Nemzeti Sport, 1999. május (10. évfolyam, 118-146. szám)
1999-05-02 / 118. szám
S nemzeti sport LABDARÚGÁS • PNB X. 118., 1999. május 2. Kispest-Honvéd-Balaton-TV Siófok 3-0 (2-0) Elment a hajó? Emlékeztető A Siófoki Bányász SE hivatalos öltöztetője Sport- és szabadidőruházat 1185 Budapest, Üllői út 749. Telefon: 291-6130 Kispest - kis közönség. Persze, sorolhatnánk itt rögtön a kifogásokat, úgymint: hétköznapi (pénteki) meccsre aligha vándorolnak ki az emberek az Újtemető utcába, de nem erről volt szó: Kispest felett - szó szerint - beborult az ég. Borúsak voltak a szurkolók is, s nemcsak az időjárás miatt, hiszen már jó ideje olyanokat kiabálnak be a pályára, hogy: „Gálhidi, milyen Honvéd ez!?” S a szurkolók tán nem is tudják, hogy zajlik az élet, a kulisszái mögött a Kispest- Honvéd-Siófok meccs előtti nagy duruzsolásban hallani lehetett például azt, hogy ha a Siófoktól is kikap a Kispest, akkor lemond Komora Imre klubigazgató, és sokak szerint megnyílik az út a Kovács Kálmán, Nagy Antal, Esterházy Márton, Sallai Sándor fémjelezte „vonulat” előtt és az ő kezükbe kerül az irányítás, valamint a Honvéd sorsa, jövője. Mint ahogy a találkozót megelőző sürgés-forgásban arról is beszéltek, hogy Gálhidi György biztosan távozik a Honvédtól és a helyére vagy Szurgent Lajos, vagy Egervári Sándor, vagy Gellei Imre lehet a jelölt. Gálhidi, persze, nem tud semmit, és ő pénteken is azt mondta - amit szegény már jó ideje ismételget, hiszen tőle minden meccs előtt mindig ugyanezt kérdezik, függetlenül attól, hogy az utóbbi időben már észrevehető a fejlődés a nem túl acélos erőkből álló csapaton: „...velem még nem tárgyaltak a vezetők a hosszabbításról. Őszintén szólva várom, hogy mi lesz velem. Azt még mindenképpen írja le, hogy megszerettem a Kispestet és szívesen folytatnám itt azt a munkát, amit elkezdtem...” Gálhidi György arcán egyébként enyhe feszültség tükröződött, hiszen pontosan tudta: a Siófok elleni kiesési helyosztón, a hazai pályán nem bukhat a csapata, az már-már végzetes hiba lenne. Az ellenpont Nagy László, aki mosolyogott, s felszabadultan nyilatkozott - mint mindig. Na, ja, ő már tisztában van azzal, hogy számára befejeződött, lejárt a siófoki „beutaló” ideje, így érvelt: „Elmegyek Siófokról a nyáron. Ez már szinte eldöntött tény. Jöjjön valaki helyettem, aki talán felrázza azt a csapatot, amely szinte meccsről meccsre az utolsó utáni pillanatokban veszít. Azt nem tudom, hol folytatom, mert még nem kerestek sehonnan.” Siófokon sejtik, alighanem elment a hajó. A csapat ugyanis a Kispest ellen is vereséget szenvedett. Pedig még az ötödik percben a siófoki Kovács Béla távoli lövése jelent eseményt, de Vezér Ádám döntött: pénteken nem születhet vendéggól. A siófoki kapus Posza Zsolt is jól kezdett, ugyanis Pest Krisztián a tizenhatoson belül megtaszítja, kibillentette egyensúlyából Borgulya Istvánt és Bukovics László játékvezető rögvest ítélt: jöhet a tizenegyes. S ami érdekes: még mielőtt a sértett büntethetett volna, valaki megjegyezte a lelátón, hogy „a Borgulya a télen” a felkészülési meccsek során már rontott el tizenegyest”. Úgy mint most: az erős, félmagas lövést Posza balra vetődve kiütötte. Emígy is, s amúgy is Borgulya István volt a meccs főszereplője, mert a csatár a tizedik percben a körülötte magasodó siófoki védők között a bal sarokba fejelt. Azután a kispesti támadó (becenevén: „Burgonya”) jelentette a legtöbb veszélyt a vendégkapura, hiába passzírozták őt mármár burgonyapürévé a hátvédek. A vezető gól nem felpörgette, hanem még inkább lelassította az amúgy is kocogós iramot. Időnként meglódult a Kispest, a hazaiak többet birtokolták a labdát, s a harminchetedik perc hozta is az újabb Honvéd találatot: Csertői beadott, Kabát