Népsport, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Pécsi Dózsa-Universitatea Craiova 3:0 (3:0) Pécs, 12 000 néző. Vezette: Fercher (Artner, Höckl), mindhárom osztrák. Pécsi Dózsa: Rapp — Hernádi, Manner, Konrád I, Kincses II — Kocsis, Tóth — Bérczési, Tüske, Máté, Dunai dr. Craiova: Pilca — Niculescu, Minca, Deselnicu, Bitlan — Strimbeanu, Iván — Martinovics, Balán, Oblemenco, Taralunga. Csere: Oblemenco helyett Nita a 72. percben. Góllövő: Kocsis (18. perc), Máté (25. perc), Kocsis (30. perc). Szögletarány: 8:6 (5:3) a Pécsi Dózsa javára. )• Az EVK visszavágó előtt a pécsi újságírók megkérdezték a román együttes edzőjét, mit vár a mérkőzéstől. Azt felelte, hogy a hazaiaktól semmit, a saját csapatától pedig győzelmet. A későbbiek azonban azt bizonyították, hogy több volt az önbizalom ebben a nyilatkozatban, mint a realitás. A tizenkétezer pécsi néző már az első percekben jó hazai támadásoknak tapsolhatott, a pécsi védelem pedig biztosan tartotta sakkban a két előretolt román éket. A 8. percben Bérczési beadását Máté öt méterről kapásból alig lőtte fölé. A 18. percben Tüske ívelt be kitűnő, félmagas szögletet, Kocsis berobbant és tíz méterről védhetetlenül vágta a labdát a kapu bal oldalába, 1:0 A hazaiak fellelkesedtek, s az ellenfél csak akkor jutott szóhoz, ha a pécsiek eladták a labdát, vagy ha védelmük kihagyott. Erre ugyanis volt néhány példa a félidő első felében. Később azonban magukra találtak a védők is. A 25. percben például Hernádi remek labdával ugratta ki Mátét, aki három védőt kicselezett és tíz méterről bombázta a labdát a jobb felső sarokba. 2:0 Alig telt el öt perc, máris újabb gólnak tapsolhattak a szurkolók. Dunai adta a labdát az előre húzódó Kocsisnak, aki előbb elfektette Pilát, majd felette az ötösről félmagasan lőtt a hálóba. 3:0 A románok csak elvétve próbálkoztak, de nem jutottak el a kapuig. Ugyanakkor Dunai dr. lövése a kapus lábáról pattant szögletre, a 35., majd a 40. percben pedig Hernádi, illetve Máté lőhetett volna könnyen újabb gólt. A 3. FÉLIDŐBEN a románok kezdtek jobban. Oblemenco kitört, 12 méteres lapos veszélyes lövését Rapp bravúrosan védte. Ez volt az első román lövés, amely kapura ment. A pécsiek mintha megelégelték volna a 3:0-ás vezetést, átengedték a középpályát az ellenfélnek és az ki is használta a lehetőséget. Több támadást vezetett, a 60. percben Rapp csak kifutással tudott menteni Taralunga elől, majd pedig Bálán közelről mellé lőtt. A 72. percben a románok cseréltek, de ez sem sokat lendített a játékukon. Továbbra is támadtak ugyan, a pécsi védelem azonban kitűnően állt a lábán és a hazai ellentámadások továbbra is veszélyesek voltak. A 75. percben Máté alig fejelt fölé. Három perc múlva viszont Bálán 20 méteres szabadrúgása kerülte el a kaput. Hernádi vezette az ellentámadást, veszélyes lövését fogta a kapus. A 86. percben Maurer tiszta helyzetben lőtt kapura, a kapus szögletre öklözte a labdát, a beívelt szögletet Bidlan a 16-oson belül kézzel ütötte az alapvonalon túlra, de a bíró ismét csak a szögletet adta meg. A közönség mindkét csapatot lelkesen megtapsolta a mérkőzés végén. A pécsiek tehát viszszavágtak az 1:2-es craiovai vereségért, és az EVK-ban 4:2-es összesített gólaránnyal kerültek tovább. A Pécsi Dózsában Rappnak nem sok dolga volt, ami