Népsport, 1989. április (45. évfolyam, 77-102. szám)

1989-04-12 / 86. szám

­ NÉPSPORT Labdarúgás XLV. 86. ♦ 1989. április 12. Úgy ti­n­ért, bin­atellesnül megtehetik­ Az MLSZ-en pénteken már döntenek is Meghallgatások futószalagon Nagyon sokan vártak erre a napra. Az MLSZ-ben is alaposan felkészültek a vár­hatóan nagy forgalomra. Ar­ra talán senki nem gondolt, hogy megszakításokkal hat és fél órán át tart a meg­hallgatás. Játékosok, ügyvé­dek, egyesületi képviselők adták egymásnak a kilin­cset. Reggel 9 órakor már ki lehetett törmni a megtelt táblát. Az előtérben sokan várakoztak az 1936-ban ját­szott Debrecen—Honvéd mér­kőzés szereplői közül, s las­san gyülekeztek az 1938-as, Kaposvár—Debrecen találko­zón besározódottak. A reflektorfénybe Honvéd- játékosok kerültek, az egyko­ri és a mai kispestiek: And­­rusch, Fitos, Gróf, László, Kerepeczky ugyanis már nincs a piros-fehéreknél. Mi történt mintegy három esztendeje? Sokszor hangzott el a kérdés. Rendőrségen, bíróságon, s, most legújabban ez MLSZ tanácstermében. Dr. Rácz Gyula, a fegyelmi bi­zottság elnöke annyit kérde­zett, hogy végül berekedt. Sallai Sándor, a kulcsfigu­ra, az 1986-ban játszott mér­kőzés negatív hőse egy órán át válaszolt a kérdésekre. A debreceniek ajánlatáról most ezt mondta: az öltözőben, az edzés előtt, általában min­denkinek ott kell lennie. Közöltem játékostársaimmal, hogy engem megkerestek, s azt kérték, segítsünk, hogy a Debrecen bentmaradjon, s szolgálatainkért 600 ezer fo­rintot ajánlottak. Az volt a közös álláspont, hogy jól jönne a felajánlott pénzösz­­szeg, azonban senki nem volt hajlandó burvházni. A csapatkapitány, Nagy Antal talán azt mondta, hogy kö­zöljem a debreceniekkel: minden rendben van, fogad­juk el az ajánlatot, ha már ilyen erőszakosak. Úgy gon­doltuk, ezen a mérkőzésen ugyanúgy játszunk, mint a többin, amennyiben győzünk, úgy megkapjuk a Honvédtól a­­ prémiumot, amennyiben döntetlen vagy kikapunk, úgy elfogadjuk a Debrecen által felajánlott összeget. Ki osztotta el a pénzt? Ki adta át? És hol? Kérdések, melyekre min­denki kitérő választ adott. Valaki szólt, hogy itt a pénz, valaki odaadta, de hogy ki, arra csupán Fodor és Kerepeczky adott egyenes választ, megmondta, hogy Nagy Antal adta át neki a pénzt. Hlogy miért kapták? Ahány játékos, annyiféle válasz. Fitos többek között ezt mondta: „Megkérdeztem egyik játékostársamtól, hogy ez mi­lyen pénz, azt válaszolta, azért kaptam, mert jól ve­zettem a repülőgépet”. (Fi­tos azt mondta a tárgyalá­son, ő a pilótafülkében volt a Debrecen—Budapest repü­­lőúton, amikor a csapat a meccsről jött haza.) A többség, s persze, Fitos is elmondta, sejtették, illet­ve tudták, hogy a pénzt a debreceni 1-1-ért kapták. A majdnem ötvenoldalas jegyzőkönyv sok mindenről árulkodik. Talán egyet nem tud pontosan visszaadni: az érzelmeket, a bizakodást, a megbánást. Ki-ki saját vér­­mérséklete szerint beszélt arról, hogy megbánta, amit tett. Október vége óta nincs mérkőzés, nincs prémium, kútbaesett a külföldi szer­ződés (Sallai, Fitos). Szóval túl nagy ára van annak az összegnek, melyet valakitől, valahol átvettek. Sokba ke­rült ez az ügylet. S hogy mégis miért tették, erre azt felelte az egyik já­tékos, úgy hitték, megtehe­tik, mert akkor olyan