Nemzeti Sport, 2018. március (116. évfolyam, 59-72. szám)
2018-03-01 / 59. szám
nemzetsport 2018. március 1., csütörtök INTERJÚ ANDRIJ SEVCSENKÓVAL Exkluzív „Leszek még klubedző” SZÖLLŐSI GYÖRGY Monaco A szomszéd asztalnál a világbajnok Cafú ebédel a családjával, beszélgetésünk alatt pedig olyan sztárok bukkannak fel az egészen elképesztően elegáns szálloda előcsarnokában, mint Roger Federer, Luis Figo, Ryan Giggs vagy Szeles Mónika. Még csak néhány perce kezdtünk el beszélgetni Sevával, aki egy sajtótájékoztatóról tért vissza a hotelbe, ahol a találkozót megbeszéltük, de a szigorú pincérkisasszony ránk szól, hogy rendeljünk, vagy ne foglaljuk az asztalt a zsúfolt lobbiban. Kérek hát egy kávét, Andrij pedig egy üveg ásványvizet. Amikor legutóbb interjút készíthettem önnel, 2004-ben a Képes Sportnak, Milanellóban, az AC Milan világhírű edzőközpontjában, nemrég lett apuka és éppen zajlott az Aranylabda-választás a France Footballnál, amelyet aztán megnyert. Akkor ez a két dolog tűnt a legfontosabbnak az életében. Kezdjük a családdal: már négy gyereknél tartanak, ha nem tévedek... így igaz, négy fiam van - kezdi a Milan-Inter rangadók történetének legeredményesebb góllövője, az immár 41 éves Andrij Sevcsenko. - Rendkívüli boldogság, de elképesztő mennyiségű energiát és időt követelnek az embertől. Csakhogy most minden körülöttük forog, ők a legfontosabbak, igyekszünk nekik mindent megadni. Ezért élnek az angol fővárosban? Igen, ez a legfontosabb szempont. Londonban minden adva van ahhoz, hogy teljes gyerekkoruk legyen, s szövetségi kapitányként én is gond nélkül tudom végezni a munkám Angliából. Ha négy srác örökölte a legjobb ukrán góllövő génjeit, nyilván mindenki azt firtatja, futballoznak-e. A második, most tizenegy éves fiam, Christian focizik, igen, de kérem, ne írja le, hogy melyik klub akadémiájára jár, mert nem akarok nyomást helyezni rá. A felesége amerikai. Nem gondoltak arra, hogy az Egyesült Államokban éljenek? Jó oka lett volna rá, hogy az MLS-ben vezessen le, mint oly sok európai sztár. Nem, régi és fontos vágyam volt, hogy pályafutásom végén visszatérjek a nevelőegyesületemhez, a Dinamo Kijevhez, ráadásul a válogatottban is szerettem volna játszani, ameddig csak lehet. Ez pedig Amerikából nem ment volna, túl nagy a távolság. Játékosként nem maradtak beteljesületlen álmai? A Barcelonának egy, a Realnak két mécsesén rúgott három gólt. Sosem szeretett volna a két spanyol óriás valamelyikében játszani? Nem, bár lehetőségem lett volna rá. Teljes a pályafutásom, boldogsággal tölt el, ha visszagondolok arra, amit a pályán elértem, nincs hiányérzetem. Rendben, de futballrajongóként, ha úgy tetszik, szurkolóként melyik áll közelebb a szívéhez: a Real Madrid vagy a Barcelona? Futballrajongóként három klubnak szurkolok: a Dinamo Kijevnek, a Milannak és a Chelsea-nek. Világos beszéd, de arra még rákérdezek: Messi vagy Cristiano Ronaldo? Esetleg melyikük stílusa hasonlít inkább az egykori Andrij Sevcsenkóéra? Szerintem mindhárman különböző karakterek vagyunk, nem mondanám, hogy az én játékom jobban hasonlított volna Ronaldóéra, mint Messiére, vagy fordítva. Nagyszerű labdarúgók mindketten, és tán nem túlzás, ha azt állítom, Messi minden idők talán legnagyobb futballistája. Tudom, ez szubjektív, ott volt Pelé vagy Diego Maradona, akit már én is láttam focizni, de Messi az Messi. Egyedülálló. Rendben, beszéljünk kedvenc klubjairól. A Dinamóban van egy magyar, minket ő érdekel a leginkább. Kádár Tamás? Remek védő, alapember, igazi profi. És úgy látom, jól érzi magát Kijevben, szeret a Dinamóban játszani. Az ügynökét, Varga Sándort is jól ismeri, igaz? " Hogyne, Sándor régi barát, több válogatott csapattársamat is menedzselte, manapság is segít nekünk a kapcsolataival. És még mindig a magyarok. Az egyik szövetségi kapitány elődjéről, a volt szovjet válogatott Szabó Józsefről mondjon valamit: hogy van, amióta nyugdíjba