Népsport, 1962. augusztus (18. évfolyam, 150-171. szám)
1962-08-07 / 154. szám
A nyárhoz és az idény derekához illően ezúttal is mozgalmas volt a magyar sportban a hétvége, amelyre azonban nem annyira a jó teljesítmények és a mindenki által annyira óhajtott nagy eredmények, hanem inkább a kánikula, no meg egy kicsit a kínálkozó alkalmak kihasználatlanul hagyása nyomta rá a bélyegét. A kiemelkedő esemény természetesen a labdarúgó-bajnokság nagy érdeklődéssel kísért rajtját nem számítva a legjobb atlétáink küzdelme volt a legnagyobb rangért, a magyar bajnokságért és a belgrádi kiküldetéshez szükséges szinteredmény eléréséért. Hasonló „cipőben” jártak legjobb úszóink is, akik az úszó csapatbajnokság döntőjén szerepeltek és igyekeztek még egyszer bizonyítani a lipcsei nagy próba előtt. A nagy alkalom azonban — az atléták és az úszók esetében egyaránt — a legtöbb esetben kihasználatlan maradt. Hogy ebben közrejátszott a nagy hőség, a nem kis tétnek kijáró fokozott izgalom és még sok apró mellékkörülmény, minderre lehet hivatkozni, de az sem kétséges, hogy az alaphiba a versenyzők túlnyomó többségének felkészüléséből adódott. Az elmúlt évek és az elmúlt hónapok során elkövetett felkészülési hibákból, amelyek e két sportág versenyzőinek nagy részét képtelenné tették állandó, a körülmények által csak kevéssé befolyásolható szilárd forma kialakítására. Ha csak önmagukban nézzük az eredményeket, akkor elmondhatjuk, hogy születtek ezeken a versenyeken új országos és bajnoki csúcsok szép számmal, de ha ezeket az eredményeket a mindkét sportágban vészes gyorsasággal közelgő Európa-bajnokság szemszögéből vizsgáljuk, akkor észre kell vennünk, hogy e csúcsok többsége a legjobb európai versenyzők vetélkedésén még jó helyezésre is aligha lenne elegendő. , ,, Sajnos, sem az atléták, sem az úszók hétvégi versengése során nem bővült lényegesen azoknak a köre, akiktől eredményes helytállást várhatunk az Európa-bajnokságon, pedig éppen a meglehetősen bizonytalan formák szinte tálcán kínálták az alkalmat a „betörésre” a tehetséges fiataloknak, kevesen éltek azonban a lehetőséggel, s ebben közrejátszik — elsősorban a közvetlen utánpótlás éretlensége, ami egyébként az atlétikai bajnokságok több számában az átlagokban is megmutatkozott. E két verseny újra bebizonyította, hogy a korszerű edzésmódszerek alkalmazását a jelenleginél sokkal szélesebb körre kell kiterjeszteni, mert csak így remélhetünk határozott és egyenesvonalú fejlődést valamennyi sportágban. Míg az elmúlt hétvégét atléták és úszók Európa-szerte nagy eredményekre töréssel igyekeztek hasznosítani, addig nálunk a két sportág jelentős versenye továbbra is nyitva hagyott egy sereg kérdést. Sőt, az úszó csapatbajnokság során — talán a pontok utáni hajszában — sajnálattal figyelhettük meg, hogy legnagyobb esélyeseink két héttel az EB előtt fél erővel versenyeztek egyes számokban — nemegyszer éppen abban a számban, amelyen az Európa-bajnokságon indulni fognak — csak azért, hogy egy másik számban — győzhessenek. A lehetőségek kihasználatlansága jelentkezett — ha teljesen más formában is — a Szegeden igazán ünnepi külsőségek között rendezett országos vidéki evezősbajnokságon is. A több, mint félezer lelkes, tehetséges és ügybuzgó vidéki evezős szép küzdelme jól sejtette azokat a lehetőségeket, amelyeket