volt a hangulat, mert úgy érez­ték, ez talán nem is olyan nagy hiba, s talán nem is jönnek rá a hatóságok. Mit hozhat a jelen és a jö­vő? Biró József, a Bp. Honvéd új szakosztályi elnöke a kis­pesti játékosok meghallgatá­sa után a következőket mond­ta: — A Honvéd mai vezetése elhatárolja magát ettől az ügytől, azonban a következ­ményeket vállalja. Ez presz­tízsveszteséget jelentett, de anyagi kárt is. Ebből a leg­fontosabb az erkölcsi kár. A tanulságokat a vezetőség le­vonta. A fegyelmi eljárás alá vont játékosok értéket jelen­tenek a labdarúgásnak, kérjük, hogy pályafutásuk ne törjön meg! Voltak, akik elismerték tettüket, voltak, igyekeztek ködösíteni. Úgy záruljon le ez az ügy, hogy a jövőben ki lehessen zárni a hasonló eseteket, amelyek azonban nem függetlenek a társadalmi környezettől. A Kaposvár—Debrecen ügy egyszerűbbnek tűnt. Deák­vári, A­lelesz és Rácz is elis­merte, pénzt kapott a 3-0-lal végződött mérkőzésért. Ugyan döntetlenben egyez­tek meg a debreceniekkel, ám simán kikaptak. A Deb­recen azonban „úr” volt, s kifizette a kialkudott 125 ezer forintot. Deákvári, Bí­ró, Meksz és Rácz annak rendje és módja szerint megosztozott az összegen. Mi lesz a most beidézett és meghallgatott 12 játékos fegyelmi büntetése? Érthető, hogy az elnök most nem szö­­vegezte meg kollégáival együtt a fegyelmi határoza­tot. Idő kell, amíg áttanul­mányozzák az ügyiratokat, rendezik a vallomásokat. Érdemes-e találgatni, kire milyen sportbüntetés vár? Úgy hisszük, felesleges, s nem l­t volna helyes a dol­gok elébe vágni. — Pénteken közöljük az egyesületek képviselőivel, ki milyen sportbüntetésben ré­szesül — mondta dr. Rácz Gyula. — Igyekszünk min­dent mérlegre tenni. A beis­merést, a megbánást, az el­telt időt, s persze az elkö­vetett fegyelmi vétség nagy­ságát. Pénteken tehát többet tu­dunk már. Varga Béla Puskás dr. nem érzi bűnösnek magát Eredménytelen szembesítések Debrecenben Nyomtalanul eltűnt 700 ezer forint Több mint egy hónapos szü­­net után hétfőn reggel foly­tatódott Debrecenben a Haj­­dú-Bihar Megyei Bíróság nagytermében a labdarúgó bundaper. A tanácsvezető bí­rónő miután szemrevételezte a meghívottakat, ismertette az eddigi tárgyalások jegy­zőkönyvét, majd felhívta a vádlottak figyelmét: ha vala­kinek van valamilyen egész­ségügyi, vagy más problémá­ja, adjon be igazolást, mert ez ítélethozatal előtt a bíró­ságnak ismernie kell az eset­leges bün­tetéselviselési készséget. Majd felolvasta az MLSZ-nek a bíróság megke­resésére adott válaszát, a bundában szereplő labdarú­gók eddigi fegyelmi eljárásá­ról. Bent kell maradni A tárgyalás érdekessége­ként dr. Puskás Lajos vád­lottként állt a bíróság előtt. Ő volt az edzője a DMVSC- nek azon az 1986-os Honvéd elleni mérkőzésen. Puskás doktor egyébként Görögor­szágban edzősködött, ezért nem volt jelen a korábbi tárgyalásokon. Hazajött ön­ként, jelentkezett a rendőr­ségen, részben emiatt szüne­telt hosszabb ideig az eljá­rás. Az adatok felvétele után a bírónő megkérdezte: “ Útlevele van? — Volt, de elvették a rendőrségen — hangzott a vá­lasz. (Érdekes, Puskás Lajos­tól elvették az útlevelet!?) Ezután az ügyész felolvas­ta a pótvádiratot, amelynek lényege: 1936 áprilisában az utolsó bajnoki forduló előtt a DMVSC NB I-ben maradá­sa