Nemzeti Sport, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-01 / 148. szám

4 Hazai labdarúgás FUTBALLBOTRÁNY: Az érthetetlen gyűlölet tüze és a valódi lángok Félelmetes bandaháború VARGA T. RÓBERT A Ferencváros-Debrecen találkozó lefújása után azonnal kitört a bot­rány. Ezrével rohantak emberek a pályára, a szurkolók ütöttek min­denkit, akit értek. Noha az esemé­nyek miatt percekig nem lehetett elhagyni a sajtópáholyt, a későb­biekben testközelből tapasztalhat­tuk, mi történt a tömegben. „Takarodjatok, szemét b...­ hazaárulók" - sikítja egy harminc-negyven év közötti hirtelenszőke nő háromnegyed órával azután, hogy a Ferencváros elbukta a bajnokságot. A klubház előtti kapu hűlt helyén ordibál, lába alatt a keresztléc megmaradt darabja. Egyik kezében ötévesforma kisgyerek, másikban ciga­retta, vérében alighanem tetemes meny­­nyiségű alkohol. Bár mellette szinte mindenkinek üveges a tekintete, kinek könnytől, lőnek mástól. Nem messze tőle magába roskadva hangosan zokog egy fiatal srác, barátja vállvetve hiába vi­gasztalja. „Hol a csapatunk, hol a csapa­tunk?” - skandálja a többezres tömeg. A „bátrabbak” a kordon rácsait rázzák, mint akik megérezték a vér szagát. Teli borosüveg repül a biztonságiak felé, ta­lán nem talál el senkit, reméli az ember. A pályán rengetegen fekszenek a fűben az eget kémlelve, cigarettát szíva, a má­sik kapunál néhány kisgyerek pénztár­szalaggal rohangászik, mintha idilli ma­jális volna. A kordon előttiek csak nem nyugsza­nak. „Mocskos zsidók, gyertek ki”, üvöltik tizenévesek, még azt sem lehet rájuk mondani, hogy utcagyerekek. Márkás ruhában vannak, el lehetne várni tőlük, tudják, mit beszélnek. Vagy tudják - és mégis? Sokan akadnak viszont, akik azzal sin­csenek tisztában, mit művelnek, csak a felbőszült tömeg agresszióját erősítik, és kiabálnak, köpködnek és lökdösődnek. Agyontetovált, kopasz body-builder rá­kezd: „Most beszéljetek, most beszéljetek!" Ekkor merészkednek elő rejtekükből ugyanis a játékosok, a székház emeleti teraszáról néznek alá. Lipcsei Péter szót­lanul, kifejezéstelen arccal támasztja ál­lát, mellette Gera Zoltán és a többiek, köztük Alekszandar Jovics, aki nem úszta meg pofon nélkül az öltözőfolyosóig tartó harmincméteres sprintet a meccs lefújása után. Senki nem szól, de látva az eszementeket, mit is mondhatnának. „Ha ennyit tudtok, takarodjatok!” - hallat­szik sokfelől, egyesek a „műbrazil” Leandrót, mások a „jugoszláv, vagy cseh, vagy honnan a francból való...” Marek Penksát, megint mások Jovicsot küldik melegebb égtájakra, jóllehet, ebben az országban sehol sem forróbb a hangulat ezekben a percekben. Már sörösdobo­zok repülnek a futballisták irányába. A tömeg elindul a székház melletti lelátó­ra, az már a profibbaknak akár köpőtáv­nak is megfelel. Hirtelen százával kezdenek menekül­ni az emberek. „Megindultak a rendőrök!”, hallatszik. Mint kiderül, vak­lárma, ám éppen elég ahhoz, hogy lá­nyok és fiatalok megrémüljenek, s tucat­jával induljanak a kijárat felé. Marad a kordonnál így is több száz „Fradi-druk­­ker”, így, idézőjelben, nem sokkal később megérkezik tudniillik „a” Fradi­­drukker. A „Hypós” néven elhíresült fi­atalember kemény pitbullként járőrözik a kordon előtt, jobb lábára sántít, bal karja bekötve. „Mit képzeltek magatokról, barmok?! Saját játékosaitokat