vonult? Edzőként visszavonult, de szakkommentátorként még dolgozik. Kíváncsi vagyok a véleményére, ért a futballhoz, és sokat köszönhetek neki, ő tett be először a felnőttcsapatba annak idején. Nagyon tisztelem Józsi bácsit. Folytassuk a Milánnál:" Szurkolok neki, figyelemmel követem a szereplését, és jó barátom az edző, Gennaro Gattuso. És Silvio Berlusconi szereplését is figyeli? Elvégre az ön elsőszülött fiának, Jordannek a keresztapja. Régóta nem találkoztunk, de telefonon beszélünk. Megint miniszterelnök akar lenni. Ha még mindig vannak ilyen ambíciói, miért ne lenne újra korrutányfő?! Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Egy időben ön is kacérkodott a politikával, pártot állapított, de nem jutottak be a parlamentbe. Jó lecke volt, kiderült, hogy a politika nem az én világom, nem az én utam. Soha többé? Soha ne mondd, hogy soha, de utólag úgy tűnik, nem volt jó ötlet, hogy ha rövid ideig is, de belefolytam a politikába. Világhírű honfitársa, Vitalij Klicsko ma is Kijev polgármestere. Neki fekszik ez a munka, örülök, ha jól boldogul, jóban vagyunk. De Ukrajna helyzete talán minden korábbinál aggasztóbb. Ön szerint milyen jövő vár az országra? Hiszek benne, hogy a fiatalok, az új nemzedékek tagjainak lendülete és energiája segít felülkerekedni a gazdasági, korrupciós és egyéb problémákon, amelyek tényleg nehézzé teszik az életet odahaza. A válogatott kilátásairól mit gondol szövetségi kapitányként? Alakul, fejlődik a csapat, lassan két éve dolgozunk együtt. Feltűnik egy új Sevcsenko a láthatáron? Vagy örökre megdönthetetlenek maradnak a rekordjai? Mondjuk, a válogatottban szerzett negyvennyolc gólja... Éppenséggel jól jönne egy gólerős középcsatár, de nehéz manapság hasonló karakterű, sőt hasonló szerepkörben futballozó játékosokat találni. Nem csupán a góljai számával írt történelmet, de elsőként szerepelt Ukrajnával Eb-n és vb-n is, sőt az ország máig egyetlen BL-győztese. Mi a legnagyobb futballélménye? Ha a válogatottról kérdez, azt mondom, a világbajnokság. A vb hangulata, ott a hazádért futballozni egészen különleges. Persze rögtön utána a hazai közönség előtt játszott Európa-bajnoki meccseket és gólokat is meg kell említenem, amelyekben harminchat évesen még részem lehetett, és a klubjaimmal is számos, fantasztikus élménnyel gazdagodtam, mindegyiknek megvolt a maga szerepe, szépsége a pályafutásomban. Rúgott mindent eldöntő, győztes tizenegyest a Juve elleni BL-döntőn 2003-ban, és végig a pályán volt a Liverpool elleni, történelmi, de a milánóiak által rémálomként megélt, három nulláról három háromra alakuló fináléban is két évvel később Isztambulban, ahol aztán ön is elhibázta a tizenegyesét a végén. Szokott még álmodni ezekkel a pillanatokkal? Nem, lezártam a pályafutásom, most már előre tekintek. Új céljaim, új álmaim vannak. Úgy értjük, hogy edzőként? Igen, természetesen. A kényelmes londoni családi életet, és az ebbe beleilleszthető szövetségi kapitánykodást felcserélné ana, hogy klubedzőként dolgozzon? Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy később ilyen fordulatot vesz az életem. Valerij Lobanovszkij az edzői példaképe? A BL-aranyéremmel elzarándokolt a sírjához, hogy köszönetet mondjon neki. Nagyon sokat köszönhetek neki, és edzőként számos olyan újítás fűződik a nevéhez, amely hozzájárult a futball fejlődéséhez. A fizikai felkészítésben, az edzésmódszerekben ő vette először igénybe nagy mértékben a különféle méréseket, tudományos, orvosi módszereket, elemzéseket. Foglalkozik még Armani-öltönyökkel? Kijevben volt egy boltja. Nem, már eladtam az üzleti érdekeltségeimet, a webshopot is. Giorgio Armanival továbbra is barátok vagyunk, köztudomású, hogy az egyik divatbemutatója utáni partin ismertem meg a feleségemet, Kristent. A klubjai közül a Chelsea-ről még nem beszéltünk. Kint volt a Barcelona elleni BL-meccsen? Naná! Jól játszott a Chelsea, de egyetlen hiba elég