Népsport, 1969. december (25. évfolyam, 277-299. szám)
1969-12-03 / 278. szám
Nagy küzdelmet és győzelmet várunk A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA SZERDA, 1969. DECEMBER 3. ♦ An: 90 fillér ♦ XXV. ÉVFOLYAM, 2*8. SZÁM Kiküldött munkatársaink, Péter Róbert, Varga Béla és Várkonyi Sándor jelentik Marseille-ből ! Sípszó előtt a Stade Velodrome ban Sós Károly a csapatösszeállításról ♦ Jó idő esetétt harmincezer néző , Tv-közvetítés kilenc országban Marko: Győzni jöttünk Marseille-be A TU 134-es harsogva emelkedett a levegőbe, s ezzel a magyar labdarúgó-válogatott útnak indult Marseille, a nagy erőpróba városa felé. Labdarúgóink az utóbbi évek egyik legjelentősebb mérkőzéséhez érkeztek. Ez az utolsó lehetőség, hogy kivívják a mexikói világbajnokság 16-os döntőjében való részvétel jogát. Eddig még nem fordult elő, hogy a magyar válogatott önhibájából hiányzott volna a sportág élvonalának világszerte legnagyobb érdeklődéssel kísért vetélkedőjéről. Nem szabad azonban eltúlozni sem a dolgot. Bármi lesz is az eredmény, a magyar nép, de még a magyar sport sorsa sem ezen a kilencven percen dől el. A labdarúgás hazánkban a legnépszerűbb sportág. Voltak nagy sikereink, az egész világ csodált minket és kívülről importáltuk azt a félig komoly megállapítást, hogy „labdarúgópályára termett nép vagyunk”. A sikerek fénye azonban megkopott és ezt sokan nem veszik tudomásul. Talán nem is akarják. A szurkolók millióiban most, ezekben az órákban is fellángol a tűz, s aggódva, de inkább reménykedve fordul a figyelem a szerdai csata színhelye, Marseille felé. Egyébként, így van ez jól. Az együttérzésre, a biztatásra ezúttal valóban szükség van. A csapat továbbjutása mindenkinek nagy örömet okozna. De hogy ez megtörténjen, annak érdekében többek között meg kell nyerni a közvetlen előkészület „apró csatáit” is. A mérkőzés előtti nap érdekesnek és izgalmasnak nevezhető mozzanatairól igyekszünk képet adni az alábbiakban. Hétfőn kellemetlenül csípős, hideg idő fogadott bennünket Marseille-ben. Azok, akik az enyhe éghajlatban bízva, tavaszi öltözetben érkeztek, fázósan húzták össze nyakukon a kabát gallérját. Mára aztán kisütött a nap, s ezzel vidámabbá vált a város hangulata: megteltek az utcák beszélgető, sétáló emberekkel. Mi azonban ezúttal nem értünk rá a sétára. A kíváncsiság már kora délelőtt kivitt bennünket a stadionba , a csehszlovák csapat edzésére. Nem volt vidám óra. Marko és Hupkó alaposan megdolgoztatta a játékosokat. Köztük volt már Kvasnak és Petras is, de mindkettő nagyon óvatosan mozgott. — Sérültek? — kérdeztük Markót a két játékos felől. — Dehogy! — mondta azonnal tiltakozva. — Csak, fáradtak, azért mozogtak könnyedébben... (A csehszlovák újságírók, akikkel együtt bandukoltunk hazafelé, elmondták, hogy véleményük szerint sem Kvasnak, sem Petras nem játszik majd ellenünk.) Az öltözőben azért még egyszer megkérdeztük Markót az összeállításról. — A legjobb összeállításban játszank szerdán este! Mindenki egészséges ... — nyilatkozta ismét határozottan. Ennél többet viszont nem is volt hajlandó mondani. A magyar csapat kihasználta a délelőtti kellemes időt: sétált a városban, kirakatokat nézett. Sós Károly délután fél 5 órakor értekezletet tartott, s a játékosok itt ismerkedtek „közelebbről” szerdai ellenfelükkel. A