akadt, kitűnően ellátta. A védelemben Hernádi és Maurer játszott jól, Hernádi nagyon sokszor tűnt fel az ellenfél 16-osa táján is. Konrád továbbra is jó formában játszott. A középpályán Tóth is megállta helyét, Kocsisnak külön dicséretére válik, hogy két nagyszerű gólt is szerzett. Elöl Bérezési minden elfutása veszélyes volt és kiemelkedő formában játszott Máté is. A Craiova együttesében Pila a gólokról nem tehet. A védők sokat bizonytalankodtak, Minca nem tudta tartani a kitűnő Mátét. Strimbeanu és Iván próbálta indítani a csatárokat, de ez csak a második félidőben sikerült. Elöl Balán és Oblemenco nyújtott jó teljesítményt, de lövéseiket nem kísérte szerencse. Szombathy István Az első percek tapogatózó játéka után a Pécsi Dózsa átvette az irányítást • Sokkal több helyzetet dolgoztak ki a hazaiak és értékesíteni is tudták azokat • A román csatárok az első félidőben szinte nem is lőttek kapura • A Pécsi Dózsa, noha a második félidőben kiengedett, ilyen arányban is megérdemelten győzött és jutott tovább az EVK- ban Crvena Zvezda-Újpesti Dózsa 4:0 (3:0) A nagyszerű játékot nyújtó jugoszláv bajnokcsapat lehengerelte a lila-fehéreket • A magyar együttes csak árnyéka volt önmagának, fáradt, széteső játékot mutatott • Szomorú búcsú a BEK-tól Belgrád, Marakina-stadion 50 000 néző. Vezette: Kosakov (Bocsarov Jarms), mindhárom szovjet. Crvena Zvezda: Dujkovics — Dzsorics, Dojcsinovszki, Novkovics, Krivokucsa — Bogicsevics, Antonijevics — Filipovics, Osztojics, Acsimovics, Dzsajics. Újpesti Dózsa: Borbély — Káposzta, Solymosi, Noskó, Juhász — Dunai III, Zámbó — Fazekas, Bepe, Dunai II, Nagy L. Csere: Borbély helyett Szentmihályi és Zámbó helyett Tóth, mindketten a szünetben. Góllövő: Filipovics (7. perc), Dzsajics (24. perc), Osztojics (44. perc), Filipovics (58. perc). Váratlanul nagy népvándorlás Indult meg szerdán Belgrádban a kora délutáni órákban, a belgrádi Marakani-stadion felé. Pedig a hazaiak kedvenc csapata kétgólos hátránnyal indult a BEK-visszavágón, a magyar bajnokcsapatnak pedig félelmetes a híre Belgrádban. De hát, úgy látszik, a szurkolók megsejtettek valamit a szerda délutáni futballbemutatóból... Már a mérkőzés előtt a hazai szurkolók kórusa „megalapozta” a viadal hangulatát. Óriási hangerővel éltették kedvenceiket, akik az első pillanattól nagy lendülettel vetették magukat a játékba. Az újpestiek jóformán még fel sem ocsúdtak, amikor már Borbély kapujában táncolt a labda. A 7. percben Dzsajics pompás átadással játszotta meg Filipovicsot, a Crvena Zvezda 17 esztendős üdvöskéjét. A lila-fehér védők megtorpantak, s ez elég volt a fiatal csatárnak ahhoz, hogy 10 méterről megszerezze a vezetést. 1:0 Az Újpesti Dózsa a gól után sem tudta rendezni sorait, s így továbbra is az óriási igyekezettel játszó belgrádiak maradtak fölényben. Szinte egykapura folyt a játék, s a 24. percben újabb jugoszláv gól született. Dzsajecsot ismét őrizetlenül hagyták a bal szélen a Dózsavédők. A szélső megindult a kapu felé, három védőn is átcselezte magát, s 6 méterről lőtt a hálóba. 