Népsport, 1974. július (30. évfolyam, 153-178. szám)
1974-07-25 / 173. szám
XXX. 173. ♦ 1974. június 25 ÖKÖLVÍVÁS A ritmusok tanyája A szél csúfot űz a nyárból. Türelmetlenül, sietősen zörgeti a szabadság-hegyi edzőtábor ablakát. Papp László, a havannai világbajnokságra készülő ökölvívó-válogatott vezetőedzője fázósan húzza össze magán a zakót, merengve nézi az udvaron nyögve, dideregve hajladozó fákat... Emlékpergető kalap az idő teszi, vagy a nyugalmas, emlékpergető óra, kérdés nélkül buggyannak elő belőle az első szavak: — Engem minden ehhez a környékhez köt, itt készültem versenyző koromban, és amikor edző lettem, a tanítványaimat is ide hoztam fel. Soha nem felejtem el, 1968-ban még nem állt itt ez az épület, a sísánc alatt felvertek egy sátrat, ott készültünk. Szép volt. .. — Mindig ilyennek látja? — Nem mondanám, némelykor borúsabb a kép. Mint például most, a világbajnokság előtt. Gedó hosszú ideig betegeskedett, Botos, Juhász sérült volt, nehezen, baljóslatúan kezdődött a felkészülésünk .. . Halkan születnek és múlnak ki a mondatai, mintha attól tartana Papp László, hogy felveri a versenyzők délutáni álmát... Riadóütem Felesleges elővigyázatosság ez. Egyrészt, mert ahogy fogynak az utazás előtti napok, úgy növekszik a versenyzők álmatlansága, másrészt pedig az ökölvívók csökönyös emberek, körömszakadtukig ragaszkodnak az álmaikhoz. Gedó Györgyben a a türelmetlen akarat dobol riadót a betegség miatt elvesztegetett napok pótlására. A pécsi Kovács István pedig a frissen kapott lehetőségtől megmámorosodva sokszorozza meg erejét, elszántságát nap nap után, szinte óráról órára szülve újjá szorgalmát. Különös ember a háromszoros magyar bajnok. Nemcsak kap a sporttól, áldoz is érte. Pécsett a Volán-taxi gépkocsivezetője, nem keres rosszul... Itt mégis szívesebben van. — Havannában ünnepli majd a huszonkilencedik születésnapját — mondja dr. Bálint Ernő, a válogatott edzője. Az első gondolatom: nagy igazságszolgáltatás lenne, ha érmet kapna ajándékba. A második, hogy már megjutalmazta saját magát azzal, hogy kivívta az utazás jogát. A készülés lüktet mindegyikükben. A ritmus tanyája most a szabadság-hegyi edzőtábor. Ütemesen suhannak az ugrálókötelek, százával születnek meg a bal-jobb-bal ütéskombinációk, és mintha egy különös metronóm monoton parancsszavának engedelmeskednének, a gondolatok is szinte azonos periódusokban kanyarodnak vissza az egyetlen lényeges kérdéshez: mi lesz Havannában, mi lesz Havannában? Óvatos tamtam ... Mi lesz Havannában, mi lesz Havannában. Kimondhatatlanul is felerősödik a kérdés, olyannyira, hogy felpattintja az összezárt szájakat. — Mi lesz Havannáiban? — Nehéz, nagyon nehéz jósolni — sóhajt dr. Bálint Ernő. — Nemcsak azért, mert ez lesz az első világbajnokság, hanem azért is, mert éppen az olimpiász félidejében rendezik. Egy sor ismeretlen versenyző érkezik majd Havannnába, akik nyilván Montrealban is szárítóba szeretnének lépni. Egyszóval, sok, rendkívül sok lesz az ismeretlen ökölvívó. Ráadásul, az európaiakat a nagyon meleg, párás időjárás is sújtja majd. A mérkőzéseket éppen ezért a késő esti órákban rendezik meg, erre mi is készülünk, közvetlenül az elutazás előtt este tíz órakor kezdjük majd az edzéseket. Egyébként, szerencsére, az OTSH engedélyezte, hogy már tíz nappal a megnyitó előtt a kubai fővárosban legyünk, így talán lesz elég időnk akklimatizálódni. — A legnagyobb problémát az étkezés jelenti — teszi hozzá Papp László. — Most nem lesz magyar konyha, magyar szakács . . . Nehéz jósolni, mondják, és indokaik óvatos tamtamként érkeznek el hozzám. — Rajtuk nem múlik — biccent a fejével a versenyzők felé Papp László. — Nézze