kapitány a játékteret helyettesítő táblán elmagyarázta, véleménye szerint kinek milyen feladatot ad Marko, s a magyar játékosoknak erre mit kell „válaszolniok” A csapat, a megbeszélés után fél 7-kor ment ki a pályára, s utolsó edzését villanyfénynél tartotta, a szerdai mérkőzés színhelyén. Jó negyven perces „labdás játék” után már Sós Károly is többet tudott mondani. — Kijelöltem a kezdő csapatot: Szentmihályi — Kelemen, Mészöly, Noskó, Ihász — Halmosi, Göröcs — Fazekas, Bene, Farkas, Zámbó összeállításban lépünk pályára. Kértük, indokolja meg Szentmihályi, Mészöly, Noskó és Farkas beállítását. — Kezdem talán a kapussal — sorolta a kapitány. — Nem vitás, hogy Szentmihályi nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint Tamás, emellett véleményem szerint villanyfénynél biztosabb is Tamásnál. Páncsics helyett szóba sem jöhetett más, mint Mészöly. Nyilván másképp játszik majd, mint Páncsics, de bízom benne, meg tudja oldani a rábízott feladatot. A beállás szerepkört azért kapta Noskó, mert ezt játszik csapatában, az U. Dózsában is. Ha rábízom valamelyik csehszlovák játékost, remélem, le is tudja majd fogni ... « És Farkas?... — Tudom, az ő beállítása sokak számára meglepetés, de hadd mondjam el, hogy mielőtt csapatot hirdettem volna, beszéltem vele. Közöltem, hogy ez számára az utolsó lehetőség arra, hogy válogatott maradjon. Azt hiszem, mindent megtesz majd, hogy ne csalódjunk benne. Egyébként, ősszel már a bajnoki mérkőzéseken is biztatóbb formát nyújtott, a kupamérkőzéseken pedig alaposan kitett magáért. Kértük, beszéljen a cserékről is, hiszen sor kerülhet rá. — Ha úgy látom, hogy Göröcs nagyon elfáradt, Kocsist állítom a helyére. Ha netán Bene megsérülne, vagy Farkas mégsem játszana úgy, ahogy várom, akkor Puskás megy be. Mellettük itt van „általános tartaléknak” Menczel. Őt a jobbhátvédtől egészen a középpályás posztig mindenütt számításba vehetem. — Mit vár a mérkőzéstől? — A csapat becsülettel készült erre a sorsdöntő találkozóra, ép Ipen azért bízom abban, hogy mi hagyjuk el győztesen a pályát — jelentette ki Sós. – Néhány perc múlva Göröcsbe botlottunk. Őt is megkérdeztük: milyen hangulatban várja az összecsapást? — Mondanom sem kell, hogy sokat beszélgetünk a mérkőzésről a fiúkkal, s tudom, hogy mindannyian átérzik a szerdai kilencven perc jelentőségét — mondta a csapatkapitány. — Véleményem szerint a csatársorunk jobb mint a csehszlovákoké, a középpályán dől el minden. Remélem, társainktól minden támogatást megkapunk majd ahhoz, hogy ezt a fontos területet tartani tudjuk. A budapesti 2:0- ás mérkőzésnek az volt a legfőbb jellemzője, hogy miénk volt a pálya közepe, Prágában, a 3:3- nál viszont éppen azért esett vissza a csapat, mert nem tudtuk megfelelően tartani a „frontot”. Beszélgetés közben mellénk állt Farkas is. Elgondolkozva, felhős arccal hallgatta a beszélgetést. Vajon, mi a véleménye a saját beválasztásáról? — Tudom, mit vállalt a szövetségi kapitány azzal, hogy beállított a csapatba — mondta halkan. — Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy bizonyítsak. Úgy gondolom, még nem felejtettem el futballozni. .. Sok szó esett arról, hogy (Folytatás a 3. oldalon.) Magyarország—Csehszlovákia VB-selejtező mérkőzés Marseille, Stade Velodrome. Játékvezető: Machin (Helies, Kitaboljián), mindhárom