Népsport, 1950. április (6. évfolyam, 66-86. szám)

1950-04-02 / 66. szám

elnyomottak elnyomottja — ez volt a nő a múltban, s ez ma is azokban az országokban, amelyekben még nem kelt fel a szabadság napja. A nő volt az olcsó munkaerő, házi rabszolga, alsóbbrendű emberré süllyesztett lény. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hozta meg a nők számára is a felszabadulást, amikor — Lenin szavait idézve — „kő kövön item, maradt azokból az aljas törvényekből, amelyeknek még sok maradványa megtalálható az összes civilizált országokban a burzsoázia és a kupita- stímus szégyenére.“ A nők elnyomása mindenben megmutatkozott, a politikában, a gazdasági, a kulturális életben és természetesen a sportban is. Rendkívül figyelemreméltó, hogyan mutatható ki a számok világos nyelvén a magyar sportban is: mit jelent a nők egyenjogúsága. Nézzük csak meg sportáganként, hogy mit jelentett a magyar női sportnak 1945 áprilisa, hazánk felszabadítása. Hői atlétáinknak is a felszabadulás hozta meg az egyenjogúsítást Ha, valaki a felszabadulás. előtt Csák Ibolya, eredményein keresztül akarta megítélni a magyar mai atlétika, helyzetét, teljesen hamis képet kapott. Csák Ibolya olimpiai bajnoksága nem egy erős, fejlett nőiatlétika, következménye volt, hanem egy nagy szorgalommal párosult tehetség egyedülálló sikere, hiszen mögötte ma in voltak versenyzőtömegek, csak egy maroknyi, magára hagyott versenyzőgárda, amely állandó nehézségeikkel, közönnyel, megnem értéssel küszködött. A MASz atokori vezetői a nőiatlétika fejlődése érdekében semmit sem tettek és gyakran hangoztatták, hogy ,,A női atlétikáinak nincs jövője Magyarországom“. Rendeztek néhány válogatott viadalt, elégedetlenkedtek az érthetőengyenge eredmények miatt, viszont nem törődtek a tömegeik, edoligoz,a leányifjúság bekapcsolásával és egyáltalában nem használták ki az olilmpiai győzelemben rejlő, népszerű ejtő lehetőségeket, sem. Teljesen elhanyagolták a vidéki atlétikát, pedig akadtak volna tehetségek, hiszen vidékan tűnt fel Gyarmati Olga is és a kellő támogatás hiányaiban majdnem elveszett a magyar sport számára. Csak a felszabadulás adta meg a lehetőséget a női atlétika kifejlődésére. Az új MASz pótolta a sokéves mulasztásokat, valóban egyenjogúsította a női atlétikát, válogatott viadalokkal segítette elő a fejlődést. Felkeltette az éllakisodást és egyre jobban sikerült bekapcsolnia a dolgozó és iskolás fiatalságot és a tehetségekben bővelkedő vidéki tömegeket is. Tíz évvel ezelőtt két kézen lehetett megszámolni azokat az egyesületeket, amelyek női atlétikával foglalkoztak, ma már nincs olyan számottevő egyesület, amely ne alakította volna meg női szakosztályát. Amíg 1927-től 1945-ig, tehát 17 év alatt a MASz mindössze 2060 női versenyzőt, igazolt le, addig ez a szám a felszabadulás óta, tehát, 5 év alatt másfélszeresére emelkedett, például csak 1948-ban 1522 új női versenyzőt igazoltak le. Gyarmati Olga olimpiai bajnoksága, főiskolai világbajnokságok, értékes válogatott győzelmek és nemzetközi viszonylatban is kiváló csúcseredmények sorozata bizonyította be női atlétikánk rohamos fejlődését. Az ifjúsági korosztály felállításával hatalmas tehetségek (Lohász, Erdődi, Kovács-Buna, Huzucha, Laczkó, Sasvári stb.) bukkantak elő s a kitűnő utánpótlás