Népsport, 1981. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1981-08-01 / 180. szám
A NÉPSPORT A lány karcsú és hétpróbázik Változik a világ. A nők mindig többet akarnak, minél jobban szeretnék bizonyítani egyenjogúságukat a férfiakkal. Az ötpróbából is hét lett. Volt futó létemre mindig csodáltam az összetett versenyzőket. Micsoda felkészültség, micsoda sokoldalúság, micsoda embert próbáló küzdelem, micsoda akaraterő, micsoda izgalmas maratoni verseny, micsoda csata! S korunk egyik csodája talán: a „gyönge” nő hétpróbázik. Hogyan? Válaszol a jelenlegi legjobb magyar hétpróbázó, Vanyek Zsuzsa. Iiú Atlétika Az első tusa: 100 m gát „Döntő a rajt. Ha a gátfutás jól sikerül, akkor ez biztatást, nyugalmat ad. Nagyon kell összpontosítani, hiszen ebben a számban nincs javítási lehetőség. Egy apró botlás és mindennek vége. Hát, elég jól futok, 14.01 a legjobbam. Kicsit még magasan veszem a gátakat és ez időveszteséget jelent. Ha a technikámon javítok, előbbre léphetek.” (Zsuzsa a futógyorsaságában bízott, amikor gyermekkorában játék közben az erősebb fiúkat is hátba vágta, majd irány a menedéket nyújtó lakásuk. A kis verekedőt azonban néha utolérték, s ilyenkor sírás lett a vége. A nagypapa elhatározta, hogy rakoncátlan, örökmozgó unokáját beíratja különtornára. Közben a testnevelők felfigyeltek a jó mozgású kislányra, és sikeres úttörő-olimpiai szereplése után, a Komlói Bányászba került, ahol Szabó Károly lett az edzője. A második tusa: súlylökés „Ez az egyik leggyengébb számom. Mindig félek tőle. Talán azért is, mert nagyon hullámzó a teljesítményem. A legtöbbször bemelegítéskor 13 méter körül dobok, aztán versenyben a 12 méterrel küszködöm. Az OB-n például bemelegítéskor 12.50-et, a versenyen viszont csak 11.34-et dobtam. Nem, nem az erőmléttel van a baj, hiszen 80 kilót nyomok fekve. Inkább a technikámmal. A lecke tehát adott.”A komlói Kun Béla Gimnázium diákja korosztálya legjobbja a négy- és ötpróbaversenyeken. Az összetett versenyzés sok időt igényel, így Zsuzsának a tanulás mellett szórakozásra nem sok jut. Ezért azonban nem bánkódik, szeret edzésre járni és szép sikerekről álmodik. 1977- ben aztán, amikor a nemzetközi porondon is dobogóra léphetett, a szófiai IBV-n harmadik helyezést szerzett.) A harmadik tusa: magasugrás „Szeretem. Az Eb-n 178 centit ugrottam, de úgy érzem, hamarosan 180 fölé kerülhetek. Azt mondják, ruganyos vagyok, amit bizonyít, hogy viszonylag kevés edzéssel jutottam a 180 közelébe. Fontos szám a magasugrás, hiszen jól „fizet”, és ha sikerül, akkor feldobottan indulok 200 méteren.” (Az érettségi után felvették a Testnevelési Főiskolára, ahol Kovács Etele, majd pedig Skoumál András lett a mestere. A családi otthon elhagyása nem okozott törést életében, s a tanulás mellett egyre tudatosabban készült a versenyekre és az edzői pályára. A csendes, halk szavú Zsuzsa ellentéte Skoumál András, aki energikus, robbanékony, nagyon tud fanatizálni. Jól kiegészítik egymást, és az edző a jövendőbeli edzővel mindig megbeszéli a feladatokat. A negyedik tusa: 200 m „A rajtom megfelelő, még a kanyarban is jól futok, az egyenes azonban gondot okoz, különösen a vége. Az az igazság, hogy néha még „tetűnek” érzem magam, lassú vagyok. Feltétlenül kell a gyorsasági állóképességemen javítanom. Ha gyorsulni fogok, akkor ezt a többi számban is kamatoztathatom. Tehát a gyorsulás a jövő egyik kulcsfeladata számomra.” (Amikor tavaly meghallotta a hírt, hogy az ötpróbáról áttérnek a hétpróbára, a legelső gondolata az volt: „Abbahagyom!”