e sportág immáron évek óta kihasználatlanul hagy, amikor nem adja meg a segítséget kellő módon a vidéki evezősszakosztályok szakmai munkájának megjavításához. A kivétel erősíti a szabályt. Ha a hét vége legnagyobb eseményeire az alkalmak kihasználatlanul hagyása is volt a leginkább jellemző, a pályakerékpárosok kitettek magukért. Az osztrákok elleni diadalon nemcsak győzelmekben, hanem eredményekben is tanúságát adták fejlődésüknek. Jönnek a következő alkalmak, s reméljük, azok sem maradnak kihasználatlanul. A többi esemény , a motoros Grand Prix jól sikerült, nagy közönségsikert aratott viadala, fiatal kajakozóink szép és biztató teljesítménye a legjobb lengyel és NDK-s ifjúságiak ellenében, a női és ifjúsági vitorlásbajnokság induló küzdelme, vízilabdázóink utolsó bajnoki mérkőzései a lipcsei EB előtt —, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki közülük — híven mutatták a magyar sportmozgalom sokrétűségét és fejlettségét. Amit egyébként bizonyítottak azok a fiatal sportolók is, akik eredményes szereplésükkel hozzájárultak a VIT helsinki sportversenyeinek sikeréhez. A kánikulával terhelt hét végén sorra került sok nagy és kis verseny, sok érdekes és népes sportesemény Jellemzően bizonyította, hogy milyen népszerű nálunk a sport, de azt is, hogy milyen sok a tennivaló, ha azt akarjuk, hogy nagy versenyeinket nagy eredmények tegyék emlékezetessé. (n. a.) Gyorsmérlegű úszókról Rendkívül örvendetes, hogy az EB küszöbén néhány úszónknak sikerült csúcsformába kerülnie. A legváratlanabb Bálla Mária 1:12.2-es csúcseredménye. Egen ugrásszerű javulásra ritkán, akad példa. Bálla Mária ugyanis egy esztendő alatt kerek öt (!) másodpercet fejlődött. Ez egyrészt a megváltozott életkörülményeinek, edzésének és nem utolsó sorban tehetségének köszönhető. Ha megtanul fordulni, rövidesen az 1:12-n belülre is kerülhet. Eredményével ,,feliratkozott” az európai ranglistára. Még többet ér Katona elég könnyen elért 5:11.8-a© vegyesúszó csúcsa. Az idén ennél jobbat csak két szovjet (Androszov, Nyikityin) és a két NDK-s (Wiegand, Pfeiffer) úszott. Feltűnő volt, hogy Katona a 400-as vegyesúszást még ki sem pihenhette, máris oda kellett állnia a rajtkőre (hiszen CSB-ről volt szó, kell a pont). Természetesen csak arra vigyázott, hogy ne előzze meg valaki, ami sikerült . Is. Az időeredmény nem volt lényeges, pedig Katona 1500 méteren indul az EB-n, nem pedig a vegyesúszásban. (Bár lehet, hogy erre is nevezik.) Mindenesetre helyesebb lett volna Katona József 1500-as formájáról is meggyőződni. Sokkal ésszerűbb Egerváry Márta eljárása. Az EB műsorán augusztus 24-én délelőtt a 400-as női vegyesúszás időfutama, délután pedig a 100-as pillangóúszás döntője szerepel. Egerváry szombaton délelőtt elég erős iramú 400-as vegyest úszott, délután pedig ,,beállította” a pillangócsúcsot. Arra volt kiváncsi, hogyan bírja ezt a kettős megterhelést. A kísérlet helyesnek bizonyult. Figyelmet érdemel még Frank Mária 1:03.6-os gyorsúszó eredménye, meg kell dicsérni az egyéni csúcsot elért Szabót, Kiricsit és az FTC két női váltóját (mindkettő csúcsot ért el). A végső mérleg azonban változatlanul volt jobb ... Sikeres hétvége a Tisza partján Tizenkilenc évi szünet után újra evezősversenyt rendeztek Szegeden! Csak akik részt vettek a Tisza-parti város evezőséletének