biztosítéka a további fejlődésnek. Úszás: A múltban lekicsinylés, most biztatás és támogatás Nem volt derűs a felszabadulás előtt a női úszósportunk helyzete sem. A 30-as évek elején alig néhány egyesületnek működött, női szakosztálya, s hiába volt érdeklődés a fiatalság körében és akadtak tehetségek is nem kaptak megfelelő támogatást. Előfordult, hogy még az edzési j jegyet is a versenyzőnek magánakkellett megvennie. A MUSz-ban állandó harcokat kellett vívni azokkal a maradi, szűklátókörű vezetőikkel, akik egyszerűen nem vették komolyan a női úszósportot és lekicsinylőleg beszéltek a nők eredményeiről. Ilyen körülményeik között a magyar női úszás termtézetesete messze elmaradt a már világviszonylatban is élvonalba tartozó férfi úszás mögött. Női eredményekie egészen közepesek voltak, egyedül Lenkei Magda eredményei érték el a nemzetközi színvonalat. A nem túl nagy erőt képviselő ellenfelekkel vívott válogatott viadalokon is általában gyengén szerepeltek ■úszónőink és egyetlen komolynemzetközi siker a 4x100-as gyorsúszóváltónak a berlini olimpián elért helyezése volt. A 40-es években a MUSz akkori vezetőinek nem a feltűnő tehetségek felkarolása volt agondja, hanem az, hogy a korlátozó rendelkezéseik szigorú betartásával még csak csökkentsék az amúgyis gyér minőségi női gárdát. A felszabadulás a női úszásban is gyökeres változásokat hozott. Az úszónők már nem lekicsinylést, hanem állandó biztatást és támogatást kaptak. A Novák testvérek, Székely, Vámos, Zságot nyomán hatalmas fejlődés indult meg. Egyre több egyesület alakította meg női szakosztályát és ma már nagy súlyt helyeznek a női úszásra nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is. A fellendülést évről-évre nemzetközi viszonylatban is kitűnő csúcseredmények sorozata bizonyította be. Már 1947-ben 19 országos csúcseredményt állítottak fel az úszónők. Nemzetközi szereplésük miatt sem kellett szégyenkezniök. Az 1947. évi Európa bajnokságon hat helyezéstszereztek és a női pontversenyben már az 5. helyen végeztek. Az olimpián Novák Éva harmadik, Székely Éva és Novák Ilonka a negyedik, 4x100-as váltónk ez ötödik helyen végzett. Kiválóan cserepeltek a párisi és budapesti főiskolai világbajnokságokon és több nagy nemzetközi versenyen is. Amire a múltban nem volt eset: a felszabadulás utáni években a világranglistákon is feltűntek és ott előkelő helyeket foglaltak el a magyar úszónők. Az 1949. évi világranglistán 200 m es mellúszásban Novák Éva, 409 m gyorson Székely Éva került az első helyre, Temes Judit pedig 160 m gyorson a második helyre! A fejlődés záloga a kitűnő utánpótlás. Az utolsó években az ifjúsági versenyzők között egészen nagy tehetségek bukkantak fel, mint Szőke, Kárpáti, Garay, Gyenge, Sebő, Hunyadi stb. Közülük például Szőke Kató 100 gyorson tavaly már a világ legjobb tíz versenyzője közé került. A „fogyasztói" tornától — a világhírnévig A magyar női if tornasport a múltban osztályokra tagolódott. A társadalmi egyesültetek közül tevőének volt tornaszakosztálya és tornásznőik általában az egészségügyi, „fagyasztó“ tornát űzték. Ezekbőlneveltek ki egy, esetleg két, csapatra való versenyzőt, akiknek azután bérelt helyük volta bajnokságokban, és a válogatott csapatokban is. Egy-egy bajnokság vagy verseny előtt a pontozóbírák