Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1979-06-15 / 140. szám
XXXV. 140. ♦ 1979. június 15 Felelősséggel tartozol... Szegeden a SZEOL AK kajak-kenu szakosztályában ettől az évtől kezdve ugyanaz az edző felelős — a serdülő kortól egészen a felnőtté válásig — versenyzője sorsáért. „Én csak egy évet foglalkoztam a versenyzővel, utána már más keze alatt dolgozott. Tőlem ne kérjétek számon a sikertelen szereplés okait” — hallhatjuk gyakran edzők szájából a saját magukat felmentő szavakat, mondatokat. Akkor hát ki a felelős a sok elkallódott tehetségért? A „felelősséglabda" átpasszolásával ugyanis az edző éppen azokkal szemben vét, akikért az edzői hivatást választotta. Ha rápillantunk sportegyesületeink, sportiskoláink szervezeti felépítésére, láthatjuk, hogy — legalábbis elvben — a piramis rendszer érvényesül. Vagyis az, hogy a legalsóbb szinten sportolók, a serdülők alkotják ennek az építménynek az alapját. A korosztályok változásával, az „öregedéssel” szűkül a piramis szélessége, hogy aztán a felnőtt korban lehessen feljutni a csúcsra — eredményekkel, sikerekkel. De vajon mennyi mindent kell tennie egy sportolónak, egy edzőnek, hogy a csúcsra juttassa tanítványát? A válasz megkereséséhez vissza kell mennünk a piramis aljára. A serdülőkhöz. Azokhoz, akik ha elmennek egy sportegyesületbe, azzal a szándékkal, hogy sportolni szeretnének, sokszor bizony csak kevéssé ismerik meg az edzés örömét, vagy annak nehézségi fokát, akaratnevelő tényezőit, hiszen nincs, aki rávezesse őket az EDZŐDÉSRE. Így aztán következésképpen a versenyek alkalmával elmarad a sikerélmény, a győzelem öröme. Tehát pontosan az ami mindennél fontosabb — különösen ebben a korban. Gyakori kép a sportpályákon: a jövő sportolói a fűben ülve beszélgetnek, fűszálakat rágcsálnak, jó esetben lazítják combizmaikat. Az edző pedig utcai ruhában beszélget, óráját lesi, vagy ha már nagyon túlteng benne a szakma szeretete, akkor „futkározzatok egy kicsit" utasítással próbál sportolót faragni tanítványaiból. Így elég nehéz lesz ... A felelősséget pedig ilyen esetben kizárólag az edzőnek kell vállalnia. Egy kezdő, „sportöntudat” nélküli, sokszor még tízen inneni gyereknek minden mozdulatát felügyelni, irányítani kell. Ő még nem érzi — nem is érezheti — a „szent megszállottságot”, a belső kényszert. Szakértő, nevelők szó nélkül nem fogják elérni, hogy a serdülő versenyzőt ne csak a lába, hanem a szíve is átsegítse a holtponton. De legyünk bizakodóak és tételezzük fel, hogy egy sportoló a leírtak ellenére is „átvészeli” a serdülő kort és ifjúsági versenyzőként is sportol. Legalábbis szeretné folytatni, egy korosztállyal feljebb kamatoztatni azt, amit serdülő korában ráaggattak. És ekkor derül ki, hogy, bizony, a „lent” végzett munka sem minőségileg, sem pedig menynyiségileg nem felelt meg a serdülők számára előírt követelményeknek. Persze, volt edzőjét ez már vajmi kevéssé érdekli, hiszen ő „túladott” a gyerekeken, neki a további sikerek érdekében újabb és újabb kezdőket kell beiskoláznia. És beburkolódzik a számok jótékony takarójába, hiszen év végén tiszta lelkiismerettel számol el „gyermekei” mennyiségével. Vajon milyen lenne a lelkiismerete, ha az elért eredményeket, a minőséget is ugyanilyen szigorúan