Nemzeti Sport, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-01 / 329. szám

A NEMZETI SPORT Még nem minden jó, ha a vége jó Tatabánya—Vasas 1-0 (0-0) Tatabánya, 2000 néző. Vezette: Szilágyi (****) (Kovács I.., Fekete). TATABÁNYA: Józsa 5 — Sass 5, Váczi 5, Udvardi 5, Csima 5 — Hiszi 5, Jártás 4, Simon 5 — Hányok 4, Klausz 4, Szendrei 5. Edző: Rákosi Gyula. VASAS: Babócsy 5 — Turbók 4, Juhár 4, Mészöly 5, Klink 4 — Nagy 5, Kecskés 5, Sirinbekov 4, Galaschek 4 — Szilveszter 4, Claude 5. Edző: Gellei Imre. CSERE: Klink helyett Coco-Airea (5) az 58., Sirinbekov helyett Zvara (6) a 72. percben. GÓLSZERZŐ: Szendrei a 65. percben. SÁRGA LAP: Klink (Kanyok felvágásáért) a 10., Udvardi (Nagy feltartásáért) a 75., Váczi (Zvara buktatásáért) a 80., Coco-Aires (feleselésért) a 82., Turbók (Simon felvágásáért) a 88. percben. SZÖGLETARÁNY: 7:6 (3:2) a Vasas javára. 7. perc: Szendrei átadásával Turbók a hazaiak térfelének köze­péről megiramodott, de 14 m-ről a bal kapufa mellé rúgta a lab­dát. 8. perc: Turbók kapu elé emelt, pontosan Nagyhoz, aki jó helyzet­ből, közelről a kapu mellé küldte a labdát. 16. perc: Sass a vendégek tér­felének közepéről, a jobb oldalról csavarta a labdát a kapu elé, de Kladsz egy­ gondolattal lemaradt, és odalett a kínálkozó lehetőség ... 19. perc: Szendrei beadását Hi­szi 6 m-ről fejelte kapura, a léc alá tartó labdát Babócsy szögletre tenyerel le. 30. perc: Simon a bal oldalról rúgta kapu elé a labdát, Kanyok előrevetődve, 7 m-ről jócskán ka­pu mellé fejelt. 37. perc: Csima nem találta el a labdát, Szilveszter rácsapott, el­futott, aztán 12 m-ről gyatrán a ka­pu mellé lőtt. 53. perc: Klink nagyszerűen adott kapu elé, Nagy az ötös sar­káról, sakk-matt helyzetből a ka­pu fölé vágta a labdát. 57. perc: Claude 15 m-es lövése Vácziról levágódott, pontosan Szil­veszter elé, aki késlekedett, Józsa bátor kivetődéssel megkaparintot­­ta a labdát. 65. perc: Csima a bal oldalról adott kapu elé, a tömörülő ven­­dégvédők között Mészöly ugrott legmagasabbra, de pontosan Szend­rei elé fejelte a labdát, aki 7 m-ről a kapu jobb oldalába helyezett. 1­9 79. perc: Simon a bal oldalról beadott labdáját a nagy lendület­tel érkező Kiszi 6 m-ről fejelte kapu fölé. 71. perc: Klausz a szabadott ha­gyott Simon elé tálalt, akinek 10 m-es lövését Babócsy bravúrral, lábbal hárította. Buzáns­ky Jenő mesélt egy tör­ténetet a mérkőzés szünetében. A mese úgy szólt, hogy a Vasas még az ötvenes években nyugati túrá­ról érkezett haza, a játékosok ka­­bátujja „természetesen” tele volt az akkor kincsnek számító kávé­val. A vámőr kérdésére a később kitűnő edzőként ismert csatár azt felelte, ez madáre­edel. A finánc kérdő tekintetére angyali nyuga­lommal toldotta meg m­ondókáját: madáreled­el. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Nos, ilyen „madárele­­del” volt a tatabányai publikum számára a 5­0 perc alatt látott já­ték. Alacsony színvonalú mérkőzést produkált a két csapat, bár két­ségtelen, a hazaiakat az eredmény ismeretében ez nem igen izgatja, számukra mindennél fontosabb, hogy Tatabányán tudták tartani a két pontot. Veresége ellenére a Vasasnak van kevesebb joga a panaszra, a piros-kékek ugyanis csak saját magukat okolhatják azért, hogy végül pontot sem szereztek, rétiig a találkozó jelentős részében ne­kik állt a zászló, több helyzetet dolgoztak ki, a kapura is veszélye­sebbek voltak. A lehetőségek kimaradtak, a Ta­tabánya pedig a kezdeti Vasas-tá­madások után kicsit megszeppen­ve ugyan, de összeszedve magát, tisztességes darálásba kezdett, amiről a klub egykori kiváló fut­ballistái a 35 évvel ezelőtti folyta­tását ünneplő csapat tagjai mond­ták a szünetben: ..Idén még nem játszott ilyen jól a Bányász.” Fordulás után Nagy Tamás ke­rült helyzetbe, de már csak megle­petést sem­ jelentett, hogy az ötös sarkáról szinte kirúgta a stadion­ból a labdát. Az idő múlásával egyre halványabbá vált a piros­kékek amúgy is inkább csak pis­lákoló lelkesedése, úgy tűnt, ha Szilágyit meg lehetett volna kér­ni, hogy fújja le a meccset, az egy ponttal bőven kiegyeztek vol­na. A Tatabánya a győztes gólt vé­gül is méretes védelmi hibából sze­rezte. Szinte a teljes Vasas-véde­lem felteheti a kezét, ha majd Vicskei Imre megkérdezi, ki érzi úgy, hogy hibázott Szendrei lövé­se előtt. A gól, a győzelem lehe­tősége feldobta a hazaiakat, fö­lénybe kerültek. Simon akár nö­velhette is volna előnyüket, és bár lövését védte Babócsy, a hazai publikumnak nem volt oka ideges­kedni, látszott, a két pont sorsa már eldőlt. Kétezer ember látta Tatabányán a Bányász idei első hazai győzel­mét. Az pedig, hogy a bűn rossz játék ellenére is elégedetten me­hettek haza a szurkolók, példa, hogy annak, aki igazán ki van rá éhezve, a madáreledel is csemege lehet. IF[2] 3 4 5 ­( Mestermérleg)^ RÁKOSI GYULA: — Gratulá­lok valamennyi játékosnak a si­kerhez, végre átérezte mindegyi­kük a találkozó jelentőségét, és úgy álltak hozzá, hogy csak győ­zelem lehetett a vége. -f A játékkal mennyire elége­dett? — Meg kell csiszolni ... -f Miért nem cserélt? — Úgy éreztem a gól után, hogy megnyerjük a mérkőzést. GELLEI IMRE: — Aktív köz­reműködésünkkel győzelemhez juttattuk a Tatabányát.­­ Miért nem sikerült a győze­lem? — Óriási lehetőségeink marad­tak kihasználatlanul a kezdetben, ezeket sorra elkapkodtuk, csapa­tunk nem érzett rá, hogy kezdet­ben sokkos állapotban volt a Ta­tabánya. András Dénes Janka Lajos Az év edzője az év edzője Veszprém FC-Váci Izzó 0-1 (0-1) Veszprém, 3000 néző. Vezette: Varga L. (****) (Pillér, Horváth O.) VESZPRÉM: Andorka 6 — Pál 6, Bantui 6, Csík 5, Szécsi 6 — Varga 5, Csornai 5, Perger 5 — Kénoszt 4, Süle 4, Lehota 5. Edző: Keszei Ferenc. VÁC: Koszta 6 — Carlos 6 — Kriska 5, Nagy 7, Szalai 7 — Bán­földi 4, Slahn 6, Víg 6, Horváth 6 — Nyilas 5, Orosz 6. Edző: Csank János. CSERE: Bánföldi helyett Romanek (5) a 29., Varga helyett Bánki (5), Süle helyett Horváth (5) az 58., Nyilas helyett Répási (5) a 84. percben. GÓLSZERZŐ: Szalai a 11. percben. SÁRGA LAP: Csornai (Víg lerántásáért) a 3., Szalai (Süle felvá­­gásáért) a 17., Nagy (Szécsi visszahúzásáért) a 63., Bánki (Nyilas megrúgásáért) a 64., Horváth (Koszta fellökéséért) a 70. percben. SZÖGLETARÁNY: 6:3 (2:3) a Vác javára. 