Nemzeti Sport, 1938. szeptember (30. évfolyam, 169-189. szám)

1938-09-01 / 169. szám

Biztos öklözései nyomán eszembe jutott a legutóbbi edzés, ahol végtelennek látszó szögletsorozatot rúg­ták neki s a sovány, feketeképű kapus öklözött, öklözött és öklözött fáradhatatlanul. Nem véletlen, hogy minden öklözése biztos most. Hapgood egy­szerűen hibátlan. Különös, hogy az Arsenalban a támadások elindítása, fölépítése voltaképpen három ember vállán nyugszik: Bryn Jones, Crayston és­­ Hapgood. Bizony Hapgood! Hapgood nagyon kockázatos hátvédjátékot játszik, de egyelőre még nem tudtam fölfedezni hibát játékában. Nem elég, hogy szeret, nem elég, hogy védekezik. Cselez, pasz­­szol, szöktet. Teljesen egyéni," különleges hátvéd­játék ez, amelyet senkinek sem mernék ajánlani. Hapgood játéka egyik bizonyítéka annak, hogy az angol futball nem sablonos s nagyon is arra törek­szik, hogy a játékosok egyéniségét megőrizze. Joy tisztára védekező játékos, Copping is inkább rom­boló, mint építő fedezet. Ám itt van Crayston, a legremekebb szélsőfedezet, akit valaha láttam (bele­értve Kolonaryt is). Hatalmas termete nagy előny a fejelésnél, a passzai pedig elképzelhetetlenül pon­tosak. Pedig ezek a felső rüszttel rúgott lövések gyakran szállnak Bastin elé, messze ki a balszélre. Mégis körömpontosságúak... Male halványabb volt partnerénél (egyszer csúnya lyukat rúgott), mégis megérti az ember, hogy miért tartják ezt a védel­met a világ legjobb védelmének. A játék nagyon szép, nagyon izgalmas. Az angol futballban kevés a mezőnyjáték, hiszen a W-for­­máció feltalálásával például az volt Chapman elgon­dolása, hogy a mezőnyjátékot a legkisebb mennyi­ségre csökkentse. A biztonsági játék esküdt ellen­ségei ne feledkezzenek meg arról, hogy a modern futballban is úgy áll a helyzet, hogy egyszerre csak egy csapat védekezik. Ilyenkor a másik azzal üti agyon az időt, hogy ő támad. A Portsmouth támadásait rendesen Basson, a balösszekötő és Worral, a jobbszélső vezeti. (Ezer bocsánat. Most veszem észre, hogy még nem írtam le az összeállításokat. Tehát: Arsenal: Swindon — Male, Hapgood — Crayston, Joy, Copping — Kitchen, L. Jones, Drake, B. Jones, Bastin. Portsmouth: Walker — Morgan, Rochford — Guthrie, Rowe, Wharton — Worral, Groven, Beattie, Basson, Parker.) Általában kissé haboznak a csatárok. Nemcsak a portsmouthiak, hanem az Arsenal-támadók is. Még nincsenek igazi formában , tehát közép­európai Hamlet-futballt játszanak. Leslie Jones ez az elsőrangú futball-szakmunkás rengeteget dolgo­zik és érdekes látni, hogy az összekötőire mindig panaszkodó Arsenalnak a két összekötője jó most , a másik három halványabb. Bastin egy összecsapás után nem tud felkelni, a befutó Whittaker vala­hogyan talpraállítja, de Cliff nem sok vizet zavar ezután Kirchen jobbszéléről a balszélére, balszél­ről a jobbszélére rohant, de — fej, haj — egyik­­ helyen sem megy neki a játék. Drake pedig... Kedves olvasóim jól tudják, hogy nekem szívügyem Drake játékstílusa, most azonban nem tudok sok jót mon­dani erről a jókedvű fiatalemberről. Igaz, igaz, ketten, sőt néha hárman is fogták, de ez nem kifogás. Nincs még lendületben ez a fiú. Az viszont szép volt, amit a gól előtt csinált. A második félidő közepén Kirchen beívelt labdája Draket, a kapunak háttal állva