Népsport, 1959. május (15. évfolyam, 86-107. szám)
1959-05-29 / 106. szám
KEZDŐK ISKOLÁJA Kézilabdázók felkészülése... A kézilabdajáték véglegesen „betört” a népszerű sportágak közé. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy ez a sportág szerepel a „Falusi Dolgozók VIII. Spartakiád”-ja műsorán is. A kispálya-kézilabda gyors terjedését sok mindennel lehet magyarázni. Azzal, hogy változatos, szórakoztató. Jelentős okként talán azt is megemlíthetnénk, hogy kis területen és olcsó felszereléssel űzhető ez a sportág. Iskolák, gazdaságok udvarai, kisebb terek, füves térségek, amelyek más sportág, pl. labdarúgás űzésére alkalmatlanok, kézilabdázásra nagyszerűen felhasználhatók. A kézilabdázók felkészülésében az atletikus képességek fejlesztését kell kidomborítanunk. Gyorsasági állóképesség, ruganyosság és kielégítő dobóerő jelentik a lényeges követelményeket. Az első 4—5 edzésen tehát ezek fejlesztésére fektessünk súlyt. 400— 800 méteres lendületes futások, sok vágtagyakorlat, fogójáték, futóváltók, szökdelléses feladatok szerepeljenek az edzések műsorán. Végeztessünk nagyon sok dobógyakorlatot. A legalkalmasabb — egyúttal élvezetes — gyakorlás a gránáthajítás. Az első edzésektől kezdve fokozatosan rátérhetünk a labdatechnikai beiktatására. Jó edzésszervezéssel és sok labdával nagyon gyorsan el tudják sajátítani a kezdők a folyamatos játékhoz szükséges technikai készséget. Melyek alegfontosabb labdatechnikai elemek? Kétkezes labdafogás, adogatások az ügyesebb kézzel, labdavezetés párhuzamos haladás közben, kapuradobás egykezes felsődobással majd, felugrással. A gyakorlást mindig szórakoztató módon, egyszerű játékok közbeiktató-Dobás álló helyzetből fával, versenyszerűen végeztessük. Időnként foglalkoztassuk az ügyetlenebb kezet is. A gyakorlásnál használjunk fel minden rendelkezésre álló kézi-, röp vagy futball-labdát. Hasznos szolgálatot tesznek a labdaérzék fejlesztésére a műanyag- és gumilabdák. Arra azért vigyázzunk, hogy a gyakorló-edzőmérkőzéseken, taktikai gyakorlatok közben csak szabályos labdával játsszunk. A kézilabda-pálya aránylag kisterületű. Gyorsan, sokszor egészen váratlanul ott teremhetnek az ellenfél csatárai kapunk előtt. Gondosan készüljünk tehát fel a védekezésre. A váratlan támadás lehetősége miatt pedig ne hanyagoljuk el a tervszerű támadásépítést. Egyszóval érdemes időt, fáradtságot vesztegetni a taktikára. A védelem taktikájából meg kell tanítanunk a kapu előtti kiosztott emberfogást, a hatos területvédelmet ki és visszalépegetéssel, zavarással. Később félpályás kiosztott emberfogásra tanítsuk meg a haladókat. A védekezés legfontosabb kelléke az, hogy minden játékos hajtsa végre lelkiismeretesen a reá kiszabott feladatot. A támadás taktikájából gyakoroljuk be az emberfogás elleni helycserés támadást, a területvédelem ellen pedig váratlan súlypont áthelyezéssel gyakoroljuk az átlövést és az áttörést. Az edzőmérkőzéseken törekedjünk a taktikai feladatok pontos végrehajtására. Kezdetben lassan, majd mindinkább a valóságos helyzetnek megfelelően hajtsák végre játékosaink a kapott feladatokat. Addig nincs helye az önfeledt „önkényes” játéknak, amíg el nem érjük a kitűzött célt. Az akaratnevelésnek, a fegyelmezésnek is fontos eszköze lesz így a taktikai edzés. Dobás felugrásból Mi forog kockán a 23. fordulóban? Az MTK 1 ponttal vezet a Csepel és a Vasas, ellen. A három bajnokjelölt