Népsport, 1979. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1979-05-02 / 102. szám
XXXV. 102. 4 1979. május 2. LABDARÚGÁS Tavaszi rejtélyek, furcsaságok ! Lehangolóbbnál lehangolóbb események és különböző tapasztalatok oly nagy számban jelentkeztek ebben a bajnoki esztendőben az NB II szinte elmaradhatatlan kísérőzenéjeként, hogy már-már azt hittük, a rosszabb nem jöhet, kimerült a kellemetlen meglep petések tárháza! A második vonal mezőnye — és azon belül ezúttal a Középcsoport — a legutóbbi fordulóban aztán rácáfolt minden várakozásra, olyasmit mutatott be, amit még egyetlen egyszer sem az 1978 őszi bajnoki rajt óta ... A Középcsoportban vasárnap lejátszott kilenc mérkőzésen 10 (!) gól esett összesen — ebből is négy a SZEOL AK—BKV Előre mérkőzésen ... A pályára lépett 18 együttes közül 11 bizonyult gólképtelennek! Nagyon nehéz megfelelő jelzőt találni erre. Talán az a leghelyesebb — és a valósághoz leginkább közelítő —, ha így fogalmazunk: megdöbbentően gyenge az a támadójáték, amit az NB II-ben a csapatok hétről hétre bemutatnak. A hajrá közeledtével mindinkább előtérbe kerül a gól, a gólok, az állandó eredményesség fontossága, hiszen null találattal a legszerencsésebb esetben is csupán egy ponthoz juthat a csapat. Csakhogy ez a bizonyos — sokszor, bizony hajszálon múló — pont nagyon sok együttes számára már édeskevés céljainak megvalósításához ... Nagyon nehezen elképzelhető például, hogy miként akar ősztől is NB II-es csapat maradni az a Ganz-MÁVAG, amely tavasszal lejátszott 13 mérkőzésének 1080 perce alatt írd és mondd 7 (!) gólra volt csak képes. De ugyanezt a kérdést felteheti bárki a tavasszal alig 8—8 szerzett góllal szerénykedő Dunakeszinakeszinek és Dunaújvárosi Építőknek is. . . A közönség most már egyértelműnek mondható elpártolását a csoport küzdelmeitől ez a kritikán aluli csatárjáték magyarázza, hiszen ki kíváncsi olyan mérkőzések sorozatára, amelyeken gól szinte csak véletlenül esik? .. . Ráadásul téved, aki azt hiszi, hogy a vészes gólképtelenség a csoport szerényebb felkészültségű csapataira jellemző csupán. A középcsoportban manapság már azok az együttesek sem rezegtetik meg sűrűn ellenfeleik hálóját, amelyek az élcsoport tagjai, és amelyek közül a Volán ősztől feltehetően már az élvonalban kell, hogy helytálljon .. . .aflHash. Apropó, Volán. . . Most már feltétlenül szót érde- V® demel az a látványosnak nevezhető hanyatlás,m, amely a csapat tavaszi teljesítményének fő jellemzője. A Czabán Samu tériek úgy kezdték a tavaszi idényt, hogy hat pont előnyük birtokában szin- te „formalitásnak” tűnt a még előttük álló 18 mér- ” kőzés. Vasárnap viszont már három pontra csökkent az előnyük a Szegedi Dózsával szemben, amely most sajnálhatja csak igazán, hogy nyilvánosan tudatta mindenkivel álláspontját: nem célja az NB I-be jutás!... A fordulóról fordulóra egyre gyengébben játszó Volán SC megszorítása, vagy esetleges megelőzése most egyáltalán nem lenne megoldhatatlan feladat egyetlen, feltörekvő, a szürkeségnél többre vágyó, az NB I-es szereplést vállalni tudó együttes számára sem . .. így viszont a Volán élvezi a társai által teremtett kényelmes helyzet minden előnyét, s még alig ötvenszázalékos (!) tavaszi összteljesítményt is megengedhet magának. Nem lehet azonban eleget hangoztatni: a most „végigsétálgatott”, elkönnyelműsködött mérkőzések káros hatása akkor üthet majd vissza a legfájdalmasabban, amikor a csapatnak már valóban égető szüksége, lenne minden bajnoki pontra, amikor már harcolna, küzdene, verekedne minden kis sikeréért... A Volán — társai önkéntes visszalépése miatt joggal — már huzamosabb ideje az élvonalban