meg, példamutatóan, mintaszerűen készül mindegyik, bátran állíthatom őket példaképként minden sportoló elé. Nézze csak Kovács Pistát. Ez a fiú most lesz huszonkilenc esztendős. Öt éve mindig itt van, a legtöbbször edzőtárs volt, segített a felkészülésben, és most, öt év után ő lett az igazi válogatott, méghozzá az első világbajnokságon. Azt hiszi, ez nincs benne a mozdulataiban, a gyakorlataiban? Nézze csak ... Figyelem őket. Gedót, Kovácsot, Badarit, Juhászt, Orbánt, Bácsait, Botost és az edzőtársakat. Bal-jobb-bal, elhajlás, minden csupa ritmus, bal-jobb-bal, feszes az ütem, nem lanyhul egy másodpercre sem . .. Bennem pedig lassan, fokozatosan múlik az óvatosság, és egyre erőteljesebben, bizakodva zeng a tamtam . . . Bocs Ferenc A havannai világbajnokságra készülő ökölvívó-válogatott újonca, Rácsai II János, társaihoz hasonlóan, szorgalmasan készül ASZTALITENISZ Pimasens jubileumra készül A magyar asztaliteniszezők büszkén sorolják az idei legszebb sikereket: Európa Liga: első hely,... három EB-aranyérem, ... a Statisztika BEK- győzelme. Felvetődik a kérdés: mi hiányzik még? Nos, szép kiegészítés lenne például egykét VVK-győzelem. Hogy mikor? Pontosan augusztus24-én. Ekkor játssza ugyanis az idei döntőt a Bp. Spartacus férfi és az FTC női együttese az NSZK- beli Pirmasensben. - Nagyon készülünk a Vásárvárosok Kupája idei, tizedik döntőjére - nyilatkozta nemrégen Klaus Hengel, pirmasensi főrendező. — Ezt a rangos kupaküzdelmet mi indítottuk el. A sportág népszerűsítése érdekében rendeztünk már döntőt Athénban, Barcelonában, Lisszabonban, Bledben és még több városban. A jubileumi finálé végre idehaza bonyolódik le. Természetesen a magyarok az esélyesek, hiszen eddig is ők játszották a főszerepet... A Bp. Spartacus férfiegyüttese — Jónyer, Tímár, Kocsis, Marosffy, Papp — egy hete elkezdte a felkészülést. Méghozzá nem is akármilyen intenzitással. — Régóta láttam a fiúkat ilyen nagy lelkesedéssel edzeni — mondta Szilágyi György, a szakosztály elnöke. — Sidó Ferenc irányításával mindennap tartanak erőnléti és labdaedzést, s persze, nagyon fogadkoznak, hogy megnyerik a döntőt. — Az ellenfél nem lebecsülendő — jegyezte meg Sidó mesteredző. — A Hertha Berlin csapatát erősíti Schlüter osztrák bajnok is. De azért remélem, nem lesz baj. — A hátralevő egy hónap programja? — Elindulunk a szolnoki versenyen és a Balaton-bajnokságon. Az FTC női csapatánál — Szendy, Poór, Petrányi, Szabó Bea és Mong körében — szintén nagy beszédtéma már az augusztusi döntő. Mivel a gárda eddig kétszer volt első és kétszer második a VVK-ban, kellő önbizalommal áll majd asztalhoz az NSZK-beli bajnok Ramschade ellen, annak ellenére, hogy Kneip, a válogatott is ellenfelük lesz. — Nagy segítség részünkre — mondta Pénzes György edző —, hogy Szendyék a válogatott kerettel együtt alapozhatnak. Berczik Zoltán biztosította ezt a lehetőséget, így megfelelő erőnlétben állhatnak ki a mieink. Persze, labdaedzéseket is folytatunk a szakosztályban. Nemsokára kijelölöm az utazó négy versenyzőt. — Szintén elindulnak a nyári versenyeken? — Igen, augusztus 3-án és 4- én Szolnokon, 16—11-én valószínűleg Kecskeméten és 19—20- án Veszprémben játszunk. Az idei, jubileumi VVK-döntőknek egyébként a nirmáséni polgármester a védnöke, aki a sportbarát Klaus Hengelnek és társainak minden segítséget megad a sikeres rendezéshez. Csupán egyben ne számítsunk a házigazdákra: nem harcolják ki helyettünk az első helyet. Erre a Spartacus és az FTC remélhetőleg nem is szorul rá . . .. Gyakorlott gépírónőket felvesz a NÉPSPORT szerkesztősége. Jelentkezés a 338—568 számú telefonon, naponta 12 és 16 óra között VÍVÁS