közül a csepeliek gólaránya a legjobb, a Vasasé a legrosszabb, mert a Vasas szilárd védelme egy-egy mérkőzésen megingott, s míg ősszel mindössze 5 gólt kapott, 9 tavaszi mérkőzésén 12-vel terhelték meg a hálóját. Mindhárom vezető csapat végső esélyeit nagyban befolyásolja majd ennek a fordulónak a kimenetele. Mindhárman olyan mérkőzést vívnak, amelynek eredménye nagyon bizonytalannak látszik. Mivel két rangadóról van szó, a legutóbbi hét formáit nem is lehet döntően figyelembe venni, hiszen olyan ellenfelek küzdenek egymással, amelyek hosszú évek során a rangadókra mindig feltámadtak. Hiába játszott legutóbb kimagasló formában a tartalékos Ferencváros, hiába mutatott mérsékelt formát az MTK, szintó bizonyosra vehető, hogy a vasárnapi összecsapás idézni fogja a több évtizedes vetélkedés minden izgalmát. Nemigen akad a szurkolók és a szakemberek sorában olyan, aki az MTK-t verő Vasas biztos sikerében bízna csak azért, mert"a Dózsa súlyos vereséggel volt kénytelen távozni Dorogról. Szinte törvényszerű, hogy a lila-fehérek a mélypontról szoktak feltámadni s szinte mindig a legnehezebbnek látszó ellenfél ellen. És ugyan biztosra ,mehet-e a Csepel az ellen a Dorog ellen, amely hosszú idő óta az NB I egyik legkiegyensúlyozottabb és állandó formát mutató csapata, amely egyetlen tavaszi vereségét az MTK-tól szenvedte el a Néps Stadionban, amikor ugyancsak igen jól játszott a mezőnyben? A bajnokjelöltek nagy versengésében tehát előfordulhat, hogy vasárnap estére megmarad a jelenlegi sorrend, de élre kerülhet győzelme esetén a Vasas is, vagy még inkább a Csepel, amelynek élrejutásához akár döntetlen is elegendő lenne MTK-vereség, illetve Vasaspontvesztés esetén. Örökrangadó! Vajon hogyan látja az esélyeket Dékány úr, a Ferencváros kitűnő formában levő balfedezete és Sándor Károly, az MTK sokszoros válogatott csatára? Íme a véleményük: Dékány úr. Az MTK feltétlenül esélyesebb. A bajnokcsapat nagyszerűen ért a lendületesen játszó, rohamozó csapatok játékának lelassításához, s ezért ellenünk is általában jól szokott játszani. Ez persze nem jelenti azt, hogy nekünk nincsenek győzelmi esélyeink. Vannak! Ahhoz, hogy győzzünk vagy pontot szerezzünk, elsősorban az szükséges, hogy az első perctől kezdve ugyanolyan lelkesen játsszunk, mint a tatabányaiak vagy a Bp. Honvéd ellen. S persze az is, hogy ne zökkenjünk ki megszokott játékstílusunkból. Nekünk kevesebb a vesztenivalónk, mint az MTK-nak, mi legfeljebb csak szépíthetünk a helyezésünkön. Nincs okunk tehát idegeskedésre, nyugodtan és odaadóan fogunk harcolni. Sándor: Balszerencsénkre a Ferencváros éppen ellenünk érte el formája tetőpontját. Számunkra nagy fontosságú a mérkőzés. Ha kikapunk, aligha nyerünk bajnokságot. Remélem, döntetlennél roszszabb eredményt nem érünk el. Előreláthatóan nagy harc lesz a Fradi támadósora és a mi védelmünk között, úgy gondolom, hogy a zöld-fehér csatárok ellen nehéz dolguk lesz Siposéknak. Láttam a Fradi csatársorát a Honvéd ellen. Nagyon jól játszottak. Szerintem nekünk különösen Fenyvesire kell ügyelnünk. A balszélső már régen volt olyan nagy formában, mint most van. Persze, nem elég a védelmünknek jól játszani, nekünk, csatároknak is ki kell tennünk magunkért. Egy biztos: akaratban, lelkesedésben nem lesz hiány. A Ferencváros sérültjei közül Mátrai és Dálnoki már egészséges, valószínűleg mindkettő játszik. A kapus Virág marad. Az MTK összeállításában valószínűleg nem lesz változás. Újpesti Dózsa—Vasas A Vacaeban a sok sérült miatt az MTK elleni, győzelem ellenére sem rózsás a hangulat. Kárpáti a szerdai edzésen sem vehetett részt. Szilágyi II sincs még rendben. Néhány játékos Az MTST elnöksége 5—3. 