Népsport, 1963. április (19. évfolyam, 65-85. szám)

1963-04-07 / 68. szám

Férfi kosárlabdázóink visszavágtak (Folytatás az 1. oldalról.) Greimsingier-alaiztát követte és máris 8:2-re megugrott a hazai csapat. Az iram nem volt valami nagy, mert a belgák elég lassan szőtték támadásaikat, a dobá­sokat nem készítették elő kellő­képpen, ugyanakkor a mieink is Inkább Gabányit hozták jó hely­zetbe a palánk alatt. A 6. perc­ben Greminger és Gabányi helyére Liptay és Bencze állt be, a belgák is több cserét hajtottak végre. Eggel távoli dobásai és a nyurga Loridon megmozdulásai jelentettek ve­­szélyt a magyar kosárra. Még mindig nem volt elég nagy az iram, pedig úgy festett, hogy minden gyors indításból kosa­rat érhettek volna el játékosaink, mert a belgák nem tértek vissza védekezésre. A 15. percben 34:24-et mutattak az eredmény­­jelző táblák. Greminger Priestol és Borhay táraságaiban vissza­tért, a belgák pedig átállta­k szoros emberfogásra. Most már megélénkült a játék és a belgák rész­éről több kemény be­le­men­tst és szabálytalanságot kel­lett a já­tékvezetőknek megbün­­tetniök. Főleg Gremingert igye­keztek a belgák minden módon megakadályozni a mozgásban, a labdaszerzésben. 40:27, 42:29 után Pólik a lefújás pillanatában a fél pályáról küldött pompás dobásával 44:29-re alakult az eredmény az első félidőben. A II. FÉLIDŐT Greminger, Pólik — Gabányi — Prieszol, Kulcsár összeállítás­ban kezdtük. A belgák is új csapatot küldtek pályára. Eb­ből hiányzott Loridon, helyét a fiatal Scholliers foglalta el. Nagyszerű magyar támadások­kal kezdődött a játék. Gremin­ger ismét jobbnál jobb labdák­kal indította társait, akik nem is hibáztak. Az 5. percben 59:33-ra megugrott a hazai csa­pat, különösen Bohaty és Gabá­nyi k­osarai arattak sikert. A béig dobásai is most már egyre jobban sikerültek, mert kosarasaink védekezése kissé fellazult. Ezekben a percekben a két csapat szinte valamennyi támadása kosárral fejeződött be, ami tetszett a közönségnek, de annál kevésbé a szakveze­tőknek, hiszen mindkét részről akadtak védelmi hibák. A 10. percben Loridon ismét beállt, ekkor azonban már 67:47 arányban vezetett csapa­tunk. Az Iram most kissé csök­kent. Inkább nagy taktikázás folyt a jobb dobóhelyzetek megteremtéséért, ez fegyelme­zett­ csapatjátékkal legtöbbször a mieinknek sikerült jobban, öt személyi miatt a belgák egyik erőssége — Aerts — került a­­ kipontozás sorsára. Jó teljesít- I -----------------------m ■ «»i­ményét lerontotta azzal, hogy a játékvezetői döntést igen sport­szerűtlenül vette tudomásul és ezért technikait ítéltek ellene. 74:51-re, majd 78:53-ra tovább növelte előnyét válogatottunk. A belgák váltogatták taktikáju­kat, hol zónáztak, hol embert fogtak. Közben Bencze, majd Bohaty is kipontozódott. Az utolsó öt percben a bel­gák egyre jobban belelendültek, bátrabban dobta­k és így sike­rült csök­kenteniök hátrányukat, de a magyar válogatott biztos győzelmét nem tudták meg­akadályozni. A magyar válogatott nagy­szerű kezdése jelentősen befo­lyásolta a mérkőzés alakulá­sát. A mieink cserejátékosai is levetkőzték idegességüket, ugyanakkor