Népsport, 1978. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1978-03-09 / 57. szám

2 NÉPSPORT a NÉPSPORT _______________________________________________________ XXXIV. 57. ♦ 1978. március 9. LABDARÚGÁS NB I Vasas—MÁV Előre 1-1 (1-0) Fáy utca, 2500 néző. Vezette: Mohácsi (*****), (Balázs, Barna). Vasas: Mészáros 0 — Török 6, Híres 5, Kántor 5 — Orosházi 5, Mösler 6, Korajáti 5, Zombori 5 — Kovács 3, Gass 6, Várad 1 4. Ed­ző: Kovács Ferenc. Szfv.MÁV Előre: Szigethi 8 — Rábaközi 7, Hartyán­ 7, Há­­bersdorfer 7, Tóth 7 — Sugár 5, Miskei 8, Lechner 7 — Litvik 4, Havasi 5, Sárközi 6. Edző: Szentmihályi Antal. Csere: Sugár helyett Reveland (5) a szünetben. Híres helyett Izsó (6) az 55. percben, Miskei helyett Ur (6) a 70. percben. Góllövő: Gass a 6. percben, Miskei a 48. percben. Szögletarány: 7:1 (4:1) a Vasas javára. A 6. percben már vezetett a Vasas. Hátulról, a piros-kékek térfeléről indult a támadás, s rövidpasszos összjáték után a jobb oldalon teljesen egyedül ál­ló Orosházihoz került a labda. A középpályás néhány métert ve­zette, majd jobb belső csőddel, ideális ívben a kapu elé csavart. A székesfehérvári védők nem mozdultak, s a berobbanó Gass mintegy nyolc méterről, közép­ről, remek ütemben felugorva a bal felső sarokba fejelte a lab­dát. 1-0 Két perc múlva ismét a ven­dégek kapujába kerülhetett vol­na a labda, de Kovács közeli, csúsztatott fejesét követően Tóth a gólvonalról tisztázott. A 27. percben Török lapos, erős, lö­­vésszerű beadása úgy csúszott el a jobb alsó sarok mellett, hogy közben Kovács és Váradi is a hálóba lőhette volna a lab­dát, de mindketten lemaradtak egy ütemmel. Unalmas, kevés esem­énnyel tarkított volt a játék. A Vasas nyomasztó fölényben játszott ugyan, támadásvezetése azonban lassúnak, ötlettelennek, teljesen veszélytelennek bizonyult. A 40. percben Váradi 15 mé­teres, csavart lövése alig csú­szott el a felső léc felett. SZÜNET UTÁN a 48. percben ritkán látható, ér­dekes góllal egyenlített a MÁV Előre. Jobb oldali támadás vé­gén szögletrúgáshoz jutott a kék-fehér csapat, amelynek el­végzéséhez Lechner készülődött. A középpályás bal belső csőd­del alaposan megcsavart labdá­ja veszélyesen kanyarodott a kapu felé — Mészáros és a pi­ros-kékek védői tehetetlenül nézték a labda útját —, de haj­szállal mégis elkerülte a jobb sarkot, a háttáról előrefutó Mis­kei viszont szinte az alapvonal­ról, rendkívül nehéz szögből, a kapu bal oldalába fejelt. 1-1 öt perc múlva Kovács futott el a jobb szélen, beadását Zom­bori futtából, mintegy 20 m-ről, nagy erővel a bal kapufára bom­bázta, a labda Kovács elé pat­­­tant, a jobbszélső azonban 8 m­­ről belsővel a kapu mellé gurí­tott. A 61. percben Izsó ugrott ki a fehérvári védők közül, már csak Szigethivel állt szemben, lövés helyett azonban a cselt válasz­totta, s a kapus villámgyors ve­tődéssel leszedte a lábáról a lab­dát. A 73. percben jobb oldali be­adás után Izsó 6 méteres lövé­sét Szigethi nagyszerű védéssel mentette, majd Kovács 3 méte­res (!) fejesét ütötte ki bravúr­ral­­ a fehérvári kapus. A 82. percben Izsó a vendégek kapu­jától hat-nyolc méternyire, zseb­­kendőnyi területen öt székesfe­hérvári védőt is kicselezett, a lövés „jogát” azonban átenged­te Müllernek, a középpályás lö­vését Szigethi lábbal mentette. Két