újjáélesztésében, azok tudják értékelni, mit jelent ez! A ma már többnyire fehérhajú régi szegedi evezősök, akik 1945- ben fájó szívvel nézték, mint hamvad el a háború tüzében az utolsó szál lapát i éi most legalább húsz évet fiatalodva fáradhatatlannal buzgólkodtak a vidéki evezős-bajnokság sikeres lebonyolítása érdekében. Ők ültek a pálya mentén elhelyezett telefonállomásoknál, a pályabírói motorokban, ők segítettek a hajók lerakodásánál, és minden tekintetben kitűnő házigazdái voltak az ország 9 városából idesereglett evezősöknek. A vidéki evezőssport izmosodásáról kaphattak képet a kétnapos viadal nézői. A győriek már országos versenyeken is bebizonyították, hogy kemény ellenfelei a budapesti csapatoknak, a szegedi seregszemle alapján méltán lehet remélni, hogy hamarosan a többiek, elsősorban a vendéglátók, valamint Vác és Szolnok evezősei is betörnek az élvonalba és ezzel egészségesebb vetélkedésre késztetik az egymás közti küzdelmekben már kissé elpuhult budapesti versenyzőket. Mohács, talán a legnagyobb nehézségekkel küzdő vidéki egyesület, ugyan csak két bajnoki címet szerzett, de 29 csapatot indított és a pontversenyben végül is a Győri Vasas mögött a második helyet szerezte meg! örömmel tölthette el az evezőssport híveinek szívét az is, hogy Szegeden nem lehetett már rongyos, foltozott mezeket, ócska, kimustrált hajókat látni. Nem volt ritkaság, hogy még az ifjúsági csapatok is vadonatúj, olasz villarendszerű négyesekben, nyolcasokban versenyeztek. Nincs tehát hiány sem hajóban, sem jószellemű evezősökben vidéken. Most az Evezős Szövetségen van a sor, hogy kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket. Ez igen! 12 találat 245 511 Ft Természetesen a Totóban A héten ismét csak NB I-es és NB II-es mérkőzések szerepelnek a szelvényen. Az utolsó Az Európa-bajnokság előtti utolsó vízilabda-bajnok forduló nagy érdeklődéssel várt összecsapása az U. Dózsa—FTC találkozó volt Újpesten. A szépszámú közönség azonban, sajnos, ezúttal sem láthatott a rangadóhoz méltó játékot. Pataki Imre, az Újpest edzője ügyes taktikával igyekezett az eddig kétségtelenül jobban szerepelt FTC ellen felvenni a küzdelmet. A labdára úszásoknál például a Dózsa-játékosok átengedték a kezdeményezést ellenfelüknek, de csak azért — hogy ideiglenesen védekező csapat lévén —, ők vehessék át az előre kijelölt embereket. A legveszélyesebb FTC-játékosra, Gyarmati Dezsőre Kiss Attila állt rá, míg Kárpáti dr.-t Mayer vette „felügyelete" alá. Amint a Dózsa megkaparintotta a labdát, mindketten indítottak. Kiss Attila többnyire csak a felezővonalig úszott fel, de Mayer már egészen a Ferencváros kétméteres vonaláig küzdötte fel magát, s ott Kárpátiról, a középcsatár helyén próbálkozott közvetlen veszélyt teremteni Ambrus kapujára. Megjegyzendő: ha Mayer — többször — nem kizárólag a játékvezetői sípszó segítségére vár, hanem tovább küzd maga is a labdáért és nem áll le, esetleg négymétereshez jutott volna. A Ferencvárosnak Dömötör kikapcsolása volt elsődleges fontosságú, s ezzel a feladattal Felkait bízták meg. A mérkőzés folyamán kétségtelenül a Dózsa játéka volt átgondoltabb, tervszerűbb, s a lila-fehér csapat többet is támadott. Az FTC — Kárpáti révén — inkább csak távolról próbált gólt lőni Lukász II-nek. S mégis, a befejezés előtt másfél-két perccel könnyen meg is nyerhette volna az FTC ezt a mérkőzést. Eiz az utolsó két perc két fontos tanulságot is szolgáltatott. Hajnal játékvezető (aki egyébként higgadtan, jól bíráskodott), szabaddobást ítélt a félpályán álló Laukó II javára. Varga, a Dózsa játékosa kiütötte Laukó kezéből a labdát, s természetesen ezért a kiállítás sorsára jutott. 