgozik-e. Hallottunk olyan megjegyzést, hogy a Budai csak azért kapott ki annyira Budafoktól, hogy az Újpestet elbizakodottá tegye... — Ez csak tréfa — hangzik élénkülve a budai vezér hangja. — A Budai „11” nem akar a meglepetések csapata lenni. A mi célunk, hogy a csapat jó közép, csapat legyen és semmi más. Sajnos, nem is lehet más. Tavaly a balszerencsés sorsolás és a rossz időjárás miatt 12 000 pengős deficittel zártuk az évet és éppen ezért voltunk kénytelenek megválni legnagyobb értékeinktől. Sajnos, már most látom, hogy az idei évet sem ússzuk meg 5—6000 pengő deficit nélkül... — Szóval nem volt mód arra, hogy a csapat megtartsa Feketét, Megyerit és Sztancsikot? — Sajnos — nem. Enélkül nem bírtunk volna felszínen maradni. De különben is. Minek akadályoznánk meg azoknak a távozását, akik kinőttek a mi kereteink közül? Menjenek, ha olyan megoldást találunk, amely a játékos és az egylet szempontjából is kielégítő. Az egylet érdeke alatt a visszamaradt játékosok érdekét értem. Ha a Budai „11” nem tudja rendezni adósságait, akkor most 15—16 család kenyér nélkül marad, így viszont ezek a mai viszonyokhoz képest becsületesen el vannak látva... — Node lehetett-e reménye, hogy Megyerit, Feketét és Sztancsikot megfelelően pótolni tudja? — Volt — mondja Faragó. •— Nálam a csapat kiegészítésénél sohasem a klasszis számít. Csak azt nézem, hogy a játékos megfelel-e az én elgondolásomnak. Nem az egyéni klasszist nézem, hanem azt, hogy a játékost használni tudom-e a csapatban. Rengeteg olyan játékost hoznak hozzám, akik jobbak az én embereimnél, mert tudják, hogy a Lola-istálló jó iskola, de én azt mondom: „Köszönöm! Nem használhatom.” De sok olyan játékos is van, aki másutt nem tudott érvényesülni és nálam elsővonalbeli játékossá fejlődött. Csak kettőt említek: Polgárt és Feketét__ — Érzi-e — kérdjük tovább —, milyen óriási szakadék tátong a budafoki 2:7 és az újpesti 3:0 között? — Én a budafoki eredmény után sem estem kétségbe — hangzik a szilárd válasz. — Tisztában voltam a csapatban rejlő képességekkel. Tudtam, hogy csak egy poszton kell erősítenünk és ezt a posztot sikerült is igen jól betöltenünk. Bíztam az új emberekben, mert láttam, hogy Lucz és Vermes az első pillanattól kezdve lélekben és gondolkodásban olyannak mutatkozott, mintha már évek óta köztünk játszott volna. Vértes is igen tehetséges játékos, nála csak a rutin és az önbizalom hiányzott. Az egész csapat eléri és megüti amai középkasszis színvonalát Hogy Budafokon kikaptunk? Kicsit álmos volt a csapat és az első három dugó elvette a kedvüket .. . — Azért vallja be, a vasárnapi eredményre nem számított. — No! Baráti körben már szombaton megmondottam, hogy ha az Újpest valóban nincs együtt, akkor pontot veszünk el tőle. Azt beismerem, hogy győzelemre nem számítottam ... — Ha már a vallomásoknál tartunk, árulja el, milyen taktikai utasítást adott a fiúknak. — Csak egyet adtam. Tudtam, hogy Újpest csatársorát Szűcs fogja irányítani szélre adott hosszú labdáival, tehát Burgernek azt mondtam: „Az első pillanattól az utolsóig lógy Szűcs nyakán, hogy ne tudja a labdákat nyugodtan átvenni és továbbítani.” Burgertől nem vártam, hogy modern középcsatár legyen. Nem vártam tőle sem irányítást, sem góllövést... csak ennyit! — De valami lelki doppingot csak adagolt fiainak? — Semmit. Annyit mondtam nekik: „Budafokon álmosan mentetek ki a pályára és sikerült is jól aludnotok. Most menjetek ki pattogva, férfiak módjára és úgy is játsszatok!Nem lehet Lójából titkokat kiszedni, talán azért, mert tényleg nincsenek titkai. Azt feszegetjük, hogy talán azért ment úgy, mert nagycsapat ellen mindenki jobban meg akarja mutatni.) — Ez sem áll — ellenkezik Faragó. — A fiúk érezték, hogy Budafok után mindenki temet bennünket s meg akarták mutatni, hogy ott még nem tartunk. A mi csapatunk csak a játékával szerezhet magának tekintélyt — hát megszerezte. Újpest balszerencséje, hogy ez éppen ő ellene sikerült... — A szerénység szép dolog — mondjuk mi — de valakinek mégis csak