a belgák egysze­rűen nem tudtak kibontakozni. Edzőjük sűrű cserélgetéssel, a védekezési formák — em­berfogás, területvédelem — váltogatásával nagy erőkifej­téseket tett, hogy csapatát já­tékba lendítse, de minden pró­bálkozása csak a magyar csa­pat számára nyújtott újabb lehetőségeket. A belgák jól is­mert és igazi harci módja a gyors ellentámadás. Ezúttal azonban hosszú perceken ke­resztül csak kosarak után kap­ták kézhez a labdát, ebből pe­dig köztudomásúan csak a leg­ritkább esetben lehet gyorsan indítani. A magyar válogatott elsősorban lendületes, szelle­mes csapatjátékával szolgált rá a biztos és értékes győze­lemre. Greminger végig egészen ki­emelkedő teljesítményt nyújtott jobbnál jobb labdákat adott tár­sa írnak a palám­ikok alatt, azokat már minden nehézség nélkül be lehetett dobni. Előrelépést jelentett, hogy most már nagy­szerűen megértették egymást Gabányival és ennek tudható be, hogy a magas középjátékos 30 pontot ,,gyűjtött”, ör­vende­­­tes jelenség volt, hogy csapa­tunk lendülete akkor sem tört meg, amikor Gremingert pihen­tetni kellett, s helyére Liptay vagy Rácz állít be. Ezt hosszú idő óta most sikerült először megvalósítani. A belgák némi csalódást keltettek, különösen a védeke­zésben súlyos hibákat vétet­tek. Ezért húzott el hamar a magyar csapat. Voltak azon­ban ellenfelünknek olyan megmozdulásai is, amelyekből látni lehetett, hogy ez az együttes sokkal többre is ké­pes. Egyesült Gyógyszer—Budapes­ti Ifjúsági B-válogatott 90:47 (36:10). Női: Varsányi Imre A vártnál gyengébben (Villan is, április 6.­ Szereplé­sünk a Villan? Kupáért kiírt nemzetközi? m­ű korosai­y­ázó- var­senyeai, ssajmnos, nem úgy kezdő­dött, ahogy szerettük volna. A magyar színeiket képviselő Korda, Vásárhelyi táncospár, amelyet általában az első három közé vártak, Vásárhelyi Pál hirtelen rosszul­léte miatt a második kö­telező tánc után visszalépett a további versenyzéstől. Jégtánc l­am egyébként, ahol a legerő­sebb a nemzetközi mezőny, az élvonalbeli francia, kanadai és US­A-versenyzők­kel, a kötelező táncok után a volt Európa-baj­­nok Guhel-házaspár vezet az emerisoa­­ Li­tti­efle­­­d, Betts - táncos­pár előtt Almássy Zsuzsi rajtja sokkal jobban sikerült: a 11 főnyi me­zőnyben a kötelező gyakorlatok után a hatodik helyen, áll és jó szabadkorcsolyázással vasárnap délután előbbre is kerülhet. Egyelőre azonban az bosszantja a kis magyar tábort, hogy Al­­mássy Zsuzsi a 2-s rajtszámot húzta, és így nem a legszeren­csésebb előjelekkel indul. Az is­­kolagyakorlatok után az osztrák Czermák vezet az olasz Brug­­nera és az NSZK-beli Wagner előtt. Friss virág a Az alacsony fehérre meg az alacsony, szelt ház fa­­lán márványtábla hirdeti: itt, Rum községben született Fürst Sándor, a hajdani illegális párt egyik vezetője, a munkásifjak bátorszavú tanítója, hivatott nevelője. Alakja, példát állító élete átfénylik a tűnt időkön, s reá emlékeznek a községben ma is, ha vállat roppantó helytállás­ra, rezzenés nélküli hitre van szükség a megszépült élet for­gatagában. — Bizakodás .. . helytállás ... teremtő cselekedet — gyakran bukkannak elő ezek a szavak