2:2-s állásnál nemcsak helytelen, hanem igen veszélyes is az ilyen szabálytalanság. Az FTC ezután gyorsan felúszott a Dózsa kapuja elé, a játékosok elfoglalták emberelőnyös helyzetben kijelölt helyüket , s utána elhamarkodottan, anélkül, hogy „járatták” volna a labdát, Vörös rossz szögből a kapufára lőtt. Az újpesti védelem megszerezte a lepattanó labdát, s így az eredmény már nem változott. Érdemes megjegyezni, amit Gyarmati Dezső szokott éppen az emberelőnyről hangoztatni: „Az emberelőnynél nemcsak, a gyorsaság a fontos, hanem elsősorban a helyzet minél biztosabb kihasználása". RANGADÓ - HIBÁKKAL * HÉTVÉGI MÉRLEG | Kihasználatlan lehetőségek MEGLEPETÉSEK BAJNOKSÁGA - Európa-bajnoki szemszögből, vegyes mérleggel Egy bizonyos: ez az idei, sorrendben a hítvanhetedik, a „meglepetések bajnoksága” címen vonul be a magyar atlétika évkönyveibe. Mi volt a sok meglepetés és váratlan eredmény oka? Mindenekelőtt a bajnokság jelentőségével arányosan növekedett tét, amely még közismerten megbízható, biztos esélyeseket is (mint pl. Noszályt) feltűnően bizonytalanná tett. Azután sok élversenyzőnk, sajnos, még mindig ingadozó formája, a „nincs vesztenivalóm” jeligével indult kevésbé esélyesek nyugalma és — nem utolsósorban — a vérbeli kánikula. Sokat panaszkodtak az idén az atléták a szeszélyes időjárásra, ezúttal azonban elmondhatjuk, hogy a melegből is megárt a sok. Érdemes is eltűnődni azon, hogy most, a nyár derekán miért nem lehetett a versenyt mindhárom napon jóval későbbi időpontban kezdeni, ami a hozzánk hasonló éghajlatú országokban régen természetes dolog. A MASZ cserébe jobb eredményeket és több nézőt kapott volna. S egyik sem közömbös szempont. Alig másfél hónappal az idény tetőpontja, az Európa-bajnokság előtt természetesen a szakemberek, nézők, sőt maguk a versenyzők is elsősorban az EB szempontjából ítélték meg az eredményeket. _» Nos , belgrádi szemszög- ből legerősebb számaink- bán a bajnoki mérleg na£gyan vegyesen alakult. Mint annyiszor az idén, a bajnokságon is a dobók szerepeltek a legkielégítőbben, ha nem is maradéktalanul. Az ő számaikban elmaradtak a meglepetések. Igaz, a súlylökők kivételével nekik nem is annyira az ellenfelekkel, mint inkább a szintekkel, a csúcsokkal kellett megküzdeniök, no meg a bágyasztó meleggel. Antal és a diszkoszvetők birkóztak meg velük a legkevesebb sikerrel. Két súlylökőnk a többieknél előnyösebb helyzetben van, nekik nem kell a szomszédba menniök ellenfélért, találkozóik már most abban a „légkörben” kerülnek sorra, ami majd a belgrádi Hadsereg-stadionban várható. Vagyis fontos főpróbát jelentenek, mert ha Rowe „kilépése" egyszerre megnövelte is az esélyeinket , Lipsnis megmaradt. Vele továbbra is feltétlenül számolni kell, nehogy ő legyen Belgrádban az a bizonyos nevető harmadik! Az eredményes csoportba sorolhatók, azután a vágtázók, élükön a háromszoros bajnok Csutorással (igazi száma a£ért a 200 marad) és az éppen a legjobbkor formába lendült