Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1988-03-13 / 61. szám

XLIV. 61. ♦ 1988. március 13 Felmerült • Tisztázzuk A milliók nyomában Beszélgetés Halasi Márton főtitkárral az MDSZ költségvetéséről Fél esztendeje annak, hogy az új szelek szárnyán létrejött a Magyar Diáksport Szövetség. Az indulatoktól, vitáktól sem mentes kezdet után most újra felizzott a levegő az MDSZ körül. Ami felforrósította a kedé­lyeket, az pedig nem más, mint a pénz. A lavinát egy olvasói telefon indította el... De menjünk sorjában! • 1988. február 20-án az MDSZ országos választmánya két tartózkodás és négy ellenszavazat mellett elfogadta az intézőbizottság által előterjesz­tett 50,8 millió forintról szóló költségvetési javaslatot. • Néhány nappal később a választmány egyik tagja hívja fel szerkesztő­ségünket, s véleménye március 3-án az Ezt írja meg! rovatunkban nap­világot lát. A leninvárosi panasz szerint adminisztrációra, propagandára és bérezésre, valamint a szervezet működési feltételeinek biztosítására lé­nyegesen többet költenek, mint a diákok sportol(tat)ására — ahogyan ő fogalmaz: a konkrét támogatásra. • Március 8-án Barcs Sándor a Magyar Hírlapban a következőket fűzi mindehhez: „Halasi Márton főtitkár megmagyarázza ugyan bizonyítvá­nyát, de én mégis Hevesi Istvánnal tartok.”­ ­ Végre ismét izgalmas téma lett a diáksport, beszélnek róla az emberek. Persze nem mind­egy, mit. Önöket nem keveseb­bel vádolják, mint hogy rosszul sáfárkodnak az MDSZ-re bízott pénzzel. — Ha furcsán is hangzik, örü­lünk a felforrósodott levegőnek, mert azt jelzi, a közvélemény fog­lalkozik a diáksporttal. Mi nem érzünk „háborús titkokat”, s gaz­dálkodásunk adatait sem tartjuk hét pecsét alatt. Hiszen ma­gunkra nézve is kötelezőnek tart­juk a demokráciát, s ez elképzel­hetetlen a társadalmi nyilvánosság nélkül. •­ Jómagam — s gyaníthatóan az olvasók többsége is így van ezzel — cseppet sem vagyok já­ratos a közgazdaság útvesztői­ben. Éppen ezért induljunk el a „kályhától”. Milyen nagyságú az az összeg, amely 1988-ban az MDSZ rendelkezésére áll, hon­nan kapja, s ki dönt ennek fel­­használásáról. — ötvenmillió-nyolcszázezer fo­rint támogatást kapunk idén az ÁISH-tól, az ön szavaival élve: ennyivel sáfárkodhatunk. De rög­tön hozzáteszem, a kormány ezen felül további, csaknem kétszázmil­liót ad a gyermekek iskolai és is­kolán kívüli testnevelésére. Így összesen 241 millió forint szolgál­ja az idén a diáksport fejlesztését Magyarországon — ebből 50,8 mil­lió sorsa felől dönt, illetve február 20-án már döntött is a diáksport­­szövetség. Egyenlősdi: nem! + Amikor az ötvenmillió sor­sáról döntöttek, nyilván felállí­tottak egy fontossági sorrendet, mint ahogyan a saját „zsebünk” védelmében mindannyian ezt tesszük hónapról hónapra.