szépfrílufi kell (Soványan vagy kövéren V) A magyar himnusz hangjai éppen, hogy elhaltak a Palais des Sports csarnokában, máris egészen más zaj vette át a hatalmait: a kis magyar küldöttség kezdett óriási ovációba. Hogy kinek támadt az ötlete, nem tudni, de Bóbis Ildikót, alighogy lelépett a dobogóról, máris izmos kezek dobálták a magasba. Szegény, az első pillanatban azt sem tudta, hol van, mi történik vele. Ráadásul a dobáló csapat nem volt eléggé összehangolva, így Ildikó harmadik repülése után majdnem a földre esett. — Jaj, de bolondok vagytok! — kiáltotta a magasból, de ezzel vajmi keveset ért el a győzelmét s a magyar vívónők általános sikerét ünneplő fiúk között. Való igaz, több mint tíz éve nem volt női tőrvívásban és tágaibb értelemben a magyar vívásban ehhez fogható siker. Kis híján csak magyar vívónő került a dobogóra. A versenyző gyorsan számol, Marót Péter azon nyomban, a hecc kedvéért, kiszámolta és megjegyezte: „A lányok most egyedül összeszedtek egy súlyemelő-, egy birkózó- és egy öttusa-világbajnokságra való pontot!” Nem ünneprontó megjegyzésnek szánta. Egy kicsit azért mindenki végiggondolta a dolgot, s az általános örömbe egy csepp üröm is vegyült: egyedül a lányok — és már a súlyemelők, a birkózók is .. . Egy röpke pillanatnyi csend feszült közénk. Ezt azután újabb élénk csatazaj verte fel. ..Dobjuk fel Tordasit is!” — és máris a sportcsarnok légterében repdesett a másik Ildikó, majd percekkel később Szolnoki Mária is, akinek múló szomorúságát, hiszen az első helyre tört ő is, némileg feledtetni tudta a túláradó ünneplés. Valakinek aztán új ötlete támadt: „Dobjuk fel Bayt is!” — Ügy van, Béla bácsit is! — hangzott mindenünnen, de aztán a kapitány szigorú és főleg fáradt arca, törékeny termete visszariasztott mindenkit a dinamikus üdvözléstől. — Majd a végén — egyeztek meg Kulcsárék —, majd akkor feldobjuk. Azt nem mondták, de a hangjukon érződik: „Ha majd mi is győztünk .. Nem tudom, ők győznek-e. Az egyéni verseny eredménye nem sok jót ígér, de hát volt már, hogy az egyénit erősen cáfolta a csapat. Bízzunk benne, hogy így lesz most is. Annak ellenére, hogy kardvívóink csapatban is azt nyújtották, amit az egyéniben — azt a keveset. Ennek a rendkívül kevésnek, persze, most mindenki keresi az okát. Mindenki mást talál, de azt hiszem, az igazat, az egyetlen okot nem találja meg senki. Mégpedig egyszerűen azért, mert nem létezik ilyen alapvető ok — csak apró okocskák egybeesése, sorozata, amelyeknek összessége a grenoble-i kudarc, azaz a negyedik hely. Az alapos elemzésre még nem megfelelő az időpont, néhány gondolat azonban máris ide kívánkozik. Nevezetesen az, hogy a nemzetközi pástokon a végsőkig kiélezett helyzetekben a szakmai tudáson kívül az a csapat győz, amelyik erkülc*si mégl‘n is ellenfelei fölé tud emelkedni. Nem tudom, pontos-e ez a szó, a fogalom, de nyilván érthető. Nincs „spontán” győzniakarás, csak olyan küzdeni tudás, amely tudja, mit miért akar, s ez a „miért” a versenyző számára a legfontosabb. A mi kardcsapatunkban most nem volt meg a győzelembe vetett hit, az összefogás, a töretlen akarat, amely ellenfelei fölé emelte volna. Hogy miért nem, az hosszú történet lenne. Most nincs idő kitérni rá, de hamarosan úgy is el kell mondani. Éppen azért, hogy jövőre és azután talán jobb legyen. Ám lényeges: Kovács Tamásék nem felejtettek el vívni, és a mostani világbajnokság sok csatavesztése közül többek között az övék sem végleges. Tudom, kissé fekete humor, de hadd írjam ide: amikor Bóbis Ildikóékat dobálták a levegőbe, a nagy vidámságban Kovács Tamás boldogan nevetve jegyezte meg: — Titeket még csak könnyű volt feldobálni, mert