2:0 A Crvena Zvezda tehát kiegyenlítette hátrányát, s ettől a magyar játékosok még inkább megzavarodtak. Alig-alig jutottak át a felezővonalon, s egy Bene-lövés révén mindössze egy szögletet tudtak kiharcolni. A sorozatos hazai támadások a 44. percben újabb góllá értek. Solymosi hibázott nagyot a kapu közelében, s Osztojics, egészen közelről, újabb gólt ért el. 3:0 SZÜNET UTÁN a cserék által felfrissített magyar együttes valamivel jobban játszott, de akkor már nem lehetett ellenállni a lendületbe jött hazai csapatnak. Az 58. percben ismét Dzsajics volt ellenállhatatlan. Pazarul száguldott el a bal szélen. Beadott. Labdája átszállt Szentmihályi felett, s Filipovics higgadtan helyezett a kapuba. 4:0 És még mindig a jugoszlávok támadtak! A 63. percben Káposzta csak szögletre tudott menteni Dzsajics elől, majd nem sokkal később Krivokucsa lövése pattant vissza Solymosiról. A 66. percben végre a Dózsa is veszélyeztetett. Tóth 22 méterről lőtt kapu fölé. Ezután Dzsajics—Osztojics bemutató következett. Nyugodtan, könnyedén, szellemesen játszadozott a jugoszláv bajnokcsapat. Szinte macska-egér harc folyt a pályán. A szórványos magyar ellentámadások jóformán semmi veszélyt sem jelentettek. A 71. percben ismét Tóth lőtt kapu fölé. A 76. percben Krivokucsa ívelt be szabadrúgást a tizenhatos sarkától, s a menteni akaró Juhász csaknem öngólt fejelt. A 82. percben Bene 35 méteres szabadrúgása pattant vissza a védőkről. Aztán ismét támadások következtek. A Megyeri úton szerzett kétgólos előnnyel , 2:0-lal utazott Belgrádba a Dózsa. És a reménnyel: azzal, hogy kiharcolja a továbbjutást a BEK-ben. Sajnos, ez a remény hamar szertefoszlott. Nemcsak azért, mert viszonylag hamar — már a 7. percben — szépített a Crvena Zvezda, hanem azért is, mert már a mérkőzés elején szembetűnt: a hazaiak szinte erejükön felüli játékra képesek ezen a napon, viszont az Újpesti Dózsa csak árnyéka önmagának. A Crvena Zvezda korszerű, kemény, sokmozgásos labdarúgást játszott ezen a találkozón. Ha kellett, 8—9 emberrel védekeztek, de a következő másodpercekben már 7—8 emberrel támadtak. Sőt, erővel is végigbírták a saját maguk által diktált hatalmas iramot. Visszavágtak hát az újpesti 0:2-ért, és 4:2-es gólaránnyal jutottak tovább a BEK-ben. Az Újpesti Dózsa nagy-nagy csalódást okozott. Bátortalanul, puhány módon, szétesőn játszott a magyar bajnokcsapat. Védelme igen könnyen zavarba jött, kapkodott, támadói pedig szinte képtelenek voltak egyetlen épkézláb támadás vezetésére is. Egyénileg csupán a második félidőben beállt Tóth játékát dicsérhetjük. A Ferencváros becsületes küzdelemben vérzett el Amikor nyilvánosságra került az EVK első fordulójának párosítása, s megtudtuk, hogy a Ferencváros az egyik legjobb angol csapattal, az FC Liverpoollal mérkőzik, nemcsak attól tartottunk, hogy a magyar együttes mindjárt elbúcsúzik a kupától, hanem méginkább attól: alárendelt szerepet játszik majd. Aggodalmunk indoklásaként joggal hajtogattuk, hogy az angolok többet tudnak, s a Ferencváros ráadásul most belső bajokkal küzd. Nos, mire a két csapat a pályán farkasteremet nézett egymással, a belső ellentétek már csillapodóban voltak. És ez már egymagában véve is sokat jelentett. A régiekre épült új Ferencváros — Rákosi és Horváth után Katona, s a mérkőzés folyamán Novák is visszakerült a csapatba — mindent elkövetett, hogy győzzön. — Nem teszünk fel mindent egy lapra, nem törünk ajtóstól a házba, de mindent elkövetünk annak érdekében, hogy kezdeményezzünk, támadjunk, s védekezésre kényszerítsük a liverpooliakat — mondta a mérkőzés