számonkérnék tőle? ... Az ifjúsági edző pedig ott áll... a piramis második lépcsőjén és nézi a számára szinte hasznavehetetlen sportolót, aki esetleg még a térdelőrajttal vagy a startfejessel sincs tisztában. Persze, a lyuk, a hézag nem törvényszerűen a felépítmény legalsó szintjén jelentkezik. Lehet, hogy egy serdülő edző mindent megtesz annak érdekében, hogy „stramm” srácokat kínáljon fel az ifjúságiak közé. Ám, ha az az ifjúsági edző, akinek még „strammabbakat” kellene belőlük nevelnie, nem figyel munkájára, és lemásolja az előbb leírt serdülő edző szokásait, az legalább akkora felelőtlenséget követ el. Az a legfontosabb, hogy a piramis építése során egy kő se maradjon ki, ne szakadjon meg a szakmai lánc! És akkor még mindig ott vannak az erkölcsi tényezők ... Azt mondják: hitelét csak egyszer veszítheti el az ember. Az edző is... Ha a fiatalok edzője — legyen bár jó szakember — olyan emberi tulajdonságokkal rendelkezik, hogy sportolója nemhogy nem néz fel rá, hanem éppenséggel elítéli a „mester” erkölcsi tetteit, akkor az edző dolga nem lesz irigylésre méltó. Persze, saját magának köszönheti, ha a tanítványa kétes emlékeket, rossz benyomásokat visz magával. És itt a „felelősséggel tartozol” már két vágányon szalad tovább. Egyrészt a versenyző cipeli magával ennek súlyos terheit, másrészt az edzőtársak viselik az ódiumokat. Szegeden az említett módon próbálják a felelősséget egy-egy szakemberre összpontosítani. Nincsenek külön serdülő, ifjúsági és junior edzők. Így hosszú távon mindenki mindenkiért, minden tettéért felelős. Természetesen nem ez az egyetlen megoldás. Hiszen egy-egy szakosztályban éppen elegendő lehet az is, ha a vezető edző által irányított és összefogott szakmai munka egységes — ráadásul igazodik az egész sportág korszerű követelményeihez is. Tehát nem ez az egyetlen megoldás, de lehet, hogy ez az üdvözítő?... Másfelől pedig a többnyire kevés megbecsülést kapó utánpótlásedző akár már egy sikeresen menedzselt versenyzővel is szakmai megbecsülést, nevet szerezhet magának. Az idén eddig rendezett ifjúsági kajak-kenu versenyeken a SZEOL AK versenyzői kitűnően szerepeltek ... Róth Ferenc ÚSZÁS Gulyás Klári országos csúcsa Rómában elkezdődött a hagyományos Hét domb nemzetközi úszóverseny, amelyen magyar sportolók is rajthoz álltak. Az időeredmények a legtöbb számban nem emelkedtek az átlagos fölé. Dicséret illeti a fiatal Gulyás Klárit, aki a 801 m-es gyorsúszásban új országos felnőtt, ifjúsági és serdülő csúcsot ért el. Jónak mondható még Verrasztó Gabriella vegyesúszó eredménye és minden elismerést megérdemel Wladár Sándor is, aki a 200 m-es hátúszásban győzött , nem rossz idővel. Nők, 200 m gyors: 11. Felotti (olasz) 2:06.02. 800 m gyors: 1. Feletti (olasz) 8:55.68, 2. Gulyás (magyar) 9:07.55, új országod felnőtt, ifjúsági és serdülő csúcs: (régi felnőtt és ifjúsági csúcs: 9:11.40, Lázár E. 1976, régi serdülő csúcs: 9:12.89, Gulyás 1978). 100 m hát: 1. Verrasztó G. (magyar) 1:06.05, 2. Ricaud (francia) 1:06.34. 200 m pillangó: 1. Scarpone (olasz) 2:18.05. 200 m mell: 1. Bogdanova (szovjet) 2:37.05. 200 m vegyes: 11. Verrasztó G. 2:21.87. Férfiak. 100 m gyors: 1.Montgomery (amerikai) 51.76, 2. Kopljakov (szovjet) 53.09. 400 m gyors: 1. Petrics (jugoszláv) 4:01.33, 2. Wladár Z. 4:02.48. 