megbeszélték egymással, hogy hogyan osszák fela versenyzők között a helyezéseiket és a válogatott összeállításainál sem az döntött, hogy a főornátsznő mit tud, hanem az, hogy melyik egyesületnek a tagja. Nem voltmég egy sportág, amelyben ennyire a zöld asztal mellett döntötték volna el a válogatást, mint a tornában. Gyakran még nemzetközi versenyek előtt is megbeszélték előrea helyezéseket. A felszabadulás előtt tehát voltak magyar tornásznők, de nem volt magyar női torna! Női tornánk hűen utánozta a fasiszta német és olasz tornastílust. Igazi női tornasportot ebben az időben csak az MTE és a Vasas mutatott. A versenyeken nem sok sikerrel szerepeltek, mert a PSE, NTE, vagy a BATE tagjainak sorából kikerülő pontozók legjobb gyakorlataikat is gúnyos mosollyal kísérték és könyörtelenül lepontozták őket. Ha azonban valamelyik munkásegyesület dísztornát rendezett, akikor az ott látottakról a kisszámú tárgyilagos szakember csak a legnagyobb elragadtatással tudott beszélni. Ezeken a bemutatókon a Vasas- és az MTE-tornásznők az akkori női tornától teljesen különböző gyakorlatokat mutattak be, közös gyakorlataikban a munka szépségét érzékeltették, egyéni gyakorlataikban pedig az erő és szépség, nem egy ma is időszerű mozdulatelemét láthattuk. A felszabadulás után női tornasportunk új alapokra fektetve indult hatalmas fejlődésnek. Megnövekedett a versenyzőkszáma:az egyesületek egymás után alakították meg tornaszakosztályukat. Örvendetesen nagy az érdeklődés vidéken is. Ma már egyáltalában nem ritka, sőt lassan megszokott esemény, ha egy vidéki kerületi bajnoki versenyen 20—30 csapat vesz részt és a versenyzők zöme üzemi dolgozó! Fejlődésnek indult női tornasportunk gyakorlati szempontból is. A Szovjetunió tornásznőinek múltévi szereplése nagy hatást gyakorolt a szakemberekre és a versenyzőkre is. A szovjet tornásznők megmutatták és a magyar tornásznők is meglátták a fejlődés útját. A mai magyar női tornának már van célja és tartalma. Világviszonylatban elért vezetőhelyüket pedig ma már nem a zöld asztal melletti tárgyalásoknak, hanem kitűnő felkészültségüknek és erőnlétüknek köszönhetik tornásznőink. Amíg a múltban nemzetközi viszonylatban legfeljebb csak csapatban értek el komolyabb sikert, s egyéni versenyben csak a legritkább esetben, addig a felszabadulás óta vívott öt válogatott viadalon mind az egyéni, mind a csapatversenyt megnyerték és az FVB-n is egyénileg magyar tornásznő, S. Keleti Ágnes győzött. Csapatunk pedig a Szovjetunió mögött a második helyre került. Merőben megváltozott élvonalbeli tornászainknak az utánpótláshoz való viszonya is. Foglalkoznak a fiatalokkal, tanítják őket és tapasztalatátadásaikkal is elősegítik az utánpótlás fejlődését. A dolgozó nő nem „divatból11 vív* A vívás a multiban a „kevesek“ sportja volt. Különösen vonatkozott ez a női vívásra. A drámaazerelés, a mágus teremtbérek és az oktatóöv díjazása jóformán, csak a kiváltságosaik számára tette lehetővé ezt a sportot, s csaknéhány kivételes tehetségű, szorgalmasan dolgozó vívónőink komoly nemzetközi sikereinekköszönhető, hogy világviszonylatban vezető helyre került a magyar női tőrvívás. A felszabadulás után annyi más sportággal együtt a vívás is megnyílt a sportolni vágyó dolgozók előtt. A női vívás iránt is nagy