perc múlva Zombori bal­lábas, 18 méterről küldött, bal sarokra tartó lövését védte a vendégek kapusa. A félidő második (!) székes­­fehérvári támadásának végén, jobb oldali szabadrúgást köve­tően Litvik hat méterről fejelt a bal alsó sarok mellé. ★ ★ ★ Nehéz elképzelni nagyobb bravúrt egy újonc csapat ré­széről annál, hogy pontot szerez a bajnok otthoniban! Márpedig a MÁV Előrének ez sikerült, ráadásul olyan egységes, feltűnően rutinos, magabiztos játékkal, amelyet vidéki csapat Budapesten csak ritkán szokott produkál­ni. A Vasas gyors gólja után úgy tűnt, a piros-ké­kek levetkőzik hazai gátlá­saikat, s gólkülönbséget ja­vítanak majd kezdetben „megszeppent” ellenfelükkel szemben. Aza a vezető gól a kelleténél sokkal elége­dettebbé, magabiztosabbá, kényelmesebbé tette őket, s ahogy telt-múlt az idő, úgy kapott egyre inkább lábra a MÁV Előre! A szünet után sikerült is egyenlíteniük, de még ekkor is szinte biztosnak látszott, hogy a Vasas a hátralévő 42 (!) percben megszerzi a győzelemhez szükséges gólt, gólokat. A székesfehérváriak azonban hallatlan lelkesedés­sel, szívóssággal, elszántság­gal hősiesen védekeztek, s ahogy az ilyenkor lenni szo­kott , a kapkodás közepet­te a hazaiaktól a szerencse is elpártolt. Gólhelyzetek egész sora maradt ki a MÁV Előre kapuja előtt, de ek­kor már rendkívül nehéz volt rést ütni az egy pon­tot foggal-körömmel őrző vendégek 11 tagú védőfalán. Ez nem is sikerült, s végül a MÁV Előre a forduló leg­nagyobb meglepetését okoz­va: „pontosan” távozott a Fáy utcából... A Vasas védőire védőmunka egyáltalán nem hárult, a támadásokat azon­ban csak Török segítette, aki lendületes elfutásaival, jó be­adásaival tűnt ki. A középpá­lyások is szinte végig a táma­dások előkészítésével, szervezé­sével, a kapu előtti helyzetek kialakításával törődtek, játékuk azonban az idő múlásával szer­vezetlenné, idegessé, kapkodóvá vált. Egyedül Müller érdemel közülük dicséretet, aki — a Vasas számára legfontosabb idő­szakban — az utolsó 30 percben szinte „húzta” magával csapatát az ellenfél kapuja felé. A csa­társorban Kovács kiábrándítóan játszott. Várnainak is csak az akarását lehet említeni, Gass kitűnően kezdett, szép gólt fe­jelt, a félidő végéig még harcos volt, szünet után azonban meg­adta magát. Izsó, aki 35 percet játszott, több veszélyt jelentett a kapura, mint társai együtte­sen ... A MÁV Előre kapusa, Szigethi volt a mezőny legjobbja. A hajrában három al­kalommal is biztos góltól men­tette meg csapatát. Feltűnő volt, hogy közvetlen közelről leadott lövéseket, fejeseket is biztosan védett. A négy védő mindegyike jól játszott, a második félidő óriási Vasas-nyomása közepette szinte egymást múlták felül lel­kesedésben, akarásban. A kö­­zéppályán Sugár hamar elfáradt, Miskei jól szervezett, s fontos gólt szerzett. Lechner pedig mind a védekezésben, mind a szórványos ellentámadásoknál karmesternek bizonyult. A csa­társorban Sárközi jól irányított, egyedül ő volt időnként veszé­lyes a Vasas kapujára. Mohácsi játékvezető hiba nél­kül vezette a találkozót. Kovács Ferenc: — Gyengén és rossz felfogásban játszottunk, ennek eredménye, hogy újabb pontot veszítettünk hazai pá­lyán. Szentmiháyi Antal: — Aka­ratban, lelkesedésben egymást múlták felül a csapat tagjai. Úgy érzem, megérdemeltük az egy pontot! Lakat T. Károly DVTK—Ta­tabánya Diósgyőr, 8000 néző. Vezette: Nagy B. (*­**). (Eőrv.