Nemzeti Sport, 2022. december (120. évfolyam, 326-340. szám)

2022-12-01 / 326. szám

Wl. decemberi, csütörtök 22. labdarúgó-világbajnokság KATAR 2022 Csalódottak vagyunk, mert be akartunk jutni a nyolcaddöntőbe. Az első két mér­kőzést sajnáljuk igazán, de annak örülünk, hogy győzelemmel zártuk a tornát. Kaptam kritikát, ám sokan elfelejtik, mennyit tet­tem a válogatottért. Nem mondom, hogy topjátékos vagyok, de szeretem a futballt, amit a franciák elleni is bizonyítottam. Csapatként jól működtünk, csak magun­kat okolhatjuk, hogy nem jutottunk tovább. Két nagy iramú mérkőzésen voltunk túl, így több olyan futballistának is lehetőséget ad­tam, aki eddig kevesebbet játszott. Nem könnyű ilyen felforgatott csapattal helytáll­ni, ám a lényeg, hogy megnyertük a csopor­tot, elértük a célunkat. Az elvett gól? Talán les volt, nem tudom. Időbe telt, míg meg­hozták a döntést, megérdemeltük volna, hogy egyenlítsünk. Már a kieséses szakasz­ra figyelünk, új verseny kezdődik, belőle senki ügyet, a politikusokat akkor még nem érdekelte ennyire a futball. ” A francia aranylabdás szavai azért nem teljesen fedik a valósá­got, a tunéziai szurkolók harsány és sportszerűtlen tiltakozása nem az aznapi meccsre volt csak érvé­nyes 2008-ban­­ és 2022-ben sem. A történelmi előzményeket ismerjük: Franciaország 1881-ben hódította meg Tunéziát, francia protektorátussá ala­kítva az államot. A gy­armat-gyarmat­tartó viszony egészen 1956-ig, a tunézi­ai független állam kikiáltásáig fennállt, a két ország kapcsolatára és diplomáci­ai érintkezéseire azonban a következő évtizedekben is markánsan rányomta bélyegét a terhelt múlt. Államközi szin­ten az utóbbi időkben némileg enyhül­ni látszott a feszültség, ám a társadalmi sebek lassabban gyógyulnak, ha egy­általán gyógyulnak, nem pedig mér­gesednek. A Franciaországban élő, Tunéziában születettek számát 150 ezerre teszik, ám alighanem ennél szé­lesebb azoknak a köre, akik másod- vagy har­madgenerációs beván­dorlóként élnek az európai országban. A két ország közötti sa­játos kapcsolat jele az is, hogy - mint kollégánk, Borbola Bence infor­mációgazdag mérkőzésbeharangozó cikkében is megemlítette - a tunéziai válogatott 26-os keretéből tízen Fran­ciaországban látták meg a napvilágot. Közéjük tartozik Aissa Laidouni, a Fe­rencváros 25 éves középpályása, a ma­gyar NB I egyetlen képviselője Katar­ban, aki a szülőhazája elleni mérkőzés előtt így beszélt várakozásairól: „Sokat gondolkodtam, milyen lesz Franciaor­szág ellen pályára lépni, és arra jutot­tam, ez a csata alighanem végigkíséri majd az életemet. Úgyhogy szeretném él­vezni minden pillanatát. ” Ez a szándék az első pillanattól ér­ződött minden mozdulatán, rezdülé­sén. Nagy összpontosítással, hasznosan játszott, belső, kissé visszavont közép­pályásként szűrte a francia támadá­sokat, és tevékenyen részt vett a tunéziai akciók építésében. Jellemző­en pontosan, jól passzolt, önbizalmá­ról pedig sokat elmond, hogy kettejük kü­lönpárharcában lazán adott egy kö­tényt Eduardo Camavingának, a Real Madrid középpályása csak buktatással tudta megállítani. Legfontosabb moz­dulata azonban az volt, amikor az 58. percben megjátszotta Vahbi Hazrit, majd gyors kézmozdulattal je­lezte neki a javasolt irányt, a csapattárs pedig szót foga­dott: elindult, ügy­es csel­lel beküzdötte magát a francia tizenhatosig, és Steve Mandanda kapus mellett a kapu bal oldalába lőtt. Ráadásul éppen a tu­néziai tábor előtt, amely őrült tombolásával megmutatta, nem a harsány füttyszó az egyetlen hangos fegyvere. Pedig a világbajnok ellen megszerzett vezetés csak egy lépés volt a - két leját­szott forduló egy pontja után - remélt, szinte csodaszámba menő továbbjutás­hoz. Az észak-afrikaiak tisztában voltak vele, álmuk megvalósításához szükség van arra is, hogy a csoport­ban párhuzamosan zajló Ausztrália-Dánia mérkő­zés nekik kedvező módon alakuljon. Ami Franciaország csapatát illeti, mivel két győzelmével már a ta­lálkozó előtt biztos továbbjutó volt, le­hetősége nyílt a „sorcserére" és Di­dier Deschamps szövetségi kapitány élt is a lehetőséggel: a kispadra tette alapemberei közül Hugo Llorist, Olivi­er Giroud-t, Ousmane Dembélét, An­toine Griezmannt, Kylian Mbappét, Dayot