­­— Az idei év legfontosabb cél­ja: az iskolákon belüli és az isko­lák közötti úgynevezett alapszintű bajnokságok, versenyek és versen­gések segítése, szélesítése. Erre tíz­millió forintot szánunk. Ennek na­gyobbik részét, hétmilliót, pályázat útján osztunk szét. Hozzánk már a területileg elbírált javaslatok ér­keznek majd be, s azokon — lehe­tőleg — mi már nem változtatunk. S hogy valóban oda kerüljön a több pénz, ahol többen sportolnak, ezért az elosztásban a megyék között is különbséget kívánunk tenni. Nem akarunk egyenlősdít! ♦ Ezek szerint a városok bizto­san megkapják a megítélt támo­gatást. De vajon az iskolákba to­vábbra is csak kerülő utakon jut­hatnak el a különféle összegek? Hiszen a gyakori késedelem ed­dig is sok feszültséget okozott.­­ Már nyomdában van az a pénzügyi útmutató, amely az új jogszabályok (jövedelemadó, ÁFA stb.) alapján segíti a diáksportszer­vezetek gazdálkodását. A Pénzügy­minisztériummal pedig sikerült megegyeznünk: a DSK- és DSK- pénzeket ezentúl teljes egészében elkülönítik az iskolák pénzügyeitől. A diáksportra fordított összegek te­hát ezentúl jóval egyszerűbb és gyorsabb úton jutnak el az isko­lákba. -­ Az alapversenyeket említet­te legfontosabbként. A legnagyobb összeggel mégis az úgynevezett felmenő rendszerű sportági vetél­kedőket támogatják.­­ Három, korábban teljesen ön­álló versenyrendszer (az Úttörő­­olimpia, a középiskolás bajnokságok és az egyetemi, főiskolai országos bajnokságok) örökébe most a diák­olimpia lép. A területi és országos döntők teljes költségét magára vál­lalja az MDSZ, s 13 millió forint ehhez mindenképpen szükséges. ♦ Miként létezik, hogy aktivis­ták képzésére hárommilliót irá­nyoztak elő. Egyáltalán miféle aktivistákról lenne szó? Csak nem akar a diáksportszövetség ennyi pénzért „MDSZ-trikós” szószóló­kat kinevelni, akik majd hirde­tik az „igét”? — Az ötlet „nem rossz”, majd tanulmányozzuk. Addig azért hadd szögezzem le gyorsan: egészen másról van szó. Ebből a pénzből — előadások, tanfolyamok anyagi támogatásával —, éppen a minden­napi gyakorlatban alkalmazható is­meretek átadását kívánjuk segíteni. Akár egy hatodikos srác is megta­nulhatja, miként szervezzen baj­nokságokat, versenyeket, saját osz­tályában.­­ Eddig nem beszéltünk né­hány kisebb tételről. Nézzük hát ezeket, röviden ... — A START SE gyűjti össze az ország összes nevelőotthonából az igényeket, és ez alapján önállóan dönt az általunk biztosított egy­millió forint felhasználásáról. .. Az egyetemi és főiskolai DSE-k és DSK-k 1,3 millió forintot kapnak, további egymillióval pedig a felső­fokú intézmények legnagyobb és hagyományos versenyeit segítjük ... Az MDSZ idén belépett a Nemzet­közi Iskolai Sportszövetségbe. Ez a középiskolások számára a nemzet­közi megmérettetés lehetőségét je­lenti. Így a nyáron már ott le­szünk Barcelonában, a Gymnasia­­dén is. " Az egyik legizgalmasabb pont: sok-e, vagy kevés a mű­ködésre szánt 6,3 millió forintos előirányzat? — Kevesen tudják, de az MDSZ bérel és fenntart egy 130 férőhelyes diákszállót. Még a mai viszonyok­ mellett is — egy fő ré­szére — napi húsz(!) forintért biz­tosítunk itt szállást a vidéki diák­­turistáknak. Csupán a szálló fenn­tartása, az ott dolgozók bérezése 2,7 millió forintot jelent... Új szerve­zet vagyunk. Létkérdés számunkra, hogy minden lényeges új kezde­ményezést széles körben megvitas­sunk. Ezért rengeteg konzultációt szervezünk, s az ezekkel járó költ­ségeket természetesen magunk fe­dezzük.