Nemzeti Sport, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-01 / 177. szám
2 NEMZETI SPORT NS-tükör NS-tükör i(b NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör NS-tükör A lány mélyet sóhajtott. Ravasz módon sikerült kijátszania a már fáradó, cseppet sem éber boyt a szálló kapuja előtt. Legalább bent vagyok a hallban - gondolta. Magabiztos mosolyt erőltetve arcára a szemközti recepcióra hunyorgott, majd kiegyensúlyozott léptekkel megindult a forgóajtóhoz legközelebb eső ülőgarnitúra felé. Még kisimított egy rakoncátlan hajtincset az arcából, majd leült. Mintha csak egy unatkozó vendég volna, szenvtelenül nézte az asztalon heverő divatmagazin gyűrött lapjait, bár fél szemmel a fényben meg-megvillanó üvegajtóra meredt. Várt. Idegesen cigarettát morzsolgatott tömzsi ujjai között, majd hanyagul rágyújtott. Felszisszent, felizzott a levegő... Bár légkondicionált volt a helység, s a szélmalomszerű ventilátorok is kitartóan zümmögtek, a teste szinte összetapadt a pazar bőrüléssel. Mint az éjszaka neonfényei, a lány agyában cikáztak, villogtak a gondolatok. Néhány órával ezelőtt még a koncerten..., s most élete egyik felejthetetlen estéjét igyekszik megkoronázni. Néhány órával ezelőtt még képtelen volt határt szabni a féktelen érzelmeknek, az eufóriának..., s most egy elegáns szállóban szorongva várja Őtót, akinek zenéje, életének - a sajtó által kiszivárogtatott - apró morzsái valahogy meghatározzák fiatalságát, jelenlegi életét. Várt. Csak látni, csak megérinteni, csak hozzászólni, csak egy aláírás tőle nekem... csak egyetlen autogram. „Fiatalság, bolondság" - legyintenek gyakran az emberek az ilyen esetekre. Egyesek értetlenül szemlélik, hogy az autogramvadászok mi mindent képesek megtenni egy-egy „félvállból" aláfirkantott papírdarabért. Pedig a tollvonások mögött megbúvó helyzetek, az idegőrlő, várakozó pillanatok, az elutasít-nem utasít el különleges játéka örökre bevésődik az ember emlékezetébe. Valahogy mindannyian így indulunk el az úton. Szükségünk van bálványokra, s el sem tudjuk képzelni, hogy ők ugyanolyan emberek, ugyanolyan hétköznapiak, mint mi magunk. Valahogy ők is így indultak el az úton. Szükségük volt a bálványokra, hogy erőt merítsenek a nagy tervekhez, a kiugráshoz. Ám ezek a csillagok lelkükben megmaradtak rácsodálkozó, vágyakozó embernek, hiszen a mai napig is őrzik az oly nehezen megszerzett aláírásokat. Vannak olyanok, akiknek a közönség szeretete ad erőt az előrelépéshez, a célok megvalósításához, mások újabb és újabb ideálokat keresnek a megújuláshoz. Gagarin és Elek Ilona egy fiókban Stefanek Gertrúd saját bevallása szerint nem gyűjtögető típus. Évente - a nagytakarítások alkalmával - minden használhatatlan, jelentéktelen kis apróságot a kuka mélyébe rejt el. Bár az igazán fontos emlékek nála is örökéletűek. - Divatos dolog világszerte az autogramok gyűjtése, de engem valahogy nem mozgatnak az effajta szenvedélyek. Bár ha Szergej Bubkával találkoznék, biztosan feltartanám egy aláírás erejéig. Ő az a sportoló, aki az én szememben többszörös király. Csodálatra méltó, hogy mindig képes megújulni. Magyar viszonylatban számomra az úszók aláírása lenne a legértékesebb. Most nemcsak Darnyi Tamásra és Egerszegi Krisztinára gondolok, hanem az úszótörténelem legnagyobb alakjaira, visszamenőleg Székely Éváig. Nekem is van komoly kézjegyereklyém. Amikor kórházban voltam bokaműtéttel, Elek Ilona írt nekem egy levelet. Csibi néni biztató szavai azóta is megvannak. A férjem egyik féltve őrzött kincse egy Jurij Gagarin aláírás volt, azt hiszem, ez még mindig megvan valamelyik fiókjában. Dopping nélkül a gyűjteménybe Eperjes Károly, közismert nevén Szamóca, gyermekkorában, a többi lurkóhoz hasonlóan, nagy autogramvadász volt. Ma már ő az, akit megrohamoznak a kölykök egy-egy kézjegyért, de a régi értékek máig nagy jelentősséggel bírnak nála. - Az 1962-es világbajnokságon részt vevő magyar válogatott minden tagja dedikálta azt a képet, ami évekig a legdrágább kincsem volt. Nagybátyámnak, Vinkovics Lajosnak - aki a csapat