Nemzeti Sport, 2000. október (11. évfolyam, 269-298. szám)

2000-10-01 / 269. szám

4 NEMZETI SPORT SYDNEY 2000 2000. október 1., vasárnap JJ yJ­ J­JJjj­ jJ­­JJLJJ­J­jJ Ji A dobogó mindhárom fokára jutott magyar a kajak-kenu döntők első napján. A Kammerer, Storcz, Vereckei, Négyes pá­lyán a néme­tek, az ötösön a mieink. A többiek, a románok, a lengyelek, az ukránok, a fe­héroroszok, az oroszok, a spa­nyolok és a kanadaiak nem szá­mítanak. Azaz hogy számítanak, hogyne számítanának, elvégre mégiscsak a női kajak négyes olimpiai aranya a tét, de azt mi is tudjuk, ők is tudják, hogy nem nekik. Számukra legfeljebb a harmadik hely lehet a cél, az arany és az ezüst a négyes és az ötös pályán dől el. A németek és a magyarok között... Az előbbi egységben még mindig ott ül az elnyűhetetlen, az eddig már nyolc olimpiai ara­nyat nyert, harmincnyolc éves Birgit Fischer. Mellette Katrin Wagner, Anett Schuck és Manuéla Mucke szinte tininek számít. Amúgy ők a címvédők. Aki a németeknél Fischer, az nálunk Kőbán Rita. Kétszer már ő is állhatott az olimpiai dobogó tetején, most szeretne harmad­szor is. A többiek - Szabó Szil­via, Kovács Katalin és Viski Er­zsébet - még csak barátkoznak a gondolattal. Mellesleg ők a világbajnokok. Tavaly Milánóban hét év után sikerült ismét legyőzni Fische­­réket, jó lenne, ha a következőre nem kellene újabb hét esztendőt várni. Maximum hét percet... Készülődnek a rajthoz, mi­közben az előző két szám ered­ményhirdetési ceremóniája be sem fejeződött, a kenu egyesben győztes német Dittmer még ün­nepelteti magát, a kajakkirály norvég Holmann pedig már a győztesek sajtótájékoztatójára készül. Készüljön, most minket jobban érdekel az, ami a Penrith Lake vízén következik. A női kajak négyesek döntője. Négyes pályán a németek, az ötösön a mieink. Elstartol a mezőny. A mieink elképesztő iramot diktálnak, alig jöttek el a starthelytől, már­is a többiek előtt vannak. Az idei mérleg eddig a németeknek ked­vez, a szegedi Világkupán és a poznani Eb-n is ők nyertek öt­százon, ám ez utóbbi helyszínen kétszáz méteren már megverték őket a lányok. Talán akkor érez­tek rá, hogy mi lehet az igazi fegyver ellenük. Közben már fél távnál járnak, és szabad szem­mel is jól látható, hogy Kőbánék vezetnek. A biztonság kedvéért egy pillantás az eredményjelző­re, amely megerősíti azt, amit úgyis tudunk: a magyar hajó ve­zet, az előny harmincnyolc szá­zadmásodperc. Kimondva nem sok, de azt tudtuk, hogy nagy csata lesz. De még mekkora... A németek elindulnak, pörög­nek, de még mindig csak má­sodikok, igaz, egyre kisebb a kü­lönbség. Még százötven méter le­het, és együtt a két hajó. Száz, hetven, hatvan, már a németek­nél az előny. A célban már tisztán a négyes pálya az első, az ötös a második. A németek örülnek, boldogok, a magyar lányok szo­morúak, letörtek, nem akarják elhinni, hogy ez megtörtént ve­lük. Nagyon közel voltak az aranyhoz, ám a táv második felét nem bírták, s ezzel elment a hajó. Elment? Ugyan dehogy! Nagy dolog ám kérem, olim­pián ezüstérmet szerezni, még akkor is, ha ők aranyra számí­tottak. Ám nincs idő ezen sokat elmélkedni, jön az újabb döntő, jön az újabb magyar. Ismét a