Népsport, 1955. július (11. évfolyam, 129-150. szám)
1955-07-01 / 129. szám
Diácm (Bukawitz)... Már késő este volt. A tikkasztó nappali hőséget hűs, kellemes idő váltotta fel. A Dinamó-stadion gondozott virágágyaiban felszabadultan, szirmaikat szélesre tárva illatoztak a rózsák. A hatalmas stadion olyan volt, mint egy zsongó méhkas. Tapsoltak, éljeneztek az emberek. A nézőtér sötétbe burkolózott, apró, fekete pontnak látszott minden kíváncsian nyújtózkodó fej. A pálya fényárban úszott. Kék és rózsaszínű fénysugár világította meg a pattogó zenére bevonuló versenyzőket. A bejáratnál lassan feltűnt a csehszlovák Laznicska kezében a Csehszlovák Köztársaság zászlajával. Dübörgés, zúgó, tomboló éljenzés fogadta az Európa-bajnokokat. . . Búcsúzott és köszönetet mondott a bukaresti közönség. Búcsúzott azoktól, akik tizenöt napon át vívtak egyre hevesebb küzdelmet az Európabajnoki címért. Tizennégy ország röplabdázói sorakoztak fel a vörös salakon. Mögöttem két nyúlánk, szőke férfi beszélgetett. Először azt hittem, a versenybíróság tagjaihoz tartoznak. Fehér nadrágot viseltek mind a ketten, s egyforma kék ing volt rajtuk. — Köszönöm Kosztyika, hogy segítettél, hogy tanítottál — jegyezte meg a magasabbik, s a másik kezet nyújtott. Akkor láttam csak, hogy a finnek csapatkapitánya, Haininen és Revet, minden idők egyik legnagyobb röplabdázója búcsúzik egymástól. Sadeanu Rodica máskor oly vidám, mosolygós arca is halvány volt ezúttal. Mintha soha nem akarná elengedni, úgy szorította magához a vékonytermetű Pető Júliát, a magyar csapat, legapróbb játékosát. Rodica nem beszél magyarul, Pető pedig a román nyelvet nem érti. Mégis milyen kedvesen tudtak társalogni! Hogy megértették egymást . .. Rodica bocsánatkérően próbálta megértetni, hogy ne haragudjanak rá azért a néhány kemény ütésért, amelyet a magyar—román mérkőzésen helyezett el a mieink térfelén... Hétfőn Snagovban, a szürkéskék vizű tó mellett folyt, tovább a búcsú, a régi és új barátok között, vagy a frissen kötött ismeretség megpecsételése. A labdarúgó-pálya műsorát hamar eldöntötték a Snagovba kirándult versenyzők. Hiába, Kocsis Sanyiék jól megalapozták a magyar labdarúgás tekintélyét, mert a külföldi sportolók egyhangú kívánsága az volt, hogy az Európa-bajnokság végeztével, ezen a szép, napsütéses délelőttön álljanak ki barátságos mérkőzésre a magyarok — labdarúgásban .. . Antalpéterék izgatottan készülődtek. Szele Dénes játékvezető rögtön kijelölte a magyar csapatot — ezúttal ő is mint játékos szerepelt Bukarestben — s pontosan fél 11 órakor Hennig lábáról elindult a labda ... Az ellenfél a bolgár és jugoszláv röplabdázókból álló vegyes csapat volt... A közönség pedig: a finnek, a franciák, a lengyelek, a románok — az Európa-bajnokság megannyi részvevői... A két félidő gyorsan elrepült. A pálya közepén kezet rázó játékosok őszintén gratuláltak Szilágyiaknak. Ha röplabdában nem is, de labdarúgásban megvédték a magyar sport jó hírnevét röplabdázóink. 4:2-re győztek ... — Még szerencse, hogy kézzel nem kezeltétek ilyen jól a labdát — jegyezte meg tréfásan a bolgár Lesev, amikor csónakba ült a magyar Havasival, hogy a simavizű tó tükrén a tovasikló csónakban folytassák tovább a beszélgetést. És este nyolc órakor a búcsú utolsó percei is elérkeztek. Az Ambassador szálló előcsarnokában még egyszer bezatráztak a különböző országok fiai . . . Felbőgtek a hatalmas társasgépkocsik motorjai, s indultunk a pályaudvarra. A curtlci szerelvény gőzmozdonya már ott pöfékelt a harmadik vágányon. Beszálltunk