1959. 111. 12. sz. határozatával a sportszervezetek részére kötelezővé tette az MTST Közlöny előfizetését. Az előfizetési díj befizethető a Posta Központi Hírlapíródénál. Budapest Vegyes sportlapok. Csekkszámlaszám- 61 251 Előfizetési díj egy évre 24 forint. Kapcsolódjanak be a VII jelvényszerző mozgalomba! Heves vérű ifik ... Biztosan ez ötlött volna az eszébe annak, aki kedden egy dél tájban a KISZ- központ első emeleti folyosójára téved. Az egyik tanácskozó szobában ugyanis olyan hevesen folyt a vita, hogy szinte percenként felborult a „parlamentáris” fegyelem, egymás szavába vágtak a részvevők, nem volt ritka, hogy egyszerre öten-hatan is beszéltek. Pedig nem ifik voltak a tanácskozók. Annyira nem, hogy közülük jónéhánynak bizony alaposan megcsípte a dér már a haját. Régi kipróbált tömegsport szakértők, a volt MHK-mozgalom próbáztató bizottságainak legrégibb tagjai közül jöttek össze néhányan, hogy az Országos Ifjúsági Sport Bizottság néhány vezetőjével és egymással eszmecserét folytassanak a VIT- jelvényszerző versenysorozatról. Abban mindannyian megegyeztek, hogy szükség volt a VIT-jelvényszerző tömegsport-mozgalom létrehozására. Példákat hoztak fel üzemekből és iskolákból, hogy ahol jól fogtak hozzá a szervezési munkához, ott valósággal VIT-láz ütötte fel a fejét. Szó esett a jelvényről is, amely ízléses, minőségileg kifogástalan, s fenntartás nélkül tetszik a fiatalságnak. De azért ez még nem minden. Hogy a VIT- jelvényszerző tömegsport-mozgalom a várakozásnak megfelelő eredménnyel záruljon, ahhoz nem elég az OISB helyes kezdeményezése, hanem a gyakorlati munkában is kiválót kell nyújtani. Ez viszont már főleg a alsóbb szervek, a területileg illetékes TST-k, ISB-k, sportszövetségek, testnevelők, edzők és nem utolsó sorban a hozzáértő, lelkes társadalmi munkások feladata. Amikor idáig jutottak, akkor kezdett csak igazán meleget adni a megbeszélés tüze. Hiszen kipróbált harcosok ültek a tárgyalóasztal mellett, akik az üzemekben, a hivatalokban és a sportpályákon szereztek gazdag tapasztalatokat és ismerték meg a tömegsport minden sajátosságát. Valaki felvetette, hogy jobb lett volna korábban összeülni, s most már szerte az országban folyni kellene a gyakorlati munkát segítő megbeszéléseknek, a próbáztató és ellenőrző bizottságok megszervezésének és még sokféle olyan előkészítő munkának, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy sikeres versenyeket rendezzenek. Az OISB részéről elismerték ezt a kis tempóveszteséget, de annál inkább kérték a tapasztalt idősebbek segítségét. Tömegsportról folyó vitában elképzelhetetlen, hogy szóba ne kerüljön az MHK. Sok bírálat hangzott el vele kapcsolatban, de a vitázók meg is védték az MHK-t, mint a Magyar Népköztársaság első nagyszabású, az egész országot átfogó tömegsport-mozgalmát. Egymással vitázva szögezték le, hogy az MHK-nál nem a mozgalommal volt baj, hanem a gyakorlati munkában történtek elcsúszások. A sétségtelenül előfordult hibák és azoknak sok esetben történt rosszindulatú felnagyítása keverte rossz hírbe azt a mozgalmat. És folyt a vita tovább.. . Ismét visszakanyarodtak