kellett lelket önteni a vert seredbe, hogy ilyen eredményre képes legyen. — Hát, ha vallani kell — vonalaitja a vállát Faragó — nem tagadom, hogy van egy kis szuggesztív hatásom a fiúkra. Azaz én egyszerűen tudok a nyelvükön beszélni. Lekapom őket, ha megérdemlik, de tudják, hogy ezt is szeretetből csinálom és nem gyűlölöm őket, ha kikaptak. Tudják, hogy jobban szeretek dicsérni, mint korholni, habár igaz az is, hogy sohasem vagyok teljesen elégedett. Én mindig azt mondom: „Nálam lehet rosszul játszani. A játékos nem gép. A csapat 11 csavarból áll s ezek közül, nem egy, de öt-hat is rosszul működhet s akkor nyikorog az egész gépezet. A jó játékot nem lehet garanálni, de egyet meg lehet követelni s ez az, hogy a játékos akarjon, mert csak az a sportember érhet el sikert, aki akarni tud. Nálam mindig mentséget talál a játékos, ha szívet és lelket láttam a játékában, akkor is, ha csapt kiválóan játszott. Engem nem kápráztat el semmiféle technikai bravúr, ha az fölösleges fölényeskedéssel és nemtörődömséggel párosul...” — Hallottunk olyan véleményt is, hogy tegnap Újpestnek nem volt szerencséje, míg a Budainak minden sikerült... — Ezt nem tudom. Nem is akarok vitázni. Én csak annyit tudok, hogy vasárnap a Budai jobbon, játszott, mint az Újpest. Ha nem is játszott olyan jól, mint a tavaszi 2:0-nál, de nagyon jól futballozott. Jól kezelték a labdát és pontosan adták tovább. Bizony, az Újpest nagyhírű válogatottakból álló védelmét és fedezetsorát gyakran tették sakkmattá. Vértes például számtalanszor szinte majmot csinált a lila fedezetekből... — No és mi a véleménye Újpestről? — Kérem, ez kényes kérdés. Én nem tudom, hogy mi ott a hiba és nem is az én dolgom, hogy kutassam. Én csak annyit láttam vasárnap, hogy az újpesti csatársor, széteső volt, viszont a mi védelmünk teljes erőbeodbással játszott és nem engedte őket kibontakozni. Az újpesti csatársor hibáját először abban laktam, hogy pepecselt. A csatárok szét véglet között mozognak. Az egyik típus a végtelenségig tartja magánál a labdát, azaz addig, amíg elveszik tőlük, a másik típus pedig az, amely mindjárt szabadulni igyekszik a labdától, amikor az hozzá kerül. Ilyen ellentétekből nem alakulhat ki egység. A másik, amit tapasztaltam az, hogy a játékosok nem látják be saját hibáikat, mindegyik a másikban keresi a bűnbakot s ezért nincs közöttük harmónia, nincs bennük egységes akarás. Égit bizonyos: Újpest csatasorának, amely annyi nagy névből áll, nem volna szabad ilyen gyatrán és vérszegényen futballoznia, mint vasárnap. Még a jövő reményei felől kérdezősködtünk Faragónál, ő azonban csak ennyit felelt: — Jó középcsapatot akarok, semmi mást. Faragó Lajos szerény fiú — ezbizonyos. De az is bizonyos, hogy ha heti versenyt rendeznének amenedzserek, igazgatók s edzők (!), részére, akkor Lója mester e héten két „goldenét” is szerezhetettvolna. Jászberényi, a Ferencváros középcsatára Nagyarányúnak ígérkezik a magyar teniszbajnokság — Saját tudósítónktól — Szeptember 8-án kezdődik Magyarország nemzetközi teniszbajnoksága a MAC rendezésében. A MAC, mint minden évben, az idén is számos külföldi teniszezőt hív meg a bajnokságra. A nevesebbek közül eddig valószínű Desmar, Hecht, Palmieri és Puncsec indulása. Az említetteken kívül természetesen még számos versenyzővel tárgyal a MAC. Mi van az olaszmagyar válogatott atlétikai viadallal? — Saját tudósítónktól — Már innen-onnan két hete, hogy a MASz kérdést intézett az olasz atlétikai szövetséghez és felvilágosításokat kért a magyar-olasz válogatottra vonatkozólag. Az olasz szövetség mind a mai napig mély hallgatásba burkolózik és a MASz még ma sem tudja, hogy meglesz-e a mérkőzés, ha pedig meglesz, melyik olasz városban lesz. Szeptember 23-ika veszedelmesen közeledik... MTK-pélya: Hargária-középkörút Szeptember 6 án, vasárnap délután fél 5 órakor Hungária—Kispest Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte IÁI 3 órakor Nemzeti—Bocskai Nemzeti bajnoki mérkőzés, előtte fél 1 órakor MTK-KAC amatőr bajnoki mérkőzés