Népsport, 1952. január (8. évfolyam, 1-22. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Vlagyimir Kazancev újévi üdvözlete a magyar sportolókhoz Kazancev, a 3000 méteres akaritás világcsúcstartója, főiskolai bajnok, sokszoros szovjet bajit Sport Érdemes Mestere az új év alkalmából a szovjet sportolók nevében üdvözletet küldött a magyar sportolókhoz. Az újévi üdvözlet így szól: s új év küszöbén az a szokás, hogy visszapillantsunk a megtett fogy számadást végezzünk arról, amit már megtettünk, s egyben el készítsünk a jövőre. Mi, veletek együtt, drága barátaim, jól az 1951. évben. Békés építő munkával foglalkoztunk, építettünk,ékes dolgokat készítettünk, tanultunk, szórakoznunk, művészet,lalkoztunk és sportoltunk. A Szovjetunió és Magyarország sportogy erősítsék az egymás közötti baráti kapcsolatokat, több ízben ztak barátságos versenyeken. Ezek a találkozók gazdagabbá tették őket, alkalmat nyújtottak arra, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, ájárultak a sporteredményeink fokozásához. -Számos magyar űrcsúcs született 1951-ben. Nem fér hozzá kétsért, hogy az új év sportgyőzelmeket hoz majd nektek, drág® barátaim, s ezek viszezik majd a baráti Magyarország sikert a békés építőmunkaszocialista kultúra, a boldog és örömteli élet építésében. Iden új évet és sok sikert kívánok nektek a munkában és az egyaránt. következő év legnagyobb erőpróbája — az olimpia Iponai Jenő, az OTS8 elnökhelyettese nyilatkozott a rádióban az 1952-es év fe adatairól , éve évben a magyar sportolókon bérekre, társadalmi munká■, sportvezetőkre igen fontos várnak — mondta újéviatkozatában Tapolczai Jenő, elnökhelyettese. Majd így a feladatok nagyobbak az éknél. A Szovjetunió gazdagjait felhasználva, pártunk és mk segítségével az elmúlt évhozzak sportéletünk új szezzmáit. Az átszervezés óta élőlények, az új országos csúdlágcsúcsok, valamint a tömeesebbkörű bekapcsolódása a sí és sportmozgalomba, mind az az átszervezés helyességedalunk most az, hogy — lépési ,a a politikai és gazdasági frn ért eredményekkel —, jobb biztosítsuk az új szervezet a megfelelő tartalmat. Igent helyezünk az edzők, szaksportolók nevelésére, mert csak biztosítani a magavonalat, a még nagyobb ered. másik igen fontos feladat a r.ési terv teljesítése, amely vesületek és sportkörök szervszerűségét jelenti. A jövőmeghatározza például, hogy rők számát 1530 zal felemel 1952. végén a városokban és összesen 4509 sportkör marjd. 250.000 fővel növeltük sportolók számát a következő évben, amelynek elősegítésére az MHK-jelvényesek előirányzatát 200.000-rel emeljük. — Sportlétesítményeinket — társadalmi munka igénybevételével — 1500 akadálypályával, 500 atlétikai, 1300 röplabda-, 300 labdarúgó- és 400 kosárlabdapályával gyarapítjuk. Ezzel megteremtjük a lehetőséget arra, hogy a dolgozókat még szélesebb körben lehessen bevonni a sportolásba. Bizonyos, 1_így a sportba újólag bekapcsolódó tízezrek közül számos kiváló sportoló fog kitűnni. — Az év közben gazdag és változatos nemzetközi műsort bonyolítunk le a sportolók és sportkedvelők örömére. A legnagyobb erőpróbát azonban kétségtelenül az olimpia jelenti. Sportolóinknak alkalmuk lesz az alapos felkészülésre és arra, hogy bebizonyítsák: képesek még jobb eredmények elérésére. — Összefoglalva: elkövetkező fő feladatunk az, hogy egész munkánkkal, erős, egészséges, edzett, hazájukat szerető és a békéért harcoló sportolók nevelésével, elősegítsük népgazdaságunk fejlesztését. Mindezeknek a feladatoknak az elvégzésével akarják a magyar sportolók, vezetők éssportraponcsak meghálálni azt a hatalmas