gyúrója volt - köszönhettem ezt az ereklyét és természetesen máig féltve őrzöm. Azóta ugyan alábbhagyott nálam ez a gyűjtőszenvedély, de az összes olyan magyar sportolótól, aki tisztességesen - dopping használata nélkül - versenyez, elfogadnék egy aláírást. Hogy miből lesz a cserebogár? Az elhatározásokból és a döntéseket követő tettekből. Kovács István, világbajnok ökölvívónk elhatározta, hogy ő bizony szenvedélyes éremgyűjtő lesz. A legtöbbet, a legfényesebből... - Szeretem, ha az emberek valóban mindent megtesznek azért, amit célként tűznek maguk elé. Talán ezért is őrzöm még mindig Pelé aláírását. Kölyökfejjel a '80-as években kaptam tőle, amikor Magyarországon forgatták a Menekülés a győzelembe című filmet. Ha most kérhetnék valakitől autogramot, azt hiszem Lisztes Krisztián lenne a kiszemelt „áldozat". Krisztiánt a magyar labdarúgás egyik nagy ígéretének tartom és mindemellett szimpatikus ember is. Négy-öt év múlva lehet, hogy sok pénzt megadnának a gyűjtők az aláírásáért. A legtöbbet Darnyi és Egerszegi kézjegye érhet, de bízom benne, hogy teljesítményükkel még nagyon sokan felzárkóznak e két név mellé. Harctéri idegesség Ha dalra fakad Szulák Andrea, szinte mindenkit magával ragad az a lendület, az a szenvedély, energia, ami a személyiségében rejtőzik. Ki hinné, hogy még gyerekként az Operaházban együtt játszott Radnai Györggyel, Andor Évával, Zentai Annával és Házi Erzsébettel. - Óriási élmény volt számomra, hogy megismerhettem ezeket az embereket. Természetesen autogramot is kértem tőlük, amit a mai napig nagy becsben tartok. Tavaly amikor Ausztriában jártam, beszélgettem Hunyady Emesével. Találkozásunk örömére tőle is kaptam egy aláírást. Borzasztóan tisztelem a sportolókat. Belőlem mindig is hiányzott az a fajta önsanyargatás, amit az edzések jelentenek. Ha most kérhetnék, Papp Lacitól, Albert Flóriántól vagy Katarina Wittől kérnék aláírást. Azt nem mondom, hogy szenvedélyes autogramgyújtó lennék, de az emlékeket - amelyekhez rendkívüli módon ragaszkodom - mindig megőrzöm. Kagylókkal, kavicsokkal, virágszirmokkal, régi színházjegyekkel dugig van a lakásom. Lehet, hogy egyszer elkap a harctéri idegesség és akkor mindent kidobálok. Rengeteg autogramot kiosztottam már az életem során, kíváncsi vagyok, hogy mi történik azokkal. Vajon megőrzik az emberek? Remélem, ha ránéznek, nem kapja el őket a harctéri idegesség... Imádta Szörényi Leventét és az Illés zenekart. Talán azért, mert a szülei is értük rajongtak. Már hosszú ideje sokak szemében ő a sztár, pedig még szemtelenül fiatal. Szandi, akit ezrek bálványoznak, idén érettségizett. - Ha azt mondom, hogy az utóbbi időben az érettségi tételeket gyűjtöttem, nem okozok meglepetést. Egyébként soha semmit nem szoktam kidobni, mert olyan emlékeim vannak, amiktől nem akarok megválni. A régi szerelmes levelek, naplók, feljegyzések mind-mind ott sorakoznak a polcomon. Az aláírásokat nem gyűjtöm, pedig szívesen kérnék Darnyi Tamástól vagy az „Egértől" egyet. Krisztát személyesen ismerem és Tamás is nagyon szimpatikus nekem. Azt mondtam volna, hogy nem gyűjtöm az aláírásokat? A rajongóim leveleit mindig elteszem és azon ott van a kézjegyük. Még az is lehet, hogy az egyikből egyszer híres ember lesz... Századunk megsárgult képei Benedek Miklósnak mostanában egy perc szabadideje sincs. Hetente két-három darabban fellép, rendez, vidéken vendégszerepel, nem meglepő tehát, hogy rengeteg képet, fotót dedikált már életében. - Három értékes darab nekem is van a tulajdonomban, ezek közül Karinthy aláírására például egy antikváriumban bukkantam rá és természetesen rögtön megszereztem. A másik kettőt viszont kaptam: Kellér Dezső özvegyétől Szirmai Albert kézjegyét, míg Gobbi Hildától egy Jászai Mari által dedikált levelezőlapot. A Winston étterem főnökasszonyával azonban nem vetekedhetek, mert olyan vendégkönyv tulajdonosa, amiben a századforduló összes magyar és külföldi híressége megtalálható. Valójában a személyes emlékek, ajándékok sokkal kedvesebbek, legutóbb például Kelemen Pista lepett meg egy keménykalappal. Az igazi értéket mégis a kottagyűjteményem jelenti, a múlt század végétől a hatvanas évekig terjedő időszakból számtalan kuplé- és sanzonkotta van a birtokomban. Azért azt megígérhetem, az atlantai olimpia után kérni fogok a fiamtól is egy autogramot. (csanálosi-lipiczkyly/ BÁLVÁNYOK Sztárok autogramjai Aláírásvadász hírességek Számára az ígéret: Lisztes Krisztián Sok ezer aláírás a rajongóktól VI. 177. • 1995. július 1. PIROS LAP W .