Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)
1962-05-13 / 92. szám
Hogyan lehetséges?... A Budapesten három évvel ezelőtt megrendezett vívóvilágbajnokságon a svédekkel jártunk úgy, hogy amikor megkérdeztük, miért nincsenek párbajtőrözőikkel egyenrangú kardvívóik, visszafordították a fegyvert: fejünkre olvasták, hogy könnyű nekünk itt a világnagyságok között, ahol magától fejlődik ki a jövő nagyszerű generációja. — Mi drága pénzért vásárolt, rövid kis oktatófilmekről lessük el a legjobbak tudományát, de Magyarországon Gerevich, Kovács és Kárpáti társaságában naponta együtt edzenek a tehetséges gyerekek — mondotta a svéd vezető. — Tulajdonképpen edzőre sincs szükségük, ha naponta csak egy kicsi is ragad a fiúkra, öt év múlva akár világbajnokok is lehetnek. Hm!... Hát szóval ez a beszélgetés jutott eszünkbe szerdán délután a Sportcsarnokban a GSTK Zágráb—Bp. Vörös Meteor férfi asztalitenisz Európa Kupa-döntő mérkőzésen. A közönség féltő gonddal kísérte a küzdelem alakulását, vágytak az emberek a sikerre, hiszen idén ez a mérkőzés volt az utolsó lehetőség, hogy végre első helyen végezzünk egy sportág Európa Kupájában. Tombolva ünnepelték a száz százalékos sikerrel szereplő Sidót, gondolatban végigverekedtekFöldy izgalmas játszmáit, s nagyon szurkoltak Hámorinak, a csapat harmadik emberének. Nem sikerült legyőzni a jugoszláv bajnokcsapatot, de a közönség így is vastapssal jutalmazta a játékosokat, Hámorit is, aki, bár sérült volt és a visszavonulás gondolatával is foglalkozik, egyesülete hívására csatasorba állt és a Vogrinc elleni döntő mérkőzésen talán élete legjobb játékát nyújtotta. Igaz, Hámori ennek ellenére is kikapott 2:0-ra és ezzel a kupa is elúszott. A lelátó közönsége ezt a vereséget nehezen tudta megbocsátani — nem Hámorinak, hanem — a Vörös Meteor asztaliteniszszakosztálya vezetőségének. Mert felmerül a szurkolóban néhány kérdés. Hogyan lehetséges az, hogy abban az egyesületben, amelyben olyan nemzetközileg is elismert, kiemelkedő képességű játékos játszik, mint Sidó, gondot okozhat a harmadik játékos betegsége? Hogyan lehetséges, hogy az egyesület egyetlen olyan fiatalt sem tudott csatasorba állítani, aki, bár a teljes sikertelenség kockázatával, de reménységgel, a jövő ígéretének kijáró bizalommal állhatott volna asztal mellé? Hogyan lehetséges, hogy bár Sidót évente meghívják külföldre edzőnek, játékostársnak, mert világszerte tisztelik sokoldalúságát, kivételes technikai képzettségét és úgy vélik, hogy csupán a vele való, rövidebb időszakra korlátozódó játék is sokat lendít a fiatal tehetségek tudásán — ugyanakkor itthon, az egyesületében nincsenek mellette, körülötte fiatalok. Nem bűnös fényűzés-e ez? Nem gondatlan gazdálkodás a tehetségek képességeivel? Nem vétkes ártalom az egyesület és egyben a magyar sport érdekei ellen? Ezek a gondolatok szomorították a lelátó közönségét a mérkőzésen. S ezeket a gondokat még terhelte, hogy, sajnos, nem csupán egyetlen sportággal, nem egyetlen egyesülettel, nem egy szakosztálylyal kapcsolatban merülhetnek fel B. P. Rajt a KK-ban Budapesten. Válogatott játékosok a két csehszlovák csapatban Bergamóban: Nehéz ellenfélnek ígérkezik az Atalanta