Nemzeti Sport, 2016. július (114. évfolyam, 178-208. szám)
2016-07-02 / 179. szám
A Kecskemét férficsapatával 20 U tavaszán a bajnokság mellett a Magyar Kupát is megnyerte, ahogy a nemrég zárult szezonban a Békéscsaba női együttesével is sikerült dupláznia. Bízik László, Botos Ferenc és Nyári Sándor után Szasa Nedeljkovics a negyedik edző, aki férfi- és női klubbal is a csúcsra ért a röplabda NB I-ben. Nem hisz a véletlenekben a kemény munkában viszont annál inkább ha kell, betör „katonái” belső világába SZASA NEDELJKOVICS A #% ■ [UNK]fir— iniii. f ISZERB svédasztala „A februári kupadöntő után sokan mondták, hogy csak a véletlennek köszönhetjük a győzelmet. Már akkor sem értettem ezt a fajta hozzáállást. Teherbe lehet esni véletlenül, de a sportban nincsenek véletlenek." A Kecskemét férfi röplabdacsapatát irányító Szasa Nedeljkovics 2014. március 27-én a békéscsabai sportcsarnokban fogalmazott így, amikor együttese 2-0-ra vezetett a címvédő Kaposvár elleni bajnoki döntőben, és közös csapatépítő program gyanánt megnézte a Békéscsaba-Vasas női bajnoki finálé második találkozóját. A Kecskemét aztán harmadszor is legyőzte a somogyi együttest (ahogy a Békéscsaba is a Vasast), így 1983 és 1987 után harmadszor nyerte meg az NB I-et. Nedeljkovics 2015 tavaszán a bajnokságban és a kupában is második lett a Kecskeméttel, majd a nyártól átvette a Vasas elleni bajnoki döntőt újfent megnyerő és a női együttes irányítását, amellyel az első szezonjában maradandót alkotott. Az ősztől Bajnokok Ligája-induló BRSE veretlenül nyerte meg a bajnokságot (sorozatban harmadik aranyát megszerezve, harmadszor is a Vasas ellen) és a Magyar Kupát is, az egész szezont tekintve pedig 51 találkozón mindössze háromszor kapott ki: kétszer a később címét megvédő, sokkal magasabban jegyzett orosz kirakatcsapat Krasznodartól a CEV- kupa nyolcaddöntőjében, mellette a szlovén Ljubljanától a Közép-európai Liga fináléjában. A fenti idézetből kiindulva nem véletlenül produkáltak ennyire markáns idényt a békéscsabai hölgyek, a sikerek kulcsa Nedeljkovics módszereiben, személyiségében és fanatizmusában keresendő. „Az én edzéseim háromszor olyan nehezek - fizikailag és mentálisan egyaránt -, mint egy mérkőzés. Ami ránk vár egy-egy meccsen, azon mi már túlesünk az edzések alkalmával. Ez nekem nagyon fontos, régóta ez a szisztémám enged betekintést filozófiájába Szasa Nedeljkovics.„Ha meccselünk, meccselünk száz százalékig, ha szerettek az életben, szeressetek száz százalékig, ha buliztok, tegyétek száz százalé Ez persze óriási energiát vesz ki a csapatból a tréningeken, de hosszú távon ez a siker titka. Röplabdában nagyon fontos, hogy kellően megalapozd a felkészülést, a csapatot, a taktikát és a rendszert. A fizikai, a technikai és a taktikai fejlesztéssel párhuzamosan mentálisan is meg kell tanítani, fel kell készíteni a játékosokat. Ugyanakkor lényeges, hogy a csapatodat a te fantáziádhoz közelítsd, a te mentalitásodhoz és mentális állapotodhoz, hogy »igenis, lányok, ha edzünk, akkor harcolunk, ha meccselünk, meccseljünk száz százalékig, ha szerettek az életben, akkor szeressetek száz százalékig, ha buliztok, tegyétek száz százalékig.«" A békéscsabai edző szerint az ilyen kemény és őszinte munkában nem szabad csalni, hazudozni, maszatolni. „Azt kérem, hogy az edzés bármelyik pillanatában legyen meg a figyelem, ha keménységen ezt értjük, igen, nagyon kemény edző vagyok - szögezi le Nedeljkovics. - Sok mindent észreveszek a tréningeken, tudni kell megállítani a gyakorlatokat, közbe kell lépni, figyelmeztetni a játékost, nem egyszer, hanem többször. Elmondani, hogyan működik a taktika, miért van ez így, mi a haszna, mit hozunk ki belőle. »Gondozni« kell a játékost, hogy érezze, a legjobbat akarod neki." Az anyai ágon magyar felmenőkkel rendelkező szakembernek nagyon fontos, hogy belülről is megismerje játékosait, hozzáférjen a lelkükhöz. Idő kell azonban ahhoz, hogy lássa, ki mire képes, hogy véglegesen összeálljon a kép benne, miként fognak játszani. Ez a BRSE-nél sem történt másképpen az előző idényben. „A csapat jót reagált a munkára, az elképzeléseimre, a gondolataimra, befogadta őket. Személyiség szempontjából telitalálat volt a keretünk - tekint vissza a tréner. - Sohasem titkoltam, velem nem könnyű dolgozni. Nagyon sokat adok a játékosnak, ha látom, hogy vevő arra, amit adni szeretnék neki. Nem elég, hogy a csak annyit vállal el, amennyit gondol. Én másképpen működöm. Ha felismerem, hogy egy röplabdázó mire képes, minden energiámat és tudásomat abba fektetem, hogy felépítsem őt, mert tudom, hogy