­ári Ján). DVTK: Veréb 0 — Szántó 7, Salamon 6, Váradi 5, Kutasi 5 — Oláh 6, Tatár 6, Görgei 5 — Borostyán 5, Fükő 6, Fekete 5. Edző: Szabó Géza. Tatabánya: Anger 1 — Szabó 5, Lakatos 6, Néder 5, Gálbrró 5 — Halász 5, Blatt 5, Arany 4 — Knapik 6, P. Nagy 5, Tamás 5. Ed­ző: Monostori Tivadar. Csere: Halász helyett Hegyi (5) a szünetben. Fekete helyett Sza­lai (5) a 62. percben, Váradi helyett Kerekes (—) a 73. percben, An­­ger hel­yett Kiss (—) a 86. percben. Góllövő: Tatár a 6. percben, Görgei a 34. percben, Váradi a 35. percben, Knapik a 77. percben. Szögletarány: 12:4 (8:0) a Diósgyőr javára. A DVTK-csatárok rohamoz­tak rögtön a kezdés után és a 6. percben már a tatabányai há­lóban volt a labda. Fekete ívelt középre, a kapus nem tudott közbeavatkozni, a labda Oláhról tovább perdült, és a jó ütemben érkező Tatár mintegy 6 méter­ről az üres kapuba helyezett. 1-0 Továbbra is a DVTK maradt támadásban, a tatabányaiak rit­kán jutottak el a diósgyőri ka­puhoz. A 9. percben Halász egy összecsapás után a kezét fájlal­va levonult a pályáról, de rö­vid ápolás után visszatért. Né­hány ellentámadást vezetett a bányászcsapat, de a távoli lövé­sek rendre pontatlanok voltak. A 20. percben Kutasi jó hely­zetből a kapu mellé lőtt. A 25. percben Arany majdnem öngólt rúgott. Erre erőteljesebben tá­madott a Diósgyőr, s a 34. perc­ben úásbk gólt ért el. Salamon ívelt előre. Tatár Görgeihez to­vábbított, aki mintegy 15 méter­re a kaputól, két védő között fordulásból lőtt, a labda a bal kapufáról pattant a hálóba. 2-0 Nem kellett sokáig várni a harmadik gólra sem. A 35. perc­ben Váradi a tatabányai térfél közepén kapott egy átadást, né­­hányy jégért tett, majd mintegy 25 méterről, nagy erővel kapura lőtt és a labda a későn vetődő Anger melett a jobb alsó sarok­ban kötött ki. 3-0 A félidő utolsó perceiben még Tatár és Görgei hagyott ki egy­­egy helyzetet. SZÜNET UTÁN tatabányai szabadrúgás vezette be a látókat, a frissen beállt He­­gyi 25 méterről küldött lövése asnn*-*-m­g mrt■■1 TVtt A vendégek az 50. percben érték el első szögletüket, ekkor kel­lett először játékba avatkoznia Verébnek. A beívelt labdát a 16-oson túlra ütötte. A követ­kező percekben kissé visszaesett a DVTK, de meglepetésre a ta­tabányaiak is csak ritkán tá­madtak, többnyire saját térfe­lükön tartogatták a labdát. A 70. percben a bal oldalra húzódó Borostyán beadását ismét rosz­­szul találta el Arany, ezúttal a jobb kapufa mellett vágódott szögletre a labda. Három perccel később közé­pen tűnt fel Borostyán, 18 mé­terről küldött lövése a bal ka­pufát érintve hagyta el a pá­lyát. A 77. percben a késlekedő diósgyőri védők közül Salamon is csak röviden tudott felsza­badítani, a labda a tisztán álló Knapikhoz került, aki mintegy 15 méterről, félmagasan, kapás­ból a kapu jobb oldalába lőtt. 3-1 Néhány perccel a befejezés előtt Görgei, majd Borostyán került jó helyzetbe, de az ered­mény már nem változott. ★ ★ A mérkőzés nagy részében félgőzzel játs­zó DVTK kö­zepes teljesítménnyel is biz­tos győzelmet aratott a tar­talékos és ezúttal meglehe­tősen mérsékelten játszó bányászcsapat ellen, így is sikerült folytatnia azt a jó sorozatot, amely tavasszal