Mihályfival, aki a váltó számára is erősítést jelent. A vágtázókról azt is el kell mondani, hogy az idén szinte hétről hétre bátran kiálltak egymás ellen, nem kerülték a versenyalkalmakat. A vágtázónők jó átlaga is biztató a váltó szempontjából. Ide tartozik végül kettős győzelmével és elég váratlan csúcsjavításával Kalocsai. Rohama biztosabb lett és mindkét számban már első kísérletével komoly eredményt tudott elérni. A „középcsoportot” az akadályfutó Fazekas vezeti. Eredménye ugyan némi csalódást keltett, de érthető, hogy a melegben a csúcsnak megfelelő iramot egyedül nem tudta tartani. Bátorságáért, kezdeményezéséért azonban mindenképpen dicséret illeti. A középtávfűtők nem fenyegették ugyan a szinteket, de enyhébb időben talán tudtak volna jobbat is. Mindenesetre látszott, hogy nem akarnak taktikázni. Parsch 41 mp-en belül 300 m-rel hajrázott 1500-on, vasárnap 800 on azonnal élre állt, amint esni kezdett az iram és 54.6 után szinte egyedül 55 mp re futotta a második kört. Kazi Olgának hiányzott a hajrában a megfelelő ellenfél, és nem tudták megszorítani 400-on a versenyről-versenyre javuló Munkácsit sem. A többi belgrádi jelöltre, da, sajnos, csak a „volt jobb” megállapítás érvényes. A legnagyobb csalódást a hosszútávfutók okozták, igaz, hogy ők sínylették meg legjobban a meleget. De maguk a válogatottak, még a hőséget közismerten a legnehezebben elviselő Szabó dr. szerint sem kizárólag ez volt gyenge szereplésük oka. Inkább azzal magyarázzák, hogy az athéni viadal és tartózkodás szokatlan körülményei megzavarták a közvetlen felkészülést. Az éjszakába húzódtak a versenyek, nem tudták magukat igazán kipihenni, a komoly edzéseket akadályozta a nappali hőség és így a bajnokságot megelőző, máskor oly fontos hét a felkészülés szempontjából szinte kiesett. Tény, hogy valamennyi athéni válogatott fáradtan, bágyadtan mozgott (s hozzájuk sorolhatjuk az akadályfutókat is). Viszont tény az is, hogy nem most először szakadt szét ilyen kiábrándítóan és június eleje óta egyszer sem tudott az utolsó körig együttmaradni az élboly. Úgy látszik, hogy az idősebbek már nem, a fiatalabbak pedig még nem tudják formájukat állandósítani. Az egyetlen kivétel — a hosszútávon még újonc Kiss Istvánt nem számítva — Szekeres. ő eddig — a külföldi és hazai nagy versenyeken is — legalább megbízhatóan szerepelt. Erősen megcsappantak az akadályfutásban is a tavaly ősszel még olyan jogos reményeink. Az EB-ig egy nagy verseny, két hét múlva a csehszlovákok és az ukránok elleni hármasviadal még hátra van. S így még marad némi remény, hogy Tatabányán talán a hosszabb távokon is kedvezőbbre fordul a mérleg. Bognár Judit nagyon készült az idei súlylökő-bajnokságra, hiszen az utolsó két évben sérülés, illetve átigazolás miatt nem indulhatott. A felkészülés sikeresnek bizonyult, júliusi gyengébb eredményei után kitűnő csúccsal nyerte meg ebben a számban második bajnokságát. a háromnapos felnőtt atlétikai pályabajnokságról. A csúcstermés: három országos csúcs (400 m, hármas, női súly), egy beállítás (100 m), egy ifjúsági csúcsbeállítás (400 m) és összesen tizenkét bajnoki csúcs. Az idei legjobb eredményt csak öt számban (100, 400 m, hármas, női 400 m, súly) javították meg, négyben (200 m. rúd, női 100 és 200 m) pedig beállították. Az idei bajnok jobb eredménnyel győzött