Népsport, 1976. július (32. évfolyam, 155-183. szám)
1976-07-24 / 176. szám
XXXII. 176. ♦ 1976. július 24. NÉPSPORT 7 *8? XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK ♦ XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK ♦ XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK Véget ért egy sorozat Egy reménységgel szegényebben tértek nyugovóra csütörtökön este Montrealban a magyar öttusázók. Nem tudták valóra váltani titkos vágyukat, az első számú riválissá előlépett csehszlovákok legyőzését, sőt, meglepte őket egy olyan csapat, amellyel komolyan nem is számoltak. A legutóbbi négy olimpián mindig volt az öttusaversenynek magyar aranyérmese. Montrealban meg kellett elégedni egy harmadik helyezéssel. Brit meglepetés Nagy-Britannia együttesének olimpiai győzelme az utóbbi esztendők egyik legnagyobb öttusaszenzációja. Legalább akkora, mint az, hogy az egyéni aranyérmet a lengyeleknek már több esztendeje az élvonalhoz tartozó versenyzője, Janusz Pyciak-Peciak nyerte. Vitathatatlan, hogy az angol csapatnak kezdettől jól jött ki a lépés, de Jimmy Fox és társai futásukkal tették fel a koronát ötnapos teljesítményükre. A három angol öttusázó, a tapasztalt és már a visszavonulás gondolatát fontolgató Jimmy Folt, a kiváló futóteljesítményéről ismert Adrian Parker és a két éve még a junioroknál versenyzett Nightingale eredményére leginkább az a jellemző, hogy még leggyengébbjük is 36 ponttal futott jobbat a legjobb magyarnál. Pedig a magyar öttusázók sem tartoznak a gyenge futók közé, sőt a szakértők mindhármukat a jól, illetve a kitűnően futók között tartják számon. Hasonló a helyzet a lengyelek újdonsült olimpiai bajnokával, Pyciak Peciakkal is. A Legia Varsó öttusázója jelenleg huszonhét éves, foglalkozása testnevelő tanár. Már több nagy világversenyen „riasztgatta” a legjobbakat, de többnyire balszerencsésen versenyzett. Hol a lovaglásban, hol a vívásban, hol pedig a pisztolylövésben veszített értékes pontokat. Az olimpiai öttusabajnokságot teljesen megérdemelten nyerte, hiszen a vívás kivételével minden számban jóval ezer ponton felüli eredményeket ért el. Ez pedig jól bizonyítja, hogy tapasztalt versenyző. Az ő erőssége azonban elsősorban az úszás és a futás. Montrealban kiváló futóeredményével az ötödik helyről ugrott az élre. ifi úszást hírévé Amikor szerdán este dr. Nagy Imre szövetségi kapitány a várható esélyekről beszélt, elmondta, hogy Pyciak-Peciak alighanem megnyeri az olimpiai bajnokságot, mert sokkal jobban fut bármelyik ellenfelénél. A kapitánynak igaza lett, de nem vált be ilyen szerencsésen, a magyar csapat szereplésével kapcsolatos jóslata. Amikor az ünnepélyes eredményhirdetés után a csapatokat felvonultatták az interjúszobában, a magyar versenyzőkön annyira látszottak a csalódás, letörtség jelei, hogy az egyik külföldi újságíró meg is kérdezte, miért bánatosak ennyire? A választ nem titkolták. Csapatunk tagjai jobb helyezésre számítottak a harmadiknál, de elismerték azt is, hogy az előttük végzettek valóban jobb teljesítményt nyújtottak. Mikor azt kérdezték dr. Nagy Imrétől, hogy hol volt a magyar csapat számára a verseny kritikus pontja, akkor a magyar kapitány az úszás kivételével az öttusa valamennyi számát felsorolta, mert mint mondta, mindegyik számban elmaradtak versenyzőink a tőlük joggal elvárt teljesítményektől. A futópálya nehézségi fokát egyébként jól érzékelteti az az adat, hogy a 46 induló közül mindössze az egyetlen, az ausztrál Ridgeway volt az, aki nem tudta elérni teljesítményével