^ ^^ '■ % % fá'éá ‘ A tekebotrány végére elfogytak a tanúk Lassan három hónapja már, hogy befejeződött a tekebajnokság, ám az utolsó forduló eseményei még mindig izgalomban tartják az érintetteket. A Kaposvári Építők NB I-es csapatának fellebbezését június 27-én, kedden utasította el a szövetség elnöksége, s egyben jóváhagyta a vizsgálóbizottság határozatát, amely szerint az utolsó fordulóban megrendezett Inotai GYSC-Kaposvári Építők mérkőzés jegyzőkönyv szerinti 4:4-es eredményét megsemmisíti, és mindkét együttest vesztesnek nyilvánítja. De mi is történt valójában Inotán, amely ilyen súlyos döntésre kényszerítette az elnökséget? A mindkét együttes számára kulcsfontosságú zárófordulóban optimális - 4:4-es döntetlen esetén - az Inota és a Kaposvári Építők is elégedetten zárhatta volna a bajnokságot. Az inotaiaknak az első osztályban maradáshoz nélkülözhetetlennek tűnt az egyik pont, míg a kaposváriaknak 300 000 forint volt a tét, vereség esetén ugyanis a város által felajánlott támogatást a rivális kaposvári Strabag nyerte volna el. Az eredmény - legalábbis a jegyzőkönyv szerint - éppen 4:4 lett. A pontos végeredményt azonban három hónap után sem tudta minden kétséget kizáróan megállapítani a vizsgálóbizottság! Hogyan történhet ilyesmi, s miért merült fel egyáltalán annak a gyanúja, hogy a pályán elért eredmény nem egyezik a jegyzőkönyvben foglaltakkal? A mérkőzés után közvetlenül az Inota egyik játékosának - Tóth Ernőnek - a felesége telefonon minden érdeklődővel közölte a szerinte pályán kihirdetett (6:2-es) hazai győzelmet, így számszerűen is, meg hogy éppen annak örömére ünnepel az inotai csapat a pályán... Jelen voltak a mérkőzésen a Péti MTE NB III- as tekecsapatának a tagjai, akik szintén e pályát bérlik, valamint két székesfehérvári tekéző is megtekintette a találkozót. Közülük Féltéri személye érdekes, aki értetlenül látta, hogy az általa tapasztalt eredménnyel szemben újságunkban döntetlen jelent meg! Csakhogy őt időközben - a mérkőzést követően, de a vizsgálat lezárta előtt - leigazolta az Inota... Horváth László, aki Felterihez hasonlóan nem értett egyet a 4:4 „kialakításával", azóta a Kaposvári Építőktől a rivális Kaposvári Strabaghoz igazolt. A két játékos emiatt elfogultságot „jelentett" az eset kivizsgálásakor... Végül a Péti MTE tekézői sem vállalták a tanúskodást - talán már említettük: albérlők az inotai csarnokban. Ugyanattól az üzemeltetőtől bérlik a pályát, mint az Inota NB I-es csapata, s miután az inotaiak csak NB I-es tagság esetén tudják a következő szezonban is bérelni a csarnokot, az üzemeltetőnek egyáltalán nem mindegy, marad-e első osztályú a csapat. Ebben a rejtélyes helyzetben milyen bizonyítékok alapján döntött a vizsgálóbizottság? - Sajnos, egyértelmű bizonyítékokat nem lehet felmutatni - tájékoztat Torma Gábor, a szövetség főtitkára. - Különböző okokból senki nem vállalta, hogy tanúvallomását írásba adja, ám négyszemközti beszélgetéseken többen elismerték, hogy a mérkőzésen a jegyzőkönyvtől eltérő eredmény született. A vizsgálóbizottság bekérte a részletes egyéni eredményeket tartalmazó lőlapokat, s az ezeken a listákon, illetve a jegyzőkönyvön található versenybírói aláírás Lakatos Géza, a vizsgálóbizottság elnöke szerint feltűnő különbségeket mutat. Mivel a szövetség jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy írásszakértői véleményt kérjünk, illetve egyéb költséges nyomozati munkát folytassunk; nem állapítható meg kétséget kizáróan a csalás. Csak vélelmezhető, hogy manipulálták az eredményt, ezért nem hozott a bizottság súlyosabb határozatot. Ha bebizonyosodott