Népsport, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
i mmmnmmmamamm&B Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes: dr. Ardai Aladár. Szerkesztőni£31PVSSS3*911^13^1 ség: 1981 Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. 1 Ilfef IffilUKfJ3 lű Kiadóhivatal: 1374 Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Posta Központi Hirlapiroda, 1900 Budapest V., József nádor tér 1. Előfizetési díj egy hónapra 24 forint, negyedévre 72 forint Megjelenik naponta, kedd kivételével. Szikra Lapnyomda, Budapest Indext 25 004. — --- ■ -- - .....■ 1 - ———————— ——------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ - 8 NÉPSPORT A KÜLFÖLD SPORTJA És a helyzet a kardvívásban Három éllovas ország Addig-addig mondogattuk, hogy mindössze három igazán jó kardcsapat van a világon (köztük természetesen a magyar), amíg Grenoble-ban (1974.) kikaptunk egy negyediktől. Eltekintve most a román együttestől elszenvedett vereségünk mellékzöngéitől, az eset felettébb tanulságos és jelzi: vaskos meglepetések még a kardvívásban sincsenek kizárva. Fontos ezt kijelenteni, mert egyébként a kard, természetéből és az emberzsűriből adódóan, nem mondható a meglepetések fegyverének. A versenybíró szeme képtelen minden akciót a maga teljességében, pontosan látni, tehát a bíró „mankóra” van utalva. Ezek a „mankók”: egyéni rokonszenve vagy ellenszenvea versenyző iránt, de még inkább az adott versenyző neve, eredményei, már korábban bizonyított tudása, így azután a legteljesebb pártatlanság és jóindulat esetén is a nevesebb vívó javára ítél a kétes találatok eldöntésekor. Tehát kardvívásban nehezebb nevet szerezni, betörni a világ élvonalába, viszont a már beérkezetteknek biztosabb helyük van ott, mint más fegyvernemekben. A tudásért, az eredményért mindenütt egyaránt keményen meg kell dolgozni és küzdeni. Az eddig elmondottak okozzák talán javarészben, hogy a kardvívás iránt általában kisebb az érdeklődés világszerte, és azt, hogy évek óta a kard a nemzetközi vívóélet „beteg gyermeke”, amelynek ápolására oly sokan és oly nagy gondot fordítanak, éppen a legsikeresebb kardvívókat nevelő országokban. Ám ennek ellenére, például a budapesti világbajnokságon (1975.) a harminc országból érkezett 119 férfi tőr-s vívóval szemben kardban csak 80 versenyző lépett pástra huszonnégy ország színeiben. Ha pedig megismételjük ugyanazt a kis számsor játékot, amit tőrben elvégeztünk, akkor a verseny előrehaladtával, a versenyzők számával együtt az országok száma is rohamosan csökken. A legjobb huszonnégy vívót már csak kilenc ország, a legjobb tizenkettőt pedig hat nemzet színeiben látjuk. Az utóbbiakat ráadásul a következő megoszlásban: 4 magyar, 3 szovjet, 2 olasz, 1—1 lengyel, francia és spanyol a tizenkettő közül. Hasonló eredményre jutunk, ha azt az igen érdekes statisztikai összeállítást lapozgatjuk, amelyet a grenoble-i világbajnokság (1974.) irodája állított össze. Ebben a világ tíz legerősebb vívóországát is rangsorolják, fegyvernemenként, a második világháború előtti és utáni időszakot külön is értékelve az összesítésen belül. A kardvívás teljes rangsorában: 1. Magyarország, 2. Szovjetunió, 3. Olaszország, 4. Lengyelország, 5. Franciaország, 6. Belgium. Igen, Belgium! Még akkor is, ha ma belga kardvívónak, a nevére se nagyon emlékezünk. Azért Belgium, mert az első tíz vívónemzet közül négy (NSZK, Nagy-Britannia, Svédország, Ausztria) a kardvívásban semmit sem teljesített a belgák ötvenes évekbeli csapathelyezéseivel szemben. A mai nemzetközi mezőny élén, nem