az ezer pontot. A pálya tehát nem volt nehéz, de valahogy nem felelt meg a mieinknek. Hogy miért? Erre már egyikőjük sem tudott válaszolni. Közvetlenül a verseny után külön is beszélgettem dr. Nagy Imrével, aki elmondta, hogy számára még külön csalódás ez az eredmény, mert úgy érezte, jól készítette fel a magyar öttusázókat. Tisztában volt vele, hogy az angolok nagy futóteljesítményre képesek, de ilyen eredményt nem várt tőlük. Jelentékeny előnyünk volt az angolokkal szemben, ez az előnyüs a múltban mindig elég volt pozícióink megtartásához. Az angol versenyzők mondták el a sajtóértekezleten, hogy tulajdonképpen csak a verseny napjának reggelén jöttek rá arra, hogy akár nyerhetnek is. Az aranyérem reménye szinte szárnyakat adott nekik, hiszen az öttusasportban eddig még sohasem ünnepeltek brit olimpiai bajnokot. Hiányzó szárnyak A magyar versenyzőknek ezen a meleg délutánon éppen ezek a szárnyak hiányoztak. Az akaratuk vitte őket, de a lábaik nem engedelmeskedtek eléggé. Dr. Nagy Imre még hozzátette, hogy otthon alaposan kell értékelni a versenyt és az eredményt. A nemzetközi öttusavilág Montrealban egybesereglett szakértői a versenyt követően úgy vélekedtek, hogy a montreali olimpia előreláthatólag újabb lendületet ad világszerte ennek a sportágnak. A britek, a csehszlovákok, a lengyelek sikerei arra hívják fel a figyelmet, hogy megszűnt a szovjet és magyar egyeduralom e sportágban. Most kinyílt egy olyan kapu, amelyen mind többen igyekeznek majd átjutni. Az utolsó morzsa Most már elmondhatom, négy év telt el azóta. Balczó Andris belőlem egyetlen egyszer váltott ki olyan érzést, amelyre, ha finom vagyok, azt mondom: fenntartás, ha pontosabban fogalmazok, azt, hogy: visszatetszés. És éppen életének legnagyobb pillanatában, amikor — nyugodtan mondhatom — mindannyiunk legnagyobb gyönyörűségére négy évvel ezelőtt Münchenben megnyerte egyéni olimpiai bajnoki címét. És ezen a péntekre virradó éjszaka felébredtek bennem a hajdani élmények. Van valami, ami miatt el kell mondanom. Emlékezzünk! Balczó beérkezik a stadionba, futfut, versenyt az órával, önmagával, az egész világgal. Lépései nyújtottak, ritmusa káprázatos, most már csaknem biztos, hogy mégiscsak meglesz, meglesz, meglesz. Még öt lépés, még kettő, még egy . . . Bent van! Előttem van a pillanat. Átlépi a célvonalat, két fehérköpenyes rohan hozzá, hogy fogja, hogy óvja, hogy segítse, és akkor Balczó két karjának határozott mozdulatával. .., nem, nem elhárítja, hanem durván, valósággal leüti magáról a két segítő kezet, és lép tovább. A tiszta öröm, a boldogság felemelő pillanatai voltak azok, mégis valami hamis akkord bántó futamot éreztem a közös örömszimfóniában. A segítő, őszinte szándék rideg elutasítása egyszerűen megmagyarázhatatlannak tetszett. Mert senki sem gondolt arra, amit Balczó — jóval később mintegy mellékes érdeklődésemre, mert nem tudtam szabadulni akkori vegyes érzelmeimtől — elmondott. Nem azt mondta, amivel az első pillanatokban magam is mentegettem, hogy a verseny önkívülete után nem tudta mit cselekszik. Nem. Tudta. És vállalta. Mert ha akkor megáll, ha engedi, hogy megfogják, segítsék, támogassák — elájul, összeesik, megsemmisül. Mert halálosan kifutotta magát! Mert utolsó csepp erejét is kipréselte magából annak érdekében, hogy győzzön, vagy ha győzni nem tudna is, hogy legalább önmagának ne tehessen szemrehányást, amiért nem tudott mindent beleadni abba az utolsó nagy futásba! És amikor megtette az utolsó lépést, valóban csak, annyi ereje