Népsport, 1975. május (31. évfolyam, 102-127. szám)

1975-05-17 / 115. szám

XXXI. 115. ♦ 1975. május 17. LABDARÚGÁS A Rab család A Fradi-öltöző — a 0:3 után — kissé csendes. A játé­kosok sietve készülődnek. Kö­zépen mérleg, de már nem lép rá senki. Az asztalon szódás­üveg, de már nem spriccelnek belőle. Juhász Pista öltözik fel a leghamarabb. Sárga idg, min­tás nyakkendő, szilvakék zakó. Rab Tibi megáll előttem — sötét pulóver, modern haj — mehetünk. Az utcán szurkolók állnak. Egy jelvényárus rikácsol: „Arany­lábú gyerekek!" Tibi vállára a haverja ráteríti a kabátját. Egy sovány, bajuszos, szemüveges férfi előrelép. — Jöjjön velünk, apuka! — mondja Tibi. Étterem. Beszélgetünk. Tibi. Liver­poolban játszott először a nagy­csapatban, Belgrádban már a mezőny egyik legjobbja volt. Eddig 12 NB 1-es és 6 KEK- mérkőzésen küzdött a zöld­fehér színekért. — Először talán a kezdetről. Rab János felélénkül.­­ Erre én jobban emlékszem. A srác tizenegy éves volt, ami­kor elvittük a Fradiba. Dal­noki volt az edző. Ezt kérdez­te: miért nem hozták előbb? — Focicsalád az önöké, ugye? — Igen. Én tíz évig jobbfede­zet voltam Gödöllőn. Nem vé­letlenül lett mindhárom fiam­ból játékos. Péter 28 éves, a Spartacusban, János 26, a Gö­döllői Vasasban játszik. És itt van Tibi. 19 múlt, ugyebár. Én ■ eljárok mindegyiknek a mécs­esére. Néha, persze, nehezen egyeztetem az időt, de egy nyugdíjas ráér. A vasúttól men­tem nyugdíjba. A feleségem még dolgozik a Volánnál. — Gödöllőn laknak? — Ott. Van egy kis házunk a Kállai utca 25-ben. Három szoba összkomfort. A magunk erejéből építettük. Tibi hatéves volt ekkor. Mondtam neki: mit ugrálsz itt, kölyök? „Segíteni akarok” — felelte. Jól van, akkor hord a vizet a betono­záshoz. Szorgalmas ma is. Ola­jat meg szenet cipel a pincé­ből. Felmegy a fára metszeni. Ápolja a virágokat. — Mit szóltak a gödöllőiek a KEK sikerhez? • Hát maga ilyent még nem­­ látott! döftek a ház elé és kórusban kiabálták: „Hajrá Fradi!" Tibi felé fordulok. Lesüti a szemét. Nem szégyenérzet ez. Rutinhiány. — Gödöllőről jár be. Ezek szerint napi száz percet uta­zik. — Többet! — feleli halkan — A vonat után még jön a metró, az is legalább húsz perc. Szóval napi száznegyven össze­sen. De megszoktam. Mindig veszek újságokat, könyveket. — És mit olvas a lapokból? © Mindent. Nemcsak a sport­híreket. Bel- és külpolitikát is. — Kedvenc írója? © Thomas Mann. Colát iszunk. © A hosszúlépés azért jobb — magyarázza —, mert abból kevesebb kell. A szörpök éde­sek, nem oltják annyira a szomjat. Látom, megbánta ezt a nyi­latkozatot, de megnyugtatom: senki sem érti félre, nem ita­lozásról van szó. —■ Mikor játszott először nagy közönség előtt? — Ó, már tizennégy éves ko­romban. Egyszer egy úttörő elő­­mérkőzésen kilencvenezren vol­tak a Népstadionban! — Tibi, maga elsősorban be­­állós. Vagy mindegy, mit ját­szik? © Nem... De örülök, bár­milyen posztra állít be az ed­zőm. — És ha választania kellene? © Jenő bácsi tudja, hol van rám szükség. Az apja közbeszól.­­— Beszélj a túrákról is! — Nem érdekes. — De — biztatom —, hány országban járt eddig? — Tizenhétszer voltam kül­földön. Háromszor Jugoszláviá­ban, kétszer a Szovjetunióban, Olaszországban, Csehszlovákiá­ban, Angliában, egyszer Auszt­riában, Svédországban, Lengyel­­országban, Franciaországban, az NDK-ban és most legutóbb Bá­zelben. — Ezt jól megjegyezte.