. Edzője azonban megnyugtatta, hogy a bővítést neki találták ki, hiszen nagyon robbanékony, és ez a gerelyhajításban döntő. Az idei eredmények azt bizonyítják, hogy Skoumálnak lett igaza, hiszen az átállás nem vetette vissza, sőt, mindhárom versenyén csúcsot javított, és feltornázta magát a nemzetközi élmezőnybe.) Az ötödik tusa: távolugrás „A hét szám közül a távolt szeretem a legjobban. No, nem csak azért, mert ebben vagyok a legeredményesebb. Kis izomlázzal kezdem a második napot, és, persze, nagy izgalommal, hiszen csak három kísérletünk van. Elsőre biztonságit kell ugrani. Ha ez sikerül, akkor legtöbbször másodikra vagy harmadikra a 650 cm közelébe kerülök, így volt ez az Eb-n is, amikor elsőre megnyugtató 621-et ugrottam és másodikra 657 sikerült. Remélem, nem sokáig lesz ez az egyéni csúcsom.”Az elmúlt év őszén Bebesi állította fel az 5389 pontos alapcsúcsot. Edzőjével kiszámította, hogy ha nem akadályozza sérülés a felkészülését, akkor ebben az évben akár 6000 pont fölé is kerülhet. Nagy vizsga volt a tavaszi, götzisi verseny. A bemutatkozás jól sikerült, 5734 pontot gyűjtött. A júliusi bajnokságon gyengébb távolugrással is 5860 pontra javította a csúcsot. Vajon mire lesz képes tétversenyen? A válasz megnyugtató volt, hiszen az Eb-elődöntőben átlépte a 6000 pontos határt.) A hatodik tusa: gerelyhajítás „Igazán csak addig ide- genkedtem a gerelytől, amíg nem vettem a kezembe. Tavaly ősszel egy versenyen felkészülés nélkül 35.68-at dobtam. Koltai Jenő segített a felkészülésben, és az OB-n már megközelítettem a 40 métert. Persze, technikailag még nagyon szétszórt vagyok, amit jelez, hogy az Eb-n csak 36.32-ig jutottam. A téli alapozásnál nagyon figyelünk majd a gerelyhajításra, speciális gyakorlatokat végzek és remélem, jövőre 45 méter fölé röpül a gerelyem.” (Mikor is? 1977-ben a donyecki ifjúsági Európa-bajnokságon ismertem meg Zsuzsát — szerénynek, csendesnek. Azóta nem sokat változott ! Habár ő azt állítja, hogy családi, vagy baráti társaságban kiabálni is szokott. Közelebbi tervei között a feleség szerepe — nem szerepel. Előbb szeretné sikeresen befejezni a Testnevelési Főiskolát és úgy felkészülni az elkövetkező évek világversenyeire, hogy ne okozzon csalódást.) A hetedik tusa: 800 in „faj, még beszélni sem szeretek róla. Gyilkos, hosszú táv a 800. Habár. .. Már kezdek megbarátkozni vele! Az első körben még félek, a csengetés után aztán mindent beleadok, a célegyenesben pedig, a kéthavi viaskodás legvégén, „meghalok”. Hogy szeretem-e a hétpróbát? Hát hogyne, ennél érdekesebb, izgalmasabb dolog nincs a világon.” — (Feláll. Szet. Fehér farmernadrágos alakba elvegyül a tér forgatagában. A padon ülő srácok utánanéznek, méregetik alakját. Nem is tudják, hogy ez a barna hajú, karcsú lány félkézzel is felemelné őket, hiszen jelenleg a legerősebb, a leggyorsabb magyar hétpróbás lány. Salánki Miklós Kijelölték a kézilabda kupacsapatokat Pénteken megszületett a végleges döntés, kik képviselik a magyar kézilabdasportot a nemzetközi kupák 1981—82-es kiírásában. Bajnokcsapatok Európa Kupája : Bp. Honvéd (férfiak) — Vasas (nők). Kupagyőztesek Európa Kupája: Elektromos — Bp. Spartacus és Építők SC. IHF Kupa: Tatabányai Bányász — Bakony Vegyész. Egyszerre hét magyar együttes a nemzetközi kupákban — erre még nem volt példa. Nem is lehetett, hiszen a labdarúgó UEFA Kupa és az asztalitenisz VVK mintájára most indul be a Nemzetközi Kézilabda Szövetség rövidítését (IHF) viselő sorozat, országonként kétkét részvevővel. Ráadásul tovább növeli az indulók számát, hogy legutóbb a négy nemzetközi kupa győztesei közül az egyik magyar volt, így a női KEK-ben a Bp. Spartacus már eleve bebiztosította helyét. A vitás kérdések nem is itt merültek fel. Nem lévén hivatalos megkötés — sem a nemzetközi, sem a magyar szövetség rendelkezései között —, mindenki azt találgatta, a többiek közül melyik csapat hol indulhat, ha