Szombaton Budapestre érkezett a Stovan Bratislava és a Spartak Hradec Kraleve együttese, az idei labdarúgó KK küzdelmeinek első fővárosi vendégei. Mindkét csapat játékosai és vezetői bizakodva várják a vasárnapi rajtot. A Slovan Bratislava együttese jelenleg a bajnoki táblázat 5. helyén áll. Három játékost adott a csehszlovák VB-keretbe: Szofffot, Popluhárt és Molnárt. A csapat most jó formában van, bizonyítja ezt az is, hogy két héttel ezelőtt 1:0-ra legyőzte a brazil Flamengo csapatát. Antonin Bulla, az együttes új edzője így vélekedik a Bp. Honvéd elleni mérkőzésről: — Három játékosunkat nélkülözzük, de így is képesnek tartom a csapatot jó eredmény elérésére. Sában, Vengios, Moravcik és Obert már többször is szerepelt a csehszlovák nagyválogatottban. Rajtuk kívül többen játszottak a B-válogatott csapatban. A Bp. Honvédot igen erős ellenfélnek tartom és képességeit tekintve előbb is végezhetett volna a magyar bajnokságban. Mivel a csoporton belüli küzdelmek pontozásra mennek, remélem, hogy az egyik pontot sikerül megszereznünk a Népstadionban. A Spartak Hradec Krasove edzője, Subrt Oldrich, a következőket mondta: — Mi elég szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak egyetlen játékost, Hlediket nélkülöztzük a Ferencváros elleni mérkőzésen. A mi együttesünkben a három nagyválogatott játékosa szerepel: Jindra, Picmann és Zikan. Remélem, hogy nem vallünk szégyent a Népstadionban. „ Annak ellenére, hogy a Ferenc- város több kitűnő játékosát nélkülözi, nagyszerű együttesnek tartom. Amint értesültünk, két játékossal is megerősítik csapaukat. Különösen jó híre van nálunk a magyar bajnokság , egyik leggólképesebb csatárának, a Cserneinak. No majd meglát- Juk. Az együttes szombaton délutáni edzést tartott az üllői úti pályán. A két magyar együttes, a Bp. Honvéd és a Ferencváros lelki- , ismeretes felkészültséggel várja a KK idei rajtját, a R. — V. 1 miatt ellenünk nem játszik. Valószínűleg így áll fel az Atalanta: Cometti — Rota, Gardoni, Roncoli — Colombo, Nielsen — Domenghini, Favini, Nova, Dino Costa, Oliveri. Nielsen dán, Dino Costa argentin születésű. Ma este Bergamo polgármestere fogadást ad az MTK részére. Föstényi József dr. Az MTK már edzett Bergamóban, (Bergamo, május 12.) Egész, éjjel esett itt az eső és nagyon csúszós volt még szombaton délelőtt is a stadion pályájának talaja, ahol az MTK edzést tartított. A közel 40 perces edzésen " frissen mozogtak a fiúk. Kovács Imre edző az összeállításon nem változtat. Az olasz lapokban nagy cikkek jelennek meg, a vasárnap kezdődő EK-küzdel- mekről és csapatunkról is. Sokan hangoztatják itt, hogy együttesünknek nehéz ellenfele lesz az Atalanta, amelynek kü-lönösen a védelmét nagyon dicsérik. Amikor telefonálok, Kovács edző éppen megbeszélést tart a játékosokkal a követendő, taktikáról. A mérkőzésre vasárnap délután fél 5-kor került sor. Pénteken éjjel, a televí- zión végignéztük az olasz B— magyar VB-keret mérkőzést. Megtudtuk, hogy Mascio, az Atalanta játékosa — aki játszott a B-válogatottban a fáradtsága! KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK CIKKE OLASZORSZÁGBÓL Az olaszoknak tetszett nekünk kevésbé ! (Bari, május 