ütitek, hát milyen emberek vagytok?!” - rekedten ki­áltja, néhányan hátrálni kezdenek. Hypós kiszámíthatatlan, vélik. A vezér két kézzel lökdösi arrébb a népet, amely lassan elindul. Épp időben jönnek a ro­­hamosztagosok, nekik már csak az utó­munka marad. Az utcán azonban ekkor kezdődik az igazi őrület. A stadionból kilépve min­denfelé zöld-fehér sálas, mezes fiatalo­kat látni, az Üllői úti felüljáró alatt „Sza­bó 16”-os dresszben kapja a pofonokat „Lipcsei P. 6”-ostól. Hamar kiderül, azon megy a vita, fő miatt vesztette el az FTC a bajnoki címet, Várszegi Gábor tu­lajdonos miatt egy személyben, vagy összességében a „bibsik” miatt. Sokan állják körül őket, és mint bokszmeccsen, szurkolnak: „Üsd agyon!” Valaki meglát egy operatőrt, ő is ellenség, percek múl­tán örülhet, életben van, gépe azonban darabokban­­ és kapnak a fotósok, az új­ságírók is. Háború ez. A népligeti trolivégállomásnál hatal­mas lángok csapnak a magasba, a Fradi söröző elől nézve olyan, mintha az egyik fa égne. Szerencsére (...) csak egy rek­lámtábla. Jönnek a tűzoltók, autójukból kiszállni azonban képtelenek: üvegtáma­dás éri a gépkocsit, kész csoda, hogy nem történik tragédia. Megmentésükre sisa­kos, gumibotos egyenruhások érkeznek, könnygázzal oszlatják a randalírozókat. Szemüveges fiú kezd menekülni, „Mit képzelsz, megfutamodsz, fradistának mered te nevezni magad?”, veti magát utána egy ránézésre nála húsz kilóval nehezebb nyaktalan tarfejű, majd rúgni kezdi ba­kancsával. Fél tizenegyre nyugszanak meg vala­melyest a kedélyek, a rendőrség meg­nyitja a lezárt Könyves Kálmán körutat. Már csak néhányan lézengenek a sta­dion környékén. Hajléktalan szedi össze az üvegeket, műanyag palackokat. Neki ünnep ez a nap... A kordon megállította a felbőszült tömeget - a randalírozás később az utcán folytatódott VISSZHANG: A zöld-fehérek korábbi játékosai nem tudnak napirendre térni a történtek fölött A pokol legmélyebb bugyraiban Novák Dezső játékosként négyszer, edzőként háromszor ünnepelhetett baj­noki címet a Ferencvárossal. Most is az­zal a gondolattal ült le a televízió elé, hogy megnézze, az utódok miként ün­nepelnek. .. „Láttam, sajnos, láttam, m­i történt - mondta a szakember, akivel nyolc éve a Bajnokok Ligájába jutott a csapat. - Nem tudom, mit is mondhatnék, azt érez­tem, hogy ez nem a sportról, nem a fu­tball­ról szólt. Valamilyen hatékony intézkedés kellene, hogy ezeket a botrányokat megelőz­zék. A normális sportembernek veszíteni is tudnia kell, de sokan, akik befutottak a pá­lyára, nem tudták feldolgozni a csalódást, és nem volt bennük kímélet. Nekem sok volt ez az este, egyfelől szomorú voltam a bajnoki cím elvesztése miatt, de hasonlóan lesújtott az, ami a lefújás után történt. Játékosokra támadni, erre nem találok magyarázatot, meglehet azért, m­ert nincs is. Tököli Attilát a kupadöntő után a vállukon vitték a szur­kolók, most pedig megverik? Nem akarok nosztalgiázni, hogy régen ünnep volt egy mérkőzés, ma pedig jóérzésű ember nem vi­szi ki a gyerekét, ha ezt látja. Megváltozott a világ, és sajnos nem jó irányba. ” Mucha József futballistaként kétszer, a szakmai stáb tagjaként háromszor volt bajnok az Üllői úton. „Felkavaró, sokkoló volt a látvány - vé­lekedett az egykori támadó. - Azt gon­dolom, mindenki készpénznek vette, hogy a Fradi a