azonos számú győzelemmel (a szovjetek mérlege sokkal jobb), de úgyszólván azonos győzelmi esélyekkel a szovjet és a magyar kardvívók állnak. A müncheni olimpia körüli években (1971—1974.) az általában a harmadik helyre került „harmadik nagy”, az olasz kard többször is az élre tört. Manléi és A. Montano világbajnokságot nyert, a csapat pedig olimpiát. A München óta eltelt, viszonylag hosszú idő ellenére sem valószínű, hogy Montrealban a kardverseny aranyérmeiért folyó nagy csatába eredményesen beleszólhasson bárki e megleletősen szűk körön kívül. Az ugyan igaz, hogy a román kardvívók — már nem egyedül a nyakig láb, jó reflexű, de túlontúl , ideges Irimiciuc — szemlátomást sokat fejlődtek, s eredményeik elismerésre méltóak; igaz, hogy Bierkowski személyében akadt egy lengyel kardozó, aki kis híján meglepetést okozott Budapesten az egyéni döntőben; és igaz az is, hogy még sokan mások — kubaiak, lengyelek, franciák — mindent megtesznek az előrejutás érdekében. Igaz. De várhatóan mindez kevés lesz a három éllovas ország vívói ellenében, hacsak az egyenes kieséses versenyrendszer és az indulók korlátozott száma (3 vívó országonként) nem nyit váratlanul utat egy olyan kardvívó előtt, aki élni tud a hirtelen kapott lehetőséggel az egyéni versenyben. Nyerni, persze, mindenképpen nehéz lesz. Nem tudni még, hogy az öt szovjet és az öt magyar vívó közül melyik három-három indul majd az egyéniben. Várhatóan Viktor Szigyak, Nazsimov és Krovopuskov (vagy Vinokurov) lesz a szovjet kardozók közül a három „szerencsés”. Szigyik bal kezével, kitűnően vezetett pengéjével, de még inkább kiváló versenyzői adottságaival, küzdeni tudásával a mai kardvívás talán legnagyobb alakja. Legutóbb, Budapesten szokott formája alatt vívott, de várható, hogy az olimpiáig „rendbe szedi” magát. Akkor pedig, mint jó taktikusnak, kérlelhetetlen, erős akaratú vívónak, határozott esélyei vannak az újabb győzelemre. Nazlimov, évtizedes várakozás után, miközben már-már az „állandó második” kitüntető címét nyerte el, Budapesten az első helyre lépett — teljesen megérdemelten. Szigyak nagyobb „tusor”, de Nazlimov képzettebb, tökéletesebb, tisztább technikájú kardvívó és hasonlóan jó versenyzői alkat, mint eredményesebb csapattársa. Illetve: a szovjet válogatottban mindig Nazlimov volt a legbiztosabb pont, ha olykor-olykor neki is akadtak kisiklásai. Krovopuskov már az újabb nemzedék tagja, egészében finomabb, puhább, a tempóra jobban építő vívással jelentkezett, mint elődei. Balkezes és jó idegei, hosszú keze lehetővé teszik számára, hogy a néha már a „lesi, puskázásba” hajló stílusban vívjon. Emellett tud kemény és határozott is lenni, ha a cserében kialakult helyzet úgy kívánja. A magyarokat jobban ismerjük, következzenek hát az olaszok: a szépen, stílusosan vívó Maffei és a kegyetlen, színészkedő, hangulatot keltő és azt mindig hideg, számító fejjel jól kihasználó A. Montano. Utóbbiról mindezt minden ellenfele tudja (egyébként is az elmondottaknál sokkal többet és sokkal jobban tudnak egymásról, mert „kicsi a világ”), akik közül ennek ellenére ismételten sikerült becsapnia csaknem mindenkit. De hát éppen ez a legszebb a vívásban. Dávid Sándor RIPORTEREINK A NAGYVILÁGBAN PÁRIZS, ÉJJEL A Folies-Bergere t®1áetfon ácsázom, kérem Monsieur Gyarmathyt. — Ki vagy? — kérdezi halkan és magyarul. — Egyszer képes riportot írtam a műsorról... — Hm. — Küldtél velem egy kis ajándékot az operaénekesnőnek ... — Hm. — Megkaptad a riportkönyvemet, amiben a francia művészek is szerepelnek? — Ja, tudom