Népsport, 1981. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1981-06-27 / 150. szám
4 NÉPSPORT Az úszástanulás nagy lehetősége: A NYÁR Sorra nyitják meg a kapuikat a Balaton és a Velencei-tó mellett az úttörőtáborok. Sok ezer gyerek tölt el ezekben kedves, emlékezetes napokat. Sok ezer gyerek! Közülük szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudnak úszni, és akik így szegényebbek az úszás, a víz adta csodálatos élményekkel. Remélhetően azonban a táborozás végére csak nagyon kevesen lesznek, akiknek továbbra is nagy ellensége marad a mély víz. Mert az ott töltött napok — ha az időjárás lehetővé teszi — remek lehetőséget nyújtanak az úszás tanulására. Nem véletlenül írtuk a tanulást — és nem a megtanulást —, mert az említett tavak melletti napok általában nem elegendőek a megtanulásra. De az első lépésekre mindenképpen azért kapott jelentős szerepet a szabad víz melletti nyári táborok szervezett úszásoktatása az 1975-ben életre hívott úszóirányelvekben. Annak ellenére, hogy itt egyértelműen úszásoktatásról és nem bajnoknevelésről van szó, elsősorban szakmai téren a Magyar Úszó Szövetség is egyik gazdája a nyári szabad vízi úszásoktatásnak. A szövetség az eddigi tapasztalatok figyelembevételével az oktatás hatékonyabbá tétele céljából szakfelügyelőt bízott meg. E tisztet a nyári hónapokban Németh Béla, a Bajza utcai általános iskola testnevelő tanára tölti be. Gazdag tapasztalat a szakember, hiszen tizennyolc esztendeje foglalkozik iskoláskorúak úszásoktatásával. — Első lépésként a négy érintett megye illetékeseivel veszem fel a kapcsolatot, és tájékozódom a lehetőségekről — említette a terveit Németh Bála. — Egyelőre csak a megyei tanácsok és a Balatoni Intéző Bizottság által szervezett táborok tartoznak hozzám. Nem a szokásos értelemben vett ellenőrző szakfelügyelő szeretnék lenni, hanem aki segít, ötleteket ad. És várom is az ötleteket az oktatóktól, hiszen lehet, hogy ezeket egy másik táborban is remekül lehet majd kamatoztatni. Ugyanis az uszodai, tanmedencés úszásoktatással ellentétben a Balaton és a Velencei-tó partján rosszabbak a lehetőségek, ezért fokozottabban szükség van az ötletekre. Egyelőre még nem ismerem az oktatókat, de remélem, hogy érezni fogják segítő szándékomat. Tulajdonképpen kulcskérdés az oktatók személye. A balatoni úszásoktatás például nem államilag támogatott napozás, kedves időtöltés. Csodákat nem lehet művelni, de aki két hét alatt — jó időjárás, nem hideg víz mellett — az alapokat nem tudja megtanítani a gyerekek túlnyomó többségével, annál igencsak megkérdőjelezhető további szerepeltetése. Az alapoknál itt a siklást, a néhány levegővételes, tizenöt méter körüli úszást, a vízbiztonság kialakítását értjük. Nem megoldhatatlan, csak éppen lelkiismeretességet igényel. A térdig érő vízben a gyerekekkel fejelni valóban szórakoztató dolog, de csupán ettől még senki sem tanult meg úszni. Kétségtelen tény, hogy ezekbe a táborokba olyan eldugott kis falukból jönnek gyerekek, akik vizet csak a kútban vagy a lavórban láttak. Az ő vízhez szoktatásuk valóban nem könnyű feladat, nagy türelmet igényel. De elsősorban az ő érdekükben vannak ezek az oktatások, hiszen nekik ezen kívül nem sok lehetőségük adódik az úszástanulásra. Főleg náluk van szükség tapasztalatcserére, az ötletek hasznosítására. Amint Németh Béla mondta: nem a klasszikus, szigorú, ellenőrző „szakfelügyelő bácsi” akar lenni. Nem is az a cél, hogy az oktatók „kirakatórákat” tartsanak, jöttére a már úszni tudókból