a VIT jelvényszerző mozgalomra, bonckés alá vették annak kiírását. Az egyik meghívott a torna beállítását kifogásolta. — Nem fekszik az nekünk — mondotta — főleg az üzemi fiatalok nem foglalkoznak vele szívesen. Be sem tudta fejezni a mondókáját, máris többen rácsaptak és a torna létjogosultságát bizonygatták. Főleg egy testnevelési szakfelügyelő állt ki a torna mellett olyan érzékletesen, hogy már nem is volt értelme a további vitának. Felhoztak egy nyilvánvaló lazaságot is. Valahol úgy mérték a 10 km-es kerékpározás idejét, hogy minden próbázónak egyöntetűen beírták a 40 perces szintidőt. Kétségtelen, furcsa verseny lehetett, amelyiken az összes indulók azonos időt kerekeztek. Érzésünk szerint még vekkerórával is ki lehetett volna mutatni a versenyzők közötti időkülönbséget. Vagy tételezzük fel a legrosszabbat? . . . Nem, szó sincs róla . . . Bízzunk benne, hogy a VIT-jelvényszerző versenyekkel kapcsolatban soha nem kell ilyesmire gondolni. Ahogy telt az idő, úgy szűkült a megbeszélés kerete. Egyre inkább kikristályosodott az a vélemény, hogy az idő sürget és a hosszú beszélgetések helyett az erők összefogására, gyors tettekre van szükség. Éppen ezért az értekezlet részvevői elhatározták, hogy felhívással fordulnak a volt MHK próbáztató bizottságok tagjaihoz, kapcsolódjanak be a VIT- jelvényszerző mozgalomba, adják át gazdag tapasztalataikat a lebonyolítással megbízott szerveknek és a gyakorlati munkában is nyújtsanak segítséget. Ha mindenütt olyan őszinte, baráti légkör alakul ki a tömegsport-mozgalom régi és új szerelmesei, funkcionáriusai között, mint ezen az OISB-ben lezajlott kötetlen megbeszélésen és a féltékenykedés nélküli segítő szándék is annyira egyöntetű lesz, akkor minden bizonnyal az év végén a VIT-jelvényszerző versenysorozat teljes sikeréről lehet majd beszámolni. P. B. Élsportolók dedikálnak és autogramot adnak, hétfőtől kezdve a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat könyvpavilonjában, a Bajcsy Zsilinszky út és a Bank utca sarkán. SZÁMOK A RANGADÓRÓL - REMÉNYEK FENT ÉS LENT Mostaniban hétről hétre százezrek látogatják az NB 1-es mérkőzéseket. A tavaszi idényben olyan nagy az érdeklődés, hogy átlagban több mint 15 ezer néző jut egy-egy mérkőzésre. Magyarországon eddig soha nem vonzott ilyen nagy tömegeket a labdarúgó sport, még akkor sem, amikor válogatott csapatunk fénykorát élte, s éveken át veretlenül szerepelt. Átlagban 15 ezer néző!... Mit is jelent ez? A fejlődést akkor tudjuk legjobban lemérni, ha második világháború előtti adatot is mellé állítunk. Elég egy szám: 1938—39-ben, tehát a világháború előtti utolsó békeévben az NB I-es mérkőzésekre átlagban 2748 néző jutott. Felszabadulásunk után évről évre fokozatosan emelkedett a nézőszám. Itt-ott akadt visszaesés, ami azonban természetes, mert összefüggött az időjárással vagy azzal, hogy mennyire érdekes a bajnokság hajrája, s így tovább. Van egy mérkőzés, amely iránt mindig változatlanul nagy az érdeklődés, s ez az örökrangadó. A Népstadion megnyitása óta a kékfehérek és zöld-fehérek valamennyi bajnoki találkozója a Népstadionban került sorra, valamennyi hatalmas nézősereg előtt. Íme, az eredmények és a nézőszámok (az eredmények a most pályaválasztó MTK szemszögéből) formájával pedig baj van. Nem is jelölt ki végleges csapatot Illovszky edző. A piros-kékek is nagyon tartanak a lilák elleni találkozótól, mert