100 m pillangó: 1. Fredericks (amerikai) 59.94. 100 m mell: 1. Walter (NDK-beli) 1:07.45, 2. Vermes (magyar) 1:07.60. 200 m hát: 1. Wladár S. (magyar) 2:07.01, 2. Fowler (amerikai) 2:09.40 ... 4. Verrasztó Z. (magyar) 2:111.45, 5. Molnár (magyar) 3 ill.73. 400 m vegyes: 1l. Gorski (lengyel) 4:32.83, 2. Verrasztó Z. 4:32.97, 3. Sós (magyar) 4:37.21, 4. Hargitay (magyar) 4:37.92. V. IFJÚSÁGI SÚLYEMELŐ VB-EB Holnapépítés - BÉKLYÓK NÉLKÜL • A modern súlyemelés történetében első ízben zajlik le hazánkban ifjúsági világ- és Európa-bajnokság! Marseille, Gdansk, Szófia és Athén után Debrecen is feliratkozott e rangos világtalálkozó rendezői közé. S ez a tény nemcsak rendkívüli feladatokat, a házigazda megtisztelő, de sok gondal járó tisztségét jelenti, hanem a nem mindennapos lehetőségekét is. A világversenyek örök kísérő jelensége a bizonytalanság. Az utazás, az akklimatizálódás, az ismeretlen ország szokatlan körülményei, az eltérő táplálkozás, az idegen szállás — mindaz, ami behozandó hátrányt jelent az érkezőknek, s ami most előnyként jelentkezik. Nincs utazás, nincs klímagond, megszokottak az emberek, az ízek, nem „csal” a mérleg, sőt még a várható ellenfelek listája sem ismeretlen. S talán még az is ide kívánkozik, hogy nem töredékcsapattal, üres súlycsoportokkal, pontosabban az indulási lehetőségek kihagyásával indul válogatottunk, hanem teljes létszámmal, tizenkét versenyzőből kikerülő tíz rajtolóval. Mindez oly szépnek, oly kedvezőnek tűnhet, hogy már-már álomképekben ringatja az embert. Különösen akkor, ha akaratlanul is felrémlenek a korábbi sikerek: Hornyák kétszeres világbajnoki győzelme, Lenért csodálatos parádéja Athénban, vagy éppen az a fölényes biztonság, amellyel a tavalyi héttagú válogatott összetettben 3 VB- és 4 EB-érmet szerzett, s ez egészült ki a részsikerekkel, amelyek lehetővé tették, hogy a VB pontversenyében hatodik, az EB-n pedig negyedik helyen végezzen válogatottunk. Ami volt — volt, ami lehet — az viszont a holnapok titka! Mert ha kicsit is belemélyedünk a lehetőségek taglalásába, akkor a szivárvány színek halványabbnak tűnnek. S csupán az alaptétel marad: béklyók nélkül, előnyös helyzetben léphetnek a versenydobogóra súlyemelőink, de hogy ott jól is szerepeljenek, ahhoz sok mindennek kell összejönnie. A jelenlegi ifjúsági rangsorok felemás képet mutatnak. Míg tavaly Lénárt és Balázs állt az 1—3. helyen a rajt előtt, most csupán Lénártról mondhatjuk ugyanezt, illetve valamivel még többet is: ő vezeti a pehelysúlyú mezőnyt. Többi válogatottunk valahol az 5—6—7. hely táján található, a VB- listán hátrább, az EB-listán esetenként előbb. Glückman, a két Kalmár és Wöller EB-negyedik helyet jelentő pozíciója ígéretes, de — érdekes módon — a csapat legszilárdabb pontjának Lénárt, Kalmár I és a „csak” ötödik helyen álló Király tűnik. Azért, mert felkészülésük, jelenlegi formaállapotuk, versenyzői adottságaik kitűnőek! Mindez mégsem mérvadó. Olyan egyszerű okoknál fogva, amelyek itthon vagy külföldön egyaránt befolyásolhatják a végeredményt. A válogatott tagjai közül ugyanis csak Lénárt és Glückman szerepelt Athénban is , a többiek újoncok. De éppen Glückmant és Lénárt, Simonnal együtt, nagy fogyasztó, tehát úgy kell a súlyhozást