volna a csalás, akkor mindkét együttest ki kellett volna zárni az első osztályból. A meghallgatáson egyébként érdekes véleményeket lehetett hallani. A berendelt két csapat képviselője egymásnak is ellentmondó nyilatkozatot tett. Tóth szerint pedig felesége nem ért (?) a tekéhez, azért adott téves információkat a telefonon... A Kaposvári Építők a vizsgálóbizottság határozatát megfellebbezte, mert szerintük a vélelmezhetőség kevés a két együttes megbüntetéséhez, s ezt utasította el kedden a szövetség. A kaposváriak ezután nyolc napon belül az OTSH- hoz felülbírálati kérelemmel fordulhatnak. Az Inota elfogadta a határozatot, s az eredmények számukra szerencsés alakulása folytán, így is NB I-esek maradhattak... A Kaposvári Strabag pedig megkaphatja a város által felajánlott háromszázezer forintos támogatást. Remélhetően minden érintett tanult az ügyből, tehát a jövőben zárt kapuk mögött rendezik a találkozókat, s akkor a mostanihoz hasonló, kelle- Három hónap után: Inota-Kaposvári Építők 0:0 Határozat A Magyar Tekézők Szövetsége elnöksége által megbízott vizsgálóbizottság az 1995. június 8-ai meghallgatások alapján az alábbi határozatot hozta: Az Inota-Kaposvári Építők NB 1-es tekemérkőzés jegyzőkönyvében szereplő 4:4-es eredményt megsemmisíti, és 0:0 arányban mindkét csapatot vesztesnek nyilvánítja. Jelen határozat ellen a kézhez vételtől számított 8 napon belül fellebbezni lehet a Magyar Tekézők Szövetsége Elnökségéhez. Indoklás A Kaposvári Strabag részéről érkezett bejelentés - mely szerint az Inota-Kaposvári Építők NB I-es mérkőzés pályán kihirdetett végeredménye 6:2 volt az Inota javára. A meghallgatások és a mérkőzésen nézőként részt vett semleges vélemények alapján vélelmezhető, hogy a mérkőzés hivatalos jegyzőkönyvében szereplő 4:4-es eredmény nem a pályán elért eredmény volt. Ezzel mindkét csapat a Magyar Tekézők Szövetsége fegyelmi szabályzata 2. paragrafusának b) pont szerinti vétségét követte el, mely szerint: „fegyelmi vétséget követ el az, akit testnevelési és sporttevékenységgel összefüggésben magának vagy másnak bármilyen módon jogtalan előnyt szerez, vagy igyekszik szerezni; továbbá, aki másnak jogtalan előnyt nyújt vagy igyekszik nyújtani." A vizsgálóbizottság élve a fegyelmi szabályzat 4. paragrafus adta lehetőségével, hozta meg határozatát. Torma Gábor főtitkár Magyar Tekézők Szövetsége metlen eset nem fordulhat elő még egyszer, hiszen amire nincs tanú, az meg sem történt... Krémer József Sütő-Nagy Zsolt JQ^im-SN ^ -*P3|n*-SN ^ -lOiinVSN JQi(npsN ao>in»-SN JO^m-SN ^ 40J|n»-SN jp^in-SN JP^ini-SN JPMIH-SN Mai számunkat szerkesztette:DénesTamás Olvasószerkesztő: Édes Gergely Slaapits László Művészeti szerkesztő:Darvas Péter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: dr. Dénes Tamás (a riporterrovat vezetője), Lakat T. Károly (a labdarúgórovat vezetője) Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos. Fotóigazgató: Záhonyi Iván Vezető olvasószerkesztő: Z. Vincze György Művészeti vezető: Keleti Imre A tudósítói hálózat vezetője: Varga Gyula Rovatvezetők: Boda Ildikó (külföld), Simon József (hazai sport) Lapmenedzser: Szurmai János. Terjesztési menedzser: Harcsa Gábor Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 113-115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248,269-8746. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Bt., ,1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 112-1234, 132-0384,132-6301,131-5183. Fax: 112-1234. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968,114-3810, 252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 252-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., valamint árusítják önálló vállalkozók. Előfizethető Budapesten a Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR) 1990 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken: Postahivatal, helyben. Előfizetési díj: egy hónapra 900 Ft, negyedévre 2700 Ft, fél évre 5400 Ft, egy évre 10 800 Ft. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest, ISSN 0866-2517 124 816