érdekében Nemes László az egyesület akkori ügyveze­tő elnöke és dr. Puskás La­­jos megállapodtak, hogy tár­gyalnak a Bp. Honvéddal és a Csepellel. Puskás doktor vállalta, hogy beszél a cse­peliekkel. A szükséges pénzt a baráti körtől akarták meg­szerezni. Megtörténtek az egyeztetések, Puskás doktor felvette a kapcsolatot Ele­kessel és Gálhidival, a két csepeli játékossal, akik 500 ezer forintot kértek, hogy megverjék a Volánt. Puskás doktor április 25-én átvette a fenti összeget, majd Pest­re utazott, és elhelyezte a pénzt a saját lakásában. Ez­után találkozott Komora Im­rével, a Bp. Honvéd akkori vezető edzőjével, aki elzár­kózott az egyezkedéstől. Az április 26-án lejátszott és 1-1-re végződött DMVSC —Bp. Honvéd mérkőzés után Puskás doktor a lakásán át­adta a pénzt Elekesnek. A vádirat még 200 ezer fo­rintot ír Puskás doktor számlájára. Ezt a pénzt Ne­mes László adta át neki, hogy vigye el utólag a Bp. Honvéd játékosainak. Mindezért az ügyész dr. Puskás Lajost bűnsegédként vádolta, jelentős vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés bűntettével és vesztegetési vétséggel. ♦ Megértette a vádat, el­követte a cselekményt, és bű­nösnek érzi magát? — hang­zott a bírónő kérdése. — Megértettem, de nem követtem el semmit, és nem érzem magam bűnösnek — így a válasz. Aztán Puskás doktor el­mondta vallomásában, ho­gyan került Debrecenbe. Tu­dott a megye állami és párt­vezetőinek rivalizálásáról. Beszélt a csapat körül kiala­kult áldatlan állapotokról. Azt is említette, hogy egye­sek mellvédként használták fel személyét. Aztán el­mondta, hogy kétéves szer­ződést kötött a DMVSC-vel. — Hál’ istennek, ekkor a megyei pártvezetés kivonult a sportból, mert nem értett egyet személyemmel. A fel­ügyeletet ezután a megyei tanács gyakorolta — közölte rezignál­tan. Részletesen ismertette az 1938 tavaszán kialakult hely­zetet. Szólt két olyan meg­beszélésről, amelyen jelen volt dr. Szabó Imre, a me­gyei tanács elnöke. Különö­sen a második volt érdekes, mert Puskás doktor szerint a tanácselnök ezen az össze­jövetelen egyértelműen meg­fogalmazta, hogy a csapatnak minden áron benn kell ma­radnia az NB I-ben. Ez presztízskérdés. Ezt kívánja a város és a megye érdeke. Mindez a Honvéd-mérkőzés előtt történt. Vajon ki hazudik? Majd részletesen kifejtette Puskás doktor, hogy a Hon­véd elleni pontvételhez neki semmi köze. A Csepel meg­keresését elvállalta, és nem tartotta erkölcstelennek, hogy győzelemre biztatta a főváro­si csapatot. Ismertette, hogy tárgyalt Elekessel és Gálhi­­divel, majd azt is, hogy ké­sőbb hogyan adta át nekik a pénzt. Egy labdarúgással kapcso­latos kérdésre azt válaszol­ta: — Huszonöt éve vagyok a sportban, nem mondanám, hogy Grál-lovagok gyüleke­zete. A vádiratban szereplő 200 ezer forintról közölte, hogy csak a rendőrségen szerzett tudomást róla. Nem beszélt erről korábban senkivel, nem vett át egyetlen fillért sem. A Bunda volt a Honvéd el­leni találkozó? — hangzott egy másik kérdés. — A mérkőzés előtt sem­milyen jelzést nem kaptam, hogy ez a meccs „megvan”. A szembesítéseknél külö­nösen az volt érdekes, ami­kor az elsőrendű vádlott, Ne­mes László cáfolta, hogy dr. Szabó Imre a Honvéd elleni mérkőzés a Csepel-Volán ta­lálkozó kapcsán bármit mon­dott volna