­­Ehhez hozzászámítva az MDSZ irodahelyiségeinek cseppet sem alacsony béreit, a rezsiköltsé­geket, valamint az MDSZ teljes le­velezési és telefonköltségeit, talán már nem tűnik olyan elképesztően magasnak az erre megszavazott 6,3 millió, amely, természetesen, az ap­parátus bérét is magában foglalja. A néhány órás beszélgetés végén búcsúzóul Halasi Márton még hozzá­fűzi: „Semmiképpen sem érez­zük azt, hogy tévedhetetlenek lennénk, hogy nálunk van a bölcsek köve. A mai helyzet ismeretében úgy gondoltuk, a most ismertetett költségvetési tervezet segítheti legjobban céljainkat. Per­sze, ha az élet úgy hozza, ezek az összegek átcsoportosíthatók. Az esztendő végén pedig örömmel beszámolunk arról, miként sikerült a teljesítés.” •­ A legélesebb vita a sportfog­lalkozásokat vezetők tiszteletdíja körül alakult ki. Idén már ez a jövedelemforma is adózik, nem beszélve arról, hogy a tavaly megállapított díjtételek korántsem érnek annyit a boltokban, mint egy fél évvel ezelőtt. A kérdés tehát: mit tesz az MDSZ 1988-ban azért, hogy továbbra is megérje a diáksport-egyesületekben és sport­körökben foglalkozásokat vezetni? Harle Tamás Megéri-e ? — Nagyon összetett dolog ez. A kormány központi támogatásként — a mi 50,8 millió forintunkon túl — évről évre nagyobb mértékű össze­get irányoz elő erre a célra. Ez az állami támogatás az idén 11,4 mil­lióval nő a tavalyihoz képest. A diáksportszervezetek száma viszont fél év alatt 1858-ról 2305-re nőtt, a pénz tehát sokfelé oszlik. Azért, hogy a sportcsoportvezetők­ tiszte­­letdíjának visszaesését csökkentsük, saját költségvetésünk közel tíz szá­zalékát — 5,7 millió forintot — jut­tatjuk a foglalkozásokat vezetők tiszteletdíjának kiegészítésére. -­ Lépjünk tovább. Mi indokol­ja az ötmilliós reklámtervezetet? — A reklám és propaganda elne­vezés jóval többet takar, mint a klasszikus értelemben vett publici­tás. Annál is inkább, mert ebben a tételben a különböző — és el­engedhetetlenül fontos — kiadvá­nyaink falják fel a legtöbb pénzt. Az előállítási költségekre jellemző, hogy a már említett „Gazdasági útmutató” és a „Diákolimpia új versenykiírása”, ezek megjelenteté­se, félmillió forintnál is többe ke­rült. És akkor még egyetlen betű sem készült el saját lapunkból, Gymnasiad­e Egy tanácskozás margójára Aggódás a sport jövőjéért A napokban Salgóbányán rendezték a megyei KISZ-bizottságok sportfelelőseinek országos érte­kezletét. — Elterjedt, hogy a megyei testületek nem tarta­nak igényt a sportfelelősökre. Igaz-e a hír? — kér­deztük Baranyó Csabát, a KISZ KB szabadidős osz­tályának helyettes vezetőjét. — Lényegében igen. Néhány megyében már a KISZ KB-ban lezajlott szerkezetátalakítás előtt tör­téntek változások, másutt csak ezután. A megyei sportfelelős státusa mindenütt megszűnt. A jövő­ben a sporton kívül más területekkel is foglalkoz­nak a sportos munkatársak. — Hogyan fogadták az érintettek a változtatáso­kat? — Úgy látják, tulajdonképpen joggal, hogy nehe­zebbé vált a dolguk. Ami információt, támogatást, egyebet eddig egy csatornán