időzíteniük, hogy a verseny idejére erejük töretlen megtartásával hozzák a lehető legkedvezőbb testsúlyt is. Igaz, ez itthon könnyebb, s az is igaz, hogy a vetélytársaknak is gondja a súlyhozás, de azért nem becsülendő le ez a súlyemelésben visszatérő feladat. S ha valósan mérlegeljük az esélyeket, akkor újabb kiszámíthatatlansággal is találkozhatunk: az újoncok még ismeretlen reakcióival. Bizonyára lesz olyan versenyzőnk, aki saját képességeit is szinte felülmúlva remekel, s lesz olyan, aki meg sem közelíti legjobbját. Mert az ifjúsági világversenyek egyik eléggé nem dicsérhető haszna éppen az, hogy előkészít a későbbi felnőtt versenyekre, segít a technikai fogyatékosságok felismerésében, az ellenfelekhez szoktatásban, a rajtláz legyőzésében. Mindez még a kiforrott versenyzőket is nagy próba elé állítja, válogatottunk viszont ilyen szempontból is rejthet meglepetéseket. Király László, Kalmár és Wöller az idén egy-egy súlycsoporttal feljebb szerepel, mint tavaly, s aligha hétköznapi eset, hogy a magyar együttesnek van egy fregoli embere is: Bálint József. A SZEOL AK versenyzője ugyanis akár a félnehéz-, akár a kisnehézsúlyban indítható, s a szakvezetés ott kívánja indítani, ahol legjobbnak tűnnek az esélyek Mindezen túl a magyar súlyemelésnek rendkívül humánus és tiszteletre méltó vonása, hogy semmilyen világverseny jelszavával nem égeti ki a tehetségeket. Évek óta tapasztalhatjuk, hogy ha fiataljaink nem is — vagy csak ritkán — tudnak a világszinthez teljesen felnőni, később a felnőttek között is sokáig eredményesek. Számos olyan külföldi súlyemelőt ismerünk, aki gerincbántalmak, sérülések vagy más okok miatt már régen eltűnt a világversenyek porondjáról, míg a magyarok ott vannak. S ha nálunk is van — elegendő — lemorzsolódás, azért csöppet sem közömbös, hogy Hornyák, Oláh, Mandrák, Mészáros, Dobó, Balázs, Sinkovics és még sok társuk az ifjúsági VB—EB-küzdelmek után felnőttként is megél — sőt kiugrik — a nemzetközi mezőnyben. Amikor tehát azért szurkolunk, hogy Debrecenben ifjúsági válogatottunk aranybetűkkel hirdesse súlyemelésünk erejét, azért azt sem feledjük, hogy ez csak lehetőség a holnapépítésre. A magyar súlyemelés igényli a kipróbált utánpótlást, a megbízható, tehetséges új erőket. Mert az idén még lesz felnőtt VB is, s jövőre lesz olimpia is, amely — mint már nem egyszer kiderült — egyre fiatalodó mezőnyt, az új tehetségek beáramlását is vonzza. Az V. ifjúsági VB—EB ezért jelent egyszerre lehetőséget, felmérést és szakmai felelősséget is. Ha mindez találkozik, akkor — az egyes versenyzők jobb vagy rosszabb napjától fügetlenül — a siker nem maradhat el. RÖPLABDA Már szerdán azt gondoltuk: igen! Na, majd csütörtökön... Aztán másodszorra: megint nem. De a lehetőség megmaradt, a MM-es lányok pénteken is kimondhatják a boldogító igent. Az ötpontos előny a Bp. V. Izzótól elszenvedett vereséggel négyre csökkent, csütörtökön meg az V. Dózsa elleni kudarccal a háromra. Igaz, közben a még hátralévő fordulók száma is hasonlóan fogyatkozott, így aztán a kilencszeres bajnoknak még további három javítási alkalma van. Tulajdonképpen kikaphat pénteken, kikaphat szombaton is büntetlenül, elég az utolsó, a vasárnapi találkozóját megnyernie a tizedik bajnoksághoz. Elégnek