12.) Bariban nagy szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadták a magyar válogatottat, mintha nem is szerény reményekkel induló, hanem a VB-ről győztesen visszatért együttes érkezett volna. A szeretetnek, érdeklődésnek sok-sok megnyilvánulásai közül csak kettőt említek. Az egyik : a város polgármestere kedd délelőtt fogadást adott a csapat tiszteletére. Az autóbuszon érkezett játékosokat sok száz főnyi tömeg lelkes hangorkánnal és tapsviharral köszöntötte a városháza előtt Szinte beleremegett az ember szíve. A másik: a belépőjegyek a mérkőzésre már az ideérkezés napján elfogytak, mert az újságírók és szakemberek az ország minden részéből valósággal elárasztották a várost. — Bari egyébként arról is nevezetes — mesélte nekem Ottorini Barassi, a FIFA olasz alelnöke —, hogy a helyi szurkólók valósággal imádják a szép, kombinatív játékot, határtalanul lelkesek, de tárgyilagosak is. Arra pedig, külön büszkék, hogy az olasz válogatott csapatok a Stadio della Victoria gyepén még soha nem szenvedtek vereséget. (Balassi az esti banketten tartott beszédében megemlítette, hogy kabalából hozták ide a mérkőzést. Magyarul ugyanis ,,Győzelem" a neve a stadionnak.) Az említett délelőtti fogadáson — amelyen Simó Gyula, népköztársaságunk római követe is megjelent — Honti György az üdvözlő beszédre adott válaszában tolmácsolta a magyar játékosok üdvözletét: ,,A szívélyes fogadtatást azzal próbáljuk viszonozni, hogy délután szép játékkal lepjük meg a közönséget.” Beváltották-e ígéretüket a fiúk ? A kérdésre többféle válasz érkezett. Bari valóban lelkes közönsége a mérkőzés folyamán számtalanszor adott igenlő választ lelkes tapsaival. Fel is tűnt nekem, hogy a fehérmezes magyar csapat akcióit több taps kísérte, mint az azzurik erőfeszítéseit. Antonio Cardone, a ,,Corriere dello Sport” helyi szerkesztőségének egyik tagja röviden, de nagyon érthetően magyarázta meg ezt a jelenséget:• Ne csodálkozzék! Maguk szépen játszottak, mi megnyertük a mérkőzést. A közönség tehát mindent megkapott, amit remélt: a szép játékot és az olasz győzelmet. .. Este a banketten aztán meggyőződtem arról, hogy nemcsak Bari szurkolóinak, hanem néhány olasz szakembernek is tetszett a magyar válogatott játéka. Többek között Ferrarinak, az olasz válogatott edzőjének is aki elmondotta, hogy őt valósággal meglepte a szép és színvonalas csapatjáték. Legfőképpen az kapta meg, hogy nem egyesek csillogtak, hanem az egész csapat játszott. Az volt a jellemző, hogy a maga helyén mindenki tudta, mit kell tennie, s törekedett is annak megvalósítására. Hogy ez nem mindig és mindenben sikerült, azt nem tartja veszélyesnek. Szerinte van még bőven idő a VB rajtjáig a hibák megszüntetésére. — Ha ilyen jó volt a magyar csapat, mivel magyarázza mégis a vereséget? — szegeztem neki a kérdést. Ferrari habozás nélkül válaszolt: — Azzal, hogy a gólhelyzeteket nem értékesítették... Azt hiezem, helyben vagyunk.Azoknak ugyanis, akiknek neva a magyar győzelem a lényeges — mint például Bari lelkes közönségének, vagy akár Ferrarinak, esetleges chilei vetélytársunknak —, azok csakugyan élvezhették is a magyar fiúk játékát. Mert a tudósításban említett hibák mellett