Upamecanót, Adrien Rabiot-t és Theo Hernandezt is. A sporttörténel­mi párhuzam miatt érdemes megemlí­teni, hogy az 1998-as világbajnokságon az akkori francia szövetségi kapitány, Aimé Jacquet ugyanezt a stratégi­át követte: a Dél-Afrika (3-0) és a Sza­­úd-Arábia (4-0) ellen megnyert első két csoportmérkőzés után a harmadik, Dá­nia ellenire (2-1) pihentette csillagait - és végül világbajnoki címet ünnepelhe­tett csapatával. A szerdai francia „B-csapaton” azért látszott a korábbiakhoz képest az eny­he minőségi visszaesés, talán ennek is tudható be, hogy a tőlük megszokott harcossággal, lendülettel, elszántság­gal játszó tunéziaiak sokáig uralták a játékot. Amíg 6-6-ra állt a mérkőzés, a franciák többnyire visszafogottan vé­dekeztek, hátrányban azonban váltani­uk kellett, szó szerint is: a hajrára beállt Kylian Mbappé, William Saliba, Adrien Rabiot, Ousmane Dembélé és Antoine Griezmann, a vb-címvédő magához ra­gadta a kezdeményezést, erősen táma­dott. Sőt úgy tűnt, a végén Griezmann góljával egyenlített is, az új-zélandi Matthew Conger játékvezető azonban VAR-os segítséggel les miatt nem érvé­nyesítette a találatot. Valószínűleg gól meg nem adást olyan hevesen még nem ünnepeltek meg, mint ahogyan ezt a bí­rói döntést fogadta a tunéziai tábor. A másik csoportmérkőzésen Auszt­rália 1-0-ra legyőzte Dániát, így hiá­ba nyert végül szintén 1-0-ra Tunézia az Education City Stadionban a végső győzelemre is esélyesnek tartott fran­ciák ellen, csoportharmadikként, négy ponttal kiesett. Aissa La­idouni személyében így a katari vb-mezőny egyet­len NB I-es labdarúgója is távozik, ám mint a ferencvárosi közép­pályás és társai lefújás utáni elégedett gesztusaiból érzékeltük, Franciaország legyőzése vigasz a nyolcaddöntő elsza­lasztására. A tunéziai szurkolóknak pe­dig a meccs utáni diadalünnep alapján talán mindennél többet ért. (Jegyzet a 10. oldalon) Vahbi HAZRI r«_ a tunéziai válogatott csatára Forrás: L’Équipe Didier DESCHAMPS a francia válogatott szövetségi kapitánya Forrás: TF VELEMEAIVER A hely szelleme : „A városokban a bűn könnyen elrejtőzik." IP arab bölcsesség Száguldás a katari Hortobágyon RINEHKÉÉZ ÍGGVG CSILEKET ÍÍÍRRNI, bba­­romffra rrázz az ayutta, hopsszs, eggyy dú­­nehe, na, most kicsit nyugodtabb az út, sima a terep. Azért a sivatagi kocsikázásban vas­tagon megvan a kalandélmény, Bellpli Lajos, a minap lapunknak interjút adó katari cur­­lingkapitány invitálására most nekem is ré­szem lehet benne. Ami azért is nagy dolog - írom ezt, miközben másik kezemmel erősen kapaszkodva figyelem, amint egy merész ol­dalkanyarral ráfordulunk a homoktenger vad emelkedőjére -, szóval azért is különleges esemény az életemben, mert a sivataggal kapcsolatban eddig mindössze Sicc afrikai megpróbáltatásai adták személyes előisme­reteimet. Itt azonban nincsen se strucc, se oroszlán, se gumikrokodil, csupán homok, homok, homok. Meg egy-két alattomos bucka és hepehupa, és az egyik után bizony most alaposan meg­feneklettünk. Ráadásul ahogy nézegetjük a félig leeresztett, helyéről elmozdult gumit, egy csúnya defektet is összeszedtünk. Elő az ásat, kezdődhet a homoklapátolás, teleszkó­pos kocsiemelés, átmeneti reparálás, gumi­fújás az ilyenkor szokásos magyar segédigék kíséretében. Mehetünk végre tovább, ugrálunk a kocsiban föl-le, a dűnegerinchez közelítve mindig erő­sen bízva abban, hogy a túloldalon is lesz a földnek folytatása, nem repülünk a masszív terepjáróval bele a semmibe. A katari siva­tag egyébként úgy kezdődik a kiépült civili­­záció után, ahogyan egy rajzfilmben elkép­zelnénk: megyünk, megyünk, aztán egyszer csak jön egy körforgalom, egy jobbkanyar, és véget ér az aszfalt, autónk alatt már a homok porzik. Kijelölt utak nincsenek, megyünk, amerre kevésbé sejtjük mélynek a süppe­­teg talajt, legfeljebb arra kell ügyelni, hogy a többi vadkocsikázóval ne csattanjunk ös­­­sze. A világbajnokság alatt óriási a forgalom a sivatagban, a népszerű szórakozás számos kalandvágyó futballturistában megmozdítja az elveszett felfedezőt, túravezetőnk szerint azonban nincs ok aggodalomra, legfeljebb akkora a veszély, mint ha fél Budapest ki­­rajzana száguldozni a Hortobágyra. Csak a Hortobágyon nincsenek ekkora buc- FIFA WORLD Qat_ar2022

Next