Nemzeti Sport, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-12 / 188. szám
16 NEMZETI SPORT 38: Copa América, Uruguay Az „utód” méltó a világbajnok selecao-hoz B-csoport Kolumbia-Ecuador 1-0 (1-0) Rivera, 8000 néző. Vezette: Pena (bolíviai). Gólszerző: Rincon a 45. percben. Kolumbia: Higuita (1) - Cabrera (13) , Bermudez (5), Mendoza (3), Santa (2) - Alvarez (14), Gavíria (6), Rincon (19), Valderrama (10) - Aristizabal (16), Asprilla (11). Ecuador: Morales (12) - Coronel (15), I. Hurtado (3), Tenorio (5), Capurro (4) - H. Quinonez (16), Carabali (21), Herrera (18), Aguinaga (7) - E. Hurtado (9), P. Hurtado (11). Csere: Herrera helyett Garay a szünetben, Aristizabal helyett L. Quinonez, Carabali helyett Mara, P. Hurtado helyett Asencio a 72. percben, Asprilla helyett Guerrero a 82. percben. Ha ezerszer ismételt tény, hogy a profi nem érzeleghet, csak a hivatására „szabad" koncentrálnia, mindig az aktuális kenyéradót köteles szolgálni, legyen az „ellenfél" sokkal mélyebben a lelkében, mint az aktuális kenyéradó - ismerjük el. Francisco „Paco" Maturana kutya nehéz helyzetben lehetett, amikor Kolumbia ellen kellett vezetnie csapatát. Maturana a kolumbiai labdarúgás legendája, sokkal több, mint „csak" egy sikeres korszakot jegyző szövetségi kapitány. Ő az, aki azokban az években, amikor a kábítószerkereskedelemből származó dollármilliók beszivárogtak az ország labdarúgásába, előbb szervezetté, majd sikeressé tette a kolumbiai futballt. Már sikeres kapitányként, hajdani játékosát, Hernan „Dario" Gomezt választotta segítőtársául, majd miután a barcelonai olimpián is Gomez vezette - az egyebek mellett Asprilla nevével fémjelzett - csapatot, evidens választás volt, hogy ő legyen Maturana utóda. De a legenda a vb-fiaskó után sem haraggal vált meg a válogatottól, s üljön bár Ecuador kispadján, azért ő legbelül kolumbiai maradt. A két sárga-kék-piros gárda találkozója előtt a kolumbiai válogatottat tarthattuk esélyesebbnek, de hiba lett volna Aguinagáékat előre „lesajnálni". A két évvel ezelőtti torna házigazdája a brazilok ellen is ügyesen futballozott, s Alex Aguinaga vezényletévela mexikói bajnok Nexaca középpályásáé volt a félidő legnagyobb helyzete: észrevette, hogy a „Macska" kint áll és megpróbált átemelni Higuita fölött, de az visszaért az utolsó pillanatban) most sem vallott szégyent. Maturana tanítványai egyet hibáztak, az első félidő végén már a lefújást várták, amikor Valderrama a rosszul helyezkedő védők között balra, Fredy Rinconhoz passzolt, s a Napoliból a Palmeirashoz visszaszerződő középpályás Morales bal zokniját kívülről csippentve lőtt 14 méterről a hálóba. Az első játékrészben szerzett előny birtokában Valderramáék „átpihenték" a második félidőt, de a győzelmük így sem került veszélybe. Az első kör döntetlenje után szerzett három ponttal már a negyeddöntőbeli ellenfelet figyelhetik, alkalmasint Argentínát, vagy Paraguayi Brazília-Peru 2-0 (0-0) Rivera, 10 000 néző. Vezette: Benegas (paraguayi). Gólszerző: Zinho (11-esből) a 77., Edmundo a 82. percben. Brazília: Dida (22) - Jorginho (2), Aldair (3), Ronaldo (4), Roberto Carlos (6) - Dunga (8), Casar Sampaio (5), Zinho (11) - Juninho (10) - Edmundo (7), Sávio (21). Peru: Miranda (1) - Carranza (22), Duranto (5), José Soto (6), Olivares (4) - Palacios (10), Rodriguez (20), Del Solar (8), Pinillos (11) - Baroni (7), Carty (19). Csere: Rodriguez helyett Jorge Soto (2), Carty helyett Rivera (19) a szünetben, Pinillos helyett Ramirez (9) a 84. percben. „Brazília az Brazília, Peru pedig Peru". A felettébb bölcs megállapítás Ronald Baromtól, a piros keresztsávos mezes perui gárda támadójától egyébként Lipcsei Péter leendő klubtársától, az FC Porto futballistájától származik. Igaz, ő a kinyilatkoztatást elsősorban Félix Benegas játékvezetőt káromolva tette, mondván, „ha csak a brazilok közelébe mentünk, már fütyült, bezzeg, ha ők löktek, néma volt, mint a sír", de a bölcsessége általános. A selecao brasileira ismét a hajrában szerzett gólokkal nyert, de pontosan azért a világ legjobb csapata, hogy mindenki biztos lehessen benne: előbb utóbb csak bepasszíroznak egyet Edmundóék. „Nehéz úgy futballozni, hogy az ellenfél minden idegszálával a védekezésre koncentrál. Tizennyolc játékos zsúfolódott a pálya ötvenméteres szakaszára, ilyen embererdőn lehetetlen átjutni. Sze- A nap embere Roberto Carlos Csaknem harminc évig kell visszanyúlnunk „futballmemóriánk" mélységeibe, hogy „végre" találjunk egy nem világklasszis brazil válogatott balhátvédet... Legutóbb a '66-os, az angliai vb-n leszerepelt tizenegynek volt „hiányposztja" a bal oldali védőé, azóta prímábbnál prímább spílerek játszanak a selegáo aranyzöld (arrafelé így hívják azt, amit mi prózaian mintem jól játszottunk, nem is cseréltem, hogy ezzel is erősítsem a játékosaim önbizalmát. Kezd kialakulni a csapatunk, s a következő, a Kolumbia elleni mérkőzésre már Tatfarei is visszatér" - mondta Mario Zagalo szövetségi kapitány, aki már az első tacsak kanárisárgának mondanánk...) mezében e területen. Emélkezzünk csak régi nagyokra: a 1970-es világbajnok együttesben az ébenfekete Everaldo, 1974- ben a lobogó szőke hajú Francisco Marinho, 1978- ban az elegáns Edinho, 1982-ben (-től?) a felejthetelen Junior, azt követően az erőteljes Branco, legutóbb, az amerikai World Cupon a „könyöklőszámáig" Leonardo testesítette meg mindazt, amit egy tökéletes felfutó szélső védőnek (középpályásnak?) tudnia kell. Ezeklálkozó után is dicsérte csapatát. Ha a tényeket nézzük, alighanem igaza van, hiszen a selecáo, ha látványosan nem is, változatlanul eredményesen játszik, már zsinórban 23. meccsén veretlen. A Zagale-bébik csak néha villantanak fel valamit a hagyományos „jogo bonitóból" - ebben (is) hasonlítanak a világbajnokokhoz - de a játékuk roppant szervezett, állandó prés alatt tartják az ellenfelet, az pedig majd csak hibázik. Peru ellen az első félidőben csak Roberto Carlosnak akadt helyzete, s ez a második játékrészben sem volt másként - egészen a 11-esig. A mérkőzést gyakorlatilag eldöntő szituáció miatt egyébként roppant mérgesek a peruiak, bár a szabálytalanság tényét nem vitatják, szerintük a faultolt Roberto Carlos az akció korábbi szakaszában lesen állt. Nincs igazuk, s így az első találkozón, Ecuador ellen 11- est hibázó Edmundót helyeaz erények, a gyorsaság, az ütemérzék, az összjátékba bekapcsolódás készsége és a pazar rúgótechnika csaknem teljes mértékben jellemzője a fent felsorolt játékosok képezte vonulatnak. Ebbe a sorba törés nélkül illeszthető az a Roberto Carlos, aki ezen a Copán tölti be a bal oldali felfutó hátvéd szerepkörét. Az 1973. április 10-én, a Sao Paulo állambeli Garciában született játékos (testméretei: 178 cm, 67 kg) sajátos villámkarriert mondhat magáénak. A