fémjelzi a csapat teljesítmé­nyét. Jól kezdtek a hazaiak, sőt a hamar megszerzett ve­zetés birtokában egyre tet­szetősebben játszottak és fél óra alatt három célt szerez­tek, sőt négy-öt biztos hely­zetet­­is teremtettek a nehéz­kesen mozgó és­ nagy hiba- 3-1 (3-0) százalékkal játszó Tatabánya kapuja előtt. A szünetben felcsattanó vasiaps azonban mintha megártott volna a diósgyőri játékosoknak. A második félidőben ugyanis lényegesen gyengébben ját­szottak, végeredményben a közönség nem annyira a a játéknak, mint inkább a biztos győzelemnek örvend­hetett a meccs végén. A DVTK-ban Verébnek ezúttal sem akadt dolga, a gólt nem védhette. A védelemben Szántó gyakran előretört, igen jó labdákat adott társainak. Salamon megbízha­tóan játszott. A középpályán Oláh és Tatár az első félidőben vállalt többet, szünet után már mérsékeltebben játszottak. Elöl ezúttal csak Fülő irányítókész­ségét lehet dicsérni, Borostyán nem tudta megismételni koráb­bi jó játékát, Fekete is csak közepest nyújtott. A Tatabánya kapujában Anger a második gólt határozottabb közbelépéssel há­ríthatta volna, a harmadiknál pedig későn vetődött. A véde­lemben Lakatos nyújtott jó tel­jesítményt, Halász sérülten is igyekezett. Elöl Knapik szünet után többször is zavart okozott a diósgyőri védelemben. P. Nagy és Tamás ritkán volt játékban. Nagy Béla játékvezető a les­helyzetek megítélésénél nem volt mindig összhangban partjel­zőivel, egyébként megfelelően bíráskodott. Szabó Géza: — A vezetés bir­tokában a második félidőben ki­engedett csapatunk. Monostori Tivadar: — A Diós­győr az első félidőben jól ját­szott, de védőink súlyos hibát követtek el a góloknál. Paulovics Ágoston NB I TARTALÉKCSOPORT Diósgyár— Tatabánya 2-0 (1-0). Diósgyőr, 1500 néző V: Vámos. Diósgyőr: Szabó — Farkas, Teo­­doru, Tomesz, Borsos, Petrovics, Pál, Majoros (Juhász I.), Tokár. Grolmusz, Vízvári (Juhász II). Ta­tabánya: Balogh — Kláris, Ud­­vardi. Vass, Herrmann. Dupal. Kis­teleki, Müller. Bezzegh, Jakab (Molnár), Nagy I. G. Grolmusz, Juhász II. Jó: Teodoru. Tomesz. Petrovics. Juhász I. 111. Balogh, Herrmann- Bp. Honvéd—Békéscsaba 2-0 (0-0) Kispest, 4000 néző. Vezette: Rúzsa (****). (Ágoston, Egervári). Bp. Honvéd: Gujdár 8 — Faróczai 6, Kocsis 6, Nagy 6, Varga 17 — Gyimesi 5, Pál 6, Fintér 7 — Bodonyi 5, Weimper 6, Koz­ma 6. Edző: Tichy Lajos. Békéscsaba: Bugyik 7 — Alberti 6, Kerekes A. 8, Liza 7, Zsöm­­börgi 0 — Királyvári 6, Pásztor 6, Tulipán 5, Csepregi 6 — Mártai 5, Budavári 6. Edző: Mészöly Kálmán. Csere: Zse­mbörgi helyett Kerekes Gy. (6) a 13. percben, Mártai helyett Fehérvári (6) a 71. percben. Góllövő: Kozma a 61. percben, Pintér a 88. percben. Szögletarány: 13:4 (9:1) a Bp. Honvéd javára. Az első lövést Tulipán küldte Gujdár kapujára a 3. percben, a labda azonban nem okozott gondot a Bp. Honvéd kapusá­nak. A másik oldalon Gyimesi 8 méterről rosszul találta el a labdát. A 11. percben Bodonyi a 11-es pontnál egymásnak lök­te a fejelni felugró Kerekes A.