­­ Van egy albumom, abban minden megtalálható. Képesla­pok, meg fotók egészen az elejétől. Az előszobában van­nak a plakátok a meccsekről. A szobám fala tele van ké­pekkel. — Meztelen lányokról? — Dehogy — pirul el — spor­tolókról/ Géczi Pista kérte, hogy jót írjak Tibiről. Nem­ is­­iadnék rosszat. Egyszerű, udvarias. Csak ilyen is maradjon! — Mondja meg őszintén: amióta „befutott”, nem próbál­ták máshová hívni? Nem kör­nyékezték meg? Nem ígértek fűt-fát?­­ Nem — csodálkozik — biz­tosan tudják, hogy hiába lenne minden. Én itt nőttem fel az Üllői úton, innen engem nem visz el senki. Nekem csak egy célom van: jól játszani a csa­patban. Hálátlannak lenni? Nem olyannak neveltek! Nézi, amint elillan a szén­sav, kortyolgatja az italt, le­teszi a poharat.­­ A nagyapám is focista volt, igaz, apuka? Nálunk tény­leg a sport körül forog min­den. Még anyuka is ért hoz­zá. János elektroműszerész, Péter szerszámkészítő, Tibi, a legki­sebb Rab fiú, a vendéglátóipari szakközépiskola utolsó osztá­lyába jár. Még nem dőlt el, mi lesz belőle. Tervei vannak, persze, de azt kéri, ezekről ne írjak. Egyébként Gödöllőn a házuk tizenöt percre van az Erzsébet-parktól, ahol a pálya fekszik. Kijárnak oda, ha van meccs, ha nincs meccs. Csak úgy, „legeltetni” a szemüket. Ha pedig akad még szabad ide­je, zenét hallgat. Nem veti meg a komoly muzsikét, de a beat­­et jobban szereti. — Ezenkívül? — Keresztrejtvényt fejtek. — Mi az: rács mögött ül, három betű. — A nevem — kuncog, de lehet, hogy közben erre gondol: gyenge humora van ennek az újságírónak, vagy engem néz értelmetlennek ? A két Rabot kocsival viszem a metróig. Tibi magyarázza, merre menjek, melyik sávban hajtsak, vigyázzak a terelőútra. Pedig nincs is jogosítványa. Hol van ő m­ég az autótól! „A pénzt rendesen hazaadja — mondta az apja — más lapra tartozik, hogy van takarékkönyve." Gurulunk. Engelbert Humperdinck énekel. — Jó szám? • Jó. A metró viszi őket a HÉV- hez. De ezt már nem látom, csak elképzelem a gödöllői há­zat. Biztosan anyuka várja a kapuban, a papa pedig eloson a kertbe rágyújtani, a szobában nem szabad dohányoznia, hogy a füst ne mérgezze sportoló fiait. Mit mondhatok még a srác­ról? Máris népszerű! Rabja lett néhány ezer szur­koló ... Hámori Tibor M­ert vannak, akikről lehetn­ e kapus bohém fiú volt, hajlamos a meg­gondolatlan cseleke­detekre, emiatt gyak­ran összekülönbözött a szakosztály veze­tőivel. A szóbanforgó, klubvezetők egy ideig kissé családiasan fogták fel a fiatal­ember viselt dolgait, igaz, az elnökhelyet­tes az öltözőfolyosón a nyilvánosság előtt két esetben is meg­fenyegette a mutató­ujjával, de már ek­kor kitűnt, hogy elég nehezen kezelhető a fiú. Amikor ugyanis az elnökhelyettes to­vább ment, hősünk kinyújtotta mögötte a nyelvét. — Bee. Az edzéseket és a bajnoki mérkőzése­ket egyébként túl­nyomórészt rendsze­resen látogatta, s eze­ken nem is volt vele különösebb baj. Annál több a külön­böző vendéglátóipari létesítmények látoga­tása alkalmából. Nem egy esetben össze­szólalkozott az otta­ni