találja, Drake mellel a befutó Bryn Jones elé ejti, Jones a nagykönyvben található mintaszerű test, és rátartással kapásból pontosan a jobb alsó sarokba lövi a labdát! (A sajtópáholyban volt, aki azt mondta, hogy a Portsmouth-kapus későn vetődött. Én megjegyeztem, hogy szerintem Bryn Jones korán lőtt.) A mérkőzés irama végig nem csökken. Kénytelen vagyok ismét arra következtetni, hogy nemcsak az Arsenal dolgozik erősen, nemcsak az Arsenal ismeri a jó erőnlét nagy fontosságát, hanem a többi csa­pat is. Számos példáját lehetett látni a mérkőzés alatt annak­­is, hogy a hibátlan, minden részletében kidol­gozott és elsajátított technika menn­yre fontos a modern futballban. Egy rosszul levett labda esetleg már azt jelenti, hogy a következő pillanatban a hibázó játékos kapuja van veszélyben. Nincs idő javításra. Egy hosszan előrelőtt labda pillanatok alatt megfordítja a játék képét s a hibát vétett játékosnak még ideje sincs afölött gondolkozni, hogy a legutóbb edzésen jó lett volna félórával elebet dobálni a falnak a labdát s a visszapattanó labdát toppolni próbálni... A mérkőzés kemény — ez nem újság. (Legyen szabad valamit zárójelben megjegyeznem. Azt olvas­tam, hogy egyik edzőnk szerint nálunk azért nem lehet keményen játszani, mert a játékosok nincse­nek bebiztosítva. Nem tudom, milyen biztosításra gondolt az illető edző. Az angol játékos biztosítása annyit jelent, hogy a biztosítótársaság kifizeti a játékos gyógykezelési költségét, a­­ klubnak. Ez lenne az a csábító valami, amelynek kedvéért boldog gondtalanságban rugdalnák egymást az angol profik? Tudniillik — mindentől eltekintve — nem is rugdalják! Sok tornával, boxlabdamunkával kidolgozott felsőtestüket alaposan kihasználják, nagyokat penderítenek egymáson, de nincs alatto­mos bokavadászat, nincsenek művészi tökélyre kifej­lesztett „betartások”, amelyekről a legtöbb naiv játékvezetőnk nem sokat tud. Véleményem szerint ugyanis a játékvezetőink sokkal inkább hibásak a kemény, de sportszerű játék hiányáért, mint az a hiányzó csodálatos angol biztosítási rendszer, amelyről én,­ sajnos, semmit sem tudok. Űzzék ki a „betartókat” örökre a futballpályákról, még ha válogatottak, akkor is! Akkor majd szívesen oda­teszi a „csülkét” a félénk csatár hogy régi magyar futballszakkifejezéssel éljek.) A mérkőzés utáni hazamenés igen jellemző a meg­indult futballidényre. A lapok egymást kergetik a kiadásokkal. Az egyikben még csak a félidők vannak bent, a másikban már valamenyi eredmény. A kö­vetkező kiadásban már osztályok szerint köztik az eredményeket. A következő kiadásban már riportok is találhatók a mérkőzésekről. Mindenki számol, összehasonlít és bosszankodik, hogy rosszul tippelt valamelyik pennys fogadási vállalatnál. Ha két Arsenal-szurkoló találkozik, az időjárás helyett Bryn Jonest, dicsérik. Nagy szó... Egy szó, mint száz: megindult az idény. Negyvenkét forduló közül még csak az első zajlott le. Ez is mutatja, hogy magántanulmányaimnak mennyire az elején tartok még csak... ( Pirosak és zöldek Már 2:0-ra vezetett a „Slavia", de végül is 9:3 arányban győzött a Fradi Megnyugtatóan mozogtak a zöld-fehérek Sárosi dr. 6 gólt lőtt — Saját tudósítónktól — — Mi az?! Piroska és a far­kasai játszunk ma — kérdi ne­vetve Pósa a Ferencváros öltözőjé­ben, amikor piros ingeket