a fülkékbe, s a leeresztett ablakok mellett fájón intettünk búcsút annak a városnak, amelyik ugyan babért nem sokat ajándékozott nekünk, de szép emléket annál többet... Nagymarosi László Az ACK-ba utazott a Diósgyőri Vasas labdarúgó-csapata A Diósgyőri Vasas labdarúgó-csapata szerdán este a Német Demokratikus Köztársaságiba utazott. A csapat a tervek szerint három mérkőzést játszik az NDK-ban. Az első mérkőzésre szombaton Halléban kerül sor. Utána Erfurtban és Berlinben lép még pályára a csapat. ttismut Kari Marx-stadt-Bp. Vasas 1:1 (1:0) Az NDK-ban vendégszereplő Bp. Vasas csapata szerdán Kari Marx-Stadtban a Wissmut Kari Marx-stadt ellen játszott és 1:1 arányú döntetlent ért el. A jóiramú, változatos mérkőzés 30. percében Bauer szerezte meg a hazaiaknak a vezetést. A 75. percben Csordás egyenlített. A piros-kékek Karl Marx-Stadtból Berlinbe utaztak, ahol vasárnap a Vorwarts együttese ellen játsszanak. (MTI) Mit tettek a sportkör barátai a Balatonboglári Traktorért A Somogy megyei labdarúgó-bajnokság tavaszi idénye hatalmas meglepetést hozott: a bajnokság 16 csapata közül a Balatonboglári Traktor SK végzett az első megelőzve többek helyen, között az összes kaposvári, azonkívül a megyei labdarúgásban mindig jelentős szerepet játszó siófoki, nagyatádi és barcsi csapatot is. Somogyban a bajnokság nem igen akadt kezdetekor ember, aki a kieséstől tavaly csak szerencsével menekült traktoros megcsapatot az első helyre várta volna. A bogláriak azonban nem „tisztelték” a papírformát és nagyszerű sorozat után elnyerték a tavaszi elsőséget. Hogy ez így történt, egyáltalán nem a véletlen játéka. Érdemes megvizsgálni az okokat, érdemes néhány évvel visszalapozni a balatoni község sportjának történetében. 1931-ben az elsők között alakult meg Balatonbogláron a Traktor Mintegy három éven áK.át kevés eredménnyel működött a sportkör. Labdarúgó-szakosztályában napirenden voltak a fegyelmezetlenségek, s volt olyan mérkőzés, amelyen négy játékost állított ki a játékvezető a csapatból (közel 3 évi eltiltást kapott a négy játékos). Ez az a múlt, amelynek felszámolásánál döntő szerepet játszott az idei vezetőségválasztó gyűlés és később még egy igen fontos tényező: a sportkör barátainak megszervezése Balatonbogláron. Egy februári téli estén, amikor amolyan „ítéletidő” volt — élesen hasított a balatoni szél, havas eső vágott a járókelők arcába —, sokan igyekeztek a DISZ kultúrotthon felé. Hiába tombolt a szél, a „makacs emberek” (így nevezik a bogláriakat Somogyban) közül mintegy háromszázan jöttek össze a sportköri vezetőségválasztó gyűlésre. A gyűlésen a megyei TSB elnöke kemény bírálatot gyakorolt a sportkör rámutatott azokra a felettesülményekre, amelyek kéa balatonparti kisközség sportéletét gátolták, keményen ostorozta a sportolók és a szurkolók egy részének gyakran sportemberhez nem méltó magatartását. — Ezek a legfőbb akadályai a boglári sportélet fejlődésének — mondta Horváth József, a megyei TSB elnöke, majd így folytatta: — Javasolom, hogy foglalkozzanak többet a sportolók és a közönség nevelésével. Szervezzék a sportkör tainak táborát, még baráígy szorosabbra fűzhető a kapcsolat a szurkolótábor és a sportolók között. Az egyszerű, de sokatmondó szavak szeget ütöttek Horváth Lajosnak, a B. Traktor egyik leglelkesebb tagjának a fejében. — Mi lenne — tette fel önmagának a kérdést —, ha mi, bogidnak is, mint sok más helyen az országban, egy emberként állnánk csapatunk mögött, s szép, új pályánkon a mi zászlónkat is lengetné a szél és zúgna a „Hajrá Traktor"? Először csak szűk baráti körben. Molnár Józseffel, az állami gazdaság dolgozójával és Kormos Ferenccel, a ltsz elnökével beszélgetett erről. Tíz nappal a vezetőségválasztó gyűlés után ismét megtelt a DISZ kultúrotthon Ez alkalommal nagyterme, Horváth Lajos vitte a szót. Keresetlen szavakkal magyarázta meg az egybegyűlteknek a sportbarátok tömörülésének jelentőségét: — Nem éreztük eddig igazán magunkénak sportkört, de a játékosok n sem érezték maguk mögött a szurkolótábort — kezdte. — Ez volt az oka jórészt a hibáknak. Fogjunk össze és közös erővel, egy akarattal küszöböljük ki a hibákat. Javasolom, szervezzük meg a Balatonboglári Traktor barátainak táborát — fejezte be beszédét a lelkes sportember. Egy hét alatt igen sok ember szájából el a nyilatkozat, hangzott pek a sportbarátok „Beléközé.” Egymás után jelentkeztek a sportszerető boglári szurkolók. A belépők között ott voltak az állami gazdaság, a földművesszövetkezet dolgozói, a ktsz számos tagja, egyénileg dolgozó parasztok stb. ... Már az első hivatalos összejövetel alkalmával 200 tag jelentkezett. Kormos Ferenc, akit a kör egyik vezetőjének választottak meg, tette a programot.ismer— Megszüntetjük a boglári sporttábor széthúzását, segítjük a sportkör vezetőségének munkáját, erkölcsi és anyagi segítséget nyújtunk sportköreinknek — mondta többek között. Az értekezleten többek után egy labdarúgó, Gerei Mihály is felszólalt. Gerei korábban nem tartozott a legsportszerűbb játékosok közé. Ismertette a játékosok értekezletének határozatát, s ígéretet tett játékostársai nevében is, hogy a jövőben nem lesz baj Balatonbogláron a sportszerűséggel. — Hogy szavaimnak nyomatékot adjak — mondta —, sportszerűségi versenyre szólítom a megye összes labdarúgóját, a B. Traktor nevében pedig a megyében levő minden sportkört, s ígéretet teszek, hogy 1955- ben nem lesz kiállított labdarúgó Balatonbogláron. Erről a felhívásról megyeszerte sokat beszéltek a tél utóján a labdarúgósport hívei. Azóta négy hónap telt el. Vasárnaponként, amikor bajnoki mérkőzést játszott a boglári csapat, egységesen, nagy számban vonultak fel egész tavasszal a szurkolótábor tagjai és sportszerűen biztatták győzelemre a traktoros fiúkat. Megszűntek a nézőtéren a sportszerűtlen bekiabálások, megjegyzések. Nagy szó ez Bogláron, ahol régebben a pályabetiltás sem volt ritka dolog. Amikor a játékosok látták, hogy a sportbarátok állják adott szavukat , ők is becsületbeli kötelességüknek tekintették ígéretük beváltását. Az eredmény nem maradt el, a nagyszerű együttműködés, a határtalan lelkesség közepette megszületett a Somogy megyei labdarúgó-bajnokság tavaszi fordulójának hatalmas meglepetése: első lett a Balatonboglári Traktor együttese. Ez a rövid története annak, ami laton menti a kies Baközségben néhány év alatt lejátszódott a sportkör életében. Az idei mérkőzéseken a legkisebb sportszerűtlenség sem fordult elő, nemhogy kiállítás lett volna. A példamutatás nagyban segített megszilárdítani a megye labdarúgósportjának fegyelmét is. Minden héten összejönnek a sportbarátok, ezeken a találkozókon ott vannak a vezetők is, hogy tájékoztassák a szurkolókat a csapattal kapcsolatosról. Gyakorta pro némákmegjelennek az összejöveteleken a játékosok is, s ilyenkor sok szó esik adott szaváról, a Gereiék sportszerűségi versenyről. Amikor az idény első mérkőzését Siófokon elvesztette a csapat, a sportbarátok a következőképpen vigasztalták a játékosokat: a sportban nemcsak győzni hanem veszíteni is lehet, tudni kell. Jelentős