a csendes beszélgetésben is, amelyet a falu sportéletéről folytatunk Ámon József tanács­elnökkel, Tóth Ferenccel és Komáromi Istvánnal, a tsz­­sportkör vezetőségi tagjaival. — A fél határ a Széchenyi grófok birtoka volt — idézi fel a korábbi időket a tanácselnök. — Sok család a cselédsor sötét­jében telelte át itt a rossz idő­ket. Aztán a summásból gazda lett, jó évtizede egybeszántották a földet a Vörös Csillag Tsz táb­láin, s így patakzott elő az ifjak kívánsága is: otthont kéne te­remteni a testedzésnek. A labdarúgók vasi b,a-aj­nokságába, a felszabadulást követő első években, bekapcsolódott már a község csapata, s olykor az egész falu buzdította a játékosokat a Szentpéterfa, Hegyfalu vagy Egyházasdaróc elleni mérkőzé­sen a győzelemre. Aztán elakadt valahogy a szekér, a sportpályát út és iskola építéséhez vették igénybe, s esztendőkön át tétova töprengés tornyozott akadályt a testedzés helyi fejlődése elé. Három esztendővel ezelőtt a község vezetői döntést hoztak: új pálya építésével kell elősegí­teni a sportélet kibontakozását. A tanács ötholdas területet juttatott a sporttelep céljaira, a termelőszövetkezet fogaterővel és anyagiakkal támogatta a kez­deményezést, a fiatalok, s a sportot kedvelő dolgozók ásót, lapátot, malteros kanalat fogtak a kezükbe. A valóban szerény számítások tükre is azt mutatja, hogy az elvégzett társadalmi munka értéke megközelítette a százezer forintot , és még nem értek a tennivalók végére. A labdarúgó-játéktér, az öltöző, a szertár mellé az idén röp- és kézilabdapályát építenek, elké­szül a salakos futópálya, a köz­ségi tanács pedig a kerítés fel­húzásával járul még ez évben a sporttelep végleges képének ki­alakításához. A labdarúgók tábora éledt legkorábban, s a játékosok — a mielőbbi talpraállás kedvéért — arra is kaphatók voltak, hogy egy idényen át — az építkezés hónapjaiban — valamennyi mér­kőzésüket az­­ellenfelük pályá­ján játszották le. A kézilabda­­kapuk körül tehetséges gárda verődött össze, hamarosan a férfi és a női csapat egyaránt a vasvári járás legjobbja lett, s a fiúk ezen a tavaszon bele­kóstolnak a megyei bajnokság küzdelmeibe is. Félszáz sakkozó és ugyanannyi tekéző sportol a két további szakosztályban, s az apró kaucsuklabda szerelmesei között olyan tehetségek nőnek fel, mint a megyei mezőnyben is helytálló két ügyes leány, Ko­máromi Magda és Kassai Éva. A tekézők, környékbeli ellenfelek hiányában, most szervezik az utcabajnokságot. Húsz csapat indulásával számolnak. Nem­régiben új,,,csine­s nek” kellett helyet szorítani a rumi sport­család asztalánál. A Szombat­helyen versenyző, de helyben lakó sportoló, Szabados Miklós irányítása mellett húsznál is több fiatal ismerkedik a nehéz kesztyűk tudományával. Nincse­nek a szakosztálynak sem fel­­szerelési, sem csapatösszeállítási gondjai, így valószínűleg elkül­dik nevezésüket a megyei ifjú­sági csapatbajnokságra. — Az érdekes sporteseménye­ket szívesen nézi a község lakos­sága — mondja a gazdasági fele­lős hozzáértésével Tóth Ferenc. — Volt olyan rendezvényünk, amelyen a bevétel megközelí­tette a kétezer forintot. A sport­kör