bajnok, de az utolsó pillanatban a csapat elvesztette az aranyat, és ezt a fordu­latot a kisebbség, remélem, csak a kisebbség, nem tudta feldolgozni. Sokan ezt kudarc­ként élték meg, és érthető, hogy emiatt sokan elégedetlenek, de akkor is döbbenetes, ami történt. A pokol legmélyebb bugyraiba sül­lyedtünk, ez már nem az a szellemiség, amiben mi éltünk. Játékosként magam soha nem éreztem magam veszélyben, nem hit­tem, hogy ilyen előfordulhat. ” Rákosi Gyula is elmondta a vélemé­nyét a történtek kapcsán. ,A Azt hittem, álmodom, de sajnos kide­rült, a valóság az, amit látok - fogalma­zott Rákosi Gyula. - Mélységesen elítélem azt, ami történt, elképesztő, hogy idáig fa­jultak a dolgok. Valamennyien biztosak vol­tunk a sikerben, de a sportban az a szép és csúnya egyszerre, hogy néha nem sikerül az, amire mindenki számít. Ám ezt méltóság­gal el kell tudni viselni, bármilyen nehéz is. A csalódás senkit nem jogosít fel arra, hogy a játékosokra támadjon, mondjuk, én azt sem értem, mi értelme van a kapufát tönk­retenni, a hálókat szaggatni. Mondja meg nekem, ez norm­ális dolog? Igazi fradista, a klubért mind­enre képes az, aki tudatosan rombol és kárt okoz az állítólag szeretett csapatának? A csapat küzdött, hajtott, de egy jól játszó Debrecen ellen hiába volt a mezőnyfölény, nem sikerült gólt lőni. Ez benne van a játékban. Tököli Attilát szám­talanszor ünnepelték a drukkerek, és Flóri barátommal is azt mondtuk neki, nem a Fradi ilyen, hanem egyes elemek, akiknek a klubhoz semmi közük sincs, de a szurkolás­hoz sem. ” A fiatalabb generációhoz tartozik a Fradiban nevelkedett Lisztes Krisztián, aki kétszeres bajnokként tagja volt a BL- ben szereplő együttesnek. „Borzalmas érzés volt látni, ami történik a pályán - mondta a középpályás. - Fel­foghatatlan számomra, hogy ide jutottunk. Tudom, hogy ünnepelni akartak a drukke­rek, fiestára készültek, de ez nem lehet mentség a verekedésre. Nem tudom, mit hoz a jövő, ha a rettegés uralja a stadiont. Az emberek csak a negatívumot hallják a futballal kapcsolatban, úgy érzik, a játéko­sok megérdemlik, amit kaptak, holott nem ez a megoldás. A példa adott: ha Angliában sikerült rendet tenni, nekünk is lehet. Egy­részt szigorú törvényeket hoztak, aki a tiltás ellenére belép a pályára, azonnal bönönbe kerül, és évekig nem mehet meccsre, más­részt ezeket a törvényeket be is tartják. Né­metországban ugyanolyan szórakozás a baj­noki meccs, mint egy színházi előadás vagy egy mozi, rettenetes látni, hogy mi ettől mi­lyen messze vagyunk. ” 2003. június 1vasárnap n­emzeti sport NYILATKOZAT: Folt esett a száznégy éves klub becsületén Nem szurkolók - bűnözők! Munkatársunktól Az FTC Rt. közleményben kommen­tálta a péntek esti botrányt­ ,mi történ­tekre nincs, és nem is lehet ésszerű magya­rázott, hiszen a brutális fizikai és verbális támadás végrehajtói láthatóan nemet mondtak a civilizált, emberi viselkedés nor­máira - írták az internetes honlapon közzétett nyilatkozatban a Fradi vezetői. - A Debrecen, illetve Ferencváros játékosait bántalmazók nem szurkolók, ha­nem bűnözők voltak. Ugyanakkor köszönet illeti azokat a szurkolókat, akik amellett, hogy sportemberként fogadták a mérkőzés végeredményét, testi épségüket sem kímélve védték és menekítették a biztonságiakkal együtt a pályán lévő játékosokat... A mérkőzés