támogatást, amelyet a sport területén is a párttól, a kormánytól és személyesen Rákosi elvtárstól kaptunk — fejezte be rádiónyilatkozatát Tapolczai Jenő. indulhatnak osztályjellegű versenyeken és bajnokságokon az 1952. évben A BTSB felhívása a minősítési kérelmek benyújtásának határidejével kapcsolatban SZ3 4. számú utasítása az egyrtminősítésről, a versenyzők sorolásáról 1951. február 9-én Kimondja az utasítás hogy ak azok a sportolók vehetnek ályjellsfű versenyeken vagy en, akik 1950—195. évi eredlapján osztálybasorolásukat kér- 9 minősítési könyv van a bir■ .1951 május 9-én ismertette az is kiadott utas tást és az 1950. tények alapján besorolt verstáját kiadta a budapesti egye azzal, hogy továbbítsák azt id ok felé, a sportkörök pedig záridőn belül az előírásnak a kérjék versenyzőik osztálybameg*. Hogyan áll ez a kérdés sti sportolóknál 1951 decembar 7 az ezévi minősítési kárelső napján. . évi budapesti sportfejiesz^31.000 osztálybasorolfc sportolót ■Íz a szám valós, miután az évi versenyek és bajnokságok sportolók ezt eredményeikkel, z MHK-próbák letételével el is nincs kezükben a minősítési melynek alapján az 1952. évben lennének az osztály jelleffben való részvételre, területéről eddig összesen 6 jó minősítési kérelme érkezett dapesti Testnevelési és Sport* ,oz. radás tehát ezen a területen w.m fo, jelent, hogy 28.000 olyan , aki az 1950—51. évben elérte az ■oroláchoz szükséges eredményt Oo„..jlt lenne az 1952. évi osztályjellegű versenyeken és mérkőzéseken részt venni, a Jövő évben mint inl*f*atétlen versenyző lenne kénytelen indulni a versenyeken és mérkőzéseken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha például egy azóta az év folyamán hivatalosan befejtett versenyen a 100 méteres síkfutásban 31.4 mp-es időt ért A „Találja ki" filmpályázat nyilvános sorsolása január 6-án, délelőtt 10 órakor a Vörös Csillagban. MŰSOR: 1. GYURKOVICS MÁRIA, K Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze dalokat és áriákat énekel a „Déryné"c c. filmből. 2. A Rádió zenekara filmdal-egyveleget ad elő. 3. Vetítésre kerül: „A selejt bosszúja" c. vidám magyar kisfilm. Meghívók igényelhetők a Vörös Csillag pénztáránál január 2-től 5-ig, el (ez a II. osztályú minősítésnek felel meg), de minősítési kérelmét nem nyújtották be és így a minősítési könyv nincs a birtokában, akkor 1902-ben osztályjellegű versenyeken, nem vehet részt. Vagy egy másik példa: ha az 1951. évben Budapest-bajnokság I. osztályában szerepelt labdarúgócsapat játékosainak (ezek a II. osztályú minőstésre jogosultak) minősítési kérelmét nem nyújtják be, ezek a játékosok az 1912. évi budapest-bajnokságban nem vehetnek részt, illetve csak a kerületi bajnokságban indulhatnak, mint minősítetén játékosok. Ezek a példák vonatkoznak valamennyi sportágra, mind egyéni, mind csapat sportágakra. A minősítések felterjesztésének elhanyagolása azt jelenti, hogy a sportolók fejlődési lehetőségét a sportkörök, sportegyesületek gátolták. A sportkörök és egyesületek vezetői ■nem érezték át annak a felelősségét, hogy a gondjaikra bízott sportolóik megfelelő minősítéshez jussanak a rendelkezésre álló , elég tágra szabott időben. Az OTSB hozzájárulása alapján a BTSB módot ad arra, hogy a mulasztás jóvátehető legyen. Ezért az illető sportágak bajnokságainak megindulásáig, de legkésőbb 1952 január végéig még elfogadja és elbírálja a beérkező minősítési kérelmeket. Az a budapesti versenyző, akinek minősítési lapja 1952 január 30-ig nem érkezik be a BTSB-be, az 1951. évi eredményei alapján szerzett minősítési jogosultságát elveszti. A versenyzőkre a