pénzügyi­­alapjainak szi­lárdságát mégsem a beszedett belépődíjak, hanem a sportköri tagság hozzájárulása biztosítja. Háromszáz olyan dolgozó van a községben, aki havonta rend­szeresen fizet tagsági díjat, s az így befolyó összegeket gyümöl­csözőn egészítjük ki a termelő­­szövetkezet, a járási és a megyei TST támogatásával . . . Persze ez nem jelenti azt, hogy gond nélkül lennénk, hiszen például az utazási nehézségekkel szün­telenül birkóznunk kell. Másik — de ez már boldogító — gond, hogy a kilencvenhét jelvényt szerzett kiliános után ki lesz a századik, aki kabátjára tűzi a mozgalom jelvényét. A fejlődés sietős irama támasztja azt a követelést is, hogy stran­dot és vízitelepet létesítsenek a Rába kanyargó partján, így áprilisban, mni rendő­nn koszorút helyeznek a rumi sportolók, fiatalok is Fürst Sán­dor szülőházának márványtáb­lájára. A mártírra emlékeznek ezzel f­ellobbant életére, amelyet ezért a szép, a testedzés örömei­ben is gazdag jelenért áldozott. Bánhidi Tibor Király Dezső: A TIPPELÉS MAGASISKOLÁJA Romcsák mester, a Magyar Népköztársaság szóra sem ér­demes szurkolója, a múlt hétfőn a totóeredményeket tanulmányozta a Népsport­ban. Szelíden megjegyeztem, hogy a váratlan, fejtetőre ál­lott eredmények meglehetősen nehéz helyzet elé állították a totózókat, Romcsák mester azonban kicsinylően legyintett és így szólt: — Ellenkezőleg! Szinte gye­rekjáték volt a telitalálatot kiszámítani. — Micsoda?! Maga ki tudta számítani a tizenkettes talá­latot? — Méghozzá egészen köny­­nyedén. Figyeljen ide! A Hon­véd—Ferencvárosra természe­tesen nem is tippelhettem mást, mint Fradi-győzelmet. — Nono! Én például X-re vettem. — De maga nem a B-kö­­zépre jár... Az is biztos volt, hogy a Szombathely ott­hon megveri a Komlót. — Miért lett volna biztos? Láttam már karón varjút... — Varjút talán igen, de Szarkát nem! Márpedig a Szombathely kapusa Szarka. Menjünk tovább. Tatabánya— Dorog nem is lehetett más, csak döntetlen. A két edző, Grosits és Buzánszky évekig a legnagyobb egyetértésben játszott a válogatottban. Most kapnának hajba? Amellett Tatabánya kapu előtti térsé­gét Pásztor őrizte, a Dorog védelmét pedig Lakat zárta. Így nem csoda, hogy egyik se kapott gólt. Fix­­ volt a Pécs—Győr mérkőzés is. Mind­kettő jó formában van. Szu­sza Feri és Balogh Sanyi pe­dig régi újpesti klubtársak. — Jó! Elfogadom! De hon­nan tudta, hogy az első for­dulóban súlyos vereséget szenvedett Salgótarján lelépi az MTK-t Pesten verő Debre­cent?! — Egyszerű számítás. Tar­tant fölrázta a vereség. Deb­recent viszont elkényelmesí­­tette a győzelem. Mindezt pontosan előre láttam. — Azt is, hogy a DEAC pontot rabol Diósgyőrtől? — Természetesen! Ne fe­ledje, hogy a DEAC-ban két orvos és jó néhány medikus játszik és ők értenek a bete­gekhez. Márpedig a Diósgyőr csatársora ezen a héten gyön­gélkedett ... Továbbá, az or­vosok rendszerint idejében fölismerik a veszélyt és nem­csak a betegek, hanem a lab­dák kezeléséhez is értenek... A Ganz-MÁVAG ugyan egy góllal jobb az SZVSE-nél, de a mérkőzés Szegeden volt és Kispéter jó sakkozó lévén, tudja, hogy ez olyan, mint amikor sötéttel