lőtt, de nem találta el jól a labdát, érkezett Zováth, aki tíz méterről bombázott, László még blokkolt, ám Gabala a tizenhatoson belülről, jobbal a kapu bal oldalába helyezett. Ezzel aztán gyakorlatilag véget is ért az első félidő, a szünetben pedig az jelentett eseményt, hogy az egyébként jól játszó Gabala rosszul lett. Rátört a Kasmars: „Valamit ehettem, mert péntek óta egyfolytában rohangálásból áll az életem: vagy a vécére futok, vagy a pályán a labda után. Most is le kellett kéredzkednem... ” A Kispest - tehát Gabala nélkül -, az első játékrészben diktált iramban folytatta a mérkőzés. A szünet után valamivel élénkebb lett a Siófok játéka is, ám a percek unalmasan mentekelőre, jellemző volt a találkozó hangulatára, hogy a Red Boys, a Kispest tábora csupán a harmadik gól után, nem sokkal a találkozó befejezése előtt kezdett el szurkolni. Az a bizonyos harmadik találat pedig úgy esett, hogy Borgulya (ki más?!...) a siófoki tizenhatos jobb oldaláról ívelhetett középre és az ugyancsak alacsony legényke, Kabát a jobb sarokba fejelt az ámuló és bámuló siófoki védők között. Teljesen megérdemelten győzött a Kispest, ám - fura, de így igaz - ettől aligha lettek nyugodtabbak, optimistábbak és jókedvűbbek a Honvéd-szurkolók. Sinkovics Gábor Bozsik-stadion, 1000 néző. Vezette: Bukovics (7) (Arany,sa Fridély) .■■■ KISPEST: Vezér 0 - Hungler 6 - Plókai 6, Medgyesi 5 - Dubecz 5, Csábi 6, Gabala 6, Zováth 5 - Borgulya 6 - Csertői 5, Kabát 6. Edző: Gálhidi György SIÓFOK: Posza 5 - Bimbó 5 - Soós 4, Kovács B. 4, László 5 - Csoknay 4, Pest 4, Sallai 5, Kun 4 - Bozsér 4, Lukács 4. Edző: Nagy László CSERE: Kun helyett Perger (5), Gabala helyett Lóczi (5) és Bozsér helyett Ördög (5) mindhárom a szünetben, Soós helyett Szabadi (-) a 69., Csertői helyett Bánföldi (-) a 80., Borgulya helyett Török (-) a 88. percben GÓLSZERZŐ: Borgulya a 10., Gabala a 37., Kabát a 76. percben SÁRGA LAP: Borgulya (Kovács Béla buktatásáért) a 8., Csoknay (Gabala felvágásáért) a 10., Kovács B. (reklamálásért) a 45., Csábi és Pest (dulakodásért) az 57. percben SZÖGLETARÁNY: 10:5 (7:3) Orgulya István (balra, szemben) büntetőjét ugyan a vetődő Posza Zsolt hárította, a siófokiapusnak mégis háromszor kellett a kapujából kivennie a labdát (Németh Ferenc felvétele) így látták az edzők GÁLHIDI GYÖRGY: - Elismerés illeti játékosaimat, mert taktikusan és okosan futballozva biztosan fektették két vállra a nehéz helyzetben lévő Siófokot. Az első félidőben is helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, már ekkor eldönthettük volna a mérkőzést. Szünet után a feljavuló vendégcsapat ránk erőltette akaratát és mindent megtett az egyenlítés érdekében. Ez a kinyíló harcmodort viszont nekünk kedvezett, és ha pontosabbak vagyunk a kapu előtt akkor még nagyobb különbséggel győzhettünk volna. NAGY LÁSZLÓ: - Az első játékrészben nagyon gyenge teljesítményt nyújtottunk, sajnos csapatom játékán nem látszott, hogy a kiesés ellen küzd, játékosaimból hiányzott a jó értelemben vett agresszivitás. Csúszni-mászni kellett volna, ahogyan a kipestiek tették még a kilencvenedik percben is. Bosszant az is, hogy a hazaiak apró termetű csatárai fejjel vertek meg bennünket. Természtesen nem adjuk fel, de a javításra alkalmas mérkőzések száma értelemszerűen egyre fogy. Akinek nem ii volt tabló az Illói úti klubházban Strauss is Simon Lösószr/Agr ífi Strausz László ritkán érzékenyül el, de a Fradi-pályára látogatni még az ő számára is a mai napig a „különös események” kategóriájába tartozik. Az egykori középpályás ugyan tíz és fél évig Vácott szerepelt, de amíg a piros-kékekkel csupán a másod- és a harmadosztályban futballozhatott, addig a Ferencváros színeiben az élvonalban játszott. Strausz 1985 