összeállított csoporttal bizonyítsák munkájuk eredményét. Természetesen lesz ellenőrzés és számonkérés is, hiszen az országnak nem két forintjába kerülnek ezek a tanfolyamok. Az is igaz, hogy valamelyik strandon vagy uszodában az önköltséges tanfolyamokon néhány „suba alatti maszek tanítvánnyal” összehasonlíthatatlanul többet lehet keresni. (Reméljük, ezek hatékonyabb ellenőrzésére is sor kerül majd, de hát ez nem szakfelügyelői feladat.) Említettük már, hogy nem bajnoknevelésről van szó, de ezek a tanfolyamok arra is alkalmasak, hogy a sok kezdő közül kihalásszák a tehetségeseket, és valamelyik egyesületbe irányítsák. Csupán néhány dolgot említettünk, mintegy jelezve a Balaton és a Velencei-tó melletti szervezett úszásoktatás fontosságát. Nem kevés feladata lesz tehát Németh Bélának, aki néhány hét múlva már első tapasztalatairól tud beszámolni. Reméljük, kedvező tapasztalatai lesznek! Kocsi Tibor XXXVII. 150. ♦ 1981. június 27 GÁZLÁNG egy fehér folt os Vízilabda Vékony jégen „táncol” a sportág, kevés a bázis, túl kicsi a mezőny, szerény a játékoslétszám, s így nehéz, egyre nehezebb megfelelő tehetségeket kiválasztani, felsorakoztatni ... Szinte unalomig ismételt megállapítások ezek, nem volt olyan vízilabda szakmai értekezlet az utóbbi években, amelyeken ne hangzottak volna el. Jelentős változás, előrelépés mégsem született, az állandó felhívások, személyes megbeszélések ellenére mindöszsze egy helyen tettek lépéseket a fehér folt megszüntetésére: Hajdúszoboszlón! A huszonnégyezer lakosú Hajdú-Bihar megyei fürdővárosban az idén januárban alakult meg a Gázláng SE vízilabda-szakosztálya. A felnőtt csapat a májusi Dobó Kupán mutatkozott be, amelyet a szoboszlói bázisvállalat, az ország hét megyéjét ellátó Tiszántúli Gázszolgáltató rendezett — a Debreceni Dózsa sportegyesülettel karöltve. A tizenkét résztvevő közül utolsó lett ugyan a gárda, de jó alkalom volt ez a mérkőzéssorozat a tapasztalatszerzésre. Talán ennek is köszönhető, hogy az OB II/B osztályú bajnokságban — mert itt, a harmadik vonalban szerepel az együttes — sikerült legyőzni a Kaposvárt és a Békéscsabát. Tizenhárman — Debrecenből A vízilabda nem teljesen új, ismeretlen sportág a városban. Az 1950-es évek elején volt egy másodosztályú csapata Hajdúszoboszlónak. Az akkori strand hullámmedencéjében játszottak a fiúk, egy idő után azonban kimondták, hogy a létesítmény statikailag nem alkalmas vízilabdázásra, így abbamaradt a játék, s szép lassan elfelejtődött a sportág. Az új szakosztály létrehozása az egykori gárda egyik tagjának, Szűcs Endrének köszönhető. A vízilabda iránt érzett nosztalgia, a jó létesítményhelyzet és a sportág vezérkarától kapott biztató szó ösztökélte az új legénység toborzására. — Már tavaly az év közepén megkezdtem a szervezést — mondta Szűcs Endre, aki a csapat edzéseinek irányítását is magára vállalta. — A Debreceni Dózsától igazoltunk játékosokat, elsősorban olyan vízilabdázókat próbáltunk megnyerni, akik Szoboszlón dolgoznak. Az alakulóülésen tizenhárom sportoló volt jelen Az együttes összetétele vegyes. Vannak 17—18 éves fiatalok, de akad a negyvenedikéletévéhez közeledő játékos is. Nem várnak tőlük csodákat, a lényeg az, hogy „beindítsák” a sportágat, hogy megszerettessék a lakossággal. A hangsúly a jövőn van ... — Egy 50x25 méteres medence áll rendelkezésünkre a gyakorlásra, amelyet hat évvel ezelőtt kifejezetten versenycélokra építettek — magyarázta a mester. — Napi másfél-két órát gyakorolunk, technikai, taktikai és úszóedzéseket