érdeklődés nyilvánult meg. Ma már az egyesületek gondoskodnak a kezdők díjmentes felszerelésérőlés oktatásáról, a vállalati és üzemi egyesületek gyakran százas létszámú szakosztályaiban igen sok a vívónő. A szocializmus építésében résztvevő dolgozó nő nem „divatból“ vív, hanem mert a vívás testet felüdítő, székemet frissítő, akaratot erősítő sport. Jelenleg egy-egy junior női versenyen 40—50 versenyző indul és máreljutottunk odáig, hogy legutóbb az ifjúsági keret összeállítása alkalmával Bay Béla dr. szövetségi kapitány kijelentette: „Női vívásban álmuk legjobban az utánpótlás terén“. Növekednek, fejlődnek a dolgozó nép széles rétegeiből feltűnő tehetségek, közülük kerülnek majd ki Elek Hana, Bogály Erna, Varga Ilona méltó utódai. Női kézilabdaválogatottunk 1944 előtt egyetlen mérkőzést sem nyert, most a világbajnok „Prolisport“-nak nevezték a reakciós rendszer sportvezetői a kézilabdát és a kézilabdacsapatok zömét kitevő -mankás csapatoktól minden támogatást megvontak. A női kézilabda-sport 1928-ban indult meg és soknehézséggel kellett megküzdenie. Az első bajnokságban 16 csapat indult, de a szervezetlenség, a meg nem értés, a szakemberek hiánya, a közönség résztvétlensége és gúnyos magatartása miatt a bajnokság befejezéséig 10 csapat visszalépett. A kezdeti lendület megtört, és még 1932-ben is csak 8 csapat vett részt a bajnokságban. Az akkori felső sport-hatóság semmiben sem segítette elő a kézilabda-sport fejlődését és a támogatás hiánya megnyilatkozott abban is, hogy a magyar női kézilab-daválogatott 1913-ig, tehát tíi év alatt összesen 4 válogatott , mérkőzést játszó és egyet sem tudott megnyerni. Csak a munkás-egyesületek szívós munkájának volt köszönhető, hogy 1944-ig mégis 46 női csapat,alakult meg 8(H) igazolt játékossal, a csapatok közül azonban mindössze hat volt vidéki. A felszabadulás után a nők egyenjogúsítása a kézilabdasportban is megmutatkozott. A „profi sportot,“ lenéző társadalmi egyesületek helyét a tömegsportot céltudatosan támogató üzemi egyesületek vették át, amelyek a dolgozó nők mind szélesebb rétegeit kapcsolták be a testetlelket felüdítő kézilabdasportba. 1947-ben 70-re, 1948-ban 130-ra, 1949 ben 190-re emelkedett a női csapatok száma, az idén pedig már több mint 309 csapat működik az egész országban, tehát hatszor annyi, mint 194- ben. Az igazolt játékosok száma már 4009 főre emelkedett! Vidéken is egyre terjed a kézilabdázás, a vidéki csapatok országos viszonylatban is számottevők, vidéken az idén már hat kerületben folyik a bajnokság. A nép államának támogatása a minőségi színvonal emelkedésében is megmutatkozott. Női válogatottunk a felszabadulás óta az osztrákok, csehszlovák és románok ellen aratott győzelmet, majd edzőtáborban gondosan felkészülve fölényesen nyerte meg a női világbajnokságot. A kispályás kézilabdajáték bevezetése is újabb hatalmas lendületet adott a kézilabda-sport fejlődésének. Két év alatt 100 kispálya, épült és az ország különböző helyein épülő kispályák is elősegítik azt, hogy a kézilabdasport a dolgozó nők tömegsportja legyen. 1943 : 15 csapat, 200 női kosárlabdázó! 1949: 230 csapat, 3000 játékos •A női korsárlabdaspot is hosszú és rögös utattett mig addig, amíg a mai rejtettségéhoz eljutott. 