biztosra veszik, hogy a Dózsa szombaton szeretne valamit köszörülni a dorogi csorbán. Az A Dózsa vezetői remélik is, hogy a Vasas ellen megfelelő teljesítményt nyújt majd a csapat, annak ellenére, hogy náluk is összeállítási gondok vannak, Kuharszki és Színi sérülése miatt. Gallai, Mihály, Halápi és Tóth Mihály áll készenlétben. Csepel—Dorog Jávor Pálnak, a Csepel edzőjének az a véleménye, hogy a csapatnak sokkal jobban kell játszania, mint az elmúlt héten Miskolcon játszott, mert a bányászcsapat nagyon nehéz ellenfél lesz. Az együttesben csupán annyi a változás, hogy Németh helyett ismét Povázsai játszik majd a balszélen. A Dorogot nem tette elbizakodottá a Dózssa elleni nagy győzelem, ő nem tévesztette meg őket a Csepel miskolci döntetlenje sem. „Nagy küzdelem lesz” — ez az általános vélemény. Mivel a csapat kikerült a kiesési zónából, bizonyos, hogy nyugodtan fog játszani és ez nem lebecsülendő előny. Az összeállításban nem lesz változás. 1953, aug. 20: 2:0 60 000 1954, május 9: 1:3 70 000 1954, aug. 29: 0:2 80 000 1955, május 22: 0:0 85 000 1955, nov. 20: 3:1 50 000 1956, jan. 17: 2:6 65 000 1956, aug. 12: 3:2 75 000 1957. május 19: 1:0 60 000 1957. okt. 20: 4:1 65 000 1958. júl. 20: 2:1 85 000 1958. aug. 31: 1:0 85 000 A 11 mérkőzést 780 000, tehát több mint háromnegyed millió néző látta, s így átlagban 71 000 néző jut egy-egy örök, rangadóra. Az egész világon kevés olyan párharc van, amelyet ilyen óriási érdeklődés kísérne. Ez a 71 ezres átlagos nézőszám még Londonban, Moszkvában vagy akár Dél-Amerikában is megállná a helyét. Küzdelem a kiesés elkerüléséért A további négy mérkőzést négy kiesési zónában levő együttes nagy küzdelme jellemzi majd ebben a fordulóban. A BVSC-ben a csatársor vészes gólszegénysége okozza a legnagyobb gondot, amit még fokoz Mészöly sérülése, akinek játéka kétes. Előtérbe került Nagy Béla beállítása a támadóssorba. Salgótarjánban annak örülnek, hogy magára talált a csapat, s remélik, hogy ez most már gólokban is kifejezésre jut. Diósgyőr is sorsdöntő mérkőzést játszik ezúttal a Tatabánya ellen.- Nem a legjobb előjel, hogy Pál, akin műtétet hajtottak végre, mert arccsontja három helyen eltört, nem játszhat, örülnek azonban annak, hogy Matisza felépült és elfoglalja helyét a csapatban. Tatabánya a salgótarjáni második félidőt szeretné megismételni. A mérkőzés érdekessége, hogy ősszel Diósgyőr mérte az első vereséget a bányászokra, méghozzá Tatabányán. Ez tehát visszavágó lesz. — Ha a rossz főpróba után jó előadásnak kell következnie, akkor vasárnap a Honvéd ellen mesésen fogunk játszani — mondotta a szerdai edzőmérkőzés után Orczifalvi István, a csapat edzője. Az összeállításban változás lesz: Illés helyett Horváth játszik. A Honvéd valószínűleg alaposan megváltoztatja összeállítását. Törőcsik is lesz a jobbhátvéd, Szőcs a középhátvéd, Machos a jobbösszekötő, Marosi a jobbszélső, Gilicz pedig a balszélen játszik. Lehet, hogy Budai középcsatárt, Tichy pedig balösszekötőt játszik. Szombathelyen úgy látják, hogy a Diósgyőr elleni győzelem visszaadta a csapat önbizalmát, s további jó szereplést remélnek. Miskolcon sokra értékelik a csepeliektől elrabolt egy pontot. És erősen bizakodnak abban, hogy e hátralévő mérkőzéseken kiharcolják a bennmaradáshoz szükséges további pontokat. Egy pontra Szombathelyen is számítanak. Péntek, 1959. május 29.