5. perc: Nagy hipp-h­opp, a hazai alapvonalnál termett, majd azon­nal középre emelt. Nyilas az ötös­ről tüzelt, ám egy védő mentett, a labda Víghoz pattant, aki for­dulásból, 8 m-ről a kapu fölé durran­tott. II. perc: Víg ívelt szögletet a jobb oldalról. A labda remek ívben hüllőt a kapu elé, I-Salin és Lantai elvétette, nem úgy az „inkognitó­ban előrelopakodó” Szalai, aki egy pattanás után, 5 méterről a léc alá bombázott. 0-1 21. perc: Varga lopta a távolsá­got a váci térfél közepén, majd amikor a 16-os közelébe ért, lőtt, s a kivetődő Kosztot megelőzve, a kétségbeesetten hátrafutó Zlahn mentett szögletre. 32. perc: Egy jobb oldali akció végén Hidrához pattant a labda, a ■Kuka védd nem várt, nem töp­rengett, hanem jobbal, 25 m-ről lőtt, Andorka vetődött, s a lábá­ról pattant a labda a mezőnybe. 50. perc: Látványos veszprémi ak­ció végén Sülé Szűcsihez pattintot­ta a labdát, a hátvéd a 16-os vona­láról lőhetett, ám a labda „köhögve, döcögve” vánszorgott át az alapvo­nalon. 74. perc: Nagy keresztül-kasul át­­robogott a veszprémi térfélen, a ha­zaiak csak nézték, amint a kapu elé emelt. Orosz fejjel Víghez to­vábbított, ám a váci csapatkapitány elől hazaadtak a védők. 80. perc: Egy perc alatt több ese­mény történt, mint a teljes máso­dik félidőben. Kriska ívelt be az alapvonalról, Andorka rossz ütem­ben lépett ki, s a labdát nem érte el. A védők ekkor még tisztáztak. A labda a kaputól 25 m-re álló Nagy­hoz került, aki egyből lőtt, s a ha­zai kapus ezúttal bravúrral a felső léc segítségével mentett. Ott ter­mett Romanek és közelről újra lőtt. A kapus megint hárított, de ezúttal Oroszhoz pattant a labda, aki kö­zépre gurított, és Romanek ezúttal már a hálóba talált, csakhogy a já­tékvezető szerint már lesen állt. 85. perc: Orosz addig tipegett a veszprémi 16-os előtt, amíg Perger hátulról fellökte. A szabadrúgásból .Víg ballal a felső lécet találta te­libe. Most már nincs vita: a Vác „tör­vényesen” is őrzi első. Petárda rob­bant, s énekelt az a néhány­ száz váci, aki elkísérte kedvenceit Veszprémbe. A Vác végig bírta az őszt, hiába jósolták hétről hétre, hogy most majd kipukkad, h­z, a csapat mindig bebizonyította, olyan erős, mint a veszprémi Bramac te­­tőcserép , ami egyébként a veszp­rémi futballcsapatról nem mondha­tó el. Az Izzó ezen a szombaton meg­mutatta, hogy akkor is képes a győz­elemre, ha a játéka liliomán szólva döcögős. Mert látványos, amolyan „listavezető­” futballról ezúttal szó sem volt. A Vác hosszú időn keresztül csak védekezett, ami azért is meglepő, mert a hazaiak sem erőltették az­ akciókat. Igaz, ők nem önszántukból. A Veszprém egyszerűen képtelen volt áthatolni a viei védőfalon. Az Izzó csupán a találkozó utolsó negyedórájában kezdett el focizni, ekkor viszont a hazaiak csak akkor találkoztak a labdával, ha bedobáshoz vagy kirú­gáshoz jutottak. Végeredményben egy közepes színvonalú s közepes izgalmakat tartogató találkozón a Váci Izzó megérdemelten szerezte meg a két pontot és az őszi bajnok titulusát. Mestermeszet*­e