Nemzeti Sport, 1997. október (8. évfolyam, 268-297. szám)
1997-10-01 / 268. szám
2 NEMZETI SPORT Istenhegy FC Aki - munkája révén vagy „csak úgy”, hobbiból - rendszeresen böngészi az interneten a sporttal kapcsolatos honlapokat, jól teszi, ha esernyőt tart maga fölé. Elképesztő mennyiségű adathalmaz ömlik ránk, szinte nincs a nemzetközi sportéletnek olyan szeglete, amelyről ne értesülne az, aki „szörfözésre” indul. Azt, hogy nincs a sportéletnek olyan szeglete, szó szerint értendő: valamelyik napi böngészésem során a magyar honlapok között a szívemnek roppant kedveset találtam. Izgalmas kvízjátékot tarthatnánk arról, melyik a nyolcadik magyar futballklub, amelyik megjelent az interneten. A Fradi és a Győr hivatalos, az MTK grafikailag és tartalmilag remek, az UTE minden igényt kielégítő anyaga, a Debrecen, a III. Kerület és a Miskolci VSC után a nyolcadik egy „vérbeli” amatőrklub, a Blasz negyedosztályában viaskodó Istenhegy FC. Annyi privatizálás talán megengedhető, hogy bevalljam: a szívem csücske az amatőrfutball, meg az olyan csapatok, mint az Istenhegy FC. " Ha valaki veszi a fáradságot, és ráklikkel a Pallos Levente honlapján keresztül elérhető Istenhegy FC- re, csodát talál. A különböző fejezetek megegyeznek azzal, amit mondjuk a Real Madridnál, vagy az Ajaxnál is érdemes keresni - mutatván, hogy a készítőknek (bár nem tudom, de gondolom, hogy Pallos Levente, a csapat középpályása - akiről egyébként kiderül az is, hogy miután angolul már elég jól beszélt, és úgy gondolta, egyéb európai nyelvet más helyen is el lehet sajátítani, megtanult koreaiul meg egy kicsit kínaiul is - a zászlóvivő) ugyanolyan fontos a saját Istenhegy FC-jük, mint a nagyoknak a Real Madrid vagy az Ajax. A sport legtisztább, legromlatlanabb fajtájában lépten nyomon „tapintható” a Pál utcai fiúk-féle romantika csodája. A rovatok közül (a játékosnévsor, a legfrissebb eredmények, a bajnokság állása, hírek a csapatról) érdemes rákattintani a csapattal kapcsolatos hírekre. Ezekből megtudhatjuk, hogy doktor Kiss személyes okok, Pallos sérülés miatt nem játszott; a hétközi időpont miatt Varga és Murányi nem tudott csatlakozni a csapathoz; doktor Borók külföldi útja miatt két hétig nem tud a csapat rendelkezésére állni, meg még számtalan, fontosabbnál fontosabb dolgot. Hogy fontos-e bárkinek, hogy doktor Kiss személyes okok, Pallos sérülés miatt nem játszott; a hétközi időpont miatt Varga és Murányi nem tudott csatlakozni a csapathoz; doktor Borók külföldi útja miatt két hétig nem tud a csapat rendelkezésére állni? Azt gondolom, fontos. Nagyon fontos. De még ennél is fontosabb, hogy egy rakás fiatalembernek ilyen fontos a futball, a sport, hogy edzőjük van, szerelésük, ehhez igazítják a hétvégi programjukat, osztályozzák magukat és egymást, a játékban élnek tovább az álmaik, hogy szombat vagy vasárnap délelőtt úgy érzik, „igazi” futballisták, olyanok, mint akik a Real Madridban, vagy az Ajaxban játszanak. Játszanak. (andrás) Mai számunkat szerkesztette: Simon József Olvasószerkesztő: L. Táp István Sudár István Szűcs Zsolt Művészeti szerkesztő:DarvasPéter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: András Dénes (külföldirovat-vezető), Boda Ildikó (publicisztikairovat-szerkesztő), dr. Dénes Tamás, dr. Malonyai Péter (vező publicista), Simon József, Skrapits László (vezető olvasószerkesztő), Szurmai János (lapmenedzser), Tarpay László (riportrovat-vezető). Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos (labdarúgórovat-szerkesztő). Labdarúgórovat-vezető: Vincze András. Hazai rovat-vezető: Szűcs Miklós. Fotóigazgató: Záhonyi Iván. Művészeti vezető: Keleti Imre. Tudósítói hálózatvezető: Varga Gyula. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor, Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 115. Postacím: 1399 Budapest, Pf.: 701/437. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Kft., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 312-1234, 332-0384, 332-6301,131-5183. Fax: 312-1234. Nemzeti Sport Hirdetési és Marketing Kft. (ügynökségi kapcsolatok), 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. fszt 4. Tel.: 111-9407, 131-7504, 131-9582. Fax: 111-1499. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968, 114-3810, 252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel.: 138-4366. Fax: 138-4248. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft., a Vinatesz tagja. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató. Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda - e-mail: szikra@lang.hu Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) Budapest VIII., Orczy tér 1.. (Levélcím: HELÍR, Budapest 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban és a kiadóban. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság, 1846 Budapest. Vidéken,Postahivatal, helyben. Előfizetési díj (a hét minden napjára): egy hónapra 1350 Ft, negyedévre 4050 Ft, fél évre 81 átért egy évre 16 200 Ft. Hétfőtől szombatig: egy hónapra 1158 Ft, negyedévre 3474 Ft, fél évre 6948 Ft, egy évre 13 896 Ft. Csak vasárnapra (hétfőn kézbesítik): egy hónapra 195 Ft, negyedévre 585 Ft, fél évre 1170 Ft, egy évre 2340 Ft. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1011 Budapest, Szilágyi D. tér 6., T/F: 0036 1 201 88 91. Bankszámlaszám: MKB Magyar Külkereskedelmi Bank, 502-20622-2630-4026. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16 Régen az úgy volt, hogy ha a csapat gólt lőtt, a klub elöljárói egymás nyakába borultak a lelátón, ölelték-csókolták egymást, felállva tapsoltak, integettek a játékosok felé, esetleg biztatóan bemutatták, hogy a prémium busás lesz. Modemn a mi korunk, hogyan is tűrné csöppnyi jelét is a maradi gesztusoknak. A technika kérem, a technika! A tudomány mindent legyőz. Kiegyenlít a Werder Bremen Belzembergben, a Kaiserslautern otthonában - öröm felsőfokon. Szőke asszony ugrik fel és tapsol, kalapos úr veregeti vállon a nagyhatalmú brémai menedzsert, hogy aztán hátrahőköljön. Nem érkezik válasz a kezdeményezésére. Nem érkezhet, mert Willi Lemke szinte tizedmásodpercekkel a gól után már nyúl is a rádiótelefonjához, tárcsáz és beszél. Az éteren át osztja meg az örömét valakivel. Új világ, új szokások. A technika kérem, a technika! Legyőz mindent a tudomány. Nemrégiben Puhl Sándor is technikával felszerelkezve volt kénytelen meccset vezetni, tétmeccset és kísérletképpen. Folyamatos összeköttetésben állt a partjelzőivel, a taccsbírók meg másokkal, így aztán mód nyílt a folyamatos tapasztalatcserére. Hogy a kísérletről kinek, mi a véleménye, arról nincsen információm, ám sejtésem szerint hamvába holt az ötlet. A futball a világ (talán) legkonzervatívabb játéka, erénye, hogy valamennyi közreműködőjénél belefér az ösztönösség - a játékosnál az improvizációra, a bírónál a tévedésre, a nézőnél az őszinte érzelmekre való jog jóvoltából. A technika, a racionális, a mérhető, az egzakt felé közelítő találmányok sora éppen azt ölheti meg ennél a játéknál, ami a legnagyobb erénye. Zsolt úr, egykori világklasszis futballbírónk úgy fogalmazta meg a lényeget, hogy azért zseniális ez a játék, mert a „körfolyosós házak mosókonyháinak gőzében született”, azaz nem kell különösebb felkészültség ahhoz, hogy az ember értse, de főképp élvezze. Az „ezt