Nemzeti Sport, 2010. április (108. évfolyam, 89-117. szám)
2010-04-11 / 98. szám
A center és a síp Molnár Tamás biztosan jó bíró lesz. Az én szememben már most, az első meccse után többet ér, mint tucatnyi társa a magyar vízilabda első osztályában. Több oka van ennek. Először is, háromszoros olimpia bajnokként nincs szüksége arra, hogy síppal hangoskodva bizonyítsa, mennyire lényeges láncszeme a sportágnak, a tekintélye már létezik, minek fontoskodna. Aztán... Aligha akad olyan trükk a medencében, amelyiket ne ismerné, vagy legalábbis, ne ismerné fel. Hol kedvezményezettként, hol áldozatként, de találkozott már mindenfajta finesszel, megbirkózott nyílt és alattomos erőszakkal, s persze a verbális támadások esetén sem kell félteni. Ráadásul, képes kívülről nézni saját magát (is), hiába lett az övé a hatalom a bíróküldés jóvoltából négyszer nyolc percre tisztán, tisztán lát. Mondja, régi rákfenéje ennek a magyar sikersportágnak, hogy nincs az a szituáció, amely ne lenne kétféleképpen megítélhető. Ha pedig „ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes” a diagnózis, akkor jöhet a megérzés, az intuíció, és - nála mindenképpen - a rutin, egy dicső játékosmúlt tapasztalatai. Azaz, ki beszél itt múltról... Hol van az még...? Elvégre a világ egyik legjobb centere még aktív, szülővárosában, Szegeden bizonyítja meccsről meccsre, lehet rá számítani. Hogy játékosként abban az osztályban vezethet, ahol maga is küzd azért, hogy csapata minél előrébb jusson, kissé furcsa, de biztosan megengedik a szabályok. Ha meg egyszerűen arról van szó, hogy „elnéztek” valamit a szövetségben, annál jobb. Hányszor, de hányszor gondoltam már arra egy-egy tiszavirágnyi hatalmát fitogtató, mások (játékos, edző) munkáját egy szempillantás alatt leromboló bíró láttán, hogy bizony jobban szolgálná a klasszikus sport szellemét, ha a vízben lévő játékosok egymás között intéznék el a vitás ügyeket, a lovagiasság szabályai szerint. Molnár Tamás átesett a tűzkeresztségen, a bírói kar tekintélye pedig megnőtt. Az új bírónak köszönhetően. ■ FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS Veszélyes üzem MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Szombaton az OSC-BVSC vízilabda-bajnokin mutatkozott be ob I-es bíróként a háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamás, aki tavaly nyáron kezdte el a bíráskodást, s jelenleg még játékosként is erősíti a Szegedet. Faragó Tamást kérdeztük, milyen bíró lehet a klasszis pólósból, s mennyire szerencsés, hogy ugyanabban a bajnokságban fáj, amelyben játszik is. [ Örülök annak, hogy Tamás meccset vezet. Ahogy szokták mondani, a jó játékosból nem feltétlenül lesz jó edző és jó bíró, Papesz viszont megcáfolhatja ezt a véleményt, biztos jó játékvezető lesz. A sportágnak szüksége van karizmatikus, hiteles játékvezetőkre, akinek ítéleteiről a kívülállók is azt gondolják, jó döntést hozott. Azt pedig régóta tudjuk, hogy csak akkor lenne mindenki elégedett, ha a két edző fújna a meccseken - ezzel szerintem meg is válaszoltam a kérdést, hogyan lehet egy bajnokságban pólózni és bíráskodni. Hidegkúti-stadion 2500 néző 1-4-2-3-1 MTK Filipovics 6-Vági A. 5, Rodenbücher 5, Balogh B.0, Hídvégi 5-Pintér Á. 6, Vadnai 5-Kulcsár T. 5, Szatmári L.6, Lázok 4-Pál A. 5 CSERE: Balogh B. helyett Szekeres A. (5) a 17., Lázok helyett Könyves (5) a szünetben, Kulcsár T. helyett Tischler (-) a 71. percben 1-4-4-2 FTG Megyeri 6 - Csizmadia 6, Tutorics 6, Wolfe 5, Alcántara 5- Kulcsár D. 5, Doherty 4, Adnan 5, Tóth B.5-Ferenczi 5, Elding 6 CSERE: Wolfe helyett Stockley (5) a 23., Tóth B. helyett Lipcsei (-) a 84., Kulcsár D. helyett Rósa D. (-) a 91. percben GÓLSZERZŐ: Elding (0-1) a 26., Szatmári L. (1-1) az 57. SÁRGA LAP: Elding (túlzott gólörömért) a 26., Szekeres A. (Ferenczi buktatásáért) az 55., Pintér A. (Doherty buktatásáért) a 61., Adnan (Vági A. megrúgásáért) a 73., Stockley (Szatmári L. felrúgásáért) a 81. percben Játékvezető: Bede Ferenc Asszistensek: Ring György, Farkas Balázs A mérkőzésről tudósított: St PIETSCH TIBOR, SINKOVICS GÁBOR Örökrangadó, nagyjából két és félezer ember előtt csípős hidegben, szeles időben a gyász jegyében. Az egykori legendás meccsekhez képest bizony szerény előadást láthattunk a kékek és a zöldek csatáján. Rengeteg mezőnyjáték, sok rossz passz, ugyanakkor két látványos gól, és igazságos döntetlen. „Varga Zoli! Varga Zoli!” Nagyjából kétezer fradista kiabálta teli torokból a pénteken este elhunyt ferencvárosi klasszis nevét. Aztán előkerült egy hatalmas transzparens