anyagi terhet is levettek a sportkör válláról. Az idegenben lejátszásra került mérkőzésekre mindig társasgépkocsi-kirándulást szerveztek, s vendégül látták a csapat tagjait és a vezetőket. Az utóbbi időben mind többen jelentkeznek belépésre, s a természetesen sportbarátok szélesre tárják kapuikat azok előtt, akik támogatni akarják a B. Traktor csapatát. Megszokott dolog, hogy a sportban a szívós, kitartó munka idővel meghozza gyümölcsét. Néha az eredmény korábban jelentkezik, mint például Bogláron is. Persze, szükség van hozzá olyan sportemberekre, mint amilyen Gerei Mihály, s a többi boglári labdarúgó és olyan szurkolókra, mint a bogláriak legtöbbje. Hogy mire képes a sportbarátok tömörülése, azt a Balatonboglári Traktor SK példája mindennél jobban bizonyítja. Érdemes erre az útra lépni... Kovács Sándor Honnan erednek a kifogások? Hozzászólás a „Viták az iskolai testnevelési osztályzat körül" című cikkünkhöz A Népsport június 24-i számában megjelent „Viták az iskolai testnevelési osztályzat körül” c. cikkel kapcsolatban Gyöngyössi Elek testnevelő, a Békés megyei általános iskolák szakfelügyelője véleményét a következőkben fejtette ki : Nagy figyelemmel olvastam a Népsport június 24-i számában megjelent „Viták az iskolai testnevelési osztályzat körül" c. cikket. Ennek a kérdésnek felvetése igen időszerű és sok megoldásra váró kérdésre világít rá. Véleményem szerint a következőkre kell figyelemmel lennünk, hogy kiküszöböljük a testnevelési osztályzat körül felmerült vitákat: 1. A szülők maradisága és bizonyos fokú ellenszenve a testneveléssel szemben. 2. A tantestületek tagjaival megértetni, hogy az iskolai testnevelés milyen fontos eszköze a szocialista nevelésnek. 3. Az 1—IV. osztályok testnevelési oktatásában mutatkozó hiányosságok. 4. A testnevelő tanárok hiányosságát az osztályzásban. A következőkben részletesen elemezte a kérdéseket: — Vgy vélem, hogy elsősorban a szülők maradiságával kell testnevelőinknek megküzdeniök. Gondoljunk a községekre, a tanyákra, ahol nem egy esetben idegenkedve és ellenszenvvel fogadják a törekvéseket, hogy a gyermekek, elsősorban a lányok, tornaruhában végezzék a testnevelési órán a gyakorlatokat. Sokszor elhangzik a szülők ilyen megjegyzése is: „A fiam inkább számolni tanuljon az iskolában." Bizony, a testnevelőknek szívós felvilágosító munkát kell végezniük, hogy ezeket a megnyilvánulásokat leszereljék. Nagyrészt ebből a kérdésből fakad aztán sok kifogás a testnevelési osztályzat ellen. A szülők nem ismerik eléggé azokat a testi és lelki tulajdonságokat, amelyek éppen a rendszeres testnevelés segítségével fejlődnek ki gyermekeikben. Sokszor a testnevelőt hibáztatják gyenge, vagy rossz jegyért és ennek hanagot adnak gyermekük előtt is. A gyerek erre elhanyagolja a testnevelési órát, figyelmen kívül hagyja a testnevelő törekvéseit. A szülőknek igazuk van abban, hogy nem lehet egyenlő mértékkel mérni a különböző testi felépítésű gyermekeket. Helyes felfogás az is, hogy a középiskolákba való felvételkor ne az általános osztályzat legyen döntő, hanem nézzék meg, milyen tárgyakból van a gyermeknek alacsonyabb osztályzata, mint azt a vitát elindító cikk is megemlíti. Sajnos, sok helyen a tantestület tagjai nem ismerik eléggé a testnevelés anyagát, módszereit, követelményeit, nagyrészt csak „melléktantárgyat’ látnak a testnevelésben. Az a véleményük, hogy a testnevelésre születni kell, holott tudniuk kellene, hogy a képességek, a készségek fejleszthetők. A megyei szakfelügyelő a továbbiakban elmondta: — Az általános iskolában nem kell bajnoknak lenni az ötös osztályzat eléréséhez. Ezt a jegyet lelkes, szorgalmas munkával igen sokan elérhetik. A Békési 11. sz. Általános Iskolában a tantestület tagjai például sok esetben harcoltak, hogy az osztályozáskor egyes jól tanuló lányok jegyét felemeljék azzal az indokolással, hogy „adottság” hiányában a kislány képtelen ötöst szerezni. S ne rontsuk el bizonyítványát! Nem kaptak jobb jegyet a megérdemeltnél. Két év alatt beigazoltam, hogy az eddig „védett” gyermekeknél is lehet jó eredményt elérni. Mire a „védettek” a nyolc osztályt elvégezték, 70 százalékuk ötöst, 20 százalékuk négyest kapott testnevelésből, s csak 10 százalékuk szerzett testnevelésből hármas osztályzatot. A tantestület csodálkozására voltak olyanok is ezek között, akik az iskola kosárlabda-, torna-, vagy atlétikai csapatába is bekerültek. A tantestületek tagjainak közelebb kell kerülniök a testnevelési órákhoz már csak azért is, mert ott jobban megismerhetik tanítványaik igazi természetét. Kísérjék figyelemmel tanítványaik testnevelési munkáját is, s ne csak abban merüljön ki ténykedésük, hogy a konferenciákon harcolnak a jobb jegyért. Ha ez így lesz — nem lesznek viták a testnevelők és a tantestület többi tagja között. — Látogatásaim során megállapítást nyert, hogy az 1—1V. osztályokban testnevelési órákon az előírt anyagnak g* csak mintegy tíz százalékát végzik el. Testnevelési óra helyett 50—60 százalékban más órát tartanak. Ezzel szemben — helytelenül — igen magas osztályzatot kapnak a tanulók, közel 70 százalékban ötös osztályzatot. A felső tagozatban, az V—VIII. osztályban a legtöbb iskolában minden testnevelő órát megtartanak. Itt bosszulja azonban meg magát az alsóbb osztályokban előfordult liberalizmus: a tanulók, megfelelő alap nélkül, nem érik el azt az eredményt, amit várnak tőlük. Ilyenkor a szülők nem értik, miért kap 2-es osztályzatot a gyermekük, amikor az alsó osztályokban 5-öst kapott? . . . Nem a felső tagozati nevelők a hibásak ezért, hanem az alsó tagozatiak. Komoly oka az osztályozás körüli vitának az alsó és a felső tagozat közt mutatkozó oktatási hiányosság. Ezen a téren szükséges, hogy az Oktatásügyi Minisztérium az első lépést megtegye az osztályozási kérdés megoldására. El kell érni, hogy a testnevelési órákat az előírásnak megfelelően tartsák meg, hasonlóan a többi tantárgyhoz. — Meg kell állapítanunk, hogy a testnevelők sem mind hiba nélkül látják el feladatukat, annak ellenére, hogy nagy részük lelkesen dolgozik. Akadnak köztük szép számban olyanok is, akik nem dolgozzák ki osztályozási módszerüket, csupán időszaki értékelés alapján osztályoznak. Ez nem lehet hű képe a tanuló évi teljesítményének. A gyermekek nem ismerik a teljesítmények mértékét, értékelését, a jó, vagy jobb jegy elérésének lehetőségét. Így a gyermek nem érzi teljesítményének következetességét, valamint azt, hogy csak rendszeres, kitartó munkával érhet el megfelelő osztályzatot. Sok testnevelő nem alkalmazza a folyamatos számonkérést, a szinteket nem ismerteti a gyermekekkel, a viszonylagos fejlődést nem veszi figyelembe. — Elindítottuk a vitát, hogy sok értékes és hasznos tanáccsal előbbre tudjuk vinni a kérdés megoldását. Ezt a célt igyekszik szolgálni hozzászólásom is — fejezte be nyilatkozatát Gyöngyösi Elek, Fucker Lajos Lemondani? Könnyű, de sportszerűtlen!I í A különböző sportágakban megrendezésre kerülő Magyar Népköztársasági íí Kupa küzdelmeinek egyik célja, hogy S a kisebb képességű és alacsonyabb I osztályú