lát a zöld ingek mellett. Hlavay edző magyaráz neki: — Azt akarom, hogy a fiúk már ma megszokják egy kicsit a piros színt, a Slavia színét. Hádának ezt mondja az edző: — Te a „Slavia csapatában” vé­­desz — majd a többiek felé foly­tatja: — Fiúk, a kétkapus játékot felórára tervezem. A félóra alatt mindenki becsülettel végezze el a ■maga feladatát, hogy az edzést ne kelljen meghosszabbítanom. Amikor az edző kimegy a pályá­ra, csóválgatja fejét. Az eső éppen akkor kezd esni s csakhamar zu­hog. A két csapat így áll fel: Ferencváros: Tihanyi — Tátrai, Polgár —­ Magda, Sárosi III., Lá­zár — Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. „Slavia”: Háda —­ Jászberényi, Kálmann — Hámori, Velkei, Pósa Bíró, Székely, Jakab, Kará­csonyi, Gyetvai,­­ Slavia-fölénnyel és gólokkal in­dul a játék. A 6. percben Jakab 16 gólt, majd a 11. percben Biró re­mek beadását Karácsonyi kapás­ból pompásan bevágja, 2:0 a Sla­via javára, Tóth Lajos dr. intéző megjegyzi a szép dugóra: — Ez az, ami minden védelem­nél gól. A Ferencváros válaszol és, Ke­mény—Kiss—Sárosi dr. összjáték után Háda lábbal igyekszik védeni Sárosi dr. sarokra tartó lövését, de úgy sem tudja. 2:1. Öt perccel később Sárosi III.—Táncos—Sá­rosi dr. akció után a kiugró Sárosi dr. egyenlít. 2:2. A 21. percben Bíró egyéni játékkal újra a piro­saknak szerzi meg a vezetést. 3:2. Közben Biró és Gyetvai többször kesereg amiatt, mert Polgár és Tátrai túl kemény. A 34. percben Jászberényi a kapu előtt tologat, szabadrúgás a büntetés és Sárosi III. a 18 méteres szabadrúgásból 3:3-n, egyenlít. Jászberényi újabb könnyelmű­ségéért büntetőkört fut. Lassan már csak a Fradi támad és Sárosi úr egymásután négy gólt­­ rúg, egyet Kemény átadásából, azután Háda kiütéséből, majd meg Toldi és Táncos átadásából. 7:3. Az 56. perben Táncos ballábbal ér el gólt, majd a legerősebb gólt a 63., az utolsó percben Toldi lövi. 9:3. Az edzés után Hlavay edző ezt mondta: •­ A fiúk elég jól mozogtak, csak az elején kissé könnyedén vették. Lassan majd erről is le­szoknak. A csapat formája meg­nyugtató, az összeállítás az marad, ami ma volt, csak Prágában ter­mészetesen Háda véd. Edzés után vacsorára gyűltek össze. Indulás Prágába, csütörtök reggel 7 óra 15 perckor a nyugati pályaudvarról. ■ : „ ~1080^............... SvortÍT Csütörtök, 1038 szeptember­e. Ahol csak délelőtt tarthatnak edzést — Saját tudósítónktól — Egyik nap délelőtt Csepelen jár­tunk/ A MOVE-pálya előtt futball­­döngést hallani. Bent a pályán nagy edzés folyik. Az M. Posztó zöld-fehér mezes já­tékosai tartják edzésüket Török Tivadar, a volt válogatott hátvéd vezetésével. •— A labda elé állál, ne mögé! — hallatszik az edző utasítása. Závory Istvánt, az M. Posztó in­tézőjét kérdezzük, miért tartják délelőtt az edzéseket. — Csak ebben az időben ál ren­delkezésünkre a pálya — mondja. — Így minden edzésünket délelőtt tartjuk. Kicsit furcsa volt eleinte, az igaz, de már megszoktuk. Ta­valy is így volt, mégis bekerültünk az első osztályba. És az eredmények beszélnek. Minden dicsérhet megérdemelnek a debreceniek mondotta hétfőn délelőtt Kegy László, azt PTC futballszakosztályé­nak elnöke. " A játékosok fegyelmezett­ségét és a közönség kifostásta maga- Uttilát holízt i­­dőre nem fogjuk elfe­lejteni, „Szeretem a kemény, férfias, de fair