előtt Csanádi Ferenc edző. — Mi a jövőben elsősorban egészségesebb támadójátékra törekszünk, mert úgy véljük, vannak ehhez megfelelő játékosaink. A támadójáték fejlesztése feltétlenül szükséges és segíthet bennünket abban a törekvésünkben is, hogy visszanyerjük a közönség szeretetét. A jobb csatárjáték egyik feltétele az, hogy támadásnál ne legyünk emberhátrányban. E cél elérése érdekében megpróbálunk egy az egyben játszani, főleg bajnoki mérkőzéseken, de a Liverpool ellen is. Persze, Páncsics az angolok ellen elsősorban területet véd, a többiek felmennek. És a Ferencváros valóban támadójátékra törekedett. Sokat rohamozott, mégpedig az első negyed órában, s szünet után egy fél órán át tetszetősen, erővel, lendületesen. Szőke, Rákosi, Albert és Novák a második félidőben két-három olyan remek támadást vezetett, mint már nagyon régen. Albert igazán akart, friss, eleven és mozgékony volt, időnként már felvillant a régi Albert. Itt is az ideje már annak, hogy ez a nagyszerű adottságokkal rendelkező csatár az eddiginél sokkal többet tegyen csapatáért, s önmaga formába lendüléséért. Állítjuk: Albert nagyobb akarattal, küzdőkedvvel, szívvel, igyekezettel még a régi lehet Formába lendülését segítheti a Ferencváros játékstílusa, a támadásra való törekvés. Gondoljunk csak arra, hogy némelykor bizony az angol játékosok is kapkodták a levegőt, mert olyan nagy volt a Fradi nyomása. Ha a magyar csapat a nemzetközi porondon képes egészséges támadójátékra, akkor még inkább képes lesz a bajnoki mérkőzéseken, hiszen Páncsics személyében van egy olyan középhátvédje, aki nagy gyorsasága, tudása révén sakkban tarthatja az ellenfél középcsatárát, nem szükséges őt beállóssal biztosítani, támogatni. De ez már a jövő... Maradjunk a kupamérkőzésnél. 1:0 után miért maradt el végül is a Ferencváros győzelme? Az öltözőben megoszlottak a vélemények. Csanádi Ferenc dohogva mondta: Ez az a nagy Liverpool? ... Szerencséjüknek köszönhetik az 1:1-et... Persze, jobban vigyázhattunk volna .. A hatalmas termetű Horváth Árpád fején turbán díszelgett. Rábökött: „Nem ez fáj, hanem az, hogy emiatt nem maradhattam tovább a pályán ...” Géczi kesergett: „Hughes nagyon eltalálta a jobb sarkot... Rajta voltam a labdán, érintettem is, egy centi hiányzott ahhoz, hogy kiüssem ...” Rákosi: „Hát nem, borzasztó? ... Mi támadunk, vezetünk, levegőben lóg az újabb gól... egy kósza lövés beakad, s végünk .. A csatárok nem tettek szemrehányást a védőknek, s azok sem a támadóknak. És ez így helyes! Azért lett ugyanis végül 1:1, mert egy-két nagy helyzet kihasználatlanul maradt, s az egyenlítő gól is megelőzhető lett volna ... Hughes már a gól előtti percekben is megcsinálta azt, hogy több mint harminc métert vezette a labdát, míg végre valaki megtámadta! A gól is megelőzhető lett volna, ha a védőfalból kilép valaki, s megzavarja Hughest. Ehelyett mindenki hátrált. A Liverpool a várakozásnak megfelelően kiverte a kupából a Ferencvárost, de az a félelmünk, hogy a magyar csapat alárendelt szerepet játszik, — mint egyszer már a Népstadionban a Leeds ellen — alaptalannak bizonyult. A Ferencváros becsületes küzdelemben vérzett el, s játékával megcsillantotta azt a reményt, hogy képes végleg kilábolni a bajból. Németh Gyula Borófii: „Nem fiatalok rá magyarázattal.. Két perccel hét óra előtt landolt a Ferihegyi repülőtéren az Újpesti Dózsát hozó repülőgép. Megtört, fásult emberek szálltak ki belőle. És az érkezés után egy órával — a mérkőzés után csaknem öt órával —, Baróti Lajos, az újpestiek mesteredzője szomorúan, megtörten nyilatkozott: — Egyszerűen nem értem, mi történt?! Nem találok rá magyarázatot. Nem érteim az egészet! ... 