is, rajta a legendás nyolcas nevével. A zöld-fehér tábor elénekelte a Himnuszt, miközben elkezdődött az örökrangadó. A meccs előtt természetesen MTK-sok, ferencvárosiak ugyanazt kérdezték: mi történt Varga Zolival, miért ment el ereje teljében? Válasz nem volt, így aztán mindenki elfoglalta a helyét a Hidegkúti Nándor Stadion lelátóján, és ahogy mondani szokták, az élet ment tovább - mégha sok ezer fradista számára nem is úgy, mint addig. Az utódok, a zöld-fehérbe öltözött idegenlégiósok, és persze a magyar játékosok is lelkesen vetették bele magukat a küzdelembe, mintha átérezték volna, milyen veszteség érte az FTC-t. Fájdalom, a lelkesedés mellé nem párosult kellő játékintelligencia, vagy különösebb tehetség, így aztán hiába tűnt gyorsabbnak, lendületesebbnek a zöld-fehér gárda, mindez helyzetekben csak alig-alig mutatkozott meg. Aztán jött Anthony Elding. A bepöttyintett gólok mestere ezúttal csaknem a Hungária körútról bombázta Filipovics Nenad hálójába a labdát. Óriási löket volt, gyönyörű találat. Zengettzúgott a Fradi-tábor. Vezetett a Fradi, de mégsem nyerte meg a meccset. Hogy miért? Csizmadia Csaba, a zöld-fehérek legjobbja a találkozó után így érvelt: „Bosszús vagyok, hogy nem győztünk, azt hiszem, rászolgáltunk volna a három pontra. Többet birtokoltuk a labdát, veszélyesebben futballoztunk, jobbak voltunk az MTK-nál. Nekem először jobbhátvédet kellett játszanom, majd Rafe Wolfe sérülése után bementem középre, igyekeztem minél többet rombolni és rengeteget futni. Csodálatos volt végre a szurkolótáborunk támogatása mellett futballozni. Remélem, most már mindig velünk lesznek...” És ettől szép játék a futball. Szatmári Lóránd, az MTK ügyes középpályása majdnem akkora gólt lőtt Megyeri Balázs hálójába a második félidőben, mint tette a Fradi légiósa a szünet előtt. Ezzel lett 1-1, de Szatmári Lóránd igencsak bosszúsan mondta a magáét a találkozó után: „Nem lesz jó a hétvégém, egész vasárnap azon rágódok majd, miért nem vertük meg a Fradit. Mert megérdemeltük volna, tudniillik amíg ők csak ívelgettek, próbáltak angol focit játszani, addig mi tettük-vettük a labdát. Egyértelműen jobbak voltunk, így nekünk dukált volna a három pont. A gólomra persze büszke vagyok, egyszer még Olaszországban, az Atalanta elleni korosztályos meccsen lőttem hasonlót. De a Fradinak betalálni azért mégiscsak különleges élmény. ” Szép szavak, csak éppen a játék sava-borsa, a látványos, közönségszórakoztató futball hiányzott. Persze volt, akinek emlékezetes maradt a hűvösre fordult szombat délután. Anthony Elding ugyanis pályafutása egyik legszebb gólját szerezte a Hungária körúti sporttelepen: „Tessék, most be / A NAP ANTHONY ELDINGRŐL EDDIG AZT HIHETTÉK A SZURKOLÓK, HOGY CSAK KÖZELRŐL TUD Bombagólok FERENCVÁROS 10 FOTÓK: NÉMETH FERENC ▲ A Ferencváros játékosai a kezdő sípszó előtt megrendülten emlékeztek a klub egyik legnagyszerűbb futballistájára MESTERMÉRLEG A küzdelemre nem panaszkodtak Elégedett volt a csapatával? Igen, bár elismerem, nem volt ez különösebben látványos meccs, de a küzdelemre aligha lehetett panasz. Igazságosnak tartja az eredményt? Mindkét csapat akart, hajtott, de ma csak ennyire futotta. Mi az oka annak, hogy a legutóbbi két meccsen már szemre is tetszetősen, eredményesen futballozott az MTK, míg most, a Fradi ellen görcsösnek, idegesnek tűnt a csapat? A fő probléma az volt, hogy ezen a napon játékosaim nem rukkoltak ki semmilyen meglepő húzással. Talán túl sablonosak voltunk. S talán ami még ennél is fontosabb, a középpályán bizony hiányzott egy-két meghatározó labdarúgó. Ebben a sorban most a gyönyörű gólt szerző Szatmári Lórándot tudom maradéktalanul dicsérni. GARAMI JÓZSEF az MTK szakmai igazgatója Pontot szereztek, vagy pontokat veszítettek az MTK-stadionban? Ha azt vesszük, hogy vezettünk, nálunk volt az előny, akkor azt kell mondanom, hogy itt hagytunk két pontot. Úgy érzi, győzelmet érdemelt volna a Ferencváros? Tudtuk, hogy az MTK jó passzban van, az volt az elsődleges célunk, hogy megőrizzük tavaszi veretlenségünket, és minimum döntetlent érjünk el. Ha így nézzük, akár sikerként is elkönyvelhetnénk az egy pontot, mégis van bennem hiányérzet. A csapat jobban teljesített, mint legutóbb, kis szerencsével meglehetett volna a három pont. Anthony Elding bizonyított: nemcsak egy lépésről képes gólt lőni. Ha nem is volt látványos ez a meccs, de a két gól mindenesetre emlékezetessé teheti a kilencven percet. És igen, Anthony Elding varázslatosan találta el a labdát. CRAIG SHORT a Ferencváros menedzsere