játszik az em­ber. Ilyenkor nem kockáztat, hanem megeléúszik a remi­vel. — Igen ám, de még három 0:0-ás totómérkőzés volt az NB II-ben! — Éppen ezek a legvaló­­sabb eredmények! Érteni kell a focihoz, uram. Még az idény kezdetén vagyunk, a hosszú tél megzavarta a fel­készülést, az erőnlét és a technika még kezdetleges, m­i is fejezhetné ki híven az érthetően gyöngébb teljesít­mény értékét, mint a 0:0?!.. . Magamban azt gondoltam, hogy ugyanez híven jelképez, Romcsák mester szakértelmét is, hangosan azonban ezt mondtam: — Mindez szép! De honnan az ördögből tudta, hogy a MÁV-DAC fölényesen veri az Oroszlányt? — Bevallom, ezt vaktában tippeltem. De hát 12 mérkő­zés közül egyet csak rá lehet bízni a szerencsére?!... Megadtam magam és szívé­lyesen gratuláltam. Romcsák­­nak a nyolcvanezer forinthoz. — Miféle nyolcvanezer? — kérdezte elképedve. — Hát ennyit fizetett a totó a telitalálatra. — Lehet, de nekem sose volt hatnál több találatom. — Hogy lehet az? Hiszen most bizonyította be, hogy pontosan ki tud számítani minden eredményt. — Az igaz — felelte halkan Romcsák —, de csak utólag... Asztalitenisz­ MINDENÜTT — Kiküldött munkatár­sunk távbeszélő-jelen­tése — (Prága, április 6.) — Nálunk most kezdődik a ..szezon”, s ilyenkor bizony nagyon proble­matikusak az elhelye­zési viszonyok — mondta a szálloda ügye­letese. Mielőtt azonban elküldte volna a szoba­igénylőt, három szállót is felhívott, s végül mégis csak sikerült... Ezekben a napokban sokszor kerül sor ha­sonló „eligazításra” az aranyvárosban, hiszen több mint 800 asztali­teniszező és asztalite­nisz-vezető jött el ide. Prága ism­ét a sportvi­lág egyik középpontja lett. 1932 és 1936 után most harmadszor ren­dezik itt az asztalite­nisz VB-t, a gyönyörű Sportpalota ismét vzsgázik. Mint eddig mindig — most is kitűnőre! De kitűnőre vizsgázik a versenyt lebonyolító ha­talmas szervezet is. Hogy csak valameny­­nyire is érzékelni tudja az olvasó a 27. asz­talitenisz VB-t és a körülötte zajló esemé­nyeket, néhány adatsze­rűséget okvetlenül el kell mondani. A VB előkészülete már egy é­­vel ezelőtt elkezdődtek és szep­tember óta fokozott ütemben folytak. A já­tékvezetőket és más szakembereket külön tanfolyamokon készí­tették elő. 172 tagú szervező bizottság bo­nyolítja le ezt a nagy­szerű sporttalálkozót. A Sportpalota 16 asztala közül egyszerre 128 já­tékvezető ügyködik. A terem minden asztalá­nál telefon, s ennek a központja is a nézőté­ren van. 157 külföldi, 110 csehszlovák tudó­sító, 6­­ország rádiója, 11 ország televíziója. 13 hírügynökség tájékoz­tatja a világ sportked­velőit arról, hogy mi is történik tulajdonkép­pen április 5 és 14 kö­zött Prágában, a 27. asztalitenisz-világbaj­­­­nokságon, a gyönyörű Sportpalotában ... Mert a Sportpalota most is gyönyörű. A hajópadlóval befedett, 16 elkülönített részre osztott küzdőtér a szemnek is szép lát­vány. Beszéljünk az artiri Kín­áról is. Az első nap marathoni férfi csapatmérkőzésé­nek az Olaszország— Argentína találkozó bi­zonyult. 