25 éve vagyok edző, de így és ilyen súlyos vereséget még sohasem szenvedett a csapatom __ Kedvetlenség jellemezte teljesítményünket... Ha egyáltalán mégis akadna valami mentség, úgy az Göröcs kiválása lenne. Elvégre őrá épül játékunk... De hát ez soványka magyarázat. Mindent nem lehet azzal indokolni, hogy a magyar bajnokcsapatból egy ember hiányzott. — Valóban annyira egyoldalú volt a játék? — Sajnos, igen. Az első két gólt ugyan némi szerencsével érték el a jugoszlávok. Lepattanó labdákból. És amikor már 2:0 volt javukra az eredmény (öszszesítésben 2:2), a mieink egyszerűen megadták magukat. Feladták a mérkőzést... Az is igaz viszont, hogy nekünk is akadt összesen két gólhelyzetünk... De hát a Crvena, Zvezdának hét akadt, s abból négyet értékesített! ... Mit mondhatok még? Értetlenül állok a tényekkel szemben: tizenegy, sőt, összesen tizenhárom játékosom közül egy sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Erre sem volt még példa! — És a Crvena Zvezda? — Róluk csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetek. Mindenben felülmúltak bennünket. Játékban, frisseségben, taktikában, technikában, harcosságban, akarásban, erőben... Ez is érthetetlen. A Crvena Zvezda eddig nagyon mérsékelten játszott. A bajnoki mérkőzéseken is, ellenünk is a Megyeri úton. Különösen csatáraik voltak gyengék ... És most négy gólt rúgtak nekünk! ... — Ez minden? — Még egyszer megszeretném ismételni: belgrádi teljesítményünkre nem találok magyarázatot. Úgy látszik, hogy 3—4 hete hullámvölgyben van a csapat. De hát majd csak kilábalunk belőle ... Az NB I B-ből jelentjük Az Egyetértés erényei A győri Kovács esete ♦ Öngól a Kőér utcában Fenyvesi mesterhármasa ♦ Az oroszlányi 2:0-ról Az Egyetértés a Szőnyi úton is bebizonyította, hogy nem véletlenül áll a táblázat élén, immáron négypontos előnnyel! A soroksári együttes egyre jobban összekovácsolódik. Az igyekezetben, a szorgalomban, akaratban az idősebbek versengenek a fiatalokkal, s ez meglátszik a formájukon is. A védelem nagyszerű. Varga L. biztos kezű kapus. Galambos hétről hétre remekelt jobbhátvédként. Nem fut versenyt a szélsőjével, mert tudja, hogy nem tartozik a leggyorsabb hátvédek közé —, inkább megelőző szereléseket alkalmaz, ügyesen helyezkedik, elég kemény is, nem fél az ütközésektől, jól cselez — igaz, némelykor a kelleténél többször —s támadásban érvényesíti korábbi fedezeterényeit, s ott van még az erőteljes Józsa, az irányítókészséggel rendelkező Varga Gy. középen pedig a ravasz Halápi, aki ért az előkészítéshez, de a góllövéshez is. Nos, ez az Egyetértés idegenben is könnyen lelépte a BVSC-t. Marosvári Béla, a vasutasok edzője a negyedik gól után nagyon bosszús volt a kispadon. Ezt tükrözte az a mozdulat is, ahogyan földhöz vágta, s eltaposta a cigarettáját. A keserűség persze érthető, mert a vereség mindig fáj, de hát a jó formában levő soroksáriaktól a Szőnyi úton sem szégyen kikapni. A mérkőzés margójára még csak