ugyan indulhat. Indulhatnak valamennyien. Annak ellenére, hogy nyakunkon a férfi világbajnokság (1982 február), és a női VB-t is közelebb hozza hozzánk (nemcsak térben, szinte időben is) a tény: mi leszünk a házigazdák (1982 december). Mégis — a moszkvai olimpiára való felkészülés idejére esett kupaküzdelmektől eltérően — a szövetség úgy döntött, hogy nevezi az arra érdemeseket. Az 1979—80-as érvek persze most is élnek: a klubok és a válogatott nemzetközi kötelezettségei keresztezhetik egymást. Sőt, biztos, hogy keresztezni is fogják. S az oly sok vitát kavart „indulni-nem indulni” vitát csak akkor nyerik meg a részvétel mellett kardoskodók, ha nemcsak papíron — mint ahogyan azt megígérték — engedik át mindig legjobbjaikat a címeres mezes gárdának ... Magyarán, ha ezentúl soha nem fordul elő, hogy ez vagy az a játékos épp a válogatott felkészülésének idejére „időzíti” sérülését, s így úgymond, klubcsapatában „pihen”. Ennek egyébként olyan kézzel fogható következményei is lehetnek, mint legutóbb a tatabányai játékosok esetében: a válogatott svájci túrája helyett az isztambuli sétagalopp BFK-visszavágót választották, s így nem szerezték meg a hetven minősítési pontot, oda lett a nemzetközi kategóriába való besorolás, az ezzel járó nem csekély előnyök Nem is elsősorban anyagi, hanem erkölcsi téren is nagy „háttere” van a kupacsapatok kijelölésének. Eddig ugyanis „kupaszempontból” az NB I-ben és az MNK-ban is csak egy-egy helynek volt igazából jelentősége, s azt többnyire könnyedén meg is szerezték az esélyesek. Most viszont egy MNK-ezüst vagy egy bajnoki bronzérem is nemzetközi szereplést jelenthet. Sőt, tán még arra is ösztönözhet, hogy egy-egy csapat (ha van rá lehetőség, márpedig többnyire van!) beköltözzön szabadtéri pályájáról a közeli csarnokba. A várt vita tehát elmaradt, úgy tűnik — többé-kevésbé — legjobbjaink képviselik majd színeinket, hiszen nem is volt olyan nagy a nemzetközi porondra érdemes együttesek száma. Most még, egyelőre ... — komlósi — Hertelendy a magasban ... A legutóbbi férfi MNK-döntő után csak az Elektromos érezhette úgy, hogy egy emelettel feljebb jutott: indulhat a nemzetközi kupákban. Aztán megszületett a BEK és a KEK „kistestvére”, az IHF Kupa, így a vesztes Tatabányai Bányász is kiléphet a nemzetközi porondra (Hargitai Szántó György felvétele) XXXVII. 180. ♦ 1981. augusztus 1 A francia atléták esélyesek Athénban Egy hónappal ezelőtt a hazai szakkörökben aligha gondolta volna valaki is, hogy női csapatunk már páholyban várhatja az Európa Kupa B- döntőjét, hiszen bravúros helytállással, a papírformát megcáfolva, Bedöben „egyből” bejutott a zágrábi A- döntőbe. Így most, a hét végén csak a férfiak érdekeltek. Szombaton és vasárnap Athénban vívják a B-döntőt, amely a győztes csapat előtt megnyitja az utat Zágrábba. A varsói kitűnő szereplés alapján férfiválogatottunknak is reményei lehettek a továbbjutásra. Az elődöntő óta azonban változtak az erőviszonyok, sajnos, nem a javunkra. Kulcsversenyzőink közül Újhelyi, Paróczai (kisebb húzódással bajlódott a héten), Bakos és Bakosi nincs „varsói” formában, s az Universiadén szerepelt válogatottak általában fáradt benyomást keltettek. Mindez, természetesen, alaposan rontja esélyeinket. Ezzel szemben a franciák kiheverték a lille-i csalódást és most mindenáron bizonyítani akarnak. Elsősorban a rövid távokon erősödtek és Nagy Istvánnak nagyon nehéz dolga lesz feljavult vágtázóik ellen. A gallkakasos csapat mindenképpen a B- döntő első számú esélyese, valamennyi részvevő közül a legkiegyensúlyozottabb, a távolugrás mellett — a súlylökést leszámítva — csak a dobásokban sebezhető. A baj azonban az, hogy ezekben a számokban nem szerezhetünk ellenük jelentősebb