és 1989 között négy évet töltött az Üllői úton és ez idő alatt egy bajnoki (1989) és egy kupaezüstöt (1986) szerzett. Most szombaton ugyan nem először érkezett az ellenfél edzőjeként az Üllői útra, de ez a látogatás -, ahogy az addigiak is - különös élményt jelentett a szakvezetőnek. Logikus: a tréner nem mulasztotta el, hogy néhány percre szétnézzen az időközben alaposan átalakított klubházban, remélve, hogy megpillantja magát valamelyik tablón. Hát, ez az... A tabló... Strausz László ugyanis ahhoz a balszerencsés korosztályhoz tartozott, amely az ezüstérmekért még nem kapott tablót, így a ZTE jelenlegi edzője nem fedezhette fel ifjúkori önmagát a klubház falain. Miután az edző konstatálta, hogy minden változás ellenére a Fradi-klubházban a helyzet nem változott, kisétált a juniormérkőzéseknek színhelyet adó „hátsó füvesre”, amely az ő idejében még salakos volt, s ahol Telek Andrással, vagy a már úgyszintén edzősködő Simon Tiborral játszhatott a Ferencváros akkori tartalékcsapatában. Az edző eztán végigsétált a stadion gyepszőnyegén, és elidőzött néhány másodpercet a Springer-szobor felőli kapu előtt. No, igen ez „az a” kapu... Az, amelyik Strausz László játékos pályafutásának talán a legnagyobb gólját „nyerte el”, amelyet kollégánk, Németh Ferenc „Fantasztikus gól” című díjnyertes fotóalkotásával örökített meg. A kép egy másolatát Strausz László a mai napig bekeretezve szobája falán tartja. - A mérkőzés előtt megjósoltam, hogy gólt rúgok - nosztalgiázott az edző. - Sőt, még azt is éreztem, hogy szabadrúgásból lövöm majd, úgyhogy mondtam is két, önbizalommal teli fiatalunknak, Pintér Attilának és Fischer Palinak, hogy ezúttal ha lehet, ne vegyék el tőlem a szabadrúgást, ahogy máskor szokták. Amikor szabadrúgáshoz jutottunk, Fischerék nem is jöttek a labda közelébe, én pedig belőttem azt a gólomat, ami a fénykép miatt tán a leghíresebb lett. Strausz László, ha akarna sem tudna elszakl kadni a Ferencvárostól, hiszen a zöld-fehérek pályaedzője, Simon Tibor a mai napig barátai közé tartozik. Együtt járnak a szakedzői tan- folyamra, s éppen pénteken vizsgáztak. A két szakvezető természetesen nem hagyhatta ki a beszélgetésből a szombati mérkőzést. S hogy a barátság nem pusztán az iskola- padba való, arra Simon Tibor néhány monda-ta szolgálhat magyarázattal. Íme: a Fradi- s szurkolók talán legsportszerűbb része sok esetben (ez alkalommal pedig biztosan) éppen Zalaegerszegről látogat el a zöld-fehérek meccseire. S hogy a csapatok között valóban jó a kapcsolat, arra tán bizonyítékul szolgál- hat ama tény: a zöld-fehérek közül Lendvai I Miklós éppen Zalaegerszegen, míg Arany I László, a vendégek (s ezúttal a tartaléksorba került) középpályása a Ferencvárosban futballozott. Így találkozik tehát a ferencvárosi és a zalaegerszegi múlt és jelen, s míg a csapatok melegítettek, addig Strausz Lászlónak eszébe juthatott: ő annak idején, Fradi-mezben bizony a J ZTE-nek is rúgott gólt. S ekkor megfordulja- s tott a fejében tán az is, amit eddig még sosem mert kimondani: egyszer talán a Ferencváros edzője is lehet majd. (gonda) Szabó I Zsolt (balra) és Bükszegi Zoltán koncentrál a labdára, ám ez az összpontosítás a ferencvárosi játékosnak sikerült többször (Farkas József felvétele) t átírn 1ITOPI A ferencvárosi labdarúgók eleganciáját az biztosítja rádió nxi 377-7777 OLCSÓN, JÓ MINŐSÉGET! KIS- és NAGYKERESKEDÉS Folyamatos akciók, viszonteladók részére kedvezmények! pl.: Trabant 601 lengéscsillapító: bruttó 2.200 Ft Lada lengéscsillapító: bruttó 1.800 Ft További információkért érdeklődjön telefonszámainkon! VARIENS KFT. Soltvadkert, Kiskőrösi út 1. \ Y Tel./fax: 78/381-840, 381-544/121 Mobil: 06/30 955-4766, 30 955-4767, \ / E-mail:variens2@mail.matav.hu