bizony akadtak ragyogó sorozatok, a riogatásban, a cselezésben például nem volt hiány, a pompás és látványos szerelésekben sem. Sőt néhányszor Buffonnak is alkalma volt bebizonyítania, hogy jelenleg ő a legjobb olasz kapus. Néhány olyan magyar támadást is megtapsolhattak, amely a kapu elől indult, s úgy vándorolt a labda lábról lábra, hogy olasz játékos hozzá sem tudott érni. Persze, legtöbbször csak az olasz 16-osig, de néhányszor nagy gólhelyzetig is. S mivel ezekből nem lett gól — csak egyszer — dupla örömmel lelkesedhetett a közönség.. . . Akik azonban a legszebb cselsorozatnál is többre becsülik ki eredményes játékot — már kevésbé lelkesedtek. Ezek közé tartozik a ,,Gazzetta dello Sport” tudósítója is, aki, amikor méltatja játékosaink technikai képzettségét, nagyszerű helyezkedését, kitűnő erőnlétét, rámutat a legfőbb hibákra is. Megemlíti, hogy támadásaink sok húzással, sok oldalt adogatással épülnek fel, nincsenek keresztlabdák, hiányoznak a meredek passzok és kiugratások, emiatt nagyon lassan jutunk el a kapu közelébe. Vagy ’ idézhetem Baróti Lajost: — Lehetséges, sőt, valószínű, hogy az olaszoknak tetszett a játék, de ne áltassuk magunkat! Nem játszott ró a csapat! Legfőképpen a támadások lassúsága volt szembetűnő. Mivel támadásaink az olaszok védekező modora miatt nagy területen épültek, mód kínálkozott az adogatásokra, amelyek szemre talán szépnek tűntek. Ez tévesztette meg az olasz nézőket. Mi viszont jól láttuk, hogy csatáraink nem tűrtek be lendülettel a kapu előtti területre, ezért nem válhattak többször veszélyessé, másrészt pedig az erélytelenség, a döntő pillanatokban a határozatlanság, valamint a lassúság miatt maradtak a gólhelyzeteink kihasználatlanul . — Arról sem szabad megfeledkezni, hogy minden csapatrészben akadt gyenge pont — a csatársorban nem is egy. Ha olyan kulcsemberek, mint a kapus, a jobbfedezet és a csatárok egyike-másika csődöt mond, azt a magyar együttes még mások kiemelkedő játékával sem tudja pótolni. Mindennek ellenére az összbenyomás most már lényegesen jobb volt, mint az Uruguay elleni mérkőzésen. Igen, az említett hibák tették lehetővé, hogy az egyébként te jól tömörülő, sokszor nyolc emberrel is védekező olasz csapat oly sok támadásunkat verte vissze. És igaza van Ferrarinak se: a gólhelyzetek kimaradtak. Kimaradtak, mint oly sok előbbi válogatott mérkőzésen és hazai bajnok, találkozón egyaránt. Baróti Lajos és Volentik Béla jól állapította meg, hogy csatáraink igen kis területen játszottak és ezzel megkönnyítették az olaszok védőmunkáját. Fenyvesi dr. gyenge formája miatt például a baloldalról szinte alig indult támadás. A vereségre persze más magyarázat is van. Az olaszoknak mindössze két helyzetük volt, de góljuk egyike sem helyzetből akadt. Szentmihályi az első és a harmadik gólban erősen ludas. Közepes formában is mindkettőt könnyen háríthatta volna. Meglepetést keltett mérsékelt teljesítménye, mert ő a Noviszad ellen a múlt héten jól védett és a csütörtöki edzésen is nagyon jól mozgott. A másik igen gyenge pont Sólymos volt. Már az edzésen te fáradt játékos benyomását keltette. A játéka igazolta: erőnléte igen rossz, bizonyára pihenésre van szüksége. A