KESZEI FERENC: — Játékban partiban voltunk a listavezetővel, amely Veszprémben is bizonyítot­ta, hogy az egyik legjobb formá­ban levő magyar csapat. Nehéz elviselni viszont, hogy olyan gólt kaptunk, amelynek hárítására el­méletileg alaposan felkészültünk. — Nagyon gyengén játszott a csatársor. A góllövés lehetőségé­nek még a szikráját sem lehetett felfedezni. Miért? — Ezt a kérdést már nagyon sokan feltették. Válaszom most is csak az lehet, hogy támadójáték­ban, sajnos, jelenleg csak ennyit tudunk. Ezért maradt el az idény­zárón is a szép búcsú. CSANK JÁNOS: — A szezon utolsó találkozóján nem játszot­tunk jól. Néhány emberünk, első­sorban az alsóbb osztályból jött játékosok, az év végére kissé el­fáradtak, ezért nem volt folyama­tos a játékunk. Ezért fordulhatott elő az is, hogy a veszprémiek mezőnyfölényben játszottak. — Számított a biztos győzelem­re? — Nem játszott jól a Veszprém sem. Am­ikor láttuk, hogy meny­nyire veszélytelen a kapunkra,­­ megnyugodhattunk. Sinkovics Gábor 1 2 3 4 5 II. 329. ♦ 1991. december 1 Pedig a jobbikot segítette Pécsi MSC—Siófok 1-2 (1-1) Pécs, 700­1 néző. Vezette: Nagy, L. (****­) (Huták, Hamar). PMSC: Bodnár 5 — Braun 6, Balog 6, Palaczky 5 — Kónya 5, Ulveczki 4, Jenei 5, Bódog 6, Czéh 6 — Mörtel 5, Belansky 5. Edző: Garami József. SIÓFOK: Bíró 6 — Keszeg 5, Zare 6, Olajos 5 — Máriási 5, Fodor 5, Meksz 6, Duró 5,­­Wolf 4 — Gregor 4, Fischer 6. Edző: Varga István. CSERE: Fodor helyett Kirchmayer (5) az 58., Ulveczki helyett Magyar (—) a 77., Wolf helyett Menze (—) a 83. percben. GÓLSZERZŐ: Zare a 9., Olajos (öngól) a 43., Fischer a 84. percben. SÁRGA LAP: Keszeg (buktatta Belanskyt) a 33., Kónya (gáncsol­ta Kirchmayert) a 68. percben. SZÖGLETARANY: 11:2 (7:0) a PMSG javára. A találkozó előtt kis ünnepségen búcsúztatták Bakó Bélát, aki har­minckilenc évet töltött el rende­zőként előbb a PVSK-nál, majd a PMSC-nél. A városban nagy nép­szerűségnek örvendő Bakó Béla a PMSC vezetőitől ajándékot kapott, és ő végezte el a kezdőrúgást is. 8. perc: Palaczky nagy hibájából — Fischer lefejelt indítását elvétet­te — Máriási került gólhelyzetbe, de tíz méterről a kivetődő Bod­nárba lőtt. 9. perc: A pécsi kaputól 22 mé­terre, középen szabadrúgáshoz ju­tott a Siófok. Készülődött Duró is, Zare is. Végül Zare futott ne­ki, és jobbal, erősen, kitűnően he­lyezve, a jobb felső sarokba csa­vart.­­ 0-1 23. perc: Belansky „kevert"­ a siófoki ötös vonalánál. Lefordult védőjéről, Keszegről, szorongatott helyzetből kapura lőtt, Bíró kezei között átsuhant a labda, amely a kapufán erejét veszítve a gólvo­nal felé perdült, de még mielőtt a kapuba jutott volna, Zare felsza­badított. 43. perc: Mörtel harcosan olyan helyzetbe került, hogy jobbról, az alapvonal közeléből beívelhetett. Az ártatlannak indult beadásba Olajos a bal kapufánál szerencsét­lenül nyúlt bele, testéről a labda — a kimozduló Bírót becsapva —■■ a gólvonalon túlra vánszorgott. (Öngól!). 1-1 48. perc: Jenei nyeste be jobbról a szabadrúgást, Mörtel hat méterről fejjel továbbcsúsztatott, de a labda elcsúszott a jobb kapufa mellett. 