már. Köszönöm. Nem felejtettelek el. Hogy hívnak? Mondom a nevemet, s rátérek a lényegre, mert hát ezért hívja fel őt minden magyar. — Itt vagyunk Párizsban. — Hányan akartok jönni? — Sidó, meg én. — Rendben. Megyek vissza a terembe, az exvilágbajnok éppen játékra készülődik, jó kis mezőny gyűlt össze a régi nagyok versenyén. — öreg — mondom Sidónak —, vagy üsd ki két perc alatt az ellenfeledet, vagy kapj ki hamar, mert vár a Gyarmathy! — Jól van — morog —, de ha szívóskodik az ipse, nem látjuk a műsor felét! Hallja a dialógust egy rendező, s elkapja a karomat. — Te, azt a programot én is megnézném! Meg a feleségem is! — Gyerek nincs? — Nincs. Hívom újból a Gyarmathyt. — Ne haragudj, de két francia is... — Jöjjenek! Megyek vissza a terembe, már vár a harcsabajuszú Purkart, akinek a visszavonulása alkalmából rendezik a viadalt. — Tulajdonképpen este én is ráérek! Ezen ne múljon. Sidó „lelövi” az ellenfelét, világcsúcsot fürdik és öltözik. Két kocsival gurulunk a Bou-Sevard Montmartre-ra, a Rue Rocher felé. Folies-Bergere ... mit is tudok róla? Csakugyan több mint száz éves? Az első párizsi gúnyneve „A rugalmas matracok terme” volt. De rendeztek ott már politikai gyűlést is. S aztán a könnyű múzsa visszafoglalta az épületet. A második világháború utáni években a magyar származású művészeti vezető, a kitűnő rendező, világszínvonalra emelte ezt a népszerű szórakozóhelyet. Gyarmathyt kihívja a titkárnője, ő a kulisszákon keresztül bevezet a páholyba. Nem csodálkozik azon, hogy sokkal többen jöttünk, mint amennyit meghívott. De a műsor már megy, oszt, egy szót se, mert csuda érdekes. Hogy milyen? Hát kérem, ezt nem lehet csak úgy egyszerűen leírni. Ilyen szép díszlet és gazdag kosztüm talán sehol sincs. S ezek a nők, ollalas lányok félmeztelenül, a színes szökőkút alatt. Lányok félmeztelenül a nézőtéren. Lányok félmeztelenül egy hatalmas Eiffel-tornyon. Az embernek kicsavarodik a nyaka. Egyre melegebb van, ne csodálkozzanak. De aki a feleségével jött ide, az meg sem mer mozdulni, az kénytelen közömbösen nézni mindezt, mintha az egészet egy festményen látná a Louvre-ban. Igen, anyukám, nem rossz, mondja ásítva, közben pedig ... Gyarmathynak köszönjük az élményt, a vendéglátást, s búcsúzunk, mert kimegyünk még a párizsi éjszakába. 4 Montmartre, SSSIS, rajzos vendéglők, mulatók, zsúfolásig. Költők által megénekelt hangulat. A legenda szerint itt egyszer csoda történt. Egy Saint Denis nevű püspököt lefejeztek, ő viszont felvette a fejét a földről és elment a kúthoz lemosni magáról a vért. Jó kis sztori, legalább elment az étvágyam. Pedig a bohémok jókat esznek itt. Na mindegy, majd Pesten. Festők, festők. Giccses tájképek. Naív rajzok. Portrék. — Uram — kapja el valaki Sidót —, két perc alatt lerajzolom önt! Na — gondolom magamban —, ha tőle ezért kiszed egy frankot, kiporszívózom a Notre Dame-ot! — Köszönöm — mondja Sidó —, mi csak nézelődünk itt! — A, magyarok — lelkesedik anyanyelvünkön a Mester. S máris meséli, hogy ő idegenbe szakadt hazánkfia, ebből él, nézzük csak a rajzait, nem is rosszak, igaz? Ma, úgy látszik, magyar nap van Párizsban. A Folies-Bergere-ben Gyarmathy, a Montmartre-om ez a portréfestő és talán jön egy harmadik is a Pigalle-on. Mert már itt sétálunk. A Boulevard de Clichy-n. Pomo-filmek, strip-tease bárok, garniszállók tömege. Hamis romantika. Nappali forgalom. Igen, itt a 2-ben volt valamikor a Gályarabok Pincéje... A 6-ban festette csodálatos balett- és lóverseny jeleneteit Degas__ Itt a 36-ban indult el Lucienne Boyer karrierje... Itt a 