1929-ben indult meg a női kosárlabdajáték, először a középiskolások, majd a főiskolások között, akik azonban csakkiegészítő sportkénnt űzték. Ajátékosok száma akkoriban az egész országbanmindössze 46 volt. Az első komolyabb bajnokságot 1969-ben vívták, de különösebb fejlődés nem követte. Akadályozta a fejlődést az is, hogy akosárlabdasport felügyeleti jogáért az atlétikai és tornaszövertséig harcolt egymással és a harcnak csak a sport látta kárát. . 1948-ban még mindig csak 15 egyesület alakított női csapatot, a leigazolt játékosok száma pedig a 201-at sem haladta meg. Vidéken is csak néhány egyetemi városban, továbbá Szolnokon és Székesfehérvárott indult maga a kosárlabda-élet, de azután itt is háttérbe szorult. A gyermekcipőben járó és támogatást nem élvező női kosárlabda sport természetesen nemzetközi sikereiket sem tudott elérni, az olaszok és a bolgárok ellen vívott mérkőzéseit rendre elvesztette. A felszabadulás után az újjáalakult szövetség először a kézilabdázókkal karöltve, majd önállóan azonnal hozzáfogott azelhanyagolt női kosárlabdasport fellendítéséhez. A szerviszta az egész országban megindult és ettől kezdve szinte napról-napra nőtt a női csapatok száma. 1946-ban már elérkezett, az idő a Nemzet Bajnokság életrehívására is. Az NB két osztályában, továbbá a budapesti és a 8 vidéki kerület bajnokságában több mint 100 csapat vett részt és a játékosok száma ■ 1000 fölé emelkedett. 1949 ben a számok még a legvérmesebb reményeket is felülmúlták: az NB I-ben, a kétcsoportos NB II-ben, továbbá a budapesti kerület öt osztályában és a tizenegy vidéki kerületben 230 csapat vett részt a bajnoki mérkőzéseken és a játékosok száma meghaladta a 3900-et. A játék népszerűsödése, az új tömegek bekapcsolódása magával hozta a minőségi fejlődést is. A tiranai, majd a szófiai nemzetközi tornákon veretlenül győzött a magyar női válogatott, a budapesti FVB-n pedig a Szovjetunió mögött a második helyre került és méltó ellenfele tudott lenni a világhírű szovjet válogatottnak is. A magyar nők néhány év alatt ismertté váltak a nemzetközi kosárlabdasportban és ezért is kapták meg a májusi II. női VB megrendezésének jogát. Akosárlabdasport egyike azoknak a sportágaknak, ahol a nők egyenjogúsága abban is érvényre jut, hogy az edzők és a játékvezetők között is sok nő működik. Követendő példa! Tenisz : kizárták a dolgozó nőket, ma sincs utánpótlás A mattban a teninasport is a kiváltságosak, a felső tízezer sportja volt. Ha az előkelő egyesületeik szakosztályainak tagjai között akadt is kiváló tehetsége révén munkásszármazású versenyző, a teniszezőnők zöme csak úri kedvtelésből, unaloműzésből, vagy éppen csak -egy kis mozgás kedvéért teniszezett és a fehér sport is teljesen zárva maradt a sportolásra vágyó dolgozó nők előtt.. Az élgárda elért néhány nemzetközi sikert, ezek a sikerek azonban világviszonylatban nem voltak számottevőek. A női teniszsporta háború alatt, súlyos veszteségeket szenvedett. Több éljátékosa kiesett, ennek ellenére alig egy-két évvel a felszabadulás után a nemzetközi élvonalba küzdötte be magát és feltűnést keltő eredményeket ért el. 1948-ban Körmöczi Zsuzsa a hivatalos világversenyek közé tartozó belga nemzetközi bajnokságban amerikai Fry és Hart (a világ akkori második legjobb női játékosa) legyőzésével a düntőbe került, párosban