csapatoknak 5 nyújtson magasabb osztályú lehetőséget a bajnokií Ságban szereplő csapatokkal való találkozásra. A kosárlabda kupaküzdelmek 1. országos fordulója azt tükrözi vissza, hogy sok sportkör egyáltalán , nem élt ezzel a lehetőséggel. A múlt heti kupafordulóban a kiírt 32 mérkőzés közül 13 (!) elmaradt azért, mert 1 vagy visszalépett valamelyik együttes, i , vagy minden előzetes értesítés nélkül 1 egyszerűen távolmaradt e mérkőzésről. A legkirívóbb eset a Beruházási Bank—Szombathelyi Törekvés női ta- ; lálkozón fordult elő, ahol a vidéki í csapat hosszú utat megtéve pontosan i 1955. július 1. péntek A Szovjetunió sakkválogatottja 1 3.5:0.5 arányban vezet az Egyesült Államok ellen , megjelent a kiírt helyen és időben, de a „vendéglátó" budapesti együttes csak 4 játékossal jelent meg, s emiatt a mérkőzés elmaradt. Ez az eset, éppen úgy, mint a többi elmaradt mérkőzés, azt mutatja, hogy egyes sportköri vezetők, edzők lelkiismeretlenül kezelik a sport ügyét. Vajon milyen alapos oka lehet a Pécsi Törekvés férfi csapatának, hogy miután az előző héten Győrött kiharcolta a továbbjutást, e héten a Székesfehérvári Épiítők elleni mérkőzését egyszerűen lemondta? Ha egy OB-s csapat, amelyiknek még az utazás is könnyű, ilyen példát mutat, mit várjunk a kisebb csapatoktól. Vannak azonban olyan sportkörök is, amelyek a kupaküzdelmek jó megrendezését szívügyüknek tekintik. E tekintetben dicséret illeti meg többek között a Csepel Autó férfi kosárlabdaszakosztályának tagjait, akik vasárnap a Diósgyőri Vasast virágcsokorral, igazi sportbarátsággal fogadták, s a mérkőzés előtti kis ünnepség az egész találkozó alatt éreztette hatását. A közel húszpontos vereséget sportszerűen viselte el a hazai csapat. A lefújás után azt mondták a vezetők : Nem baj, sokat tanultunk!és játékosok. Ez a helyes, nem pedig a mérkőzéslemondásban keresni menedéket... .Ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooí A Szovjetunió és az Egyesült Államok sakk-csapatmérkőzésének első fordulóját június 29-én játszották le Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában. A nézőtér zsúfolásig megtelt. A verseny főbírája, Max Euwe nemzetközi nagymester, volt világbajnok, 17.06 órakor adta meg a jelt a játszmák megkezdésére. Az első forduló 8 játszmája közül 4 fejeződött be. A szovjet versenyzők 3 mérkőzést megnyertek, 1 játszma döntetlenül végződött. Négy játszma függőben maradt. A legnagyobb érdeklődés az első táblán folyó Roshevsky—Botvinnik mérkőzést kísérte. A küzdelem lépésről-lépésre hevesebbé vált. Mindkét nagymester bátran vállalta a kombinációs bonyodalmakat, a kritikus pillanatban azonban vezért cseréltek. Reshevsky a leegyszerűsödött állásban gyalogot nyert, s a függőben maradt játszmában helyzete kedvezőbb. A 41. lépést Botvinnik borítékolta. A második táblán Szmiszlov kitünően vezetett végjátékban feladásra kényszerítette Bisguiert A harmadik táblán az Evans—Bronsteln mérkőzés döntetlenül végződött. A negyedik táblán Geller gyorsan magához ragadta a kezdeményezést D. Byrne ellen, s a függő állásban kedvezőbbek az esélyei. Az ötödik táblán a R. Byrne—Keres és a hetedik táblán a Kashdan—Tajmanov játszma függőben maradt. A hatodik táblán a Petroszjan—Horovitz játszmában a szovjet nagymester következetes és erőteljes játékvezetéssel aratott megérdemelt győzelmet. A nyolcadik mérkőzésen Kotov a döntő pillanatban túljátszotta Steinert, s megnyerte a játszmát. (MTI) 3- Megkezdődött Prágában a nemzetközi női egyéni tornaverseny — Távbeszélő-jelentésünk — (Prága, június 30.) A csehszlovákok országos szpartakiádján résztvevő magyar tornászküldöttség csütörtökön hajnali órákban érkezett meg Prágába. a A tornászainkat hozó vonat alapos késéssel este tíz óra helyett éjjel négy órakor érkezett meg. A magyar tornászok azóta már kipihenték a hosszú utazás fáradalmait és jókedvűen, jó erőben készülnek a bemutatókra. Pénteken edzést tartanak majd a bemutató színhelyén, a Hadsereg-stadionban. Csütörtökön délelőtt 4000 néző előtt kezdődött meg a Téli stadionban a meghívásos nemzetközi női egyéni verseny. Az ünnepélyes megnyitó után V. Pleskot, a csehszlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke üdvözölte a versenyen résztvevő tornászokat. Huszonnyolc tornásznő állt rajthoz. Sajnos, olyan akadály jött közbe, hogy a versenyt csak többórás késéssel lehetett megkezdeni: hatalmas zápor sepert végig Prága felett. A közönség igen nagy érdeklődéssel figyelte a versenyt, amelynek, sajnos, magyar indulója nem volt. Kertész Aliz váratlanul megbetegedett és így nem indulhatott el a versenyen. Négy csoportban dolgoztak a tornásznők. Először a lóugrást és a felemása korlát-versenyt bonyolították le. A legjobban a szovjet és a csehszlovák tornásznők szerepeltek ezen a két szeren. Meglepetésre igen jó eredményt ért el az NDK fiatal tornásznője, Michaelis. Lóugrás: 1. Samraj (szovjet) 9.67, 2— 3. Michaelis (NDK), Besaková (csehszlovák) 9.60, 4. Jegorova (sz) 9.53, 5—6. Brdlcková (cs), Vancurová (cs) 9.23, 7. Nowak (lengyel) 9.20, 8. Marejková (cs) 9.17, 9 Sztancseva (bolgár) 9.10. 10—11. Vartasoiu (román), Drazdiková (cs) 9.03. Felemáskorlát: 1. Bosaková (cs) 9.63, 2. Jegorova (sz) 9.57, 3. Samraj (sz) 9.53, 4. Michaelis (NDK) 9.50. 5—6. Marejková (cs), Brdliková (cs) 9.40, 7. Sztancseva (b) 9.37, 8. Drazdiková (cs) 9.33, 9. Vartasoiu (r) 9.27, 10. Novak (1) 9.20. Ekkor ismét félbe kellett szakítani a versenyt, mert újabb hatalmas eső jött. Amikor e sorokat diktálom, az eső még mindig zuhog és kétséges, hogy a Téli Stadionban folytatni tudják-e a versenyt. Ha nem áll el az eső, akkor a Vinohrady-sportcsarnokban folytatják a női viadalt és ott rendezik meg a férfiak versenyét is Kerezsi Endre Az első napok Snagovban 9 Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (Snagov, június 30.) Bár a kajakozás és a kenuzás vizisport, mégsem kellemes, ha a versenyzőknek szakadó esőben kell evezniök. Márpedig néha ilyesmi is előfordul. Az edzés nem tűr halasztást. Ez történt csütörtökön Snagovban is. Versenyzőink szakadó esőben voltak kénytelenek edzeni. A boldog elázottak közül egyedül Sovány volt szomorú. Kajakja megsérült a vonaton, no de a román hajóépítők jóvoltából rövidesen ismét ép lesz. Holnap esetleg már ő is együtt ázhat a többiekkel. Kíváncsian barangoltuk be a terepet. Érdekelt bennünket, hogy milyen is a környék. A tó mintegy 14 kilométer hosszú. Szinte megszámlálhatatlanul sok szép üdülőépület húzódik meg a fák tövében. A tó szélessége a mi szálláshelyünk előtt 300 méter. Ezen a tórészen rendezik meg a román — magyar kajaktalálkozót. A túlsó oldalon, tőlünk nem messze hatalmas földlelátó épül. Román sportbarátaink nagyon kedvesek. Hatvan személyes motorost bocsátottak a rendelkezésünkre, ezzel járunk étkezni a tőlünk mintegy 10 percnyire levő étkezőhelyiségbe. Az étrendet Pelle László dr., a magyar együttes orvosának javaslatai alapján állítják össze. Szívélyes beszélgetést folytattunk szerdán délután a román kajakosok állami edzőjével, K. Forescuval. — Kik az újak a csapatban? — kérdezte. Mi