63-ban meg mi is volt... ja, persze, Van Gogh első kiállítása! De kire vár ez a nő itt a sarkon? Randevúja van és rám mosolyog? Nem szép tőle. Mindenesetre megigazítom a nyakkendőmet. Mert ez a másik is kacsint felém. És a harmadik is. Ma nem nézhetek ki roszszul. Vagy olvasott tőlem valamit? A nagyság átka! Csakhogy ezek Sidót is figyelik! Biztosan látták játszani. Jó, majd adunk egy-egy autogramot, de semmi több, értitek? Fél kettő. Visszafelé belebotlunk néhány részegbe, megnézzük egy szenegáli pokrócra kirakott áruját, eszünk egy zacskó sült krumplit és kész, irány a hotel. Nehezen alszom el. Marhaságokat szerződtet egy apacstáncra, a partnernőm elveszi a napidíjamat és megpofoz. Boszszúból átigazolom magam a Moulin Rouge-ba. Megismerkedem egy szakállas kisfiúval, úgy hívják: Toulouse Lautrec. Felébredek. Jó régigeit, most szebb vagy, Párizs! Hámori Tibor XXXII. 19. ♦ 1976. január 23. Alekszejev vagy Placskov? Ezt kérdezi V. Otkalenko, ismert szovjet szakíró a Pravdában megjelent cikkében. „Placskov az utóbbi időben óriási ütemben tört előre — írja a többi között. — A tizenegy évvel fiatalabb versenyző Alekszejev viálgcsúcsát is túlszárnyalta 2.5 kilóval. . . Szakításban 198 kilót teljesített, Alekszejev 187.5 kilós eredményével szem-A Pravda cikkírójának véleménye szerint Alekszejev szakításbeli hátrányát a lökésben, ahol 247.6 kg-ot teljesített, kiegyenlíti és még Montreal előtt, talán áprilisban a Berlinben rendezendő Európabajnokságon, vagy májusban a szovjet bajnokságon visszaszerzi a világcsúcsot. Tomaszewski nélkül Gersld, a lengyel labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya huszonnyolc játékosból álló keretet jelölt ki az új idény feladataira. Az ismert játékosok közül Deyna, Cmikiewicz, Kmieczik, Lato és Ostasinszky tagja a keretnek, Tomaszewski, Gorgon, Szarmach és Gadocha viszont hiányzik a jelöltek közül. A lengyel csapat tavaszra tervezett műsorát már korábban közöltük, így ismert, hogy Górski legénysége február 1-én spanyolországi edzőtáborozással és néhány edzőmérkőzéssel kezdi meg előkészületeit. A bajnokság február 29-én kezdődik és június 6-án fejeződik be. A válogatott ellenfelei: március 24: Argentína (o), április 24: Franciaország (i), május 5: Görögország (i), május 26: Írország (o), a Svájc elleni mérkőzés időpontja még nem végleges. Mást essék 12 nap AZ MTI JELENTI INNSBRUCKBÓL: Negyven japán versenyző beköltözött az olimpiai faluba. A téli olimpia ugyan ünnepélyes keretek között csak február 4-én kezdődik, de Bécsben már az olimpiai láng január 30-i érkezését is megünneplik. A városi színházban rendezendő ünnepséget Kirchschläger köztársasági elnök nyitja meg. ■k A finn sport képviseletében ötven versenyző indul a téli játékokon. Svájc 63, az NSZK 77, Svédország 54, Norvégia pedig 47 sportolót nevezett. 9 9$ 7 fs. zmafl n u c . Szovjet vélemények Montrealról: Lieti Hifiette és Ss. Bjelov Larissza Latinyina, a szovjet női tornászválogatott egykori olimpiai bajnok edzője a Szovjetszkij Szport hasábjain, Szergej Bjelov a kiváló szovjet kosárlabda-játékos pedig a TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozott sportága fejlődéséről, a montreali esélyekről. Az MTI által kiadott véleményekből idézünk most... — Bármilyen ütemben fejlődjék is a női torna, a versenyzők megfelelő alapok, tapasztalatok nélkül nem mennének semmire sem .