nekik. Puskás doktor erre azt vá­laszolta, hogy a tanácselnök még azt is felajánlotta, hogy fia, aki ismeri a Volán-játé­kosokat, majd közbenjár, megbeszéli velük a mérkőzés eredményét. A kétszázezer forintra vonatkozó szembesí­tés eredménytelen volt. A bíróság először Puskás Andreát, a 21. rendű vádlott Puskás doktor leányát hall­gatta ki tanúként, aki el­mondta, hogy Elekes járt ná­luk, de Gálhidira nem em­lékszik pontosan. Elekes József tanú, a Cse­pel volt játékosa nem ismer­te el, hogy az adott időpont­ban egyszer is találkozott volna Puskás doktorral. A szembesítésnél Puskás doktor Elekes szemébe mondta, hogy átadott neki 500 ezer forin­tot. Erre a tanú nyers vála­sza az volt: — Hazugság az egész! A bírónő rendreutasította Elekest, aki rögvest hangne­met váltott. — Valótlan az egész! Elekest szembesítették Puskás Andreával is. A kis­lány közölte:­­ —Jártál nálunk 86 áprili­sában. Erre Elekes megjegyezte: — Úgy hazudsz, mint apád! A bírónő ismét rendreuta­sította Elekest. Végül Gálhidi György tanú sem ismerte el, hogy találko­zott volna dr. Puskás Lajos­sal. Egyelőre úgy tűnik, hogy 700 ezer forint nyomtalant eltűnt. A tanácselnök baráti látogatása Tanúkihallgatásokkal foly­tatódott kedden Debrecenben a bundaper. Először Fülöp Kornélt, a Be­rnevál vezér­­igazgatóját, a klub korábbi alelnökét, majd a baráti kör elnökhelyettesét hallgatták meg. Ő elmondta, hogy részt vett a megyei tanács elnö­kénél egy megbeszélésen, ahol felhatalmazták, hogy be­széljen a játékosokkal, és ígérjen a bennmaradásért nekik 1 200 000 forintot. A bundaügyről nincs tudomá­sa. A továbbiak során Pintye István elnökségi tagot, Ven­­czel Miklóst, a DVSE jelen­legi ügyvezető elnökét, aki korábban a DMVSC elnök­­helyettese volt, Matkó Sán­dort, a Magyar Gördülő­csapágy Művek főosztályve­zetőjét, volt elnökségi tagot, és Tóth Lajost, a megyei ta­nács művelődési, ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetőjét (aki 86-ban fel­ügyelte a DMVSC-t) hallgat­ták ki. A tanúvallomások nem nagyon egyeztek, külö­nösen nem a vádlottak állí­tásaival. Egyik tanú sem em­lékezett rá, hogy részt vett volna olyan megbeszélésen, amelyik a bundával foglal­kozott. Délután dr. Szabó Imrét, a megyei tanács elnökét hall­gatta meg a bíróság. Először a megyei tanács általános sportvezetési és ellenőrzési feladatait ecsetelte. Elismer­te, hogy volt egy alkalommal a szobájában egy megbeszé­lés, de ez nem foglalkozott bundaüggyel. Aztán azt is el­mondta, hogy személy sze­rint ő nem foglalkozott a sporttal, nem is járt meccs­re, hiszen a hétvégeket sem tölti Debrecenben. A DMVSC-nél is mindössze egyszer járt, 1936. április 24- én. Baráti látogatást tett Ne­mes László ügyvezető elnök­nél, aki beosztottja volt. Itt nem esett szó semmiféle bundáról. Egyébként a tanácselnök visszautasította azokat a val­lomásokat, amelyek őt bele­keverték a bundaügybe, sőt azt is, amelyik a fiát hozta összefüggésbe a Csepel—Bp. Volán mérkőzéssel. A szembesítéseknél Császár Ferenc harmadrendű vádlott fenntartotta a rendőrségen és a bíróságon tett vallomá­sát, majd dr. Szabó Imre sze­mébe mondta, hogy két al­kalommal találkozott vele a DMVSC elnökének irodájá­ban, a másodikon a tanács­elnök adott utasítást, hogy mindenáron meg