-t és Zsömbörgit. Mindkét csabai játékos a földre került, majd az alapvonalon kívül ápolták őket. Kerekes A. ké­sőbb visszatért, Zsömbörgi azon­ban nem tudta folytatni a já­tékot, helyére Kerekes Gy. állt be. (Zsömbörgi fején felszakadt a bőr és az első vizsgálat sze­rint agyrázkódást is szenvedett, ezért a mentők kórházba szál­lították.) A hazaiak támadtak többet, ám az első 20 percben nemigen tudtak összehozni hely­zetet a vendégcsapat kapuja előtt. A csabaiak betömörültek a 16-osukra, szívósan védekez­tek és ellenakciókat is kezde­ményeztek. Lövéshez azonban ritkán jutottak, s ha igen, ezek pontatlanok voltak. A 21. perc­ben adódott a Bp. Honvéd első kecsegtető helyzete. Vargának egy bal oldali beadása után azonban Kozma 6 méterről, tisz­ta helyzetben a kapu fölé fe­jelt. A 30. percben Csen­eri Izszov vágta után a 16-osnál két védőt is ki­eresített, a bal­össze­kötő helyéről, 13 méterről le­adott lövése azonban az oldal­­hálóban kötött ki. A félidő haj­rájában nagy támadásba kez­dett a piros-fehér együttes, a vendégek beszorultak, de szí­vósan védték kapujukat. A 39. percben Pintér 16 méteres lövé­sét védte Bugyik, majd a 40. percben Weimper beadása oko­zott izgalmat, a berobbanó Koz­ma azonban nem érte el a lab­dát és Kerekes A. felszabadí­­tott. A 43. percben Pintér 10 méterről, fordulásból leadott nagy lövését Bugyik óriási bra­vúrral ütötte ki. SZÜNET UTÁN sem változott a kép, továbbra is a Bp. Honvéd roh''mozdott. Az 55. percben Bugyik Nagy fejedét védte a levegőben úsz­va. Az első gólhelyzet az 59. percben adódott a vendégek előtt. Budavári ügyes cselek után 7 méterről a kapu bal ol­­dala felé lőtte a labdát, Gujdár azonban remek vetődéssel tisz­tázott. A 61. percben gólra vál­totta fölényét a hazai együttes. Szabadrúgáshoz jutottak a ha­zaiak a bal oldalon. Varga­­ ívelte be a labdát a kapu előte­rébe, és a remek ütemben be­robbanó Kozma 8 méterről a bal felső sarokba fejelt. 1-0 A gól után változtatott addigi felfogásán a vendégcsapat. Most már bátran kitámadtak a csa­baiak, így változatos, mozgal­mas, élvezetes játék alakult ki. A 64. percben Kerekes Gy. sza­badrúgását öklözte ki Gujdár, Pásztor utolérte a Labdát, visz­­szaemelt, a berobbanó Budavári kapura továbbított. Gujdárnak ezúttal is bravúrra volt szüksé­ge, hogy tisztázzon. A 65. perc­ben­­Királyvári bombáját hárí­totta a jó formában védő hazai kapu­védő. Csepregi játékvezetői figyel­meztetést kapott, mert buktat­ta Kozmát. Nagy volt a küzde­lem, a vendégek óriási erőfe­szítéseket tettek az egyenlíté­sért. A 72. percben Weimper került helyzetbe, 10 méterről küldött lövését azonban Bugyik elcsípte. A 80. percben Kozma előtt nyílt lehetőség, azonban kivárt a lövéssel, s végül Alberti bele­­tudott lépni a labda útjába. A 82. percben ismét egy Gujdár­­bravúrnak köszönhették a ha­zaiak, hogy megúszták gól nél­kül: Budavári 10 méteres ka­­pás lövését remekül hárította a válogatott kapuvédő. A 86. percben Tulipán beadását Fehér­vári 6 méterről fejelte a kapu mellé. A 88 percben bebiztosí­totta győzelmét a piros-fehér ezüttes Ezúttal is Varga­­ adta be a labdát a bal oldal­ról, Pintér emelt egyet rajta, az­után 15 méterről a bal felső sa­rokba lőtt. 8-0 ★ ★ ★ Mint várható volt, a kis­pesti együttes vette kezébe az irányítást már az első félidőben. Hosszú ideig azonban meddők voltak ezek a rohamok. A vendégcsa­pat nagyon szervezetten és lelkesen futballozott. A csa­baiak jól zárták a kapujuk felé vezető utat, nehéz volt rést találni középen, a védő­falban. Ráadásul a hazaiak meg is könnyítették ellen­felük dolgát, ugyanis