után több ferencvárosi játékos is áldozata volt a brutális támadásnak. A Fe­rencváros házi gólkirálya, Tököli Attila és Alekszandar Jovics is brutális támadást szenvedett el, de a magukról megfeledkezett agresszív támadók bántalmazták a csapat több más játékosát is. A Ferencváros színei­ben alig egy év alatt 26 gólt szerző Tököli Attilát leütötték, a földre teperték és ütöt­ték, rúgták. A tavalyi házi gólkirály, Alek­szandar Jovics szintén több ütést és rúgást kapott... A csapat tagjainak többsége csak késő­­éjjel, rendőri és rendezői kísérettel hagyhatta el a stadiont.” A közlemény megállapítja, a Ferencváros 104 éves történetében még soha nem fordult elő, hogy ferencvárosi mezt viselő játékost bántalmazzanak az Üllői úti pályán. ,„A Ferencváros elhatárolja magát azoktól az emberektől, akik azt a látszatot keltve, hogy közük van a Ferencvároshoz, bűncselek­ményeket követnek el és ezzel súlyos kárt okoznak nem csupán a Ferencvárosnak, de az egész magyar labdarúgásnak - folyta­tódik az állásfoglalás.­­ A lefújást követő brutális jelenetek után tapasztalható volt, hogy egy jól behatárolható kör szélsőséges politikai tüntetésre próbálta felhasználni a Ferencváros rendezvényét. Mivel mindez már nem először fordult elő, így egyértelműen levonható a következtetés, hogy egy csoport a hatályos magyar törvé­nyekkel szembefordulva, azokat büntetle­nül megsértve következetesen azon tevé­kenykedik, hogy kárt okozzon a Ferencvá­rosnak, foltot ejtsen egy 104 éves klub be­csületén, és ellehetetlenítse azt. Azok, akik fajgyűlölő rigmusokat kiabálnak, tiltott ön­kényuralmi jelképeket viselnek és hirdet­nek, bűncselekményeket követnek el. Nem engedhetjük meg, hogy ezek az emberek to­vábbra is büntetlenül garázdálkodhassanak a stadionokban, és a sporteseményeket szél­sőséges politikai eszméik terjesztésére, hir­detésére használják fel úgy, hogy közben a Ferencváros neve mögé bújva lejáratják a magyar labdarúgást, és az országot. Az FTC Rt. természetesen feljelentést tesz a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen, és bí­zik abban, hogy a hatóságok közbenjárása ezúttal eredménnyel is jár majd. A Ferenc­város és a Ferencvárossal kapcsolatban lévő támogatók azon túl, hogy elvárják a tör­vényalkotók és a hatóságok segítségét, egy­ben határozottan kijelentik, hogy a magik eszközeivel mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy hasonló esemény soha többet ne fordulhasson elő.” Az FTC Rt. külön nyilatkozatban követte meg a Debrecen valamennyi labdarúgóját, vezetőjét, különös tekin­tettel Szentes Lázárt, és mindazokat a já­tékosokat, akik fizikai bántalmazást szenvedtek. „Önök sportemberhez méltó­an viselkedtek, és a pályán nemes ellenfél­nek bizonyultak, ezért pedig minden elis­merést megérdemelnek - írták a ferencvá­rosiak. - Tudniuk kell, hogy akik játéko­sokra támadtak, bántalmazták a mérkőzésen pályára lépett labdarúgókat, a cserejátékosokat, illetve Szentes Lázár vezetőedzőt, azoknak semmi közük a Fe­rencvároshoz, semmi közük egy 21 bajnoki címet nyert klub hagyományaihoz. ” A rendezés hiányosságairól, a rendőri beavatkozás részleteiről, a személyi sérülésekről, a stadionban keletkezett károkról, valamint a részvénytársaság további tervezett lépéseiről Szeiler Jó­zsefet kérdeztük, ám az rt. vezérigazga­tója csak annyit