Népsport, 1989. április (45. évfolyam, 77-102. szám)
1989-04-12 / 86. szám
NÉPSPORT Labdarúgás XLV. 86. ♦ 1989. április 12. Úgy tinért, binatellesnül megtehetik Az MLSZ-en pénteken már döntenek is Meghallgatások futószalagon Nagyon sokan vártak erre a napra. Az MLSZ-ben is alaposan felkészültek a várhatóan nagy forgalomra. Arra talán senki nem gondolt, hogy megszakításokkal hat és fél órán át tart a meghallgatás. Játékosok, ügyvédek, egyesületi képviselők adták egymásnak a kilincset. Reggel 9 órakor már ki lehetett törmni a megtelt táblát. Az előtérben sokan várakoztak az 1936-ban játszott Debrecen—Honvéd mérkőzés szereplői közül, s lassan gyülekeztek az 1938-as, Kaposvár—Debrecen találkozón besározódottak. A reflektorfénybe Honvéd- játékosok kerültek, az egykori és a mai kispestiek: Andrusch, Fitos, Gróf, László, Kerepeczky ugyanis már nincs a piros-fehéreknél. Mi történt mintegy három esztendeje? Sokszor hangzott el a kérdés. Rendőrségen, bíróságon, s, most legújabban ez MLSZ tanácstermében. Dr. Rácz Gyula, a fegyelmi bizottság elnöke annyit kérdezett, hogy végül berekedt. Sallai Sándor, a kulcsfigura, az 1986-ban játszott mérkőzés negatív hőse egy órán át válaszolt a kérdésekre. A debreceniek ajánlatáról most ezt mondta: az öltözőben, az edzés előtt, általában mindenkinek ott kell lennie. Közöltem játékostársaimmal, hogy engem megkerestek, s azt kérték, segítsünk, hogy a Debrecen bentmaradjon, s szolgálatainkért 600 ezer forintot ajánlottak. Az volt a közös álláspont, hogy jól jönne a felajánlott pénzöszszeg, azonban senki nem volt hajlandó burvházni. A csapatkapitány, Nagy Antal talán azt mondta, hogy közöljem a debreceniekkel: minden rendben van, fogadjuk el az ajánlatot, ha már ilyen erőszakosak. Úgy gondoltuk, ezen a mérkőzésen ugyanúgy játszunk, mint a többin, amennyiben győzünk, úgy megkapjuk a Honvédtól a prémiumot, amennyiben döntetlen vagy kikapunk, úgy elfogadjuk a Debrecen által felajánlott összeget. Ki osztotta el a pénzt? Ki adta át? És hol? Kérdések, melyekre mindenki kitérő választ adott. Valaki szólt, hogy itt a pénz, valaki odaadta, de hogy ki, arra csupán Fodor és Kerepeczky adott egyenes választ, megmondta, hogy Nagy Antal adta át neki a pénzt. Hlogy miért kapták? Ahány játékos, annyiféle válasz. Fitos többek között ezt mondta: „Megkérdeztem egyik játékostársamtól, hogy ez milyen pénz, azt válaszolta, azért kaptam, mert jól vezettem a repülőgépet”. (Fitos azt mondta a tárgyaláson, ő a pilótafülkében volt a Debrecen—Budapest repülőúton, amikor a csapat a meccsről jött haza.) A többség, s persze, Fitos is elmondta, sejtették, illetve tudták, hogy a pénzt a debreceni 1-1-ért kapták. A majdnem ötvenoldalas jegyzőkönyv sok mindenről árulkodik. Talán egyet nem tud pontosan visszaadni: az érzelmeket, a bizakodást, a megbánást. Ki-ki saját vérmérséklete szerint beszélt arról, hogy megbánta, amit tett. Október vége óta nincs mérkőzés, nincs prémium, kútbaesett a külföldi szerződés (Sallai, Fitos). Szóval túl nagy ára van annak az összegnek, melyet valakitől, valahol átvettek. Sokba került ez az ügylet. S hogy mégis miért tették, erre azt felelte az egyik játékos, úgy hitték, megtehetik, mert akkor