játékot!" Beszélgetés Nr. Meevel, a prágai kupadöntő játékvezetőjével — Saját tudósítónktól — London, augusztus 29. Mr. H. N. Afee (ejtsd: Mi) középkorú, kissé testes, szelidarcú angol, civilben gimnáziumi igaz­gató. Egyike a legjobb angol já­tékvezetőknek. Kis híja, hogy nem ő vezette tavaly a kupadöntőt. A második helyen jelölték erre a ki­tüntető feladatra. Ha ő vezette volna, akkor most nem vezethetné ezt a nagyfontosságú KK-döntőt, mert­­­ az angol kupadöntő játék­vezetői régi szokás szerint leteszik a sípot. Tiszta véletlenség, hogy talál­koztam vele. Feleki Lacival ki­mentünk megnézni hétfőn este a Gharlton—Stoke City mérkőzést. Ezt a mérkőzést, Mr. Mee vezette. Hozzátehetem, hogy kitűnő stílus­ban. A gyorsiramú, kemény mér­kőzést eléggé ritkán szakította félbe. A mérkőzésen egy tizenegyes esett, Mee habozás nélkül ítélte meg egy igen durva fellökésért. A mérkőzés után, nyolc óra felé bementünk a Charlton-pálya nagy faburkolatú fogadótermébe, ahol egy sereg menedzser iddogált, be­szélgetett. Itt volt Rous is, a fut­­ballszövetség főtitkára. Amikor meglátott, örömmel mondta: — Jó, hogy találkoztunk, kedves Mr. Miklós. Mint magyar sport­újságírónak elárulhatom, hogy a prágai Slavia—Ferencváros mér­kőzés játékvezetője az lesz, aki ezt a mérkőzést vezette. Mint utazási iroda tulajdonosit pedig arra ké­rem, hogy rendezze meg Mr. Mee utazását. Félóra múlva már maga Mee is bejött a fogadóterembe s megis­merhettem egy nagyon kedves, halkszavú angol urat, aki nagy örömmel vette tudomásul, hogy ilyen nagyfontosságú mérkőzést vezethet Középeurópában. — Vezetett már valaha konti­nentális mérkőzést? — kérdezzük tőle.­­ — Igen, holland—belga váloga­tott mérkőzést Hollandiában. — Látott már valaha magyar csapatot? — Sajnos, nem. — És csehszlovákot? — Azt, sem. Mr. Mee tizenöt éve játékvezető, a kontinens futballsportjának ta­nulmányozására nem volt ideje. Megkérdeztük tőle, hogy tudja-e, milyen mérkőzést fog vezetni. Za­vartan mosolygott. — Őszintén szólva, nem. Nem tudom, mi az a Középeurópa Kupa. Volna olyan kedves és elmagya­­rázná nekem? Elmagyaráztam, hogy hányan játszák s hogyan jutott el a két csapat a döntőbe. Mr. Mee szorgal­masan bólogatott. Nekem az a vé­leményem, hogy nem is baj, hogy Mr. Mee nem sokat tud erről a díjról. Hogy nem tud az olaszok panaszairól, a Toni-levélről, Nozsir kitiltásáról, Bindeáról, Korányiról. Mr. Mee úgy megy majd ki a pá­lyára, mint aki nem tud semmi másról, csak arról, hogy itt két futballcsapat, mérkőzik egymással, az egyik zöld, a másik piros mez­ben. Sokkal jobb, ha egy játék­vezető a szabályokkal, a játék szel­lemével van tisztában, mint a KK- küzdelmek kulisszatitkaival. Nagyon örül az utazásnak. Köln volt a legtávolibb város Európá­ban, ameddig eljutott. Most eljut messze Középeurópába, amelyről annyit olvashat az angol újság­olvasó mostanában. Megkérdezem tőle, hogy nem gondolt-e arra, hogy talán más­képpen futballoznak Középeurópá­ban, mint itt. Mee rázza a fejét. — A szabályok mindenütt egy­formák. Én szeretem a kemény, férfias, de fair játékot, ezt meg is fogom engedni, de azt már most mondhatom, hogy a legkisebb dur­­vasá­got, sem fogom tűrni. Az angol futballvilágban most­­ érdekes szabályvita folyik. Meg­kérdezem Meet is, hogy szabad-e szerinte a védőjátékosnak