kell oldani a bennmaradást. Sőt, azt is mondta, hogy a fia közre fog működni a Csepel-Volán mérkőzés eredményének elő­zetes megbeszélésénél.. Ugyanezeket mondta a ta­nácselnök szemébe dr. Pus­kás Lajos is. Dr. Szabó Im­re mereven elzárkózott, ta­gadta, hogy ilyeneket mon­dott volna, így a szembesítés eredménytelen maradt. A vád képviselője nem tett fel kérdéseket a tanúknak. A tárgyalás szerdán folytató­dik. Boross Dezső Csuhák Zoltán Nehéz helyzetben a válogatók SS Sportlövészet Hétfőn késő este ért véget a meghosszabbított lövész­hétvége a Marczibányi té­ren. Az utolsó napon már csak azok léphettek lőállás­ba, akik a válogatóverseny első felvonásában bizonyítot­ták, hogy a közelgő légfegy­veres világbajnokság előtt érdemesek a szövetségi ka­pitány figyelmére. Elmélet­ben számonként még hat­nyolc versenyző pályázhatott a VB-csapattagságra. Elmé­letileg, mert volt sportlövő, aki már a márciusi Európa­­bajnokságon vagy a válogató első részében megváltotta je­gyét Szarajevóba. Ezek közé tartozott a lég­­puskás Joó Éva. Ha nem in­dult volna a válogatón, ak­kor sem lett volna senki, aki megkérdőjelezte, hogy helye van a VB-csapatban. Ő mégis rajthoz állt, és ha már lőtt, akkor nyert is. Mostani, 393 körös alaperedményének a világbajnokságon is örül­nénk, bár edzője, Szucsák László szerint az április 27-i rajtig még javulni fog a volt Európa-bajnok formája. A válogató mindkét felvonásá­ban kimagasló teljesítményt nyújtott az MHSZ FÉG lég­­puskása, Bogdán Márta is, aki így alaposan feladta a leckét a szakembereknek. A Felszabadulási emlék­­verseny második napjának meglepetésembere, a légpisz­­tolyos Karacs Zsolt hétfőn gyengébben szerepelt, tíz kör-­ rel lőtt kevesebbet (571), mint két nappal korábban. A kecskeméti Szabó László azonban nem fáradt el a lö­vészhétvége befejező napjára sem, mind az alap-, mind a fináléeredményén javítani tudott, s nagy fölénnyel nyert. . Nem lesz könnyű dolga a szövetségi kapitánynak, ami­kor összeállítja a női légpisz­­tolyos csapatot, négyen is — Ferencz, Gönczi, Kokroczóné és Kitti — jó eséllyel pályáz­nak a három kiadó helyre. Az első válogatón győztes Kuti Margit hétfőn rosszabb na­pot fogott ki, nem szólhatott bele az első három hely sor­sát eldöntő küzdelembe. Kot­­roczó Lászlóné és Ferencz Ágnes mindkét válogató után dobogóra állhatott, Gönczi Anna a befejező napon volt meggyőzőbb. Kérdés, hogy a szövetségi kapitány melyikük formáját ítéli stabilabbnak? A válogató verseny után nyomban össze is ültek a szakcsoportok, dr. Hammerl László szövetségi kapitány azonban kérdésünkre el­mondta, hogy csak a jövő heti elnökségi ülés után hoz­zák nyilvánosságra az utazó csapat névsorát. Férfiak: Légpuska: 1. Zá­honyi (Bp. Honvéd) 686.5 (585, 101.5), 2. Gombos (MHSZ KLK) 682.2 (581, 101.2), 3. Gergely (MHSZ KLK) 679.4 (580, 99.4). Lég­­pisztoly: 1. Szabó (Kiskunsá­gi Erdész) 676.1, 2. Paparátz (II. Dózsa) 672.6 (573, 96.6), 3. Pálinkás (Székesfehérvár) 670.5 (571, 90.5). Nők. Lég­puska: 1. Joó (MHSZ KLK) 495.2 (393, 102.2), 2. Bogdán (MHSZ FÉG) 492.9 (392, 100.9), 3. Kocsis (MHSZ KLK) 491 (301, 90). Légpisztoly: 1. Ferencz (II. Dózsa) 482.6 (382, 109.6), 2. Gönczi (Bp. Hon­véd) 475.9 (378, 97.9), 3. Kot­­reczóné (MHSZ KLK) 473.4 (378, 95.4).

Next