egyaránt végzünk. A kétkapus játék megszervezése már kicsit bonyolultabb: Debrecenbe járunk át, s a Dózsával játszunk. Meg kell szokni egyébként az utazgatást, télen majd naponta erre kényszerülünk, hiszen a nyitott uszodától háromszáz méterre van az öltöző s a foglalkozások előtt, e táv megtétele alatt megfázhatnak, megbetegedhetnek a játékosok. Persze ha a szoboszlói Béke SZOT-üdülő ötvenméteres uszodájét használhatnánk (az előírások most ezt nem teszik lehetővé), akkor megoldódna minden gond, ahhoz ugyanis megfelelő öltözőrendszer tartozik. Háromszáz kezdő A hangsúly a jövőn van — írtuk néhány sorral feljebb a sportág „beindításával” kapcsolatban. A hajdúszoboszlóiaknak az a tervük, hogy utánpótlás-bázist alakítsanak ki, majd erre építve ütőképes, magasabb osztályban szereplő felnőtt csapatot indítsanak. — Június 1-én kezdtük meg az úszásoktatással egybekötött torborzóinkat —világosított fel Szűcs Endre. — Hat-tíz éves gyerekeket vettünk fel a csoportokba összesen háromszáz fiatallal foglalkozunk. A jó vízfekvésű, bátor, ügyes, és megfelelő testalkatú srácokat külön figyelemmel kísérjük, s közülük választjuk majd ki az úttörő vízilabdacsapatot. Az úttörő gárdának szeptembertől lesznek rendszeres edzései, most tárgyalunk a szakvezető személyének kijelöléséről. Ha az úttörő korosztály serdülővé cseperedik, akkor indítunk újabb kezdő csapatot, néhány évnek tehát el kell telnie, míg minden korosztályban képviselteti magát a város. Meggyőződésünk azonban, hogy az a jó út ha magunk nevelünk, ha olyan elvek, elképzelések szerint építjük fel a munkánkat, amelyek szerintünk a legjobbak. Háromszáz fiatal — egy toborzón! Más egyesületekben örülnek, ha tíz vagy húsz jelentkezik a felhívásra. _ Hiába, ezt jelenti a „szűz” terület, ezért hajtogatják a szövetség szakvezetői: a fehér foltok eltüntetésével nagyot lehetne előre lépni. — Még több gyerek is jönne, csak hát véges a lehetőség — mondta beszélgetőtársunk . A fürdőben rendezett találkozók olyan jó hírverést jelentettek, hogy szinte minden kissrác vízilabdázó akar lenni Sportágak versenye .Hajdúszoboszlón a Gázláng SE-ben a vízilabdán kívül kézilabda-, asztalitenisz- és súlyemelő-szakosztály működik. A város másik sportklubjában, a Bocskai SE- ben labdarúgó- és tollaslabdacsapatokat foglalkoztatnak. Ha olyan lelkesedéssel, lendülettel dolgoznak majd a vízilabdasport irányítói, mint ahogy eddig tették, akkor néhány év alatt a fürdőhely első számú sportágává nőhetné ki magát a vízilabda. Reméljük, versenyre késztetik a kézilabdás, labdarúgó és más szakembereket is... L. K. G. A KÉP MEG ZA VÁMOS Evezés Tavaly összesen 843 magyar evezős versenyzett a hazai és a nemzetközi regattákon. Ebben a számban valamennyi korosztálybeli (tehát úttörő, serdülő, ifjúsági és felnőtt) szerepel. Ebből 97 volt a felnőtt férfi és 50 a felnőtt nő. Közülük a moszkvai olimpián hat versenyszámban húszan indultak és egyetlen pontot szereztek. Ez tehát az az ugródeszka, amelyről elrugaszkodhatott a sportág, megcélozva az 1981. évi müncheni világbajnokságot. Két hónappal München előtt, a hazai és a nemzetközi erőpróbáit jelentős szakaszának lezárása után, körvonalaiban már látni kellene a világbajnoki válogatott keretet. De ezek a körvonalak, bizony, még nagyon haloványak. A nőkkel kapcsolatban egyetlen dolgot biztosan tudunk: váltott evezősök szerepléséről szó sem lehet. Megérne egy tanulmányt, hogyan jutott ilyen mélypontra ez a szakág. Sajnos, még vitatkozni sem lehet a döntéssel, egy