né­gyes pálya a miénk, Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián ül a kajakban. Az esélyek? Tipikusan olyan szám, ahol bármi lehet. Bártfaiék alig több mint két hónapja Eb-ezüstöt nyertek Poznanban, ahol egyébként a most egyes pályán menő norvégok lettek az elsők, de ott vannak a címvédő ola­szok és a vb-első lengyelek is a mezőnyben. Pokoli csata várható. Hacsak... A jelek szerint az olaszok, Rossi és Bonomi, semmit sem bíznak a véletlenre. Alig jöttek el a rajttól, és­ már legalább fél hajó az előnyük. Ha bírják ezt a tempót, nem lehet megfogni őket. A mieink közepes kezdés után fél távnál csak a közép­mezőnyben vannak, ötödikek. Egy jó hajrá kellene, s akkor még elérhető a dobogó, a má­sodik svédek és a harmadik oroszok előnye nem tűnik be­­hozhatatlannak. Vajon látja ezt a két Krisz­tián is? Ki tudja? Az biztos, hogy hat­száznál begyújtják a rakétákat, úgy jönnek, mintha zsinóron húznák őket. Az oroszok lesza­kadnak, nem bírják a tempót, az olaszokat már nem lehet meg­verni, a második helyért pedig a svédek, a németek és a magya­rok csatáznak. Százötvennel a cél előtt már csak a svédek és a magyarok. Együtt a két hajó. Ha most lenne még egy kis erő, akkor... De nem. A svédek visszaverik a támadást, Rossiék már ünnep­ük magukat, amikor Oscarsson és Nilsson áthalad a célvonalon, közvetlenül mögöttük pedig a magyarok érkeznek. Bártfai Krisztián és Veréb Krisztián. Nagyon kihajtották magu­kat, az látszik, nagykanállal veszik a levegőt, de azért arra van erejük, hogy integessenek, mosolyogjanak. Elégedettek, de hát hogyne lennének azok, néhány pillanat múlva életük­ben először állhatnak fel az olimpiai dobogóra. Előbb azonban a lányok kapják meg az érmeket. Most már egy-egy mosoly is becsúszik, de azért nem az igazi, két kajakosunk Négy évvel ezelőtt Kamme­rer Zoltánt szinte Gyulay Zsolt utódjaként emlegették. Tizennyolc évesen az egyik legnehezebb számban, K-1 1000 méteren indulhatott At­lantában. Akkor hatodikként végzett előfutamában, végül a reményfutam után a közép­döntőben zárta szereplését, helyezettenként. A kajakozás iránt kevésbé érdeklődők az­óta keveset hallhattak felőle, talán csak a K-4 tavalyi, milá­nói vb-győzelme kapcsán vált Kammerer újra érdekessé. Pedig igencsak érdemes odafigyelni a férfi négyes első ülésében görnyedő, gödi illető­ségű, mégis a Győri VSE-ből rekrutált versenyzőre. Még mindig ő a legfiatalabb válo­gatott kajakosunk, de lám, 22 évesen is elég rutinos ahhoz, hogy vezérevezősként olimpiai bajnoki címig kormányozza csapathajónkat. „Kamera” mostantól biztosan újra a ka­merák kereszttüzébe kerül. - Még csak két éve próbál­koztam a kajakozással, amikor Gyulayék első és szombatig egyetlen olimpiai aranyér­münket nyerték. Azóta meg­dupláztuk a K-4-es aranyak számát, ám bevallom, még fel sem tudom fogni, mit vittünk viszont, immár a bronzzal a nyakukban továbbra is a felle­gekben jár. Ott, ahová a Pulai, Novak kettősnek most nincs módja el­jutni. A kenu kettesek döntőjé­ben most először nem a négyes pályát kell figyelnünk, oda ugyanis a románok kerültek, Pricop és Popescu. Pulaiék ket­tővel tőlük a hatoson, a világ­­bajnoki címvédő orosz