mondott, mivel még zajlanak a belső vizsgálatok, a közle­ményhez és a történtekhez egyelőre semmiféle további kommentárt nem kí­vánnak fűzni. Várszegi Gábor nem vonul ki az Üllői útról­ ­ A hírek szerint a pénteken történteket­­ megvitatandó késő este összeült a Fe­­­­rencváros vezetősége, és úgy tudjuk,­­ hogy a megbeszélésen részt vett Vársze­gi Gábor is. Aki ott volt az Üllői úti mérkőzésen, hallhatta, miként ócsárolja­­a közönség egy része a Fradit­­ működtető rt. fő részvényesének, a Fo­­­­tex Rt.-nek az elnökét. A kívülállók már­­ ekkor arról beszélgettek, nem lenne meglepő, ha Várszegi Gábor sikeres üzletemberként nem tenné ki magát­­ hasonló incidenseknek, és távozna a Fe­­­­rencvárostól. Nos, információink szerint az elnök­­­­ben fel sem merült a búcsú gondolata,­­ sőt erőit immáron csak a zöld-fehérekre koncentrálja, hiszen - egyes hírek sze­­­­rint - már csütörtökön bejelentette az­ MTK baráti körének, hogy elköszön a­ pénteken bajnoki címet nyert gárdától.­­ Nos, a Magyar Hírlap szombati szá­­­mában arról számolt be: Várszegi Gá­­­­bor egy forintért eladja a kék-fehér­­ együttest. Az üzleti élet híreiből mindig­­ naprakész lap értesülése szerint a re­­­ménybeli vevők a következők:­­ Ivánkovics Erika, a Fotex Ingatlanfej­lesztő és Karbantartó Kft. egyik mun­­­­katársa, Bokor Ferenc irodaszer-­­ értékesítő és Fülöp Ferenc, az MTKI klubigazgatója. A döntést a bajnoki ver­­­­senyfutás vége előtt a felek nem kíván­­j­­ák nyilvánosságra hozni. MENEKÜLÉS Császári vigasztalás s.zs. A szurkolói roham elől a biztonsági em­berek a székház egyik irodájába menekí­tették Tököli Attilát. Micsoda furcsa helyzet: az FTC támadója éppen a klub legendás csatára, idősebb Albert Flórián szobájában talált menedéket. Abból az irodából nézte a mérkőzést és a lefújást követő incidenst a „Császár” és Rákosi Gyula is. A klub két legendás játékosa hosszú perceken át vigasztalta Tökölit, és azt mondták neki: átérzik, mi zajlik a lelkében, de próbálja meg elhinni, hogy ■azokat, akik rátámadtak, nem lehet, nem szabad azonosítani sem a Ferencváros­sal, sem az igazi szurkolókkal. Az egykori legendás 9-es mezben ját­szó futballista állítólag azt mondta a mai 55-ös dressz viselőjének, hogy egy év­ben huszonhat gólt szerezni tét­mérkőzésen óriási dolog, különösen úgy, hogy ez volt az első idénye a zöld­­fehér csapatban - és ezt minden hoz­záértő és józan drukker pontosan tudja. Az utolsó meccs befejezése méltatlan volt a klubhoz és annak hagyományai­hoz. Persze az sem volt meglepő, hogy Tököli a már-már megható szavak elle­nére vigasztalhatatlannak tűnt... (Tököli Attila a történtek miatt a Lettor­szág és a San Marino elleni Eb-selejtezők előtt lemondta a válogatott szereplést, erről bővebben a 6. oldalon) HIRDETÉS Portrékönyv Szűcs Lajosról, a Ferencváros népszerű kapusáról! Az elmúlt harminc év története. Hogyan került a Fradiból el, majd a Fradiba vissza? Kapható könyvesboltokban, hipermarketek­ben és hírlapárusoknál! Megrendelhető­: www.ftc22.hu MEGJELENT! AKI ELJÖN HOZZÁNK, ANNAK JÓ NYARA LESZ! Tengerpart, napfény, kikapcsolódás. Szolid árak - ingyen katalógus! Beszélünk magyarul! Közvetlen kapcsolat! Információ és szállásfoglalás: Boreai Turista Iroda Szondi Gabriella, H-P.: 11—17-ig. Tel.: 0039 / 335 127 9092 Fax: 0039 / 043 143 7043

Next