olyan volt a hangulat, mert úgy érezték, ez talán nem is olyan nagy hiba, s talán nem is jönnek rá a hatóságok. Mit hozhat a jelen és a jövő? Biró József, a Bp. Honvéd új szakosztályi elnöke a kispesti játékosok meghallgatása után a következőket mondta: — A Honvéd mai vezetése elhatárolja magát ettől az ügytől, azonban a következményeket vállalja. Ez presztízsveszteséget jelentett, de anyagi kárt is. Ebből a legfontosabb az erkölcsi kár. A tanulságokat a vezetőség levonta. A fegyelmi eljárás alá vont játékosok értéket jelentenek a labdarúgásnak, kérjük, hogy pályafutásuk ne törjön meg! Voltak, akik elismerték tettüket, voltak, igyekeztek ködösíteni. Úgy záruljon le ez az ügy, hogy a jövőben ki lehessen zárni a hasonló eseteket, amelyek azonban nem függetlenek a társadalmi környezettől. A Kaposvár—Debrecen ügy egyszerűbbnek tűnt. Deákvári, Alelesz és Rácz is elismerte, pénzt kapott a 3-0-lal végződött mérkőzésért. Ugyan döntetlenben egyeztek meg a debreceniekkel, ám simán kikaptak. A Debrecen azonban „úr” volt, s kifizette a kialkudott 125 ezer forintot. Deákvári, Bíró, Meksz és Rácz annak rendje és módja szerint megosztozott az összegen. Mi lesz a most beidézett és meghallgatott 12 játékos fegyelmi büntetése? Érthető, hogy az elnök most nem szövegezte meg kollégáival együtt a fegyelmi határozatot. Idő kell, amíg áttanulmányozzák az ügyiratokat, rendezik a vallomásokat. Érdemes-e találgatni, kire milyen sportbüntetés vár? Úgy hisszük, felesleges, s nem lt volna helyes a dolgok elébe vágni. — Pénteken közöljük az egyesületek képviselőivel, ki milyen sportbüntetésben részesül — mondta dr. Rácz Gyula. — Igyekszünk mindent mérlegre tenni. A beismerést, a megbánást, az eltelt időt, s persze az elkövetett fegyelmi vétség nagyságát. Pénteken tehát többet tudunk már. Varga Béla Puskás dr. nem érzi bűnösnek magát Eredménytelen szembesítések Debrecenben Nyomtalanul eltűnt 700 ezer forint Több mint egy hónapos szünet után hétfőn reggel folytatódott Debrecenben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság nagytermében a labdarúgó bundaper. A tanácsvezető bírónő miután szemrevételezte a meghívottakat, ismertette az eddigi tárgyalások jegyzőkönyvét, majd felhívta a vádlottak figyelmét: ha valakinek van valamilyen egészségügyi, vagy más problémája, adjon be igazolást, mert ez ítélethozatal előtt a bíróságnak ismernie kell az esetleges büntetéselviselési készséget. Majd felolvasta az MLSZ-nek a bíróság megkeresésére adott válaszát, a bundában szereplő labdarúgók eddigi fegyelmi eljárásáról. Bent kell maradni A tárgyalás érdekességeként dr. Puskás Lajos vádlottként állt a bíróság előtt. Ő volt az edzője a DMVSC- nek azon az 1986-os Honvéd elleni mérkőzésen. Puskás doktor egyébként Görögországban edzősködött, ezért nem volt jelen a korábbi tárgyalásokon. Hazajött önként, jelentkezett a rendőrségen, részben emiatt szünetelt hosszabb ideig az eljárás. Az adatok felvétele után a bírónő megkérdezte: “ Útlevele van? — Volt, de elvették a rendőrségen — hangzott a válasz. (Érdekes, Puskás Lajostól elvették az útlevelet!?) Ezután az ügyész felolvasta a pótvádiratot, amelynek lényege: 1936 áprilisában az utolsó bajnoki forduló előtt