mulasztás miatt háruló hátrányért a sportvezetőket tesszük felelőssé! Annak a sportkörnek, illetve sportegyesületnek vezetője ellen, amelynek versenyző, a vezető mulasztása miatt ilyen hátrányt szenvednek — az OTSB határozatainak, tehát az állami fegyelem megsértése miatt — fegyelmi eljárást fogunk indítani. A BTSB már korábban vállalta felajánlásában, hogy naponta 1009—1500 kérelmet elbírál, hogy ezzel is elősegítse a versenyzőknek megfelelő osztályban való részvételét és ezzel biztosítsa fejlődésüket. Ha a sportkörök, illetve sportegyesületek kötelezettségüknek eleget tesznek, akkor az engedélyezett egy hónapi határidő elegendő lesz mulasztásuk helyrehozására. Annál is inkább, mert a minősítések lebonyolítása egyszerűbbé vált azóta), hogy a sportköröknek minden minősítési (kiváló sportolói,II., III. osztályú és ifjúsági) kérelmet közvetlenül a BTSB sportoktatási csoportjához kell benyújtaniok. A tennivalók megbeszélése és a hátralevő munka elvégzéséhez nyújtandó segítsés céljából a Budapesti Testnevési és Sportbizottság 1951?. január pénteken reggel fél 9 órakor a SS®***, T3B_ elnökök, a sportegyesült,?a£TMÍ3L területi elnökei rés ' letet* tanácstermében értekez Sajgu Gyula, A Budapesti Testnevelési és Sportbizottság elnöke. " AZ 1951. ÉVI LABDARÚGÓ NB I ÉRTÉKELÉSE Hogyan lett negyedik a Bp. Vasas A bajnok idényre való felkészülés idején, amikor már ismertté vált, hogy milyen csapattal indul a Bp. Vasas az 1951-es labdarúgó bajnokságban, a vasas-szurkolók táborában sokszor elhangzott a bizakodó megjegyzés: — Olyan játékosanyag áll rendelkezésünkre, hogy csapatunk könnyen beleszólhat a bajnoki cím kérdésébe is. Már a bevezetőben is leszögezhetjük: annak ellenére, hogy nem váltak be a derűlátó jóslatok, a szurkolók tábora mégis elégedett lehet az elért eredménynyel. Mit jelent ez a 4. hely? Azt, hogy a Bp. Vasas ebben az évben a fegyveres alakulatok kitűnő csapatai után első lett a szakszervezeti csapatok között. A tavalyi hatodik hellyel szemben az idén a negyedik helyet vívta ki magának a csapat. Az idény elején Jeny Rudolf edző komoly feladat előtt állt. Jól tudta, hogy a jó játékosanyag még nem jelent egyben — jó csapatot is. Az edzőnek tehát arra kellett, törekednie, hogy egységes játékfelfogású és egységes stílusú csapatot teremtsen. Az edző jó munkát végzett ezen a téren. Munkáját elsősorban az az, átalakulás dicséri, amely a csapat stílusában, játékfelfogásában végbement tavaly óta. Egy évvel ezelőtt ugyanis a Bp. Vasas játéka igén egyoldali volt, a támadások Szilágyi I-re épültek. A többi csatár úgyszólván csak kiszolgálója volt Szilágyi I-nek. Ez a „felépítés"* azután megbosszulta magát: az ellenfelek védőinek legtöbbször nem okozott nagy gondot a középcsatár lefogása. Még a tavaszi forduló vége felé sem sikerült az edzőnek leszoktatnia a csatárokat erről a hibás felfogásról, s javulást ezen a téren csak az őszi forduló hozott. Valóban tehetséges és nagyrészt kiforrott játékosállománnyal indult az együttes a tavaszi idénynek. A csapat számára komoly erősséget jelentett Teleki. Kezdetben középhátvédet, majd baldezetet játszott a volt debreceni játékos, s a tavaszi forduló valamennyi mérkőzésén komoly erőssége volt a csapatnak. A tavaszi idény általánosságban nem hozott csalódást. A rajt ugyan rosszul sikerült (vereség a Di. Vasastól), ezt azonban két értékes győzelem követte (a Csepeli Vasas és a Bp. Dózsa ellen), majd a Bp. Bástyától elszenvedett vereség után nagy gólarányú győzelmet aratott a Vasas a Sortex csapata ellen. Meglepetés volt a Népligetben elszenvedett vereség a