francia. Magyarország Szentmihályi Kelemen Mészöly Noskó Ihász Halmosi Göröcs Fazekas Bene Farkas Zámbó Jocki (Stratil) Adamec Petras B. Vesely Kuna Kvasnak Hagara Horváth Migas Pivarnik Viktor , Csehszlovákia Százéves múltat ünnepeltek A zaj pillanatok alatt elült a Népstadion márványtermében, amikor dr. Terjék Elemér, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség magyar tagja megnyitotta másfélszáz résztvevő előtt a Magyar Jégsport Szövetség ünnepi ülését. Üdvözölte az elnökségben helyet foglaló Bíró Mihályt, az MTI elnökhelyettesét, Kiss Andrást, az MSZMP KB munkatársát, Pálicska Zoltánt, a KISZ KB osztályvezetőjét, és mindazokat, akik a sportág múltjának és jelenének cselekvő részesei. A volt többszörös világos Európa-bajnokok, valamint olimpiai helyezettek között ott volt Kronberger Lili, Méray- Horváth Opika, Szollás László dr., Rotter Emília, Orgonista Olga és a Nagy-testvérek. A megnyitó szavak után Petrák Ferenc emelkedett szólásra. A Magyar Jégsport Szövetség elnöke visszapillantott ai elmúlt száz esztendő s kerekben és kudarcokban eltelt éveire, majd abban a reményben fejezte be ünnepi beszédét, hogy a jövőben sikerül biztosítani a mai kor követelményeinek megfelelő feltételeket a sportág fejlesztésére. A hosszantartó taps, amely e szavakat követte, csak fokozódott, amikor Biró Mihály, az MTI elnökhelyettese kitüntetéseket nyújtott át. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával Petrák Ferencet és dr. Terták Elemért, az ezüst fokozattal dr. Balázs Zoltánt, Szende Andort, Szentgyörgyi Imréné Kronberger Lilit és Mestyán Jánost, bronz fokozattal pedig Merényi Józsefet és Pásztor Györgyöt tüntették ki. Nyolc aktíva vehette át a Testnevelés és Sport kiváló dolgozója, heten pedig a Testnevelés és Sport érdemes dolgozója jelvényt. Üde színfolt következett ezután: a legfiatalabb műkorcsolyázó generáció apró képviselői, kürruhában, de ezúttal lakkcipőben, piros rózsát nyújtottak át az elnökség tagjainak és a sikerekben gazdag évek jelenlévő képviselőinek, közöttük Kronberger Lilinek és Méray- Horváth Opikának. Sőt még néhány ünnepi szó is elhangzott az egyik kis műkorcsolyázó palánta részéről, aki így fejezte be a kedves szavakat: „reméljük nem kell újabb száz esztendőt várnunk amíg felépül a fedettpálya.” Az ünneplő közönség a Kisstadion előcsarnokában verődött össze ismét, ahol megnyílt a „Képek, emlékek a magyar jégsport történetéből" című kiállítás. A 2000 éves magyarországi vaskorcsolya leletről készült felvételtől kezdve Almássy Zsuzsinak a Richmondkupán szerzett trófeájáig végigvezetett a múlton egészen a jelenig. Az ünnepség — a sportághoz méltóan — a jégen fejeződött be, ahol bemutatót tartott többek között Horváth Zoltán, Vajda László, Wágner Zsófia, a Farkas, Korpás-páros és a Berencz, Sugár jégtáncospár. Hangulatos, meleg, baráti légkörben lezajlott ünnepi est ért véget, amikor kialudtak a Kisstadion fényszórói. AZ MNK-BAN: Kétszeri hosszabbítás után nyert az FTC az OSC ellen Két előrehozott mérkőzésre került sor kedden este a Sportuszodában, s ezzel a vízilabda MNK első középdöntő csoportjában be is fejeződtek a küzdelmek. A Bp. Honvéd-BVSC találkozón búcsúzott el 19 évi játék után a piros-fehérek kitűnő hátvédje, a hazai uszodák népszerű alakja, Vedlik Lajos dr., aki 15 