a DMVSC NB I-ben maradása érdekében Nemes László az egyesület akkori ügyvezető elnöke és dr. Puskás Lajos megállapodtak, hogy tárgyalnak a Bp. Honvéddal és a Csepellel. Puskás doktor vállalta, hogy beszél a csepeliekkel. A szükséges pénzt a baráti körtől akarták megszerezni. Megtörténtek az egyeztetések, Puskás doktor felvette a kapcsolatot Elekessel és Gálhidival, a két csepeli játékossal, akik 500 ezer forintot kértek, hogy megverjék a Volánt. Puskás doktor április 25-én átvette a fenti összeget, majd Pestre utazott, és elhelyezte a pénzt a saját lakásában. Ezután találkozott Komora Imrével, a Bp. Honvéd akkori vezető edzőjével, aki elzárkózott az egyezkedéstől. Az április 26-án lejátszott és 1-1-re végződött DMVSC —Bp. Honvéd mérkőzés után Puskás doktor a lakásán átadta a pénzt Elekesnek. A vádirat még 200 ezer forintot ír Puskás doktor számlájára. Ezt a pénzt Nemes László adta át neki, hogy vigye el utólag a Bp. Honvéd játékosainak. Mindezért az ügyész dr. Puskás Lajost bűnsegédként vádolta, jelentős vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés bűntettével és vesztegetési vétséggel. ♦ Megértette a vádat, elkövette a cselekményt, és bűnösnek érzi magát? — hangzott a bírónő kérdése. — Megértettem, de nem követtem el semmit, és nem érzem magam bűnösnek — így a válasz. Aztán Puskás doktor elmondta vallomásában, hogyan került Debrecenbe. Tudott a megye állami és pártvezetőinek rivalizálásáról. Beszélt a csapat körül kialakult áldatlan állapotokról. Azt is említette, hogy egyesek mellvédként használták fel személyét. Aztán elmondta, hogy kétéves szerződést kötött a DMVSC-vel. — Hál’ istennek, ekkor a megyei pártvezetés kivonult a sportból, mert nem értett egyet személyemmel. A felügyeletet ezután a megyei tanács gyakorolta — közölte rezignáltan. Részletesen ismertette az 1938 tavaszán kialakult helyzetet. Szólt két olyan megbeszélésről, amelyen jelen volt dr. Szabó Imre, a megyei tanács elnöke. Különösen a második volt érdekes, mert Puskás doktor szerint a tanácselnök ezen az összejövetelen egyértelműen megfogalmazta, hogy a csapatnak minden áron benn kell maradnia az NB I-ben. Ez presztízskérdés. Ezt kívánja a város és a megye érdeke. Mindez a Honvéd-mérkőzés előtt történt. Vajon ki hazudik? Majd részletesen kifejtette Puskás doktor, hogy a Honvéd elleni pontvételhez neki semmi köze. A Csepel megkeresését elvállalta, és nem tartotta erkölcstelennek, hogy győzelemre biztatta a fővárosi csapatot. Ismertette, hogy tárgyalt Elekessel és Gálhidivel, majd azt is, hogy később hogyan adta át nekik a pénzt. Egy labdarúgással kapcsolatos kérdésre azt válaszolta: — Huszonöt éve vagyok a sportban, nem mondanám, hogy Grál-lovagok gyülekezete. A vádiratban szereplő 200 ezer forintról közölte, hogy csak a rendőrségen szerzett tudomást róla. Nem beszélt erről korábban senkivel, nem vett át egyetlen fillért sem. A Bunda volt a Honvéd elleni találkozó? — hangzott egy másik kérdés. — A mérkőzés előtt semmilyen jelzést nem kaptam, hogy ez a meccs „megvan”. A szembesítéseknél különösen az volt érdekes, amikor az elsőrendű vádlott, Nemes László cáfolta, hogy dr. Szabó Imre a Honvéd elleni mérkőzés a Csepel-Volán találkozó