szereztek be, ahhoz most három-négy úton juthatnak hozzá. Bizonyta­lannak érzik megyéjükben a sport helyzetét. Sokan attól tartana­k, hogy a jól működő aktívahálózat szétesik, és ezt a magyar sportmozgalom sínyli meg. — Az új felállás alapján úgy tűnik, megnő a he­lyi kezdeményezések szerepe. — Így van, a sportos tevékenységek szervezését a városi KISZ-bizottságoknak kell átvenniük. Mi­vel a struktúraváltás révén a megyei szervezetektől jó néhány státus átkerült hozzájuk, szakemberek láthatják el ezt a feladatot. Ha a helyi KISZ-bi­­zottságok jól élnek a lehetőségekkel, nem kell félni attól, hogy a sport háttérbe szorul. M. S. l’orna 11Stt-Óváry Eszter: ugrásban tíz pont Fairdultsias farditlá Az idei első torna CSB- forduló második napja ket­tős szerepet kapott. A sza­­badon választott gyakorlatok bemutatása után ugyanis el­dőlt, hogy melyik csapat aratja az első részgyőzelmet, s kialakult a Budapest- és vidékbajnokság összetett döntőjének a mezőnye is. Előbb a férfi tornászok vettél­ birtokukba a torna­­csarnokot. A legizgalmasabb kérdés az volt, hogy az V. Dózsa el tudja-e csípni az első helyet a bajnok Bp. Honvéd elől, azaz­ meg tud­ja-e őrizni pénteken szerzett előnyét. Nagyon érdekesen alakult a két csapat párhar­ca: talajon és korláton ti­zedre azonos pontszámot szereztek, a Dózsások gyű­rűn és — meglepetésre — lólengésben voltak jobbak, míg a Honvéd ugrásban és nyújtón vert rá ellenfelére. Hogy a viadal végül a Dózsa javára dőlt el, annak több oka is volt. A Bp. Hon­véd azzal újabb hátrányba került, hogy a pénteken még tornászó Bernáth korábbi sérülése miatt szombaton már nem tudta vállalni a szereplést, s így nem a leg­jobb öt, hanem valamennyi pontszám bekerült az ered­ményükbe. Az viszont mindenképpen az V. Dózsa javára billen­tette a mérleg nyelvét, hogy a három legjobb tornászt (Fajkusz. Kakuk. Élő.­­ ill. G­u­czoghy, Tóth, Boda) kö­vető versenyzőket tekintve ezúttal ők voltak eredmé­nyesebbek. Ezt az teszi még­ külön érdekessé, hogy az egyéni versenyben viszont a honvédos trió áll jobban. Guczoghy nagyon megbíz­hatóan tornászott, különö­sen a lovon és a nyújtón volt imponáló, de szépen összeállt a mozgása korlá­ton is. Kellemes meglepetés Tóth szereplése, aki lovon és korláton mutatta be leg­jobb gyakorlatait. Dicséret illeti Bodát a nyújtón, ő azonban, a még ki nem hevert megfázása miatt, az összetett döntőben már nem tornászik. Így aligha lehet bárki is veszélyes Fajkusz­­ra, aki eséllyel pályázik a második-harmadik hely va­lamelyikére, s aki ezúttal gyűrűn volt a legjobb. A nőknél ugyancsak ma­radt az előírtak utáni állás, tehát a fordulót a Bp. Hon­véd nyerte a tartal­ékos Pos­tás SE előtt. Az előbbi csa­patban Óváry igazán ele­mében volt (csak gerendán bizonytalankodott, s ugrás­ban kiérdemelte azt a pont­számot, ami minden tornász számára ünnep: tízest ka­pott!). De csapattársai kö­zül jól küzdöttek a Miskó lányok is, s így mindhár­man az összetett első hat­jában várhatják a vasárna­pi folytatást. A válogatott kerettagok közül a hatban van még Storczer, aki tartja jó for­máját az Amerika Kupa