a tavalyinál 10 férfi és 6 női számban, azonossal egy női számban, gyengébbel 9 férfi és 3 női számban. Tizenegyen érték el az EB-szintet: négy futó, Csutorás (három távon) Mihályfi (két számban). Fazekas. Munkácsi A. (400 m-en), egy ugró: Kalocsa. (két számban) és hat dobó: Nagy. Varjú. Szécsényi. Kulcsár. Zsivótzky. Bognár. Érdemes sportolói szinttel győzött a 23 új bajnok közül tizenkettő, nyolc férfi és négy nő. A 24 tavalyi győztes közül csak tíz — Csutorás (100), Retezás (110 gát), Kalocsai (távol), Nagy Szécsényi, Zsivótzky, Heldt (200 m) Kazi O . Kontsek Antal — tudta megvédeni bajnokságát, négy nem került az első három közé, négy pedig helyezetlenül végzett, illetve feladta. Három bajnokságot nyert Csutorás, két-két bajnokságot Parsch Retezár, Kalocsai és Heldt. Először nyert felnőtt bajnokságot Kiss I., Sütő. Török L., Fazekas Mihályfi É., Petró. Három bajnokság került vidékre (tavaly egy sem). A 29 bajnokság az egyesületek között így oszlott meg: I. Dózsa 9. Bp. Honvéd 8. Vasas 4. DVTK és MAFC 2 — 2. Bp. Építők, MPSC, TFSE: Gyulai MEDOSZ 1 — 1. Hármasugróként tűnt fel néhány évvel ezelőtt Kalocsai Henrik, de azután a távolugrás lett a fő száma s a hármast csak úgy mellékesen űzte. Az idei bajnokságon szombaton mindkét számot megnyerte, méghozzá a hármast váratlan új csúcseredménnyel. Képünk a vasárnapi bajnokságon az ugrássorozat második része, az ún. „lépés” közben készült az új csúcstartóról. (Pobuda Fotó felvételei.) Néhány szó egy győzelemről Kerékpáros pályaválogatottunk győzelemmel végzett az osztrák együttessel szemben, a Millenárison. Az országok közötti pontverseny végeredménye ráadásul szemre igen tetszetős, 10:5 — a mieink javára. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy minden nemzetközi versenyszámot magyar versenyző nyert, sőt, némelyikben kettős magyar győzelem született. Győzelem után ünneprontónak lenni nincs szándékunkban. Annyit viszont feltétlenül megkövetel ez a győzelem, éppen mert néhány pályaversenyzőnk világbajnokságra készül, hogy helyére tegyük. Tehát: tisztában kell lennünk azzal, hogy az itt szerepelt osztrák versenyzőgárda nem tartozik éppen az európai élvonalba, hanem körülbelül ugyanúgy küzd az oda való feljutásért, mint mi magunk. Erről meggyőzhet bárkit a vendégek időeredménye — ha összehasonlítja a nemzetközi szintekkel. Győzelmünk értéke éppen ezért csak abban van, hogy nemrégen még hasonló erőt képviselő ellenfelünket ezúttal könnyedén, biztosan győztük le. Az együttes győzelmének azonban van két igen örvendetes vonása, mégpedig a világbajnokságon előreláthatólag résztvevő három kerékpáros, Söre, Andristyák és Bicskey várakozáson felüli, jó szereplése. Különösen értékes ebben a pillanatban Söre négyezerméterrés ideje (5:09). És nem is azért, mintha világviszonylatban jó eredmény lenne, hanem, mert Söre ugrásszerű fejlődéséről ad számot. Egy-két héttel ezelőtt versenyen ehhez közeli időt sem hajtott — nyolc-tíz másod- perces javulást állapíthatunk meg nála igen rövid idő alatt. Mindezek ismeretében egy nyitott kérdés marad: tartós-e a hirtelen formajavulás, vagy csak „kiszaladt” eredményről van szó? Remélhetőleg az előbbiről, és nemcsak Sörénél, hanem az ugyancsak egyéni csúcsot hajtó Andristyáknál is. Szerda du. 165 órakor ÜCSüllő .... 3 Kedd, 1962. augusztus 7. )