tökéletesen ismeretlen Uniao Sáo Joao di Araras együtteséből 1992-ben szerződtette a Palmeiras, amellyel a következő esztendőben Sao Pauló-i bajnokságot, brazil bajnoki címet és Sao Rio tornát nyert, tavaly pedig ismét megszerezte a paulista bajnoki titulust. Lényegében a vébét követően vette át a visszavonulófélben lévő Brancótól a válogatottban posztját úgy, hogy a korábban magasztalt Leonardót az első számú tartalék „kétes dicsőségű" pozíciójába szorította. Az ecuadoriak, majd a peruiak ellen éppoly lendületes, magával ragadó, ötletgazdag játékot produkált, mint a Stanley Rous-kupán, re lépő Zinho „tiszta lelkiismerettel" lőhetett a bal sarokba. Öt perccel később megszületett a második brazil találat, s ne huzogassa az orrunkat, amiért ehhez ismét kapitális védelmi hiba kellett. Igaz, Sávio jobb oldali beadását Carranza szinte odapasszolta az „Állat" elé, akinek - miután hat méterre állt a bal saroktól - nem okozott gondot a hálóba passzolni. A belsőzés még úgy is a hálóba ért, hogy Edmundo tulajdonképpen „eltörte" a labdát. Brazília második győzelme azt jelenti, hogy a selecáo a házigazda Uruguayhoz hasonlóan már továbbjutott, a csütörtök esti, Kolumbia elleni meccs tétje csak a csoportelsőség. A B-csoport állása amelyen végképp meggyőzte a kétkedőket arról, miért tartják őt sokan jobbnak a vb-n megcsodált, azóta Japánban vitézkedő Leonardónál. Ráadásul a Peru elleni vezető gól előtt 15 késztette a 11-est okozó hibára Carranzát, majd pazar lövéseinek egyikével jelentősen megrongálta a riverai pálya kapufáját (kapu alumíniumát?...) Ráadásul nemcsak pontosan, de olyan hatalmas erővel is bombáz kapura, hogy egyes szaklapok már Rivelinót és Zicót emlegetik rúgásai nyomán, sőt övé az „első lövés joga" nemcsak a kapu közeli, de a középtávoli brazil szabadrúgások esetében is. Abszolút nem véletlen tehát, hogy Roberto Carlost igencsak kerülgeti az AC Parma, hiszen ha létrejönne a szerződés, mely átköltözteti Csizmaországba a brazilt, alighanem a futballvilág legtökéletesebb bal oldali támadó-védő duóját alkothatná az ugyancsak frissen rekrutált Hriszto Sztoicskovval. Márpedig ha ehhez hozzátesszük, hogy mindkét csapat kenyéradója (bocsánat: fejadója) a Parmalat, e duó összehozása cseppet sem tűnik teljesíthetetlen vágyálomnak... 1. Brazília 2 2 - - 3-0 6 2. Kolumbia 2 11-2-14 3. Peru 2-111-31 4. Ecuador 2 - - 2 0-2 0 Richard Niederbacher visszatért Ausztriába. A 33 esztendős támadó, aki tavaszzal a PMSC-Fordant erősítette, egyéves szerződést kötött a másodosztályú, nyáron kupadöntőt játszott DSV Leobennel. Érdekesség, hogy Niederbacher csatártársa Walter Schachner lesz, aki szintén nem mondható „karonülőnek", hiszen már betöltötte harmincnyolcadik életévét. A támadóduó tehát együtt igazán már rutinos, elmúlt hetvenegy éves... Laurent Blanc a St.-Étienne csapatától az Auxerre gárdájához igazolt. A francia válogatott labdarúgót a holland Frank Verlaat helyére vették meg a kék-fehérek, aki a német VfB Stuttgarthoz távozott. Blanc iránt egyébként egy másik német csapat, az 1. FC Köln is élénken érdeklődött. Uwe Fuchs meghosszabbította angliai tartózkodását. A német támadó, aki hazájában az 1. FC Kaiserslautern és a Fortuna Köln színeiben is futballozott, kétéves megállapodást kötött a másodosztályú Millwall Football Clubbal. Fuchs előző csapata a Premiershipbe most feljutott és Bryan Robson által edzett