bemutattuk neki nyomban Tolnai Honát és Dömötört, két újoncunkat. Ezután hajóinkat nézte meg az állami edző. Tetszettek neki. Nincs belőlük felesleges? — érdeklődött a hajóvásárlás reményében. De hiába, mert csak annyi hajót hoztunk, amennyi szükséges. Aztán az elmúlt évi világbajnokságra terelődött a szó. — Sajnos, mi keveset tudunk a marconi VB-ről — mondta. — A román kajak- és kenusportot senki sem képviselte Franciaországban. Legutóbbi nemzetközi versenyünket az NDK együttese ellen vívtuk. A románok igen sajátságos módszerekkel hozzák felszínre a tehetségeket, 800 kilométeres 18 szakaszból álló túraversenyeket rendeznek, főleg egyesben és kenu tízesben. Az utóbbi négy évben rendeztek ilyen túraversenyeket. A legutóbbin kajakban 240-en, kenuban pedig 800-an indultak. Romániának ma mintegy 6000 kajakozója és kenusa van, s ebből több mint 1000 minősített versenyző! A magyar együttes romszor tartott edzést, csütörtökön haA fiúk kíváncsian keresgették a vízen a román ellenfeleket, de még nem találkoztak velük, ők jóval messzebb tartják edzéseiket. A kiadós edzésen biztató formát mutattak a versenyzők. A kísérő motorból figyeltük a munkát. Füzesséry Gyula edző elégedett volt a látottakkal. — A formábahozás első állomása lesz a kétnapos találkozó — jelentette ki, majd így folytatta: — Legjobbjaink még csak közepes formában vannak, csúcsformájukat később kell elérniük. A technikai megbeszélésre pénteken délután kerül sor Megtudtuk, hogy a 14 számban 14 pont kerül szétosztásra a győztesek között, remélhetőleg ebből a nagyobbik részt a mieink szerzik meg. Szombaton délelőtt 3, délután pedig 2 hosszútávú verseny lesz. A 9 rövidtávú számot vasárnap délután rendezik. Zentai Ferenc Levelek a Szerkesztőséghez röplabdasportunk színvonalának emeléséért A bukaresti röplabda Európa-bajnokság tapasztalatairól írt levelet egyik olvasónk, Kovács Lajos. Megírja, hogy minden sportág versenyei iránt érdeklődik. Majd így folytatja: „Talán nem vagyok illetékes arra, hogy »szurkolói jogomnál« fogva beleszóljak az egyes sportágak fejlődésének kérdésébe. Hogy mégis ezt teszem, erre sportszeretetem és az Európa-bajnokságon szerepelt röplabda-csapataink gyenge szereplése kényszerít, öt-hat éve ismerkedtem meg a röplabdázással, több bajnoki mérkőzést tekintettem meg. Megfogott a röplabdasport sok szépsége. Láttam kétórás mérkőzéseket, gyönyörködtem a sportszerű küzdelmekben. Figyelemmel kísértem nemzetközi eredményeinket és megállapítottam, hogy különösen női együttesünk igen gyenge. Úgy vélem, még sok tapasztalatot szerezhetnénk egyes külföldi női csapatok (Szovjetunió, Csehszlovákia) edzési módszereiből. Férfi csapatunk bukaresti szereplése nagyon meglepett. Mi lehet az oka a gyenge szereplésnek? — ezen tűnődtem. A fő hibát az utánpótlás nevelésében látom. Miért nem fiatalítanak röplabdázóink? Miért nem néznek körül az alacsonyabb osztályban szereplő játékosok között, s miért nem állítanak fel utánpótlás-válogatott csapatot? Miért nem rendeznek a nyári időszakban kupamérkőzéseket? Véleményem szerint igen sok tehetséges játékos szerepel az alacsonyabb osztályokban, akik a kupamérkőzéseken a tapasztaltabb játékosoktól sokat tanulhatnának. Férfi röplabda-válogatottunk összeállítása az utóbbi években alig változott. Az idő múlik adjanak lehetőséget a fiatalok kibontakozására. Általában kívánatos lenne, ha a vezetők nagyobb körültekintéssel foglalkoznának e sportág fejlesztésével, ebben az esetben bízhatnánk abban, hogy röplabdasportunk színvonala emelkedni fog?