Nemzeti Sport, 2022. május (120. évfolyam, 131-146. szám)

2022-05-29 / 144. szám

\ 2 KOSABLABPa 20­22. május 29., vasárnap 1 AZ EGYÜTTES ERŐ SIKERRE VEZETTE A BUDAPESTI HONVÉDOT,­ AMELY NÉGY ÉVE KEZDETT EL ÚJRA MERÉSZEBB TERVEKET SZÖVÖGETNI Báder Márton: mindent fejleszteni akarunk Két és fél éve igazolt a Honvédhoz, azóta felel a szakmai munkáért a hét évvel ezelőtt, 34 évesen visszavonult Báder Márton, korábbi 98-szoros magyar válogatott center. A Szol­noki Olaj tagjaként négyszeres magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes, szlovén és horvát bajnok, Európa-kupa-ezüstérmes, kétszeres EuroChallenge-kupa-negyedik he­lyezett játékos fiatalon két évet lehúzott az akkor még élvonalbeli együttesnél, amelynél most ő hozza a legfontosabb döntéseket. „Amikor én a Honvédban játszottam a kilencvenes évek végén, új vonal körvonalazódott, el­igazoltak a »spílerek«, mi pedig egy meccsel lemaradtunk a playoffról - mondta az immár szakmai igazgatóként tevékenykedő Báder. - Két éve államilag elismert akadémia vagyunk, így szeretnénk, ha a felnőttcsapatunkat az általunk kineveltekkel tudnánk feltölteni, s hogy saját játékosaink idővel meghatározó tagjai legyenek a felnőttgárdának, mint most a húszéves Tanoh Der András. A Honvédot egészében nézzük, irányítjuk és mindent fejleszteni akarunk. A jó után­­pótlásképzésnek kell hogy legyen megfelelő végcélja, amit látniuk kell a játékosoknak, ez most már az A-csoportos szereplés, feljutni nehéz, nekünk elsőre sikerült, erre büszkék vagyunk, főleg, mert sok problémánk adódott augusztus óta,de kiválóan reagáltunk a gondokra. Nem sírtuk tele a médiát és a közösségi oldalakat azért, mert sok a sérült vagy távozott az edzőnk. Minden kulcsjátékosunk bajlódott hosszabb sérüléssel, ami meglátszott az összteljesítményen, de a győzelmek jöttek. Bárki megfogalmazhat kritikát velünk szemben, de az eredménybe nehéz belekötni. Egész évben arra összpontosítottunk, hogy fel tudjunk jutni, úgyhogy most boldo­gok vagyunk. A helyzet sajátossága, hogy egy csapat kerül fel, tehát nem tudsz tervezni menet közben, az utolsó meccsig, amit múlt kedden játszottunk, csak álmodoztunk, de tevékenyen lépni nem lehetett. Emiatt igazolni sem lehetett, csak most kezdjük el az érdemi munkát. Célt megfogalmazni nem szeretnék és nem is tudok, de az biztos, hogy a magyarokra számítunk, s lépcsőzetesen akarunk építkezni. Sokat dolgozunk azon, hogy stabil anyagi helyzetben legyünk, normális és reális legyen a gazdálkodásunk. Maradunk a Ludovika-csarnokban, felújítás alatt áll a Dózsa György úti Simon János-kosárlabdacsarnok, és mellette épül a kiszolgálóegység, ez a képzés otthona lesz, vagyis az utánpótlás-korosztály használja majd munkacsarnoknak. Büszke vagyok arra, hogy a fiatalok, Tanori és a 18 éves Hajdú Péter tevékeny részesei voltak a feljutásnak. A második legsikeresebb nevelőegyesület lettünk az idény végén, U20-ban má­sodik, U16-ban és U14-ben harmadik helyet szereztünk, U18-ban szombaton játszottuk az elő­döntőt Küldetésünk, hogy összefogjuk a budapesti kosárlabdát kiváló a viszonyunk az összes egyesülettel, ez lendíthet a magyar kosárlabdán. Ne feledjük, az összes regisztrált magyar iga­zoltjátékos - osztálytól függetlenül - több mint harmada Pest megyei!” FAZEKAS ZOLTÁN, GYŐRI FERENC 20 Az összes nehézséget átvészel­te a múlt héten lezárult évadban a patinás fővárosi klub, amely 3-0-s összesítéssel nyerte meg a másodosztály Piros-csoportjának döntőjét. TÖBB SZEMPONTBÓL IS NAGY A JELENTŐSÉGE, ami május 17-én tör­tént. Egyrészt - ami talán a fonto­sabb - a magyar rekordbajnok 21 év után ismét a honi férfiélvonalban sze­repelhet, másrészt ismét lesz főváro­si klub az NB I-ben, ami az utóbbi két évtizedben egyáltalán nem volt magá­tól értetődő: a legutóbbi három idény például budapestiek nélkül futott le. Óriási hagyományokra tekint vissza a Budapesti Honvéd kosárlabda-szak­­osztálya, amely nagy vargabetűket írt le, mire újra a legmagasabb osztályba került. Öt évtizeden át nem lehetett elképzel­ni az NB I A-csoportját a Honvéd nélkül, a Dózsa György úti főhadiszállást bir­tokló - az utóbbi időben azonban a Lu­­dovika Arénában játszó - gárda 1952 és 1997 között 33 bajnoki címet, valamint 17 Magyar (Népköztársasági) Kupa-győ­zelmet gyűjtött. Ebben az időszakban a leggyengébb helyezése az 1991-ben szerzett ötödik volt. 1992-ben még egy­más ellen játszott a bronzért a Honvéd és a Tungsram SC (a Honvéd örülhe­tett), aztán augusztus 25-én egyesült a két klub, ezzel a piros-fehérek történe­tének eddigi utolsó sikerkorszaka kez­dődött, amely négy bajnoki aranyérmet hozott a konyhára. Ez a szakasz 1997-ben lezárult, amikor a Danone-Honvéd vis­­­szavágott az egy évvel korábban elbukott fináléért a Marc-Körmendnek, mégpe­dig ötmérkőzéses csatában, 4-1-es ös­­­szesítéssel. Az akkori győztes csapatból sajnos már Orosz László és Sitku Ernő sincs közöttünk... Egy évvel később még finalista volt a Honvéd (pechjére Dávid Kornél akkor a túloldalon szerepelt, az első helyen végző Albacompot erősítet­te, miután hazaruccant az NBA-ből), az­tán elindult a lejtőn. A névadó szponzor kiszállt, s bár az 1999-2000-es idény­ben, Farkas Attila edzősködése alatt még összejött egy negyedik hely az MK- ban, 2001-ben már n­em volt apelláta, bekövetkezett a szomorú búcsú, szintén Farkassal a padon. Mivel a B-csoportot nem vállalta, a kiesést követően rögtön az NB II-be pottyant a klub, ahonnan csak a 2003-2004-es évad megnyerésé­vel jutott fel az NB I B-be. A középszerűség és a stagnálás esz­tendői után 2018-ban elindult a válto­zás, amikor is azt a célt fogalmazták meg a Gergely István V. ügyvezető elnök vezette Hon­védban, hogy„Le­gyünk mi a budapesti FÓTI): A 21 év után újra A-csoportos Honvéd játékosai a bajnoki trófea átvétele után alaposan megünnepelték a feljutást a Ludovika Sportközpontban

Next