következő mérkőzésen nem is fog szerepet kapni a csapatban emiatt. Meglepő volt Fenyvesi Máté szereplése ie. Elfutásai nem sikerültek, beadásaival vagy lekésett, vagy pedig rossz helyre ment a labda, a tőle megszokott védelmet segítő munkája szinte teljesen elmaradt. Az olasz televízió éjjel közvetítette a mérkőzést és ezt minden játékos végignézte a szánó szalonjában. Mindenki ellenőrizhette önmagát, csak úgy röpköltek egymás felé a megjegyzések a félhomályban és gyakran hallottam, önkritikus megállapításokat, ilyen, megjegyzéseket: Hű, de rosszul irányítottam . .. Ezt a cselt már nem kellett volna megpróbálnom . . Most kellett volna kapura lőni._” Nagyonjó volt ez az önellenőrzés, mert sokszor tapasztalható volt, hogy a mérkőzéseken elkövetett hibák az órák múlásával megszépülnek és feledésbe mennek Két igen biztató dolgot tapasztaltam ez alatt a néhány nap alatt és a mérkőzésen. Az egyik az, hogy a játékosok nagy többségének valóban jó az erőnléte, ami feltűnt az itteni szakembereknek is. A másik — és ez nem kevésbé fontos — maguk a játékosok is látják már egymás és önmaguk hibáit, és megnyilatkozásaikból arra lehet következtetni, hogy hajlandók nagy erőfeszítésekre is ezek kijavítása érdekében. Komolyan, nagyon komolyan veszik az előkészületeket, ez derül ki a velük folytatott beszélgetésekből. Nem i£vetkszik egyik sem megmagyarázni a bizonyítványát. — Azt hiszem, nem is ártott nekünk és még kellő időben jött ez a figyelmeztető vereség — mondotta Sípos Ferenc. — Sokkal nagyobb területen kell játszania minden csatárnak, nekem is — állapította meg Göröcs János. Sándor Károlyt sem keserítette el a vereség a kiapadón biztos abban, hogy Torinóban sokkal jobban játszik a csapat. — Annak örülök, hogy Rákosi olyan kitűnően játszott. Ezt egyébként vártam is tőle, hiszen hónapok óta jól szerepel. Most váltja be mindazt, arra 2—3 éve vártak tőle — mondotta Sándor, majd hozzátette: — Képzelje el, milyen jó ,e*? majd a csatársorunk, ha a belsők te elérik a képességeiknek megfelelő formát... Igen — erre nagy szükség lenne. Több határozottságra, több lendületre, bátrabb játékra lenne szükség, mert a gólhelyzetek nem véletlenül, hanem mindezek elégtelensége miatt maradtak ki az előbbi mérkőzéseken, csak úgy, mint péntek délután Bari bán. Gondolatuk már Budapest felé száll... A szovjet súlyemelő-bajnokság befejezése után Mihail Gromov, a Szovjetunió Hőse, a szovjet súlyemelő-szövetség elnöke az alábbiakban nyilatkozott a TASZSZ munkatársának: — A bajnokság nagyszerű seregszemlének bizonyult. Súlyemelőink minden gondolata most már Budapest, a VB színhelye felé száll. Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar fővárosban ismét mi nyerjük a csapatversenyt, annak ellenére, hogy idei bajnokaink Tbilisziben nem a legjobb eredményeiket érték el. Ez azonban azzal magyarázható, hogy edzési grafikonjukat annak figyelembevételével készítettük el, hogy versenyzőink éppen a VB-n érjék el legjobb formájukat. Szeretném kiemelni Kaplunov teljesítményét, aki 410 kgmal világcsúcsot ért el könynyűsúlyban, tehát éppen abban a súlycsoportban, amelyben nagy vetélytársaink, a külföldi sportolók. Viktor Busujev olimpiai