én berúgnám” élménye éppen úgy hozzátartozik, mint a labda, a kapuk vagy a hat zászló a pálya körül. Aki a szabályokon változtatni kíván - érvelt Zsolt úr -, az gyilkosa ennek a játéknak, vagy legalábbis merénylője. Alátámasztja az érvelést, hogy a futball szabályai ki tudja, mióta nem változtak, mindenesetre az alapok változatlanok. Jól tudom, az ember legnagyobb ellensége saját maga, így aztán nem üzenhetem meg a túlvilági játékvezetői öltözőkbe Zsolt úrnak, hogy nincs mitől félnie, igazsága örök. Eljöhet még az a világ, amikor a technika, esetünkben a rádiótelefon életünk valamennyi elképzelhető szituációját felverheti csöngetésével. (Nyomon vagyunk...) Most még csak a lelátó hangos a csiripeléstől, ám - hadd lássak rémeket - eljuthatunk odáig, hogy a szélső (van még ilyen?) rádiótelefonon jelentkezik be a labdáért a fedezetnél (ilyen már nincs, ezt tudom!). Aztán vagy megkapja, vagy nem. Szabadon áramlik majd az információ a pályán és a lelátókon - drukker hívhatja a ziccert elhibázó csatárt, indulataival egyidőben gyalázhatja a szerinte kispadra érdemtelen trénert, a söprögető üzenetrögzítőn teszi maradandóvá, hogy nem ért egyet a bekiabált edzői utasítással - és így tovább, és így tovább... Hogy Willi Lemke, és általa a Bundesliga lódította meg a fantáziámat, az azért jó, mert arrafelé igazi a futball. Enyhén szólva. És függetlenül attól, hogy hol, miért és milyen formában hódít a technika (az oda nem illő). Mert ha itthon éppen ezt (miért éppen ezt?) vesszük át először a Bundesligából, biztos vagyok benne, hogy legeslegelőször mentségkeresésre használnák fel a mieink az új találmányt. Mondjuk a példaként említett fedezet arra hivatkozhat szünetben a szélsőnél, hogy azért nem adhatta időben a labdát, mert éppen nem volt térerő... Pedig térerő nélkül még elvan valahogyan a futball, ám tér és erő nélkül... Malonyai Péter Térerő Nézőpont Egyenjogúság Évek óta elfogadom azt, hogy a sport és környezete, amelyben élek és dolgozom, gyakorlatilag férfi központú világ. Ebben a közegben érzékenyen érintett minden olyan megkülönböztetés, amely a nőkre vonatkozott, legyen az szakmai előmenetel, válogatási szempont, anyagi elismerés. Bizonyos esetekben rám is sütötték a feminista jelzőt, noha ez ellen azért mindig tiltakoztam, bár kétségkívül rendszerint a minden értelemben vett női egyenjogúság mellett foglaltam állást. Ezeket a sorokat persze nem magamról és főleg nem önigazolásként írom, ám ide kívánkoznak akkor, amikor valami olyanról mondok ellenvéleményt, amiről talán éppen egy női újságíró nem kellene, hogy írjon. Előző számunk színes magazinjában olvashattak egy írást egy ötgyerekes családanyáról, bizonyos Pataki Viktóriáról, aki egyébiránt profi ökölvívó. Alapvetően a ténnyel, mármint az ökölvívósággal nincs is semmi bajom, hiszen, ha kedve van hozzá, boldogul vele, és nem zavarja a női habitustól alapvetően idegen szellemiség, akkor rendben, miért is ne lehetne Pataki Viktória bokszoló... Különösen akkor, amikor női bokszmeccseket már az 1904-es St. Louis-i olimpia kapcsán is rendeztek, főleg, hogy az idő tájt aztán még tényleg kevés teret engedett a világ a női egyenjogúságnak. Ha ezt az oldalát vesszük a dolgoknak, akkor azt mondom, igen, a nőknek igenis joguk van kipróbálni erejüket, ügyességüket olyan sportágakban is, amelyikeket nem rájuk szabtak, tehát lehetnek ökölvívók, súlyemelők, birkózók, kickboxosok, cselgáncsozók. Csupán az a kérdés, hogy: _.minek?r a*Vajon fontos-e minden áron meghódítani azokat a területeket, amelyeket a férfiak uralnak? Vajon érdemes-e csupán a virtus kedvéért a nőiességet alapvetően nélkülöző mozgás- és