után, ám mozgásán felfe­dezhetőek a fáradtság jegyei. Ladányi ezen a napon töb­bet hibázott, de még így sem esélytelen a végső győ­zelemre. A CSE első fordulójának végeredménye. Férfiak: 1. O. Dózsa 558.55, 2. Bp. Hon­véd 556.60, 3. Tungsram SC 524.15, 4. TFSE 494.70, 5. Bp. Spartacus 484.25. Nők: 1. Bp. Honvéd 297.25, 2. Postás SE 291.55, 3. Duna­újvárosi Kohász 287.15, 4. Veszprém SE 282.90, 5. PMSC 282.85, 6. FTC 278.65. A Budapest-bajnokság ál­lása. Férfiak: 1. Guczoghy (Bp. Honvéd) 57.95, 2. Tóth (Bp. Honvéd) 57.025, 3. Fáj­lalsz (Ü. Dózsa) 56.925 , 4. Boda (Bp. Honvéd) 56.35, 5. Kakuk (ÜI. Dózsa) 56.30, 6. Mravecz (Bp. Spartacus) 55.125 (az egyetlen vidéki induló, Paprika 55.925 pon­tot gyűjtött). Nők: 1. Óvá­ry (Bp. Honvéd) és Stor­czer (Bp. Spartacus) 33.25— 38.25, 3. Ladányi (Postás SE) 38.10, 4. Miskó Zs. (Bp. Honvéd) 37.90, 5. Miskó A. (Bp. Honvéd) 37.70 , 6. Seve­rin (Bp. Spartacus) 37.575. NÉPSPORT 7 Amerikából jöttünk... S mesterségünk címere, válogatott tornász. Boda László és Sturczer Etn­a csütörtökön érkezett haza az Amerikai Kupáról, pénteken pedig már a Tornacsarnokban ver­senyzett. Boda eredmé­nyéről nem tudósítottak a hírügynökségek, így tőle kértünk beszámolót. — Tavaly augusztus óta vírusfertőzés miatt nem tornászhattam, így hosszú idő után, ez volt az első versenyem. Egyfelől na­gyon akartam bizonyíta­ni, másfelől azonban most sem voltam teljesen egészséges, s így nem is ment igazán a torna. Há­rom szert sajnos elron­tottam, s nem kerültem a nyolcas döntőbe. Bánt a dolog, de hát be kell látnom: a verseny mégis más, mint az edzés. Hiá­ba éreztem jól a moz­gást, a hosszú kihagyás megbosszulta magát. Százezer remek ered­ménynek számító össze­tettbeli negyedik helyé­ről már értesültünk. A részletekről azonban ő mesélt: — Utazás előtt nagyon jó formában éreztem ma­gam, s kint sem volt semmi probléma. Még én is meglepődtem, hogy milyen nyugodtan fogtam a versenyhez. A legjob­ban a talajon ment, és nagyon örültem, hogy a nem éppen slágerzenére koreografált gyakorlatom ott teljes sikert aratott a nézők körében. De az is nagyon fontos volt ne­kem, hogy a gerendán biztonságosan mozogtam. Gyakorlat közben csak csodálkoztam: jé, még mindig nem estem le? Úgy látszik, nem hiába gyötört vele az edzőm. Az eredmény pedig? Per­sze, nagyon örültem, s most úgy érzem, megsok­szorozódott az erőm, ami az olimpiai felkészülés­nél még nagyon jól fog jönni. B. I. Szikszay Réka a bajnoknő Tenisz­­ Győrött az országos fedett­pályás bajnokságon a női egyesben már szombaton befejeződött a küzdelem. A ranglistavezető Szikszay Ré­ka a vártnál könnyebben, alig hatvan perc alatt nyert, a sok hibával játszó, többek között tíz kettőshi­bát vétő fiatal vetélytárs­­nője, Noszály Andrea ellen. A férfiaknál Hornok szál­lított újabb meglepetést. Zentai és Komáromy után Gulyás skalpját is megsze­rezte és ezzel a döntőbe ju­tott. • Férfi egyes elődöntők: Csépad (MTK-VM)—Ferdi­nand (Ú. Dózsa) 6:2, 4:6, 6:3, Hornok (BSE)—Gulyás (V. Dózsás 6:3, 7:6. Női egyes döntő: Szikszay (Bp. Spartacus)—Noszály (Bp. Honvéd) 6:2, 6:2.

Next