bajnok ezen a versenyen bebizonyította, hogy még nem mondta ki az utolsó szót, 400 kg-os eredménye önmagáért beszél! — A bajnokság azt mutatta, hogy szépen fejlődnek azok a fiatalok, akik bajnokaink helyére léptek majd. Ezzel kapcsolatban elegendő megemlíteni a mindössze 21 éves kijevi Beljajev világcsúcsát. Majdnem minden súlycsoportban vannak olyan fiatal versenyzőink, akik egy-két éven belül felnőnek a nemzetközi élmezőnyhöz. Nem is titkolom, hogy bízom a fiatalokban, s hiszem, hogy beváltják a hozzájuk fűzött reményeket — fejezte be nyilatkozatát Gromov. (MTI) A választ az olvasóra bízzuk: Szeszélyes az időjárás most mifelénk. Néhány nappal ezelőtt még ingujjra vetkőzött ifjak levegőztek kihajolva a villamosok peronján, csütörtökön pedig már orkánszerű szél korbácsolta a Duna víztükrét és az Úttörő Stadion fiataljai is mintha szaporábban kergették volna a labdát a hirtelen hűvösre fordult időben. Mi la felhajtott kabátgallérral léptünk be a Sportuszoda ajtaján, hogy az 50 méteres nyitott medence mellett edzés köziben keressük fel az egy hét múlva Novikovékkal szemben lóra szálló Öttusa-válogatott keretünket. Eláruljuk, hogy nemcsak egyszerű látogatásra készültünk, amikor az újságíró meghallgatja a szereplőket és a beszélgetésekből összeállítja e mindenkinek tetsző riportot. Nem lett edzőjével, Benedek Ferenccel, váltson néhány szót. Ebből kiderült, hogy a keret csepeli tagjai már egy héttel ezelőtt befejezték úszásban erős edzéseiket, és most már csak — ahogyan az uszodában mondják — fürdés van műsoron. Akkor viszont 2x100 métert úsztak időre. A Honvéd versenyzői viszont látogatásunk előtt két nappal fejezték be legerősebb úszóedzéseiket, és akkor küzdöttek 3x100 méteren a ver Célunk az volt, hogy ne csaknézzünk, hanem lássunk is. Pontosabban, talán azt szerettük volna egy úszóedzés keretén belül megállapítani, hogy mennyire egységes legjobb öttusázóink felkészítése és menynyire azonos elvek érvényesülnek Balczsék edzésében. Szerencsénk volt (nem hiába, ehhez a szakmához is jó adag szerencse kell). Együtt találtuk a válogatott keret vezető edzőjével a Honvéd és a Csepel öttusázók edzőjét is. Takács Andortól, a keret vezető edzőjétől érdeklődtünk öttusázóink aznapi úszóprogramja iránt. Most melegítünk, majd időre úszunk, és ez lesz az utolsó erősebb edzés a jövő heti verseny előtt. Közben partra kapaszkodott Balczó András, hogy egyes. Nemcsak ezért jöttünk, csak a keret MAFC-tagjai szelik karjaikkal, teljes erőbedobással 300 méteren keresztül az uszoda vizét. Edzőjük, Takács, elégedetten állapítja meg, hogy Nagy Imre 4:09.6-ot ért el. Vége az edzésnek, elbúcsúzunk az öttusázóktól, és edzőiktől, és lassan indulunk hazafelé. Amikor a szélrohamokkal küszködve már a hídon fenyora mutatójával szemben. — Most Török drék 1400 métert lubickolnak — mondja László István, a piros-fehérek edzője. — Legközelebb majd Novikovékkal szemben küzdenek tized másodpercnyi megkülönböztetéssel az uszoda vizében. — Tehát akkor ki úszik most időre? — kérdezheti joggal velünk együtt az olvasó. A választ akkor kapjuk meg, amikor körülnézünk az uszodában és azt látjuk hogy ballagunk, választ próbálunk formálni látogatásunk