maradt, hogy ébren tartsa magában az akaratot: nem összeesni! De ehhez az kellett, hogy egyedül maradjon, hogy akarat közkatonái ne engedelmeskedjenek „Földvonzás őrmesternek” (költőtől vettem kölcsön ezt a kifejezést!), és ideje, szava nem volt arra, hogy mindezt elmondja a segítségére sietőknek, hát maradt a mozdulat. A határozott, vagy durva, mindegy, a mozdulat, amely megőrizte magára utaltságát. Amely után megtehette azt a néhány lépést, amely számára nyújtani tudta a verseny befejezettségét. Hogy néhányunknak nem tetszett az a gesztus? Nem értettük! Meg különben is: vannak az életben pillanatok, amikor az egyes ember joggal érezheti úgy, hogy számára más szavakkal írják a tetszés-nem tetszés etikettjét. De miért időzöm én most ilyen hosszasan annál a hajdani pillanatnál, miért érzem szükségesnek elmagyarázni Balczó érzéseit? Sokan látták velem együtt a tévében a montreali célbaérkezés egy-egy jelenetét, de nem tudom, hogy eszükbe jutott-e az, ami akkor nekem. Nevezetesen, hogy ezen a versenyen mennyien jutottak el abban az utolsó nagy harcban erőtartalékuk utolsó morzsájáig. Hogy mennyien tanulták már meg azt a nagy tudományt amelynek maradéktalan birtoklásáig egy Balczó András is csak utolsó versenyzői éveiben jutott el. És amit így lehet megfogalmazni: kiadni magadból mindazt, ami benned van: tudást, erőt, akaratot. Azt hiszem, ez valóban minőségi ugrást jelent az öttusázás történetében. Erre oda kell figyelni! Aki nem tudja, ezt kell megtanulnia mielőbb. Kocsis L. Mihály Színesben Egy barátom váratlanul külföldre utazott, s a legjobb időben hagyta rám a színes televízióját. Na — mondtam a feleségemnek — most aztán láthatjuk eredetiben a zöldeskék vizet, a versenyzők mezét, a zászlók színét. Ezt bizony megérdemeljük, hiszen mi olyan hűséges televíziónézők vagyunk, hogy a reklámokat is kívülről tudjuk. „Csak vigyázz — figyelmeztetett az asszony —, a szomszédok meg ne tudják, hogy hozod a színest, mert akkor vége a nyugalmunknak, én nem polcolhatom fel a lábam, te pedig min lehetsz alsónadrágban.” Nos, amikor a papírdobozban hoztam a készüléket, meglátott Fröccsné a kukucskálón, de én bekiáltottam neki: a szilveszteri luftballonokat csomagolták be ilyen szépen! Még összefutottam Csóringer szomszéddal, aki viszont elhitte, hogy a dobozban mérges kígyók vannak és nekünk kell rá vigyázni egy hétig. Pesten azonban nem titok a titok. Éppen elterültem a karosszékben és néztem a csodálatos színeket, amikor csengettek. — Hallom, színes televíziójuk van — mondta Csülök úr, aki a múlt héten kifestette a spájzunkat. — Ha nem zavarunk, bejönnénk néhány pillanatra. Zavartak, de bejöttek. Nem telt bele tíz perc, megint szólt a csengő. — A luftballonhoz képest jól szól — mondta Fröccsné, s jót nevetett hozzá a férjével és a két unokájával. Most már tízen voltunk a szobában. Sebaj, a sublóton nem éreztem rosszul magam, figyeltem a szerenkénti döntőt. Csakhogy elkezdtek vitatkozni. Csülök úr szerint túl sok volt a zöldes szín a képernyőn, Fröccsné viszont a pirosat kevesellte. Már-már hascakaptak, amikor ismét csengettek. — Megengedi? — kérdezte a Rebecsák család és félrelöktek az ajtóból. Egy szót sem szólhattam, mert ők a hentes baráti, és kell a kicsontozott karaj. Felkapaszkodtam tehát a csillárra és Andrianovnak képzeltem magam. Azzal már nem is törődtem, hogy előre néztem és hátra láttam. Viszont hallottam, hogy újból folyik a vita a riporterek szakértelméről. Már-már összevesztek, amikor felberregett a csengő. De ezúttal