Middlesbrough volt. Ian Wright szerződést hosszabbított az Arsenalnál. A 32 éves csatár kedd délután kétéves szerződést írt alá a londoniakhoz, akik rövid idő alatt két klasszist is igazoltak. Másfél hete a Dennis Bergkampot csábították a Highburybe, majd hétfőn David Plattot bírták rá arra, hogy fordítson hátat a genovai Sampdoriának. „Az egyezség tulajdonképp azt jelenti, hogy pályafutásom végéig Londonban maradok. Döntésemet segítette, hogy a vezetőség jelentősen megerősítette a csapatot, amely Bergkamppal és Platt-tel már a bajnoki címre is jó lehet" - nyilatkozta Ian Wright. Stefan Schwarz viszont távozni készül az ágyúsoktól. A svéd válogatott középpályás előrehaladott tárgyalásokat folytat az olasz Fiorentinával, amely közel négymillió dollárt ajánlott érte. Andrej Kancelskis iránt a Middlesbrough is érdeklődik. Az orosz futballista hétfőn jelentette be, hogy távozik a Manchester Unitedtől, mivel viszonya végérvényesen megromlott Alex Ferguson menedzserrel. Az FA-kupa győztes Everton már korábban közölte, hogy szeretné megvásárolni a csatárt, ám most a Middlesbrough is bejelentkezett Kancelskisért. „Andrejjel annak idején még együtt játszottam Manchesterben, éppen ezért tudom, hogy bőven megéri a négymillió fontot. Minden erőmmel azon leszek, hogy leigazoljam" - mondta Bryan Robson, a Middlesbrough edzője. Darren Andertont szemelte ki Andrej Kancelskis helyére a Manchester United vezetősége. A vörös ördögök kedden ötmillió fontos ajánlatot tettek Alan Sugarnek, a Tottenham Hotspur elnökének, ám a „cukros bácsi" kevesellte az összeget. Szerinte legalább nyolcmillió fontot ér a válogatott középpályás, és ezalatt szóba sem áll a MU képviselőivel. „Anderton Anglia egyik legjobb labdarúgója, lényegesen többet ér, mint mondjuk Les Ferdinand, akiért hatmilliót adott a Newcastle United. Ráadásul mi jó anyagi helyzetben vagyunk, nincs szükségünk pénzre, ezért nyugodtan megtarthatjuk Darrent. Egy év múlva alighanem még többet kaphatunk érte"- magyarázta Alan Sugár. Mark Bright alighanem elhagyja a Sheffield Wednesday együttesét. A 33 esztendős csatár a West Ham Uniteddel kokettál, amely 500 ezer fontot is megadna érte. „Amióta Trevor Francis menesztették a csapat éléről, már én sem érzem otthon magam Sheffieldben" - jelentette ki Mark Bright. Ray Harford gyakorlatban is átvette a Blackburn Rovers irányítását. A bajnokcsapat eddigi másodedzője Kenny Dalglish tisztét örökölte, aki az elsőségen felbuzdulva köszönt le posztjáról. Dalglish a jövőben a rizikómentes futballigazgatói pozíciót tölti be, míg Harfordé lesz a felelősség, és így a bukás lehetősége... Ramon Diaz a River Plate új edzője. Az egykori argentin válogatott csatár egy évre szóló megállapodást kötött José Ballotával, a Buenos Aires-i egyesület elnökével. Ramon Diaz első nemzetközi sikerét az 1979-es junior-világbajnokságon érte el, ahol Diego Maradona „szárnysegédjeként" aranyérmet szerzett. A folytatás már nem sikerült ilyen fényesre, a támadó ugyan játszott a spanyolországi világbajnokságon (1982), ám csalódást okozott, ráadásul összekülönbözött Maradonával. Ezzel véget is ért válogatott pályafutása. Ramon Diaz több idényt húzott le Európában, hiszen Olaszországban és Franciaországban is profiskodott. Levezetésképp pedig egy idényt lehúzott a japán profiligában is. Most pedig - 35 évesen - elszegődött edzőnek. VI. 188. • 1995. július 12.