kérdésére. Mit is kerestünk? — A felkészítés egységét és az azonos elveket az edzéseken. Hogy megtaláltuk-e? — Azt hisszük, hogy nem nehéz a kérdésre válaszolni. Ezért nem is fárasztjuk tovább az olvasókat, mert a feleletet úgy is kitalálják sajátmasuk. Toldy Ferenc Megérkezett Torinóba a magyar válogatott (Torino, május 12.) Szombaton reggel 8 óra körül utazott el Bariból a válogatott csapat. Zavartalan repülés után Rómában szállt le a gép. 9 óra után néhány perccel labdarúgóink átszálltak a,,torinói” gépre. A keddi mérkőzés színhelyére ugyancsak kellemes utazás után i délben érkeztünk meg. Bizonyára rendezési hiba miatt a torinói repülőtéren senki sem várta labdarúgóinkat. De ez nem okozott különösebb fennakadást, az autóbusz az előre kijelölt szállási helyre, a Hotel Ambasciatoribaszállította a magyar együttest. Az első edzés Torinóban . Szombaton a késő délutáni órákban került sor az első tori- 5 női edzésre. Sajnos, délutánra megváltozott az idő és most, amikor a Juventus-pályán az edzés folyik, zuhog az eső. Az edzésen azok vesznek részt. S akik a pénteki mérkőzésen nem szerepeltek, vagy csak egy fél? időt játszottak. A többiek gyújtást kaptak és fürödtek. A válogatott csapat olasz- országi második előkészületi ? mérkőzésére kedden, 15-én vii£ ranyfényben, este 3/4 9-kor a Juventus-pályán kerül sor. ? Gyógyultak a sérültek ? Grosics már teljesen rendbe- jött. Torinóban biztosan szere-pel. Sándor úgy látszik, rossz ? szériába került. Csonthártyás gyulladása begyógyult, de pén- tek reggel, az indulás előtt a * Jobb lába második ujját fürdés közben beleverte a vízcsapba és leszakadt a körme. Kevés a valószínűsége, hogy a sérülése keddig teljesen rendbejön. Kutharszki Bariban, az érkezés első éjszakáján erős izomfájdalmakra ébredt, reggelire alig tudott lábra állni,fájdalma azonban mára teljesen elmúlt. Két félidő — kétféle összeállítás Baróti Lajos szövetségi kapitány úgy tervezi, hogy Torinóban ez a csapat kezd és egy félidőt játszik: Grosics — Sóvári, Mészöly, Sáros! — Menczel, Sípos — (7), Monostori, Tichy, Rákosi, Fenyvesi dr. Ha Sándor és Kuharszki mégsem játszhat,akkor Farkas lesz a jobbszélső. A II. félidőben Sóvári helyett Mátrai áll a jobbhátvéd posztjára, a csatársor pedig: Sándor (Kuharszki, vagy Farkas). Göröcs, Albert, Tichy. Rákosi öszszeállításban játszik: Tabák Endre Elmosta az eső a Budapest teniszbajnokság szombatra tervezett műsorát. A kora délutáni hatalmas zápor annyira feláztatta a Margitszigeti teniszstadion pályáit, hogy késő délután sem lehetett szó a szombatra kiírt mérkőzések lejátszásáról. A Budapest-bajnokség mérkőzései vasárnap reggel kiegészítő számokkal és párosokkal folytatódnak. A férfi egyes és páros elődöntőket vasárnap délután bonyolítják le. Az FTC mű-és toronyugró versenye Népes mezőny állt rajthoz az FTC műugró- és toronyugróversenyén. Néhányan máris jó formáról tettek tanúságot. Férfi műugrás: 1. Konkoly (BVSC) 133.18, 2. Urbányi (U Dózsa) 117.25, 3. Gerlach (BVSC) 115.95, 4. Dóra (U. Dózsa) 114.28, 5. Müller (U. Dózsa) 105.83. Női toronyugrás: 1. Szigeti (U. Dózsa) 73.09, 2. Felhőssi (BVSC) 77.18, 3. Szabó (BVSC) 61.51. Vasárnap, 1962. május 13. 5