Nemzeti Sport, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-01 / 31. szám
III. 31. ♦ 1992. február 1. Májusban Svédországban lép pályára a válogatott Jenei Imre, labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya szerződése szerint február elsején, azaz szombaton lát munkához, s mindjárt négy NB I-es csapat játékát nézi meg. Körsétáját a Népligetben kezdi a Ferencvárosi Contrast mérkőzésen, ahonnan átruccan a Hungária körútra, az MTK—Siófok találkozóra, s végül a Gránitpályára, a Kispest—Kaba összecsapásra látogat ki. A kapitánynak rohamtempóban kell dolgoznia, hiszen csapata március 25-én Ausztria ellen bemutatkozik a közönségnek is, s egyáltalán nem közömbös, milyen eredménnyel rajtol a világbajnoki selejtezőkre készülő gárda. A tavaszi felkészülési program lassan teljessé válik. Az osztrák mérkőzésen kívül már bizonyos, hogy május 13- án Budapestre jön Graham Taylor együttese, az angolok nemzeti tizenegye, s hogy két héttel később az Európa-bajnokság házigazdájánál, Svédországban vendégeskedik válogatottunk. Tárgyalások folynak az olaszok április 29-ei vendégjátékáról, s egy törökországi kirándulásról is. Jenei Imre a világbajnoki selejtezőcsoport február 17-ei, budapesti egyeztető tárgyalásáról úgy nyilatkozott az MTI munkatársának, hogy a magyar szövetség három tervet készített, amelyek közül a számára legkedvezőbbet akarja keresztülvinni. Elsősorban azt szeretnék, ha együttesünk első tétmeccsét erős ellenféllel szemben hazai pályán vívná, majd egy gyengébbnek ítélt csapat otthonába utazna, s négy ponttal készülhetne a folytatásra. Ami a pontok számát illeti, nem valószínű, hogy arról bárki is vitát nyitna . .. NEMZETI SPORT 3 LEPOROLT IRATOK Mezey György makacs vállalása A labdarúgás ZJTÚÍTt.játos változásokon ment át. Miközben mindenütt óriási pénzeket fektettek be a labdarúgásba — s ennek következtében a játékosok jövedelme jelentősen megnövekedett —, addig a futballisták játéktudása erősen stagnál, technikailag a mezőny nagy része erősen viszszaesett. Az alapvető ellentmondás abból ered, hogy a játék irama, intenzitása, agreszszivitása hihetetlen mértékben megnőtt, ám a játékosok technikai tudása — amely az igazi látványosság és vonzerő — egyáltalán nem követte a játék felgyorsulását. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy az élvonalbeli labdarúgás jelenlegi szintjén a labdarúgóknak 30—10 százalékkal kevesebb tér és idő jut a mérkőzések adta technikai feladatok végrehajtására, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanakkor a helyzeteket a régi készségszinten kívánják megoldani, s ez az esetek többségében technikai hibához vezet. A labdarúgó-technikának alkalmazkodnia kell az új, megváltozott mérkőzéskövetelményekhez. Ezt viszont a mostani edzésfeltételek mellett szinte képtelenség megoldani. A vezetőedzők általános tapasztalata: a játékosoknak nem igazán kielégítő technikai tudásuk miatt legalább 50 százalékkal többször kell érinteniük a labdát az edzéseken, mint tették eddig. Emellett — térben és időben — nehezebb körülmények között kell gyakorolniuk, mint az a mérkőzések alatt előfordul. Sajátos technikai gyakorlópályákat kell építeni, amelyeken a játékosok rákényszerülnek arra, hogy az előbb említett feltételek között gyakorolhassák a különböző technikai elemeket. Az itt leírt tapasztalatokon alapuló igazságok bizonyítására azt hiszem, elegendő visszaemlékezni a bajnoki mérkőzésekre. Hányszor, de hányszor boszszankodtunk a játékosok technikai hibái után, mondván: „Ilyen nincs!” Sajnos, igenis van, de tévedés ne essék, ez a jelenség nem kizárólag a magyar pályákon látottakra érvényes, hanem a világ összes stadionjában érzékelhető ... Az sem lehet vitatéma, világos kórképet adnak a ma labdarúgásáról. A meglepetés csak most következik. Ezeket a megállapításokat, valamint az azok elkerülését célzó megoldási javaslatokat Mezey György, a Kispest-Honvéd edzője !1983-ban tette! Igen, jól olvasták 1983-ban (!!!), azaz közel egy évtizeddel ezelőtt... Mezey már akkor megérezte, hogy a labdarúgás a „gladiátorfutball" irányába halad. Éppen ezért dolgozta ki az új típusú technikai képzést, és a végrehajtásához elengedhetetlenül fontos edzőközpont tervét. Mi sem volt természetesebb, mint hogy az anyagot a magyar labdarúgás legfelsőbb szintjén dolgozó vezetők kezébe adta. Még csak válaszra sem méltatták !... Megmondom őszintén, ezt aztán végképp nem értem. Nem, mert azt ugye mindenki tudta, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar labdarúgás körül, de mivel — nem tudni miért —eleve elzárkóztunk mindenféle kapitalista próbálkozástól — még akkor is, ha az jó volt —, egyszercsak lett egy színtiszta magyar kezdeményezés, s mégsem érdekelt senkit. Pedig Mezey bizonyította, hogy igenis hatékony, amit kitalált. 