rendre magasan kapu elé ívett lab­dákból próbáltak eredményt elérni, ezeket azonban min­dig tisztázták a védők és ellenakciókat is vezettek. Szünet után is fölényben maradt a hazai együttes, s Kozma fejesével vezetést szerzett. Ez fordulatot ho­zott, mert ezután feladta vé­dekező taktikáját a Békés­csaba. Bátran kitámadtak a vendégek, s egy ideig több nagy helyzetük volt, mint a Honvédnak. Ebben a sza­kaszban gyors, változatos, izgalmas volt a játék, a csa­baiak közel álltak az egyen­lítéshez, ám két perccel a befejezés előtt a kispestiek bebiztosították győzelmüket. Nehéz küzdelemben igen lelkesen, szívósan, mi több: ügyesen játszó ellenfelet győztek le. A Bp. Honvéd kapujában Gujdárnak egy órán keresztül jóformán semmi dol­ga sem volt, utána azonban an­nál több lett a feladata. Nem egyszer bravúrra volt szüksége, hogy megóvja kapuját a góltól. A közvetlen védelem megállta a helyét. Varga­­ érdemeit nö­veli, hogy két beadásából is gól született. A középpályán Pin­tér volt a legjobb. Nagy terü­leten játszott, ha kellett, segí­tett a hátvédeknek, máskor meg támadásokat kezdeményezett, sőt csatárként is „vitézkedett”, rú­gott e£y szép gólt. Pál is hasz­nosan játszott. Gyimesi a szo­kottnál szürkébb volt. A csa­tárok közül Weimper ezúttal is nagyon harcosan, lendületesen futballozott. Kozma ügyesen cseszett, sokat mozgott és ér­tékes gólt szerzett. A Békéscsaba kapujában Bugyik a gólokról nem tehet. Nem rajta múlt a vereség, volt egy sereg jó köz­belépése. A közvetlen védelem sokat volt munkában, lényegé­ben mindenki megtette a köte­lességét Ennek a sornak Láza volt a legjobbja, aki ame­lett, hogy rengeteg támadást akasz­tott meg, higgadtan osztogatott. A középpályán Királyvári lel­kesen küzdött. Pásztor nagyon igyekezett, sok labdát összesze­dett, de ezúttal elég sok pon­tatlan átadása volt. Csepregi is hasznosan játszott. Elöl Buda­vári jelentette a legtöbb ve­­szé­lt a kapura, jól cselezett és volt több nagyon, veszélyes lö­vése, tóttá, csak egy-két szabálytalan­ságot hagyott megtorlatlanul. Tichy Lajos: — Rendkívl szívósan védekező és nagyo jól játszó ellenfelet győztünk !. Mészöly Kálmán: — Gajda válogatott formája két ponto jelentett a Bp. Honvédnak! Várkonyi Sándor SZEGI­ AK­ K. Rákóczi 0-0 Szeged, 2000 néző. Vezette: Jaczina (****). (Dorozsmai, Cserne­­falvy). •­­ SZEOL AK: Nagy 0 — Szalai 4, Hajszák 5, Forgács 6, Holler 4 — Kozma III 4, Kádár 5, Zámbori 4 — Garics 4, Mártha 3, Jernei 5. Edző: Himer István. Kaposvári Rákóczi: Buús 6 — Németh 5, Gulyás 6, Petrák 6, Csorba 5 — Hangár 6, Kanyar 4, Konrád 5 — Túrás 4, Kiss 4, Ka­rasz 3. Edző: Németh Lajos. Csere: Mártha helyett Hegedűs (4) az 56. percben, Karasz helyett Czabula (—), Zámbori helyett Kozma II (—), mindkettő a 62. perc­ben. Túrás helyett Duschák (—) a 73. percben.