Nemzeti Sport, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-04 / 34. szám
4 NEMZETI SPORT Hozzák vissza Verebest! „Árulás” történt! Tatára, az edzőtáborba valaki beengedte a hideget. Befagyott a tó, s hiába sütött délelőttönként szikrázóan a nap, a hideg mégis iszonyú maradt. Igaz, a befagyott tó hátán pazar látványt nyújtottak a színes anorákokban korcsolyázó gyerekek. De ez a látvány csak a tóparton álldogálóknak volt kellemes. A Játékvezetői Testület NBl-s kerettagjainak viszont elment a kedve az egésztől. Különösen a szegedi Aczél Tibornak, aki hosszú betegség után ismét együtt készült a többiekkel. Szerda déltől ugyanis Tatán edzőtáboroztak a játékvezetők. Szokásos ez a tábor, hiszen minden évben a tavaszi idény kezdete előtt igyekeznek erőt gyűjteni a síp mesterei. A korábbi években ilyenkor lefutották a szokásos Cooper-tesztet, és eleget tettek a többi fizikai erőfelmérésnek is. Most azonban csak szabálykérdésekből vizsgáztak. Az idejük nagyobbik részét napi két edzésre fordították. Hévízi Ottó, a játékvezetők edzője ezekben a napokban nem tartozott a legnépszerűbb emberek közé. Kapott olyan jelzőt, hogy „gyilkos”, „inkvizítor”, „szörnyeteg”. A mosolygós mester mindezt azzal érdemelte ki, hogy ilyen kemény felkészülést még sohasem írt elő a rábízott játékvezetőknek. Mindjárt az első délután tizenkét kilométeres futás szerepelt az étlapon. Ezt követően délelőttönként a játékvezetők megismerték a hosszútávfutók magányosságát, mert a penzum nemhogy kevesebb, hanem egyre több lett. Volt olyan nap, amikor háromszor kellett körbefutni a tatai kis tavait, méghozzá időre, Így aztán akadt olyan példátlan eset is, hogy az edző kivitt két labdát magával, de a futás után hiába kínálgatta a játékszereket, senkinek sem volt kedve játszani. Csak úgy élcelődésből odaszóltam a mesternek: — Nagyon vidámak a fiaid, nem tartasz nekik edzést? — Hagyd el, milyen keményen még nem fogtam meg őket soha. Egyre többször hangzik el, hogy inkább hozzák vissza a Verebest!... (Néhány évvel ezelőtt az MTK-VM mestere volt a játékvezetők edzője ( A szerk.): Szent őrültek Az utolsó előtti napon a jószívű inkvizítor megkegyelmezett fiainak, mert a nagy hideg miatt nem engedte a szabadban futni őket, hanem bevitte a futófolyosóra. Ott viszont a bemelegítés után 50x100 métert kellett futniuk. Bevallom őszintén, nem értem ezt a társaságot. Felnőtt emberek, meglett családapák, és azért, hogy néhány hét múlva a bajnoki mérkőzéseken a publikum lehülyézze őket, képesek spontán „szórakozásból” sanyargatni magukat. Ezek nem normálisak. Vagy inkább szent őrültek, akik nagyon szeretik a labdarúgást. Na, persze, hiú emberek (is), mert azért jólesik nekik, hogy bár szidják őket, ismerik a nevüket. Persze a fizikai kínzás mellett számot kellett adniuk az elméleti felkészültségükből is. Győri László, az oktatási bizottság vezetője olyan tesztet dolgozott ki számukra, amelynél a helyies megfejtés mellé még le kellett írni azt is, hogy miért ítélkezett úgy a játékvezető, ahogy tette. Ez azt jelentette, hogy el kellett gondolkodniuk a szabály alkalmazásán. Az eredmény döbbenetesen jónak mondható, a nagy többség majdnem százszázalékosan oldotta meg a feladatot. Persze a játékvezetőknek részük volt, alapos fejmosásban is. Nem véletlenül, hiszen az őszi utolsó fordulókban, bizony, akadt némi bírátnlvasó a játékvezetésben. Müncz György, az ellenőrző bizottság vezetője név szerint értékelte az NB I-es bírókat, és alaposan megmondta a véleményét még a mi osztályzataink alapján