kapcsán bármit mondott volna nekik. Puskás doktor erre azt válaszolta, hogy a tanácselnök még azt is felajánlotta, hogy fia, aki ismeri a Volán-játékosokat, majd közbenjár, megbeszéli velük a mérkőzés eredményét. A kétszázezer forintra vonatkozó szembesítés eredménytelen volt. A bíróság először Puskás Andreát, a 21. rendű vádlott Puskás doktor leányát hallgatta ki tanúként, aki elmondta, hogy Elekes járt náluk, de Gálhidira nem emlékszik pontosan. Elekes József tanú, a Csepel volt játékosa nem ismerte el, hogy az adott időpontban egyszer is találkozott volna Puskás doktorral. A szembesítésnél Puskás doktor Elekes szemébe mondta, hogy átadott neki 500 ezer forintot. Erre a tanú nyers válasza az volt: — Hazugság az egész! A bírónő rendreutasította Elekest, aki rögvest hangnemet váltott. — Valótlan az egész! Elekest szembesítették Puskás Andreával is. A kislány közölte: —Jártál nálunk 86 áprilisában. Erre Elekes megjegyezte: — Úgy hazudsz, mint apád! A bírónő ismét rendreutasította Elekest. Végül Gálhidi György tanú sem ismerte el, hogy találkozott volna dr. Puskás Lajossal. Egyelőre úgy tűnik, hogy 700 ezer forint nyomtalant eltűnt. A tanácselnök baráti látogatása Tanúkihallgatásokkal folytatódott kedden Debrecenben a bundaper. Először Fülöp Kornélt, a Bernevál vezérigazgatóját, a klub korábbi alelnökét, majd a baráti kör elnökhelyettesét hallgatták meg. Ő elmondta, hogy részt vett a megyei tanács elnökénél egy megbeszélésen, ahol felhatalmazták, hogy beszéljen a játékosokkal, és ígérjen a bennmaradásért nekik 1 200 000 forintot. A bundaügyről nincs tudomása. A továbbiak során Pintye István elnökségi tagot, Venczel Miklóst, a DVSE jelenlegi ügyvezető elnökét, aki korábban a DMVSC elnökhelyettese volt, Matkó Sándort, a Magyar Gördülőcsapágy Művek főosztályvezetőjét, volt elnökségi tagot, és Tóth Lajost, a megyei tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetőjét (aki 86-ban felügyelte a DMVSC-t) hallgatták ki. A tanúvallomások nem nagyon egyeztek, különösen nem a vádlottak állításaival. Egyik tanú sem emlékezett rá, hogy részt vett volna olyan megbeszélésen, amelyik a bundával foglalkozott. Délután dr. Szabó Imrét, a megyei tanács elnökét hallgatta meg a bíróság. Először a megyei tanács általános sportvezetési és ellenőrzési feladatait ecsetelte. Elismerte, hogy volt egy alkalommal a szobájában egy megbeszélés, de ez nem foglalkozott bundaüggyel. Aztán azt is elmondta, hogy személy szerint ő nem foglalkozott a sporttal, nem is járt meccsre, hiszen a hétvégeket sem tölti Debrecenben. A DMVSC-nél is mindössze egyszer járt, 1936. április 24- én. Baráti látogatást tett Nemes László ügyvezető elnöknél, aki beosztottja volt. Itt nem esett szó semmiféle bundáról. Egyébként a tanácselnök visszautasította azokat a vallomásokat, amelyek őt belekeverték a bundaügybe, sőt azt is, amelyik a fiát hozta összefüggésbe a Csepel—Bp. Volán mérkőzéssel. A szembesítéseknél Császár Ferenc harmadrendű vádlott fenntartotta a rendőrségen és a bíróságon tett vallomását, majd dr. Szabó Imre szemébe mondta, hogy két alkalommal találkozott vele a DMVSC elnökének irodájában, a másodikon a tanácselnök adott utasítást, hogy mindenáron