­­ Szögletarány: 10:6 (6:1) a SZEOL AK javára. A találkozó előtt a két csa­pat vezetői arról beszéltek, hogy a döntetlen egyik félnek sem kedvező. Ennek megfelelően ke­mény, jó iramú találkozóra szá­mítottak, akik felkeresték a Tisza-parti stadiont. Reményked­tek, de csalódtak! Az első em­lítésre méltó eseményt a 13. percben lehetett feljegyezni, amikor Kádár letalpalta Csor­bát. A 19. percben Hojszák, meg­­unva a csatárok tehetetlenségét, egyedül iramodott Buús kapuja felé. Gulyás a 16-os vonalánál csak üggyel-bajjal tudta szerel­ni az előretörő hátvédet. A 28. percben kis híján vezetést szer­zett a hazai csapat. Jernei a jobb oldalról végzett el szögletrúgást, beívelt labdáját Forgács öt mé­terről a kapu mellé fejelte. To­vábbra is a SZEOL AK maradt támadásban. A 34. percben Ga­rics kilenc méterről leadott lö­vését Buús bravúros vetődéssel ütötte szögletre. A szórványos kaposvári roha­mok nem jelentettek veszélyt Nagy kapujára. A 43. percben Forgács a balösszekötő helyén vezette fel a labdát. Keresztbe ívelt labdáját Holler a 16-os vo­nalánál mellel maga elé tette, lövését azonban Buús hárítani tudta. SZÜNET UTÁN eseménytelen játékkal folytató­dott a küzdelem. A 61. percben Hojszák megsérült. A középhát­véd háromperces ápolás után sántikálva tért vissza a pályára és a mérkőzés végéig a közép­­csatár (!) posztján statisztált. A 72. percben a szegedi kapu­tól 25 méterre Forgács szabály­talankodott Túráival szemben. Konrád végezte el a szabadrú­gást, a jobb felső sarok felé tartó, erős lövését Nagy re­mek vetődéssel szögletre hárí­totta. Négy perccel később Cza­­bula lépett ki a szegedi vé­dők között, a döntő pillanatban azonban körülményeskedett, így Hö­ler szerelni tudta a szélsőt. A hátralevő játékrészben többnyire a két 16-os között pattogott a labda. A 88. perc­ben Jernei egyéni játék után a kaposvári 16 oson belülre vere­­kedte magát, a jobb össze­kötő helyéről leadott 14 méteres lö­vését Buús hárítani tudta. ★ ★ A hazaiak többet kezde­ményeztek ugyan, de játé­kukból hiányzott a tervsze­rűség. A színvonal kritikán aluli volt. Szünet után a nagy lelkesedéssel küzdő vendégek feladták „sün­­disznóállásukat”. Fontosab­ban szőtték akcióikat, ennek eredményeként több veszé­lyes helyzetet teremtettek a szegedi kapu előtt. A kevés elképzelést tartalmazó ha­zai akciók nélkülözték­ a lendületet, így a Gulyás­­vezényelte kaposvári véde­lemnek nem okozott külö­nösebb gondot a hárítás. A szegedi szurkolók csalódot­tan távoztak, a Tisza-parti stadionból és útban hazafele egyöntetűen állapították meg: a bajnoki táblázat pillanatnyi állása hűen tük­rözi az erőviszonyokat. Vég­eredményben a látottak alapján megérdemelt a ven­dégek pontszerzése. A SZEOL AK kapujában Nagynak tulajdon­képpen egy labdát kellett há­rítania. A közvetlen védelem legjobbja Forgács volt, aki megbízható védőmunkája mel­­­lett fejeseivel nem egy eset­ben veszélyeztette Buús kapu­­ját. A középpályá­ok sok hibá­val játszottak, Kádár volt köz­tük a legaktívabb. A csatárok közül Jernei nem bírt ugyan Némethnél, de legalább igyeke­zett zavart kelteni. A Kaposvár kapujában Buús több jó ütemű közbelépé­sel bizonyította, hogy jó formában van. A védő né­gyes szellemi vezére Gulyás volt. Petrák kemény megelőző szereléseivel vétette magát ész­re. A középpályán Hangai so­kat és hasznosan dolgozott, nem sokkal maradt el mögötte Kon­rád sem. A csatárok csekély veszélyt jelentettek a szegedi kapura. Jaczina játékvezető megfele­lően látta el feladatát, noha néhány mezőnybeli szabálytalan­ság megítélésében tévede­tt. Himer István: — Idegesen és gyengén játszottunk. Németh Lajos: — Lelkes já­tékunkkal rászolgáltunk a dön­tetlenre. A kiesési rangadón egyik csapat sem érdemelt győ­zelmet. Thékes István

Next