őszi elsőként végzett Roxin Györgynek is, aki egy Üllői úti mérkőzésen partjelzőként igen gyenge teljesítményt nyújtott. Kibékültek Clórenra. Természetesen volt vendégjárás is az edzőtáborban. Az elnökség meghívta Glázer Róbertet, a Veszprém volt, a Rába ETO jelenlegi edzőjét, hiszen vele sokszor meggyűlt a baja a játékvezetőnek. Most szemtől szemben lehetett véleményt cserélni. Glázer elmondta a játékvezetőknek, hogy ő neveltetéséből adódóan izgága, mert mindig arra tanították, hogy egyenesen, őszintén mondja meg a véleményét. Ezt gyakran meg is tette, s bizony, csak utóbb jön rá, hogy sokszor megsértett másokat. Igaz, a kitörések után 20—30 perc elteltével lehiggad, s ha úgy látja, hogy a másik félnek volt igaza, akikor elnézést kér. Azt is elmondta, hogy nála a közös labdavisszaszerzés a cél. Megszűnik egyegy játékos követő emberfogása, mert erre niimcs szükség. Sérelmezte, hogy a harcos játékmodorral szerzett labdát a játékvezetők nem díjazzák, hanem gyakorta lefújják. Ezzel viszont a pipogya, nyámnyila taktikát követő csapatokat segítik. Arról is beszélt, hogy labdaszerzési céllal nála alkalmazzák a játékosok a térfélkiürítést. Ezt egyszerűbben lestaktikának nevezik. Egy adott jelre a hátvédek előrefutnak, de hogy a mélységből ne tudjon senki támadást indítani, ezért bocsánatos bűnnek számít, sőt, kötelező a taktikai fault. Nos, ezt már kevésbé díjazták a játékvezetők. Azzal sem sokan értettek egyet, hogy Glázer a kispadról kinéz magának egy támpontot a pálya valamelyik részénél, s ahhoz viszonyítva ítéli meg a leshelyzeteket. Azt viszont már örömmel hallotta mindenki, hogy sérülést színlelő játékosait szigorúan megbünteti az edző. Egy szó, mint száz, békejobbot nyújtott egymásnak Glázer és a játékvezetői testület. Az edző megígérte, hogy igyekszik uralkodni idegein. Legalábbis az első bajnoki mérkőzés első percéig. Bundázáskor mit kell tenni? Dr. Szilágyi György, a nemzetközi szabályalkotó testület (Board) játékmódosítási határozatairól tartott előadást. Sok újdonságról számolt be, amelyet a bajnoki rajt előtt majd külön cikkben ismertetünk. Most csak csemegeként egy-két érdekességet. Megszűnt az a klasszikus tesztkérdés, hogy érhet-e el gólt játékos, ha nem lép pályára. Valamikor az volt a válasz, hogy igen, mert a cserejátékos odaballag a szögletzászlóhoz és a hálóba csavarja a labdát. Erre többet nincs lehetőség, mert a cserejátékos nem érhet addig a labdához, míg be nem lépett a pályára. Arra a kérdésre, hogy mit tegyen a játékvezető, ha észleli, hogy az egyik csapat vesztésre vagy döntetlenre játszik, azaz bundáziik, most az a válasz, hogy semmit. A FIFA szerint nem a játékvezetők dolga ezt eldönteni. Vemrégidrós, avagy dr. Laczkó mamája Felkereste a játékvezetőket dr. Fekete János, az MLSZ Fegyelmi Bizottságának, elnöke is, aki sok-sok mindenre felhívta a figyelmet. Többek között arra,, hogy a játékvezetőknek illik pontosan kitölteni a mérkőzés jegyzőkönyvét, különösen akkor, hogy ha valakit leküldenek a pályáról. Nagy derültség közepette sorolt fel néhány kirívó példát, de ezekből tényleg lehetett tanulni. A táborzárás napján, vasárnap délelőtt dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke és Czékus Lajos volt a vendég. Az NB II-es játékvezetőik nagy tetszéssel fogadták Laczkó dr. ígéretét, hogy a szövetség őket is felszereli Umbro-szereléssel. Az elnök aztán beszélt az MLSZ anyagi helyzetéről, a totóval kapcsolatos vitáról, és egyértelműen megfogalmazta: amennyiben a labdarúgás nem részesül a bevételből, akkor nem