Nemzeti Társalkodó, 1830 (1-52. szám)
1830-05-29 / 22. szám
Nro- 22 Nemzeti Társalkodó Szombaton, — — Május 29-dikén 29 1 830 Egy eredeti Magyar panasz Ha egy nagy épület tűnik szemeim eleibe, azonnal valami, rajtam uralkodó bámulás foglal el, ’s ha belsejébe a’ szép és harmoniában lévő rendet kezdem visgálni, akkor egy más akaratom ellen támadó gyönyörködés lep meg, — ’s így kezdek gondolkodni: szép, és derék egy alkotmány ez! De, hát már, hányadik ember az, a’ ki magától megkérdezné ,— mennyi verejtékes fáradságba került a’legutólsó sövény szemtől, a’ legfelső darab fedélig, azon épületnek, ízlés szerént va 16 felemelkedése? és, hányadik kérdi meg azt, a mitsoda ósak voltak kinyittatva annyi sok gyönyörködésre ragadó belső házi portékák költsége’ Öszve szerzésére ? Ere, azt gondolom , hogy tsak maga a’ gazda felelhetne meg valamennyire; de még ő se tudná azt a’ megfeszített erőt azzal az elevenséggel, még tsak képzelődésünk’ ereibe is terjeszteni , a’ mely a’ jelenlévő tárgynak elérésére vélt határozva. De még azt a’ belső megnyugtató örömöt és megelégedést is bajos lenne elé-beszélni, a’ mellyel munkája’ utolsó pontján *)erez. így vagyunk a’ legfontosabb építés— * Megrendithetetlen regula: Ha a’ thema’ végen nints, mint már pont; úgy az incrementumsel is, a’ Nevelésselszent elragadtatás lepi meg a’ jó atyai lelket ezen szónak meggondolására. Red.) nem tudunk örömünknek határt vetni, a’ midőn egy erejében megtartott, helyes ész-járásra szoktatott, szép és módos magaviseletű, erköltsért ’s vallásért buzgó , az emberi szíveket emberisége által megnyerő, és kötelességét mindenekben pontosan teljesítő ífjat, és férfit látunk saját magzatunkban. Jól tudom hogy a’ legkellemetesebb indulat támad minden jó érzésű emberben a’ velevaló társalkodáshoz, és kimondhatatlan vágyódással telik el minden betsületet szeretőnek szíve, ha saját gyermekét láthatná azon , emberekhez illő qualitásokkal (minémüségekkel, tulajdonságokkal) bírni. Azon szempillantatban , álhatatosan hiszem, hogy minden nemes indulattal bíró ember úgy érzi magát, mintha minden kintsei nélkül örömmel el-lenne, tsak hogy a’ nevelésbe letett interes a’ Capitálist múlhassa féljük Akkor akármilyen alávaló tanulóban is betsülli az embert, és még szintúgy szégyenive vallják meg magokban , ha ki nem beszélik is , magok a’ tehetősebbek is , hogy abban több nemes indulatokat vesznek sokszor észre , mint magokban. ban, az affixum’ euphoniáj’át nem, hanem teszi— pontja. Van ugyan ponty (Magyorsz táiadunán) , de ez potykát, halat teszen.