1:1, 2:2, 3:3 4:4 után egy nagyon blazirtnak látszó, ütő­jét furcsán tartó fiatal­­érett kopottas mezé­ben, argentin színek­ben az asztalhoz. León Mauriciót pillanatok alatt lelőtte nem túlsá­gosan erős olasz ellen­fele az asztalról. Jóvágású, teljesen ősz vezetőjüktől kértünk felvilágosítást. — León a hajó fedél­zetén megcsúszott, el­esett és ujját törte. Tegnap vettük le róla a gipszet — mondta Szalay Pál, az argentin csapat valamikor Ma­gyarországon élt veze­tője. A hatalmas termetű, pergő beszédű argentin magyar aztán gyorsan elmondta mindazt, ami­re kíváncsiak voltunk. Több mint másfél év­tizeddel ezelőtt ment ki Argentínába, ott ala­pított egy pingpong­csapatot, bár itthon soha nem számított mint versenyző a sport­világban, ott hamaro­san második lett az or­szágos bajnokságban. Aztán vezetője lett an­nak a válogatott csa­patnak, amelynek tag­jai saját költségükön (fejenként 890 dollár) jöttek el Prágába . .. És ezt az összeget a résztvevők elsősorban hitellevélre vették fel, mert egyáltalán nem olyan jómódúak, mint brazil földrészbeli tár­saik . .. Sajnáltuk a szegény Leon­t, aki nemcsak a 890 dollárját, hanem az ujját is ráfizette a na­gyon költséges és igen sikertelen európai tur­néra. Sérülés, sérülés. A legutóbbi napok­ban a fagypont körüli hőrmérséklettől féltünk elsősorban (egyébként a magyar csapatot a szer­vező bizottság már csü­törtökön az előzőnél aránytalanul jobb kö­rülmények között he­lyezte el), s a baj ott következett be, ahol arra nem is számítot­tunk. Pénteken délután Lukácsné mérkőzése után a teremben egy lépcsőről rosszul lépett le, a bokája kifordult és azonnal haza kellett szállítani, mert nem tu­dott a lábára állni. Tel­jesen bedagadt a sérült bokája, a csapatverseny további mérkőzésein már nem vehet részt. Most otthon, szállodai szobáj­ában fekszik és várja azt, hogy április 11-én legalább a walesi Morgan ellen a női egyesben pályára lép­jen. És végül még néhány rövid hír a prágai asztalitenisz VB-ről.* Végleges, hogy a ma­gyar—japán asztalite­nisz-verseny április 17-én lesz vegyes csa­patokkal Budapesten, a magyar—kínai mérkő­zésre pedig április utolsó napjainak egyi­kén kerül sor. ★ A Nemzetközi Asztali­­tenisz Szövetség elnök­sége kétnapos ülést tar­tott a jövő heti kong­resszus előtt. A követ­kező új tagok jelent­keztek a felvételre: Irak, Dél-Afrika, Rho­­dézia, Mali­ Köztársa­ság, Mauritius, Tajvan. Az­ NSZK egyébként kérte, hogy töröljék el a sortütőt. A javaslatot nem fogadták el, tehát nem is kerül a kong­resszus elé. Viszont a kongresszus elé viszik a magyar javaslatot, amelyben ismételten le­szögezzük, hogy csak abban az országban ren­deznek világbajnoksá­got, amelyik fogadni tudja az összes résztve­vőket. A javaslat lénye­géhez hozzátartozik az is, hogy Angliának vá­laszt kell adnia: bizto­sítani tudja-e ezt a lon­doni világbajnokságon. * Megvoltak az első meglepetések is. A csehszlovák 15 éves baj­noknő Bosa, kikapott egy ismeretlentől, a ja­pán Matsuzaki egy is­meretlen hollanddal szemben. Can Ce-tung pedig ugyancsak egy is­meretlen dán verseny­zővel szemben játszmát vesztett. A vietnami férfiaknak, úgy látszik, jót tett a magyarországi edzőtáborozás, mert meglepetésre a selej­tező körmérkőzéseken