érzi magát, s játékosai úgy gondolják, elegendő lesz majd, ha az NB I-es rajtra „hozzák” magukat. Elfeledkeznek arról a régi igazságról, hogy, aki a középiskolát kettessel végzi el, de valami csoda folytán mégis felvételt nyer az egyetemre, az ott sem válik varázsütésre eminens tanulóvá, s minden valószínűség szerint vizsgaismétlésekre, állandó bukdácsolásokra kényszerül majd. A Volán SC tavasza — függetlenül a még hátralevő mérkőzésektől — már nem lehet olyan, amely megfelelő előkészítést jelenthet a várható nagy feladathoz. Semmivé vált a csapat ősszel még kifejezetten jónak minősíthető támadójátéka. 11 mérkőzésen szerzett 15 gólja önmagáért beszél, miként az is, hogy a csapat színeiben utolsó lehetőséget kapott Juhász Péter hetek óta újra hiányzik az összeállításból . A még mindig őrzött első helyezés ellenére, van tehát gond bőven a Volán SC háza táján. Vasárnap például az a Dunaújvárosi Építők vitt haza pontot a közlekedésiek otthonából, amely a kiesés ellen küzd, s igazán nem nevezhető idegenben gyakorta pontot szerző csapatnak... A kínos pontvesztést 500 szurkoló látta. Az első tavaszi fordulóban még 4000-en voltak kíváncsiak a Volán mérkőzésére . .. A Kaposvárott ugyan háromezren néztek végig egy hasonlóan fájdalmas pontvesztést, elkeseredésük azonban, ha lehet, még nagyobb volt, mint a rákospalotaiaké ... Ennek a hangulatnak az NB 11-ben meg-■ hetesen szokatlan — és feltétlenül elítélendő! — megnyilvánulása volt, hogy a mérkőzés befejezése után a nézők máglyákban égették a Kaposvári Rákóczi zöldfehér zászlóit, s a felszálló füst egy kicsit a csapat NB I-es terveit is illusztrálta... Szó, ami szó: a Rákóczi most már nem nagyon reménykedhet abban, hogy négypontos hátrányát ledolgozva, a bajnokság zárásig behozza, sőt maga mögé utasítja a Pécsi VSK-t. Hiszen míg az újonc pécsiek bravúros győri győzelmükkel közel kerültek a „naphoz”, addig a somogyi gárdára alaposan ráborult az alkonyat, s a jelek szerint már csak azért lesz számukra emlékezetes ez a bajnoki esztendő, mert minden valószínűség szerint olyan rekordot állítanak fel, amelyhez hasonlót még egyetlen csapatnak sem sikerült a magyar labdarúgás történetében! A Kaposvári Rákóczi ugyanis minden bizonnyal a „döntetlenek örökös bajnoka” címmel zárja a bajnoki esztendőt! Az eddig lejátszott mérkőzéseinek 52 százaléka (!) — 31 találkozóból 17 — végződött döntetlenül! Amilyen sokat jelentettek ezek a biztos, mondhatni menetrendszerű egy pontok a zöld-fehéreknek idegenben, legalább annyira hátráltatták őket a bajnoki címért folyó harcban, amikor hazai pályán „jöttek” a döntetlenek sorozatban. Mint például a vasárnapi pontvesztés, hiszen a sereghajtó Honvéd Rákóczi SE rabolt pontot a kaposvári stadionból ... Ráadásul nem is akármilyen körülmények között! Az történt, hogy 1-1-es állásnál, az első félidő befejezése előtt néhány perccel, a vendégek kapusa, Janiga megsérült, s helyére a cserekapus, Horváth állt. Ebben még nincs semmi különös, de mindjárt érdekessé, izgalmassá, szokatlanná válik a történet, ha elmondjuk: Horváth néhány héttel ezelőtt még a Kaposvári Rákóczi játékosaként küzdött társaival együtt a feljutásért... Szinte nem is akadt néző a lelátón, akinek ne jutott volna eszébe: Horváth majd „megsegíti” egykori — pillanatnyilag teljesen gólképtelennek látszó — játékostársait. És mi történt: a fiatal kapus 45 perc alatt bravúrt bravúrra halmozott, gólnak látszó lövéseket, fejeseket tett ártalmatlanná, a mezőny legjobbjának bizonyult! Jelenlegi csapatát értékes ponthoz segítette az osztályozóért vívott harcban, volt együttesét pedig talán véglegesen elütötte a feljutás