kormányos nélküli kettest, a legkisebb váltottevezős egységet sem tudnánk a tisztes szereplés reményében elindítani nemzetközi vizeken. A párevezősnők hazai élvonalába viszont harcedzett lányok tartoznak, akiknek fejlődését, olimpiai és világbajnoki szereplését már hosszú évek óta figyelemmel kísérhettük. Ebben az évben, a három párevezős egységen balüli átrendeződés okoz fejtörést a szakvezetőknek. Ambrus az idén nem kívánt egypárevezősben indulni, a válogatott négypárevezősben is új csapat összeállítása vált szükségessé. A sok éven át csak harmadik egységként számításba vett kétpárevezős most akár főszereplővé is előléphetne. Kérdés, hogy Ambrus a négypárban, vagy a kétpárban találja-e meg a helyét és hogy Bertényi (Vasas), aki a számításba vehető párevezősnők közül az egyedüli nem kék-fehér színeket képviselő, beilleszthető-e a válogatott valamelyik egységébe? Melyik egységre helyeződjön a hangsúly? A hazai válogatókon Bertényi kitűnően szerepelt. Moszkvában, ahol először „sakkoztak” a párevezősnőkkel úgy, hogy különböző öszszeállításokban próbálták ki őket, harmadik lett az egyesben, és biztatóan mutatkozott be az egyik négypárevezős vezérevezőseként. Berlinben az elmúlt hét végén folytatódott a sakkozás és tisztult a kép. A négypár Bertényivel a négyes helyen (mögötte Ambrus, Gyimesi, Kosztolányi) vasárnap döntős volt és jó versenyben harmadik lett. Kicsit zavarja a tisztánlátást, hogy Ambrus Kosztolányival szombaton kétpárevezősben indult és —akárcsak vasárnap a négypár — négy másodperc hátránnyal a győztes mögött ugyancsak harmadik lett. A meglévő erőket még számos variációban lehet felhasználni. A Berlinben járt szakemberek az ott szerepelt négypárevezős összeállítását jónak találják. A következő hét végén a grünaui regattán rajthoz állt nyolc párevezősnő még elindul az amszterdami versenyen, ahol újabb variációkat lehet kipróbálni, mielőtt végleg eldől, kik, milyen hajóban indulhatnak a július közepén rendezendő luzerni regattán. Ez lesz a világbajnoki szereplés jogáért küzdők utolsó nemzetközi erőpróbája, legfontosabb versenye. A férfiak Berlin előtt csak itthon csatáztak, felmérő és rangsoroló versenyeken vettek részt. Berlin egy kellemes meglepetést és néhány kérdőjelet eredményezett. A négypárevezős (Odor, Südi, Sobrák, Hangai) gondoskodott a kellemes meglepetésről, amikor az NDK félelmetesen jó válogatottja és a román csapat mögött harmadik lett, mindössze négy másodperccel elmaradva a győztestől. A kormányos és a kormányos nélküli négyes megítélése nem könnyű. Mindkét hajó kétszer rajtolt, de egyik teljesítménye sem volt egyenletes. A kormányos nélküli csapatot különösen nehéz megítélni, mert egyik nap jó versenyben, másnap a győztes mögött 14 másodperccel lemaradva lett harmadik. Még nem dőlt el, próbálkozhatnak-e Luzernban vagy nem. Nehezíti a válogatók dolgát, hogy az idén a felkészülés és valamennyi felmérőverseny egyesületi hajókban zajlott. Ha felmerül válogatott egység összeállításának gondolata, azt az egységet Luzern után már aligha lehet — terven kívüli — nemzetközi versenyen kipróbálni. .. A kép tehát két hónappal a VB előtt még zavaros. A sportág igen gyenge rugójú dobbantóról a vártnál kicsivel jobban rajtolt. A folytatást illetően jósolni nem tudunk. Csak biztathatjuk a küzdelemben részt vevőket, folytassák — ha lehet még elszántabban — a harcot. A sportág régen óhajtott felemelkedéséért felelősek! P. K. Odor Lajos Berlinben a négypárevezős tagjaként is kellemes meglepetésről gondoskodott