Kovaljev, Kosztoglod egység mellett. A képlet ugyanaz, mint az előbb, a kajakosoknál, csak most a ro­mánok (a négyes pálya...) húz­nak el a többiektől, a kubaiak még úgy-ahogy próbálnak lépést tartani velük, és kész. A mieink? Csakúgy, mint az imént Bárt­faiék, fél távnál az ötödik he­lyen, ám a rakéták most csak nem akarnak begyulladni. Két­százzal a cél előtt ugyan a ne­gyedikek, de a dobogó túlságo­san is messze van­ véghez - kezdte Kammerer Zoltán. - A leglényegesebb az, hogy édesapámnak szép szüle­tésnapi ajándékot vihetek ha­za, minthogy ő éppen ma 44 esztendős. - Apropó, hol az aranya? - A zsebemben. Vigyázok rá, de ne porosodjon. Egyelőre még mindenkit meg kell kér­deznem, valóban az enyém-e, annyira hihetetlennek tűnik ez az egész. - Négy évvel ezelőtt korán akarták megkoronázni, mint­hogy végül szomorú olimpiája volt. Minek, avagy kinek kö­szönheti az előretörést? - Mindenekelőtt Sári Nán­dornak. A szegedi világbaj­nokság évében olyan rosszul sikerült minden, hogy még az is megfordult a fejemben, ab­bahagyom. Ám akkor rátalál­tam Sári Nándira, aki rend­behozott lelkileg és fizikáli­san is. Immár a négyesből mindenkit ő edz. - Elárulja, hajdan ki bírta rá a kajakozásra? - Senki, illetve a nővérem, mert őt kellett elkísérnem az edzésekre. A gödi vízi sport­körnél alapvetően hatodikos lányokat kerestek, ám egyedül nem akart menni, így jobb hí­ján én is vele tartottam. Elérhetetlenül messze. Négy éve Horváth és Kolonics bronzérmet nyert ezen a távon, most nem lesz magyar a dobo­gón. A végén még az oroszok is a magyar kettős elé jönnek, sőt, ha nem nézik el a célt, akár a dobo­góra is felállhatnának, így vi­szont a németek a harmadikok, a rajt-cél győzelmet arató romá­nok és a kubaiak mögött Pulai és Novák ötödikként csúszik be. Már csak egy döntő maradt, a férfiak kajak négyese. « A sors mintha csak ismételni akarná önmagát: a négyes pá­lyán a németek, az ötösön a mi­eink, a többiek, a svédek, az amerikaiak, az oroszok, a szlo­vákok, a lengyelek, a bolgárok és a jugoszlávok nem számíta­nak... A címvédők, akárcsak a nőknél, itt is a németek, a tava­lyi milánói vb-t viszont a Vereckei, Horváth, Kammerer, Storcz négyes nyerte. Rajt. A német hajó - Bach, Schae­­fer, Ulm és Zabei - nagyon bele­kezd, még fel sem nézünk, és már vagy két méterrel vezet. Sebaj, ez még nagyon az eleje, ráadásul a mieink veszik a la­pot és ötszáznál már negyven­­három századdal a címvédők előtt járnak. Gyerünk, jó lesz ez! Most a németek reagálnak, rátesznek még egy lapáttal, s ha minimálisan is, de vezetnek. Még kétszázötven méter. A többiek, miként az várható volt, csak asszisztálnak a na­gyok küzdelméhez. Kammerer, Storcz, Vereckei és Horváth vi­szont egy pillanatra sem szeret­ Szülinapi arany a vezérevezős édesapjának Kammerer zsebre vágta az olimpiai aranyérmet GRATULÁLUNK KEDVENC OLIMPIAI BAJNOKUNKNAK, VERECKEI ÁKOS KAJAKOZÓNAK! mól Rt. A MOL Rt. a magyar olimpiai csapat arany fokozatú támogatója. mvr,MP-n JM000 Miénk a világ! Meg az olimpiai bajnokoknak járó aranyérem! FOTÓ: REUTERS Útban a dobogó harmadik foka felé: a Veréb Krisztián, Bártfai Krisztián duó remek versenyzéssel lett harmadik

Next