1984-ben a válogatott csapat felkészítésénél alkalmazta úgy, hogy a megálmodott segédeszközöket emberekkel pótolta, és az a csapat végigverte Európát... Mégsem kellett! Azóta az idő bebizonyította: jobb lett volna több figyelmet szentelni a Mezey anyagra, s talán akkor nem ott tartana a magyar labdarúgás, mint ahol ma tart. Ma ismét előkerült £££££ megülte a por, ám aktualitásából semmit sem veszített, sőt. Mezey pedig újból lelkes és reménykedik. No, nem az MLSZ esetleges segítségében, sokkal inkább néhány, labdarúgást szerető „őrültben”, akik segítségével talán mégis megvalósul az edzőközpont. Mert Mezeyt igenis érdekli a magyar labdarúgás jövője. Sőt, nem csak érdekli, de tenni is akar érte. Nagyon remélem, most nem fojtják bele a szót... Zombori Sándor DOSSZIÉT NYITOTTUNK A KAPITÁNYNAK (Vili.) Nagy Tibor — aki jóval többet tud Pukk kandúr paródiájánál Sorozatunkban megpróbálunk segíteni a kapitánynak. Kiválasztottunk két csapatra való labdarúgót a magyar bajnokságból, legfontosabb képességeiket az edzőkkel leosztályoztattuk, és meg is indokoljuk, miért ajánljuk őket Jenei Imre dossziéjába. Nagy Tibor (30 éves, 180 cm, 80 kg) Játékintelligencia: 8 Kombinációs készség: 8 Sugótechnika: 8 Fejjáték: 6 Szerelni tudás: 5 Robbanékonyság: 7 Gyorsaság: 7 Cselezőkészség: 8 Állóképesség: 6 Taktikai érzék. Csank Jánosnak, a Váci Izzó vezetőedzőjének a véleménye: „Alapképességek dolgában semmivel sem áll roszszabbul, mint azok, akik állandó tagjai voltak eddig a válogatott keretnek. Több poszton is kiválóan használható, de szerintem a legjobb teljesítményre a szervezői szerepkörben képes. Sok múlik azon, hogy milyen fizikai állapotban van. Most tapasztalataim szerint, nem lehet panasz a fizikumára, s tovább javulhatna, ha lemondana a dohányzásról.” Nagy Tibi bohém fickó, afféle életművész. Társaságban pezseg, mint a vízbe dobott plusssz tabletta. (Sssssz ...) Imád nevettetni és elsőrangúan utánozza Pukk kandúrt, a Csipet csapat rajzfilmsorozat mesehősét. De — ahogy mondani szokás — mi nem ezért szeretjük. Különben sem a Pannónia Filmstúdiónak ajánlgatom szinkronhangként, hanem a labdarúgóválogatottba középpályásnak. S ugye az oroszokat (?) vagy a jugoszlávokat (?) pusztán egy jófajta Pukk kandúr-paródiával nehéz lenne levenni a lábukról. Jenei Imre kapitány is nyilván inkább jó játékosokat keres, mintsem jó humorú embereket (az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbi időben mindkét típus fogyóban van), hiszen világbajnoki selejtezőknek tizenegy jópofa sráccal nekivágni bizonyára tragikomikus lenne. Nagy Tibi azonban nem csak bohém, de futballista is. Érti a szakmáját, s ezt a bajnoki idényben hétről hétre a nagyérdemű tudomására hozza. A Váci Izzóban jobbhátvédként kezdte, majd egy sorral előbbre lépett, míg az utóbbi időben már szervezői szerepkört kapott mesterétől, Csank Jánostól. Vagyis végigjárta a „szamárlétrát”. Későn érő típus, épp ezért mondhatja most, harmincévesen, hogy élete legjobb formáját futja. Márpedig, ha Nagy Tibi fut, ha kilencven percig bírja erővel, akkor sok gondot nem okozhat a kapitánynak. Remekül helyezkedik, összeszedi a labdákat, s akkor sem jön zavarba, ha öt méternél távolabbra kell passzolnia. Kiváló a rugótechnikája, ezért bátran vállalkozhat hosszú indításokra, s szabadrúgások elvégzésére. Ha a jobb oldali középpályás szerepkörét kapja, rendszerint a két alapvonal között a maga sávján zakatol le és föl. Gyors, jól cselez, és beadásai is célhoz érnek. Ami a szemére vethető, az az, hogy szerelni tudása hagy némi kívánni valót maga után, ezért az egy az egy elleni játékban sokszor vesztes. A másik fogyatékossága a fejjátéka, magyarán, nem fejel jól. Ez egyrészt a termetéből is következik, hiszen nem az a hórihorgas, szőke, svéd típus, másrészt a rugói sem idézik Mögenburgot vagy Sotomayort. Nem csoda hát, hogy szereti a földön tartani a labdát, mert ott többnyire az ellenfelek fölé nő. Nagy Tibi bohém fickó, s ezért nem átall néha áldozni a szépség oltárán, de nem jellemző rá, hogy egy cselért kockára teszi az akció sikerét. Tudja, hogy jó labdarúgó, ám nincsenek sztárallűrjei. Könnyen kezelhető, és egy közösségbe könnyen beilleszthető ember, Jenei Imre egyetlen kivétellel bármit is kér tőle, tudásának maximumát igyekszik majd azt teljesíteni. Az az egy kivétel a dohányzás. Arról sem parancsra, sem könyörgésre nem mond le. Ha a kapitány ezzel a kéréssel áll elő, csalódni fog Nagy Tibiben. Borókai Gábor