■ ! FELHÍVÁS A VIT Jelvényszerző tömegsport-mozgalom, amelyet az OISB kezdeményezése és javaslata alapján az MTST írt ki a VII. Világ Ifjúsági Találkozó tiszteletére egyetértésben a KISZ Központi Bizottságával, a SZOT-tal, az MHL-el és az érintett sportágak szövetségeivel, máris igen nagy népszerűségnek örvend a magyar fiatalság körében. Ez a már eddig jelentkezettek nagy számán és az országszerte folyó előkészületeken, edzéseken mérhető le. Számos helyen megrendezték már az első versenyeket is, amelyek ugyancsak azt igazolták, hogy helyes és időszerű volt egy ilyen, az egész országot átfogó alapfokú versenysorozat beindítása. Most a további jó munkán van a hangsúly. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a versenyek szervezése és megrendezése a kiírás szellemében történjék, a próbáztatók következetesek legyenek, lazaságokat semmiképpen ne tűrjenek. Biztosak vagyunk benne, hogy a szervezéssel és a versenyek rendezésével megbízott szervek igyekeznek is sokirányú feladatukat a legjobban megoldani. Ahhoz azonban, hogy igazán jó munkát végezhessenek, hogy a VIT jelvényszerző versenyek minden tekintetben megfeleljenek a várakozásnak és felejthetetlen élményt nyújtsanak az azokon résztvevőknek, segíteni is kell e szervek munkáját. Mi, a volt MHK próbáztató bizottságok legrégibb tagjai közül azok, akik most összejöttünk, úgy látjuk, hogy talán a leghasznosabb segítséget a szakszerűen kiképzett és nagy tapasztalatokkal rendelkező MHK próbáztató bizottságok egykori tagjai tudnának nyújtani. Éppen ezért felkérjük őket, hogy legyenek segítségére a VIT jelvényszerző sportmozgalomnak. Keressék fel a lakóhelyükhöz, a munkahelyükhöz legközelebbi TST-ket és ISB-ket, adjanak nekik tanácsokat a tömegsportmozgalom szervezésére, a versenyek lebonyolítására vonatkozóan és a gyakorlati munkából is igyekezzenek kivenni a részüket. Ugyanakkor megkérjük a területileg illetékes TST-ket, valamint az ISB-ket, hogy ők is keressék a kapcsolatot a volt próbáztató bizottsági tagokkal, hívják össze őket megbeszélésre, cseréljék ki a tapasztalatokat és közvetlenül is kérjék, igényeljék a segítségüket, mert az erők összefogása és a kölcsönös megértés nagy hasznára válik a VIT jelvényszerző versenysorozatnak. Az új utakat kereső magyar tömegsport-mozgalom nevében kérjük erre mindazokat, akiket illet. A legrégibb próbáztató bizottsági tagok közül: Balogh Lászlóné, Bosnyák Zoltán dr., Grassi József, Molnár György, Németh Vilmosné, Sorger Béla, Varga Géza dr. Az MTST elnökségi ülése Az MTST csütörtöki elnökségi ülésén több napirendi pont szerepelt. Megtárgyalták az MTSH igazgatási osztályának jelentését az Újpesti Dózsa sportegyesületnél tartott felügyeleti vizsgálat tapasztalatairól. Az elnökség tudomásul vette az egyesületnél folyó szakmai és nevelőmunka eredményeit és az egyesület vezetősége részéről a vizsgálat ideje alatt tanúsított segítőkészséget. A vizsgálat során, szerzett tapasztalatok alapján, az elnökség határozatokban szabta meg az egyesület szakmai, nevelési és adminisztratív téren elvégzendő feladatait. • Az elnökség meghallgatta a Népstadion pályavilágítási munkáinak állásáról szóló jelentését, majd elfogadta az evezős, kajak, kenu, úszó és vitorlás szövetség közös előterjesztéséta „vízisport” havi közös folyóirat megjelenésére vonatkozóan. Meghallgatták az OISB tájékoztató jelentését a VIT-jelvényszerző versenyek és a falusi spartakiád községi