Szegedi Honvédtól, öt nap múlva már javított a csapat: a tavalyi bajnokkal, a Bp. Honvéddal szemben — ötletes és tervszerű játékkal — döntetlent ért el A forduló utolsó hat mérkőzésén pedig a győzelmek és a döntetlenek váltogatták egymást. A tavaszi forduló befejezése után úgy látszott, hogy az edző végérvényesen megtalálta a legjobb összeállítást. Teleki és Illovszky sérülése azonban áthúzta a számításokat. Amíg Telekit konyhával pótolni lehetett, addig Illovszky makacs természetű sérülése már komoly gondokat okozott a csatársorban. Hiszen a csatársor volt eddig is a legsebezhetőbb pontja az együttesnek. Megfiatalított csatársorral kezdte a Bp. Vasas az őszi fordulót. Nem volt könnyű az edzőnek a Csordás, Mező, Szilágyi , Bundzsák, Virág és sáros! csatár állományból felépíteni egy egységes, átütő csatársort. Az összekötők és a balszélső helyén szinte megszokottá vált a mérkőzésről-mérkőzésre való cserebere és csak az idény végefelé alakult ki a csatársor, bár még ekkor is többször előfordult, hogy a csatárok kizökkentek a tervszerű és korenerű játékból. Mindez az eredményekből is kitűnik: amíg az őszi forduló első nyolc mérkőzése közül egy alkalommal győzött, háromszor döntetlent ért el és négy alkalommal vereséget ezen védett a Bp. Vasas, addig a két hét alatt lejátszott utolsó ö1 mérkőzésen egymásután négy szép győzelmet vívtak ki a vasasok. Csak az utolsó találkozón, a szombathelyiek ellen — a túlzsúfolt mérkőzések miatt fáradtan — szenvedtek vereséget. Stílusában, egységében, harci szellemében nagy javuláson esett át a Bp. Vasas. ITa a csapatrészek teljesítményét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a legegyenletesebb teljesítményt a védelem nyújtotta. Bakó és Rózsa egyforma képességű kapus. Bakóban minden képesség megvan ahhoz, hogy kiváló teljesítményt nyújthasson. Az idegeivel azonban rendbe kell jönnie. Hiányzik ezenkívül belőle az erős akarás. Ha egy-egy gyengébb védése után például kikerül a csapatból, nincs elegendő akarat: ahhoz, hogy kiharcolja a visszajutást Rúzsa kitartóbb, szívósabb ebben a tekintetben, mint vetélytársa. Nemcsalt a Bp. Vasas játékosai, finom nagyon sok labdarúgónk előtt példaképül állhat Lőrincz ezévi teljesítménye. Lőrincz nem tartozik a legfiatalabb korosztályú játékosgárdához. Ennek ellenére szívós, szorgalmas munkával javította hibáit, alakította át játékstílusát — a legnagyobb sikerrel. Lőrincz kiváló teljesítményével elérte azt, hogy a legjobb magyar hátvédek között emlegetik. Kontha tavaly legtöbbször tartalék volt, s ebben az évben, a tavaszi fordulóban is csak öt mérkőzésen játszott az első csapatban. Teleki sérülése után lett állandó tagja az együttesnek. Konthának különösen a fej játéka dicsérhető. Hibája: a földön, különösen lapos labdákkal, át lehet őt játszani. Ha ezen a hiányosságán javít, a legjobb hátvédek sorába küzdheti fel magát. Ullmann, az egész idényben egyenletes, megbízható teljesítményt nyújtott- A helyezkedés érzéke kitűnő, a fejjátékban sem marad társai mögött, csak a Túszótechnikáján van még csiszolnivaló. Vadász és Szilágyi is csaknem egyforma teljesítményt nyújtott. Mindkét fedezetnek szinte azonosak az erényei és a hibái is. Jól helyezkednek, s csatáraik támogatásában egyformán megbízhatóak, viszont sokszor a kelleténél tovább tartották maguknál a labdát, s időnként elhanyagolták a védőmunkát. Nagy értéke volt az együttesnek a tavaszi forduló valamennyi mérkőzésén szerepelt Illovszky. Robbanékony szélsőjátékával erőt, lendületet vitt a támadásokba. Illovszky nyújtotta a tavaszi fordulóban a legjobb csatár-teljesítményt, s