lehetőségétől! A jövő esztendőben is odaítélik majd a Fair Play-díjakat... L. T. K. Támadni és győzni! Amikor kedden délelőtt válogatottjaink a Hévízi úton kikászálódtak az autóbuszból, úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Érthető, hogy a játékosok nem voltak valami rózsás hangulatban. Hétfőn két edzést tartottak, nem is akármilyen megterheléssel, s ez a délelőtti arra volt hivatva, hogy felfrissítse a játékosokat. És ehhez az eső nem volt a legjobb „kísérő zene”. Martos Győző nem vetkőzött neki. Keseregve mondta, hogy a legutóbbi edzésen megrándult a lába. A szövetségi kapitány így szerdán nem is ültetheti őt a kispadra. Amíg Botár dr. vizsgált, szót váltottunk néhány játékossal. Kiderült, hogy a görögök elleni mérkőzést mindenki bizakodva várja. „Ha kell, kifutom a lelkem is..." is Kovács Béla ifjúsági válogatottként már akkor sokszor magára öltötte a címeres mezt, amikor a Mákvölgyi Bányászban játszott. Aztán nyolc évvel ezelőtt átigazolt az MTK-ba, azóta gyakran játszott az A- és a B-válogatottban, de az A-csapatig csak most, 27 éves korában jutott el. Úgy készül a bemutatkozásra, hogy nem látszik rajta különösebb szorongás, annál inkább valami nagy-nagy akarat, elszántság. — Nagyon nhéz volt eljutni idáig. És ebben nemcsak az játszott közre, hogy a formám némelykor ingadozott, hanem az is: az MTK-ban nehéz volt kitűnni, hiszen éveken át a középmezőnyben szerepeltünk, csak tavaly — már MTK-VM- ként — volt egy jó időszakunk. Nem tartom magam sokra, de azt hiszem elmondhatom: rendelkezem olyan erényekkel, amelyeket a mai futball megkövetel: harcosság, munkabírás, keménység, szerelőkészség, szív! Nem tudom, hogyan megy majd a játék a görögök ellen, de az biztos: ha kell, kifutom a lelkem is, az öszszerogyásig fogok dacolni! Katzirz Béla is azon magyar játékosok közé tartozik, akik derűlátássaltekintenek a mérkőzés elé. Nagyon bízik abban, hogy az 1-1-ért sikerül visszavágni. A játékvezető az angol Bartley John Homewood lesz, aki 1948-ban, 16 éves korában, vizsgázott! 1971 óta tagja a FIFA-keretnek. 1975-ben az UEFA- tornán ő vezette a Magyarország- Olaszország (2-0) mérkőzést. Civilben fejlesztési mérnök. Igaz, Béla annak idején Szalonikiben is reménykedett a mérkőzés előtt... — Valóban, olyannyira, hogy Szalonikiben még a félidőben is fogadtam volna, nem kapunk ki! Aztán kihagytuk a helyzeteket, a görögök átvették az irányítást, mi pedig hátul egyre többet kapkodtunk. Szó ami szó, akkor nem volt jó napom, bár nem hiszem, hogy a kapusok közötti különbség döntötte el a két pont sorsát. Érdekes, hogy a visszavágón is alighanem olyanok lesznek a pályaviszonyok, mint Szalonikiben voltak, mert a nagy esőzés miatt alaposan felázott a Népstadion talaja. Nem örülök neki, mert egy olyan nehéz játékos, mint én, nehezebben mozog a laza talajon. Bárhogyan is lesz, nyernünk kell! Többen vagyunk, akik csak akkor tudjuk megszilárdítani a helyünket a csapatban, ha kiteszünk magunkért. Élnünk kell az újabb lehetőséggel! «» „Összpontosítani !” Kutasi László az NDK ellen remekül mutatkozott be a Népstadionban, helytállt Chorzówban is, de Pitestiben nagyon mérsékelten játszott. Vajon mi várható tőle a görögök ellen? — Pitestiben az volt a baj, hogy felbomlott csapatjátékunk egész szerkezete — válaszolta. — Valamennyien elkövettünk helyezkedési hibákat, sokszor előfordult, hogy hátul két emberrel találtuk magunkat szembe. Én például nemcsak a jobbszélsővel, hanem a feltörő jobbhátvéddel is. De ettől függetlenül tény, hogy egy kicsit megtorpantam. Ez talán várható is volt, hiszen a szerda—szombati bajnoki mérkőzések, majd a három válogatott találkozó