megnyugodtam, mert Káptalan Rozika bizsukészítő állt az ajtóban és neki, ugyebár, van színes tévéje. — Sajnos, elromlott — mondta zokogva, majd behozta három udvarlóját is a szobába. Egy órával később mondom a feleségemnek a szomszédban: — Te, nem kellene megnézni, mit csinálnak a vendégek nálunk? Becsöngettem a lakásunkba: — Ha nem haragszanak, szeretnénk megtekinteni a vízipolot... — Nincs hely! — mondta Csülök úr és becsapta az ajtót. Velem, persze, nem toltak ki. Fúrtam egy lyukat a falon és onnan néztem a meccset. Csuda szép volt színesben ... (h. t.) Jegyzetfüzet és mosoly Május. A Magyar öttusa Szövetség nemzetközi versenye Budapesten. Szőke hajú, csupa izom fiatalember bolyong az öttusázók között. Kezében jegyzetfüzet, tekintetében barátságos mosoly. Janusz Gerard Peciak-Pyciak Lengyelországból. Civilben. Mindent figyel, mindent jegyzetel és közben, persze, rendületlenül mosolyog. Ő nem indul a versenyen, ő csak ellenfélnézőben jár Budapesten. Közben, természetesen, rendületlenül, keményen edz, szédületes iramú köröket fut a lovaspálya körül a szám szünetében, ott látjuk a Komjádi-uszoda vizében a verseny kezdete előtt. Hajt, igyekszik — és figyel. Mindenkit és mindent. Ki ez a fiú? — kérdi valaki a lelátón. Vállvonogatás. Végre valaki felvilágosítással szolgál. „Peciak a Legia Varsóból. Huszonhét éves, testnevelő tanár. Ügyes fickó. Talán ott lesz az olimpián, de aligha rúg labdába ...” Július. Az öttusa utolsó számának befutója Montrealban. Fehér sapkás, csupa izom fiatalember vágtat a cél felé. A közönség izgatottan figyeli az órát. A futó irama szédületes. Időeredménye méginkább. Hogy ki ez a fiú? — senki nem kérdi. Ki ne ismerné ezt az ügyes fickót Varsóból! Az olimpiai bajnokot. Mm aSimpies sz&mbai£ műsora ATLÉTIKA. 15.00: Rúdugrás. Férfi diszkoszvetés. Faragó János, Tégla Ferenc. Férfi súlylökés, döntő. 16.00: Női 100 m síkfutás, előfutamok. 20.00: Férfi 400 m gát, középfutamok. 20.30: Férfi 100 m síkfutás, középfutamok. 20.50: Női 800 m síkfutás, középfutamok. 21.10: Női 100 m síkfutás, előfutamok. 21.35: Férfi 800 m síkfutás, középfutamok. 21.55: Férfi 100 m síkfutás, döntő. BIRKÓZÁS. 15.00, illetve 24.00: Döntők, kötöttfogás. EVEZÉS. 15.00: Női döntők. Ambrus Mariann. GYEPLABDA. 15.00—22.00: Négy mérkőzés. KERÉKPÁR. 20.09: 4000 m üldöző csapatverseny, középdöntő, majd döntő. Repülőverseny, döntők. KÉZILABDA 22.30: Kanada—NDK, női. 22.30: Románia—Japán, női. 22.30: Magyarország—Szovjetunió, női. 24.00: Lengyelország—Egyesült Államok, ifi, B-csop. 24.00: Románia—Csehszlovákia, ifi, B-csop. 24.00: NSZK—Szovjetunió, ifi, A-csop. 01.30: Dánia—Kanada, ifi, A-csop. 01.30: Jugoszlávia—Japán, ifi, A-csop. KOSÁRLABDA. Hat férfi csoportmérkőzés: 14.00: Egyesült Államok—Csehszlovákia. 16.00: Kuba—Szovjetunió. 19.00: Jugoszlávia—Egyiptom. 21.00: Mexikó—Kanada. 24.00: Olaszország—Puerto Rico. 02.00: Ausztrália—Japán. LOVAGLÁS. 13.00: Military (tereplovaglás). MŰUGRÁS 19.00, illetve 24.00: Női toronyugrás, selejttszők ÖKÖLVÍVÁS. 18.00, illetve 24.00: Mérkőzések a 8 közé jutásért. Botos—Agrimanakisz (görög), Badari—Armstrong (egyesült államokbeli). RÖPLABDA. 18.00: Olaszország—Brazília, ifi, B- csop. 20.00: Dél-Korea—Kuba, női, B-csop. 00.30: Szovjetunió—NDK, női, B-csop. SPORTLÖVÉSZET. 14.00: Utolsó versenynap. Skeet, befejező 50 korong. Talabos István. SÚLYEMELÉS. 18.15, illetve 22.45: Középsúly: Baczakó Péter, Antalovits Ferenc. ÚSZÁS. 14.30: Előfutamok. 200 m ffi hát, Verrasztó Zoltán, Rudolf Róbert. 