annyit: Az Egyetértés szinte ugyanazzal a csapattal, amellyel kiesett az NB I-ből, remekül szerepel az NB I B- ben. Ez dicséri az együttest, de bizonyítja is annak a régebbi megállapításunknak az igazát, hogy az élvonal és az NB I B között nagy a tudásbeli különbség. A MÁV DAC Győrött nemcsak veretlen, hanem még gólt sem kapott! A csapat erőssége a védelem. És ennek a nagyszerű védelemnek az oszlopa, a középhátvéd Kovács Endre a múlt héten egyszerűen eltűnt a Rába menti városból. A vasutasok háza táján nagy volt a riadalom, mert Kovács kedden, szerdán és csütörtökön is hiányzott az edzésről. Pénteken aztán megjelent a pályán, s mintha mi sem történt volna, edzéshez készülődött. Kovács Imre ugyan nem tartozik a kiváncsi edzők közé, de most természetesen megkérdezte: — Hol töltötted a hetet? Kovács Endre felelt: — Tapolcán a szüleimnek segítettem szüretelni __ A játékos ezt olyan természetes dolognak tartotta, hogy úgy vélte: engedélyt sem kell kérnie. Cselekedetéért persze felelősségre vonták, s meg is büntették. Nem csodálkoztunk volna azon sem, ha Kovács kimarad az SZMTE elleni csapatból. Sőt, ez lett volna a helyes! De hát a fegyelmezés módja az egyesületek belső ügye. A Bp. Spartacus a Kőér utcában megszerezte első győzelmét az Ózd ellen. De hogyan? öngóllal! A 44. percben Nagy István átvágta keresztbe a labdát bal oldalra. Rési, az ózdiak jobbhátvédje kezezett. A kaputól 30 méternyire Ádám futott neki a szabadrúgásnak. A nagy erejű lövés után a labda először Zöldi lábát érintette, majd Abuczki próbált menteni, de olyan szerencsétlenül tette bele a lábát a labda útjába, hogy az irányt változtatva a kimozduló Csank felett hálóba perdült. Egy ilyen szrencsés mozzanat a derekasan küzdő ózdiak vereségét jelentette. Nem csoda, hogy Hidegkúti Nándor öröme nem volt teljes. Érdekesen alakult a Ganz- MÁVAG—Székesfehérvári MÁV Előre mérkőzés eredménye is. A fővárosiak hosszú időn át 1:0-ra vezettek, s győzelmüket csak az utolsó percekben tudták bebiztosítani, mégpedig 3:0 arányban. A győzelmet elsősorban Fenyvesinek köszönhetik, akit az utóbbi hónapokban többször félreállítottak. De a kis csatár azóta, s most szombaton is bebizonyította: nem, lehet még róla lemondani. Gyors, mozgékony volt és nagyon szemfüles. Mindig ott tűnt fel, ahol erre a legnagyobb szükség volt. És mind a három gólt ő szerezte! Gratulálunk! Oroszlányban tartottak a BKV Előrétől, mert a közlekedésiek az NB 1 B-ben mindig nagy ellenállást tanúsítottak a bányászvárosban. Kétszer 2:1-re győzött a hazai csapat, egyszer pedig 2:2 volt az eredmény. Most 2:0! Azért, mert az oroszlányiak összjátéka, csapatjátéka, de főleg támadójátéka sokkal veszélyesebb volt. Fekete egyáltalán nem kapott lövést, Egyed viszont 18 méterről a hálóba talált, s szünet után is volt helyzete a bányászcsapatnak. Mégis lehetett volna 1:1 is, ha Kalmár 6 m-ről ordító helyzetben hálóba talált volna. És jött egy ellentámadás, a fellazult védelem fegyelmezetlenségét Aradi kihasználta, s 2:0 lett. Megérdemelten. A hét 11-e: Csank (Ózdi Kohász) — Galambos (Egyetértés), Lantos (Kecskeméti Dózsa), Lipők (DVSC), Máté (Oroszlányi Bányász) — Lengyel (Békéscsabai Előre), Strenitzer (Bp. Spartacus) — Egyed (Oroszlányi Bányász), Lakics (Várpalotai Bányász), Halápi (Egyetértés),■ Fenyvesi (Ganz-MÁVAG).