versenyeinek állásáról. A továbbiakban az elnökség a Lánggyárnak az MLSZ eltiltó határozatával kapcsolatos panaszát tárgyalta meg. Megállapították, hogy az MLSZ elnökségének határozata teljes mértékben, helyes és igazságos és ezért az eltiltó határozatot helybenhagyták. Végezetül az MTSZ elnöksége az MLSZ megkeresésére hozzájárult, hogy azok a labdarúgó-csapatok, amelyek külföldi mérkőzés lejátszására engedélylyel rendelkeznek, a téli holtidényben lekötött külfödi mérkőzéseiket az olimpiai felkészülés érdekében 1960. január 6-ig kötelesek befejezni. (MTI) • ■ No még egyszer, ORIG! iiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniuiuNiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii (Vasas—Ferencváros rangadó a Béke téren) I A/pm inni hogy a május csak § * ' a fiatalok hónapja. S.iiiiii.iii.ii..........ez bebizonyosodott hétfőn késő délután Angyalföldön a Béke téren. A tér friss lombú, öreg nyárfái talán sohasem láttak ekkora tömeget a XIII. kerületi Tanács pályáján. Mintegy négyezer ember szorongott a pálya körül. Akik fél hat után érkeztek, azok már nem láthattak mást, mint az előttük állók, vállát vagy tarkóját. Ezek úgy segítettek magukon, hogy felmásztak a pálya betonkerítésének szélére, de olyanok is akadtak, akik a tanácsház lapos tetején foglaltak helyet. A nagy érdeklődés az öregfiúk labdarúgó-bajnokságának szólt. A Vasas és a Ferencváros öregjei készülődtek, hogy megvívják a rangadót. A zöld-fehérek eddig éretlenek voltak és a piros-kékeknek is csak egy vereségük volt. Zúgott a taps, iTcLpLi^vl %iiiiiiiiiiiiiiiii.riiiiii iiiiiiiii»iiiiiii ££$, Rúzsa — Szentandrási, Kontha, Harsányi — Kertész, Pósa — Pálos, Abonyi, Mező Szivák, Junász. Ferencváros: Csikós — Rátkaz, Pyber, Magyar — Hámori, Kemény — Béki, Szabó, Horváth, Tihanyi, Frenák. Hogy az idő ugyancsak eljárt a huszonkét „fiú" fölött, azt a sok pocak, a sok kopaszodó koponya vagy a deres haj bizonyította. A szívük azonban fiatal maradt. Ez bebizonyosodott a mérkőzés folyamán. Komolyan vették a játékot, küzdöttek fogcsikorgatva, úgy, mint régen ... Az első félidő inkább a Ferencvárosé volt. Hogy ebben a játékrészben nem esett gól, az elsősorban Rúzsa érdeme. Két alkalommal is biztos gólnak látszó labdát csípett el. Szünetben mindkét csapat cserélt. A Vasasban Kovács és Tóth, a Ferencvárosban Budavári és Bán jutott szóhoz. Jól kezdtek a zöld-fehérek most is, csak az ellenfél tizenhatosa körül elfogyott az erő. Ebben a játékrészben a legnagyobb sikert a Ferencváros balhátvédje, Bán aratta. Egy alkalommal, amikor Mező el akart húzni mellette, Bán remek „oxforddak” rúgta el előle a labdát. Több sem kellett Angyalföld fiatal szurkolóinak. Kórusban kiáltották a „srácok*’: — Ezt csináld meg még egyszer, öreg! ! Bán mosolygott, miattafm MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, hogy a srácok" letegezték. Nem sok idő telt el, amikor Bán megismételte előbbi alakítását. Újra felhangzott: — No még egyszer, öreg! És Bán harmadszor is megismételte. A mérkőzést azonban nem ez döntötte el, hanem Mező, Tóth és Juhász gólja. Így vesztették el veretlenségüket Angyalföldön a ferencvárosi öregfiúk. Zúgott a taps, amikor levonult a pályáról az öreg huszonkettő. Az angyalföldi „srácok" zsebéből előkerült a notesz. Az egyik kisfiú azt tanácsolta: — Srácok, attól az öregtől kérjünk autogrammot, legalább megtudjuk, hogy kicsoda... (tari)