Nemzeti Sport, 2020. március (118. évfolyam, 74-88. szám)

2020-03-26 / 84. szám

THURY Gábor Tomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke remek kommunikációs fogással már a 2021-re halasztott ötkarikás játékok szlo­genjét is megfogalmazta: az olimpia a remény szimbóluma. A vele készült videointerjút (3. ol­dal) pedig azzal zárta, szimbolikusnak tartja, hogy a Tokió 2020 elnevezésű eseményt 2021 - ben rendezik, továbbá az olimpiai láng tényleg fény a nagyon sötét alagút végén. Eltekintve a banális asszociációtól (fény, sötét alagút) a NOB első emberét meg lehet, sőt meg kell érteni. A testület előtt két lehetőség állt: vagy törlik a 2020-as játékokat, vagy elhalaszt­ják. Bach nem ta- ADc cityon­gadta, a végsőkig n­e kivártak, a kor°­MAR KI IS MONDTA navírus-járvány A BŰVÖS SZÓT. afrikai terjedésé­nek WHO-adatai alapján döntöttek a halasztás mellett. Ami persze nem ment (volna) egyszerűen, ám amikor a NOB már kezdett a halasztáson gondolkodni, Japán miniszterelnöke, Abe Sinzo már ki is mondta a bűvös szót. S ezzel az olimpia a remény szim­bólumává vált. Lehet Bachot hibáztatni, hogy a bizottság szinte a végsőkig kivárt a döntésho­zatallal, s eddig bizonyos fokig elterelő kom­munikációt folytatott, ám a meghúzódó szándék nyilvánvaló volt: a NOB (is) abban reménykedett, nem kell megváltoztatni az olimpia rendezésé­nek eredeti időpontját. Tulajdonképpen nem tör­tént más, mint hogy az ebbéli remény meghalt, ugyanakkor az egykoron tőrvívásban csapatban olimpiai aranyérmes NOB-elnök a következő ak­cióban határozott pengevezetéssel tiszta találatot vitt be: a remény nemhogy meghalt, az olimpia a remény szimbóluma. A civilben gazdasági jogász végzettségű sport­vezető a felvetődő kérdésekre (az olimpiai falu lakásainak jó részét már eladták, mi lesz a le­járó szponzori szerződésekkel?) részben kitérő válaszokat adott (elsősorban a kompromisszum­készséget hangoztatta), ám egy emberéleteket követelő járvány mellékzöngéjeként az a legke­vesebb, hogy a gazdasági kérdések a háttérbe szorulnak. Ugyanakkor van itt egy lényeges részlet: Bach felismerte, hogy a jelenlegi helyzetben vállal­­hatatlan az olimpia idei megrendezése, ám nem akarta, hogy a NOB saját hatáskörében a törlés­ről döntsön. Kapóra jött neki Abe Sinzo határozott állásfoglalása a halasztásról. Nem vitás, a japán miniszterelnök az elnök em­bere. Serie A: Szoboszlai menedzsere nyilatkozott az AC Milánról OLASZ FORRÁSOK SZERINT SZOBOSZLAI DOMI­NIK, AZ RB SALZBURG MAGYAR VÁLOGATOTT FUTBALLISTÁJA A NYÁRON A SERIE A-BA KE­RÜLHET. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLEMÉNYEKBŐL IDÉZÜNK, dilettáns „Nem az az igazi kérdés, hogy­­ bárki­­ hová szerződik, sokkal inkább az, hogy mikor tud játszani, akárhol...’ bzsz1 „Az adottságai megvannak. Nem zseni, de egyáltalán nem ügyetlen. Ha megtanul »harapni«, jó futballista lesz a Serie A-ban és a válogatottban is. ” vanhalen „A mi helyzetünkben én személy szerint összetenném a két kis kacsámat, ha lenne legalább egy tucat olyan játékosunk, aki egy topliga akár kö­zépcsapatában állandóan játszik. Mivel ilyenek még csak véletlenül sem akadnak, abban reménykedem, hogy Szoboszlai legalább ezt eléri. ’ Luka Doncic „Az a durva, hogy a Salzburg simán jobb csapat jelenleg, mint a Milan, szóval ez vissza­lépés lenne szakmailag. ” fer­70 „Jobb lenne neki egy Bundesliga-csapat." patopa 2007 „Olaszországban megtanulna véde­kezni is. Ott elengedhetetlen a védekezés és a fe­gyelem.” fotesdrukker?99 „Jó lenne, ha nem kerülne a Se­rie A-ba. Az a magyaroknak játékostemető. ’ xenosz3 „Neki az olasz bajnokság jobban feküdne, hiszen ott jobban kidomborodna az, amit igazán tud, vagyis az okos foci, de számottevő futás és küzdés nélkül.’ I 'W w 2020. március 26., csüti tok nemzet sport I ALAPVONAL Talpra, világs­ zerda reggel egy kedves barátom azt kérdez­te tőlem telefonon, hogy ellátok-e már május végéig. Optimista emberként egy halk igent el tudtam rebegni, még akkor is, ha koronavírusfronton a (nemzetközi) helyzet fokozódik. Sporttal foglalkozó, szabadidőmben rengeteg sportot néző emberként jelen­leg ugyan - nagyon sokakhoz hasonlóan - keresem a helyem a világban, de éppen a sport az, ami ebben a szi­tuációban reményt tud adni. Merthogy ebben a műfajban láttam-láttunk már olyan reménytelen helyzetből pilla­natok alatt történő talpra állásokat, amilyenekben most alighanem mindannyian reménykedünk. Ezúttal kizárólag a labdarúgásnál maradnék, és még ha személyesen nem is ez a kedvenc mérkőzésem (sőt...), azért illik ezt a sort minden ilyen meccsek non plus ultrájával kezdeni. „A labdarúgás történelme során voltak olyan csapatok, amelyek nagy nyomás alatt kü­lönösen jól teljesítettek, és a meccs kulcspillanataiban robbanásszerűen kihasználták a bennük rejlő lehetősé­geket” - írta Kate Swann és kutatócsoportja egy 2016-os pszichológiai tanulmányban, amelynek egyik fő témája minden elképesztő fordítások felülmúlhatatlanja, az 1999-es Manchester United—Bayern München Bajnokok Ligája-döntő volt. És el kell ismernem, Alex Ferguson „vörös ördögeire” illik a leírás. Jóllehet a Bayern csak 1-0-ra vezetett a 91. percig, volt még két kapufája is, az MU-nak meg szinte mozzanata sem. Lennart Johansson UEFA-elnök már útban volt, hogy átadja a kupát Stefan Effenbergnek, a bajorok kapitányának, de a „kétfülű trófea” néhány perccel később inkább Peter Schmeichel kezébe került, csak mert - még a rendes játékidőben! - Teddy Sheringham a 91., Ole Gunnar Solskjaer meg a 93. percben betalált Oliver Kahn kapujába. Sir Alex Ferguson, a United menedzsere Managing My Life című önéletrajzi művében így fogalmazott:....a koncentráció és az elkötelezettség volt a két legfonto­sabb tulajdonság. A terv az volt, hogy elhessegessük magunktól a negatív gondolatokat, magas szinten össz­pontosítsunk, és az utolsó negyedórában kockáztassunk meg nagy tempójú támadásokat.” Illetve hozzátette, már a tiszteletkor alatt azzal foglalkozott, hogyan nyerheti meg újra a sorozatot, ahelyett hogy megadta volna ma­gának az ünneplés lehetőségét. Nekünk csak­ le kellene másolni ezt a magatartássorozatot 2020 elején. De hogy ne csupán negatív példát mondjak a Bayern­­ről... A 2000-2001-es idény utolsó Bundesliga-fordu­­lójának a csapat hárompontos előnnyel vágott neki, így elég lett volna egy iksz Hamburgban a bajnoki címhez, míg a jobb gólkülönbségű Schalke trónra lépéséhez az Unterhaching elleni győzelmen túl a rivális veresége is kellett. Ehhez képest 89:05-nél Szergej Barbarez veze­téshez juttatta a HSV-t, a Schalke győzelme meg (0-2- ről és 2—3-ról fordítva) az 5-3 láttán biztosnak tetszett. Gelsenkirchenben, miután a televízióból úgy hallották, vége a hamburgi találkozónak, elindították a tűzijáté­kot. Rolf Fuhrmann, a Premiere helyszíni riportere ezt megerősítette, és a Hamburg-mezes (!) Andy Möllerrel már győzelmi interjút készített, a gyepen meg ezrek tomboltak - aztán az addig sötét kivetítőn megjelent a hamburgi adáskép, illetve a szabadrúgáshoz készülődő Patrik Andersson. A Schalke 4:38 percig hihette, hogy története során először megnyerte a Bundesligát, ám ez végül az Andersson-szabadrúgásnak köszönhetően a Bayernnek sikerült. Fuhrmannt meg azóta is a „Na, itt jön a bajnokcsináló!” köszöntéssel fogadják Gelsen­kirchenben. AMIKOR JÖNNEK SORRA AZ INFORMÁCIÓK, HOGY MELYIK BAJNOKSÁGBAN MEDDIG NEM JÁTSZANAK EGÉSZEN BIZTOSAN, AKKOR AZ ILYEN ESETEK DERÍTENEK JOBB KEDVRE MEGMUTATJÁK, HOGY A SPORTVILÁG MINDEN SZORULT HELYZETBŐL MEGTALÁLJA A KIUTAT Hitchcocki hajrá után Angliában is avattak bajnokot, legutóbb 2012-ben - akkor, a BL-döntővel ellentétben, az MU k húzta a rövidebbet. A két manchesteri csapat azo­nos pontszámmal várta a záró kört, úgy, hogy a City gól­­különbsége „fényévekkel” volt jobb. Igen ám, de a United gyorsan elrendezte a Sunderland elleni