pedig Peterdi Mártával ért el komoly sikereket és az évvégi Világranglistán is helyezték. Bárd Erzsébet megnyertea csehszlovák és lengyel nemzetközi bajnokságot, Hidasiné is a népi demokráciákban el kitűnő eredményeket. A reakciós régi rendszer mulasztásának következménye azonban az, hogy e kiváló élgárda mögött jelenleg nincs megfelelő utánpótlás. A múltban egyáltalában nem törődtek a fiatalokkal, teljesen elhanyagolták az utánpótlás nevelését, pedig a teniszsportban a komoly tehetség is csak 8—10 éves szorgalmas edzés után bontakozik ki. Ma már a tenisz isa sportoló tömegek kincsévé vált, sporthatóságaink támogaásával egyesületeink teljes erővel azon igyekeznek, hogy a múlt mulasztásait pótolják és megfelelő utánpótlást neveljenek fel. Női evezőssportunkban is van már olimpiai helyezésünk Női evezőssportról a reakciós időkben nem is lehetett beszélni. A felszabadulás után természetesen megváltozott a helyzet. Egyre több nő kapcsolódik be ebbe a sportba is, az evezés népszerűsítése terén a Vasas jár elől a jó példával. Jelenleg 80 igazolt női versenyevezős van, de igen sok a, még le nem igazolt, de máris rendszeresen evező nők száma. A múltban nemzetközi találkozókról szó sem lehetett, a felszabadulás óta 1948 ban Bécsben és Klagenfurtban, 1949-ben pedig Bydgoszczban szerepeltek evezősnőink sikerrel és győztek több számban. Az evezőssport soha nem remélt támogatástkap. A közeljövőben készül el Európa legkorszerűbb négy rekeszes evezős tanmedencéje a Sportcsarnokban és ez jelentős mértékben fog hozzájárulni a női evezőssport fejlődéséhez is. A vízisportok közül a kajakozás állt a legközelebb a dolgozókhoz. A felszabadulás előtt azonban ez a sportág is, különösen a nőknél, mostohagyermek volt. A felszbadulás után nemcsak megnövekedett a versenyzők száma, hanem legjobb női kajakosaink nemzetközi szereket is értek el, amelyek közül a legértékesebb Bánfalvi Klára olimpiai negyedik helyezése volt. A múltban a kajakosok téli edzéshez nem jutottak. Most az új tanmedence biztosítja majd a rendszeres téli edzést is. Mennyiségben és minőségben egyaránt óriási fejlődésen ment keresztül a felszabadulás utáni magyar női sport öntudatos, egészséges, vidám sportoló lányok Egy jelenet a sportoló ifjúság szabadságünnepéről: egészséges, vidám faxai leányok rmuraara. Az első sorban több kitűnő arénáinkét láthatjuk,jbbról balra a gerelyhajító a többszörös ifjúsági bajnok és válogatott Kovács-Buna Irmát, a sokszoros ifjúsági bajnok, 9®tott Lmász Irént és a főiskolai válogatott Dobó Márták, vonulnak fel a Koronczi Blankát, csúcstartó és váló „Új" női sportágak : röplabda, teke, kerékpár, gyorskorcsolyázás A felszabadulás után új sportágak is megnyíltak a sportolni vágyó nők előtt. Ezek között elsősorban kell megemlítenünk a röplabdát, amelyet nálunk azelőtt egyáltalában nem űztek. A szovjet katonák játszották szabadidejükben és az ő példájuk nyomán terjedt el nálunk is. Ma már egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nők körében is, hiszen szórakoztató játék, amely bárhol játszható, nem kell hozzá sok kellék, drága felszerelés. 1948 ban a népi röplabdabajnokságban már 609 női csapat indult, 1949-ben az alapfokú bajnokságban pedig 1500 női csapat «rt ~iwTm^8«vvri ""iumrwnM— "ST m 1950 ÁPRILIS 2. VASÁRNAP