évig szerepelt — egyik legmegbízhatóbb játékosként — Brandy Jenő együttesében. Bp. Honvéd—BVSC 7:6 (3:1, 0:1, 2:3, 2:1) V: Samu. Bp. Honvéd: Ferenczi — Vedlik dr., Balásy, Szabó, Dávid, Tóth, Deák. Csere: Mikó, Tagyeriska II. Edző: Brandy Jenő. BVSC: Pálfi — Czigány, Németh I, Szeri, Hídvégi, Gyenes, Külkei. Csere: Németh II, Gyerő II, Hecsei, Gyerő I. Edző: Hajdúk Gyula. Góldobók: Dávid 4, Tóth 2, Vedlik dr., ill. Hecsei 2, Németh I 2, Gyerő II, Németh II. FTC—OSC 6:5 (0:1, 1:0, 1:1, 2:2, 1:1, 0:0, 1:0) 600 néző. V: Tóth K. FTC: Steinmetz — Bányai, Kásás, Wiesner, Balla, Felkai, Martin. Csere: Ipacs, Laukó II. Edző: Gyarmati Dezső. OSC: Kovács K. — Szívós, Oláh, Bodnár I dr., Konrád III, Konrád I dr., Elek. Csere: Csikós dr., Rajna. Edző- Szívós István és Mohácsi Attila. Góldobó: Felkai 2 (mindkettő 4 m-ből), Wiesner, Kásás, Martin, Ipacs, ill. Bodnár I dr., Konrád I dr., Elek (4 m-ből), Oláh, Szívós. Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, mindjárt erős iram alakult ki, s izgalmas játékot láthattunk már az első két játékrészben is, bár kevés gól esett. A harmadik 5 perctől kezdődően, a szoros emberfogás következtében, a heves iram mellett a fokozódó keménység is jellemzője lett a játéknak. Az FTC kezdeményezett, Konrád III kiállítása után emberelőnyhöz jutott, de — immár harmadszor — ezúttal sem tudta gólra váltani az előnyét. A másik oldalon a harmadik percben Felkai került partra, Steinmetz három alkalommal is védett, negyedszerre azonban Konrád I dr. ívelése a bal alsó sarokba pottyant, 1:2. Közvetlenül a középkezdést követően Kásást rántották viszsza, és a megítélt 4 méterest Felkai értékesítette. Az eset megismétlődött az FTC kapuja előtt is, itt viszont Konrád III büntetőjét Steinmetz bravúrral hárította. A 4. játékrészben már gyakran követték egymást a kiállítások. Előbb Konrád III— Wiesner, majd Kásás—Bodnár I dr. és Konrád I dr.—Felkai is a kiállítás sorsára jutott. Végül Bányait is partra küldte Tóth játékvezető, két FTC-játékos maradt három OSC-támadóval szemben és Oláh nyugodtan lőhetett a hálóba, 2:3. A következő FTC-roham végén döntő fordulatot vett a találkozó. Konrád I dr. 4 méteren belül súlyosan hibázott, a játékvezető büntetőt ítélt, az OSC csatára megsértette a bírót, ezért csere nélkül végleg el kellett hagynia a vizet. A büntetőt Felkai lőtte be, 3:3. Fokozódó izgalmak közepette Bányai, Felkai és Bodnár I dr., majd Martin is partra került, azután Szívós harcolt ki büntetőt, s ezt Elek a bal alsó sarokba lőtte. 3:4. A most már mindvégig emberelőnyben maradt FTC — Kásás révén — pillanatok alatt egyenlített, 4:4. Kétszer 3 perces hosszabbítás következett. Az első három percben Martin szerzett gólt, s erre Szívós nagyszerű kettőzéssel válaszolt — 5:5. Az OSC hősiesen küzdött, a zöld-fehérek viszont nehezen boldogultak emberelőnyös helyzetben is. (Folytatás a 2. oldalon) Csütörtöki számunkban kiküldött munkatársaink beszámolója Marseilleből, a Magyarország— Csehszlovákia labdarúgó VB-selejtező mérkőzésről A jégkorong Duna Kupa előkészületei Hogy versenysportunk ne veszítse el rangos helyét a világ élvonalában Földi Imre a dobogón A bátorság felhőkarcolói PÉNTEKEN 4-6-iG kérdezhet, tanácsot adhat és kérhet Hívja a 338-567-es telefonszámot! Válaszol: dr. DÁNIEL ERNŐ, az Újpesti Dózsa elnöke