pontelőnyt, mert a finn és — a gerelyhajítás kivételével — a csehszlovák dobók megelőzik a mieinket. A papírforma szerint a pontversenyben a franciák mögött a magyar, a csehszlovák és a finn válogatott vív nagyon szoros harcot, amelyben bármelyik lehet épp úgy második, mint negyedik. Szomszédaink dobói a gátfutó Ivánnal együtt továbbra is kitűnő formában vannak, a futószámokban Plachy (1500 m) és Lovak (akadály) felgyógyulásával kétségtelenül erősebbek lettek, viszont, ha a Nagydíjon megsérült Kodess nem indulhat 400-as gáton, ez két pont veszteséget jelent számukra. A finnek dobóik, a tízezres Vainio és az akadályfutó Ekblom jóvoltából a legtöbb egyéni győzelemre számíthatnak, vannak azonban gyenge számaik. Kérdés, hogy ezekben mennyit javultak a számukra közepesen sikerült helsinki elődöntő óta. Nem szabad természetesen lebecsülni a spanyolokat. Változatlanul öt számban jobbak nálunk, viszont „segíthetnek” azzal, hogy 1500-on, a hosszú távokon és 400-as gáton hátrább szorítják a francia válogatottat, s itt-ott pontokat vehetnek el két másik riválisunktól is. A házigazda görögök a pontversenyben ugyan nem játszanak szerepet, de néhány jó versenyzőjük a hazai környezetben meglepetést okozhat és közbeékelődésével akár erősen befolyásolhatja a végső sorrendet. Mindenképpen forró percek várnak tehát atlétáinkra Athénban, nemcsak az ottani hőmérséklet miatt... Valamennyi csapat végleges összeállítását még nem ismerjük, de a várható ellenfelek idei eredményei alapján, számonként a 6—5—4—3—2—1-es pontozással a következő sorrendet kapjuk: Franciaország 84, Magyarország 77, Csehszlovákia 76, Finnország 74, Spanyolország 70, Görögország 39 pont. Tehát már egy-két váratlan helycsere is döntő lehet. Vasárnap este azután megtudjuk, hogy a közvetlen összecsapások eredményei mit változtattak ezen a papírpontversenyen. A női B-döntőt Pescarában rendezik. A román, az olasz, a csehszlovák, a lengyel és az elődöntőben meglepően jól szerepelt holland válogatott között izgalmas versengés várható, a finnek ebbe aligha tudnak beleszólni. A harmadik Bozsik József labdarúgókupa Bissi Tibor, a Bp. Honvéd elnöke pénteken délelőtt sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kispestiek harmadik alkalommal rendezik meg az immár hagyományosnak mondható Bozsik József Kupát. Az ifjúsági labdarúgók részére kiírt küzdelemsorozat célja kettős: egyrészt a magyar futball mindmáig egyetlen százszoros válogatottja emléke előtt tisztelegni, másrészt lehetőséget biztosítani a fiataloknak külföldi ellenfelekkel való találkozásra. A torna — amelyen az 19£3. augusztus 1. után született játékosok vehetnek részt , augusztus 5-én, szerdán kezdődik, a következő két napon folytatódnak a csoportmérkőzések, majd augusztus 8-án, szombaton délután a csepeli stadionban zárul. A külföldi résztvevők: Inter Bratislava, ZTS Kosice (csehszlovák), St. Martin (francia), és Partizan Beograd (jugoszláv). A magyar indulók: Csepel, BVSC, Volán és Bp. Honvéd. A csapatokat sorsolással két négyes csoportba osztották, ott körmérkőzéses rendszerben alakul ki a sorrend, majd a két első helyezett vívja a döntőt, a két második pedig a harmadik helyért mérkőzik. A találkozók színhelye a magyar csapatok sporttelepei, kivéve a rendező Honvédot, amely ellenfeleit a kispesti traktorgyári pályán fogadja. A torna fővédnöke dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, a Bp. Honvéd elnökségének tagja. A kupát, mint ismeretes, eddig mindkét alkalommal a Bp. Honvéd fiataljai nyertek, így ha ismét diadalmaskodnak, végleg az övék lesz a díszes, csaknem egy méter magas serleg. Díjazzák majd a torna legjobb kapusát, góllövőjét és játékosát, valamint a legsportszerűbb csapatot is.