lesz a totón külföldi mérkőzés sem. — Két rossz van a magyar labdarúgásban — mondta doktor Laczkó. — A játékvezető és az MLSZ elnöke. Mert ha önök roszszul fújnak, akkor mindjárt az én édesanyámat szidják. De a tréfát félretéve: az elnök elismerte, hogy nehéz vállalkozás a játékvezetés, és jelenleg jó célpont,mert a bírókat büntetlenül lehet szidni. Azért azt kérte, hogy a bírók vezessék jobban a mérkőzéseket, mert lehet ezt jobban is csinálni. • • • Végül minden külön értesítés helyett szeretném felsorolni az ellenőri keret tagjait, akiknek február 16- án 16 órakor kötelező oktatáson kell megjelenniük a Stadion Hotelben: Aranyosi Lajos, Asztalos István, Biczó József, Bognár Tibor, Boronkay László, Büki László, Csernefalvy László, Divinyi Béla, Egervári Ferenc, Emsberger Gyula, Eőry Zoltán, Farkas József, Gabi Géza, Győri László, Halász Mihály, Hegedűs Károly, Hévízi Ottó, Hídvégi István, Hornyik Károly, Horváth Lajos, Jaczina Róbert, dr. Jármai Tibor, dr. Kamarás István, Kaposi Sándor, Koroknái József, Kósik Frigyes, Kőrös László, Lauber Gyula, Maczkó József, Marton László, Medveczki János, Megyebíró János, Mohácsi Lajos, Müncz György, Nagy Béla, Nagy Miklós, Nagy II Miklós, dr. Neuber Alajos, Nyeste István, Palotai Károly, Páldi Ede, dr. Rákóczi István, Schlick János, Stenczel István, Szabó Sándor, Ternóczky Béla, Vízhányó László, Vukman László, Zsigmond Sándor, Boross Dezső A soroksári MÉSZÁROS BABU A RÉGI SIKEREK SZÍNVÉIZÉN? Ebacin Zeli — mint AiyéfiítáBíf csiszoló? Harlem! Az ember lelki szemei előtt kétméteres, ébenfekete labdazsonglőrök jelennek meg, akik oly csodálatosan tudják a kosárba varázsolni a labdát. Amikor megtudtam, hogy Soroksáron létezik egy Harlem nevű sportklub, természetesen mi másra gondolhattam volna, minthogy ezek a derék soroksári fiúk is a palánkok alatt vitézkednek. De hát hamar kiderült, hogy a hazai Harlem után még két betű áll, történetesen az FC, amely egyértelművé teszi, hogy a soroksári „harlemesek” nem kézzel, hanem lábbal bűvölik a labdát. A szóbanforgó futballkub külön pikantériája, hogy maszek vállalkozás. Azonnal két kérdés merül fel az emberben: a futballisták miért éppen egy híres kosárlabdacsapat nevét választották? Hogy jut eszébe néhány soroksári fiatalembernek, hogy magán labdarúgóklubot alakítsanak ? A válaszra két illetékes is akad: Stercegh Imre, a Harlem FC elnöke, egykori NB II-es futballista, valamint Diglics Gyula, aki amellett, hogy középpályásként ügyeskedik a csapatban, mellesleg a technikai igazgató szerepkörét is betölti. Tőlük tudtam meg, hogy a Harlem FC nevet nem a kosarasok ihletése adta, hanem egy holland futballklub, amely hosszú évekig a tulipános bajnokság élvonalában is szerepelt. (Igaz, a „névadó” egy a-val „hosszabban” írja a nevét — a Szerk.) Ami pedig a másik kérdést illeti, Diglics Gyula indokol: — Az egyesülési törvény lehetővé tette, hogy megalakítsuk ezt a magánklubot. Korábban kispályás kerületi bajnokságban játszottunk, de közben egyre többen jelentkeztek, így összejött egy nagypályás csapat. A Harlem FC tagjai valamennyien régi focisták, zömében harmincon felüli játékosok, akik még ma is nagyon szeretik a futballt. Ez a mániánk nem olcsó mulatság, drága a pálya, drágák a felszerelések. Így aztán jó mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Havonta öt-hatezer forintot áldozunk kedvenc sportágunkra. De olyan lelkesen csináljuk, mintha minket fizetnének. Nagy bánatukra megszűnt a Volánbusz pályája, ahová — most már elárulják — egy ideig a kerítésen