párharcát, majd várta, mire megy a Queens Park Rangers a City ottho­nában. A 91. percig egészen rózsás volt a kép, hiszen a QPR 2-1-re vezetett, ami, figyelembe véve, hogy az iksz is a Unitednek lett volna jó, szinte biztos arannyal ért fel. Csakhogy Edin Dzeko és Sergio Agüero másképp gon­dolta. A 94. percben már a kisebbik manchesteri gárda vezetett 3-2-re, ami az ő bajnoki címét jelentette. Ugyanakkor nem csupán a fentebb említett MU-Ba­­yern hozott elképesztő végjátékot a különböző kupadön­tők közül. Hanem például minden idők leghíresebb FA- kupa-fináléja, amely Matthews-döntőként vonult be a történelembe. Az 1953-as ütközetben a Bolton a Wemb­ley 100 ezer nézője előtt 68 percnyi játék után még 3:1- re vezetett. Csakhogy Sir Stanley a folytatásban adott két gólpasszt (egyet-egyet Stan Mortensennek és Bill Par­­rynek), Mortensen meg elkönyvelte az FA-kupa-döntők történetének első és máig egyetlen mesterhármasát, így aztán a Blackpool a 68., a 89. és a 92. percben szer­zett góllal 4:3-ra megnyerte a csatát. A legenda szerint még Nat Lofthouse, a Bolton vezető góljának szerzője is csak állt és tapsolt a Blackpool győzelmet hozó fordítása után. De ha már őrület, jöjjön egy Ligakupa-párharc a 2012-2013-as idényből Angliából, ami még ma is fel­foghatatlan mennyiségű, 12 gólt hozott 120 perc alatt. A Reading a 37. percre négygólos előnyt alakított ki az Arsenal ellen, amit az „ágyúsok” a szünetig eggyel csök­kentettek, hogy aztán a 89. és a 95. percben Laurent Koscielny, illetve Theo Walcott révén el is tüntessenek. A hosszabbításban előbb lezavartak egy gólváltást a felek, majd Walcott és Maruan Samah 120., illetve 121. percben szerzett góljával kialakult a 7—5-ös Arsenal-győzelem. Később megkérdezték Brian McDermottot, a Reading menedzserét, megnézné-e a mérkőzést DVD-n, mire ő csak ennyit mondott: „Nem, inkább kidobom a kukába." Persze ilyen összeállítás nem lenne teljes a „mesebeli Afrika" nélkül, ahol aztán tényleg a legmagasabb szinten is megtörténhet bármilyen őrület. Oké, az sem minden­napos, hogy egy Németország-Svédország vb-selej­­tezőn 2012-ben a vendégcsapat 0—4-ről, a 93. percben egyenlítsen, na de hogy ez felnőtt-kontinenstornán elő­forduljon, ráadásul a rendező ellen­­ nos, azért tényleg a távoli földrészig kellett menni. A 2010-es Afrikai Nem­zetek Kupája nyitó mérkőzésén a rendező Angola a 79. percig 4-0-ra vezetett Mali ellen - aztán a 79., a 88., a 93. és a 94. percben is jött egy-egy mali gól, a luandai publikum meg szépen elcsöndesedett a 4-6 láttán. Világversenyen azonban nem ez volt a legnagyobb hát­rányból végrehajtott „comeback”! A 2003-as U17-es vi­lágbajnokságon Portugália az 52. percre 5-0-ra elhúzott Kameruntól, és előnyét a 70. percig tartotta is. A finnor­szági lelátón ülő csaknem ötezer ember ezután viszont csodát látott: Tiago Costa öngólja jelentette az ébresztőt, majd Nigel duplájával, illetve Nguemo és Mbia egy-egy góljával a 90. percre kialakult az 5—5-ös végeredmény. Ehhez képest a portugál nagyválogatott 1966-os világ­­bajnokságon Észak-Korea ellen bemutatott feltámadá­sa semmiség, hiszen neki a 24. percben szerzett Jang Szung-kuk-gól után még 66 perce volt, hogy a 0:3-ból 5:3-at hozzon össze. Amikor ül az ember a szobában, és jönnek sorra az informáci­ók, hogy melyik bajnokságban meddig nem játszanak egészen biztosan, vagy hogy a nekem mindig a tavasz két fő esemé­nyének számító férfi és női kézilabda final four­­ra augusztus végéig­­szeptember elejéig tuti nem kerül sor, akkor az ilyen esetek derí­tenek jobb kedvre. Megmutatják, hogy a sportvilág min­den szorult hely­zetből megtalálja a kiutat. MONCZ Attila ív Kedden hivatalosan is bejelentették, hogy 2021-re halasztják a tokiói olimpiát, a játékok lángját - amely nemrégiben érkezett meg Japánba - azonban nem oltották el, sőt miután a fáklyából visszanyerték, egy lámpásban őrzik, míg nem folytatja útját a váltó.

Next