pillekönynyűek vagytok, de mi lesz, ha a kardotokat dobáljátok? Mind 80 kg fölött vagyunk ... Azt hiszem, Tordasi Ildikó vágott vissza csípősen: — Hát addig majd lefogytok! Lehet. Bár vállaltuk volna kövéren is. Grenoble, július 24. Dávid Sándor Egy híján husi Vége, kész, elvégeztetett... Az eredmények, a nevek már papíron, akár bele is törődhetnénk a megváltoztathatatlanba. Mégis szót emelünk egy-két kérdésben, ami úszósportunkkal kapcsolatos, függetlenül attól, hogy néhány jel félreérthetetlenül arra utal: az égvilágon semmi köze sem volt az országos bajnokságnak az EB- válogatáshoz, egy füst alatt tesszük meg észrevételeinket. Ha másért nem, azért, mert egyszer és mindenkorra pontot szeretnénk tenni a nyári „előidény” végére, s semmiféle elmélkedéssel sem kívánjuk zavarni az időközben megkezdődött és egyre inkább a hajrájához érkező Európa-bajnoki előkészületeket. Ha csupán az időrendhez tartjuk magunkat, akkor is a bajnoksággal kell elsősorban foglalkoznunk. Furcsa bajnokság volt az idei! Ezt bátran kijelenthetjük, akár az indulók számában felállított negatív csúcsot, akár néhány más körülményt veszünk figyelembe. Azt jó előre tudta mindenki, hogy az EB-csapatnak legalább nyolcvan százaléka adva volt már az OB előtt is. Vezető szakembereinknek és egész felkészítési felfogásunknak sajátossága, hogy a menőket kizárólag az év fő versenyére hozzák csúcsformába. Noha ez, máshol, mint ahogy az több vezető európai úszónemzet bajnokságairól érkező hírek bizonyítják, egészen másképp van! Melyik a jó? Erről kötetnyi anyagot lehetne írni, s nem célunk az olvasót elvont szakmai fejtegetésekkel untatni. Egy biztos: azoknál, akik végső soron meghatározzák úszósportunk létét, ez a metódus egyszer-kétszer már bevált, tehát fogadjuk el úgy, ahogy van. Annál is inkább, mert nem tudjuk feledni a mexikói olimpia arcpirító kudarcait, az olimpiai válogatók csúcsesője után... Amit viszont nem értünk: azok, akik még nem voltak biztos utazók, vagy esetleg ott táncoltak valahol a kerettagság peremén, miért nem voltak csúcsformában? Mert nem voltak! Jó néhányukat edzőik ugyanolyan sorozatterhelésre „programoztak” be, mint például Hargitayékat Széchy Tamás. Ahelyett, hogy egy számra „hegyezték” volna ki a formát, s ebben próbáltak volna produkálni valamit. S ennél a gondolatnál máris áttérhetünk a válogatásra. A tizenkilenc tagú csapatban pontosan tizenhat versenyző jelöléséhez kétség sem férhet. Három úszót (miért kerteltünk: Kovácsot, Csehet és Szentirmay dr.-t) érzésünk szerint beerőszakoltak a válogatottba. Miért merjük ezt ilyen határozottan kijelenteni? Nos, Kovács európai viszonylatban gyenge eredménnyel harmadik lett száz gyorson, így csupán a megfelelő szereplés reményének leghalványabb jelét is nélkülöző gyorsváltónak lehet tagja. Cseh László elveszítette hatéves hegemóniáját és kizárólag annak köszönheti csapattagságát, hogy Széchy Tamásnak tehetséges tanítványával, a Csehet idén többször is biztosan verő Rudolffal kétszázon vannak komolyabb tervei. Szenlirmay részben tanulmányai, részben munkahelyi elfoglaltsága miatt csak töredékét úszta annak az edzésmennyiségnek, amely ma már elengedhetetlen még egy kisebb jelentőségű versenyre való felkészülésre is. Úszósportunkban a helyzet megérett az őrségváltásra. Ezt határozottan állítjuk, még akkor is, ha néhány „öreg muskétás” maradt a jelenlegi csapatban. Hargitay, Verrasztó és társaik minden szempontból átvették a főszerepet, s az egyetlen helyes út: az ő menedzselésük. Ha akár rövid-, akár hosszú távon helyt akarunk állni a világ medencéiben, akkor nem szabad kicsinyes problémákkal bomlasztani az eredményes munkához