meg kell oldani a bennmaradást. Sőt, azt is mondta, hogy a fia közre fog működni a Csepel-Volán mérkőzés eredményének előzetes megbeszélésénél.. Ugyanezeket mondta a tanácselnök szemébe dr. Puskás Lajos is. Dr. Szabó Imre mereven elzárkózott, tagadta, hogy ilyeneket mondott volna, így a szembesítés eredménytelen maradt. A vád képviselője nem tett fel kérdéseket a tanúknak. A tárgyalás szerdán folytatódik. Boross Dezső Csuhák Zoltán Nehéz helyzetben a válogatók SS Sportlövészet Hétfőn késő este ért véget a meghosszabbított lövészhétvége a Marczibányi téren. Az utolsó napon már csak azok léphettek lőállásba, akik a válogatóverseny első felvonásában bizonyították, hogy a közelgő légfegyveres világbajnokság előtt érdemesek a szövetségi kapitány figyelmére. Elméletben számonként még hatnyolc versenyző pályázhatott a VB-csapattagságra. Elméletileg, mert volt sportlövő, aki már a márciusi Európabajnokságon vagy a válogató első részében megváltotta jegyét Szarajevóba. Ezek közé tartozott a légpuskás Joó Éva. Ha nem indult volna a válogatón, akkor sem lett volna senki, aki megkérdőjelezte, hogy helye van a VB-csapatban. Ő mégis rajthoz állt, és ha már lőtt, akkor nyert is. Mostani, 393 körös alaperedményének a világbajnokságon is örülnénk, bár edzője, Szucsák László szerint az április 27-i rajtig még javulni fog a volt Európa-bajnok formája. A válogató mindkét felvonásában kimagasló teljesítményt nyújtott az MHSZ FÉG légpuskása, Bogdán Márta is, aki így alaposan feladta a leckét a szakembereknek. A Felszabadulási emlékverseny második napjának meglepetésembere, a légpisztolyos Karacs Zsolt hétfőn gyengébben szerepelt, tíz kör- rel lőtt kevesebbet (571), mint két nappal korábban. A kecskeméti Szabó László azonban nem fáradt el a lövészhétvége befejező napjára sem, mind az alap-, mind a fináléeredményén javítani tudott, s nagy fölénnyel nyert. . Nem lesz könnyű dolga a szövetségi kapitánynak, amikor összeállítja a női légpisztolyos csapatot, négyen is — Ferencz, Gönczi, Kokroczóné és Kitti — jó eséllyel pályáznak a három kiadó helyre. Az első válogatón győztes Kuti Margit hétfőn rosszabb napot fogott ki, nem szólhatott bele az első három hely sorsát eldöntő küzdelembe. Kotroczó Lászlóné és Ferencz Ágnes mindkét válogató után dobogóra állhatott, Gönczi Anna a befejező napon volt meggyőzőbb. Kérdés, hogy a szövetségi kapitány melyikük formáját ítéli stabilabbnak? A válogató verseny után nyomban össze is ültek a szakcsoportok, dr. Hammerl László szövetségi kapitány azonban kérdésünkre elmondta, hogy csak a jövő heti elnökségi ülés után hozzák nyilvánosságra az utazó csapat névsorát. Férfiak: Légpuska: 1. Záhonyi (Bp. Honvéd) 686.5 (585, 101.5), 2. Gombos (MHSZ KLK) 682.2 (581, 101.2), 3. Gergely (MHSZ KLK) 679.4 (580, 99.4). Légpisztoly: 1. Szabó (Kiskunsági Erdész) 676.1, 2. Paparátz (II. Dózsa) 672.6 (573, 96.6), 3. Pálinkás (Székesfehérvár) 670.5 (571, 90.5). Nők. Légpuska: 1. Joó (MHSZ KLK) 495.2 (393, 102.2), 2. Bogdán (MHSZ FÉG) 492.9 (392, 100.9), 3. Kocsis (MHSZ KLK) 491 (301, 90). Légpisztoly: 1. Ferencz (II. Dózsa) 482.6 (382, 109.6), 2. Gönczi (Bp. Honvéd) 475.9 (378, 97.9), 3. Kotreczóné (MHSZ KLK) 473.4 (378, 95.4).