fair mó­don ellöknie a kapusra futó csa­tárt, aki meg akarja támadni a kapust. — Az én gyakorlatom változat­lanul az, hogy ha szabályosan végzi a játékos a „chargingot”, akkor nem adok tizenegyest. Általában véve az a benyomá­som, hogy egy nagyon nyugodt, kitűnő képességű játékvezető mu­tatkozik be Prágában. Megemlítem még azt is, hogy a budapesti játékvezető személye még bizony­tabin. Mint Rous mondotta, a teljes bajnoki forduló alaposan elfoglalja a játékvezető­ket, márpedig az angol szövetség csak elsőrangú játékvezetőt küld Budapestre. Mr. Mcel pénteken délután kí­sérem ki a vonathoz s a jeles já­tékvezető szombaton estefelé érke­zik Prágába. Miklós Béla Pál. Komoly edzést tartott tegnap a Zuglói SE Gallowich Tibor vezetésével — Saját tudósítónktól — Amint kiérünk az öv utcai pályára, Gallowich Tibor, a ZSE új edzője éppen az egyik próbakapus „teher­bíróképességét” próbálja ki. Gallo­wich közelről dobálja a labdákat, közben persze maga is beleizzad a nagy munkába. A pályán nagy közönség nézi a zuglóiak első komoly edzését. Valaki megjegyzi: — Ej, ha egy hónappal előbb ké­szítette volna elő Gallowich a csapa­tot, akkor most nem lenne 17 kapott gólunk A pálya szélén Steiner társelnök, Szalay alelnök, Fézler intéző nézi a csapat munkáját. Gallowich megfut­tatja a társaságot, de egy kör után kiderül, hogy nem nagyon bírják. Meglátszik, hogy sohasem tartottak komoly edzést. Kint van néhány új játékos is: Mezei a „33” FC-ből (Mezeit már le is igazolták). Csintalan, a BTK kapusa, Gönczöl 1., az ÚTE balszél­sője és még egy-két tehetséges és kevésbé tehetséges fiatal. Rövidesen kétkapus játékra állnak fel, az ellenfél a DVSC csapata. Itt játszik Fekecs II. és Deli. Gallowich, edző most látja először játékban új csapatát. Megállapítja, hogy sok új dologra kell megtanítania új fiait. — Tehetséges játékosok vannak a ZSE-ben, de meglátszik, hogy iga­zán komoly cedzést nem végeztek. Főleg a gyorsasággal van baj, de nem egy játékosnak a technikai készsége is fogyatékos. Úgy látom, hogy nagyon sok és komoly munka­­­ra van itt szükség, ha eredményt akarunk elérni. Már sötétedik, de az öv utcai pá­lyán egyre pattog a labda. Zugló készül az Elektromos ellen. A MOVE IX közgyűlésén, amelyen be­jelentenék, hogy a liga hamarosan al­­szövetséggé alakul és, a következő ta­nácstagokat választották meg: Pohl IX Kárd (BKFC), Béres János (BKSE), Bukó György (BTSE Szab.), Izsák Ernő (FTSE), Menzibroczky János (BTSC), Gallay Sándor (KZsTE), Szűcs Teremi (SzLKC), Erhardt­­Tenő (Kistarcsa), Hi­­bc­ler Mihály (FSC), Forisch Ottó (XI. ker. ZTE), Novik Ferenc (TTC), Par­­raghy György (Pisavörösvár), Somlós Frigyes (Pilisszentiván), Pokorny József (Budatétény), Pócza Rudolf (ESzSE), Ja­­kus Dezső (PTK), Bognár István (Vili. ker. SE), Bartus Tátrán (GTE), Zeller Vladimír (VII. ker. SE), Pálosi­­Ferenc.­­BCsTSE) Balogh Zoltán (Budakalászi. Borecz János (N­AFC), Kozanek Pál (Pestszentimre), Mészáros István (PNMK). Dobrovics Dezső (SzTE), Kutyás János (PSzSE), Tompos György (TSE), Erdélyi Imre (TSE). Truff hiánya miatt panaszkodnak a KTC-ben. A jeles bitszálső szolgálati br­­osztiája miatt nem lehetett ott csapatjá­­nak elsőosztályú rajtjánál. Hat tartalékkal állt fel vasárnap a Juta csapata. Ezzel magra rá­zzék a gyen­gébb eredményt.

Next