veretlenek maradtak. Szombaton egyébként elkezdődtek a jubileumi kupa-küzdelmek is, amelyben Sidó Ferenc is elindult Nagy József Vasárnap, 1963. április 7. Várhidi Eszter nyerte­­ az országos bajnokságot is . Szerdán délután a legaprób- 2 bak versenyével megkezdődött­­ az ez évi országos művészi 2 torna-baj­n­okság. Miután a csöpp- 2 cégek meglehetősen sokan vol­­t­­ak, s a gyakorlatok­­előtartsaina­­ is meglehetősen hosszú volt, a 2 verseny kissé elhúzódott, e ta­­j­túnk zártáig csupán az első cső- 2 pont, a gyermekek csoportja vé- 2 vette be versenyét. Ebben az 2 osztályban az egyéni bajnoksk- 2 got Bundzsák Gabi (BVSC) nyer- 2 te 18.4 ponttal. 2. Fajth (I. ker. 2 Táncművészeti Iskola C) 18.1. 3. 2 Szijij (I. kér. Táncműv. Isik. A) 2 17.93, 4. Korona (I. kér. Tánc- 2 műv. lek. A) 17.866. Csapatbaj- 2 nők: BVSC A 54.033, 2. az I. kér. 2 Táncművészeti iskola C 53.599. 2 3. I. kér. Táncművészeti Iskola A ^ 53.366 ponttal. ’­­ Csütörtökön fejeződött be a 2 Sportcsarnokban az országos ^ művészitorna-bajnokság. A ver- 2 senyen nagyobbrészt megismét- 2 lődtek a nem egészen két héttel ^ előbbi Budapest-bajnokság ered- 2 ményei — a gyakorlatok azonban 2 jobban sikerültek, szebb, telje- 2 sebb volt a verseny, mint akkor \ ^ volt. ^ A Magyar Népköztársaság ^ 1963. évi felnőtt I. o. művészi­­^ torna bajnoka: Várhidi Eszter ^ (Újpesti Dózsa) 29.433. 2. Saly ^ B. (Újpesti Dózsa) 28.932. 3. ^ Bokor (Újpesti Dózsa) 28.699. 4. ^ De Chatel (Bp. Előre) 28.466. 5. Ardai (Bp. Előre) 28.465. 6. ^­ Rochman (V. Meteor Külker.) ^ 28.133. Csapatbajnok: Újpesti­­ Dózsa 87.064. 2. Bp. Előre 85.031. ^ 3. V. Meteor Külker. 82.432. II. 2 osztályban bajnok: Ajkai Klára 2 (I. ker. Táncműv.) 27.833. 2. Ti- 2 már (XI. ker. Táncműv.) 26.699. 6 Csapatbajnok: XI. kerületi Tánc­művészeti Iskola 82.231. III. osztályban bajnok: Papp Judit (Madách Gim­n.) 19.1. 2. Torday (V. Meteor) 18.633. 3. Piry (Vasas) 18.332. A Magyar Népköztársaság 1963. évi ifjúsági I. o. művészi­torna bajnoka: Saly Orsolya (Újpesti Dózsa) 28.599. 2. Pa­tocska (Újpesti Dózsa) 28.599. 3. Vasadi (Bp. Előre) 28.332. Csa­patbajnok: Újpesti Dózsa 84.830. 2. Bp. Előre 82.479. II. osztályban bajnok: Szabó Orsolya (I. ker.) 19.066. 2. Hegyi (I. ker.) 18.532. 3. Gyulay (I. ker.) 18.5. Csapat­­bajnok: I. kerületi Táncművé­szeti Iskola A 55.066. 2. I. ker. Táncműv. C 54.898. 3. Madách Gimnázium 54.365. III. osztály­ban bajnok: Fülöp (I. ker.) 18.3. 2. Németh (I. ker.) 18.3. 3. Mayer (Bp. Spartacus) 18.266. Csapat­bajnok: I. ker. Táncműv. 55.532. Serdülő bajnok: Bogaras (Csepel) 18.966. 2. Limbech (I. ker.) 18.833. 3. Kenderesi (I. ker.) 18.5. Csapatbajnok: I. ker. Tánc­­művészeti Iskola 55.032. Újonc bajnok: Balogh (OSC). Csapat­­bajnok: OSC 54:065. Pécsett rendezték meg a fő­iskolás kosárlabda-bajnokság selejtezőit. OSC —Bp. Építőipari Műszaki 77:55 (40:20), Pécsi Ta­nárképző— Pécsi Orvosegyetem 54:42 (24:20), Bp. Orvosegyetem - Pécsi Orvosegyetem 76:41 (12:19), Pécsi Tanárképző — Bp. Építőipari Műszaki Egyetem 58:45 (29:21). Végeredmény 1. Bp. Orvosegyetem 6, 2. Pécsi Tanárképző 5 ponttal.

Next