— állapítja meg Latinyina. — A versenyzők helyzete nem könnyű, hiszen a felkészülési idő rohamosan csökken, a technikai elemek nehézségi foka ugyanakkor állandóan növekszik. A Cukaharaszaktó például 1974-ben csak néhány bátor versenyző műsorában szerepelt, de az 1975-ben rendezett Európa-bajnokságon már természetesnek számított. A versenyzők fiatalodására jellemző, hogy amíg Mexikóban 18, Münchenben 17 volt az átlagos életkor, Montrealban a versenyzői gárda fele 16 éven alul lesz...” Az esélyekről így nyilatkozott: „ Az 1975. évi eredmények alapján kétségtelenül Nadia Comaneci tűnik az olimpiai öszszetett verseny első számú esélyesének, de még legalább fél tucat versenyző tartozik a bajnokjelöltek közé, akik között csak a pillanatnyi forma, idegállapot dönthet Montrealban ... — Az Egyesült Államok válogatottja eddig München kivételével mindig megnyerte az olimpiai bajnokságot, így Montrealban is ők az esélyesek — jósolta Szergej Bjelov. — Az amerikai kosarasok jelentős technikai fölényben vannak, és ezt megfelelő összeszokottság esetén érvényre is tudják juttatni. A szovjet játékos véleménye szerint a helyezésekre a világbajnokságot nyert jugoszláv válogatott is eséllyel pályázik, s az elmúlt években visszaesett Brazília helyett Kuba és Kanada lépett előre. Latinyina és Bjelova egyaránt — nyilván szerénységből — keveset beszélt a szovjet versenyzők esélyeiről, pedig Tuiscseva, Korbut és a szovjet férfi kosárlabda-válogatott igencsak eséllyel indul harcba Münchenben kivívott elsősége megvédésére. A bolgár labdarúgó-válogatott három mérkőzésből álló túrára utazik Japánba.. R. Bourassa, a québeci tartományi kormány miniszterelnöke rádiós és televíziós beszédben foglalkozott a Montrealban rendezendő olimpia előkészületeivel. Elmondotta, hogy a költségek jelenleg már az 1 miliárd dollárt is meghaladják s ezért a ráfizetés csökkentése érdekében mintegy kétszázmilliós kölcsönt kérnek a központi kormánytól. Január 25. és 31. között nemzetközi kispályás terem-labdarúgótornát rendeznek Moszkvában. Az egyik csoportban a Wisla Krakkó, a Lak Szófia, a Zenit Leningrád és a Pamir Dusambe, a másikban az Akademik Szófia, a Zarja Vorosilovgrád, a Torpedó Kutaiszi és a Dinamo Moszkva vív körmérkőzést, a csoportelsők játszanak a torna első helyéért. A Muhammad Ali február 20- án San Juanban vívja legközelebbi mérkőzését a belga Coopman ellen. A nehézsúlyú hivatásos ökölvívó-világbajnok már megérkezett a mérkőzés színhelyére és újra kijelentette, hogy minden kihívójával hajlandó megmérkőzni. + ASZTALITENISZ, Európa Liga, E-csoport: Bulgária — Olaszország 5:1, Szófia, Bulgária és az NSZK csapata még veretlen. LABDARÚGÁS. Olimpiai selejtezők: Spanyolország—Törökország 2:0 (1:0). Sevilla, 50 000 néző. Góllövő: Sossona (23. p.) és Santillana (60. p.). A spanyol csapat nagy lépést tett az olimpiai részvételért. 1. Spanyolo. 3 2 1 — 5:2 5 2. Bulgária 3 111 4:3 3 3. Töröko. 2-----------2 0:4 — Hátralevő mérkőzések: Törökország—Spanyolország III. 24. és Bulgária—Törökország IV. 14. Dél-Amerikában, az A-csoportban lejátszották az első mérkőzést. Brazília—Uruguay 1:1 (1:1), Recife. Góllövő: Adao (10. p.), ill Italiano (44. p.). LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG* Angol Liga Kupa. A kupa elődöntőjének visszavágói: Manchester City — Middlesbrough 4:0. A Manchester City 4:1-es összesítéssel jutott a döntőbe. Newcastle United — Tottenham 3:1. A Newcastle jutott tovább 3:2-es összesítéssel. A Manchester City és a Newcastle United a tervek szerint február 28-án játssza a döntőt a Wembley-stadionban. Szombati számunkban Látogatás a Bp. Honvéd labdarúgóinál A világ atlétikája — 1975 Fővárosi iskolákban Pillantás a világsajtóba