törzsközönséggel, s a vita hevében többször is kísérletet tett kollektív felpofo­­zásukra. Az ilyesfaj­ta eseteknek, amelye­ket a bürokratikus hivatali nyelv egy­szerűen csak közbot­rányokozásként tart nyilván, természete­sen híre ment, sőt, egy-egy túlbuzgó fi­zetőpincér jóvoltából még a játékos egye­sületéig is eljutottak. Itt aztán elővették a fiatalembert. Előbb a szertáros próbált a lelkére beszélni, mondván: — Ejnye, Adalbert, már megint veled van a baj. Megint te szomorítod az elnök­séget. Miért nem sze­ded össze magad. Ve­gyél példát a kis Paskálról a kettőben, aki most készül meg­védeni a doktori disszertációját ___ A fiú leintette. — Ugyan, hagyja, Dönci bácsi ezt a slampos szöveget. Ez még egy jezsuita hit­térítőtől is blőd len­ne. Engem ne hason­lítson Paskálhoz. Egyébként is, min­den jelentősebb em­bernek van egyénisé­ge, s nem egyforma, mint valamiféle tí­pus alpakka evő­eszköz. S ha már a megvédésnél tartunk, én a múlt héten Las­­ponya Lalit, a bal­szélsőnket védtem meg a Négy Szür­kéhez címzett ven­déglőben attól, hogy ráborítsák az ital­állványt. Később még több­ször ültek vagy áll­tak le beszélgetni­ ve­le tekintélyes embe­rek, s ennek mindig lett foganatja. Mert a fiú rendre megígér­te, hogy majd más­ként lesz minden. De mivel nem igen lett másként, végül is fe­gyelmi elé került a játékos. S egyik hét­ről a másikra ki­maradt a csapatból. A szurkolók talál­gatták, vajon mit csinálhatott már me­gint. Egyesek szerint néhány napot kiha­gyott az edzésmunká­ból, mivel ott ragadt egy nagyszabású szü­reti mulatságon. S hiába hozta fel ment­ségül, hogy többször is lefutotta egy lopó­tökkel a hóna alatt a présháztól a köz­ponti pincészetig a mintegy kétkilométe­­res utat, ezzel telje­sítve a követelmény­­rendszer penzumát — mégis eltiltották. Mások szerint vicc­ből kiadta bérbe az edzőpályát egy bol­gárkertésznek, s az már dugványozta a hagymát az öt és fe­lesen, amikor észre­vette a pályagond­nok. Mivel sok volt a mendemonda, meg­kérdezték az edzőt, mit csinált a fiú. Az edző nagyon csodál­kozott. — Ki mondta ma­guknak, hogy csinált valamit? — kérdezte vésztjóslóan. Amazok elbizony­talanodtak. — Hát... ha fe­gyelmi elé került... azt hittük ... — Maguk csak ne higgyenek semmit. Mert az ilyesmikből lesznek a rémhírek. Voltak a gyerekkel problémák, ezért nem játszik. De kérdezem én, melyik gyerekkel nincsenek manapság problémák? Ami pe­dig a botrányokat il­leti, meg a csibész játékosokat, hát tud­nék felsorolni egy­két csapatot, meg já­tékost, akikről lehet­ne mit írni az újsá­goknak ... És felsorolt egy tu­­­cat klubot s játékost, akiket minden külö­nösebb fegyelmi tár­gyaláso­k nélkül el lehetne tiltani né­hány évre a játéktól. — De ezeket a disz­­nóságokat mind el­tusolják — tette hoz­zá indignálódva. — Aztán csodálkoznak, hogy itt tart a fut­ball ... Hát nincs igaza? v. s. 1 Az UEFA-torna elődöntőjében: Jól játszott a magyar csapat — mégsem volt esélye Anglia—Magyarország 3:1 (2:0) (Folytatás az 1. oldalról) Ian adogattak a mieink, volt né­hány jól induló akciónk is, mi­előtt azonban a védelem is egy kicsit magához térhetett volna — az angolok növelték előnyüket Húsz méternyire a magyar ka­putól Szijjártó feleslegesen sza­bálytalankodott, sárga lapot ka­pott érte, a letett labdát Wil­­kins legurította Sparrownak, aki nagy erővel a jobb alsó sa­rokba bombázott. 