Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)

1830-05-29 / 22. szám

Nro- 22 Nemzeti Társalkodó Szombaton, — — Május­ 29-dikén 29 1 830 Egy eredeti Magyar panasz Ha egy nagy épület tűnik szemeim eleibe, azonnal valami, rajtam uralko­dó bámulás foglal­ el, ’s ha belsejébe a’ szép és harmoniában lévő rendet kezdem visgálni, akkor egy más akaratom ellen támadó gyönyörködés lep­ meg, — ’s így kezdek gondolkodni: szép, és derék egy alkotmány ez! De, hát már, hányadik ember az, a’ ki magától megkérdezné ,— mennyi verejtékes fáradságba kerül­t a’leg­­utólsó sövény szemtől, a’ legfelső darab fedélig, azon épületnek, ízlés szerént va­ 16 felemelkedése? és, hányadik kérdi­ meg azt, a­ mitsoda ósak voltak kinyittatva annyi sok gyönyörködésre ragadó belső házi portékák költsége’ Öszve szerzésére ? Ere, azt gondolom , hogy tsak maga a’ gazda felelhetne­ meg valamennyire; de még ő se tudná azt a’ megfeszített erőt azzal az elevenséggel, még­ tsak képzelő­désünk’ ereibe­ is terjeszteni , a’ mely a’ jelenlévő tárgynak elérésére vélt határoz­va. De még azt a’ belső megnyugtató ö­­römöt és megelégedést is bajos lenne e­­lé-beszélni, a’ mellyel munkája’ utolsó pontján *)­erez. így vagyunk a’ legfontosabb építés— * Megrendithetetlen regula: Ha a’ them­a’ vége­n nints­­, mint már pont; úgy az incrementum­sel is, a’ Neveléssel­­szent elragadta­tás lepi­ meg a’ jó atyai lelket ezen szónak meggondolására. Red.) nem tudunk örö­münknek határt­ vetni, a’ midőn egy ere­jében megtartott, helyes ész-járásra szok­tatott, szép és módos magaviseletű, er­­költsért ’s vallásért buzgó , az emberi szí­veket emberisége által megnyerő, és kö­telességét mindenekben pontosan teljesí­tő ífjat, és férfit látunk saját magzatunk­ban. Jól tudom hogy a’ legkellemetesebb indulat támad minden jó érzésű ember­ben a’ velevaló társalkodáshoz, és kimond­hatatlan vágyódással telik el minden be­­tsületet szeretőnek szíve, ha saját gyer­mekét láthatná azon , emberekhez illő qualitásokkal (minémüségekkel, tulajdon­ságokkal) bírni. Azon szempillantatban , álhatatosan hiszem, hogy minden nemes indulattal bíró ember úgy érzi magát, mintha minden kintsei nélkül örömmel el-lenne, tsak­ hogy a’ nevelésbe letett interes a’ Capitálist múlhassa féljük Ak­kor akármilyen alávaló tanulóban is be­­tsülli az embert, és még szintúgy szégyeni­ve vallj­ák­ meg magokban , ha ki nem be­széli­­k is , magok a’ tehetősebbek­ is , hogy abban több nemes indulatokat vesznek sokszor észre , mint magokban. ban, az affixum’ euphoniáj’át nem­­, hanem­­ te­szi— pont­ja. Van ugyan ponty (Magy­orsz tái­­adunán) , de ez potykát, halat teszen.

Next