jelentős idegi terhelést is jelentett. Azóta regenerálódtam. Remélem, nem lesz baj a Népstadionban. Tudom, hogy Ardizoglou gyors, rutinos, ügyesen cselező játékos, nagyon nehéz dolgom lesz, de ha valamennyien betartjuk a taktikai utasításokat, megbirkózunk velük és — én is Ardizoglouval! Résen kell lennünk, mert a görögök nyilván rajtaütésszerű rohamokkal próbálkoznak, s ilyen esetekben hátul mindig nagyobb figyelem-összpontosításra van szükség. NÉPSPORT 3 SZERDÁN ESTE A NÉPSTADIONBAN: Magyarország—Görögország EB-selejtező Két és fél éven belül immáron negyedszer kerül szembe labdarúgó-válogatottunk a görögök legjobbjaival, ráadásul kivétel nélkül mindig tétmérkőzésen. A jelenlegi állás szerint vendégeink személyében a 6. EB-selejtező csoport éllovasát köszönthetjük, a mieink pedig ezt az alkalmat szeretnék megragadni, hogy másra testálják a sereghajtó helyét. Mint már annyiszor a múltban, nemzeti tizenegyünk számára kizárólag győzelem adhat tápot a további reményekre. Egy olyan győzelem, amely méltó válasz lehetne a szaloniki kudarcért és egyben fejre állítaná a tabellát is. Matematikailag az utolsóból egy csapásra első lehet. Az ehhez szükséges négygólos győzelem azonban bravúr lenne, ezért megelégednénk kisebb különbségű sikerrel és főként olyan felfogással és csapatjátékkal, amely után kellő önbizalommal utazhatna válogatottunk Tbiliszibe, a csoport kulcsmérkőzésére. Ehhez — remélhetően — minden segítséget megad majd legjobb labdarúgóinknak a Népstadion lelkes közönsége, hiszen a csoport hagyományait most azután igazán érdemes lenne ápolni. Ugyais a görög, a finn, a szovjet és a magyar válogatott küzdelemsorozatában eddig mindig a vendéglátó győzedelmeskedett! Ami azt illeti, meglehetősen didergető látványt nyújtott Ardizoglou a Sport Szálló halljában kedd reggel. Miközben a többiek méla pillantásokkal méregették az esőben fürdő parkot és fázósan húzták össze magukon a kabátot, az AEK Athén remek csatára rövidujjú trikóban díszelgett, fittyet hányva a zord időjárásra. Nem sikerült azonban fellopóznia a városnéző autóbuszra, mert Panagulisz kapitány nyakoncsípte a „forró vérű” játékost és visszairányította a szobájába — villámgyors öltözet-kiegészítésre. A röpke fegyelmezés után Panagulisz a körülötte állókhoz fordult és meglepő bejelentést tett: — Győzünk Budapesten is! Fiatal, próbálatlan a csapatunk, de mi emlékszünk a szaloniki 4-1-re ... Aztán akkorát kacagott saját szavain, mintha a pesti aszfalton kinőtt ízes viccet hallott volna. Persze, Szaloniki emléke csakis jó hangulatra deríthette. Hogy osztozhassunk a derültségben, mi inkább a VB-selejtezőkre gondoltunk, főként a budapesti 3-0-ra. Való igaz, emlékekben nincs hiány. Görögnek magyar emlékben, magyarnak görögben. Már-már hozzászoktunk, hogy minden évben szembe kerülünk Hellasz legjobb labdarúgóival. Ráadásul tétmérkőzéseken. 1976, 1977: VB-selejtező. 1978, 1979: EB-selejtező. A legutóbbi három öszszecsapás mérlege egyik oldalra sem billen. Akárhonnan szemléljük: egy győzelmet, egy döntetlent, egy vereséget számlál össze a statisztika. Még a gólkülönbség sem dönt: mindkét válogatott öt-öt alkalommal volt eredményes. Mindkettő aránytalan megoszlásban. Akad még hasonlóság. Egyik válogatottban sem találunk olyan labdarúgót, aki 1976 óta egyhuzamban őrzi helyét a nemzeti tizenegyben." S a változó személyi állomány, az új és új összeállítás azt jelzi, mindkét ország labdarúgása átmeneti korszakban próbálkozik, keresi a kiutat. Alketasz Panagulisz páratlanul udvarias ember. Tudja, hol ülik a múltat idézni. Elmeséli, hogy Görögországban minden gyerek ismeri Bozsik, Grosics, Albert