át szökdöstek be edzeni és mérkőzéseket játszani. Most a VOSE-tól bérlik a pályát. Edzőre már nem telik a csapatnak. Ezt a feladatot a legjobb játékosuk, a csapatkapitány Frankó László (aki egykor a Vasasban is rúgta a labdát) végzi. A Harlem FC vezetői azt állítják, a dolgát „frankón” végzi ... Ám nem lehetetlen, hogy mire ezek a sorok megjelennek, a Harlem FC „nagy halat” igazol. — Szeretnénk beszervezni kapusnak és edzőnek Mészáros Bubut, aki ős-soroksári és egyébként is most ráér — árulja el a titkot Hercegh Imre. — Az igazi az lesz, amikor beindítjuk a serdülőcsapatunkat — fejtegeti a technikai igazgató. — Perlaki Jenő polgármester, aki egy kozmetikai kft. vezetője, felajánlotta a Harlem FC utánpótlásának szponzorálását. Az a célunk, hogy a tehetséges soroksári és erzsébeti kissrácokból kiváló focistákat neveljünk. Legalább olyanokat, mint amilyen a jövendő edzőjük volt... Hogy kiről van szó? „Természetesen” egy erzsébeti kiválóságról: Ebedli Zoliról, Kemény György II. 34. ♦ 1991. február 4. Váci és békéscsabai siker Egerben telt ház — ezer néző — előtt zajlott le a Hírlap-Sámson Kupa teremlabdarúgó-torna. Szombaton a csoportmérkőzésekre került sor majd vasárnap vívták a helyosztókat. Az első négy helyezett között összesen százezer forint pénzdíj került felosztásra, 40 000, 30 000, 20HÍD és 10 000 forint formájában. A csoportmérkőzések eredményei. A-csoport: Heves megye—BVSC 3-2 (2-1) Vác—BVSC 5-1 (3-0) Vác—Heves megye 3-2 (2-2) Az A-csoport végeredménye: 1. Vác 6, 2. Heves megye 3, 3. BVSC 1 pont. B-csoport: Eger SL—Gyöngyösi SE 4-2 (2-2) DVSC—Gyöngyösi SE 1-0 (1-0) Eger SE—DVSC 4-3 (3-1) A B-csoport végeredménye: 1. Eger SE 6. 2. DVSC 3. 3. Gyöngyösi SE 0. A 3. helyért: DVSC—Heves megye 6-5 (1-2) G: Vancsa 3, Nagy L. 2, Plókai, ill. Farkas R. 2, Maruzs, Habóczki, Fehér. Az első helyért : Váci Izzó—Eger SE 9-3 (6-1) G: Bánföldi 3, Nagy T. 2, Kalvach 2, Víg, Zombori ill. Fodor 3. Különdíjasok. A legjobb kapus: Berta László (Heves megye). A legjobb mezőnyjátékos: Vancsa Miklós (DVSC). A torna gólkirályi címén Bánföldi (Vác), és Fodor (Eger) osztozott. A maiak mellett az Egerprint Kupa keretében öregfiúcsapatok is megmérkőztek, ahol olyan egykori hevesi labdarúgók szerepeltek, mint Bássi, Répás, Salamon, Oláh Barta, Csepregi, Csuhay. Eredmények: DVTK— SBTC 2-0 (1-0), Eger SE— DVTK 4-2 (2-1), Eger SE— SBTC 4-3 (1-1). Az Egerprint Kupa végeredménye: 1. Eger SE 6, 2. DVTK 3, 3. SBTC 0. A győztes jutalma 15 ezer forint volt, a másodiké 10, a harmadiké ötezer forint volt. (budavári) HŐFORRÁS KUPA Nemzetközi teremtorna, Békéscsaba. Az 5. helyért: Beregszász (szovjet)—Gyulai SE 3-2 (1-1) G: Petruska, Bodnár I., Bereczki, ill. Burai. Megyebíró. A 3. helyért: Szeged SC—Kragujevac (jugoszláv) 8-0 (5-0) G: Szécsényi (2), Keraczes, Sallai, Árki, Bárány, Takács Z., Mihalache. Az 1. helyért: Békéscsaba—Volán FC 8-2 (1-1). V: Dajka. Békéscsaba: Gulyás — Be Iván, Centó, Miklya, Csanálosi, Takó. Cs: Bay (kapus), Kasik, Zahorán dr. Kovács, Pápa, Árgyelán, Nagy I., Major L., Major L. Edző: Vígh Tibor. Volán FC: Gáspár — Schneider Varga J., Urbán, Farkas, Balogh. Cs: Berecz (kapna), Harasztia, Varga I., Simon, Kajdy, Kenesei, Waszner, ... Edző: Ebedli Ferenc.. .: Miklya (3), Belvon (2), Csanálosi (2), Nagy I. ill. Farkas Balogh. A torna gólkirálya Miklya Zoltán (Békéscsaba) és Takács Zoltán (Szeged SC) 7-7 góllal. A legjobb mezőtív játékos Csanálosi Miklós (Békéscsaba), a legjobb kapus Gulyás István (Békéscsaba), a legsportszerűbb csapat, a Beregszász.