feltétlenül szükséges összhangot. A látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy bele kívánunk szólni a válogatás kérdésébe, s ezért név nélkül írjuk le azt a történetet, amellyel zárjuk jegyzetünket. Az edzőbizottság a versenyzők megoniavas kitotóit a kiutazó edzők személyére is. Nos, ezek között szerepelt a fentebb felsorolt három úszó egyikének edzője is Azt viszem nem, akinek két versenyzője biztos csapattag, egyik döntős lehet, a másik a válogatott legfiatalabb tagja, 13 esztendős, a jövő embere. Hogyan várjuk el akkor ettől és a többi okkal, ok nélkül itthonmaradásra ítélt edzőtől, hogy fiatalokat neveljen? Ezen is el kellene gondolkodni az illetékeseknek. . . Az objektív körülményeket, a szegényes uszodahelyzetet nehéz megváltoztatni, de a szemléletet, ha úgy tetszik, a hozzáállást lényegesen könnyebb. Csak értő kézzel és szívvel kell az erdezekkel bánni. . . Serényi Péter SÚLYEMELÉS Világnagyságok küzdenek a Pannónia Kupáért (Folytatás a 2 1. oldalról.) Érthotrí h°sy mi elsősortritiCIU, bár a magyar versenyzők szereplését kísérjük figyelemmel. Az utóbbi világversenyek viszonylag gyengébb eredményei után hazai közönség előtt bizonyíthatják be súlyemelőink, hogy nem szakadtak le a világ élvonalától. Valamennyi magyar válogatott elindul, s rajtuk kívül ott lesznek a dobogón azok a versenyzők is, akik a legjobbak mögött közvetlenül felsorakoznak. A tét a bizonyításon túl is rendkívül nagy: a Pannónia ’74 tulajdonképpen válogató is a szeptemberi manilai világbajnokságra. Egyben pedig ez a viadal lesz az első vizsgája a Verona után megváltoztatott edzésmódszerünknek. A legutóbbi Európabajnokság óta az addiginál keményebb edzésekkel készültek legjobbjaink, s jóllehet, ennek hatását ilyen rövid idő eltelte után nem lehet lemérni, némi kénét már adhat. Valamennyi súlycsoportban nagy csata várható a győzelmekért, a helyezésekért. A lepkesúly várhatóan hazai sikert hoz, a veronai ezüstérmes Szűcs és a veronai negyedik helyezett Kőszegi között dőlhet el az aranyérem sorsa. Légsúlyban Földi Imre nagy küzdelme várható az ellenfelekkel és a dekagrammokkal. Pehelysúlyban ugyancsak hazai sikert,sér a Benedek és Kovács István küzdelme, bár nagy kérdés, hogy a Szovjetunió és Lengyelország kiket nevez ebben a súlycsoportban. Könnyűsúlyban hiányzik a sérült Bogács, dobogóra lép viszont Ambrózi Jenő, aki idén nem került be az Európabajnokságra utazó együttesbe. Számára most van itt újra a bizonyítási lehetőség. Váltósúlyban Startc mellett az utóbbi időben visszaesett Szarvas is szerepel. Itt az olimpiai ezüstérmes Libanoni Trabussi a nagy esélyes. Középsúlyban elindul -a tavaly még váltósúlyú Baczaly hiányzik viszont a válogatóságtól visszalépett Horvé György. A tehetséges, fiatal Artalovics mellett az egykori tehetség, Kránitz próbálhat javítani idei gyengébb eredményem s rajthoz áll Tóth K. is. A felsőbb súlycsoportokban elsősorban a vendégeknek van reményük a sikerre, de sok kérdésre adhat választ Hanzlk és Tasnádi harca. Ólomsúlyban aligha lehet elvenni a győzelmet a belga Redingtől. A magyar színeket ebben a súlycsoportban Chudik Lajos képviseli. Ebben az évben , dont a Sportcsarnok súlyemelőversenynek. Nem véletlenül, hiszen ez a legrangosabb haza viadal ebben a sportágban, és a rendezők — többek között — az is várják tőle, hogy fokozza az érdeklődést a súlyemelés Iránt Újítás, hogy ezúttal a viada első napján, csütörtökön délelőtt kerül sor a versenyt megelőző sajtótájékoztatóra, amelyen többek között jelen lesz a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség osztrák elnöke, Gottfried Schödl, valamint főtitkára, Osca- State. (Kocsák) NÉPSPORT 5