így érthető, hogy a sérülése miatt, való kiválása komoly zavart okozott az őszi forduló legnagyobb részében. Szilágyi T teljeasománya-nt tratst emeli hogy már nemcsak mint ,,lesipuskás" szerepel, hanem mindjobban résztvesz a korszerű összjátékban is. örvendetes a két szélső, Csordás és Sárosi fejlődése. Csordás mindjobban a gyors, észszerű szélsőjáték felé törekszik. A 16 éves korában mindjárt az NB I-be került Sárosi csak most kezdi beváltani a hozzáfűzött reményeket. Bundzsák az őszi fordulóban jött fel, kilenc gólt is rúgott. Mező ősszel sokszor csillogtatta erényeit a támadások építése terén, de nem volt elég gólerős. Az Esti Kupa mérkőzései után bizonyos mértékig csalódást keltett a bajnokságban Virág szereplése. Egy-egy jó játék után szinte rendszeressé vált Virágnál a visszaesés. Az edzéseket sem vette mindig komolyan, sokat kellfejlődnie a különben tehetséges játékának. Az edző idejét legnagyobbrészt első ,csapat szakmai képzése, stílusán-, az átalakítása foglalta le, s emellet nem juthatott elég ideje arra, hogy Utánpótlással alaposabban foglalkozzék. A fiatalok nevelése, az ifjúságiak nagyobb gonddal való képzése hiányos a Bp. pasasban. Ez a fogyatékosság Teleki és Illovszky sérülése után különösen megmutatkozott. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a Vasasban főleg a csatárutánpótlás nevelésére. Az ifjúsági Vass, Tóth és Balla tehet®ges védőjátékosok lehetnek, de viszont a csatautánpótlás terén egyelőre elvi, a helyzet. A Bp. Vasasban csak az utóbbi hónapokban építették az edzési munkát t. ■ibls, testnevelés! rendszerre. Az 1952-es év teljesítményében bizonyára jobban, megmutatkozik majd a csapat szereplésében az a körülmény, hogy a sokoldalúság fejlesztésének legfőbb eszközét, az MHK-t tették az edzések alap jáva. Nagy segítséget jelent, hogy Hermann Bélában nemcsak jó szakosztályvezető,, hanem kitűnő szakembert is kaptak a labdarúgók. Hermann Béla a felszabadulás előtti Vasasnak egyéb komoly értékű játékoka volt. Az edzőnek, és a szakosztályvezetőnek azonban a jövőben jobban szembe kell néznie a hibákkal. A fegyelem terén ugyanis még mindig akad javítanivaló. A tavaly jól indult nevelőmunka rendszeresítése bizonyos törést szenvedett ebben az évben. Az elkövetkező időben nagyobb e-nlyt kell falintnlál, a novfit mannál, a vezetőknek. Nemcsak a rendszeresen tartott, eszmei-politikai és szakmai előadásokra gondolunk itt, hanem arra is hogy az egészséges fejlődést nagymértékben segítik elő az egyes mérkőzései után megtartott, viták, a bírálat-önbírálat helyes alkalmazása. A Bp. Vasas ezévt ■teljesítménye értékes eredmény. Az együttes szurkolói örömmel tapasztalhatták, hogy a régi Vasas harcos szelleme időnként már fellelhető volt a Bp. Vasas játékában Most a Bp. Vasas játékosai is építik a szocialista sportot. Ehhez a munkához szükség van arra a ,,vasas-szívre“, amelyet a régi Vasas játékosai adtak át az utódoknak. F. P. A Bp. Vasas csapata. (A felvitel az egyik edzésen készült) Balról jobbra: Martin gyúró. Kontha Lőrincz gJ'Sh* II, Szilágyi I, Jeny edző, Bundzsák. Ullmann, Török István, a Vasas Szakszervezet főtitkárhelyettese a’hca !23? Vadász, Bakó, Csordás, Mező, Sárosi verese, Alsósón „Jó lenne, ha valamelyik budapesti sporttermet magunkkal vihetnénk Bécsbe.. A bécsi Olimpia „33“ kézilabdacsapatának vezetője beszél magyarországi benyomásairól Gyors egymásutánban peregnek a teremkézilabdamérkőzések a Csepeli Sportcsarnokban. Gyorsan váltják egymást a csapatok a zsúfolt nézőtér előtt. A vendég osztrák játékosok is itt vannak. A Vörös Meteor Közért csapata