elég. Csak éppen ... Csak éppen ott, legbelül, a NIM-játékosokban és a szurkolókban egészen biztosan nagyobb örömöt váltott volna ki, ha a bajnok nem bukdácsol az utolsó akadályok felett. NŐK Az 1—6. helyért V. Dózsa—NIM 3:1 (10, 10, —9, 10). Vágóhid u. V: Ribizsár, Balázs. V. Dózsa: Feketéné, István A., SZŐNYI, Juhász, KIRÁLYNÉ, DR. RADNAINÉ. Cs: Mucháné, Darócziné. Edző: Hazsik Endréné. NIM: Marczis, dr. Bánhegyiné, ANKEH, Gerevichné, BUZEKNÉ, Szabó Zs. Cs: Steinerné, Bernáth. Edző: Kovács Jenő. A mérkőzés alakulása: I. játszma: 2:0, 2:1, 3:1, 3:2, 4:2, 4:3, 7:3, 7:4, 8:4, 8:9, 9:9, 9:10, 15:10. II. játszma: 1:0, 1:2, 6:2, 6:4, 9:4, 9:5, 10:5, 10:7, 14:7, 14:10, 15:10. III. játszma: 0:1, 5:1, 5:4, 6:4, 6:7, 7:7, 7:9, 8:9, 8:12, 9:12, 9:15. IV. játszma: 0:3, 3:3, 3:5, 7:5, 7:6, 10:6, 110:8, 13:8, 13:10, 15:10. Ha — két kivételtől eltekintve — a MIM játékosai is annyit tettek volna ezen a napon a győzelemért, mint a lila-fehérek, aligha késik tovább a bajnokavatás ... Bp. Vasas Izzó—TFSE 3:0 (8, 9, 7). Megyeri út. V: Zách, Horváth. Bp. V. Izzó: TORMA, Szegediné, PALOTÁSNÉ, Nagyné, Kőszegi, JOVORNÉ. Cs: Vargáné, Lehumanné. Edző: Déri Rezső. TFSE: Kiss EFFÉLŰS, KUTAS, Szabó L., Kelemen, Virág. Cs: Harmatti, Bácskai. Edző: Kiss László. Magassági fölényét és ütőerejét kihasználva könnyedén, 57 perc alatt nyert a hazai csapat a lelkes, de erőtlen főiskolások ellen. Külker SC—Bp. Spartacus 3:1 (15, 12, —7, 5). Sibrik M. u. V: Békési, Seres. Külker SC: Beck Bán, FOLTÁN, Polányiné, Andorka, ECKER, Cs: Dombai, Steierlein, Póta. Edző: Karácsonyi György. Bp. Spartacus: Medgyesné, Csuka, , Horváth, Szalonna KÁROLY E„ Albert. Cs. Szloboda, Lengyel G„ Kovács G., Kubaine. Edző: dr. Kotsis Attiáné. A mezőny állása !• MM 33 31 4 96:24 66 2. U. Dózsa 33 28 7 93:32 63 3. Bp. V. Izzó 35 27 7 91 :35 63 4. TFSE 35 17 18 58:67 52 5. Bp. Spartacus 35 11 24 53 :80 46 6. KUlker SC 35 10 25 42:83 45 MM - még NEM Címvédők Az elmúlt évben Görögország fővárosában, Athénban rendezték meg az ifjúságiak legnagyobb versenyét. Ekkor a következők szereztek világ- és Európa-bajnoki címet: • 52 kg: Szarandalijev (Bulgária), ...8. Glückmann. 56 kg: Poszpelov (Szovjetunió). Lakatos kiesett. 60 kg: Lénárt István (Magyarország). 67.5 kg: Buszev (Bulgária), ...4. Dobó. 75 kg: Talajev (Szovjetunió). 82.5 kg: Alekszandrov (Bulgária). 90 kg: Veremejenko (Szovjetunió). 100 kg: Klimencsikov (Szovjetunió), . 3. Sinkovics. 110 kg: Wisuva (NDK), ...3. Balázs. +110 kg: Milcsev (Bulgária), ...5. Atd. NÉPSPORT 5 História A magyar súlyemelők már a sportág első ifjúsági világ- és Európa-bajnokságán ott voltak. Az alacsony létszámú (4) csapat már itt letette névjegyét, összetettben Hornyák Ferenc jóvoltából bronzérmet szerzett, Mészáros János pedig ötödik lett. Gdanskban sem nőtt jelentősen a csapat létszáma, csupán egy fővel. Ám az érmek száma itt már magasabb volt: Hornyák a dobogó legfelső fokára léphetett, Mészáros pedig bronzérmet kapott. 