hangulatvilágba átlépni? Persze, most azonnal feltehető a kérdés: mi a nőies, és mi nem? És vajon nem éppen a saját csapdámba esem-e azzal, hogy csak bizonyos esetekre korlátozom az egyenjogúságot? Érveim persze vannak, még akkor is, ha tudom, hogy bizonyos vitákban talán éppen az erő erejével győznének le. De ha onnan indulunk el, hogy a zaklatott világ megzabolázására talán egyetlen módszerünk a harmónia megteremtése? Ha harmóniában élünk a környezetünkkel, a földdel, a vízzel, a levegővel, társunkkal, saját nemünkkel, illetve az ellenkezővel, akkor van esélyünk egy teljes élet élésére. És miután a férfiak és a nők genetikailag mások, hát miért ne élne és cselekedne mindenki úgy, ahogy azt a DNS-kódja diktálja? A kihívás persze mindenkit megérinthet, a csábítás, hogy megpróbáljuk magunkat másnak, talán igen emberi. De számomra a sport egyik legcsodálatosabb sajátja éppen a harmónia hordozása. Ezért mohón vágyom, hogy a férfiak férfias küzdelmeit ne utánozzák a nők, hogy ne az legyen a menő, aki ugyanakkorát tud odasózni a másik nőnek, mint mondjuk a fiúk, hogy a kézilabdázónő ügyességével, fürgeségével és technikájával vívja ki a helyzeteit, és ne azzal, hogy behúz az ellenfélnek, hogy a futballistalány (ha már nem lehet lebeszélni erről a sportról) vállalja inkább, hogy nem tudott szerelni, semmint, hogy végső megoldásként felrúgja az ellenfelét. Ebbe a képbe számomra tényleg nem fér bele a verekedő, birkózó nő. Mint ahogyan nem férne bele az sem, ha a fiúk próbálkoznának a ritmikus sportgimnagyikával. Persze,nem is próbálkottak. Ám. Egyáltalán nem fáj beismerni, hogy ebben ők a bölcsebbek. Boda Ildikó Vili. 268. • 1997. október 1. Nagykereszt a nagykövetnek Különleges érzés lehet egy ember életében, hogy miután a sportpályafutása során elérte a legnagyobb sikereket, idővel az ettől teljesen más területet felölelő civil pályáján is az olimpiai aranyéremmel felérő elismerében részesül. Amint arról a hírügynökségek a napokban hírt adtak, dr. Schmitt Pál, Magyarország búcsúzó madridi nagykövete magas spanyol kormánykitüntetésben részesül, megkapja a Katolikus Izabella Érdemrend Nagykeresztjét. Utolsó munkanapjainak egyikén, kedden hívtuk, egyrészt hogy gratuláljunk, másrészt, hogy megkérdezzük: nehéz-e a búcsú. Schmitt Pál a tőle megszokott kifinomult stílusban és diplomáciai érzékkel mondta el, hogy a kitüntetés számára valóban nagy megtiszteltetés, bár még a hivatalos spanyol közlönyben nem jelent meg a híre, s a tényleges átvételig még meglehetősen hosszú procedúra van hátra. Azt azonban úgy véli, hogy a spanyol kormány által külföldinek adható egyik legmagasabb kitüntetés nem elsősorban neki, hanem a két ország közötti kapcsolatnak szól, s hogy emögött, csakúgy, mint a nagy sporteredmények mögött, jelentős csapatmunka húzódik meg. A NOB alelnöke, a MOB elnöke kedden este adta a diplomáciai protokollnak megfelelő búcsúfogadását, amelyre mintegy kétszázötven vendég volt hivatalos. Ezen a napon amúgy is zsúfolt és fontos programot tudott a háta mögött, hiszen délelőtt volt búcsúaudiencián a királyi párnál feleségével, Makray Katalinnal, szerdán pedig a spanyol parlament külügyi bizottságának a vezetőjénél tesz látogatást, aki eddig is erkölcsi támogatásáról biztosította a magyarok integrációs szándékát az Európai Unió és a NATO felé. Négy év és négy hónapnyi szolgálat után tehát Schmitt Pál hazatér, spanyolt földtől való búcsúja azonban jellemzően stílszerű lesz: meghívott vendége a szombati, Barcelonában rendezendő „La Roda Olympiqua“-nak, azaz az olimpiai esküvőnek, ahol Christina hercegnő köti össze életét a nagyszerű kézilabdázóval. IBv