a Csepeli Vasas ellen mérkőzik. Nagyon tetszik a játék az osztrákoknak. Vezetőjük Richard Nettel, aki egyben edzője és játékosa is a csapatnak, dicséri a Közért játékát. Már mindegyik élvonalbeli magyar csapatot láttam játszani, jónéhány ellen magam is játszottam, s nekem a Közért játéka tetszik a legjobban — mondja Nettel. — Az ő összjátékuk a legjobb, technikájuk is egészen ki Az MHK-rendszer a magyar testnevelés és sport alapra való. Meglepő, hogy Nádasdi, aki kiváló szabadtéri kapus, a teremben milyen jó mezőnyjátékos. Szerintem a magyar játékosok közül ő használja ki a legjobban testi erejét. A Bp Dózsa csapatának játéka is tetszik Netternek. Különösen a félelmetesen dobónatúrokat dicséri. A női csapatok közüi a Cs. Vasast tartja a legjobbnak. Nagy elismeréssel beszél Kiss Magdáról, akit különálló klasszisnak tart. Azután saját egyesületéről, az Olimpia ,,33’ról beszél Richard Nettel, ő a csapat „legöregebb” tagja, 29 éves, a többi játékos 20—21 éves. A csapat szabadt iben most került fel a II. osztályba, a teremben a III. osztályban játszik a munkásegyesület a miénk. A náci megséllás alatt nem is működhettünk, mert vezetőségünk több tagja kommünn-, volt. A háború befejezése után isjjjszervezitük az egyesületet s most néc szakosztályunk működik. Körülnéz a teremben, elkomorodik. — Mióta Budapesten vagyunk, mín- I .ig arra gondolok, hogy jó lenne, havalamelyik budapesti sportérmet magunkkal vihetnénk Bécsbe. Nekünk otthon nincs termünk. A bajnokságot egy kiállítási csarnokban bonyolítjuk le, nekünk kell kihordanunk a berendezési tárgyakat a bajnokság megkezdése előtt s nyárra nekünk kell ismét berendeznünk. Fűtés nincs, dermesztő hidegben játszunk. Ha több terem lenne, nagyon fellendülne az osztrák kézilabdasport. De hát erre, egyelőre sajnos, nem sok reményünk van. Beszél arról, hogy milyen nagy nehézségekkel kell megküzdenie egyesületének. A sportolók tagdíjából tartják fenn az egyesület négy szakosztályát, ebből a csekély összegből vásárolják a felszereléseket is. — Nem elég, hogy nem kapunk segítséget, ha még alaposan meg is adóztatnak bennünket. Minden sporteseményünk bevételének 55 százalékát adóba kell fizetnünk. Külföldi utazásra nincs pénzük az egyesületeknek, mi például most úgy tudtunk eljönni Budapestre, hogy a határig saját zsebünkből fizettük az útiköltséget. Ilyen anyagi lehetőségek mellett nem is álmodhatunk arról, hogy a közeljövőben termet és pályát kapjunk. Azt az igen szerény kis pályát, amelyen játszunk, a sportegyesület tagjai építették. Visszatár a magyar játékosokra. — Érthető a magyarok nagy fejlődése, hiszen amint látom, minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy nyugodtan sportolhassanak. Láttam 1945 ben is Budapestet s most is alaposan* megnéztem a magyar fővárost. A ké kép közötti különbség is megmutatja a hatalmas fejlődést. A magzar*, sportolóknak csak élniök kell a lehetőségekkel és amint tapasztaltul — élnek is azokkal. Hazautaztak Moszkvából a román sportvezetők Moszkva, december 30. A román sportküldöttség amely a Szovjetunió Testnevelési és Sportbizottságának meghívására Gheorghe Vidrascu, a Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő Testnevelési és Sportbizottság elnöke vezetésével másfél hónapig tanulmányozta a szovjet testnevelési rendszer és a szovjet sportéletet. december 29 én hazautazok Moszkvából. A román sportvezetők hazautazásul előtt kijelentenék, hogy a szovjetunióbeli tartózkodásuk nagyban elősegíelt szovjet és román sportolók barátságának további erősítését. ....1,111...................... 1952 JANUÁR 1. KEDD