1977-ben Szófiában Hornyák megvédte bajnoki címét, s az újabb aranyéremmel az ifi világbajnokságok legeredményesebb szereplőjévé lépett elő. Az ólomsúlyban Réti ezüstérmes lett, s a többi versenyző is értékes helyezéseket szerzett. Athénban sem szakadt meg a magyar aranyérmes sorozat. Hornyák örökét Lénárt István, a PMSC pehelysúlyú versenyzője vette át: világbajnok lett! De érmet hozott Sinkovics és Balázs is, s a héttagú csapat a pontversenyben a hatodik helyen végzett. A műsor A versenyek mindennap két részben zajlanak. Délutánonként 14.30-tól lépnek dobogóra a B-csoportba sorolt versenyzők, míg az előzetes eredmények alapján az A-csoportba soroltak a „Jobbak” küzdelmei 18 órakor kezdődnek. Naponta egy-egy súlycsoport versenyeire kerül sor, kivéve a két utolsó napot, amikor két-két súlycsoport versenyei lesznek. Június 23-án 11 és 16 órakor kezdődnek a versenyek. A magyarok VB-válogatottunk egyelőre 12 tagú, ám hogy közülük ki lesz az a 10 fő, aki a „világot jelentő” dobogóra lép, azt Csitneki Péter, az ifjúságiak vezető edzője a verseny színhelyén dönti el. A keret egyelőre így fest. 52 kg: Glückman Pál (NYVSSC), 56 kg: Simon Imre (MÁV Nagykanizsa TE), 60 kg: Lénárt István (PMSC), 67.5 kg: Csóka Péter (Bp. Honvéd), 75 kg: Király László (TBSC) és Győri Gyula (DVSC), 82.5 kg: Kalmár I József (Oroszlányi BSE), 90 kg: Wöller Tamás (Haladás VSE), és Hlavati András (Bp. Honvéd), 100 kg: Kalmár II József (Haladás VSE) és Bálint József (SZEOL AK), 110 kg: Egri Csaba (DVSC). A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség kongresszusa Félhivatalosan már el is kezdődött Debrecenben az V. súlyemelő ifjúsági világ- és Európa-bajnokság. A „félhivatalosan” szó szerint értendő, ugyanis egyelőre csak a hivatalos munkák kezdődtek el. Csütörtökön délelőtt a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) technikai bizottsága ülésezett, délután a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig az orvosi bizottság, s még ugyancsak délelőtt az IWF elnöksége Gottfried Schödl elnökletével. Csütörtökön a déli órákig már a mezőny fele megérkezett. S nemcsak megérkeztek a csapatok, hanem az edzéseket is megkezdték. A magyarok a DMTE sportcsarnokában gyakorolnak, míg a külföldiek a DVSC edzőcsarnokában. Pénteken délelőtt tartja kongresszusát a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ konferenciatermében. Ezen az elnökségi tagok, a különféle bizottságok tisztségviselői, valamint a delegációk vezetői vesznek részt. A kongresszus érdekessége, hogy a szövetség fennállása óta először rendezik az ifjúsági világbajnokság idején. Az ülésen a kongresszus elé terjesztik a szabálymódosítási javaslatokat, valamint a Világ Kupa tervezetet is. A kongreszszus után, délután versenybírói értekezlet lesz az Arany Bikában. Szombaton délelőtt sajtótájékozimal, nyavas, majd aeiutai fél háromkor dobogóra lépnek a legkönnyebb testsúlyú versenyzők, mégpedig közülük is azok, akiket eddigi eredményeik alapján a B-csoportba soroltak Fél hatkor kezdődik az ünnepélyes megnyitó, majd hat órára a lepkesúly legjobbjai következnek ... Már az első napon les miért izgulniuk a hazaiaknak hiszen a rangos mezőnyben ez lesz Glückman Pál is. A külföldiek közüldobogóra lépő világbajnoki cím védője, a bolgár Szarandalijev. Legnagyob ellenfelének a Druzsba Kupa nagyszerűen szerepelt, s ma 225 kilót teljesítő japán Kotak, valamint a megbízható lengye Gutowski és a szovjet Mirzoja i s talán Glückman is beleszó az érmek sorsába ... Összeállította: Cser Kovács Gábor és Z. Vincze György NB I