2:0 A játék képe ezután­­sem vál­tozott, a piteiik voltak határo­zott mezőnyfölényben. Hosszú percekig nem lépett át az ellen­fél a félpályán, s helyzetek is adódtak... Kelemen például két­szer is egyenlíthetett volna, de elkapkodta a befejezést. SZÜNET UTÁN az angolok kifejezetten behúzód­tak, igyekeztek tartani az ered­ményt, s az 56. percben vég­leg eldőlt javukra a mérkőzés sorsa. És hogyan? Payer meg­szerzett egy labdát és kilépett vele a 16-oson kívülre ... Meg­ismétlődött a második gól előtti szabadrúgás: Wilkins gurított, Sparrow lőtt, de most a felső sarokba. 3:0 Az 59. percben egymás után három szögletet íveltek csatá­raink az angol kapu elé. A har­madik után Bodonyi közelről a hálóba sodorta a labdát. 3:1 Ezután 20 perces nagy magyar hajrá következett, de csatáraink nem boldogultak a szorosan fe­dező, jól záró angol védelemmel. Nemcsak a két csapat szak­vezetői és szurkolói, hanem a semleges szakemberek, a mezőny többi tagja szerint is ez a mérkőzés volt a torna tulajdonképpeni döntője. Semmi okunk nincs arra, hogy elmarasztaljuk a ma­gyar csapat középpályásait és a csatárokat, akik a mezőny­ben nagyon ügyesen adogat­tak, többnyire az angolok 16-osa táján tartották a lab­dát, a védelem azonban olyan kezdetleges hibákat követett el, amelyek meg­pecsételték a csapat sorsát. A játék színvonalára jellem­ző, hogy a közönség tapssal búcsúztatta a pályáról levo­nuló játékosokat és a helyi kollégák az interjú után gra­tuláltak Rákosinak is a csa­pat átlagteljesítményéhez. Persze, ez csak íz a seb­re, mert a sporttörténelem csupán az eredményt tartja majd nyilván. És a 3:1-nek most közvetlen következmé­nye, hogy hétfőn csak a har­madik helyért mérkőzhetünk a másik ágon lejátszott Tö­rökország—Finnország talál­kozó vesztesével. Erről a mérkőzésről egyébként még nem kaptuk meg az ered­ményt és odahaza már lap­zárta van " . NÉPSPORT 3 SÍPSZÓ ELŐTT Szombaton a 27. fordulót bonyolítják le a labdarúgó NB I-ben , a hajrához érkezett a küzdelemsorozat. Egy hét alatt ugyanis három fordulóra kerül sor, majd a hónap utolsó napján befejeződik a bajnokság. Még 28 mérkőzés van hátra, a Diósgyőr, az SBTC, a Bp. Honvéd és a Videoton már csak háromszor játszik, a többi együttes még négyszer lép pá­lyára. A bajnoki cím sorsa már szombaton a Népstadion ket­tős rangadóján eldőlhet. A kiesés elleni küzdelem is na­gyon érdekesnek ígérkezik.­­ A Vasasban Lakinger eltiltása lejárt, újra játszik. Kántor lábát gipszbe tették, sérüléssel bajlódik Izsó és Gass is, rájuk viszont számít Illovszky Rudolf.­­ Az Újpesti Dózsa ismét Horváth és Fazekas nélkül lép pályára. . . Pusztai, Branikovits és Nyilasi sérült, ráadásul Juhászt legutóbb Békéscsabán kiállították. Eltiltása két bajnoki mér­kőzésre szól. Az FTC összeállítása tehát változik. 0 Kiss eltiltása lejárt, újra elfoglalja helyét az MTK-VM- ben. 0 A Videotonból Vass és Csongrádi hiányzik majd, hosszú idő után ismét szerepel Burka. 0 A PMSC-ből kimarad Juhász, helyén Kiss játszik. Roti, vagy Tóth lesz a balhátvéd. 