74. perc: Meksz jó átadását a ti­zenhatoson belül Wolf csak azért nem vehette át, mert Bodnár kive­tődött elé és hárított. 81. perc: Ismét Meksz volt az egyik főszereplő. Egy szabadrúgást küldött kapu elé a pécsi térfél kö­zepéről. Az „üresbe” beívelt labdá­ra Fischer emelkedett fel, és magas­ra felugorva, nagy lendülettel ér­kezve, tíz méterről a kapu jobb ol­dalába fejelt. 1-2 83. perc: Az egyenlítés Belansky lábában volt, ám abban is maradt, mert Bíró jól védte a csatár közeli lövését. A Siófok számára bizonyára a leg­kellemesebb emlékek közé tartozik majd a mérkőzés. No, nem a csapat teljesítménye miatt, éppen az ellen­kezőjéért: ilyen gyenge játékkal bi­zonyára nem szerez két pontot még­­egyszer ebben a bajnokságban. Igaz, a vendégek a találkozó elején meglepték a pécsieket. A hazaiak arra készültek, hogy a Siófok be­áll védekezni, és Gregor meg Fischer kontrákkal veszélyeztet majd. Ezzel szemben a vendégek nagy lendülettel kezdtek támadni, és helyzetük is akadt a találkozó elején. Igaz, a vezetést szabadrúgás­ból szerezték meg, de kezdési fölé­­nyük alapján ennek jogosságához, nem fért kétség. Érdekesség, hogy ez volt az első gól, amelyet ezen az őszön hazai pályán kapott a PMSC. A gól né­hány percig sokkolta a házigazdát, de az első negyedóra végétől foko­zatosan átvette az irányítást a PMSC. Egyre nagyobb lett a fölé­nye, beszorult a Siófok. A pécsiek helyzetét könnyítette, hogy a ven­dégek középpályás sora képtelen volt labdát tartani. A nagy fölény ellenére szerencsés góllal egyenlí­tett a Pécs. Ennek ellenére ugyan­az mondható el erről a találatról is, mint a siófokiakéról: a látottak alapján megérdemelt, hiszen nagy volt a pécsi fölény. Szünet után továbbra is a Pécs kezdeményezett többet, de már keve­sebb helyzete akadt, mint az első játékrészben. A Siófok nem is tö­rődött mással, csak azzal, hogy ne kapjon gólt. A PMSC körülményes volt, így a gyenge teljesítményt nyújtó Siófoknak nem okozott külö­nösebb gondot tervének megvalósí­tása. S milyen a sors! A szórványos vendégtámadások egyike a hajrában góllal végződött, így a Siófoké lett a két pont, holott a találkozó­­je­lentős részében a döntetlennel is ki­egyezett volna a Balaton-parti gár­da. A PMSC képtelen volt élni a lehetőséggel, és így adódhatott az a helyzet, hogy a győztes csapatban az egyéni teljesítményeket nem le­hetett jobbra értékelni a vesztesnél. 1 2 3 4 5 Mestermérleg "­ GARAMI JÓZSEF: — Az első perctől kezdve végigtámadtuk a meccset, sok helyzetet alakítot­tunk ki, de a befejezésekkel nem volt szerencsénk.­­ Jól játszottak, mégis vesztet­tek. Miért? — Szerintem is jobbak voltunk az ellenfélnél, de végül is két klasszis siófoki megoldás min­dent eldöntött. VARGA ISTVÁN: — Szeren­csénk is volt, hiszen az első fél­időben gyengén játszottunk, és egy elemista gólt kaptunk.­­ Ezek után bízott a sikerben? — Az egy pontban feltétlenül, a győzelemre viszont ekkor még nem számítottam. Különösen azért is örülök a sikernek, mert ez volt a századik mérkőzésem edzőként az NB I-ben. Horváth László Lázár Lajos

Next