egyszer visszahozza a csapatnak a befektetést. Sokat adok tehát, de még többet veszek el a csapattól. Nekem a legjobb »katonák« kellenek a munkához, akik koncentrálnak, figyelnek, akik elvállalják a napi két kemény edzést. ” A tapasztalt trénernek számító Nedeljkovics szerint edzőnek lenni óriási felelősség. Nem csak abból áll a munka, hogy be kell menni a csarnokba, megtartani az edzést, aztán hazamenni és tovább folytatni a szép életét. Ő másképpen látja. Jól kell kommunikálnom a feladómmal, aki az én fejem, a jobb és bal kezem a harctéren. A legnagyobb stresszhelyzetekben a legjobb döntéseket hozni és a legjobb tanácsokat adni a csapatnak, ez a feladatom - mondja Nedeljkovics. - Ha tudod, hogy egy játszma hajrájában a fogadása nem biztos az egyiknek, a másik pedig csak egyenesen üti le a labdát, akkor megmondod az egyiknek, hogy nem stabil a fogadása, a másiknak meg, hogy csak keresztbe üssön. A kulcsszó a változtatás. De lehet, nem tudja, hogyan kell változtatnia, ezért az a feladatom, hogy betörjek a belső világába, úgymond másképpen rakjam ki a kockákat benne, és olyan önbizalmat, illetve tudást adjak neki, hogy képes legyen változtatni, felismerni a helyzetet a legnagyobb stressz alatt is. A mai topjátékosok azok a mentális királyok, akik a kiélezett utolsó labdameneteket is uralni tudják. Visszakanyarodva az előző szezonhoz, Nedeljkovics úgy látja, működött a csapata. Nagyszerű eredményeket értek el, sok magot elültettek tavaly augusztus óta, amióta elkezdték a közös munkát, és a magokat minden edzésen öntözték „vérrel, verejtékkel, könnyekkel". „Sikerült még jobb embereket és játékosokat faragni a lányokból - tér ki együttesére a tréner. - Egy edző barát is, anyu is, apu is, pszichológus is, erőnléti edző is, szóval minden a játékos szempontjából. Mit értek a barát szón? Olyan szintű barátok vagyunk, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat együtt, mégsem vagyunk úgy barátok, mint az életben. Az edzői munka úgy néz ki, mint egy svédasztal. Sok minden van rajta, és a játékos, ha okos, csak a minőségi fogást választja, fogadja be róla. Persze nem bír mindent elvenni, elvállalni az asztalról, viszont az edzői szakma kötelező része, képessége, hogy a fontos dolgok kiválasztása felé terelje a játékost." 7a*sA NEDELJKOVICS FÉRFI, NŐ, RUBIK-KOCKA A A4 éves Nedeljkovics játékosként feladót játszott a Szpartak Szabadkánál, de két kiváló irányító mögött csak harmadik számú feladó lett volna a felnőttkeretnél, így hosszú évek kemény munkája után nehéz döntést hozva abbahagyta a játékot. 1997-ben, 25 évesen kezdett el edzősködni Szabadkán. Dolgozott a Vizura Beogradnál és a Jedinsztvo Uzsicénél, valamint Görögországban. A kecskeméti másfél szezont leszámítva eddig csak női csapatokat irányított. „Könnyű munka nem létezik, a mai életben semmi sem megy könnyen - mutat rá Nedeljkovics. Nőkkel sokkal nehezebb dolgozni. Ez pszichológia. A nő is, a férfi is ember, de hogy nem egyformán működik, száz százalék. Mások a mentális alapok, egészen más „női” körülmények között dolgozni. A második kecskeméti szezonomban elhatároztam, hogy újra nőkkel szeretnék foglalkozni. Jobban fekszik a munka egy női csapatnál, ez az én világom. Tizenkilenc év alatt sokat tapasztaltam, mindenre fel vagyok készülve. Ez olyan, mint a Rubik-kocka: a sok összekevert színből kell összeállítani egy-egy egységes oldalt, hogy működjön. Ha összeállítasz egyet, jön a második, a harmadik és így tovább. És amikor a kocka összes oldala megvan, eljön a teljes boldogság, és az érzés, hogy valamit elértél.” MEGTÖRHETETLENEK A női válogatottal 2015-ben Európa-ligát nyerő és Európa-bajnokságon szereplő feladó, Tálas Zsuzsanna tavaly nyáron a nagy rivális Vasas Óbudát hagyta el a békéscsabaiak kedvéért, és gyorsan vezéregyéniséggé vált új klubjában - edzője láthatóan végig bízott benne. „Nagyon hosszú volt a szezon, ennyit korábban még sosem edzettem - szögezte le Tálas Zsuzsanna a bajnokcsapat köszöntésekor a BRSE Tv-ben. - Ráadásul egyből a válogatottból érkeztem októberben, szóval a kemény alapozást át sem éltem, amiben a többieknek része volt. Az elején nehezen rázódtam bele a sok edzés miatt, a szezon vége után egy héttel mégis hiányzott a labda. A legnagyobb erősségünk, illetve előnyünk az lehetett, hogy hittünk abban, amit Szasa diktált. Elhittük, hogy csak a sok munkának, az olyan típusú munkának van eredménye, amilyet edzőnk előnyben részesít. Ennek köszönhetően végig nagyon együtt volt a csapat, élt bennünk a közös hit, ezért volt erős a csapategység, ezért nem lehetett megtörni bennünket."