800 m női gyors, 200 m ffi mell, 100 m ffi gyors, 400 m női vegyes, Verrasztó Gabriella. 24.00: Döntők. 100 m ffi gyors (középdöntők), 100 m női mell, 200 m ffi mell, 400 m női vegyes, 200 m ffi hát. VÍVÁS 13.00: Férfi tőr csapat, selejtező. Női tőr egyéni döntő. VÍZILABDA. A hatos döntő mérkőzései: 17.00: NSZK—Jugoszlávia. 21.00: Hollandia—Magyarország. 22.00: Olaszország—Románia. A 7—12. helyért: 15.00: Kanada—Irán. 16.00: Mexikó—Kuba. 20.00: Ausztrália—Szovjetunió. (A kezdések magyar idő szerint.) A rádió és a televízió adásai Szombat. Rádió. Kossuth-adó. 04.33—04.40: Olimpiai hírek. 05.12—05.35: Olimpiai híradó. 06.15—06.20: Olimpiai hírek. 06.35—06.58: Olimpiai híradó. 07.15—07.30: Olimpiai hírek. 08.05— 08.10: Olimpiai hírek. 10.05—10.10: Olimpiai hírek. 17.05— 17.10: Olimpiai összefoglaló. ■ 22.15—04.30: Női tőr egyéni döntő, úszás, vízilabda, röplabda, birkózás, kézilabda, súlyemelés, ökölvívás. Petőfi-adó. 14.30—18.30: Úszás, evezés női döntő, atlétika, férfi tőrvívás, birkózás, vízilabda. 20.00—22.10: Atlétika, ökölvívás, férfi tőrvívás, röplabda, vízilabda. Televízió. Budapest. 17.00—18.30: A hajnali események összefoglalója. Torna, férfi szerenkénti döntő. Military díjlovaglás. Vívás, párbajtőr, egyéni döntő. Sportlövészet. Kötöttfogású birkózás. Labdajátékok. Ökölvívás. 21.20—01.00: Úszás, selejtezők. Atlétika: női gerelyhajítás, férfi súlylökés, 100 m síkfutás — döntők. Evezés, női döntők. Labdajátékok. Kerékpár, ökölvívás. Úszás: 100 m női mell, 400 m női vegyes, 200 m női mell, 200 m férfi hát — döntők. Csehszlovák tv. I. műsor. 12.30—15.00, illetve 19.30— 22.40-ig és 23.30—03.30-ig. Közvetítések az olimpiáról. * Michael magánszáma Az egyik montreali tv-adó a napokban portréfilmet sugárzott Michael Prevostról a a kanadai ökölvívó-válogatott nagyváltósúlyú tagjáról. Megtudtuk belőle, hogy kiváló versenyző és egyébként is nagyszerű fickó__ Hanem Michael nem elégedett meg a filmmel. Csütörtökön este a Maurice Richard Aréna szorítójában és környékén egyedülálló magánszámot produkált. Mintegy második részt rögtönzött a filmhez, amelyben viszont azt mutatta be, hogy nem is annyira nagyszerű fickó... A román Didea elleni mérkőzésen kétszer megintette, majd 57 mp-cel a végső gong előtt sorozatos szabálytalanságok miatt leléptette őt egy alacsony, idős, félénk, kopasz bíró. Az ausztrál Hynes, akinek személye annál is inkább fontos, mert az ítélet után a közel 180 centis, csupa izomorevost nekirontott. Igaz, hátratett kézzel, de fenyegetően. Aztán elrohant a kék sarokhoz, ahol az ellenfélről már a kesztyűt húzták le. Prevost ütésre emelte a jobb kezét, majd visszahúzta és az utcai bunyós vagányok sátáni „na, jól van, öcskös nem bántalak” mosolyával végül megpaskolta Didea arcát, aki elhűlve nézte vetélytársa magánszámát, amely azonban ezzel még nem ért véget. Prevost elhagyta a szorítót, s az eredményhirdetés előtt elindult az öltöző felé. Gondolt egyet, s visszarohant. Megint a bírót vette elő... Először megveregette a vállát, majd az alacsony kis ember tar fejét kezdte kopogtatni kesztyűjével. A bíró kiküldte a szorítóból. De ő nem ment. Felállt az eredményhirdetéshez, s Hynes felé, tartotta a kezét. A bíró azonban nem fogta meg, hanem jobbjával még egyszer mutatta, hogy hagyja el a szorítót. No, eddig a magánszám. Most már a „zsűrié” a szó. Mert az bizonyos, hogy a fegyelmi bizottság összeül majd az ügyében. Michael Prevostnak a közeljövőben aligha kell felvevőgép elé állnia a szorítóban! Valahogy majdcsak kibírjuk nélküle...