0 Csepecz, a Tatabánya kapusa, kórházi ápolásra szorul, ezért Dombai véd. 0 A Salgótarjánban Répás, Varga és Horváth sérült, egyikük sem játszhat. Angyal és Kovács III kerül a kezdő csapatba. Az NB I állása X. II. Dózsa 24193 263-2541 Káposzta Benő , tippjei Bp. Honvéd—Vasas 1 FTC—II. Dózsa 2 MTK-VM—Haladás 1 Videoton—Csepel x Rába ETO—PMS­C 1 ZTE—Tatabánya 1 Békéscsaba—SBTC x 2. Honvéd 2.-1158 250-1938 3. FTC 241010 440-2230 4. Csepel 24115 831-2427 5. Videoton 25 810 729-3526 6. ZTE 249 51023-2723 7. Vasas 248 6.1034-4122 8. DVTK 25 610 925-3422 9. MTK-VM 247 71026-3321 10. SBTC 258 51229-41 21 11. Rába E. 248 41236-4020 12. Tatab. 247 51222-2919 13. B.-csaba 245 81121-3013 14. PMSC 245 81122-3518 15. Haladás 247 41324-4018 1 W ------­így kezdenek BP. HONVÉD-VASAS Népstadion, 17.15 Bp. Honvéd: Gujdár (1) — Kelemen (2), Páncsics (3), Szűcs (6), Lukács (4) - Pál (5), Kocsis (8), Pintér (9) , Fe­hérvári (21), Kozma (10), Weimper (13). Vasas: Tamás (1) — Török (5), Fábián (2), Vidáts (6), Lakinger (3) - Komjáti (19) , Szőke (4) - Müller (7), Gass (13), Izsó (21), Váradi (20) . FTC-UI. DÓZSA Népstadion, 19. FTC: Géczi (1) — Martos (12), Bálint (3), Rab (23), Megyesi (4) - Onhausz (?), Takács (?), Mucha (6) - Szabó (9), Máté (11), Magyar (10). U. Dózsa: Rothermel (20) — Kolár (2), Harsányi (3), Juhász (4), Kellner (13)­ — Dunai III (5) , Tóth (8) - Törőcsik (?), Bene (9), Dunai I­I (10), Zámbó (11). MTK-VM-HALADÁS VSE Hungária körút, 17. MTK-VM: Bicskei (1) - Török (16), Csetényi (7), Nyirő (13) , Szigeti (?) — Siklósi (15), Kiss (9), Borsó (4) - Takács (21), Szuromi (14), Becsei (2). Haladás VSE: Pálinkás (21) — Fischer (22), Horváth Á. (3), Kereki (2), Kovács (29) — Halmosi (5), Bokor (13), Horváth Z. (19) - Király (9), Farkas (8), Hauzer (11). VIDEOTON-CSEPEL Székesfehérvár, 17, Videoton: Kovács L. (1) - Végh (22), Nagy Ili (3), Fejes (6) , Czeczel (4) - Kovács J. (5), Karsai (10), Burka (11) - Wollek (7), Nagy II (8), Jankovics (18). Csepel: Hajdú (12) - Godán (5), Ruzsinszki (3), Wéber (18), Hunyadi (4) - Vellai (2), Varga (8), Gulyás (10) - Karalyos (7), Csordás (14) , Buronyi (11). RÁBA ETO-PMSC Győr. 17. Rába ETO: Földes (17) - Varga (21), Pozsgai (3), Se­bők (2), Izsáki (4) - Szabó (30), Somogyi (5), Mile (33) - Pénzes (9), Szokolai (19), Glázer R. (10). PMSC: Katzirz (20) — Kincses (2), Kocsis (3), Engloner (16), Rott (22) vagy Tóth J. (4) — Dárdai L. (18), Dárdai P. (12), Konrád (6) - Kardos (7), Kiss (13), Iványi (?). ZTE-TATABÁNYA Zalaegerszeg, 17. ZTE: Bolemányi (1) - Molnár (2), Antoni (5), Mihalecz (6), Filó (20) - Gáspár (?), Józsi (14), Tóth (10) - Bogáti (19), Soós (9), Kelemen (7). Tatabánya: Dombai (11) - Hernádi (2), Kovács (3), Knapik (16), Horváth L. (4) — Csapó (19), Arany (6), Selenka (10) — Szabó (7), Takács (12) , Sallói (13). BÉKÉSCSABA-SBTC Békéscsaba, 17. Békéscsaba: Tóth (12) - Dobó (15), Vágási (6), Kere­kes (5), Schneider (4) - Zielbauer (7), Láza (3), Paróczai (13) — Királyvári (11), Pásztor (22), Bánáti (14). SBTC: Ma­gyar (1) — Miklós (18) vagy Kegye (15), Kmetty (3), Kovács II (19), Kegye (15) vagy Vertig (4) - Angyal (?), Marosok (12), Básti (10) - Kovács III (?), Kajdi (16), Jeck (11).

Next