nevét. Amikor közbevetjük, hogy szerda este egyikük sem lesz ott a Népstadion küzdőterén, bebizonyítja, nemcsak udvarias, hanem diplomatikus vezető is. Úgy vált témát, ahogyan az egy politikai tudományokból diplomázott, tapasztalt embertől elvárhatjuk. — Azt mondtam az előbb, hogy győzni jöttünk Magyarországra. De hát egy szövetségi kapitány nem adhatja a voksát az ellenfélre. Komolyabbra fordítva a szót: a magyar válogatott a mérkőzés esélyese. Érdemes végigfutni a 6. selejtező csoport eddigi eredményein. Minden egyes találkozó a vendéglátók biztos sikerét hozta. Természetesen most nem törekszünk a csoport hagyományainak ápolására. Jó a csapatunk! — Jó bizony! — vette át a szót Eftzakiosz Papaeisztration, a küldöttség vezetője, aki „civilben” parlamenti képviselő és a görög—magyar kapcsolatokat ápoló vegyes bizottság tagja. A képviselő így folytatta: — Tehetséges, fiatal labdarúgókból verbuválódott az együttes. A korelnök is csak 28 esztendős. Mi is kíváncsian várjuk, hogyan állnak helyt idegen ■környezetben a pályájuk elején tartó játékosok. Tudom, hogy az előttünk álló 90 perc nem barátságos jellegű, de bízom abban, hogy a nagy tét ellenére baráti légkörű vetélkedésben kerekedik felül a jobbik. A bejáratnál találtuk meg a csapatkapitányt, a magyar szurkolók régi ismerősét. Nikoloudisz legutóbb Szalonikiben a mezőny kimagaslóan legjobb embere volt. Módfelett szerényen, imigyen kezdte nyilatkozatát: — Beérném azzal, ha most sem kapnék rosszabb bírálatot az újságíróktól. Persze, ahhoz győznünk kellene a Népstadionban. Most sajnáljuk mindannyian, hogy a finnek megleptek bennünket, s ez a meglepetés két pontba került. Akárcsak a magyaroknak. A mi csoportunkban még akármi megtörténhet, de így legalább érdekesebb, izgalmasabb a véghajrá. Nikoloudisz új összetételű gárdát vezet majd a játéktérre. A „régiek” közül Gallakosz, Delikarisz és Koudasz sérülése miatt nem tarthatott a csapattal. Kirasztasz ugyan itt van, de nem vállalhatja a játékot, az első számú kapus, Konsztantinou pedig a közelmúltban karambolozott. Talán a fentiek miatt húzódoztak a vezetők, amikor a kezdő együttes összeállítását firtattuk. Végül Panagulisz kapitány „mit veszíthetünk, ha eláruljuk” jelszóval a következő névsort diktálta: Koleszidisz (Olümpiakosz) — Gounarisz (PAOK), Kapszisz (Panathinaikosz), Firosz (Arisz), Joszifidisz (PAOK) — Livathinosz (Panathinaikosz), Nikoloudisz (AEK), Damanakisz (PAOK) — Ardizoglou (AEK), Kosztikosz (PAOK), Mavrosz (AEK). A kapitány tehát feltárta kártyáit, de pusztán ezzel valóban semmit sem veszíthet csapatait—k. PanagwiSsz: „A magyarok az esélyesek..." A kapitány véleménye A zuhogó esőben egy órán át tartott az edzés, amely gyors ritmusú gimnasztikai gyakorlatokból és különféle játékokból állt. Kovács Ferenc és Bacsó István munkáját Géczi István segítette, aki a kapusokkal foglalkozott. A szövetségi kapitány az edzés után közölte, hogy a tervezett összeállításban nem lesz változás. És amikor szóba került a szerdai mérkőzés, Kovács Ferenc azt a gondolatot fejtegette, hogy a görögök ellen bátran, sokat kezdeményezve, támadó szellemben kell játszani. De ez csak úgy sikerülhet, ha ehhez megfelelő segítséget adnak a hátsó csapatrészek játékosai, így Kocsis és Bálint is. Azt is megemlítette, hogy Nyilasi és Tatár kiesésével csökkent a jól fejelő játékosok száma is, és ez — a görögök várható betömörülése miatt — taktikailag is hátrányos. A kapitány egyébként éppen úgy magyar győzelemre számít, mint a játékosok. Hangsúlyozva: ez csak akkor születhet meg, ha mindenki nagy becsvággyal küzd, ráadásul néhány játékos tudása." legjavát adja. N. Gy.