volt Messinek ahhoz, hogy egyenlítsen. Ettől függetlenül még továbbjuthatunk. Ki nyeri meg az idén a BL-t? Sok jó csapat van. A most említett Barca vagy a Chelsea, a Juve, a Totthenham, a Real Madrid, a PSG. A döntőre viszont mindenképpen kimegyek, hiszen Kijevben lesz! A legjobb az lenne, ha a Sahtar Doneck lenne a finálé egyik résztvevője... A Laureus World Sports Awards gála délutánján ültünk le beszélgetni AZ UKRÁN FUTBALLTÖRTÉNELEM TALÁN LEGNAGYOBB ALAKJÁVAL, a BL-győztes és aranylabdás Laureus-nagykövettel és idei díjátadóval. meccsen játszott Sevcsenko A VÁLOGATOTTBAN 111 A Milan csapatával olasz bajnokságot és Bajnokok Ligáját is nyert FOTÓ: AFP Raúl: „Puskás azt kérte, ne fussak annyit" A világhírű teniszezőket, golfozókat, atlétákat felvonultató Laureus-gálán igen impozáns névsor a futballistáké is. Kedden Monte-Carlóban különdíjat kapott Francesco Totti, a tavaly viszszavonuló római „isten”, a díjátadók között pedig ott volt Alessandro Del Piero, Ruud Gullit, Ryan Giggs, Andrij Sevcsenko, Luis Figo és Raúl is. A Real Madrid korszakos ikonja, aki németországi, közel-keleti és amerikai kitérő után - mint a Nemzeti Sportnak elmondta - „visszatért” Madridba, ismét a sokáig vele azonosítható klubnál dolgozik. Ezúttal azonban nem az egyesület képviseletében érkezett. Hiába volt ugyanis jelölt a 12. BL-t megnyerő Real az Év csapata kategóriában (a Mercedes Formula-1-es csapata győzött végül), és Cristiano Ronaldo is hiába szerepelt a legszűkebb végső listán az Év férfi sportolója kategóriában (itt Roger Federer diadalmaskodott), a gálával egy időben az Espanyol ellen bajnoki mérkőzést játszó madridiak vezetői nem jöttek el Monacóba. Raúlt önmagáért hívták meg s a feleségével együtt vett részt az ünnepségen. Kérdésünkre felelevenítette, hogy még tizenéves volt, amikor Puskás Ferenc mutatta őt be a sajtónak, s adta át neki az első realos felnőttmezét. „Ő madridi legenda, fantasztikus volt a közelében lenni, beszélgetni vele a futballról” - mondta Raúl. Például akkor amikor 18 éves korában a Ferencváros ellen játszhatott Budapesten a Bajnokok Ligájában, s a csapatot meglátogatta a szállásán Puskás Ferenc. „Azt kérte tőlem, hogy bár tetszik neki, amit a pályán csinálok, próbáljak kicsit kevesebbet futni...” Nem legenda tehát, amit erről a találkozásról a spanyol médiában is olvasni lehe ett. „Tréfának szánta vajon ezt a megjegyzést Puskás?” - kérdeztük Raúltól, aki szerint nem erről van szó, egyszerűen azt akarta megértetni vele a Real négyszeres spanyol gólkirálya, hogy céltudatosabban, az erejét jobban beosztva játsszon. Másnap egyébként Raúl szerezte csapata egyetlen gólját az 1-1-re végződő, FTC elleni csoportmeccsen. „Persze, hogy emlékszem - mondta mosolyogva -, de az első, madridi mérkőzésre még inkább, ott hármat rúgtam a Ferencvárosnak és hat egy lett a végeredmény.” A gála és az azt követő parti végére az is kiderült, hogy a Real Madrid vereséget szenvedett Barcelonában, aminek láthatóan nem örült az 550 spanyol bajnoki mérkőzésen 228 gólt szerző Raúl, aki a nejével és az egész vacsorán mellettük helyet foglaló Andrij Sevcsenkóval távozott az eseményről. Labdarúgás 13 1 Andrij SEVCSENKO Született: 1976. szeptember 29., Dvirkivscsina (Szovjetunió) Nemzetisége: ukrán Sportága: labdarúgás Posztja: csatár Válogatottság/gól (1995-2012): 111/48 Csapatai profi játékosként: Dinamo Kijev (1994-1999, 2009-2012), Milan (1996-2006,2008-2009 - kölcsönben), Chelsea (2006-2009) Csapata edzőként: az ukrán válogatott szövetségi kapitánya (2016-) Kiemelkedő eredményei játékosként: aranylabdás (2004), Bajnokok Ligájagyőztes (2003), európai Szuperkupa-győztes (2003) , 5x ukrán bajnok (1995, 1996, 1997, 1998, 1999), olasz bajnok (2004), 3x Ukrán Kupa-győztes (1996, 1998, 1999), Olasz Kupa-győztes (2003), angol FA-kupagyőztes (2007), angol Ligakupagyőztes (2007), olasz Szuperkupa-győztes (2004) , ukrán Szuperkupagyőztes (2011)